(idézet: Emlékek, gondolatok – Zsukov)
XV.
Április 12-én este Vaszilevszkij és Antonov társaságában a főhadiszállásra mentem.
A legfelsőbb főparancsnok még soha nem hallgatta ilyen figyelmesen javaslatainkat. Egyetértett azzal, hogy fő erőkifejtésünket a kurszki körzetben összpontosítsuk, de továbbra is aggódott a moszkvai hadászati irány miatt.
Miközben a Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállásán csapataink haditervét tárgyaltuk, arra a megállapításra jutottunk, hogy minden fontos irányban, és elsősorban Kurszk körzetében tartós, mélyen lépcsőzött védelmet kell kiépíteni. Ezzel kapcsolatban a frontparancsnokok megkapták a megfelelő utasításokat. A csapatok erős védőállások kiépítéséhez fogtak. A főhadiszállás úgy határozott, hogy az alakulóban levő és kiképzés alatt álló hadászati tartalékokat egyelőre nem használja fel, hanem összevonja azokat a legveszélyesebb körzetek közelében.
Ily módon a főhadiszállás már április közepén meghozta az előre megszervezendő védelemre vonatkozó előzetes elhatározását. Igaz, erre a kérdésre többször is visszatértünk, és az előre megszervezett védelmi tevékenységekre vonatkozó végleges elhatározást a főhadiszállás 1943 május végén-június elején hozta meg. Abban az időben már minden részletében ismeretessé vált, az ellenségnek az a szándéka, hogy erős csapást akar mérni az ehhez szükséges páncélos csoportosítások bevonásával, új „Tigris” harckocsik és „Ferdinand” rohamlövegek felhasználásával a Voronyezsi és a Központi Front csapataira.
A főhadiszállás a nyári hadjárat első szakaszában a Voronyezsi, Központi, Délnyugati és a Brjanszki Frontot tekintette a kulcsjelentőségű frontoknak. Számításaink szerint itt kellett lejátszódniuk a fő eseményeknek. Az volt a szándékunk, hogy a német csapatok várt támadását erős védelmünkkel elvéreztetjük, majd utána ellentámadásba megyünk át és véglegesen szétzúzzuk az ellenséget. Ezért a védelem megszervezésével egyidőben elhatároztuk, hogy támadásaink terveit is kidolgozzuk, nem várva be magának az ellenségnek a támadását, ha az hosszú ideig elhúzódik.
Ily módon tehát csapataink védelme nem kikényszerített, hanem elhatározott, előre megszervezett védelem volt. A támadás megindításának időpontját a főhadiszállás a helyzettől tette függővé. Azt tartotta szem előtt, hogy ne siessük el, de ne is húzzuk-halasszuk.
Ugyanakkor született meg a döntés, hogy mely körzetekben kell összpontosítani a főhadiszállás fő tartalékait. Ezeknek Livni-Sztarij Oszkol-Korocsa körzetébe kellett vonulniuk, hogy előkészítsék a védelmi terepszakaszt arra az esetre, ha az ellenség a kurszki kiszögellés körzetében mégis áttörne. A többi tartalékra vonatkozóan olyan döntés született, hogy azok a Brjanszki Front jobb szárnya mögött, Kaluga-Tula-Jefremov körzetében helyezkedjenek el. A Voronyezsi és a Délnyugati Front csatlakozása mögött, Liszki környékén az 5. gárda-harckocsihadseregnek és a Főparancsnoksági Tartalék több más magasabbegységének kellett készenlétben állnia.
Vaszilevszkij és Antonov azt a parancsot kapta, hogy kezdjék meg az elfogadott terv teljes dokumentációjának elkészítését, hogy azt május elején újból megtárgyalhassuk.
Engem április 18-án azzal bíztak meg, hogy repüljek az Északkaukázusi Fronthoz. Ennek a frontnak a csapatai heves ütközeteket vívtak az ellenség tamanyi csoportosításának a megsemmisítése céljából. E csoportosítás magvát a jól feltöltött 17. német hadsereg alkotta.
A szovjet hadvezetés számára a Tamany-félszigeten levő ellenség megsemmisítése különösen fontos volt. Egy nagy ellenséges csoportosítás (ebben a körzetben 14-16 hadosztály, mintegy 180-200 ezer ember volt) szétzúzásán kívül felszabadítottuk Novorosszijszkot. Itt egy kis hídfőben február első felétől kezdve harcolt a 18. hadsereg harcosainak és a Fekete-tengeri Flotta tengerészeinek egy hős osztaga.
K. Leszelidze tábornok 18. hadseregéhez N. G. Kuznyecovnak, a hadiflotta népbiztosának, A. A. Novikovnak, a légierő parancsnokának, és Sz. M. Styemenko tábornoknak, a vezérkar munkatársának a társaságában érkeztem meg.
Miután megismerkedtünk a helyzettel, a hadsereg és a Fekete-tengeri Flotta tengerészeinek erőivel és eszközeivel, mindannyian arra a megállapításra jutottunk, hogy lehetetlenség valami nagyobb intézkedéseket tenni a novorosszijszki hídfő kiszélesítésére, amelyet akkoriban a csapatok „Kis földnek” neveztek.
Valóban, ennek a hídfőnek a területe mindössze 30 négyzetkilométer volt. Akkoriban mindannyiunkat egy kérdés nyugtalanított: elviselik-e a szovjet katonák a megpróbáltatásokat az ellenség elleni egyenlőtlen harcban, amely éjjel-nappal bombázta és tüzérséggel lőtte a hídfő védőit.
Erről akartunk tanácskozni L. I. Brezsnyevvel, a 18. hadsereg politikai osztályának a vezetőjével, ő azonban éppen a „Kis földön” tartózkodott, ahol súlyos harcok folytak.
Abból, amit Leszelidze hadseregparancsnok elmondott, világos volt: harcosaink szilárdan eltökélték, hogy mindaddig harcolnak az ellenség ellen, amíg teljesen meg nem semmisítik, és nem szorítják a tengerbe.
Sztálinnak jelentve véleményemet, Styemenkóval az Északkaukázusi Front 56. hadseregéhez mentem, amelynek abban az időben Andrej Antonovics Grecsko tábornok volt a parancsnoka.
Éppen akkor tervezték a soronlevő támadás végrehajtását, de a hadsereg parancsnoksága úgy vélte, hogy a támadás nincs eléggé előkészítve. Ezért úgy határoztunk, hogy elhalasztjuk a támadást, a front passzív szakaszairól lőszert és tüzérséget szállíttatunk oda, minden lehetséges repülőgépet bevetünk, és megtervezzük, hogyan lehetne legjobban felhasználni a Főparancsnoksági Tartalék különleges belügyi hadosztályát.
Ezzel párhuzamosan a 18. hadsereg parancsnokságával is foglalkoztunk. E hadsereg Miszhakón levő deszantcsoportját okvetlenül segíteni kellett a flottával és a hős deszantharcosokkal szemben levő ellenség bombázásával.
Az 56. hadsereg egy sor ragyogó ütközetet vívott, miközben Kubánt felszabadította. Most az a feladat várt rá, hogy Krimszkaja körzetében szétzúzza az ellenség 17. hadseregének a védelmét és hátbatámadja az ellenség novorosszijszki csoportosítását. A továbbiakra az volt az elképzelés, hogy a front csapatai együttes erővel felszámolják az ellenség tamanyi hídfőjét.
Az 56. hadseregre hárult az a feladat, hogy szétzúzza az ellenséget a Krimszkajához vezető utakon és elfoglalja a községet. A hadsereg igen korlátozott erőkkel rendelkezett, és számottevően sem a főhadiszállás, sem pedig a front nem tudta megerősíteni. A hadseregnek jól megerődített védelmet kellett leküzdenie, amelyet a német csapatok a községhez vesető utakon építettek ki. A hadműveletet Grecsko hozzáértéssel, nagy körültekintéssel tervezte meg és készítette elő.
Az 56. hadsereg Krimszkaja elleni támadása április 29-én kezdődött. Az erők, különösen a repülőgépek, harckocsik és a tüzérség korlátolt volta ellenére a hadsereg parancsnoksága ügyesen manőverezve megtörte az ellenséges védelem szívós ellenállását. Az 56. hadsereg csapatai elfoglalták a községet, ezt a fontos vasúti csomópontot és visszavetették az ellenséget. Grecsko marsall mindezeket az eseményeket részletesen leírja „Harc a Kaukázusért” című könyvében.
Az 56. hadsereg további támadása a lehetőségek hiányában leállt. A főhadiszállás az egész Északkaukázusi Front támadását abban a körzetben kénytelen volt kedvezőbb időre halasztani.
… A párt központi bizottsága, az Állami Honvédelmi Bizottság, a főhadiszállás és a vezérkar 1943 tavaszán emberfeletti munkát végzett annak érdekében, hogy a szovjet hadsereget előkészítse a nyári hadjáratra. A párt a megszállók döntő szétzúzására mozgósította az országot.
Az arcvonalon folyó aktív események szükségessé tették, hogy egy sor intézkedést tegyünk a hadseregszervezés tökéletesítése és a legújabb technika rendszeresítése érdekében. A vezérkar kidolgozta azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy tovább javítsuk a szovjet hadsereg szervezetét. Felülvizsgálták és tökéletesítették a frontok és a hadseregek szervezési formáit. Szervezetükbe további tüzér-, páncéltörő és aknavető egységeket állítottunk be. A csapatokat híradó eszközökkel erősítettük meg. A lövészhadosztályokat tökéletesebb géppisztollyal, páncéltörő fegyverrel szereltük fel, és lövészhadtestekbe egyesítettük. Ezzel javítottuk az összfegyvernemi hadseregek vezetését és erősebbé tettük a hadseregeket.
Új tüzér-, aknavető és sorozatvető magasabbegységek alakultak, s ezek jobb minőségű fegyver-rendszereket kaptak, mint a meglevők. Szervezés alatt álltak a Főparancsnoksági Tartalék tüzérdandárai, hadosztályai és hadtestei, amelyeknek az volt a rendeltetésük, hogy a legfontosabb feladatok végrehajtása során alkalmazásukkal nagy tűzsűrűséget lehessen biztosítani a főirányokban. A frontokhoz és a honi légvédelem állományába légvédelmi hadosztályok kerültek. Ez nagyban fokozta a légvédelem erejét.
A párt központi bizottsága és az Állami Honvédelmi Bizottság különös figyelmet fordított a harckocsik és önjáró lövegek gyártására.
1943 nyarára az önálló gépesített és harckocsihadtesteken kívül öt új szervezésű és jól feltöltött harckocsihadsereg alakult, amelyek rendszerint két harckocsi- és egy gépesített hadtestből álltak. Ezenkívül az ellenséges védelem áttörésének a biztosítására és a hadseregek megerősítésére 18 nehéz harckocsiezredet szerveztünk.
Nagy munka folyt a légierő újjászervezése érdekében, amely tökéletesített konstrukciójú gépeket – JA-5-ösöket, JAK-9-eseket, PE-2-eseket, TU-2-eseket, IL-4-eseket és másokat – kapott. Nyárig majdnem az egész légierőt ellátták új gépekkel. A Főparancsnoksági Tartalék számára több új repülőegység és magasabbegység alakult, köztük 8 távolsági bombázó hadtest.
A repülőgépek száma tekintetében légierőnk ekkorra már felülmúlta a német légierőt. Minden front légi hadseregében 700-800 repülőgép volt.
A tüzérség jelentős részét gépvontatásúra állítottuk át. Hazai gyártmányú gépkocsikkal és „Studebaker”-ekkel szereltük fel a műszaki és híradó csapatainkat. Valamennyi fontos front hadtápja nagy számú gépkocsit kapott. A szovjet hadsereg hadtápfőnökségének alárendeltségébe több tíz gépkocsi zászlóalj és ezred került, ami erősen fokozta az egész hadtápszolgálat manőverező- és munkaképességét.
Nagy figyelmet szenteltünk az embertartalékok kiképzésének. 1943-ban a különböző kiképző központokban a katonák százezreit oktatták és képezték. Nagy hadászati tartalékkötelékek alakultak meg és kovácsolódtak össze. Július 1-én a Főparancsnoksági Tartalékban több összfegyvernemi, két harckocsi- és egy légi hadsereg volt.
1943 nyarára harcoló hadseregünk állományában több mint 6,4 millió ember, majdnem 99 000 löveg és aknavető, mintegy 2200 sorozatvető, több mint 9500 harckocsi és önjáró löveg és majdnem 8300 harci repülőgép volt.
Az az óriási munka, amelyet az Állami Honvédelmi Bizottság és pártunk annak érdekében végzett, hogy megerősítse a szovjet csapatokat és a háború tapasztalatai alapján átképezze őket, nagyban fokozta a frontok csapatainak harcképességét.
A kommunista párt nagy figyelmet fordított a hadseregben folyó pártpolitikai munka színvonalának az emelésére. A kommunisták újabb ezrei érkeztek a csapatokhoz, akik aktivitásukkal még jobban fokozták a szovjet hadsereg katonáinak harci szellemét. 1943-ban a fegyveres erőknél már 2,7 millió kommunista és körülbelül ugyanannyi komszomolista volt.
A politikai szervek, a párt- és Komszomol-szervezetek minden igyekezetükkel azon voltak, hogy javítsák a csapatok személyi állományának erkölcsi szellemét és növeljék politikai tudatosságát. Ezt elősegítette a hadsereg pártszervezeteinek az átszervezése, amelyet a SZK(b)P Központi Bizottsága 1943. május 24-i „A Vörös Hadsereg párt- és Komszomol-szervezetei struktúrájának átszervezéséről és a front-, hadsereg- és hadosztályújságok szerepének növeléséről” című határozata alapján hajtottak végre.
E határozat értelmében pártalapszervezetek nem az ezredeknél, hanem a zászlóaljaknál létesültek. Az ezred pártirodák egyenjogúak lettek a pártbizottságokkal. A pártszervezeteknek ez a felépítése elősegítette az alsóbb szervek konkrétabb kommunista irányítását. Az a pártpolitikai munka, amelyet a hadseregparancsnokok, a politikai munkások, a párt- és Komszomol-szervezetek a párt központi bizottságának májusi határozata alapján végeztek, a szovjet fegyveres erők fokozottabb harckészültségének egyik fontos feltétele volt az 1943 évi nyári-őszi hadjárat nagyszabású és elkeseredett ütközeteinek az előestéjén.
Egészben véve 1943 nyarán a kurszki csata előtt a szovjet fegyveres erők mind mennyiségileg, mind minőségileg felülmúlták a német fasiszta csapatokat.
A szovjet Legfelsőbb Főparancsnokságnak immár mindene megvolt ahhoz, hogy határozottan és szilárdan, valamennyi fontos irányban megragadja a hadászati kezdeményezést és rákényszerítse akaratát az ellenségre.
Az ellenség arra készült, hogy visszavágjon a sztálingrádi vereségért.
A hitlerista katonai és politikai vezetés, tisztában lévén azzal, hogy fegyveres erői elvesztették a Vörös Hadsereggel szembeni hajdani fölényüket, „totális” intézkedéseket tett annak érdekében, hogy mindenkit és mindent, ami csak lehetséges, a szovjet-német arcvonalra küldjön.
Nyugatról jelentős számban dobta át legharcképesebb csapatait. A hadiipar éjjel nappal dolgozva sietve gyártotta az új „Tigris”, „Párduc” harckocsikat és a nehéz „Ferdinand” rohamlövegeket. A légierő új „Focke-Wulf 190A” és „Heinkel-129”-es repülőgépeket kapott. A német csapatokat feltöltötték személyi állománnyal és felszereléssel.
A szovjet-német arcvonalon az ellenség oldalán Németországnak és szövetségeseinek 232 hadosztálya, mintegy 5,2 millió embere, több mint 54 000 lövege és aknavetője, 5850 harckocsija és rohamlövege, továbbá mintegy 3 ezer harci repülőgépe volt. Valamennyi törzs megfeszített ütemben dolgozta ki a küszöbön álló támadás terveit.
A kurszki kiszögellés ellen tervezett hadműveletre a németek 50 legjobb hadosztályukat összpontosították, köztük 16 páncélos és gépesített hadosztályt, ezenkívül mintegy 10 000 löveget és aknavetőt, 2700 harckocsit és több mint kétezer repülőgépet (a keleten levő harci repülőgépek 60 százalékát). Majdnem 900 000 emberük készült a támadásra …
A német hadvezetés biztos volt a sikerben. A fasiszta propaganda mindent elkövetett annak érdekében, hogy javítson a csapatok hangulatán, feltétlen győzelmet ígérve a küszöbönálló ütközetekben …
Legfelsőbb Főparancsnokságunknak el kellett döntenie: támadjunk-e vagy védjünk?
Május első felében az Északkaukázusi Front csapataitól visszatértem a főhadiszállásra. Ezalatt a vezérkarnál nagyjából befejeződött a nyári hadjárat megtervezése. A főhadiszállás alapos hírszerzői és légi felderítést végeztetett, amely megbízhatóan megállapította, hogy az ellenséges csapatok és katonai szállítmányok fő áradata Orjol, Kromi, Brjanszk, Harkov, Krasznográd és Poltava körzetébe irányul. Ez megerősítette áprilisi feltételezéseinket. A főhadiszálláson és a vezérkarnál erősödött az a vélemény, hogy a német csapatok esetleg már a közeli napokban megkezdik támadásukat.
A legfelsőbb főparancsnok utasított bennünket, hogy figyelmeztessük a Központi, Brjanszki, Voronyezsi és a Délnyugati Frontot, hogy csapataik teljesen felkészülve fogadják a támadást. Utasítására kiadtuk a 30123. sz. direktívát, amely rámutatott az ellenség lehetséges aktív tevékenységére. A várt támadás meghiúsítása céljából légi és tüzérségi ellenelőkészítésre készültünk.
A frontparancsnokságok, miután megkapták a főhadiszállás figyelmeztetését, számos újabb intézkedéssel erősítették a védelem tűzrendszerét és műszaki zárait.
Íme, a Központi Front parancsnokságának egyik jelentése ezzel kapcsolatban:
„Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállása
I. V. Sztálin elvtársnak!
A Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállása ez év május 8-i 30123. sz. direktívája értelmében jelentem:
1. Amint a főhadiszállás direktíváját megkaptuk, kiadtuk az utasítást a Központi Front valamennyi hadseregének és önálló hadtestének, hogy május 10-én reggelre helyezzék harckészültségbe a csapatokat.
2. Május 9-én és 10-én a következőket hajtottuk végre:
a) a csapatokat tájékoztattuk arról, hogy az ellenség a közeli időben esetleg támadni fog;
b) az első és a második lépcső, valamint a tartalék csapatait teljes harckészültségbe helyeztük. A parancsnokság és a törzsek a helyszínen ellenőrzik a csapatok készenlétét;
c) a hadseregek sávjában, különösen az orjoli irányban, erősítettük a csapatfelderítést és az ellenségre való tűzhatást. Az első lépcső magasabbegységeinél gyakorlatilag ellenőrizzük a megbízható kölcsönös tűztámogatást. A második lépcsők csapatai ismételten szemrevételezik a várható tevékenységek irányát és pontosítják az együttműködést az első lépcső csapataival. A tüzelőállásokban feltöltik a lőszerkészleteket. Megerősítik a műszaki zárakat, különösen a harckocsiveszélyes irányokban. A védelem mélységét elaknásítjuk. Ellenőriztük a híradás technikai eszközeit, azok zavartalanul működnek.
3. A 16. légi hadsereg fokozta a légi felderítést és gondosan figyeli az ellenséget Glazunovka-Orjol-Kromi-
4. Az ellenség esetleges támadásának elhárítása végett az orjol-kurszki irányban megszerveztük az ellenelőkészítést, amelyben résztvesz a 13. hadsereg egész tüzérsége és a 16. légi hadsereg repülőereje.
Rokosszovszkij, Tyelegin, Malinyin.
00219. sz.”
Nagyjából hasonló jelentések érkeztek be a többi fronttól is.
Némileg eltérő véleménye volt a kialakult helyzetről Vatutyin hadseregtábornoknak. Nem utasította el a védelmi intézkedéseket, de azt javasolta a legfelsőbb főparancsnoknak, mérjünk az ellenségre megelőző csapást, mégpedig annak belgorod-harkovi csoportosítására. Ebben fenntartás nélkül támogatta őt Hruscsov, a haditanács tagja.
Vaszilevszkij, Antonov és a vezérkar más munkatársai nem értettek egyet a Voronyezsi Front haditanácsának ezzel a javaslatával. Én is osztottam a vezérkar véleményét, amit jelentettem is Sztálinnak.
Ámde a legfelsőbb főparancsnok még maga is habozott – védelemmel fogadjuk-e az ellenséget, vagy mérjünk rá megelőző csapást. Sztálin attól tartott, hogy védelmünk esetleg nem fogja kiállni a német csapatok támadását, mint ahogy ez 1941-ben és 1942-ben történt. Ugyanakkor nem volt meggyőződve róla, hogy csapataink támadásukkal képesek szétzúzni az ellenséget.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!