ELSŐ RÉSZ

(idézet: Horthy – Vas Zoltán)

A keresztény kurzus politikájának lényeges eleme a különböző jobboldali politikai társulatokat képviselő titkos társaságok. Ezek: a Tizenkét Kapitányok, az Etelközi Vérszövetség, a Fehér Ház, a Kettős Kereszt Vérszövetség, a Kékek Clubja, a Bethlen-Wolff-féle Református-Katolikus Liga. Valamennyinek az a célja, hogy a még véglegesen ki nem alakult ellenforradalmi rendben megszerezze a vezetést.

A Fehér Ház egy ideig Friedrich titkos szervezeteként működik, utóbb felolvad a KNEP-ben.

Az ellenforradalom legszámottevőbb titkos társasága az Etelközi Vérszövetség, Gömbössel az élen áll Horthy mögött, és őt bábuként kezelve tör a hatalom elnyerésére, a szélsőjobboldali katonai diktatúra bevezetésére.

Horthy nem bizonyul teljesen bábunak. Az EKSZ célja azonban továbbra is az, hogy Gömbös és a szegedi katonatiszti-főszolgabírói szárny szellemében szervezze és irányítsa a Horthy államfői hatalmáért folyó harcot.

Szervezői a hadseregben a fővezér szárnysegédei: a Tizenkét Kapitányok csoportjához tartozó Magasházy, Koós, Hardy, Görgey, valamint a két legnagyobb különítmény parancsnoka: Prónay és Ostenburg. Polgári téren a szervezést Gömbös Gyula és Eckhardt Tibor vezeti.

Gömbös már Szegeden kialakítja az EKSZ titkos szervezeti formáját. Most létrehozza a Vezérek Tanácsát. Ennek Horthy a láthatatlan feje, ha nem is lép be az EKSZ-be. Makacsul megtagadja a belépést azzal, hogy tiszt nem lehet titkos társaság tagja. Ugyanezt elnézi tisztjeinek. Hivatalosan úgy tesz, mintha nem tudna a Tizenkét Kapitányokról, sem az EKSZ-ről, de máris túl nagy hatalom mindkettő, semhogy merne velük szembeszállni.

A Vezérek Tanácsa megalakulásával Gömbös titkos alapszabályban fekteti le az EKSZ politikai célkitűzéseit. Az első pont – a szélsőséges sovinizmus jegyében – az aktív fajvédelem. A második pont szélsőséges antiszemita kirohanásokat tartalmaz. A harmadik az EKSZ nemzetközi feladatait foglalja össze azzal, hogy kommunista- és szabadkőműves-ellenes törekvéseit valamennyi keresztény nemzet között terjeszti. A negyedik pont megszabja a cél érdekében a szükséges fegyelem biztosítását az EKSZ-ben és a közéletben.

Az ötödik pont kimondja – és ez a pont vonz mindenkit, aki Gömbösék pártfogásával érvényesülni akar a keresztény kurzusban: az EKSZ arra törekszik, hogy tagjaival töltse be a hatalmi helyeket. Az eskü szellemében minden testvér ügye-baja érdeke az EKSZ-nek. Meleg pártfogására, segítségére tarthatnak igényt a tagjai.

A Vezérek Tanácsa megbízottai esketik fel a felvett tagokat. Az eskü a szervezet létét és működését és saját tagságukat illetően engedelmességre, sírig szóló hallgatásra kötelezi a felesketett személyeket. Tagjai számára szigorú katonai fegyelmet ír elő. Az eskü megszegése esetén a Vérszövetség vérbírósága halálbüntetést is kiszabhat.

Az EKSZ több nemzetségre oszlik. Katonai nemzetségre, amely tisztekből áll. A többi nemzetség a tagok összetétele, foglalkozása szerint, különféle. A nemzetségek családokra oszlanak, amelyeket kinevezett családfők irányítanak. A tagokat testvéreknek kell titulálni.

A nemzetségek budapesti és vidéki főosztályokra tagozódnak. A főosztályok vezérmegfigyelői, továbbá az osztályok és nemzetségek megfigyelői irányítják az országos méretű spiclihálózatot. Feladatuk: a fővárosban és vidéken megfigyelni a baloldali gondolkodású embereket és kapcsolataikat. Megfigyelik az EKSZ tagjait is és a jobboldali vezetőket. Tapasztalataikról kétheti jelentésekben számolnak be a Vezérek Tanácsának.

Nem maradtak fenn a Vezérek Tanácsának okmányai, összetételét különböző visszaemlékezésekből rekonstruálni lehet. Tagjai: Gömbös, Eckhardt Tibor, gróf Bánffy Miklós nagybirtokos, gróf Ráday Gedeon nagybirtokos, Zadravetz István, Sréter István tábornok, Sávoly János altábornagy, Töreky Géza, Juhász Andor, a Horthy-idők hírhedt vérbírói, Ulain Ferenc, Gömbös lapjának, a Szózat-nak a szerkesztője, Nádosy Imre, a leendő országos rendőr-főkapitány, az EKSZ-ben a Bethlen-Wolff-féle Református-Katolikus Liga titkos társaságot képviseli. Ezt a bécsi Antibolsevista Comité több volt vezetője, gróf Bethlen, gróf Teleki és számos más neves politikus hozza létre. Feje: Wolff Károly földbirtokos, a fővárosi Keresztény Községi Párt elnöke, az Ébredő Magyarok Egyesületének igazgatósági tagja.

Ők alakítják meg nyilvánosan az Egyesült Nemzeti Keresztény Ligát. Célja, hogy együttműködést teremtsen a keresztény politikai csoportokkal, akár a KNEP-hez, akár máshova tartoznak. Az Egyesült Nemzeti Keresztény Liga elnöke gróf Teleki Pál. Ügyvezető elnöke: Wolff Károly. Társelnök: Bethlen István. Vezető tagok: gróf Mikes János, szombathelyi katolikus püspök, Prohászka Ottokár, székesfehérvári katolikus püspök, Bernáth István, a Kálvin Szövetség elnöke, Kapy Béla, evangélikus püspök.

Prónay megemlíti naplójában, hogy gróf Bethlen István az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga tagjaként az EKSZ-ben csak kültag, mégis nagy befolyást gyakorol erre. Egyrészt a Horthyval való szoros kapcsolata révén, de amiatt is, mert egyre inkább a politikai élet élére kerül.

Gömbösék igyekeznek bevonni az EKSZ-be azokat a legitimistákat is, akik támogatják Horthy igényét az államfői hatalomra. Ezt ezek abban a reményben teszik, hogy nádorsága vagy kormányzósága biztosítani fogja a Habsburg-restaurációt, amikor ez politikailag megoldható lesz. Az EKSZ-ben egyetlen feltételt állítanak eléjük: minden körülmények között ellenforradalmi álláspontot kell elfoglalniuk. Ilyen vezető szerepű legitimisták: gróf Bánffy, őrgróf Pallavicini György, gróf Hunyady, gróf Jankovich Bésán Endre, gróf Zichy János, gróf Károlyi József, herceg Odeschalchi Károly, gróf Batthyány Gyula, báró Perényi Zsigmond, gróf Károlyi Imre, Sztranyovszky Sándor. Valamennyien szorosan együttműködnek Bethlenekkel is.

A Kékek Clubja beolvad az EKSZ-be. Nevét a Gellért-szálló kék terméről kapja. Itt üléseznek. Címerük: lovagi pajzs felett öt ágú korona. Alapító tagjai szélsőjobboldali politikusok, akiknek később nagy a szerepük a nyilas mozgalomban: Budaházy László, járásbírósági elnök, Endre László, a kivégzett háborús főbűnös, Kolozsváry Borcsa Mihály, Mikecz Ödön, a leendő igazságügy-miniszter, az első zsidó deportálás szervezője, Sándor Jenő belügyminiszteri tanácsos, Pásztói Ámon, Wünscher Frigyes, a Hangya elnöke és mások.

A Kettős Kereszt Vérszövetség szülőapja Prónay. Akárcsak a Bethlen-Wolff Liga, társtagként csatlakozik az EKSZ-hez. Feladata a baloldali erők elleni küzdelem. Belső kémszolgálat. Fegyveres szabadcsapatok létrehozása a szomszédos országok ellen. A Kettős Kereszt Vérszövetség tagjai esküt tesznek: – Esküszöm a mindenható Istenre, aki szent és sérthetetlen, hogy az apostoli Kettős Kereszt Vérszövetség tagjaként minden bolsevizmus elleni harcban részt veszek. Mindenki előtt titokban tartom a Vérszövetség titkait és törekvéseit. Magyarország ezeréves múltjáért síkraszállok. Minden olyan dologról, amely tudomásomra jut, legyen az a királykérdéssel kapcsolatos, avagy kommunista vagy bármi más néven nevezendő kísérlet, ami az apostoli Kettős Kereszt Vérszövetség céljait hátráltatná, azonnali jelentést teszek a Vérszövetség parancsnokságának. Ellenkező esetben a Vérszövetség vérbíráskodása végez velem. Isten engem úgy segéljen. Ámen …

Gömbös a kezében tartja az EKSZ vezetését, de egyéb sokoldalú elfoglaltsága miatt ennek irányítására megtalálja a maga emberét, báró Feilitzsch Bertholdot. Visszataszító arcú, púpos férfi. Dúsgazdag bajorországi földbirtokos családból származik. Szabolcs megye volt alispánja, közigazgatási bíró. Tekintettel testi hibájára és arra, hogy Gömbös megbízásából ő mozgatja az EKSZ egyre nagyobb számú tagságát, politikai ellenfelei púpos bábjátékosnak nevezik. A tagok az ő kezébe teszik le az esküt. Ezért elkötelezettnek érzik magukat a púpos báróhoz. Félnek tőle, mert minden tagról személyi lapot vezettet. Ő kezeli a széles spiclihálózattal rendelkező EKSZ bizalmas anyagát. Feilitzsch szinte mindent tud a jobboldali vezetőkről. Ismeri múltjukat, jelenüket. A reájuk vonatkozó esetleges kompromittáló adatokat is. Emellett Horthy állandó bridzspartnere, besúgója.

Kézben tartja ily módon még Gömböst is, akinek később sok kellemetlenséget okoz. Megszerzi Gömbösnek a Károlyi-forradalom idején, a Magyar Országos Véderő Egyesület levélpapírján a kormányhoz intézett levelét. Mosakodik ebben Gömbös a MOVE-tisztek által szervezett sztrájk miatt. Közli: szándéka a legszigorúbb rendszabályokat életbe léptetni, ha a tagok bármelyikéről bebizonyosodna, hogy az egyesületi fegyelmet megsértve, a forradalmi kormány ellen agitál. Biztosítja a kormányt, hogy az egyesület minden tagja, tekintet nélkül arra, hogy tényleges, nem tényleges, avagy nyugdíjállományú, bizalommal szolgálja a néphadsereget és a Független Magyar Népköztársaságot … (Budapest, 1919. február 21. Mély tisztelettel: Gömbös Gyula.)

Feilitzsch valósággal zsarolja e levéllel Gömböst. De a tagok az ellenforradalom első pillanataitól kezdve sokkal inkább törődnek személyes anyagi előnyökkel, mint közéleti problémákkal. Karrierjük egyik eszköze egymás múltjának felhánytorgatása, nem egészen tiszta ügyeik kölcsönös emlegetése. Feilitzsch eme adatok ismeretében válik az EKSZ egyik urává.

Kezében tartja az EKSZ pénzügyeit is. Úgy szerez pénzt, hogy EKSZ-tagokat küld vezetőnek a Gömbösék által alakított nagy gabona- és gyapjúfelvásárlási szervezetbe, a Futurába. Ugyanezt teszi a falusi felvásárlásban, áruellátásban jelentős, már régebben alapított Hangya szövetkezeti központban.

Szerveznek több más keresztény vállalkozást is. Gömbösék ezáltal hatalmas jövedelmekhez jutnak. Ebből pénzelik a MOVÉ-t és a hasonló szélsőjobboldali szervezeteket is.

A MOVE másik legnagyobb támogatója Prónay, a zsidóktól erőszakkal elvett értékekkel. A MOVE emellett úgyszólván adót vet ki a zsidóságra. Gömbös intézi el azt, hogy Horthy jó pénzért fogadja a zsidóság reakciós szervezetét, a Magyarországi Zsidó Szövetség küldöttségét. Polnay Jenő üdvözlő beszédében a magyar zsidóságnak a fővezér és a Nemzeti Hadsereg iránti lelkes bizalmát hangoztatja.

Válaszában Horthy kijelenti: a Dunántúl némely helyén előfordultak sajnálatos antiszemita események. Ezek nem ismétlődhetnek meg, mert a fővezérség a legnagyobb energiával gondoskodik, a rend és a nyugalom helyreállításáról. Őszinte megelégedéssel fogadja a magyar zsidóság készségét, hogy a nemzeti újjászületés munkájában hazafias szellemben kíván közreműködni.

Ahhoz képest, hogy a zsidóság kapitalista képviselői nagy összeget fizetnek a MOVÉ-nak, Horthy megnyugtató beszédével keveset kapnak a pénzükért. A nagy antiszemita üldözés, a zsidók ellen elkövetett tömeggyilkosságok tulajdonképpen most következnek. A magyar és a világközvélemény még csak azután ismeri meg a horthysta Héjjas Iván-különítmény tevékenységét, a kecskeméti orgoványi szörnyűségeket.

A Clerk-megállapodás alapján a Huszár-kormány legfőbb feladata előkészíteni az 1920. január 25-én megtartandó választást. Csonka nemzetgyűlésnek tervezik, mert a románok által még megszállt tiszántúli területeken csak 1920. júniusra írhatják ki a választást.

A választás eredménye annyiban máris eldöntött, hogy Horthy és még Friedrich is, bármennyire ellenségek, abban egyetértenek, hogy az államgépezet és a hadsereg együttes választási terrorjával a baloldali pártok, de mindenekelőtt a Szociáldemokrata Párt, megsemmisüljenek. Szerepük a választáson csak látszólagos legyen, és csakis a fővárosban.

Az országos választás tulajdonképpen a két nagy pártra, a KNEP-re és a Kisgazdapártra korlátozódik. A KNEP ereje az, hogy ebben megtalálható a nagybirtok legerősebb legitimista szárnya. S mivel a KNEP a katolikusok pártja, mellette áll a katolikus egyház, továbbá a nagytőkétől a kispolgárságig elég széles katolikus réteg. Győzelmet remélnek a párt kezében levő hatalmi – miniszterelnöki, belügyminiszteri – tárcák révén is.

A Kisgazdapárt a módos parasztok pártja. Elsősorban azok számára követel nagyobb földet, akik már rendelkeznek gazdasági felszereléssel, van pénzük a föld megvásárlására. Agitációjában azonban pártjuk ezt nem hangoztatja. Ily módon a nincstelenek és a szegényparasztok földéhségét is politikai befolyása növelésére tudja felhasználni.

A Kisgazdapárt gazdaságpolitikai és vámpolitikai követelései, amelyek ellentétesek az ipari kartellekével, tetszenek a parasztságnak. Részben kielégítik a közép- és nagybirtokosok általános érdekeit.

A földreform-követelés viszont nemcsak a nagybirtokosokat, hanem a katolikus főpapságot is nyugtalanítja. Egyformán féltik óriási birtokait. Kifejezi ezt a KNEP inkább csak látszólagos földreformot kívánó politikája.

Ellentétes a KNEP és a Kisgazdapárt felfogása az államforma kérdésében is. Eldöntése a megválasztandó nemzetgyűlés egyik legfőbb feladata. Köztársaságról szó sem eshet. Ezt mindkét párt egységesen ellenzi. A szociáldemokraták követelése, hogy az államforma kérdésében népszavazás döntsön. A kérdés így arra korlátozódik: a választások után a nemzetgyűlés kimondja-e a Habsburgok uralmának jogfolytonos, törvényes uralmát, vagy érvényesüljön a Kisgazdapárt és Gömbösék célja: a nemzeti királyság, a szabad királyválasztás?

A KNEP határozottan Habsburg-párti. Károly király visszahívása mellett foglal állást. A Kisgazdapártban protestáns függetlenségi hagyományok élnek. Hallani sem akarnak a Habsburg-uralom helyreállításáról. Nem egységes a kérdésben a tisztikar sem. Az idősebbek zöme legitimista. A fiatalabb tisztek Gömböst és a MOVÉ-t követik. Legnagyobb fegyverük a KNEP-pel szemben az, hogy az adott külpolitikai körülmények között a királykérdés végleges megoldása nem lehet aktuális. Az antant és az utódállamok nem hajlandók hozzájárulni a Habsburg-ház restaurációjához. A Kisgazdapárt és Gömbösék követelik: a nemzetgyűlés mondja ki: Magyarország királyság. A király személyének megoldását azonban el kell halasztani. Addig a nemzetgyűlés válasszon ideiglenes államfőt. Királyt helyettesítő kormányzót. Gömbösék szerint ez Horthy legyen.

Gömbösék követelésének Horthy azzal ad súlyt, hogy parancsban kiadja: kívánatosnak tartja a tisztek belépését a MOVÉ-ba.

A királyhű legitimista tisztek és a KNEP ilyen körülmények között áthidaló megoldásként elfogadják Gömbösék álláspontját, az ideiglenes államfőválasztást.

Sem a KNEP, sem a Kisgazdapárt nem akarja azonban Horthyt. A KNEP legesélyesebb kormányzójelöltje József főherceg lenne. Habsburg létére nem jöhet számításba. Ezért a katolikus gróf Apponyi Albertet jelölik.

A Kisgazdapártnak nincs jelöltje. Horthyt, bár református, nem szeretik. Nem akarják. Támogatják esetleg Apponyi jelölését.

Gömböséknek ahhoz, hogy Horthy kormányzóvá választását keresztül vigyék a nemzetgyűlésben, indulniuk kell a választásokon. Ha önálló pártként indulnának, bizonyos, hogy a fehérterrort és Horthyt gyűlölő nép súlyos választási vereséget mérne reájuk. Egyetlen lehetőségük: a választáson induló valamely más jobboldali párt révén nagyobb számú képviselőséget szerezni. A legalkalmasabb erre a Rubinek-féle Keresztény Földmunkás Párt, más néven Agrárpárt, amely szabad királyválasztó programot vall.

Rubinek, a Huszár-kormány földművelésügyi minisztere, választási szövetséget köt Gömbösékkel.

Az Agrárpárt tulajdonképpen a nagybirtokosok pártja. Hangoztat azonban földreform-javaslatokat; ebben a Kisgazdapárt versenytársa. A nagybirtokos osztályt egyaránt nyugtalanítja a Kisgazdapárt és az Agrárpárt földreform-követelése. Mégis tudomásul kell venniük, hogy az adott politikai helyzetben nélkülözhetetlen a földreform. Átmeneti politikai eszköz az ellenforradalommal visszaállított tőkés-földbirtokos rendszer megerősítéséhez.

A KNEP és a Kisgazdapárt mellett azonban az Agrárpárt még Horthyék teljes támogatásával sem juthatna a választáson nagyobb számú nemzetgyűlési képviselethez. Rubinek-Gömbösék, mivel a Kisgazdapárt az ország legnépszerűbb pártja és egyben erős ellenzéke Friedrichéknek, emiatt határozzák el, hogy a Kisgazdapárt keretén belül vesznek részt a választásokon. Ezt az Agrárpárt és a Kisgazdapárt egyetértésével tervezik elérni. Szándékuknak meg kell nyerniük Nagyatádi Szabó Istvánt. Amikor Gömbös, Rubinek, sőt Horthy számos ígérete ellenére Nagyatádi Szabó ellenáll, nem akarja az egyesülést az Agrárpárttal, erre valóságos fizikai terrorral kényszerítik.

A két pártot egyesítő erőszakos módszerére derít fényt Beniczky belügyminiszternek jóval később, 1925. május 31-én Az Újság napilapban közzétett bírósági vallomása. Eskü alatt vallja: tudomással bírt arról, hogy tervbe volt véve a különítményesek által Nagyatádi Szabó elhurcolása. Egyesek szerint abból a célból, hogy valahol jól elverik és otthagyják. Mások szerint „gajdesz” okából, azaz hogy eltegyék láb alól. Ezt azért tartja valószínűnek – vallja Beniczky -, mert a fővezér úrnak politikai beszélgetések alkalmával kedvelt szavajárása: – Ha Nagyatádi nem paríroz, akkor … – és jobb karjával olyan mozdulatot tesz, mint mikor valaki visszájáról döfi másnak a bordái közé a böllérbicskát.

Horthy kijelentését Beniczky többször hallotta. Nem is egyedül. Tanúként idézi erre a két neves és nagy tekintélyű, feltétlenül szavahihető politikust: gróf Andrássy Gyulát és Rakovszky Istvánt. Ma már ez köztudott Prónay azóta előkerült titkos naplójából is.

Beniczky vallomása teszi érthetővé, hogy a többszörösen megfenyegetett Nagyatádi Szabó végül miért engedelmeskedik a fővezér parancsának. Egyesíti pártját az agrárkapitalista Rubinek pártjával.

A nagybirtokos-nagytőkés hatalom fő politikai képviselete ezután is a legitimisták vezetésével működő KNEP. Ellenzéke a módos parasztság, a kulákság pártjával, a Kisgazdapárttal egyesített agrárkapitalista Keresztény Földműves Párt, új nevén a Kisgazda és Földműves Párt. Ennek most már azonban számos a nagybirtokos tagja. A párt vezetésében mostantól a módos parasztság mellett erőteljes nagybirtokos befolyás érvényesül. A párt elnöke Gaál Gaszton somogyi földbirtokos. Belép a Kisgazdapártba Gömbös és vele számos szélsőjobboldali horthysta. Felcsap „kisgazdának” Horthy öccse, Jenő is. Jelentős szerephez jut a Kisgazdapártban a Gömbös-szárny és ennek demagóg jellegű fajvédő programja. A „keresztény magyar testvérek, a kis- és középparasztság érdekeinek legmesszebbmenő képviselete a földreformért”.

Nagyatádi Szabó eddig hajlott arra, hogy esetleg együtt haladjon a választásokon a liberális blokkal. Pártja új helyzetében meg kell szakítania velük a kapcsolatot. 1919. december 1-én kijelenti: az egyesített új Kisgazdapárt a tömegeivel akarja biztosítani a megválasztandó parlament súlyát, amelyben a magyar értelmiség viszi a vezető szerepet. Céloz ezzel Gömbösre, Rubinekre, a „magyar értelmiség kiváló képviselőire”. Kijelenti: a két párt oly program alapján egyesül, hogy a keresztény magyar társadalmat megszabadítsa a zsidóság kizsákmányolásától.

Programjának legfőbb célja – ahogyan kifejezi – az igazságos kártérítés mellett a nagybirtok terhére végrehajtott földreform. Nagyatádi Szabó e tekintetben a lehető maximumot akarja már is elérni. A pártvezetésben emiatt máris élesen szembekerül Rubinek Gyulával, a nagybirtokos OMGE szervezet egykori igazgatójával, aki a Huszár-kormányban nem a tömegek földreform-követelésének, hanem a földreform megbuktatásának földművelésügyi minisztere.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

ELSŐ RÉSZ

(idézet: Horthy – Vas Zoltán)

A Nemzeti Hadsereg megjelenését nemcsak Budapesten, a Duna-Tisza közén is a fehérterror új hulláma, szörnyű vérengzés követi.

A fővezérség nevében átveszem a hatalmat Kecskeméten … Héjjas István s. k. – hirdetik falragaszok. Rendeletet bocsát ki, mely szerint november tizenötödikéről tizenhatodikára virradó éjszakán senkinek sem szabad lakását elhagynia. Akit az ÉME. az Ébredő Magyarok Egyesülete, jelvény nélkül meglát Kecskemét utcáin, a járőrökkel lelöveti.

Este tíz órakor megszállják a börtönt, elhurcolnak harminc kommunista foglyot. Tizennégyet a lakásáról vitet el Héjjas. Vasmunkásokat, napszámosokat, tanárokat. Kocsikon kiviszik őket a város szélére, egy részüket megfojtják, más részüket felakasztják; egyeseket addig vernek, amíg bele nem pusztulnak. Meggyilkolnak hat, kommunista magatartásuk miatt elbocsátott rendőrt is. Elhurcolnak több gazdag zsidót, hogy kirabolhassák őket.

Gróf Ráday Gedeon kormánybiztos jelentést kér a kecskeméti főkapitánytól.

– Szóbeli felhívásra jelentem: az A. alatt felsoroltakat minden valószínűség szerint egy Francia Kiss Mihály nevű, a Héjjas Iván főhadnagy csoportjában karhatalmi szolgálatot teljesítő szakaszvezető és ismeretlen társa hurcolták el ismeretlen helyre … Ugyan ezt jelenthetem a B. alatt felsoroltakra is. A D. alatt felsorolt egyének elhurcolására vonatkozólag az itteni karhatalmi szervezet parancsnoka, Héjjas Iván főhadnagy azt adja elő, hogy a Prónay-féle különítmény Szabó és Székely nevű századosai eszközölték, éspedig egy a budapesti államrendőrség körbélyegzőjével ellátott parancs alapján.

A nyomozást megnehezíti, hogy a helybeli lakosság annyira meg van félemlítve, hogy a nyomozó hatóság részére adatokat szolgáltatni nem mer, másrészt nyomozó közegeink a fentebbi esetekből is kitűnőleg erősen szervezett fehérterrortól való félelmükben erélyes és lelkiismeretes nyomozást aligha mernének eszközölni …

A kecskeméti rendőrfőkapitányságtól beérkezett jelentést gróf Ráday kormánybiztos a fővezérséghez továbbítja. Sürgős intézkedést kér a további gyilkosságok megakadályozására, a bűnösök felelősségre vonására. Erre azonban nem kap választ.

Köztudottak a kecskeméti rémségek, mégis most, közvetlenül Horthyék bevonulása után, egyetlen napilap sem meri szóvá tenni. Hallgatnak a politikusok is, mert egyformán tartanak a különítményesek bosszújától. Ez még inkább felbátorítja Héjjasékat, és a gyilkosságok tovább tartanak Orgoványban.

Sok tízezren menekülnek az ellenforradalom elől, hagyják el az országot. Bécsben már szerveződnek a kommunista és baloldali szociáldemokrata írók és újságírók, akik hazájuk sorsáért aggódva foglalnak állást a magyarországi fehérterror és annak szörnyűségei ellen. E harc kiváló katonái: Gábor Andor, Halmi József, Hajnal Jenő.

Halmi József írja a Fekete Könyv-ben: Kecskemét és az egész környéke tud a borzalmakról, mindenki ismeri a gyilkosokat, már az első ötven áldozat kivégzése után, és a gyilkosok még vadabbul, még kegyetlenebbül gyilkolnak tovább. A fővezér Budapesten, a Gellért-szállóban él fejedelmi pompában. A magyar miniszterelnök a külföldi missziók tiszteletére rendezett teadélutánokon a politikai helyzet tisztulásáról beszél. Éjszakai mulatókban részeg tisztek húzatják a nemzeti dalt, amikor Kecskemét remeg, sír, jajgat, amikor véresek a kecskeméti utcák és a cellák padlói, amikor Orgoványon megcsonkított holttestek lógnak a fákon, és a zúzmarás fák alatt, a rozsdás falevelek között emberhúsdarabok, kiszúrt szemgolyók, lemetszett herék feküdnek … Ezen az orgoványi őszön ott rohad szennyesen, gennyesen, szétmarcangolva, megcsonkítva, kiherélve, megvakítva, meggyalázva Horthy Miklós Magyarországa …

Folytatódnak Clerk kormányalakító tárgyalásai. Senki sem teszi szóvá a Kecskeméten történteket. Pedig lenne erre alkalom. De nem Kecskemét a kérdés, hanem hogy Friedrich lemondjon-e a miniszterelnökségről.

Kialakul a minisztertanács véleménye: Friedrich miniszterelnöksége kérdésében az antant nyomásának nem tudnak tovább ellenállni. Friedrich lemondásával vonuljanak vissza taktikailag. A terrorválasztásokkal amúgy is korlátlan hatalomhoz jutnak.

Friedrich lemond, de csakis azzal a feltétellel, hogy pártja nem fogadja el Apponyi miniszterelnökségét. A kormány eddigi tagja, Huszár Károly kultuszminiszter alakítson kormányt.

Apponyit túl liberálisnak, nem eléggé kereszténynek tartják. Ezért kívánják az ellenforradalom igazi jellegét jobban képviselő Huszár Károlyt a kormány élére állítani. Huszár fiatal kántortanító évei után csatlakozott a katolikus politikához.

A Clerk-értekezlet két nap tanácskozás után sem tud a miniszterelnök személyében megegyezni. Folytatódik a különös helyzet; az arisztokraták, Bethlen, Horthy, a demokratikus pártok, beleértve a szociáldemokratákat, Apponyi miniszterelnökségét támogatják. A kormányhatalmat kezükben tartó, úgynevezett keresztény politikusok kitartanak Huszár mellett, akiről jól tudják: olyan középosztálybeli, akinek életcélja minél hatékonyabban küzdeni a szociális forradalom ellen, szolgálni a fennálló rendet.

Az értekezleten a vita olyan éles, hogy az Apponyi-pártiak és velük Horthy otthagyják az értekezletet. Már csak a folyosón egyeznek meg, hogy másnap mégis folytatják a kormányalakítási tárgyalást.

A Clerk-tárgyalásokon részvevő gróf Andrássy Gyulának, a monarchia volt külügyminiszterének a felesége ez alkalommal írja:

Huszár próbálkozik a kormányalakítással. Mindenki lesi, fog-e ez neki sikerülni. Grófot nem akarnak, ezekre rájár a rúd, de bizonyos pontig érthető is. Amikor kezdődött a szervezkedés, nem voltak sehol, most nehéz elhelyezkedniük a már kialakult helyzetben. Bethlen Istvánt állandóan támadja a kormánypárti sajtó. Horthy veszíti türelmét … Ha ma estig nem jön létre a koalíció, letartóztatja az egész társaságot, és kinevez olyan kormányt, amellyel hajlandó az antant tárgyalni. Egészen komikus a mai politikai nívó. Fogorvosok, patikusok, politikailag teljesen analfabéták nyomulnak az előtétbe, és törtetnek feljebb, lehetőleg a legfelső csúcsok felé … Délután meghiúsultak a Huszár-féle kísérletek. Egymást fenyegetve mentek széjjel a tárgyaló felek, részint pogromot, részint lázadást emlegetve. Ma este az Országos Kaszinóban ebédeltünk Horthyékkel és Clerkékkel. Pallavicini őrgróf a házigazda. Az időjárás szörnyű hideg, mindenki didereg. A villamosok szénhiány miatt nem járnak. A drágaság tűrhetetlen. Egy nagyobb darab szappan ötven korona. Hova jutunk!?

Másnap, november 21-én Andrássyné ezt jegyzi naplójába: Délelőtt eljött látogatóba Huszár. Panaszolja, hogy Apponyi miniszterelnöki jelölését leginkább Friedrich nehezíti. A katolikus nők gyűlésén Friedrich azt mondta: csak négy hétre áll félre. Addig is a miniszterelnökségen fog lakni, ő helyettesíti majd Huszár miniszterelnököt. A gyűlésen azt is kijelentette, hogy ő Horthyval egy test, egy lélek, őket egymástól csak ásó és kapa választhatja el. Horthynak, aki az elnökségben ült – meséli Huszár -, tátva maradt a szája, mert a szó szoros értelmében gyűlöli Friedrichet …

Huszár közvetlenül Horthytól tudja ezt, akit kényelmetlen helyzetében felkeres. Tanácsát és segítségét kéri, mert őt jelölik miniszterelnöknek Apponyival szemben. Horthy Gömbös társaságában fogadja. Azért, mert Gömbösnél jobban – mondja Huszár Károly – senki nem ért a politikához, s jó, ha mindketten meghallgatják.

Horthynak Gömbössel egyezően az a véleménye: legyen bár Apponyi vagy Huszár a miniszterelnök, a legfontosabb Friedrich megbuktatása. Gömbös még az új kormányból is kihagyná Friedrichet. Huszár ezt lehetetlennek tartja. A Peidl-kormány eltávolításával nagyok Friedrich ellenforradalmi érdemei, ezenkívül pártjának elnöke és alapítója. Huszár azt is közli: Friedrich az új kormányban a honvédelmi miniszteri tárcát kéri magának. Kérdezi: mit tegyen, mert éppoly jól tudja, mint Horthy és Gömbös, hogy Friedrich ily módon akarja kézbe venni a hadsereget. Legyőzni Horthyt, visszaszerezni a miniszterelnökséget.

Horthy élesen kijelenti: szó sem lehet Friedrich honvédelmi miniszterségéről. Nem kell a hadseregnek. Gömbösnek is ez a véleménye. Huszár ezt azzal veszi tudomásul: még aznap beszél Friedrichhel.

Ugyanaznap délután Bethlen meggyőzi Horthyt: fogadja el Friedrich honvédelmi miniszterségét. E poszton lehet őt a legkönnyebben ártalmatlanná tenni azzal, hogy Horthy mint fővezér egyszerűen nem vesz tudomást intézkedéseiről.

Amikor Friedrich elvállalja a honvédelmi miniszterséget, valóban egyik legnagyobb politikai tévedését követi el. Horthy és környezete – most még csak a társaságokban – készíti a vádat ellene: szorosan együtt dolgozott Károlyi Mihállyal az őszirózsás forradalom megszervezésében. Államtitkár volt a kormányában. Egyes állítások szerint részt vett gróf Tisza István volt miniszterelnök meggyilkolásának előkészítésében.

Apponyi lemond miniszterelnöki jelöléséről. Tragikusan veszi, hogy őt – a katolikust – a demokraták, szocialisták és a református Horthy ajánlják miniszterelnöknek; a katolikusok képviselői elutasítják.

A Kisgazdapárt felveti Nagyatádi miniszterelnökségét, majd eláll ettől. Szóba kerül Bethlen is. A Clerk-tárgyalásokon kialakult helyzetben és a közhangulat arisztokráciaellenes nyomása alatt tudatos számításból és a keresztény blokk belső erőviszonyainak hatására, még nem látja elérkezettnek az időt a kormány átvételére. Beleegyezik Huszár miniszterelnöki jelölésébe.

Friedrich arra számít, hogy a politikában eddig jelentéktelen szerepet vivő és váratlanul miniszterelnökségre kerülő Huszár diadala nem lesz tartós. Így vélekedik Bethlen és Horthy is, miután elérte legnagyobb ellenfelének, Friedrichnek a megbuktatását.

Lemondásával Apponyi lehetővé teszi a katolikus Huszár Károly egyedüli jelölését. A Kisgazdapárt nevében Nagyatádi Szabó kijelenti: csakhogy legyen végre pártközi kormánya az országnak, elfogadja Huszár miniszterelnökségét.

Garami a Szociáldemokrata Párt vezetősége elé terjeszti a kérdést. Javasolja: utasítsák vissza Huszár miniszterelnökségét. Ragaszkodjanak Apponyi személyéhez. Azzal érvel: Horthyék Budapestre bevonulása után, ezek véres munkáját csak azzal lehetnie meggátolni, ha sikerülne az ország élére olyan férfiút állítani, aki nem cinkostársa Horthynak. Aki előtt az ország minden pártja meghajol. Támogatják, amíg sikerül a normális állapothoz visszatérni.

A Szociáldemokrata Párt részéről két eset lehetséges. Vagy keresztülerőszakolják Apponyi miniszterelnökségét, ami e pillanatban a számukra a legkedvezőbb lehetőség, és akkor teljes erővel a kormány mellé állnak. Vagy nem sikerül Apponyi kormányalakítása, Sir George Clerk elutazik, marad a régi helyzet. Ebből a keresztény blokk számára nincs kibontakozás. Ellene lesz a demokratikus pártok blokkja, az arisztokrácia és Horthy Miklós is. Huszár Károly miniszterelnökségének elismerésétől ez esetben az antant a legridegebben elzárkózna.

Nem állítja – írja Garami hogy ez a lehetőség, Apponyi miniszterelnöksége, százszázalékos. Abban azonban biztos, hogy meghiúsulása a fehérterror fennmaradását és fokozódását jelenti. Átmenetileg a jogrend megmentésének munkájában senkinek másnak nem sikerülhet az összefogás, csak Apponyinak. Huszár Károlynak ehhez sem tekintélye, sem elegendő jó szándéka nincsen. Különben is egyetlen energia fűti, hogy megragadja az életében először és egyszer kínálkozó alkalmat: a miniszterelnökséget.

A Szociáldemokrata Párt vezetősége nem fogadja el Garami javaslatát. Nem akarják elmérgesíteni a helyzetet Huszárral, aminek szerintük csak a dolgozók látnák kárát. Elhatározásuk nemcsak megalkuvásból fakad. Reménytelennek tartják a munkásosztály harcba vitelét a fehérterror ellen. Komolyan veszik, hogy az antant demokráciát akar, és remélik: ha belenyugszanak a Huszár-kormány megalakulásába, véget érnek az üldözések. Felnyílnak a börtönök, megszűnik a különítmények garázdálkodása; normális politikai élet kezdődhet.

Garami szembeszáll e nézetekkel. Kijelenti: a Huszár-kormány ha akarná, sem tudná az országban a rendet biztosítani. Mindaz, amit a pártvezetés az átalakulástól vár: a bebörtönzött munkások szabadságát, az agitációs szabadság elnyerését, a párt és szakmai élet újjáépítésének lehetőségét, mindez nem fog bekövetkezni.

Elutasítják Garami érvét. Mindössze arra nézve hoznak határozatot, hogy a Huszár-kormány elismerése ellenében Garami próbálja elérni azt, amit valójában maga a pártvezetés is lehetetlennek tart: a gyülekezési, sajtó- és szólásszabadság visszaállítását. A sajtócenzúra és a gyűlölet hangját terjesztő propagandaminisztérium megszüntetését. A népjóléti minisztérium hatáskörének kibővítését. A jogrend helyreállítását, a különítmények megfékezését. A bíróságok csak azokat büntessék, akik ténylegesen bűnösök a Tanácsköztársaságban vállalt szerepük miatt.

Huszár Károly csak általános jellegű ígéretet tesz, és mindössze egy miniszteri és egy államtitkári posztot biztosítana a Szociáldemokrata Pártnak a megalakuló pártközi kormányban. A párt követeléseinek visszautasítása után Garami azt tanácsolja a vezetőségnek: ne lépjenek be a kormányba.

Garami kisebbségben marad. Huszár Károly 1919. november 23-án koalíciós kormányt alakít. Részt vesz ebben a KNEP, a Kisgazdapárt, a Demokrata Párt, a Szociáldemokrata Párt.

Békekötés a fehérterrorral – ezt jelenti a Szociáldemokrata Párt belépése a Huszár-kormányba, amikor olyan neves szociáldemokrata vezérek ülnek börtönben, mint Haubrich, Ágoston, Dovcsák és velük együtt sok ezer egyszerű szociáldemokrata munkás és funkcionárius.

Garami nem fogadja el a neki felajánlott miniszterséget. Így lesz népjóléti miniszter Peyer Károly. Kereskedelemügyi államtitkár Miakits Ferenc. Mindketten a Szociáldemokrata Párt szélsőjobboldalának képviselői.

Az új kormány vezető ereje továbbra is a Friedrich-féle Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja, amely belső ellentéteivel együtt a finánctőke és a nagybirtok szimbóluma. Ehhez tartozik Huszár Károly, az új miniszterelnök is. Friedrich az új kormányban honvédelmi miniszter, anélkül hogy Horthy mellett számottevő befolyást gyakorolhatna a hadseregre. A párthoz tartozik Beniczky belügyminiszter, Haller István kultuszminiszter, Bleyer Jakab a kisebbségek minisztere.

Az öt KNEP-miniszteren kívül bekerül a kormányba két agrárpárti és két kisgazdapárti miniszter, köztük Nagyatádi Szabó István. Egy demokratapárti, egy liberális és egy pártonkívüli miniszter.

A hatalmi tárcák mind a KNEP-é. Friedrich lapjai diadallal jelentik, hogy győztek. S máris megtagadják a pártközi kormányzást.

A Friedrich-kormány utolsó minisztertanácsán Huszár kijelenti: a koncentrációt reájuk kényszerítették, a Friedrich-kormány volt tagjai összetartanak az új kormányban is.

Beniczky belügyminiszter hivatalos körlevélben adja tudtul az új kormány megalakulását. Eszerint a különböző politikai pártok képviselőinek az állam kormányzása szempontjából létrejött, egy kabinetben való koncentrációja nem jelenti az ország kormányzása eddigi irányának megváltoztatását. Felhívja a hivatalvezető urak figyelmét arra a körülményre, hogy az egy blokkban tömörült keresztény és az ezeken kívül álló többi politikai pártok között semmiféle politikai relációban kompromisszum létre nem jött, amelynek természetes folyománya az is, hogy az újabban 1920. január 25-éré kitűzött nemzetgyűlési választások alkalmával a keresztény blokk és a többi politikai pártok jelöltjei mint politikai ellenfelek fognak egymással mérkőzni …

A Népszava már a megegyezés másnapján, 1919. november 23-án mentegetődzik. Hangoztatja: csakis az ország érdekében léptek be a szociáldemokraták a kormányba. A Szociáldemokrata Párt semmilyen reális kormányzati hatalmat nem nyert. Az úgynevezett hatalmi tárcák mind a szélsőjobboldal kezében vannak. Rendelkezésükre áll a fegyveres hatalom is. Ilyen körülmények között a koncentrációhoz fűzött várakozások meghiúsulásáért a Szociáldemokrata Pártot felelősség nem terheli.

Felelősség terheli azonban a munkásosztály felé, amely halálra üldözötten nem tud jelentős politikai akciót kibontakoztatni a Horthy bevonulásával kialakult új terrorhullám ellen.

A nagy veszteségek után újjászerveződő Kommunista Párt nem tudja még összefogni és egységes akcióba vezetni a külön-külön tevékenykedő, harcolni kész csoportokat. A Szociáldemokrata Párt jobboldali vezérkara viszont az alakuló új kormányban való részvétel lehetőségével igyekszik biztatni és csendesíteni az ellenforradalom csapásai miatt végletekig elkeseredett munkástömegeket.

Még Garami is fél: ha itthon marad, Horthy különítményesei meggyilkolják, ezért külföldre menekül. Vele tart Peidl, a Tanácskormány bukását követően alakult szociáldemokrata kormány miniszterelnöke és több más szociáldemokrata vezető. Így kerül a párt vezetése teljesen a jobboldali Peyer Károly és Miakits Ferenc, a Huszár-kormány népjóléti minisztere, illetve a kereskedelemügyi államtitkára kezébe.

Elmenekül a polgári pártok számos vezetője.

Elutazása előtt Garami komor hangulatban búcsúzik Somogyi Bélától, a Népszava szerkesztőjétől. Nem találkoznak többé.

Elbúcsúzik egymástól két olyan jobboldali szociáldemokrata, akik Clerk útján Huszárral, Friedrichhel, Horthyval megkötötték az egyezséget a koalíciós kormány létrehozására.

A Clerk-tárgyalások eredményeként megalakuló Huszár-kormány az antant jóváhagyásával legalizálja az ellenforradalmi rendszert. Az antant magyarországi legfőbb megbízottja, Sir George Clerk így teljesíti misszióját: a magyarországi demokrácia megteremtését. Az antantdemokrácia nevében a „gentleman” Horthy kezébe adja az országot.

Megérkezik Clemenceau elismerő távirata. Felszólítja Huszár miniszterelnököt: küldjön békedelegációt Párizsba.

Horthy az 1953-ban megjelent emlékirataiban ismételten elismerően nyilatkozik Clerkről. Neki köszönhető – írja hogy Magyarország végre az antant által is elismert, cselekvőképes kormányt kapott.

A tények megint csak összekeverednek Horthy emlékezetében az önigazolás meséivel. A saját érdemének tudja be a kormány megalakítását. Sir George Clerk – írja – igen udvarias formák között, ultimátummal állt elő: parlamentáris kormányt kell alakítani. A választásokig Friedrich István nem lehet miniszterelnök. Még azok is, akik számon tartották, hogy eredetileg Friedrich együtt dolgozott Károlyi Mihállyal, lázadoznak az ellen, hogy a miniszterelnök külföldi nyomásra távozzék. De mit érhettek volna el – kérdezi Horthy ha ellenállnak Clerk követelésének? Nem maradt hatás nélkül, hogy éppen ő, a katona ajánlotta a mérsékletet, és hogy keressenek ésszerű megoldást. Elfogadták azt a javaslatát, hogy Friedrich István csak tárcát cseréljen. Honvédelmi miniszter legyen …

Ez így igaz, de Horthy azzal a titkos céllal fogadja el Friedrich honvédelmi miniszterségét, aki ellen ekkor már a legnagyobb gyűlölettel harcol, hogy eltávolítva őt a miniszterelnökségből, politikailag végleg lehetetlenné tegye. Hamarosan azt mérlegeli: nem lehetne-e a különítményeseivel meggyilkoltatni Friedrichet? …

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!