ELSŐ RÉSZ
(idézet: Horthy – Vas Zoltán)
A keresztény kurzus politikájának lényeges eleme a különböző jobboldali politikai társulatokat képviselő titkos társaságok. Ezek: a Tizenkét Kapitányok, az Etelközi Vérszövetség, a Fehér Ház, a Kettős Kereszt Vérszövetség, a Kékek Clubja, a Bethlen-Wolff-féle Református-Katolikus Liga. Valamennyinek az a célja, hogy a még véglegesen ki nem alakult ellenforradalmi rendben megszerezze a vezetést.
A Fehér Ház egy ideig Friedrich titkos szervezeteként működik, utóbb felolvad a KNEP-ben.
Az ellenforradalom legszámottevőbb titkos társasága az Etelközi Vérszövetség, Gömbössel az élen áll Horthy mögött, és őt bábuként kezelve tör a hatalom elnyerésére, a szélsőjobboldali katonai diktatúra bevezetésére.
Horthy nem bizonyul teljesen bábunak. Az EKSZ célja azonban továbbra is az, hogy Gömbös és a szegedi katonatiszti-főszolgabírói szárny szellemében szervezze és irányítsa a Horthy államfői hatalmáért folyó harcot.
Szervezői a hadseregben a fővezér szárnysegédei: a Tizenkét Kapitányok csoportjához tartozó Magasházy, Koós, Hardy, Görgey, valamint a két legnagyobb különítmény parancsnoka: Prónay és Ostenburg. Polgári téren a szervezést Gömbös Gyula és Eckhardt Tibor vezeti.
Gömbös már Szegeden kialakítja az EKSZ titkos szervezeti formáját. Most létrehozza a Vezérek Tanácsát. Ennek Horthy a láthatatlan feje, ha nem is lép be az EKSZ-be. Makacsul megtagadja a belépést azzal, hogy tiszt nem lehet titkos társaság tagja. Ugyanezt elnézi tisztjeinek. Hivatalosan úgy tesz, mintha nem tudna a Tizenkét Kapitányokról, sem az EKSZ-ről, de máris túl nagy hatalom mindkettő, semhogy merne velük szembeszállni.
A Vezérek Tanácsa megalakulásával Gömbös titkos alapszabályban fekteti le az EKSZ politikai célkitűzéseit. Az első pont – a szélsőséges sovinizmus jegyében – az aktív fajvédelem. A második pont szélsőséges antiszemita kirohanásokat tartalmaz. A harmadik az EKSZ nemzetközi feladatait foglalja össze azzal, hogy kommunista- és szabadkőműves-ellenes törekvéseit valamennyi keresztény nemzet között terjeszti. A negyedik pont megszabja a cél érdekében a szükséges fegyelem biztosítását az EKSZ-ben és a közéletben.
Az ötödik pont kimondja – és ez a pont vonz mindenkit, aki Gömbösék pártfogásával érvényesülni akar a keresztény kurzusban: az EKSZ arra törekszik, hogy tagjaival töltse be a hatalmi helyeket. Az eskü szellemében minden testvér ügye-baja érdeke az EKSZ-nek. Meleg pártfogására, segítségére tarthatnak igényt a tagjai.
A Vezérek Tanácsa megbízottai esketik fel a felvett tagokat. Az eskü a szervezet létét és működését és saját tagságukat illetően engedelmességre, sírig szóló hallgatásra kötelezi a felesketett személyeket. Tagjai számára szigorú katonai fegyelmet ír elő. Az eskü megszegése esetén a Vérszövetség vérbírósága halálbüntetést is kiszabhat.
Az EKSZ több nemzetségre oszlik. Katonai nemzetségre, amely tisztekből áll. A többi nemzetség a tagok összetétele, foglalkozása szerint, különféle. A nemzetségek családokra oszlanak, amelyeket kinevezett családfők irányítanak. A tagokat testvéreknek kell titulálni.
A nemzetségek budapesti és vidéki főosztályokra tagozódnak. A főosztályok vezérmegfigyelői, továbbá az osztályok és nemzetségek megfigyelői irányítják az országos méretű spiclihálózatot. Feladatuk: a fővárosban és vidéken megfigyelni a baloldali gondolkodású embereket és kapcsolataikat. Megfigyelik az EKSZ tagjait is és a jobboldali vezetőket. Tapasztalataikról kétheti jelentésekben számolnak be a Vezérek Tanácsának.
Nem maradtak fenn a Vezérek Tanácsának okmányai, összetételét különböző visszaemlékezésekből rekonstruálni lehet. Tagjai: Gömbös, Eckhardt Tibor, gróf Bánffy Miklós nagybirtokos, gróf Ráday Gedeon nagybirtokos, Zadravetz István, Sréter István tábornok, Sávoly János altábornagy, Töreky Géza, Juhász Andor, a Horthy-idők hírhedt vérbírói, Ulain Ferenc, Gömbös lapjának, a Szózat-nak a szerkesztője, Nádosy Imre, a leendő országos rendőr-főkapitány, az EKSZ-ben a Bethlen-Wolff-féle Református-Katolikus Liga titkos társaságot képviseli. Ezt a bécsi Antibolsevista Comité több volt vezetője, gróf Bethlen, gróf Teleki és számos más neves politikus hozza létre. Feje: Wolff Károly földbirtokos, a fővárosi Keresztény Községi Párt elnöke, az Ébredő Magyarok Egyesületének igazgatósági tagja.
Ők alakítják meg nyilvánosan az Egyesült Nemzeti Keresztény Ligát. Célja, hogy együttműködést teremtsen a keresztény politikai csoportokkal, akár a KNEP-hez, akár máshova tartoznak. Az Egyesült Nemzeti Keresztény Liga elnöke gróf Teleki Pál. Ügyvezető elnöke: Wolff Károly. Társelnök: Bethlen István. Vezető tagok: gróf Mikes János, szombathelyi katolikus püspök, Prohászka Ottokár, székesfehérvári katolikus püspök, Bernáth István, a Kálvin Szövetség elnöke, Kapy Béla, evangélikus püspök.
Prónay megemlíti naplójában, hogy gróf Bethlen István az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga tagjaként az EKSZ-ben csak kültag, mégis nagy befolyást gyakorol erre. Egyrészt a Horthyval való szoros kapcsolata révén, de amiatt is, mert egyre inkább a politikai élet élére kerül.
Gömbösék igyekeznek bevonni az EKSZ-be azokat a legitimistákat is, akik támogatják Horthy igényét az államfői hatalomra. Ezt ezek abban a reményben teszik, hogy nádorsága vagy kormányzósága biztosítani fogja a Habsburg-restaurációt, amikor ez politikailag megoldható lesz. Az EKSZ-ben egyetlen feltételt állítanak eléjük: minden körülmények között ellenforradalmi álláspontot kell elfoglalniuk. Ilyen vezető szerepű legitimisták: gróf Bánffy, őrgróf Pallavicini György, gróf Hunyady, gróf Jankovich Bésán Endre, gróf Zichy János, gróf Károlyi József, herceg Odeschalchi Károly, gróf Batthyány Gyula, báró Perényi Zsigmond, gróf Károlyi Imre, Sztranyovszky Sándor. Valamennyien szorosan együttműködnek Bethlenekkel is.
A Kékek Clubja beolvad az EKSZ-be. Nevét a Gellért-szálló kék terméről kapja. Itt üléseznek. Címerük: lovagi pajzs felett öt ágú korona. Alapító tagjai szélsőjobboldali politikusok, akiknek később nagy a szerepük a nyilas mozgalomban: Budaházy László, járásbírósági elnök, Endre László, a kivégzett háborús főbűnös, Kolozsváry Borcsa Mihály, Mikecz Ödön, a leendő igazságügy-miniszter, az első zsidó deportálás szervezője, Sándor Jenő belügyminiszteri tanácsos, Pásztói Ámon, Wünscher Frigyes, a Hangya elnöke és mások.
A Kettős Kereszt Vérszövetség szülőapja Prónay. Akárcsak a Bethlen-Wolff Liga, társtagként csatlakozik az EKSZ-hez. Feladata a baloldali erők elleni küzdelem. Belső kémszolgálat. Fegyveres szabadcsapatok létrehozása a szomszédos országok ellen. A Kettős Kereszt Vérszövetség tagjai esküt tesznek: – Esküszöm a mindenható Istenre, aki szent és sérthetetlen, hogy az apostoli Kettős Kereszt Vérszövetség tagjaként minden bolsevizmus elleni harcban részt veszek. Mindenki előtt titokban tartom a Vérszövetség titkait és törekvéseit. Magyarország ezeréves múltjáért síkraszállok. Minden olyan dologról, amely tudomásomra jut, legyen az a királykérdéssel kapcsolatos, avagy kommunista vagy bármi más néven nevezendő kísérlet, ami az apostoli Kettős Kereszt Vérszövetség céljait hátráltatná, azonnali jelentést teszek a Vérszövetség parancsnokságának. Ellenkező esetben a Vérszövetség vérbíráskodása végez velem. Isten engem úgy segéljen. Ámen …
Gömbös a kezében tartja az EKSZ vezetését, de egyéb sokoldalú elfoglaltsága miatt ennek irányítására megtalálja a maga emberét, báró Feilitzsch Bertholdot. Visszataszító arcú, púpos férfi. Dúsgazdag bajorországi földbirtokos családból származik. Szabolcs megye volt alispánja, közigazgatási bíró. Tekintettel testi hibájára és arra, hogy Gömbös megbízásából ő mozgatja az EKSZ egyre nagyobb számú tagságát, politikai ellenfelei púpos bábjátékosnak nevezik. A tagok az ő kezébe teszik le az esküt. Ezért elkötelezettnek érzik magukat a púpos báróhoz. Félnek tőle, mert minden tagról személyi lapot vezettet. Ő kezeli a széles spiclihálózattal rendelkező EKSZ bizalmas anyagát. Feilitzsch szinte mindent tud a jobboldali vezetőkről. Ismeri múltjukat, jelenüket. A reájuk vonatkozó esetleges kompromittáló adatokat is. Emellett Horthy állandó bridzspartnere, besúgója.
Kézben tartja ily módon még Gömböst is, akinek később sok kellemetlenséget okoz. Megszerzi Gömbösnek a Károlyi-forradalom idején, a Magyar Országos Véderő Egyesület levélpapírján a kormányhoz intézett levelét. Mosakodik ebben Gömbös a MOVE-tisztek által szervezett sztrájk miatt. Közli: szándéka a legszigorúbb rendszabályokat életbe léptetni, ha a tagok bármelyikéről bebizonyosodna, hogy az egyesületi fegyelmet megsértve, a forradalmi kormány ellen agitál. Biztosítja a kormányt, hogy az egyesület minden tagja, tekintet nélkül arra, hogy tényleges, nem tényleges, avagy nyugdíjállományú, bizalommal szolgálja a néphadsereget és a Független Magyar Népköztársaságot … (Budapest, 1919. február 21. Mély tisztelettel: Gömbös Gyula.)
Feilitzsch valósággal zsarolja e levéllel Gömböst. De a tagok az ellenforradalom első pillanataitól kezdve sokkal inkább törődnek személyes anyagi előnyökkel, mint közéleti problémákkal. Karrierjük egyik eszköze egymás múltjának felhánytorgatása, nem egészen tiszta ügyeik kölcsönös emlegetése. Feilitzsch eme adatok ismeretében válik az EKSZ egyik urává.
Kezében tartja az EKSZ pénzügyeit is. Úgy szerez pénzt, hogy EKSZ-tagokat küld vezetőnek a Gömbösék által alakított nagy gabona- és gyapjúfelvásárlási szervezetbe, a Futurába. Ugyanezt teszi a falusi felvásárlásban, áruellátásban jelentős, már régebben alapított Hangya szövetkezeti központban.
Szerveznek több más keresztény vállalkozást is. Gömbösék ezáltal hatalmas jövedelmekhez jutnak. Ebből pénzelik a MOVÉ-t és a hasonló szélsőjobboldali szervezeteket is.
A MOVE másik legnagyobb támogatója Prónay, a zsidóktól erőszakkal elvett értékekkel. A MOVE emellett úgyszólván adót vet ki a zsidóságra. Gömbös intézi el azt, hogy Horthy jó pénzért fogadja a zsidóság reakciós szervezetét, a Magyarországi Zsidó Szövetség küldöttségét. Polnay Jenő üdvözlő beszédében a magyar zsidóságnak a fővezér és a Nemzeti Hadsereg iránti lelkes bizalmát hangoztatja.
Válaszában Horthy kijelenti: a Dunántúl némely helyén előfordultak sajnálatos antiszemita események. Ezek nem ismétlődhetnek meg, mert a fővezérség a legnagyobb energiával gondoskodik, a rend és a nyugalom helyreállításáról. Őszinte megelégedéssel fogadja a magyar zsidóság készségét, hogy a nemzeti újjászületés munkájában hazafias szellemben kíván közreműködni.
Ahhoz képest, hogy a zsidóság kapitalista képviselői nagy összeget fizetnek a MOVÉ-nak, Horthy megnyugtató beszédével keveset kapnak a pénzükért. A nagy antiszemita üldözés, a zsidók ellen elkövetett tömeggyilkosságok tulajdonképpen most következnek. A magyar és a világközvélemény még csak azután ismeri meg a horthysta Héjjas Iván-különítmény tevékenységét, a kecskeméti orgoványi szörnyűségeket.
A Clerk-megállapodás alapján a Huszár-kormány legfőbb feladata előkészíteni az 1920. január 25-én megtartandó választást. Csonka nemzetgyűlésnek tervezik, mert a románok által még megszállt tiszántúli területeken csak 1920. júniusra írhatják ki a választást.
A választás eredménye annyiban máris eldöntött, hogy Horthy és még Friedrich is, bármennyire ellenségek, abban egyetértenek, hogy az államgépezet és a hadsereg együttes választási terrorjával a baloldali pártok, de mindenekelőtt a Szociáldemokrata Párt, megsemmisüljenek. Szerepük a választáson csak látszólagos legyen, és csakis a fővárosban.
Az országos választás tulajdonképpen a két nagy pártra, a KNEP-re és a Kisgazdapártra korlátozódik. A KNEP ereje az, hogy ebben megtalálható a nagybirtok legerősebb legitimista szárnya. S mivel a KNEP a katolikusok pártja, mellette áll a katolikus egyház, továbbá a nagytőkétől a kispolgárságig elég széles katolikus réteg. Győzelmet remélnek a párt kezében levő hatalmi – miniszterelnöki, belügyminiszteri – tárcák révén is.
A Kisgazdapárt a módos parasztok pártja. Elsősorban azok számára követel nagyobb földet, akik már rendelkeznek gazdasági felszereléssel, van pénzük a föld megvásárlására. Agitációjában azonban pártjuk ezt nem hangoztatja. Ily módon a nincstelenek és a szegényparasztok földéhségét is politikai befolyása növelésére tudja felhasználni.
A Kisgazdapárt gazdaságpolitikai és vámpolitikai követelései, amelyek ellentétesek az ipari kartellekével, tetszenek a parasztságnak. Részben kielégítik a közép- és nagybirtokosok általános érdekeit.
A földreform-követelés viszont nemcsak a nagybirtokosokat, hanem a katolikus főpapságot is nyugtalanítja. Egyformán féltik óriási birtokait. Kifejezi ezt a KNEP inkább csak látszólagos földreformot kívánó politikája.
Ellentétes a KNEP és a Kisgazdapárt felfogása az államforma kérdésében is. Eldöntése a megválasztandó nemzetgyűlés egyik legfőbb feladata. Köztársaságról szó sem eshet. Ezt mindkét párt egységesen ellenzi. A szociáldemokraták követelése, hogy az államforma kérdésében népszavazás döntsön. A kérdés így arra korlátozódik: a választások után a nemzetgyűlés kimondja-e a Habsburgok uralmának jogfolytonos, törvényes uralmát, vagy érvényesüljön a Kisgazdapárt és Gömbösék célja: a nemzeti királyság, a szabad királyválasztás?
A KNEP határozottan Habsburg-párti. Károly király visszahívása mellett foglal állást. A Kisgazdapártban protestáns függetlenségi hagyományok élnek. Hallani sem akarnak a Habsburg-uralom helyreállításáról. Nem egységes a kérdésben a tisztikar sem. Az idősebbek zöme legitimista. A fiatalabb tisztek Gömböst és a MOVÉ-t követik. Legnagyobb fegyverük a KNEP-pel szemben az, hogy az adott külpolitikai körülmények között a királykérdés végleges megoldása nem lehet aktuális. Az antant és az utódállamok nem hajlandók hozzájárulni a Habsburg-ház restaurációjához. A Kisgazdapárt és Gömbösék követelik: a nemzetgyűlés mondja ki: Magyarország királyság. A király személyének megoldását azonban el kell halasztani. Addig a nemzetgyűlés válasszon ideiglenes államfőt. Királyt helyettesítő kormányzót. Gömbösék szerint ez Horthy legyen.
Gömbösék követelésének Horthy azzal ad súlyt, hogy parancsban kiadja: kívánatosnak tartja a tisztek belépését a MOVÉ-ba.
A királyhű legitimista tisztek és a KNEP ilyen körülmények között áthidaló megoldásként elfogadják Gömbösék álláspontját, az ideiglenes államfőválasztást.
Sem a KNEP, sem a Kisgazdapárt nem akarja azonban Horthyt. A KNEP legesélyesebb kormányzójelöltje József főherceg lenne. Habsburg létére nem jöhet számításba. Ezért a katolikus gróf Apponyi Albertet jelölik.
A Kisgazdapártnak nincs jelöltje. Horthyt, bár református, nem szeretik. Nem akarják. Támogatják esetleg Apponyi jelölését.
Gömböséknek ahhoz, hogy Horthy kormányzóvá választását keresztül vigyék a nemzetgyűlésben, indulniuk kell a választásokon. Ha önálló pártként indulnának, bizonyos, hogy a fehérterrort és Horthyt gyűlölő nép súlyos választási vereséget mérne reájuk. Egyetlen lehetőségük: a választáson induló valamely más jobboldali párt révén nagyobb számú képviselőséget szerezni. A legalkalmasabb erre a Rubinek-féle Keresztény Földmunkás Párt, más néven Agrárpárt, amely szabad királyválasztó programot vall.
Rubinek, a Huszár-kormány földművelésügyi minisztere, választási szövetséget köt Gömbösékkel.
Az Agrárpárt tulajdonképpen a nagybirtokosok pártja. Hangoztat azonban földreform-javaslatokat; ebben a Kisgazdapárt versenytársa. A nagybirtokos osztályt egyaránt nyugtalanítja a Kisgazdapárt és az Agrárpárt földreform-követelése. Mégis tudomásul kell venniük, hogy az adott politikai helyzetben nélkülözhetetlen a földreform. Átmeneti politikai eszköz az ellenforradalommal visszaállított tőkés-földbirtokos rendszer megerősítéséhez.
A KNEP és a Kisgazdapárt mellett azonban az Agrárpárt még Horthyék teljes támogatásával sem juthatna a választáson nagyobb számú nemzetgyűlési képviselethez. Rubinek-Gömbösék, mivel a Kisgazdapárt az ország legnépszerűbb pártja és egyben erős ellenzéke Friedrichéknek, emiatt határozzák el, hogy a Kisgazdapárt keretén belül vesznek részt a választásokon. Ezt az Agrárpárt és a Kisgazdapárt egyetértésével tervezik elérni. Szándékuknak meg kell nyerniük Nagyatádi Szabó Istvánt. Amikor Gömbös, Rubinek, sőt Horthy számos ígérete ellenére Nagyatádi Szabó ellenáll, nem akarja az egyesülést az Agrárpárttal, erre valóságos fizikai terrorral kényszerítik.
A két pártot egyesítő erőszakos módszerére derít fényt Beniczky belügyminiszternek jóval később, 1925. május 31-én Az Újság napilapban közzétett bírósági vallomása. Eskü alatt vallja: tudomással bírt arról, hogy tervbe volt véve a különítményesek által Nagyatádi Szabó elhurcolása. Egyesek szerint abból a célból, hogy valahol jól elverik és otthagyják. Mások szerint „gajdesz” okából, azaz hogy eltegyék láb alól. Ezt azért tartja valószínűnek – vallja Beniczky -, mert a fővezér úrnak politikai beszélgetések alkalmával kedvelt szavajárása: – Ha Nagyatádi nem paríroz, akkor … – és jobb karjával olyan mozdulatot tesz, mint mikor valaki visszájáról döfi másnak a bordái közé a böllérbicskát.
Horthy kijelentését Beniczky többször hallotta. Nem is egyedül. Tanúként idézi erre a két neves és nagy tekintélyű, feltétlenül szavahihető politikust: gróf Andrássy Gyulát és Rakovszky Istvánt. Ma már ez köztudott Prónay azóta előkerült titkos naplójából is.
Beniczky vallomása teszi érthetővé, hogy a többszörösen megfenyegetett Nagyatádi Szabó végül miért engedelmeskedik a fővezér parancsának. Egyesíti pártját az agrárkapitalista Rubinek pártjával.
A nagybirtokos-nagytőkés hatalom fő politikai képviselete ezután is a legitimisták vezetésével működő KNEP. Ellenzéke a módos parasztság, a kulákság pártjával, a Kisgazdapárttal egyesített agrárkapitalista Keresztény Földműves Párt, új nevén a Kisgazda és Földműves Párt. Ennek most már azonban számos a nagybirtokos tagja. A párt vezetésében mostantól a módos parasztság mellett erőteljes nagybirtokos befolyás érvényesül. A párt elnöke Gaál Gaszton somogyi földbirtokos. Belép a Kisgazdapártba Gömbös és vele számos szélsőjobboldali horthysta. Felcsap „kisgazdának” Horthy öccse, Jenő is. Jelentős szerephez jut a Kisgazdapártban a Gömbös-szárny és ennek demagóg jellegű fajvédő programja. A „keresztény magyar testvérek, a kis- és középparasztság érdekeinek legmesszebbmenő képviselete a földreformért”.
Nagyatádi Szabó eddig hajlott arra, hogy esetleg együtt haladjon a választásokon a liberális blokkal. Pártja új helyzetében meg kell szakítania velük a kapcsolatot. 1919. december 1-én kijelenti: az egyesített új Kisgazdapárt a tömegeivel akarja biztosítani a megválasztandó parlament súlyát, amelyben a magyar értelmiség viszi a vezető szerepet. Céloz ezzel Gömbösre, Rubinekre, a „magyar értelmiség kiváló képviselőire”. Kijelenti: a két párt oly program alapján egyesül, hogy a keresztény magyar társadalmat megszabadítsa a zsidóság kizsákmányolásától.
Programjának legfőbb célja – ahogyan kifejezi – az igazságos kártérítés mellett a nagybirtok terhére végrehajtott földreform. Nagyatádi Szabó e tekintetben a lehető maximumot akarja már is elérni. A pártvezetésben emiatt máris élesen szembekerül Rubinek Gyulával, a nagybirtokos OMGE szervezet egykori igazgatójával, aki a Huszár-kormányban nem a tömegek földreform-követelésének, hanem a földreform megbuktatásának földművelésügyi minisztere.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!