Amerika feleszmél

1940 január 15 ― 1941 október 28.

(idézet: Moszkvai jelentés – Davies)

 

NAPLÓ

Bruxelles, 1939 november 28.

Három hónap telt el azóta, hogy Anglia megüzente a „hadiállapotot”.

Ezalatt sok meglepetés történt. Összefoglalva körülbelül így folyt le:

A németek betartották ígéretüket, hogy három hét alatt megsemmisítik Lengyelországot. Némelyeket ez meglepett.

Pillanatnyilag az a helyzet, hogy a Németországgal kötött moszkvai szerződés lényeges pontja a cári Oroszország földrajzi és politikai határainak teljes visszaállítása, sőt, ennél több: a német-balti kultúra feladása és gyökereinek kitépése, valamint Fehéroroszország és Ukrajna Lengyelországba bekebelezett részének visszaolvasztása a Szovjetúnióba. A Szovjet magára vállalta a világ és a „világkommunisták” közvéleményének neheztelését, amiért Finnországot megtámadta azért, hogy leningrádi megerősített flottatámaszpontja védelmét egy jövőbeni esetleges ellenség támadásával szemben tökéletesítse. Ez a feltételezett ellenség pedig nem lehet más, mint jelenlegi szövetségese: Németország. Néhány hónap előtt még mindez anakronizmusnak hatott volna.

Éppen ilyen kevéssé hitték volna még hat hónappal ezelőtt a beavatottak, hogy Németország, keleti kapujának bezárásáért, — mielőtt Lengyelországot megtámadja, — ilyen magas árat fizetett Oroszországnak.

Ribbentropnak moszkvai nyilatkozatában Angliához és Franciaországhoz intézett közvetett fenyegetése, mely szerint „tanácskoztak a szükséges lépésekről” azon esetre, ha a nyugati hatalmak nem hagyják abba Németország ellen a háborút, — a Molotov-féle szerződésben nyilvánvalóan minden alapot nélkülöz. A „szükséges lépések” nem következtek be, vagy pedig balul sikerültek. Ehelyett Molotov kijelentette, hogy a Szovjetúnió politikája szigorúan semleges. Így Hitler igen magas árat fizetett egyik keleti kapujának bezárásáért.

Sztálin és Hitler kapcsolatainak fejlődése

Véleményem szerint kétségtelen, hogy Sztálin nem bízik — nem is bízhat Hitlerben. Az orosz paktum teljes értéke pedig attól függ, sikerül-e azt Németországnak technikai és szervezési eszközökkel az orosz termelés felfokozása érdekében gyümölcsözővé tenni. A finnországi események következtében mindkettőjük viszonya máris megváltozott. Kétségtelen, hogy Hitler a lehetetlent is megkísérelte azzal, hogy finnországi és balkáni kártyáinak kijátszásával Sztálinra nyomást gyakoroljon, azért, hogy német mérnökök és technikusok közreműködésével a Szovjetúnió németországi szállításait fokozza. Vannak olyan jelek, hogy fáradozásai sikerültek és Németország ma katonai és ipari szakemberekkel rendelkezik Oroszországban. Véleményem szerint az orosz gazdaság német közreműködéssel — a Szovjet beleegyezését ehhez feltételezve — Hitler számára nagyon értékes. Annak ellenére, hogy a bakui olajkutak Weygand palesztinai légitámaszpontjaihoz rendkívül közel fekszenek és egy légitámadás veszélye a kutak ellen igen nagy, az orosz olajtermelés lehetősége — a fejlődésre kétéves időtartamot számítva — óriási.

Oroszország—Finnország

Kétségtelen, hogy a finnek nagyon hősiesen küzdenek Oroszország ellen. Megegyezéses béke lehetősége ma Oroszország és Finnország között, véleményem szerint, nagyon csekély. Az orosz hadsereg a kommunisták szemében valami Istenhez hasonló. Az amour-propre és talán az önfenntartás törvénye is azt követeli az orosz hatalom birtokosaitól, hogy teljes erejüket harcba vessék a hadsereg elveszett presztízsének helyreállítására. Ilyen háborús gépezetnek Finnország nem tud majd ellenállni. Azután sor kerül majd a békére, természetesen orosz feltételek mellett.

Magyarországot közvetlenül
fenyegeti a német veszedelem

Oroszország az elmúlt nyáron máris Bulgária dobrudzsai (Románia) igényeinek szószólójává szegődött és feltételezhető, hogy amint Finnországgal végez, figyelmét Románia és Besszarábia felé fordítja.

E keleti országok némelyike — akárcsak Lengyelország, — nagyon bízik önmagában. De Lengyelország szomorú példa és félek, hogy Finnország is az lesz. Úgy sejtem, hogy Károly király az elérhető legjobb feltételek mellett igyekszik majd a békét megvásárolni és rövidesen eljön az idő, amikor Hitler és Sztálin vazallusává válik.

Úgy hallatszik, hogy Oroszország követelésekkel lépett fel Törökországgal szemben, többek között katonai támaszpontokat kérve, ahonnan — keletitengeri támaszpontjaihoz hasonlóan — a Dardanellák felett uralkodna. Ez lehetséges. Bulgária most végképpen kommunista befolyás alá került; Magyarországot közvetlenül fenyegeti a német veszedelem és Jugoszlávia Németország és Itália harapófogójában vergődik.

Hitler jelenlegi helyzete

Mindez együttvéve nem teszi túlságosan előnyössé Hitler helyzetét. Feladta a Baltikumot és belenyugodott egy négyszázéves német kultúra gyökértelenítésébe és átültetésébe, sőt elzárta az utat Ukrajna felé is; csupán Románia felett gyakorol gazdasági hatalmat, ezenkívül befolyással bír Bulgáriában és Magyarországon. Az orosz medve nem tűri a németeket a Fekete-tenger mellett. Az „élettér” eredeti, grandiózus eszméje, melyet Hitler népének és a világnak hirdetett, aránylag igen kis térre zsugorodott össze. Úgy látszik, egyedüli kivezető utat a jövőben csak a Nyugaton találhat. Ezek a körülmények bizonyos mértékig megmagyarázzák a berlini tervek szembeötlő bizonytalanságát; minderre bizonyíték, hogy a német támadási terveket a fegyverszüneti hírekre való tekintettel az utolsó pillanatban megváltoztatták, valamint a kezdeményezés késlekedése a nyugati fronton. Ez a másik és némileg komikus oldala ennek a „hallótávolságig terjedő háborúnak”.

Minden attól függ, mi rejlik a Sztálin—Hitler-féle egyezmény hátterében. Ha valóban egy mélyreható szerződésről van szó és Hitlernek lehetőség arra, hogy mérnökeit és tudományosan képzett embereit Oroszországba küldje — amint ezt Itáliában módja volt megtenni — és a Szovjet hajlandó valóban az együttműködésre, úgy az orosz paktumból hatalmas előnyöket húzhat. Azonban inkább úgy látszik, mintha az oroszok nem kívánnák az együttműködést és a Szovjet saját érdekeit követve önálló politikát űz, amitől Hitler nincs túlságosan elragadtatva.

NAPLÓ

Washington, 1940 január 15.

A külügyminisztérium utasítására ma visszatértem Washingtonba, hogy, mint az államtitkárnak az előre nem látott háborús kérdések és politikai problémák intézésével megbízott segítőtársa, helyemet elfoglaljam. Ezért belgiumi nagyköveti és luxemburgi teljhatalmú megbízotti állásomról lemondtam.

NAPLÓ

Washington, 1940 február 16.

Romániai jelentés szerint Odesszába kétezer német érkezett, hogy az ottani és más fekete-tengeri orosz kikötőkben aknákat helyezzenek el.

Egy éppen onnan visszatért vezető belga üzletember, aki a balkáni helyzetet alaposan ismeri, arról értesített, hogy értesülései szerint, a moszkvai szállodák zsúfolva vannak német ügynökökkel, kereskedelmi utazókkal és mérnökökkel; de igen megnehezítik az ipari üzemekkel való érintkezésüket, mivel a Szovjetúnió nem hajlandó az együttműködésre.

NAPLÓ

Washington, 1940 március 30.

Molotov miniszterelnök és külügyminiszter beszédében, melyet a Szovjetunió legfelsőbb tanácsa előtt március 29-én tartott, a következő jelentős nyilatkozatot találtam: „Meg kell őriznünk semlegességünket és óvakodnunk részt venni a nagyhatalmak háborújában. Ez a politika nemcsak a Szovjetúnió érdekeit szolgálja, hanem mérséklőleg hat azokra a kísérletekre is, amelyek a háborús lázt és a háború kiterjesztését kívánják Európában. Ha a közelmúlt időket szemügyre vesszük, úgy találjuk, hogy nem csekély eredményeket értünk el országunk biztonságának a megőrzésében. Ezt a politikát a jövőben következetesen folytatni fogjuk”.

Ez újabb biztosítása az orosz semlegességnek nagyon jelentős. Ellene mond Ribbentrop őszi fenyegetésének, hogy amennyiben Nagybritannia és Franciaország nem szüntetik be a háborút, úgy Németország és a Szovjetúnió tanácskozásra ül össze. Mindez Hitler részére nem lehet nagyon megnyugtató.

NAPLÓ

Washington, 1940 június 20.

Molotov állítólag jegyzéket nyújtott át a moszkvai román követnek, melyben huszonnégy óra alatt Besszarábia és Észak-Bukovina átengedését követeli.

Orosz sajtóhangok ezt úgy magyarázzák, hogy ezzel huszonkét éves viszály zárul le Oroszország és Románia között és hozzátartozik a versailles-i szerződés „helyreállításához”, amely az európai béketervnek egy részét képezi.

NAPLÓ Washington, 1940 augusztus 1.

Molotov beszéde, amelyet Moszkvában a legfelsőbb tanács előtt tartott, a következő fordulatot tartalmazza Franciaország vereségével és Itália hadbalépésével kapcsolatban: „Mindezek az események nem okoztak változást a Szovjetúnió politikájában. Békepolitikájához és semlegességéhez híven, a Szovjetúnió nem vesz részt a háborúban”. Az európai események semmiképpen sem gyöngítették meg a szovjet-német megnemtámadási szerződés erejét, ellenkezőleg, még jobban aláhúzták fennállásának és kiépítésének jelentőségét. Külföldi spekulációkkal ellentétben, amelyek a két fél közötti nézeteltérésekben reménykednek, kapcsolataik mindinkább a szerződő felek életbevágó érdekein alapulnak.

NAPLÓ

Washington, 1940 november 14.

Molotov és hatvanöt főből álló vezérkara ma elhagyta Berlint, miután kimerítő megbeszéléseket folytatott Göringgel, Hesszel és más ipari szakértőkkel és egy második hosszú konferenciát tartott Hitlerrel és Ribbentroppal. A hivatalos kommüniké nem világítja meg, hogy mi történt, kivéve, hogy „Németország és a Szovjetúnió érdekeit szolgáló összes fontos kérdésekben megegyeztek”*

―――

* Ez a hivatalos kommüniké nem egészen egyezik meg Hitler beszédével, melyet 1941 október 3-án a Sportpalastban tartott, amelyben az alapvető differenciákat és Molotov állítólagos követeléseit ecsetelte.*

Minden valószínűség szerint jóval több van emögött, mint ami kiviláglik. A Szovjetúnió megint kiemelte külpolitikájának szegletkövét, abszolút semleges politikáját és az európai háborútól való távolmaradását. A Németországgal kötött megállapodás ismét nem egyéb, mint egy megnemtámadási paktum. A moszkvai sajtó az utóbbi hónapokban újból kimerítően tárgyalta az angol légihaderő teljesítményeit és a brit katonáknak — kik majdnem mind szervezett munkások — kiváló tulajdonságait.

NAPLÓ

Washington, 1941 január 10.

Ma érkezett meg Berlinből a jelentés, hogy az úgynevezett „orosz-német barátsági szerződést” aláírták. A hivatalos szóvivő kijelentette, hogy ez véget vet „az ostoba fecsegésnek” a Szovjetúnió és Németország kapcsolatainak romlásáról és megerősíti a tényt, hogy a felek változatlanul barátságos összeköttetésük javításán és megszilárdításán munkálkodnak. Többek között újból megtárgyalják benne a balti államok annexiójával és a lengyel határproblémákkal összefüggő kérdéseket.

NAPLÓ

Washington, 1941 február 18.

A Szovjet nem akar kockáztatni semmit. Az új ötéves terv előkészítő bizottságának főnöke Moszkvában közzétette, hogy Oroszországnak minden erejével folytatnia és fokoznia kell a tankok, repülőgépek és hadihajók gyártását, azért, hogy az országot bármilyen lehetőséggel szemben készenlétbe helyezze.

NAPLÓ

Washington, 1941 március 3.

A Szovjet a Balkánon figyelemreméltó tevékenységet folytat. A moszkvai rádió jelentette a mult hónapban, hogy hála Oroszország, Görögország és Anglia közvetítésének, létrejött a török-bolgár paktum. A szovjet hírmagyarázó azt mondta, hogyha Németország át akar vonulni egy semleges államon, úgy számolnia kell azzal, hogy fegyverrel kell magának utat törnie; Németország ne felejtse el, hogy Törökország és Nagybritánnia között barátsági szerződés áll fenn. Valamivel később, ugyanabban a hónapban, jelentette a hivatalos szovjet-hírügynökség, a Tass, hogy a német törekvésekről szárnyrakelt fenti hír — mely egy svájci laptól eredt — nem felel meg a tényeknek. Ehhez járul, hogy a moszkvai külügyi népbiztosság most formális nyilatkozatot tett közzé, mely szerint a bolgár kormány közölte, hogy beleegyezését adta német csapatoknak Bulgáriába való bevonulásához, azért, „hogy a Balkánon a béke megszilárduljon”. A Szovjet külügyi népbiztossága tudatta a bolgár követtel, hogy ezt az eljárást nem tartja korrektnek, mivel ez nem a békéhez, hanem a háború kiterjesztéséhez vezet és a szovjet-kormány, békepolitikájának megfelelően, Bulgáriát ennek a politikának a keresztülvitelében nem támogathatja.

Mindez meglehetősen erős ellenállásra mutat Hitler terveivel szemben.

NAPLÓ

Washington, 1941 március 24.

A török kormány ma Istanbulban hivatalos nyilatkozatot tett közzé, mely a külföldi sajtó egy hírére utal. E hír szerint, ha Törökországot háborúba kényszerítenék, úgy a Szovjet, kihasználva a helyzetet, Törökországot megtámadná. A török magyarázat szerint a szovjetkormány formálisan kijelentette, hogy ez nem áll fenn és nyomatékosan hozzáfűzte, hogyha Törökország szembeszállni kényszerülne egy támadással, úgy számíthat Oroszország szigorú ragaszkodására a két állam között fennálló megnemtámadási szerződéshez és semlegességhez. Mindezt Moszkva is megerősítette. Mind Törökországnak, mind a Szovjetuniónak létérdeke, hogy a német katonaságot a Dardanellák elérésében meggátolja.

NAPLÓ

Washington, 1941 április 5.*

―――

* Másnap Németország bevonult Jugoszláviába.*

A Szovjetúnió Jugoszláviával megnemtámadási és barátsági szerződést kötött, amely a következő különös kijelentést tartalmazza: „Ha a szerződő felek egyikét egy harmadik hatalom megtámadná, úgy a másik kötelezi magát arra, hogy barátsági politikájához ragaszkodik.” A szerződést öt évre kötötték és további öt évvel meghosszabbodik, ha egy évvel előbb fel nem mondják. Természetesen világos, hogy harmadik hatalom alatt nemcsak Itáliát értik, hanem Németországot is, Oroszország szövetségesét.

NAPLÓ

Washington, 1941 április 29.

Moszkvai hírek azt mondják, hogy a Pravda tudósítása szerint egy finnországi kikötőbe négy csapatszállító gőzös érkezett, a fedélzetén 12.000 emberrel, tankokkal és tüzérséggel.

NAPLÓ

Washington, 1941 május 17.

A moszkvai külügyi népbiztosság a külföldi diplomatáknak és konzuli tisztviselőknek megtiltotta, hogy kifejezett jóváhagyása nélkül a határzónák valamelyikébe utazzanak. Állandóan hírek keringenek nagy német csapatösszevonásokról Romániában, Lengyelországban és Finnországban, a szovjethatár közelében. Megbízható helyről úgy értesülök, hogy ezeket hivatalosan megerősítették.

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!

Európa őrhelyén

1938 július 6 ― 1939 november 29

(idézet: Moszkvai jelentés – Davies)

 

NAPLÓ

Bruxelles, 1939 szeptember 16.

Sajtó jelentések szerint, tizennégy nappal a Németországnak szóló brit-francia hadüzenet után az oroszok és japánok megegyeztek abban, hogy a távolkeleti határ kérdésében fegyverszünetet kötnek. Ily módon Hitler nemcsak Európa keleti kapuját torlaszolta el, hanem hozzájárult ahhoz, hogy a Japán és Oroszország közötti távolkeleti ellentétek elsimultak.

A Ribbentrop—Molotov-egyezmény Németország diplomáciai győzelme volt, messzeható következményekkel.

NAPLÓ

Bruxelles, 1939 szeptember 25.

A moszkva-berlini szerződés végzetes szerencsétlenség volt. Valószínűleg a legnagyobb diplomáciai vereség, melyet a brit Empire valaha is elszenvedett. Most — persze későn — homályosan dereng valami felismerés Oroszország hatalmáról és jelentőségéről. Most már tartanak attól, hogy esetleg Németország kiapadhatatlan nyersanyagforrása lehet. A blokád lehetősége megszűnt. Immár az idő Hitlernek, és nem ellene dolgozik.

JELENTÉS AZ ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
A RUBININ SZOVJETKÖVETTEL
FOLYTATOTT BESZÉLGETÉSRŐL,
A SZOVJET-NÉMET KAPCSOLATOK ÜGYÉBEN

Bruxelles, 1939 október 10.

Sir,

Néhány nappal ezelőtt meghívást kaptam Rubinin úrtól, a belgiumi szovjetkövettől, — aki, amint ismeretes, több évig a washingtoni szovjetkövetség attaséja volt, — hogy egy csöndes diné keretében töltsem vele és feleségével az estét. Beszélgetésünk lényege, amely a háromórás együttlét legnagyobb részét kitöltötte, a következő volt:

Megkísérelte, hogy a moszkva-berlini eseményeket a következő módon igazolja: éveken át fáradozott a Szovjet, hogy a nyugati demokráciákkal való együttműködés útján az európai békét helyreállítsa, de segítő készségét lábbal tiporták és visszautasították. Nos, a Szovjetúnió most ugyanezt teszi azáltal, hogy Németországgal együttműködik; Kelet-Európa és a Balkán népi, gazdasági és politikai tényezői reálpolitikai alapon — mely egyedül biztosíthatja a tartós békét — könnyen összhangba hozhatók Németország és a Szovjetúnió érdekeivel. Részletekben erről a következőket mondta. A Szovjetúnió éveken át síkra szállt a „kollektív biztonság” és az „osztatlan béke” elvéért olymódon, hogy gyakorlati kapcsolatokat igyekezett létrehozni Európa békés szándékú államai között, azért, hogy Németországot kordában tarthassa. Litvinov ezeket az erőfeszítéseket a Népszövetségben, a spanyol kérdés megoldása érdekében, a londoni benemavatkozási bizottságban folytatta. A szovjetkormány hivatalosan közölte Lengyelországgal, hogy csehszlovákiai német betörés esetén a Lengyelországgal kötött megnemtámadási szerződést felmondja (36 nappal München előtt) és kész harcolni Csehszlovákiáért. Ez év áprilisában Chamberlain kérdésére azt válaszolta a Szovjet, hogy lengyelországi vagy romániai német támadás esetén hajlandó az ellenálláshoz csatlakozni és a békés szellemű államok konferenciáját javasolta egy közös cselekvési eljárás kidolgozására, mivel ez „az egyetlen nyelv, amelyet Németország megért”. Chamberlain személyesen elrepült Berchtesgadenbe, míg Moszkvában csak alárendelt meghatalmazottat küldött teljhatalom nélkül és egy katonai bizottságot éppen ily csekély illetékességgel, csupán „megbeszélés” végett. Az angolok és franciák vonakodtak biztosítékot nyújtani a balti államok ellen irányuló „belső támadás” esetén, ami azt jelentette, hogy ha ez bekövetkezik, a Szovjet egyedül szállhatna harcba a németek ellen. A románok és lengyelek is makacsul visszautasították a Vörös Hadsereg minden anyagi segítségét egy invázió esetében stb., stb. Az eredmény az lett, hogy a Kreml felelős tényezői belátták, hogy a franciákkal és angolokkal minden együttműködés kilátástalan.

A kölcsönös támogatási egyezményt már hónapokkal ezelőtt meg kellett volna kötni. Most csak súlyosbítja a helyzetet. A kocka el volt vetve, amikor Hitler a keleti kaput elreteszelte és Ribbentrop néhány nap előtt Moszkvába repült. Az olajat ráöntötték a tűzre. Mindenki tudja Európában, hogy Németország máris mozgósított egy Lengyelország elleni azonnali támadásra. Sőt a németek dicsekedtek vele, — ezt olyan belga üzletemberektől hallottam, akiknek Németországban gyáraik vannak, — hogy Lengyelországgal három hét alatt „végeznek”. És bárkivel is beszélt, senki sem bízik benne, hogy ez nem fog bekövetkezni.

Kérdésemre, vajon Oroszország hozzájárulna-e ahhoz, hogy Németország a Fekete-tengeren — Constanzánál, vagy a Dardanellákon — megvesse a lábát, azzal felelt, hogy véleménye szerint ez lehetetlen és ellenkezne Oroszország létérdekeivel.

További kérdésemre kijelentette, hogy véleménye szerint a Szovjet nem fogja katonáit a nyugati frontra küldeni, mivel nem érdeke Nagybritannia és Franciaország megsemmisítése.

Ezután kimerítően kifejtette, hogy tanácsos lenne a status quót elismerni és a hadviselőfelek konferenciájának sürgős összehívásával a békét Európában helyreállítani. Megkérdezett, hogy véleményem szerint, miképpen viselkednének ez esetben az Egyesült Államok? Azt válaszoltam, hogy hivatalosan nem nyilatkozhatom sem a kormányom, sem az Egyesült Államok nevében. Ha azonban személyes nézetemre kíváncsi, úgy azt szívesen vázolom előtte. Röviden és velősen ez így hangzik: amennyire a közvéleményt ismerem, általánosságban szólva népünk azt vallja, hogyha egy hódító államcsoport, miután erőszakhoz nyúlt, most a status quo alapján kárpótlás nélküli békét kínál, akkor az nem egyéb, mintha egy pár csavargó, legyilkolva két ártatlan, idős hölgyet, a békét és közrendet oltalmazó rendőrség barátságát keresi azért, hogy bebizonyítsa: ők sem nem rablók, sem nem gyilkosok, hanem törvénytisztelő polgárok. A kérdés egyszerűen az, hogy vajon az európai nemzetek élhetnek-e egymás mellett úgy, hogy az államok közötti ellentétek nem brutális erőszakkal, hanem törvényes jogi úton küszöböltetnek ki. Ellenvetése az volt, hogy nézete szerint e pillanatban a világuralomra törő brit birodalom és Németország közötti viszályról van szó, mely utóbbi követeli a jogát, hogy az egyenrangúság alapján szabadon fejlődhessen.

Rubinin követ nagytudású és intelligens ember.

Nem látom tisztán, nem volt-e vajon megbízása arra, hogy kitapogassa az Egyesült Államok állásfoglalását. Lehetséges, hogy kormányának ösztönzésére cselekedett, annak a békeoffenzívának egy láncszemeként, melyet most olyan élénken kezdeményeznek. Mindenesetre nagyon nyomatékosan utaltam rá, hogy kormányom ebben a kérdésben szigorú semlegességet tanúsít és nem avatkozik bele európai ügyekbe; minden véleménynyilvánítás részemről csupán személyes jellegű és kormányom álláspontjára ezek alapján a legcsekélyebb következtetés sem vonható le.

JELENTÉS AZ ÁLLAMTITKÁR ÚRNAK
AZ EURÓPAI HELYZET
URALKODÓ ÁRAMLATAIRÓL

Bruxelles, 1939 október 12.

Kedves Államtitkárom!

Az orosz viszonyok ismeretében az a véleményem, hogy Oroszország még sokáig nem lesz abban a helyzetben, hogy Németországnak tekintélyes mennyiségű olajat szállítson. Ottani tartózkodásom alatt Oroszország 460.000 traktorral rendelkezett, melyeket a kollektív mezőgazdaságban használtak fel és az egész olajtermést elnyelték. A csőhálózatot még fejleszteni kell, a szállítási lehetőségek is korlátozottak. A hadviselés szempontjából az olaj döntő jelentőségű és ha jól tudom, az orosz szállítások legfeljebb a német szükséglet 20%-át fedezhetik. Mindazonáltal Ben Smith Newyorkból, aki az olajüzletet keresztül-kasul ismeri s éppen most tért haza Németországból, arról értesített, hogy a világ olajviszonyainak egyik legkiválóbb ismerője szerint, Németország még legalább egy és egy negyedévre el van látva olajjal. Azt is elmagyarázta, hogy az olajszakértők felfogása az, hogy az oroszországi Baku-kormányzóság olajtermése magasnyomású módszerek alkalmazásával még tekintélyes mértékben növelhető.

Az itteni diplomáciai testület és a hivatalos körök a legnagyobb figyelemmel tekintenek újabban Moszkva felé. Az orosz medve iszonyú bosszút állt, amiért „kidobták” Münchenből. Finnország az egyetlen keleti-tengeri állam, mely mancsainak még ezideig ellent mert állni. A török külügyminiszter alapos, hideg zuhanyt kapott és ugyanolyan bánásmódot tapasztalt Molotovtól, amilyet annakidején Henderson Ribbentroptól Berlinben. Az elnök üzenete a szovjetkormányhoz itt a legnagyobb örömet keltette. Itteni diplomáciai körökben az az általános vélemény, hogy a moszkva-berlini egyezmény a hadihelyzet szempontjából a legnagyobb tragédia. A régi német veszedelem mellett most még újabb rém nehezedik Európára: Oroszország árnyéka, mely az északi blokktól Lengyelországon át a Balkánig húzódik. Sokat emlegetik, hogy új üstökös tűnt fel a világképben s ennek következtében a hatalmi csoportosulás teljesen megváltozik. Általános a nézet, hogy Sztálin és Hitler nagyon határozott, konkrét és reális megállapodást kötöttek egymással, mely mindkettőjük életérdekeivel megegyezik.

Magam részéről inkább hajlok azon felfogás felé, hogy az oroszok pontosan azt a politikát követik, amelyet hirdetnek, nevezetesen az európai békét igyekeznek helyreállítani és azt különösen határukon megóvni, ezzel egyidejűleg saját segédforrásaikat olyan mértékben felfokozni, hogy a nyugati kapitalista hatalmak támadásai ellenében védelmet nyújtsanak. Ezért a Szovjet szempontjából természetesen kívánatos, hogy nyugati határaikat, amennyire csak lehetséges, Moszkvától és a Don-medencétől távolabbra tolják, hogy Németország egy esetleges támadása ellen védve legyenek. Ugyanígy a stratégiai védelem, valamint a Szovjetúnió gazdasági és nemzeti fejlődése érdekében fontos, hogy kijáratukat a tengerhez egész éven át jégmentes kikötők biztosítsák, ami megmagyarázza a keleti-tengeri államok irányában követett politikájukat. Nagyon valószínű, hogy a Szovjet őszintén ígéri ezeknek a különböző államoknak a teljes függetlenségét és önrendelkezést, önkormányzat formájában, egyidejűleg azonban flotta-támaszpontokat kíván ott magának szerezni, hogy jövőbeli német támadás esetén képes legyen őket meg is védeni. A Szovjet azt hiszi, hogyha gazdasági élete a legközelebbi években az eddigihez hasonló iramban továbbfejlődik, úgy az alacsonyabb életszínvonalú határmenti államok lelkesen kérik majd felvételüket a Szovjetúnióba. Magatartása Törökországgal szemben a Dardanellák ügyében, valamint a constanzai és általában a fekete-tengeri kérdés felvetése jól összeegyeztethető békés szándékaival és nem szabad neki Németország támogatását szolgáló háborús célokat tulajdonítani. Sztálin főtörekvése 1926 óta olyan belső gazdasági rendszer megteremtése, mely az országot önellátóvá teszi és olyan szocialista-kommunista közösséget alkot, hogy a világnak példaképül szolgáljon. Ő maga mondta nekem, mind ő, mind munkatársai ezt tekintik legfőbb életcéljuknak, a legnagyobbnak, amit elérhetnek, anélkül, hogy a világuralom céljaik közé tartozna.

SaLa

 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!