Amerika feleszmél
1940 január 15 ― 1941 október 28.
(idézet: Moszkvai jelentés – Davies)
NAPLÓ
Bruxelles, 1939 november 28.
Három hónap telt el azóta, hogy Anglia megüzente a „hadiállapotot”.
Ezalatt sok meglepetés történt. Összefoglalva körülbelül így folyt le:
A németek betartották ígéretüket, hogy három hét alatt megsemmisítik Lengyelországot. Némelyeket ez meglepett.
Pillanatnyilag az a helyzet, hogy a Németországgal kötött moszkvai szerződés lényeges pontja a cári Oroszország földrajzi és politikai határainak teljes visszaállítása, sőt, ennél több: a német-balti kultúra feladása és gyökereinek kitépése, valamint Fehéroroszország és Ukrajna Lengyelországba bekebelezett részének visszaolvasztása a Szovjetúnióba. A Szovjet magára vállalta a világ és a „világkommunisták” közvéleményének neheztelését, amiért Finnországot megtámadta azért, hogy leningrádi megerősített flottatámaszpontja védelmét egy jövőbeni esetleges ellenség támadásával szemben tökéletesítse. Ez a feltételezett ellenség pedig nem lehet más, mint jelenlegi szövetségese: Németország. Néhány hónap előtt még mindez anakronizmusnak hatott volna.
Éppen ilyen kevéssé hitték volna még hat hónappal ezelőtt a beavatottak, hogy Németország, keleti kapujának bezárásáért, — mielőtt Lengyelországot megtámadja, — ilyen magas árat fizetett Oroszországnak.
Ribbentropnak moszkvai nyilatkozatában Angliához és Franciaországhoz intézett közvetett fenyegetése, mely szerint „tanácskoztak a szükséges lépésekről” azon esetre, ha a nyugati hatalmak nem hagyják abba Németország ellen a háborút, — a Molotov-féle szerződésben nyilvánvalóan minden alapot nélkülöz. A „szükséges lépések” nem következtek be, vagy pedig balul sikerültek. Ehelyett Molotov kijelentette, hogy a Szovjetúnió politikája szigorúan semleges. Így Hitler igen magas árat fizetett egyik keleti kapujának bezárásáért.
Sztálin és Hitler kapcsolatainak fejlődése
Véleményem szerint kétségtelen, hogy Sztálin nem bízik — nem is bízhat Hitlerben. Az orosz paktum teljes értéke pedig attól függ, sikerül-e azt Németországnak technikai és szervezési eszközökkel az orosz termelés felfokozása érdekében gyümölcsözővé tenni. A finnországi események következtében mindkettőjük viszonya máris megváltozott. Kétségtelen, hogy Hitler a lehetetlent is megkísérelte azzal, hogy finnországi és balkáni kártyáinak kijátszásával Sztálinra nyomást gyakoroljon, azért, hogy német mérnökök és technikusok közreműködésével a Szovjetúnió németországi szállításait fokozza. Vannak olyan jelek, hogy fáradozásai sikerültek és Németország ma katonai és ipari szakemberekkel rendelkezik Oroszországban. Véleményem szerint az orosz gazdaság német közreműködéssel — a Szovjet beleegyezését ehhez feltételezve — Hitler számára nagyon értékes. Annak ellenére, hogy a bakui olajkutak Weygand palesztinai légitámaszpontjaihoz rendkívül közel fekszenek és egy légitámadás veszélye a kutak ellen igen nagy, az orosz olajtermelés lehetősége — a fejlődésre kétéves időtartamot számítva — óriási.
Oroszország—Finnország
Kétségtelen, hogy a finnek nagyon hősiesen küzdenek Oroszország ellen. Megegyezéses béke lehetősége ma Oroszország és Finnország között, véleményem szerint, nagyon csekély. Az orosz hadsereg a kommunisták szemében valami Istenhez hasonló. Az amour-propre és talán az önfenntartás törvénye is azt követeli az orosz hatalom birtokosaitól, hogy teljes erejüket harcba vessék a hadsereg elveszett presztízsének helyreállítására. Ilyen háborús gépezetnek Finnország nem tud majd ellenállni. Azután sor kerül majd a békére, természetesen orosz feltételek mellett.
Magyarországot közvetlenül
fenyegeti a német veszedelem
Oroszország az elmúlt nyáron máris Bulgária dobrudzsai (Románia) igényeinek szószólójává szegődött és feltételezhető, hogy amint Finnországgal végez, figyelmét Románia és Besszarábia felé fordítja.
E keleti országok némelyike — akárcsak Lengyelország, — nagyon bízik önmagában. De Lengyelország szomorú példa és félek, hogy Finnország is az lesz. Úgy sejtem, hogy Károly király az elérhető legjobb feltételek mellett igyekszik majd a békét megvásárolni és rövidesen eljön az idő, amikor Hitler és Sztálin vazallusává válik.
Úgy hallatszik, hogy Oroszország követelésekkel lépett fel Törökországgal szemben, többek között katonai támaszpontokat kérve, ahonnan — keletitengeri támaszpontjaihoz hasonlóan — a Dardanellák felett uralkodna. Ez lehetséges. Bulgária most végképpen kommunista befolyás alá került; Magyarországot közvetlenül fenyegeti a német veszedelem és Jugoszlávia Németország és Itália harapófogójában vergődik.
Hitler jelenlegi helyzete
Mindez együttvéve nem teszi túlságosan előnyössé Hitler helyzetét. Feladta a Baltikumot és belenyugodott egy négyszázéves német kultúra gyökértelenítésébe és átültetésébe, sőt elzárta az utat Ukrajna felé is; csupán Románia felett gyakorol gazdasági hatalmat, ezenkívül befolyással bír Bulgáriában és Magyarországon. Az orosz medve nem tűri a németeket a Fekete-tenger mellett. Az „élettér” eredeti, grandiózus eszméje, melyet Hitler népének és a világnak hirdetett, aránylag igen kis térre zsugorodott össze. Úgy látszik, egyedüli kivezető utat a jövőben csak a Nyugaton találhat. Ezek a körülmények bizonyos mértékig megmagyarázzák a berlini tervek szembeötlő bizonytalanságát; minderre bizonyíték, hogy a német támadási terveket a fegyverszüneti hírekre való tekintettel az utolsó pillanatban megváltoztatták, valamint a kezdeményezés késlekedése a nyugati fronton. Ez a másik és némileg komikus oldala ennek a „hallótávolságig terjedő háborúnak”.
Minden attól függ, mi rejlik a Sztálin—Hitler-féle egyezmény hátterében. Ha valóban egy mélyreható szerződésről van szó és Hitlernek lehetőség arra, hogy mérnökeit és tudományosan képzett embereit Oroszországba küldje — amint ezt Itáliában módja volt megtenni — és a Szovjet hajlandó valóban az együttműködésre, úgy az orosz paktumból hatalmas előnyöket húzhat. Azonban inkább úgy látszik, mintha az oroszok nem kívánnák az együttműködést és a Szovjet saját érdekeit követve önálló politikát űz, amitől Hitler nincs túlságosan elragadtatva.
NAPLÓ
Washington, 1940 január 15.
A külügyminisztérium utasítására ma visszatértem Washingtonba, hogy, mint az államtitkárnak az előre nem látott háborús kérdések és politikai problémák intézésével megbízott segítőtársa, helyemet elfoglaljam. Ezért belgiumi nagyköveti és luxemburgi teljhatalmú megbízotti állásomról lemondtam.
NAPLÓ
Washington, 1940 február 16.
Romániai jelentés szerint Odesszába kétezer német érkezett, hogy az ottani és más fekete-tengeri orosz kikötőkben aknákat helyezzenek el.
Egy éppen onnan visszatért vezető belga üzletember, aki a balkáni helyzetet alaposan ismeri, arról értesített, hogy értesülései szerint, a moszkvai szállodák zsúfolva vannak német ügynökökkel, kereskedelmi utazókkal és mérnökökkel; de igen megnehezítik az ipari üzemekkel való érintkezésüket, mivel a Szovjetúnió nem hajlandó az együttműködésre.
NAPLÓ
Washington, 1940 március 30.
Molotov miniszterelnök és külügyminiszter beszédében, melyet a Szovjetunió legfelsőbb tanácsa előtt március 29-én tartott, a következő jelentős nyilatkozatot találtam: „Meg kell őriznünk semlegességünket és óvakodnunk részt venni a nagyhatalmak háborújában. Ez a politika nemcsak a Szovjetúnió érdekeit szolgálja, hanem mérséklőleg hat azokra a kísérletekre is, amelyek a háborús lázt és a háború kiterjesztését kívánják Európában. Ha a közelmúlt időket szemügyre vesszük, úgy találjuk, hogy nem csekély eredményeket értünk el országunk biztonságának a megőrzésében. Ezt a politikát a jövőben következetesen folytatni fogjuk”.
Ez újabb biztosítása az orosz semlegességnek nagyon jelentős. Ellene mond Ribbentrop őszi fenyegetésének, hogy amennyiben Nagybritannia és Franciaország nem szüntetik be a háborút, úgy Németország és a Szovjetúnió tanácskozásra ül össze. Mindez Hitler részére nem lehet nagyon megnyugtató.
NAPLÓ
Washington, 1940 június 20.
Molotov állítólag jegyzéket nyújtott át a moszkvai román követnek, melyben huszonnégy óra alatt Besszarábia és Észak-Bukovina átengedését követeli.
Orosz sajtóhangok ezt úgy magyarázzák, hogy ezzel huszonkét éves viszály zárul le Oroszország és Románia között és hozzátartozik a versailles-i szerződés „helyreállításához”, amely az európai béketervnek egy részét képezi.
NAPLÓ Washington, 1940 augusztus 1.
Molotov beszéde, amelyet Moszkvában a legfelsőbb tanács előtt tartott, a következő fordulatot tartalmazza Franciaország vereségével és Itália hadbalépésével kapcsolatban: „Mindezek az események nem okoztak változást a Szovjetúnió politikájában. Békepolitikájához és semlegességéhez híven, a Szovjetúnió nem vesz részt a háborúban”. Az európai események semmiképpen sem gyöngítették meg a szovjet-német megnemtámadási szerződés erejét, ellenkezőleg, még jobban aláhúzták fennállásának és kiépítésének jelentőségét. Külföldi spekulációkkal ellentétben, amelyek a két fél közötti nézeteltérésekben reménykednek, kapcsolataik mindinkább a szerződő felek életbevágó érdekein alapulnak.
NAPLÓ
Washington, 1940 november 14.
Molotov és hatvanöt főből álló vezérkara ma elhagyta Berlint, miután kimerítő megbeszéléseket folytatott Göringgel, Hesszel és más ipari szakértőkkel és egy második hosszú konferenciát tartott Hitlerrel és Ribbentroppal. A hivatalos kommüniké nem világítja meg, hogy mi történt, kivéve, hogy „Németország és a Szovjetúnió érdekeit szolgáló összes fontos kérdésekben megegyeztek”*
―――
* Ez a hivatalos kommüniké nem egészen egyezik meg Hitler beszédével, melyet 1941 október 3-án a Sportpalastban tartott, amelyben az alapvető differenciákat és Molotov állítólagos követeléseit ecsetelte.*
Minden valószínűség szerint jóval több van emögött, mint ami kiviláglik. A Szovjetúnió megint kiemelte külpolitikájának szegletkövét, abszolút semleges politikáját és az európai háborútól való távolmaradását. A Németországgal kötött megállapodás ismét nem egyéb, mint egy megnemtámadási paktum. A moszkvai sajtó az utóbbi hónapokban újból kimerítően tárgyalta az angol légihaderő teljesítményeit és a brit katonáknak — kik majdnem mind szervezett munkások — kiváló tulajdonságait.
NAPLÓ
Washington, 1941 január 10.
Ma érkezett meg Berlinből a jelentés, hogy az úgynevezett „orosz-német barátsági szerződést” aláírták. A hivatalos szóvivő kijelentette, hogy ez véget vet „az ostoba fecsegésnek” a Szovjetúnió és Németország kapcsolatainak romlásáról és megerősíti a tényt, hogy a felek változatlanul barátságos összeköttetésük javításán és megszilárdításán munkálkodnak. Többek között újból megtárgyalják benne a balti államok annexiójával és a lengyel határproblémákkal összefüggő kérdéseket.
NAPLÓ
Washington, 1941 február 18.
A Szovjet nem akar kockáztatni semmit. Az új ötéves terv előkészítő bizottságának főnöke Moszkvában közzétette, hogy Oroszországnak minden erejével folytatnia és fokoznia kell a tankok, repülőgépek és hadihajók gyártását, azért, hogy az országot bármilyen lehetőséggel szemben készenlétbe helyezze.
NAPLÓ
Washington, 1941 március 3.
A Szovjet a Balkánon figyelemreméltó tevékenységet folytat. A moszkvai rádió jelentette a mult hónapban, hogy hála Oroszország, Görögország és Anglia közvetítésének, létrejött a török-bolgár paktum. A szovjet hírmagyarázó azt mondta, hogyha Németország át akar vonulni egy semleges államon, úgy számolnia kell azzal, hogy fegyverrel kell magának utat törnie; Németország ne felejtse el, hogy Törökország és Nagybritánnia között barátsági szerződés áll fenn. Valamivel később, ugyanabban a hónapban, jelentette a hivatalos szovjet-hírügynökség, a Tass, hogy a német törekvésekről szárnyrakelt fenti hír — mely egy svájci laptól eredt — nem felel meg a tényeknek. Ehhez járul, hogy a moszkvai külügyi népbiztosság most formális nyilatkozatot tett közzé, mely szerint a bolgár kormány közölte, hogy beleegyezését adta német csapatoknak Bulgáriába való bevonulásához, azért, „hogy a Balkánon a béke megszilárduljon”. A Szovjet külügyi népbiztossága tudatta a bolgár követtel, hogy ezt az eljárást nem tartja korrektnek, mivel ez nem a békéhez, hanem a háború kiterjesztéséhez vezet és a szovjet-kormány, békepolitikájának megfelelően, Bulgáriát ennek a politikának a keresztülvitelében nem támogathatja.
Mindez meglehetősen erős ellenállásra mutat Hitler terveivel szemben.
NAPLÓ
Washington, 1941 március 24.
A török kormány ma Istanbulban hivatalos nyilatkozatot tett közzé, mely a külföldi sajtó egy hírére utal. E hír szerint, ha Törökországot háborúba kényszerítenék, úgy a Szovjet, kihasználva a helyzetet, Törökországot megtámadná. A török magyarázat szerint a szovjetkormány formálisan kijelentette, hogy ez nem áll fenn és nyomatékosan hozzáfűzte, hogyha Törökország szembeszállni kényszerülne egy támadással, úgy számíthat Oroszország szigorú ragaszkodására a két állam között fennálló megnemtámadási szerződéshez és semlegességhez. Mindezt Moszkva is megerősítette. Mind Törökországnak, mind a Szovjetuniónak létérdeke, hogy a német katonaságot a Dardanellák elérésében meggátolja.
NAPLÓ
Washington, 1941 április 5.*
―――
* Másnap Németország bevonult Jugoszláviába.*
A Szovjetúnió Jugoszláviával megnemtámadási és barátsági szerződést kötött, amely a következő különös kijelentést tartalmazza: „Ha a szerződő felek egyikét egy harmadik hatalom megtámadná, úgy a másik kötelezi magát arra, hogy barátsági politikájához ragaszkodik.” A szerződést öt évre kötötték és további öt évvel meghosszabbodik, ha egy évvel előbb fel nem mondják. Természetesen világos, hogy harmadik hatalom alatt nemcsak Itáliát értik, hanem Németországot is, Oroszország szövetségesét.
NAPLÓ
Washington, 1941 április 29.
Moszkvai hírek azt mondják, hogy a Pravda tudósítása szerint egy finnországi kikötőbe négy csapatszállító gőzös érkezett, a fedélzetén 12.000 emberrel, tankokkal és tüzérséggel.
NAPLÓ
Washington, 1941 május 17.
A moszkvai külügyi népbiztosság a külföldi diplomatáknak és konzuli tisztviselőknek megtiltotta, hogy kifejezett jóváhagyása nélkül a határzónák valamelyikébe utazzanak. Állandóan hírek keringenek nagy német csapatösszevonásokról Romániában, Lengyelországban és Finnországban, a szovjethatár közelében. Megbízható helyről úgy értesülök, hogy ezeket hivatalosan megerősítették.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!