„Az orosz hadsereg Ukrajna összes katonai vezetési és energiarendszerének célpontjaként kiválasztott objektumait eltalálta.”
Ezt az Orosz Föderáció Honvédelmi Minisztériuma közölte. A minisztérium szóvivője tegnap délután beszélt az Ukrán Fegyveres Erők támadásainak visszaveréséről is a különleges katonai művelet számos területén. Kiemelve, hogy a Herszon régióhoz közeli Krivoj Rog irányban az RF fegyveres erői tartották meg pozícióikat, több mint 250 ukrán katonát semmisítettek meg.
„A különleges hadművelet során az RF Fegyveres Erők nagy hatótávolságú, levegőből indított, nagy pontosságú fegyverekkel mértek csapásokat az ukrán katonai parancsnoki és irányító létesítményekre és Ukrajna energiarendszerére. Ezt az október 16-i tájékoztatón jelentette be az orosz Honvédelmi Minisztérium szóvivője, Igor Konasenkov altábornagy.
„A csapások célkitűzései megvalósultak. Az összes kijelölt létesítményt eltalálták” – mondta.
Vlagyimir Putyin október 10-én, az Orosz Föderáció Biztonsági Tanácsának állandó tagjaival folytatott megbeszélésen azt mondta, hogy Oroszország kemény válaszokat fog adni Kijev terrortámadási kísérleteire. Az orosz elnök a kritikus ukrajnai objektumok elleni csapásokat kommentálva azt mondta, hogy ez válasz az ukrán különleges szolgálatok által szervezett számos terrortámadásra, köztük a krími híd október 8-i felrobbantására.
Közben az Orosz Föderáció Honvédelmi Minisztériuma beszámolt az ukrán fegyveres erők támadásainak visszaveréséről a különleges katonai művelet számos területén. Különösen az Ukrán Fegyveres Erők 92. gépesített dandárjának a Harkov régióban tett kísérleteinek a meghiúsításáról Kupjanszk térségében.
Az ukrán kijelölt célok megsemmisítése pedig rakéták és drónok bevetésével tovább zajlott ma is.
„A nap folyamán az Orosz Föderáció Fegyveres Erői nagy pontosságú, nagy hatótávolságú légi és tengeri indítású rakétafegyverekkel folytatták a csapások sorozatát Ukrajna katonai parancsnoki és irányító létesítményei és energiarendszere ellen. Minden hozzárendelt objektumot eltaláltak” – jelentette ma az orosz HM
A nap folyamán a hadműveleti-taktikai légierőharci gépei, a rakétacsapatok és a tüzérség csapásai két parancsnoki harcálláspontot sújtottak a Harkov régióban Dvurecsnaja falu, és a DNR -es Drobisevo környékén, valamint 39 tüzérségi üteg tüzelőállásaira és élőerő alamint katonai felszerelési koncentrációs helyeire további 127 körzetben.
Liszicsanszk irányában az Ukrán Fegyveres Erők zászlóalj erejű taktikai csoportja sikertelen támadási kísérletet tett a DNR – es Sztrjapovka trségében.
Az orosz csapatok aktív fellépése visszaszorította az ukrán fegyveres erők egységeit a kiindulási poícióikba. Több mint 50 fegyveres, hat harckocsi, két páncélozott harcjármű és négy kisteherautó semmisült meg.
A Nyikolajev-Krivoj Rog irányban az Orosz Föderáció Fegyveres Erői megakadályozták az Ukrán Fegyveres Erők azon kísérletét, hogy áttörjék az orosz védelmet a Herszon régióbeli Bruszkinszkoje teepülésnél.
Itt több mint 100 ukrán katona, 13 páncélozott harci jármű és 8 jármű semmisült meg.
Kupjanszk térségében az orosz tüzérség és a légierő csapásaiban az Ukrán Fegyveres Erők 14. és 92. gépesített dandárjának élőerő és katonai felszerelés vesztesége a Harkov régióbeli Szinkovka, Petropavlovka, Szandi, Ivanovka és Beresztovoje településeknél körülbelül 160 fegyveres, 4 páncélozott harcjármű, 2 tarack, egy kisteherautó és 2 autó.
Nyikolajevre mára virradóan „Geran-2” drónokkal csaptak le. Az egyik ilyen kamikaze drón megrongált két állítólagos napraforgóolajat tartalmazó, egyenként mintegy 7,5 ezer tonnás tartályt.
Szintén október 16-ról 17-re virradó éjszaka Zaporozzsájban erőteljes csapásokat mértek az ellenséges ukrán célpontokra.
Október 17-én reggel „Geran-2” kamikaze drónokkal támadták a kijevi célpontokat.
Az ukrán „légvédelem” ezúttal is a kézifegyverekből való lövöldözésben élte ki magát.
Dnyepropetrovszk és Szumi régiók területén energetikai infrastruktúrális létesítményeket sújtottak az orosz rakéták.
Ugyancsak ma reggel pilóta nélküli orosz robotrepülőgépek támadták Ogyesszát.
Október 16-ról 17-re virradó éjszaka az Ukrán Fegyveres Erők NATO-rendszerű tüzérség alkalmazásável megtámadták a zaporozzsjei atomerőművet.
HIMARS rakétavetőkkel lőttek az atomerőmű kritikus infrastruktúrájára és Energodar városára. A csapások célterületei az atomerőmű műszaki és adminisztratív épületeinek komplexuma, valamint egy kisebb hőerőmű voltak.
Ma reggel Kijev latortüzérsége Donyeck Kirovszkij kerületét ágyúzta. Civilek sebesültek meg súlyosan, amikor egy latorgránát éppen egy ott elhaladó autóbusz közelében robbant fel.
„Oroszország egyre inkább elszigetelődik, erkölcsileg, politikailag és katonailag el fogja veszteni az ukrajnai háborút” – jelentette ki az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője Luxembourgban, az uniós tagországok külügyminisztereinek egynapos tanácskozása előtt.
Josep Borrell a Külügyi Tanács ülésére érkezve újságíróknak fejtette ki azon véleményét, miszerint a végső győzelem érdekében továbbra is támogatást kell biztosítani Ukrajnának.
Az uniós főképviselő fontosnak nevezte az Európai Unió katonai segítségnyújtásának fenntartását Ukrajna számára, valamint azt, hogy megkezdjék a kiképző misszió munkáját az ország határain kívül.
Ezen a brüsszeli találkozón részt vesz Zseléagyú is, aki Döbrögi külgazdasági fölhajtója és külügyére.
„Ma már nem kétséges, hogy Izrael milyen álláspontot foglaljon el az Ukrajna és Oroszország közötti konfliktusban.”
Nahman Shai izraeli diaszpóraügyi miniszter így reagált a hírre, miszerint Irán állítólag föld-föld rakétákkal látja el Oroszországot.
„Ma reggel ismertté vált, hogy Irán ballisztikus rakétákat szállít Oroszországnak. Nincs többé kétség afelől, hogy Izrael milyen álláspontot foglaljon el ebben a véres konfliktusban. Eljött az idő, hogy Ukrajna ugyanolyan katonai segítséget kapjon Izraeltől is, mint az USA – tól és más NATO – tagországokól” – írta Shai.
Dmitrij Medvegyev, az Orosz Föderáció Biztonsági Tanácsának alelnöke értékelte Nachman Shai izraeli diaszpóraügyi miniszter kijelentését, miszerint Izraelnek el kell kezdenie katonai segítségnyújtást Ukrajnának.
„Úgy tűnik, hogy Izrael fegyvereket fog szállítani a kijevi rezsimnek. Ez egy nagyon meggondolatlan lépés lenne. Olyan, ami tönkre fogja tenni az országaink közötti összes államközi kapcsolatot.
Arról beszélek, hogy az egykori Bandera bandák tagjai nácik voltak, és azok a mostani utódaik is. Csak nézzék meg modern csatlósaik szimbolikáját.
Ha fegyverrel látják el őket, akkor itt az ideje, hogy Izrael Banderát és Szukevicset nemzeti hőseivé nyilvánítsa” – írta Medvegyev a Telegramon.
Trump korábbi tanácsadója szerint Döbrögisztán külpolitikája elfogadhatatlan
John Bolton, Donald Trump volt amerikai elnök menesztett nemzetbiztonsági tanácsadója egyetért azokkal a hangokkal, miszerint elhúzódhat az orosz–ukrán fegyveres konfliktus. A politikai szakértő hozzátette, Magyarország külpolitikája nagyon sok kellemetlenséget okoz mind a NATO-nak, mind az Európai Uniónak – közölte az Index.
Azt látják, hogy Moszkva előbb-utóbb tárgyalni fog a tűzszünetről, hogy rendezhesse sorait. „Ugyanakkor azt is egyértelműen érzékelhetjük, hogy Vlagyimir Putyin mind a mai napig nem látta be, hogy meggyengültek a pozícióik. Ezzel egy időben pedig nem érzékeljük, hogy Volodimir Zelenszkij elnök készen állna a tárgyalásra, pontosabban nincs szándékában leülni Putyinnal az asztalhoz” – fejtette ki John Bolton, aki hozzátette: az orosz államfő tulajdonképpen a cári birodalmi viszonyok visszaállítására törekszik.
A korábbi nemzetbiztonsági tanácsadó abban látja a problémát, hogy az orosz ellenzék semmilyen befolyással sem rendelkezik a Kreml-ben, így pedig nehéz változásokat elindítani. Ukrajnára kitérve John Bolton emlékeztetett arra a cikkelyre, ami azt mondja ki, hogy amíg csapatok vannak egy adott ország területén, addig NATO-tagságról álmodni sem lehet.
„Ha Zelenszkij komolyan gondolja Ukrajna NATO-tagságát, akkor mindent el kell követnie az orosz csapatok kivonása érdekében, és vissza kell állítani a Szovjetunió felbomlása után kialakított határokat is Ukrajnában” – nyilatkozta a Klubrádiónak a szakértő, aki Orbán Viktor politikájáról is kifejtette a véleményét.
„Orbán megadja magát az oroszoknak” – fogalmazott.
„Magyarország sok kellemetlenséget okoz, elfogadhatatlan, hogy egy olyan országgal tartja a kapcsolatot, amely ellensége a NATO-nak és az Európai Uniónak. Magyarország mindent megtett azért, hogy megkapja a NATO-tagságot, és megszabaduljon a szovjet fennhatóságtól. Ezért nem is értem, hogyan tudták ilyen gyorsan elfelejteni ezt az időszakot az emberek” – fejtette ki.
Majd hozzátette: „csak bizakodni tudok, hogy a fiatal nemzedék felfogja, hogy amit Orbán Viktor tesz, azzal az országnak árt, mert gyakorlatilag megadja magát az oroszoknak”. (atv)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Bal-Rad komm: „…A politikai szakértő hozzátette, Magyarország külpolitikája nagyon sok kellemetlenséget okoz mind a NATO-nak, mind az Európai Uniónak…Magyarország sok kellemetlenséget okoz, elfogadhatatlan, hogy egy olyan országgal tartja a kapcsolatot, amely ellensége a NATO-nak és az Európai Uniónak. Magyarország mindent megtett azért, hogy megkapja a NATO-tagságot, és megszabaduljon a szovjet fennhatóságtól. Ezért nem is értem, hogyan tudták ilyen gyorsan elfelejteni ezt az időszakot az emberek…”
Tekintsünk most el a Bolton szájából elhangzott politikai sztereotípiáktól, és fókuszáljunk inkább a LÉNYEGRE! Ez pedig Döbrögi személye és az ő „oroszbarátsága”!
„Orbán: Európában bizony elszaporodtak Putyin pincsijei A fenyegetés Közép-Európából kiindulva elérheti az Európai Uniót
Oroszország expanziója, újraerősödése egy valóságos kihívást jelent a Nyugat számára. Olyan fenyegetést, olyan kihívást, amely Közép-Európából kiindulva elérheti az Európai Uniót, sőt elérheti a szövetségesek katonai erejét is.
Európában bizony elszaporodtak Putyin pincsijei, és ezt most már mindenki kezdi veszedelmesnek látni.
Orbán Viktor 2007 október 1.”
Az akkor mégcsak reménybeli Döbrögisztán megalapító vajdajelöltünk az akkori Uniós Gyarmati Terület Intéző Bizottsága („magyar” qrmány fejét – miniszterelnökét – El Qro/Gyurcsányt) illette a „Putyin pincsije jelzővel.
„Mint ismeretes, Orbán Viktor szerdán, a római szerződés aláírásának 50. évfordulója alkalmával szervezett Fidesz-konferencián az energiapolitika kapcsán azt fejtegette: „Az orosz észjárás nem piaci alapú, hanem állami politikai természetű észjárás.” A Fidesz elnöke hangsúlyozta: Magyarországnak el kell köteleznie magát a közös európai energiapolitika mellett, s úgy vélte, példátlan a magyar állam magatartása az energiapolitikában, hiszen tagadja az orosz állami befolyást, valamint leértékeli az EU és a Nabucco-gázvezeték lehetőségeit.
A jelen levő orosz nagykövet erre váratlanul szót kért.
”Amikor először találkoztunk Németh Zsolttal, azt mondtam, hogy az Isten ellen nem lehet hadakozni. Az egyetlen megoldás a tárgyalás„ – így kezdte nagy meglepetést okozó, hiszen a programban nem szereplő felszólalását Szavolszkij. (A nagykövet folyékony magyarsággal beszélt – a szerk.) A diplomata a szokatlan gesztust azzal indokolta, hogy ha már meghívták, és megszólították országát, válaszolni fog. „… ami a magyar gazdaságnak jó, azt el kell fogadni. Ami nem jó, hát mi nyugodtak vagyunk, mi, akkor másokkal fogunk tárgyalni, kész. És nem lesz harag, csak arról ne tessék beszélni, hogy különböző észjárás” – fogalmazott riposztjában, így fejezve be Orbánhoz intézett szavait: „Megértettük egymást?”
Orbán Viktor szerdán a Római Szerződés aláírásának 50. évfordulója alkalmából a Fidesz által szervezett konferencián – az energiapolitika kapcsán – azt mondta, hogy az orosz és az európai gondolkodásban számos különbség van: míg a Európában a politikától független, piaci észjárás jellemző, addig Oroszországban nem a piaci, hanem állami, politikai alapú logika működik. A politikus szerint míg Európában a piac szereplői elfogadják a verseny szabályait, az üzleti tranzakciók átláthatók, addig Oroszországban nem a verseny elfogadása, hanem a monopóliumra való törekvés a jellemző.
A konferencián – bár nem volt előadó – Orbán Viktor szavait követően szót kért Igor Szavolszkij, Oroszország budapesti nagykövete, aki azt mondta: az energiapolitikából nem kell politikát csinálni. „Nem kell ebből politikát csinálni Elnök Úr, (…) le kell ülni tárgyalni” – mondta, majd hozzátette: nem kell eltérő észjárásról beszélni, hiszen csak piaci szempontok döntene, a gázt és az olajat pedig nem az állam, hanem a vállalkozók szállítják.
A Fidesz szerint Gyurcsány Ferenc ma ahelyett, hogy a magyar nemzeti és a közös európai érdekek mellett foglalt volna állást, immár nyíltan az orosz hatalmi törekvések szószólójaként lépett fel. Ezt az ellenzéki párt közleményben tudatta csütörtökön. „Kibújt a szög a zsákból. Gyurcsány Ferenc ma ahelyett, hogy a magyar nemzeti és a közös európai érdekek mellett foglalt volna állást, immár nyíltan az orosz hatalmi törekvések szószólójaként lépett fel” – fogalmaz a közleményben Német Zsolt, a Fidesz Külügyi Kabinetjének vezetője. A Fidesz szerint szomorú és elfogadhatatlan, hogy a magyar miniszterelnök „Magyarország gazdasági érdekeivel és a közös európai törekvésekkel szemben az orosz érdekeket védelmezi”.
Az ellenzéki párt szerint a magyar nemzeti és gazdasági érdekeket egyértelműen az szolgálja, ha hazánk csatlakozik az EU közös energiapolitikájához, ezzel csökkentve egyoldalú függőségét Oroszországtól. ( index.hu ) – 2007 03. 09.
„Szavolszkij kifejti: a meglévő magyar-orosz kapcsolatokat is veszélyezteti a Fidesz elnökének Oroszországgal kapcsolatos véleménye.
A nagykövet kifejtette: amikor a konferencián elhangzottak az országára nézve sértő kijelentések, két választása volt: „az egyik, hogy megsértődjek, felálljak és díszesen kivonuljak, vagy a másik, hogy válaszoljak”. A hallgatóságra és arra való tekintettel, hogy személyesen megszólították, hiszen Orbán Viktor közölte, hogy jelen van, az utóbbi mellett döntött. Úgy ítélte meg, reagálnia kell azokra a kijelentésekre, amelyek „hamis színben tüntették fel Oroszországot és Oroszország külpolitikáját, beleértve az energiapolitikát is” – idézte fel a történteket a nagykövet.
„Oroszország, illetve előtte még a Szovjetunió, negyven évvel ezelőtt kezdett gázt és olajat szállítani Európába, és még egyszer sem szegte meg a szerződéseket” – hangsúlyozta Igor Szavolszkij. Kifejtette továbbá: nemcsak hogy joga nincs, belső indíttatása sincs, nem is akar beleszólni a magyar belpolitikába. Az ő feladata az, hogy a két ország és a két nép közötti bizalmat építse. A legutóbbi évek fejleményei azt mutatják, hogy a kétoldalú együttműködés előnyös mind a két ország számára, gazdasági, politikai és kulturális vonatkozásban egyaránt – állapította meg, hozzátéve: „bizalom nélkül ellenben nagyon nehéz együttműködést felépíteni”.
Ezért fontos, hogy a pártpolitikai érdekek kimaradjanak a kétoldalú viszonyból, illetve hogy a bizalom erősödjék – mutatott rá.” (nol.hu )
Eme rövidnek éppen nem mondható visszaemlékezés után – amikor jelenlegi vajdánk még csak tervei kikoholásával foglalkozott – térjünk hát a lényegre!
AMI AZ Ő ÉS HORDÁJA 2010 – ES ELSŐ KÉTHARMADOS DIJADALÁVAL VETTE KEZDETÉT! Legalábbis az „oroszbarátságát” illetően!
Addig ugyanis bőszen „putyinpincsizett”! Ám 2010 után nagyot változott a vajda viselkedése és retorikája! JELLEMÉBŐL ÉS MÚLTJÁBÓL ADÓDÓAN! Amit – a balrad.hu információi szerint – Moszkvában IGENCSAK JÓL ISMERTEK! És hát véleményünk szerint díjaztak is!
Döbrögisztán pedig AKKOR MÁR ELKÖTELEZETT TAGJA VOLT AZ EU – NÉVRE KERESZTELT BŰNSZERVEZETNEK, ÉS A NATO – LATORSZÖVETSÉGNEK! Amelyeknek viszont LEGFŐBB CÉLKITŰZÉSÜK – AZ AKKOR MÁR MAJD SZÁZÉVES ÁLOM BETELJESÍTÉSE – A SZOVJETUNIÓ ILL. OROSZORSZÁG MEGSEMMISÍTÉSE, MEGKAPARINTÁSA VOLT!
Szovjetunó LEGFŐBB UTÓDÁLLAMÁNAK – OROSZORSZÁGNAK – PEDIG A KOLLEKTÍV NYUGAT LEGFŐBB ÁLMA BETELJESÜLÉSÉNEK A MEGAKADÁLYOZÁSA! TERMÉSZETES ÖNVÉDELMI REFLEXKÉNT!
A kollektív Nyugat, és Oroszország ebben a harcban igyekezett minden rendelkezésére álló erőt és eszközt felderíteni, felvonultatni és bevetni! Így került a mi Döbrögink a tűzvonalba! AKARATÁN KÍVÜL PERSZE!
A döbrögista horda II. kétharmados tarolásakor ITT A Bal-Rad – on TÜRELEMRE INTETTÜK A MAGYAROKAT A VAJDÁVAL SZEMBEN, ÉS FIGYELMEZTETTÜK DÖBRÖGIT A NATO – LATORSZÖVETSÉG JELENTETTE VASZÉLYRE, amely őrá és Döbrögisztánra nézvést is VÉGZETES LEHET/LESZ!
Akkor javasoltuk MEGOLDÁSKÉNT A LATORSZÖVETSÉG MIELŐBBI ELHAGYÁSÁT! (Még akkor is, ha a távozásunk bizonyos veszélyeket jelentett volna! De példaként felhoztuk Ausztriát! Mondván, hogy a labancok SEMLEGESSÉGE akár referenciaértékű is lehet!)
AKKORI ÖTLETÜNK PUSZTÁBA KIÁLTOTT SZÓ MARADT! (Tisztában vagyunk természetesen a balrad „volumenével”, de azzal is, hogy azért akiknek ez a feladatuk, azok végzik is a dolgukat. Így aztán azt is tudjuk, hogy az az ötletünk IS eljutott oda, ahová szántuk!)
Most viszont olybá tűnik számunkra, hogy John Bolton „egykori amerikai elnöki tanácsadó” révén a vajda MEGKAPTA AZ ÜZENETET:
„…Magyarország sok kellemetlenséget okoz, elfogadhatatlan, hogy egy olyan országgal tartja a kapcsolatot, amely ellensége a NATO-nak és az Európai Uniónak…”
ELFOGDHATATLAN! – ÉS TULAJDONKÉPPEN EZ AZ ÜZENET LÉNYEGE!
Mi pedig úgy véljük, hogy MEGISMÉTELJÜK A vajdának a 2014 – es JAVASLATUNKAT: A LATORSZÖVETSÉG MIELŐBBI ELHAGYÁSÁT! Mint a kisebbik rosszat!
AMÍG VALAMI VÉGZETESEN NAGY BAJT NEM HOZ A FEJÜNKRE A LETORSZÖVETSÉGI TAGSÁG!
„Az a várakozás, hogy Magyarország bekapcsolódása a Szovjetunió elleni háborúba a magyarországi. németséggel való bánásmód javulását fogja eredményezni, nem igazolódott” – állapították meg 1941 őszén a német birodalmi vezető körök bizalmas tájékoztatását szolgáló jelentések.1 Ellenkezőleg: az a körülmény, hogy Bárdossy szeptember 5-én lemondásra kényszerítette a magyarországi német hatalmi politika egyik legfőbb eszközét és reménységét, Werth Henrik vezérkari főnököt, akinek a népi-német mozgalommal – még Bleyer idejéből – szoros kapcsolatai voltak, az emiatt teljesen konsternált Volksbund-vezetőségben komoly aggodalmat keltett, hogy ez nem egy németellenes politikai irányváltozás jele-e.2 A veszélyesnek ítélt helyzetben a németek azonnal lépéseket tettek a magyarországi belpolitika szélsőjobboldali erőinek összefogására. A Volksbundhoz való viszony szempontjából már régóta megoszló nyilas táborból szeptember 13-17. közt kiválásra bírták a német népiségi elvet és törekvéséket fenntartások nélkül respektáló Pálffy-féle pártot, amely Imrédy Magyar Megújulás Pártjával megegyezve, létrehozta a Nemzetiszocialista Pártszövetséget. A továbbiakban ez lett a magyar kormányra gyakorolt szélsőjobboldali nyomás legfőbb eszköze a németek kezében; Szálasi pártja a szovjetellenes háborús propagandában való buzgó részvételével, a volksbundistákkal e téren megmutatkozó „testvéri együttműködésével” sem tudta gyengíteni a németek és különösen a volksbundisták vele szemben táplált gyanakvását és a hungarizmus ideológiájának elutasítását.3
A magyar kormány részéről természetesen szó sem volt valamiféle „németellenes fordulatról”, de kétségtelen, hogy megpróbálta megakadályozni a háborús részvétel kereteinek kitágítását, s elkerülni a németekkel való katonai együttműködés olyan belpolitikai következményeit, amelyek többek közt nemzetiségpolitikája elveinek teljes feladására s a német népcsoport-autonómia akadálytalan kiépítésére vezethetnének. Mint Baschék egyik Berlinbe juttatott feljegyzése megállapítja, a magyar kormány a Volksbundot a bécsi egyezmény ellenére továbbra is csak egyesületnek tekinti, amely nem fejthet ki alapszabályaitól eltérő, azt meghaladó tevékenységet; kizárólag tagjaival rendelkezhet, akik szabad elhatározásuk szerint léphetnek be vagy hagyhatják el; a Volksbundnak az államra vagy annak hivatalaira nincs olyan befolyása, mint a szlovákiai, romániai, horvátországi német népcsoport szervezetének. „A népcsoport-vezetőség természetesen arra törekszik, hogy világossá tegye a magyar kormányzati helyek előtt: a szerződés révén a népcsoport közjogi testület, és a Volksbund e jogi személy reprezentánsa lett, s így a népcsoport-vezetőség életre fogja hívni mindazokat az intézményeket, amelyeket szükségesnek tart, illetve amelyekkel a szomszéd országok német népcsoportjai rendelkeznek. A magyar kormány azonban konokul ragaszkodik ahhoz, hogy – a bécsi szerződés ellenére – a népcsoport a magyar törvények keretei közt terjessze elő igényeit, s azok tekintetében a kormány esetenként foglaljon állást.”4
Ez volt tehát a helyzet egy évvel a bécsi „népcsoportegyezmény” aláíratása után, az új egyezmény tervezetének kidolgozása idején, s Basch szeptember 26-i újabb tárgyalása Bárdossy miniszterelnökkel minden tekintetben ezt a helyzetet tükrözte.5
A megbeszélés egyik fő témája a Deutsche Jugend alapszabályainak jóváhagyása volt. Minthogy az alapszabály-tervezet szerint „a DJ-tagság más ifjúsági szervezethez vagy egyesülethez való tartozást kizár”6 – így a leventeszervezethez való tartozást is! Bárdossy elzárkózott az alapszabályok ebben a formában való jóváhagyása elől, habár Béldy Alajos tábornok, az ifjúság honvédelmi nevelésének országos vezetője (IHNOV) berlini tárgyalásai teljesen sikertelenek maradtak.7 A DJ mintájául szolgáló Hitlerjugend magyarországi látogatásra küldött egyik csapatának augusztus 22-i garázdálkodása Debrecenben – behatoltak a zsinagógába, betörték ablakait és szétzúzták berendezését, a tóratekercset a földre dobták8 – éppúgy intő jel volt, mint a volksbundista főiskolai hallgatók (Studentenschaft) balatonfüredi nemzetiszocialista demonstrációja. Míg a debreceni rendőrség tétlen maradt, a volksbundista diákok városlődi világnézeti táborozásának záróünnepélyét feltűzött szuronyú csendőrök zavarták szét augusztus 31-én.9 Ugyancsak a népi-német ifjúsági szervezet előkészítése jegyében Arthur Axmann, a német birodalmi ifjúsági vezér meghívására augusztus második felében és szeptember elején, két turnusban, összesen mintegy 100, a DJ részére kiszemelt ifjúsági vezető utazott háromhetes németországi látogatásra.10 A résztvevők egyike elmondotta, odakint arra figyelmeztették őket, hogy a lelkesedés nem elég, a volksbundista mozgalom még meglehetősen szétszórt és erőtlen: „Az Anschlusshoz emberek kellenek; e célból az ifjúságot alaposan elő kell készíteni, mert a Führert nem lehet ilyen rendezetlen viszonyok között Magyarországra várni.”11
Basch másik fő követelése a Deutsche Volkshilfe elnevezésű országos népi-német szociális szervezet megalakításának engedélyezése volt. Bárdossy nem emelt kifogást az ellen, hogy ennek megalakítását a Volksbund október 19-re kitűzött rendes évi közgyűlése alkalmával Basch bejelentse, de engedélye csupán az alakuló gyűlés megtartására vonatkozott, a szervezet tényleges működését az alapszabályok alapos vizsgálatától, illetve jóváhagyásától tette függővé.12
Az iskolaügyi kérdésekben folytatott tárgyalás közvetlen előzménye az volt, hogy bár Basch kifogásolta a február 1-én megjelent 700/1941. ME sz. rendelettel kapcsolatban a szülők iskolatípus-választási jogának megmaradását, és tiltakozott a vegyes tanítási nyelv alkalmazása ellen, a rendelet július 25-én megjelent végrehajtási utasítása (25 370/1941. VKM. sz.) fenntartotta a vegyes tannyelvű B-típust. A kormány remélte, hogy azok a szülők, akiknek gyermeke eddig vegyes tannyelvű iskolába járt, kérni fogják, hogy továbbra is megmaradhassanak emellett. A volksbundista propaganda és terror hatására azonban csaknem 200 vegyes tannyelvű iskolának végül is át kellett térnie a kisebbségi anyanyelvi (A-típusú) oktatásra.13 Azt a követelést azonban, hogy a német kisebbségi iskolákat a Volksbund ellenőrizze, s hogy a Közoktatásügyi Minisztériumban külön osztályt létesítsenek a német iskolaügyek intézésére, Bárdossy kereken elutasította. A Volksbund csak a saját maga által fenntartott iskolákat ellenőrizhette, az állami tanfelügyelet megmaradása mellett. A június 13-án kért 23 Volksbund-iskola közül Bárdossy 18 létesítéséhez járult hozzá, s nem kifogásolta, hogy a Volksbund „Nemzetiszocialista Nevelőotthon” elnevezéssel, Nagykárolyban fiúinternátust állított fel. Ez volt az első, nevében is kifejezetten nemzetiszocialista típusú népi-német nevelőintézmény Magyarországon, amelyet a továbbiakban a Volksbund több hasonló létesítménye követett.14
A népi-német nevelőtestület (Erzieherschaft – vezetője: Wilhelm Zimmermann) részére a Volksbund augusztus 25-től 30-ig országos világnézeti tanfolyamot rendezett Budapesten. A Volksbund-iskolák tanerőin kívül olyan volksbundista pedagógusok is részt vettek ezen, akik állami, egyházi vagy községi iskolákban működtek. Részben a német birodalomból hívtak előadókat, ezek – mint büszkén hirdették – a nemzetiszocialista pedagógia olyan szakemberei, akik vezető iskolapolitikai posztokat töltenek be. „Az előadások (Bethke: „Faji gondolat és nevelés”, Balthasar: „Nemzetiszocialista nevelési és oktatási módszerek”; Klauke: „A Hitler Adolf – iskolák” stb.) nyomán minden résztvevő előtt egyértelműen világossá vált, hogy a mi hivatásunk napi aprólékos munkája is mily mértékben kell, hogy nemzetiszocialista világnézetünkre alapozódjék” – olvasható egy beszámolóban. Majd így folytatja: „Minden résztvevőbe kitörölhetetlenül belevésődött, hogy nemzetiszocialista magatartás és szakszerű pedagógusmunka nem két különböző dolog, hanem egyik a másiktól el nem választható; hogy a jövőben a pedagógus egész munkáját politikai magatartásának kell meghatároznia, és annak értéke csak nemzetiszocialista mércével lesz mérhető.”15
Az iskolakérdéssel összefüggött a népi-németek különálló egyházi szervezkedésének ügye. Az egyházi kézen levő iskolákat igyekeztek a Volksbund kezére játszani, hogy ezzel is teret nyerjenek a nemzetiszocialista nevelés számára. A 90 százalékban evangélikus észak-erdélyi szászok egyházszervezeti különállását a magyar kormány történelmi jogon már a visszacsatoláskor elismerte. Az Erdélyi Német Evangélikus Egyház élén álló dr. Karl Molitoris vezéresperes 1941 őszén nyilvánosan is kijelentette, hogy az egyház aláveti magát Basch parancsainak, s „mihelyt a népcsoport abban a helyzetben lesz, hogy ő maga tudja biztosítani és gondozni iskoláit, az egyház iskoláit a népcsoportnak átadja”.16 A majdnem 40 000 főt számláló bácskai német evangélikusok 1941 augusztusában önkényesen léptek az elkülönülés útjára: az újverbászi Heinrich Meder lelkész vezetésével kimondták a Dél-magyarországi Német Evangélikus Egyház megalakulását. Ugyancsak a Volksbund befolyása alatt autonóm szervezkedett a mintegy 12 000 főnyi bácskai német református is, Peter Weimann lelkésszel az élen.17 A bácskai németek egyházszervezeti különállását a magyar kormány nem hagyta jóvá, de kényszeredetten tűrte;18 határozottan fellépett azonban azon törekvésekkel szemben, amelyek már a trianoni országterületen is fenyegették az egyházak egységét. Így dr. Heinrich Mühlnek az 1940. novemberi memorandum szellemében megindított sajtópropagandáját az önálló német evangélikus egyház egész Magyarországon való kiépítése érdekében a Deutsche Zeitung – Basch által erélyesen kifogásolt – cenzúrázása során elfojtották.19
Fontos tárgyalási pont volt Basch és Bárdossy közt a népi-német tisztviselők kinevezése. Ez a kérdés elsősorban a Bácskában volt aktuális, ahol 1941. augusztus 16-án szűnt meg a megszállás során bevezetett katonai közigazgatás. Sepp Spreitzer mérnök, a Volksbund bácskai területvezetője, 5 főszolgabírói állást (Hódság, Apatin, Kula, Palánka, Zombor) akart bundista népi-németekkel betölteni; szerinte a német többségű községek elöljáróságában is kizárólag csak bundistáknak lehet szavuk. A belügyminiszter azonban csak a hódsági főszolgabírói állásra fogadta el a bundista jelöltet, a többit saját jelöltjeivel töltötte be.20 A jegyzői állások betöltésénél Spreitzer 26 jelöltjét fogadták el; 9 esetben nem bundista németet állítottak be. A községi képviselő-testületekben és a vármegyei törvényhatósági bizottságban a népi-németek arányos számú helyet kaptak; ezeknek ¼ -e nem volt bundista, s ezt Basch kifogásolta.21
Szóvá tette azt is, hogy nem megfelelő az együttműködés a magyar közigazgatás és a Volksbund között. „Ebben nagyrészt a volksbundisták a bűnösök” – jelentette ki a miniszterelnök, hozzátéve, hogy természetesen mindig hajlandó kivizsgálni a konkrét panaszokat. Ezután a magyar közvélemény bizalmatlansága miatt panaszkodott a népcsoportvezető, mire Bárdossy erre is azt válaszolta, hogy „a német részről történő túlkapások adnak ennek újabb és újabb tápot”.22 – Ekkoriban terjedt el a volksbundisták „Basch-huszárok” gyanánt való megvető emlegetése, szójátékszerű utalással azokra, akik a nemzeti elnyomatás egy sötét korszakában az ún. Bach-korszakban idegen érdekek szolgálatában állottak.23 Elutasította Bárdossy Basch azon követelését is, hogy hetenként két-három alkalommal félórás Volksbund-műsort rendszeresítsenek a magyar rádióban.24
Bárdossy és Basch e szeptember 26-i tárgyalása alkalmával már a Magyarországhoz csatolt délvidéki területekről a parlamentbe behívandó népi-német képviselőkről is szó esett. Basch javaslata alapján Sepp Spreitzer, Franz Hamm és Josef Trischler, akik előzőleg a jugoszláv nemzetgyűlés tagjai voltak, a magyar képviselőház tagjai lettek, dr. Christian Welker, a „Selector” szövetkezet elnöke pedig a felsőházba került.25
A Volksbund gazdasági szervezkedésére ösztönzőleg hatott, hogy a bácskai németség jól kiépített szövetkezeti hálózattal rendelkezett.26 Augusztusban megkezdődött a népi-német szövetkezeti mozgalom kiépítése immár a trianoni országterületen is, mindenekelőtt a dunántúli tejgazdaságok vonalán. Mathias Hubernek, a Deutsche Jugend kiszemelt vezérének irányításával, volksbundista agitátorok szállták meg Tolna, Baranya és Somogy megye német községeit, s mint egy jelentés megállapította, „kijelentették, hogy ezután, amit a magyarországi svábok termelnek, az csak Németországé lehet, és ők minden termelvényt a magyar gazdasági élet kikapcsolásával közvetlenül Németországban fognak értékesíteni”.27 Bár a miniszterelnökségen ez ügyben összehívott értekezleten az az álláspont alakult ki, hogy „külön exportnak nem lehet helye; a németek nem vehetik Magyarországot egy kalap alá Romániával, Szlovákiával stb.”,28 Győrffy-Bengyel Sándor közellátásügyi miniszter hozzájárult az „Agronomia” elnevezésű népi-német központi tejszövetkezet megalakításához. 1941. október 12-én a budapesti Német Házban került sor az alakuló ülésre, amely a szövetkezet elnökévé dr. Heinrich Mühlt választotta.29 Ő másnap már be is nyújtotta a miniszterelnökségen a szövetkezetbe tömöríteni kívánt – egyelőre 60 – községi tejszövetkezet listáját, megjelölve azokat a zsidó kézen levő tejfeldolgozó üzemeket is, amelyeknek a Volksbund részére való átadását kérik. A szóban forgó 60 község tejtermelése napi 60 000 liter. Ha a Volksbund központi tejszövetkezete az ország valamennyi, szám szerint 220-250 német községi tej szövetkezetét magába olvasztja – s kétségkívül ez a távolabbi célkitűzése, akkor a magyarországi tejtermelés 40 százalékát vonja el a belső piactól.30
A népcsoport vezetősége elhatározta, hogy az eddiginél harciasabban lép fel a Volksbund október 19-re kitűzött évi nagygyűlésén. Erről írt beszámolójában Isbert, a DAI főmunkatársa is pusztán frázisnak minősítette a Magyarország iránti lojalitás megnyilvánulásait. Annál harsányabb volt a nagygyűlés részvevőinek magyarellenes fújozása Basch beszédének mindazon részleteinél, ahol a népcsoportvezető a Volksbund törekvéseivel szemben magyar részről tapasztalható ellenállást szóvá tette.31 A beszéd hangvételét és a részvevők tüntető magatartását a magyar kormány élesen elítélte.32 Az eset az ország lakosságának széles körében, így a magyar érzelmű németek között is felháborodást keltett. Ságvári Endre, a Szociáldemokrata Párt Országos Ifjúsági Bizottságának (OIB) titkára, október 21-én Budakalászon tartott beszámolójában rámutatott, hogy a Volksbund vigadói nagygyűlése, ahol már nyilvánosan gyalázták a magyarságot, sokakat meggyőzött a magyarországi függetlenségi mozgalom indokoltságáról.33
Október 27-én Bárdossy magához kérette Jagowot – aki maga is jelen volt a nagygyűlésen -, hogy szóvá tegye előtte a történteket. Kijelentette: véleménye szerint a Volksbund vezetősége mesterségesen teremt olyan légkört, amely ellentétben áll a német-magyar barátsággal. Úgy látszik, a népcsoportvezető rövidlátóan és hamisan ítéli meg a helyzetet, a szudétanémetek módszereit alkalmazva felizgatja és nyugtalanítja a magyarországi németséget, amely évszázadokon át kölcsönös megbecsülésben élt a magyarsággal. A Volksbund vezetői jellemző módon nyíltan hirdetik: nem az a céljuk, hogy kívánságaik teljesítését megegyezés révén érjék el, hanem sokkal inkább harc útján akarják követeléseiket keresztülvinni. Akkor, amikor Magyarország önzetlenül részt vesz a bolsevizmus elleni harcban, s a közös győzelemért nem jelentéktelen áldozatot hoz, a magyar nép nem tudja megérteni, hogy e bajtársi szövetséggel és mély barátsággal a közösen viselt harcban, a magyarországi németség egyidejűleg harcot visel a magyar állam ellen – mondotta Bárdossy. Ha a magyarországi németek tudatosan és szándékosan aláássák a kormány és a hatóságok tekintélyét, azt előbb vagy utóbb más oldalról is meg fogják kísérelni. A magyar állam már csak presztízsokokból sem tűrheti, hogy Basch és lapjai a magyar államot nyíltan ellenségnek bélyegezzék, különösen a létért folytatott közös küzdelem idején – mondotta a miniszterelnök. Kérte Jagowot, informálja Ribbentrop külügyminisztert erről a beszélgetésről, s figyelmeztessék a Volksbund vezetőit, hogy magatartásukkal rossz szolgálatot tesznek a német-magyar baráti viszonynak.34
E megbeszélés során jelentkezett először a magyar kormánynak az a – Kállay alatt még nagyobb szerephez jutó – taktikája, hogy a szovjetellenes harc közös érdekeire hivatkozva emeljen szót a belső rend volksbundista megbontóival szemben, s így próbálja elérni, hogy a Volksbundot maga a német birodalmi kormány rendszabályozza meg. Bárdossy arra célzott, hogy az államhatalom tekintélyének lejáratása, a belső rend meglazulása baloldali veszélyt is felidézhet.
Jagow ezután szemrehányást tett Baschnak, ami nemcsak a népcsoportvezetőt döbbentette meg, hanem a Külügyi Hivatalt is. Triska azonnal Budapestre utazott, és magyarázatot kért Jagowtól, aki arra hivatkozott, hogy ő az általános utasításnak megfelelően cselekedett. Még követi állomáshelye elfoglalása előtt, a Führer főhadiszállásán kapta az utasítást, mely szerint „a magyar kormánnyal és társadalommal mindig úgy kell érintkezni, hogy minden körülmények között a magyar szövetségi hűség legyen tárgyalásaink célja. Ez különösen érvényes a német népcsoport kérdéseire vonatkozólag.”35
Bárdossynak a Volksbunddal kapcsolatos fellépése fokozta a magyarországi helyzet német szempontból kedvezőtlen alakulása miatti aggodalmakat. Rimann SS őrnagy a Volksdeutsche Mittelstellétől a Volksbund feladatává tette annak nagyon sürgős felmérését, hogy milyen a német vér részaránya a magyarországi miniszterek, politikusok, hivatalnokok stb. vezető rétegeiben. E „fontos és nagy munka” irányításával megbízott dr. Isbert hónapokat töltött Budapesten. Munkálataiban a Volksbundnak a Német Házban működő tudományos osztályára támaszkodott, amelyet – névleges vezetője, a budapesti Volksbund-gimnáziumban tanárként működő, és a Deutsche Forschungen in Ungarn szerkesztésével elfoglalt Anton Tafferner helyett – dr. Irma Steinsch, a dr. Krallert-féle Wiener Publikationsstelle állandó budapesti munkatársnője szinte komisszárként vezetett.36
Annak kutatása, hogy a magyarországi társadalom vezető rétegeiben milyen mértékben vannak „német vérűek” (Deutschblütige) – közvetlenül és távolabbi perspektívában egyaránt -, német hatalmi célokat szolgált. Sürgőssé nyilván az tette, hogy a labilisnak vélt magyarországi politikai helyzetben tudni akarták, személy szerint kikben próbálhatják „megszólaltatni a vér szavát”, azaz kikben bízhatnak, kikre számíthatnak a magyarországi államapparátusban, a hadseregben stb. Távolabbi perspektívában azonban a német származásúak teljes disszimilációjának előkészítését jelentette. Mint a továbbiakban látni fogjuk, hamarosan a német vérűek több millióra becsült tömegéről fognak beszélni, amelynek regermanizálása révén népiségpolitikailag a németség jut hatalmi helyzetbe Magyarországon és az egész. Kárpát-medencében.37
Bárdossy közben további lépéseket tett a Volksbund Berlinből való megfékeztetése érdekében. Sztójay, a berlini magyar követ, november 6-án a Külügyi Hivatalban Weizsäcker államtitkárnak, majd másnap Erdmannsdorffnak, a Politikai Osztály vezetőjének is kénytelen volt felolvasni a miniszterelnök által aláírt hosszú utasítását, amely a Jagownak előadott panaszok felsorolása után újabb súlyosan terhelő momentumokat említ. Megtudták ugyanis, hogy a Volksbund megparancsolta tagjainak, ne adják el többé mezőgazdasági feleslegeiket a rendeletileg kijelölt magyar szerveknek, a Futurának és a Hombárnak, hanem kizárólag a német népcsoport megfelelő szövetkezeti szerveinek. Ezért a miniszterelnök kilátásba helyezte a kormány törvényes rendelkezéseit negligáló, az ország közellátását veszélyeztető volksbundisták megbüntetését.38
Luther helyettes államtitkár a Külügyi Hivatal „Deutschland” osztályának vezetője, november 9-i feljegyzésében indulatosan kritizálta Bárdossyt Jagow előtt, majd Sztójay útján szóvá tett panaszait. Minősíthetetlen politikai megtévesztési kísérletnek nevezte Bárdossynak azt a kijelentését, hogy Basch „fellázítja” a népcsoportot, amikor arra biztatja, ne tegyen eleget a gabonabeszolgáltatásra stb. vonatkozó állami rendelkezéseknek. Hiszen a magyarországi német népcsoportnak saját szövetkezetei vannak, s a bécsi egyezmény szerint jogában áll, hogy gazdasági életét maga szervezze. A magyar kormány gazdasági rendelkezései viszont megsemmisítenék a meglevő német szövetkezeteket. Ez ellen tiltakozik a népcsoport-vezetőség. Nem a Volksbund vezetői zavarják a birodalommal fennálló gazdasági megállapodások teljesítését, hanem a magyar kormány akarja a birodalom segítségével szétverni a népi-német intézményeket.39
Goldschmidt helyettes népcsoportvezető hangsúlyozta, hogy „a magyarországi német igények további érvényesítéséhez a fő elv azon új jogi alapok kidolgozása, amelyek a bécsi egyezményben adva vannak ugyan, de a részleteket illetően még nincsenek megformulázva”.40 Valójában már el is készült az e célt szolgálni hivatott új, „tökéletesebb” népcsoportegyezmény tervezete, amikor Ribbentrop külügyminiszter 1941. november 18-án utasította Luther helyettes államtitkárt, hogy tartózkodjon minden további lépéstől.41 Himmler erre a napra rendelte magához Basch népcsoportvezetőt, hogy magatartására és további feladataira vonatkozóan személyesen adja meg utasításait. Félreérthetetlenül tudomására hozta, hogy a Volksbundnak azon törekvés helyett, hogy a német népcsoport jogi helyzetét a magyar kormánnyal „alapvetően rendeztesse”, inkább arra kell törekednie, hogy a népcsoporton belül szilárd politikai vezető szerepet biztosítson magának. Nem rejtette véka alá, hogy erre mindenekelőtt azért van szükség, mert az SS-csapatok igen súlyos vérveszteségei pótlására jelentékeny számú önkéntesre tart igényt. A Volksbund legfőbb feladata, hogy a kívánt emberanyagot jó fizikai állapotban és világnézetileg is felkészítve szállítani tudja. Az SS-toborzás mindenekelőtt a Deutsche Jugend és a Deutsche Volkshilfe akadálytalan munkáját követeli meg – az előbbi a népi-német ifjúság, s különösen a fegyverképes évjáratok befolyásolásához nélkülözhetetlen, az utóbbi a hozzátartozóknak juttatandó szociális ellátás propagálásához. Csak úgy remélhető a magyar kormány hozzájárulása a tervezett toborzóakcióhoz – amely már méreteinél fogva sem történhet többé illegálisan -, ha a Volksbund magatartása hangsúlyozottan lojális, és megszüntetik a Bárdossy által panaszolt izgatást. Nem szabad a magyar kormányt a Volksbund nemzetiszocialista jellege kihangsúlyozásával sem nyugtalanítani.42 Az októberi Volksbund-nagygyűlésen Goldschmidt által előadott alapszabály-módosítási tervvel ellentétben továbbra sem szabad a volksbundisták karszalagján az „arany napkerék” feketére változtatása révén a horogkereszttel való lényegi azonosságot kidomborítani. A magyar kormány ugyanis fellépett az ilyen kísérletekkel szemben; így nem engedélyezte, hogy a Deutsche Zeitung fejlécén a Volksbund-jelvényt módosított formában alkalmazzák, s azon felül a német sas és alatta a győzelem „V” jele is látható legyen: a sasnak és a „V” jelnek el kellett tűnnie, a „napkerék” jelvényt pedig nem volt szabad feketével, hanem csak vonalkázva nyomni.43
Himmler utasításait követően Basch Goebbelstől is instrukciókat, valamint ajándékként egy reprezentatív, sötétzöld Mercedes személygépkocsira szóló kiutalást kapott, „tekintettel átütő jelentőségű propagandafeladataira a Südost németsége körében”.44
Az antikomintern paktum érvényének november 25-én további öt évre történő meghosszabbítása és az egyezmény újabb csatlakozó államokra (köztük Szlovákia, Horvátország, Románia) való kiterjesztése alkalmából Berlinben tartózkodó Bárdossyt Ribbentrop Himmlerhez küldte. Itt ismét előadta a német népcsoporttal kapcsolatos panaszait. Az SS birodalmi vezére azonban ezeket nem méltatta figyelemre, ellenben hangsúlyozta, hogy a Volksbunddal a jövőben harmonikus lesz a kapcsolat, ha a magyar kormány nem korlátozza a Deutsche Jugend szervezkedését, amely majd fegyelmezi a Bárdossy által emlegetett „nyughatatlan ifjú embereket”. Fontosnak tartotta, hogy a Deutsche Volkshilfe engedélyezésével a Volksbund lehetőséget kapjon a népcsoport általános egészségi színvonalának emelésére, sorozatos röntgenvizsgálatok bevezetésére, erősítő injekciók tömeges alkalmazására stb. Ekkor még nem vetette fel nyíltan az SS-toborzást.45
Bárdossy berlini tartózkodása idején a parlamentben a költségvetési vita során felszólaltak néhányan a Volksbund szervezkedése és agitációja ellen. A Volksbundnak ekkor – Bácska nélkül – 101 000, a Deutsche Jugendnek 65 000 tagja volt.46 Ez összesen tekintélyes szám ugyan, mégis helytálló Reibel Mihály eleki római katolikus esperesplébános kereszténypárti képviselő megállapítása, hogy „a németek óriási nagy többsége nem azonosítja magát ezzel a szervezkedéssel”. Reibel szervezkedési szabadságot követelt a magyar érzelmű németeknek: legyen számukra is „egy kijegecesedési pont, amely körül csoportosulhatnak”.47 Ezzel félreérthetetlenül a katolikus egyházra célzott, amely jelentős befolyással rendelkezik a vallásos német lakosság körében, és a nemzetiszocialista „újpogányságot” éppúgy elutasítja, mint a szociáldemokraták marxizmusát.
Reibel fellépésével nyilván azt akarta megakadályozni, hogy a Szociáldemokrata Párt vonja befolyása alá a Volksbund-ellenes németeket.
Különösen Pécsett keltett izgalmat, hogy a volksbundisták – bizonyára „a német vérűek felmérésével” kapcsolatban – egyre inkább hirdették: „Pécs német település, és ennek ellenére idegen (magyar) szót lehet hallani, idegenek bitorolják. A város ismét német lesz, és akinek ez nem tetszik, az kivándorolhat.”48 A városban támadt felháborodott hangulat, s a közeli bányavidéken, különösen Mecsekszabolcson megélénkült volksbundista agitáció, a Szociáldemokrata Párt pécsi szervezetét arra ösztönözte, hogy fellépjen a Volksbunddal szemben. Tolnai József párttitkár november 17-én és 19-én azt fejtegette, hogy „a kormány a nyilas és pángermán izgatás ellensúlyozására egyedül a Szociáldemokrata Pártra és szakszervezetekre támaszkodhat”.49 Rendőrségi jelentések szerint a németlakta területeken való fokozottabb szervezkedést az SZDP központjában is sürgették, feltételezve, hogy „a Volksbund-ellenes tevékenységet szívesen fogja venni a kormányzat is, és a csendőrök sem fognak akadályt gördíteni tevékenységük elé”.50 E várakozásukban azonban csalódniuk kellett. A kormány nem engedte, hogy a Volksbund elleni harc révén a szociáldemokraták jussanak befolyáshoz a németlakta megyék magyar és magyar érzelmű német lakossága körében; nehogy baloldali veszélyt idézzenek fel, a jobboldali veszély elleni küzdelem ürügyén.
A Berlinből hazatérő Bárdossy azonnal engedélyezte, hogy a Német Népsegély megtarthassa ünnepélyes alakuló ülését. Erre november 30-án került sor, s 1942. január 1-től meg is kezdte tényleges működését, bár alapszabályait a magyar kormány sohasem hagyta jóvá. Nem volt ugyanis kétséges, hogy ez a segélyszervezet, amely szociális juttatásainak széles skáláján (szülési, baleseti, munkanélküli, téli, halálozási stb. segély) „a bölcsőtől a sírig” kívánt gondoskodni a német emberről, nagymértékben előrelendíti a Volksbund térhódítását. Az alapszabály-tervezet szerint házvételhez, földvásárláshoz, ipari berendezéshez is támogatást kívánt nyújtani. Miután ez keresztezte volna a magyarság anyagi megerősödését, attól tartottak, hogy különösen érzékenyen érintené a közvéleményt.51
Az újvidéki Deutsches Volksblatt december 3-i száma „Válasz a rágalmazóknak” címmel kiemelte Basch november 30-i beszédének azt a részét, amely a Volksbunddal foglalkozó parlamenti felszólalásokra reagált. Erre az Apatinban megjelenő konzervatív katolikus lap, a Die Donau felelős szerkesztője, Berencz Ádám plébános Baschhoz intézett nyílt levélben válaszolt, amelyet különnyomatban is terjesztettek. A plébános a Volksbund bácskai garázdálkodásairól szólva maga is kétségbe vonta a volksbundisták államhűségét. Basch a december 14-én Apatinban rendezett Volksbund-gyűlésen rontott neki a Die Donaunak, amelyben felismerte a magyar érzelmű németek szervezkedésének Reibel által emlegetett „kijegecesedési pontját”. Ez az összecsapás bevezetője volt egy egészen Magyarország német megszállásáig tartó egyenlőtlen harcnak, amelyben a kis vidéki hetilappal szemben a Volksbund kiterjedt sajtóapparátusa állt.52
A Volksbund a revíziós területgyarapodások előtti országterületen is csak annyiban volt hű a magyar államhoz, amennyiben az a Németországgal való háborús szövetség érdekeit szolgálta. A kormányt nem tartotta elég erélyesnek az 1941 őszén már bontakozó függetlenségi mozgalom elfojtására, ezért a szélsőjobboldali ellenzékkel, a Nemzetiszocialista Pártszövetséggel fogott össze, és az állandó súrlódások ellenére Szálasi Nyilaskeresztes Pártjával is „bajtársi együttműködésre” törekedett. A kormány, miután nem mert támaszkodni az ország haladó erőire, a rendszer jellegzetes alakulatait (KALOT, MOVE, Turáni Vadászok stb.) tudta csak titokban mozgósítani gyenge társadalmi ellenakciókra.53 Az év végén kialakuló úgynevezett „Hűségmozgalom” kezdeti mozzanatai, a katolikus papság aktivizálódása és a Die Donau körül meginduló csoportosulás, a Volksbunddal szembeni ellenállás egyik megnyilvánulása, amely tudatosan elhatárolta magát a baloldali erőktől, és távol tartotta magát a függetlenségi mozgalomtól.
A Belügyminisztérium bizalmi egyéneinek jelentése szerint a Volksbund-központban a kisebb-nagyobb „sérelmek” összeállításán kívül emlékiratot készülnek kidolgozni, amely kimutatná, hogy a környező államokban, Szlovákiában, Romániában, Horvátországban mindenütt sokkal nagyobb mértékben teljesítették a német népcsoport igényeit, mint Magyarországon. A magyar kormány nyújtotta jogok és engedmények elenyészők, még a bécsi egyezményben vállalt kötelezettségek nagy részét sem teljesítették. Jellemző azonban, hogy „pillanatnyilag nem tartják alkalmasnak a helyzetet sérelmeik előterjesztésére, mert úgy látják, jelenleg rendkívül erős a kormány pozíciója Berlinben, tehát számítani lehet arra, hogy a Volksbund követeléseit éppen a birodalomból intenék le. A Volksbund vezetősége állandóan figyelemmel kíséri a magyar és a német kormány viszonyát, hogy a legcsekélyebb feszültséget is azonnal saját céljaikra használja ki.”54
A magyar kormány pozícióját Berlinben az erősítette meg, hogy Bárdossy 1941. december 12-én deklarálta: a magyar kormány az Egyesült Államok és a háromhatalmi egyezmény országai közötti háborús állapotot Magyarországra is érvényesnek tekinti. Nem először fordult elő, hogy amikor a kormány kétes értékű sikert ért el a Volksbunddal szembeni pozíciója megszilárdításában, ugyanakkor az egész ország sorsát kedvezőtlenül befolyásoló lépést tett. Aztán az egyre egyoldalúbb és szorosabb külpolitikai elkötelezettség miatt a német népcsoporttal kapcsolatos követelések is újult erővel támadtak fel.
A Volksbund vezetőségének december közepén tartott ülésén – a bizalmas értesülések szerint – többek között megvitatták, hogy az ország német lakosságát számarányának megfelelően 26-30, a Volksbundot pedig taglétszámának megfelelően 8-9 képviselő illetné meg, és hogy be kellene jelenteni „a Volksbunddal kapcsolatos pártmozgalom megindítását”. Szó esett továbbá arról, hogy a német lakosságú községek és városok vasútállomásain a magyar mellett német helységnevet is feltüntessenek. Erre azért is szükség van, hogy az átvonuló németek kellőképpen tudjanak tájékozódni. Számítottak arra, hogy a magyarországi német Transportkommission támogatni fogja javaslatukat. Ismét tervbe vették a Volksbund vezetői, hogy a zsidó cégekhez „stróman”-szerepben Volksbund-tagokat juttatnak be, akik majd azokat a Volksbund kezére játsszák.55
A német népcsoport gazdasági tervei szempontjából jelentős esemény volt a Pécsváradi Takarékpénztár és Bank Rt.1941. december 28-i rendkívüli közgyűlése, amely az alaptőkének az eddigi 132 000 pengőről 300 000 pengőre való felemelését határozta el. Eredetileg 1 millióra szerették volna az alaptőkét felemelni, de a német birodalmi nagybankok nem voltak hajlandók az új részvények átvételére. Így most az előirányzott 168 000 pengő értékű új részvény átvételére a Volksbund helyi csoportjainak vezetőit kötelezték, akik a tagok között árusították a 10 pengős részvényeket.56 Az 1942 januárjában megindult részvényjegyzés hónapokig tartott, de teljes sikerrel járt, a népi-német bank most már nagyobb feladatokra is vállalkozhatott. A szövetkezetek ellátása, és a Németország felé irányuló élelmiszerexport finanszírozása azonban messze meghaladta erejét. A német birodalmi bankok ennek hasznát maguknak kívánták biztosítani, nem véletlenül zárkóztak el a milliós alaptőkéhez szükséges részvények átvétele elől. A Volksbund gazdasági tevékenységének német birodalmi ellenőrzése így erős korlátokat szabott az abban anyagilag meglehetősen érdekelt Volksbund-vezetők mohóságának, ami számottevő feszültség forrása is lett köztük és a Volksbundhoz kirendelt német birodalmi gazdasági és pénzügyi szakértők között.57
A Volksbund hivatalos évi költségvetése, amelyet német részről a budapesti követség és a VoMi, magyar részről a miniszterelnökség ellenőrzött, 8 233 660 pengő volt az 1941-1942-es költségvetési évben. A magyar kormány ennek az összegnek a Magyar Nemzeti Bankon keresztül történő átutalását negyedéves részletekben engedélyezte. Esetenként azonban halogatta az engedélyezést, felhasználva ezt a Volksbund-vezetőség magatartásának befolyásolására. Ilyenkor a budapesti német követség egy-egy rendkívüli kiutalással titokban mindig kisegítette a népcsoportszervezetet.58
Ribbentrop német külügyminiszter 1942. január 6-9-i magyarországi tárgyalásai során nyíltan fordult Bárdossy miniszterelnökhöz azzal a kívánsággal, hogy a magyar kormány tegye lehetővé 20 000 önkéntes toborzását a magyarországi németek köréből a Fegyveres-SS-be. A miniszterelnök hozzájárult ehhez, abban a reményben, hogy ezáltal megszabadul a legaktívabb volksbundista fiataloktól. A részletes tárgyalások azonban csak azután indulhattak meg, hogy a német kormány elfogadta a három feltételt: 1. kizárólag németek toborozhatók, az önkéntesség elve alapján, 2. kiskorúaknak írásbeli szülői beleegyezés szükséges a jelentkezéshez, 3. akik belépnek az SS-be, elvesztik magyar állampolgárságukat.59
A magyar hadsereg fokozottabb részvételét a szovjetellenes háborúban az SS-toborzás engedélyezésével nem tudták kikerülni, mindenesetre igyekezett a magyar kormány és a legfelsőbb katonai vezetés, legalább a Volksbund megfékezését elérni. Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök 1942. január 21-én, Budapesten tárgyalt Keitel vezértábornaggyal. Felhívta figyelmét, hogy „a magyar ember milyen nehéz szívvel megy ki a németekkel a német győzelemért Oroszországba harcolni akkor, amidőn a hazai németség itthon ellene szervezkedik és hátbatámadására készül”. Számos példát hozott fel „a Volksbund káros tevékenységére”: hogy milyen magyarellenes cikkek jelennek meg a Deutsche Zeitungban, miféle embereket tesznek meg a magyarországi népi-német mozgalom mártírjaivá (Mannherz, Stivik); hogy a Volksbund-szónokok szerint, „ha a németek győznek, akkor itt a magyarok úgyis el lesznek intézve”.60
Szombathelyi a Keitelnek mondottakat néhány nappal később, január 26-án megismételte a budapesti német követség katonai attaséja, Pappenheim ezredes előtt is: „A népi-német gyűléseken és sajtóban állandóan harcot emlegetnek. De hát ki ellen akarnak harcolni? Csak nem a szövetséges magyarok ellen, akiknek fiai tavasszal a német csapatokkal együtt nehéz hadjáratra kelnek?” A vezérkari főnök attól tartott, hogy ha a népcsoport magatartása nem változik, a közhangulat rosszabbodása mellett a magyar csapatok harcértékének csökkenésével is számolni kell. „A közösen megvívandó harc közvetlen küszöbén bizonyára okosabb volna, és a közös ügyet inkább szolgálná, ha nem szítanának és mélyítenének el különben alig létező ellentéteket.”61
A magyar vezérkari főnök szavai, amelyekről a német katonai attasé értesítette a német véderő-főparancsnokságot (OKW), ahonnan továbbították az SS birodalmi vezérének személyi törzséhez, majd az SS-Főhivatalhoz és a VoMi-hoz, meglehetős izgatottságot keltettek. Általános vélemény volt, hogy „ócska trükkről van szó”; a magyarok csak ímmel-ámmal készülnek a kívánt katonai erők bevetésére, és ezt már jó előre a Volksbund keltette belső nyugtalanságra való hivatkozással próbálják leplezni. A katonai helyzet azonban feltétlenül megköveteli, hogy a kívánt magyar haderő rendelkezésre álljon, és az SS-önkéntesek megszerzése elé se gördítsenek akadályt.62
Behrends, a VoMi helyettes vezetője, azonnal Budapestre utazott, és megparancsolta Baschnak: ne beszéljen többé a népiségi harcról; mellőzzön mindent, ami a magyarokat izgathatná.63 Himmler egyetértett Basch figyelmeztetésével, sőt február 26-án egyenesen úgy foglalt állást, hogy „a magyarországi német népcsoport munkájának a jövőben teljesen magyar nemzeti üggyé kell válnia”; ne legyen többé panasz a német népcsoport magatartására; olyan meggyőződésnek kell kialakulnia, hogy a népcsoport munkája erősíti az államot.64
Ebben a szellemben foglalt állást Ribbentrop és Himmler abban a kérdésben is, hogy megszavazzák-e a volksbundista képviselők a kormányzóhelyettes-választásra beterjesztett törvényjavaslatot. A volksbundisták – hasonlóan a nyilasokhoz és imrédystákhoz – ellenezték a kormányzó fiának, Horthy Istvánnak, kormányzóhelyettessé választását, de mivel a törvényjavaslatot a volksbundista képviselők csak a kormánypártból való egyidejű kilépésükkel utasíthatták volna el, Berlinből kértek instrukciót, mit tegyenek. Utasítás helyett Jagow követ bizalmasan közölte Baschsal, hogy az ügyet a kormány szempontjából pozitív módon kell kezelni. A kérdés végül is magától megoldódott, azáltal, hogy február 12-én váratlanul, a volksbundista képviselők távollétében került sor a törvényjavaslat megszavaztatására.65
február 24-én életbe lépett a magyarországi SS-toborzásra vonatkozóan 12-én létrejött megállapodás, amely a Volksbund feladatává tette a toborzó propagandát.66A náci népcsoportszervezet szociális demagógiája, amely az SS-önkéntesek hozzátartozói számára magas juttatásokat helyezett kilátásba, megtette hatását; ahol mégis vonakodtak, a Volksbund a terrortól sem riadt vissza.67A Volksbund vezetői aggódtak ugyan az „érvágás” miatt, amit az SS-hez bevonult fiataloknak a szervezetből való kikapcsolódása jelentett, de megnyugtatták őket afelől, hogy a fiatalok az SS kötelékében olyan mélyreható nemzetiszocialista nevelést kapnak, ami sokszorosan kamatozni fog a népcsoport számára.68 Baschék ezt úgy értelmezték, hogy erre Magyarországon fog sor kerülni, ahová az SS-önkéntesek – állampolgárságuktól való, időlegesnek és formálisnak gondolt megfosztásuk ellenére – vissza fognak térni. Hitler azonban február 26-án a vele vacsorázok bizalmas szűk körében már azt fejtegette, hogy a délkelet-európai németség jövőjét nem a Stuckart-féle memorandum szerinti Duna menti német politikában, hanem – a Meyer-Hetling-féle tervnek megfelelően – a keleti hódított területek elnémetesítésében látja, s ennek megfelelően a magyarországi nemeteket is kitelepíti.69
A Volksbund vezetői azt remélték, hogy az SS-egyezmény megkötése után a Bárdossy-kormány engedékenyebb lesz a Volksbund részletköveteléseivel szemben, amelyeket változatlanul a bécsi népcsoportegyezményre hivatkozva, de az új népcsoportegyezmény tervezetének szellemében, a lehetőségeknek megfelelően terjesztenek elő.
Bárdossy ekkori magatartása igazolni látszott az ilyenfajta elképzeléseket. Az önálló német evangélikus egyház létesülése ügyében februárban tartott miniszterelnökségi értekezleten például Raffay püspök következetesen elutasító magatartásával szemben így érvelt: „Teljesen kilátástalan volna ellenszegülni a német birodalom által támogatott kívánsággal, s ütközne a bécsi egyezmény szellemével, amely utat nyitott a németek minden vonalon megnyilvánuló elkülönülési tendenciáinak. Külügyi nehézségeket okozna a németekkel szembeni bizalmatlanságunk megnyilvánulása. Meg kell találni a módját, hogy lehetővé tegyük kiválásukat, amit úgysem tudunk megakadályozni.” Szavai nyomán olyan határozat született, hogy de facto tudomásul veszik az önálló német egyház létezését, kiutalják a lelkészek kongruáit, de jure azonban az egyetemes egyház zsinatja a háború után dönt az ügy végleges rendezéséről.70
A korábban kellemetlen ellenfélnek tekintett Bárdossy megváltozott magatartásához, „megpuhulásához” fűzött volksbundista reményeket azonban egyszeriben lehűtötte a hír, hogy Bárdossy március 7-én szanatóriumba vonult, és egészségi állapotára hivatkozva lemondott a miniszterelnökségről.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Egy városnyi emberrel kevesebben élnek Döbrögisztánban tavaly óta
Már a 9,7 milliót sem éri el Magyarország lélekszáma: az első fél évben több mint 69 ezer halálozásra még 42 ezer születés sem jutott. Pedig a halálozások száma nagymértékben visszaesett, köszönhetően a koronavírus-járvány visszaszorulásának.
Az idei év első felében 69,1 ezer halálozás történt, 15 százalékkal kevesebb az egy évvel korábbi magas bázisnál. Az év első hat hónapjában 41,9 ezer gyermek született, ez pedig 5,2 százalékkal kevesebb, mint 2021 azonos időszakában.
A halálozások száma a születésekénél jóval nagyobb mértékben csökkent, ennek következtében a természetes fogyás a 2021. január–júniusi 36,8 ezer fővel szemben 26 százalékkal alacsonyabb, 27,2 ezer volt. Az első fél évben 29,7 ezer pár kötött házasságot, arányuk 6,5 százalékkal marad el az egy évvel korábbi magas bázisértéktől.
A halálozások számát nézve Nógrád és Komárom-Esztergom megyében történt a legnagyobb mértékű (22, illetve 19 százalékos) visszaesés, Zala, Jász-Nagykun-Szolnok és Békés megyében a mérséklődés 10 százalék alatt maradt – számolt be róla a Világgazdaság.
A fővárosban is visszaesett a születésszám
A születésszám mérséklődésének magyarázata lehet, hogy a Covid–19 elleni védőoltás vélt mellékhatásai miatt a nők egy része elhalaszthatta a gyermekvállalást. Mindössze öt megyében jött több újszülött a világra, mint 2021 első fél évében. A legnagyobb mértékű növekedés Szabolcs-Szatmár-Bereg (6,6 százalék), illetve Jász-Nagykun-Szolnok megyét (5,5 százalék) jellemezte. A csökkenő születésszámú térségek közül Budapesten esett vissza a születésszám a legnagyobb mértékben,16 százalékkal.
A születések és a halálozások egyenlege az ország valamennyi megyéjében és Budapesten is népességfogyást eredményezett. A természetes fogyás népességszámra vetített értéke 5,3 (Békés megye) és 1,2 ezrelék (Pest megye) között változott, az országos átlagot (2,8 ezrelék) a fővároson kívül 13 megye értéke haladta meg. (napi.hu)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Bal-Rad komm: Némi adalék:
1980 10 709 1988 10 443 1989 10 398 1990 10 374
2022 = 9 652 ezer
Minusz LEGKEVESEBB 600 EZER MAGYAR ELHAGYTA A DÖBRÖGISZTÁNNÁ TETT ÉLŐHELYET! (A genetikai „átrendeződésről” MOST NEM IS SZÓLVA!)
ÖSSZESSÉGÉBEN VÉVE TEHÁT MA vajdaságunk TERÜLETÉNEK LÉLEKSZÁMA VALAHOL A 9 MILLIÓ KÖRÜL LEHET! (Nem beleszámolva ebbe a létszámba a VOKSmagyarok akkora – amekkora számát!)
És még egy adalék:
Magyarország embervesztesége a II. vh-ban mindent egybevetve 800-950 ezer fő volt.
Aligha túlzás tehát részünkről a megállapítás, hogy A RENDSZERVÁLTÁS ÓTA ELTELT IDŐSZAK MAGYAR EMBERVESZTESÉGE AKÁR KÉTSZERESEN IS MEGHALADHATJA A II. VH. – S EMBERVESZTESÉGEINKET!
MINDEZT PEDIG BÉKEIDŐBEN SIKERÜLT PRODUKÁLNUNK! Merthogy kár is lenne szépíteni dolgokat: EZEKET MI PRODUKÁLTUK! A „BÉKEIDŐT” ÉS AZ EMBERVESZTESÉGET IS! „Természetesen” az ORSZÁG ÉS VAGYONVESZTÉSSEL EGYÜTT! DE LEGALÁBB ÉLŐHELYÜNK KÜLSŐ ADÓSSÁGÁLLOMÁNYÁT „SIKERÜLT” A RENDSZERVÁLTÁSKOR A VALÓJÁBN 5 MILLIÁRD DOLLÁRNYI – MAJD HIRTELEN 20 MILLIÁRD DOLLÁRRA FÖLTORNÁSZOTT ÖSSZEGÉT – A MAI NAPRA ÖT – ÉS FÉLSZERESÉRE SZAPORÍTANUNK!
Azok után, hogy a németek fondorlatos úton Németországba hajtották a városi lakosság egy részét, az emberek megértették, mi vár rájuk, mi fenyegeti őket, és igyekeztek kibújni a munkaközvetítő hivatalnál való jelentkezés alól.
Az embereket lakóházaikban vagy az utcán fogdosták össze, mint a rabszolga kereskedés idején az afrikai bozótokban a négereket.
A Vorosilovgrádban megjelenő Új Élet című újság, amelyet az ottani Feldkommandatúra hetedik osztálya adott ki, minden számában közölt néhány levelet, melyekben a Németországba hurcolt gyerekek arról értesítik szüleiket, hogy ott milyen jól élnek. Szabadok, jól tartják őket, és jól is keresnek.
Krasznodonba is érkeztek nagy ritkán levelek az elhurcoltaktól, akik általában Kelet-Poroszországban dolgoztak – a lehető legsilányabb munkát végezték -, mezőgazdasági napszámosok, házicselédek voltak. A levelek a cenzúra láttamozása nélkül érkeztek, nagyon sokat lehetett olvasni a sorok között, de az amúgy is szűkszavú üzenetekben főleg a külső körülményekről írtak. A legtöbb szülő azonban egyáltalán nem kapott hírt.
Egy asszony, aki a postán dolgozott, megmondta Uljának, hogy a Németországból érkező leveleket a csendőrség külön embere kezeli a postán. Ez a csendőr tud oroszul. A levelek zömét visszatartja, asztalfiókjába dobja, ott tartja zár alatt. Mikor egy nagy csomó összegyűl, akkor elégeti.
Az Ifjú Gárda vezetőségének utasítására vezette Ulja Gromova azt a munkát, amely az ifjúságnak Németországba való toborzása ellen irányult. Röpiratokat írt és adott ki, a városban munkát szerzett azoknak, akiket az elhurcolás veszélye fenyegetett, vagy Natalja Alekszejevna segítségével betegség címen segített rajtuk. Sőt, ha kellett, tanyákon bújtatta el a nyilvántartott és megszökött gyerekeket.
Ulja nemcsak utasításra foglalkozott ezzel, hanem kötelességének is tartotta. Talán némileg bűnösnek érezte magát, hogy Valját nem sikerült szörnyű sorsától megóvnia. Lelkiismerete egyre jobban furdalta, mert sem ő, sem Valja anyja nem kapott hírt a lánytól.
December első napjaiban a postán dolgozó asszony segítségével a pervomajkai fiúk ellopták a ki nem kézbesített leveleket a cenzor fiókjából. Most Ulja előtt feküdtek egy zsákban.
A hideg beálltával Ulja megint bent lakott a házban, családjánál. Mint a legtöbb ifjúgárdista, Ulja is titkolta szülei előtt, hogy tagja a szervezetnek.
Nehéz perceket élt át, mikor szülei, akik nagyon féltették, munkába akarták küldeni. Ágyban fekvő anyja hol félőrülten meredt rá nagy, fekete, vadmadár-szemével, hol sírva fakadt, míg az öreg Matvej Makszimovics hosszú évek óta most először rivallt rá a lányára. Egészen kopaszodó feje búbjáig elvörösödött. De hatalmas csontjai és szörnyű öklei ellenére is volt valami megindító az öregedő emberben, kopaszodó feje vékony hajfoszlányaiban és tehetetlenségében, hogy nem tudott a lányára hatni.
Ulja kijelentette, hogyha apja vagy anyja még egyszer a legkisebb szemrehányást teszik, elmegy a háztól.
Matvej Makszimovics és Matrjona Szaveljevna szörnyen megdöbbentek: legkedvesebb gyerekük volt. Most jöttek rá először, hogy az öreg Matvej Makszimovics elvesztette hatalmát lánya fölött. Az anya pedig sokkal betegebb volt, semhogy küzdhetne vele.
Ulja eltitkolta tevékenységét, de annál odaadóbban végezte a háztartási kötelezettségeit, és ha hosszabb időre elment hazulról, azzal mentegette magát, hogy az élet olyan sivár és megalázó, hogy szüksége van barátnői társaságában egy kis szórakozásra. De egyre gyakrabban érezte magán anyja megbántott, merev tekintetét. Igen, anyja a szívébe látott. Apját meg valahogy feszélyezte a lánya, és jelenlétében inkább hallgatott.
Anatolijéknál más volt a helyzet. Hogy apja a frontra ment, Anatolij lett a család feje; anyja, Taiszja Prokofjevna és kishúga valósággal istenítették, és mindenben engedelmeskedtek neki. Lám, Ulja azzal a zsák levéllel sem otthon ült, hanem Anatolijnál. A fiú aznap Lilja Ivanyihinához ment Szuhodolba. Ulja belefúrta hosszú ujját a borítékba, amelyeket a cenzúra már felvágott, kivette a leveleket, átfutotta az első sorokat, és az asztalra dobta.
Hagyományos, naiv köszöntés szülőkhöz, testvérekhez – kereszt- és családnevek villantak fel szeme előtt. Annyi levél volt, hogy puszta átnézésük is nagyon sok időt kívánt. Valja nem írt …
Ulja összekuporodva, kezét térdére támasztva ült, és erőtlenül nézett maga elé … A házban csönd volt. Taiszja Prokofjevna és Anatolij kishúga már aludtak. A bádoglámpa gyönge lángjáról vékony füst kerengett felfelé, és ide-oda imbolygott Ulja leheletétől. Feje fölött a rozsdamarta konyhaóra tiktakolva számolta a másodperceket. Popovék háza, ugyanúgy, mint az övéké, magányosan állott a többi tanyaház között, és az az érzés, hogy élete bizonyos mértékben elkülönült a többi embertől, már gyerekkorától végigkísérte Ulját. Különösen őszi és téli éjszakákon érezte ezt. Popovéknak gondosan, jól megépített házuk volt, és a téliesen barátságtalan szél zúgása alig szűrődött be az ablaktáblákon.
Ulja teljesen elhagyatottan érezte magát ebben a világban, mely tele volt mindenféle titokzatos, barátságtalan hangokkal, és elgondolkozva bámulta a hol hamvadó, hol meg fellobbanó kormos lámpafényt.
Miért is olyan a világ, hogy az emberek sohasem tudják egymás előtt igazán kiönteni a szívüket? … Miért van az, hogy bár a lelkűk – Ulja és Valja lelke – már gyermekkoruk óta annyira összeforrt, mégsem hagyta el az otthonát érte, nem mondott le az élet megszokott örömeiről, barátairól, hogy megmentse Valját, hogy ott teremjen mellette, felszárítsa könnyeit, és megnyissa előtte a szabadság útját? … „Mert mindez lehetetlen … Mert lelkedet Valjánál fontosabb ügynek, szülőfölded felszabadításának szentelted – válaszolt egy belső hang. – Nem, nem – mondta magának -, ne keress magyarázatokat! Akkor sem tetted meg, amikor még nem lett volna késő. Mert nem volt szeretet a szívedben, mert te is csak olyan vagy, mint a többi.”
„De vajon csakugyan késő, lehetetlen megtenni?” – kérdezte. Gyerekes ábrándozásba merült: hősies embereket látott, akik hajlandók vele minden nehézséget leküzdeni, félrevezetik a német kommandósokat, és ott, abban az iszonyú országban rátalál majd Valjára, és így szól hozzá: „Mindent megtettem, semmit sem sajnáltam, csakhogy megmentselek, és íme, most szabad vagy!” Jaj, ha ezt tehetné! De nem! Ilyen emberek nincsenek. Ulja pedig egymagában gyönge erre a feladatra. Nem, ezt csak egy ifjú, igazi barát tehetné meg, ha Valjának akadt volna ilyen barátja …
De vajon neki magának van-e ilyen barátja? Ki vállalt volna kockázatot érte, ha ő maga kerül hasonló helyzetbe? Nem, neki sincs ilyen barátja. És ilyen barát nincs is a világon …
Vajon akad-e a földön olyan ember, akit megszeret? … Milyen is lehet? Még sohasem látta, csak a lelkében élt. Nagy, igaz, erős, férfias és jóságos tekintetű ember. Hogy vágyódott a szerelem után! Lehunyni a szemét, feledni mindent, és egészen átadni magát … Fekete szemében, melyben a lámpafény kormos-aranyos kis lángja játszott, e boldog, győzelmes érzés lidércfénye hol felszikrázott, hol meg eltűnt.
Egyszerre halk, nagyon halk sóhaj ért a füléhez, mely valami elfojtott hívásra hasonlított. Megrázkódott. Finom metszésű orra megremegett … Semmi, Anatolij kishúga sóhajtott álmában. Előtte az asztalon egész halom levél. A lámpafény hegyes kis nyelvéről vékony füstfonál keringett felfelé. Az ablaktáblákon alig-alig hallatszott be a szél zúgása, a konyhaóra meg egyre ütötte a másodperceket: tik-tak, tik-tak …
Ulja arcát halvány pír futotta el. De magának sem tudott számot adni arról, hogy mi kergette arcába a vért, talán hogy ábrándozása miatt abbahagyta a munkát, vagy pedig az ábrándokban lehetett olyasvalami, amit szégyellt. Megharagudott önmagára, és figyelmesebben kezdte olvasni a leveleket. Igyekezett olyanokra találni, amelyeknek hasznát vehetik.
Ulja Oleg és Turkenyics előtt állt és kijelentette:
– Nem, csak olvasnátok ezeket a leveleket! Iszonyat … Natalja Alekszejevna azt mondja, hogy a németek összesen nyolcszáz embert hurcoltak el a városból. De titokban újabb névsort állítottak össze másfélezer emberről, címekkel és egyéb adatokkal … Nem, valami elrettentő dolgot kell csinálni, rajtuk kell ütni, amikor elvisznek egy csoportot. Talán azt a Spricket kellene megölni!
– Megölni, az sohasem árt, d-d-de újat küldenek a helyébe – jegyezte meg Oleg.
– Meg kell semmisíteni a névsorokat … Tudom is, hogyan: fel kell gyújtani a munkaközvetítő hivatalt – fakadt ki Ulja, és az arca égett a bosszúvágytól.
Az Ifjú Gárda egyik legvakmerőbb tette volt ez, melyet Szerjozska Tyulenyin és Ljuba Sevcova Vityka Lukjancsenko segítségével hajtottak végre.
Az idő már teljesen télnek fordult, éjszakánként erős hidegek jártak: a gépkocsiktól feltúrt sár és a barázdák reggelre keményre fagytak, és csak a déli napsütés olvasztotta meg őket.
Vityka Lukjancsenkóék veteményeskertjében találkoztak. Végigmentek a vasúti sínen, aztán toronyiránt nekivágtak a dombnak. Szerjozska és Vityka vitték a benzinkannát és a gyújtóanyaggal telt palackokat. Fegyver volt velük.
Ljuba felszerelése egy üveg mézből, néhány ecsetből és az Új Élet című újság példányaiból állott.
Az éjszaka olyan csöndes volt, hogy kerülniük kellett a legcsekélyebb zajt is. Egyetlen hibás lépés, a legkisebb vigyázatlanság a bádogkannával elárulhatta volna őket. Emellett olyan koromsötét volt, hogy bár kitűnően ismerték a terepet, néha mégsem tudtak azonnal tájékozódni, hogy hol járnak. Egyet léptek, aztán hallgatóztak, megint elindultak, és újra hallgatóztak.
Úgy érezték, mintha megállt volna az idő. Akármilyen furcsa volt, de amikor meghallották a munkahivatal őrének lépteit, kevésbé féltek. Az őr bakancsainak kopogása hol felverte az éj csendjét, hol meg elhalkult. Valószínűleg akkor, amikor megállt és hallgatózott, vagy pedig egyszerűen csak megpihent a lépcsőfeljáró mellett.
A széles homlokzatú munkaközvetítő lépcsőfeljárata a mezőgazdasági kommandatúrára nézett. Még mindig nem látták az őrt, de lépteiből arra következtettek, hogy már az épület oldalához értek, mire balról megkerülték, hogy a hosszú fal mögül közelítsék meg.
Itt, körülbelül húsz méternyire a háztól, Vityka Lukjancsenko visszamaradt, hogy kisebb legyen a zaj, míg Szerjozska és Ljubka odalopóztak az ablakhoz.
Ljubka mézzel bekente a hosszúkás formájú alsó ablak üvegét, és kiemelte. Ez a munka türelmet kívánt. Ugyanúgy tettek a belső ablaküveggel is.
Ezután pihentek. Az őr a tornácon topogott, nyilván fáradt volt. Soká kellett várniok, amíg megint elindult. Attól féltek, hogy a tornácon állva esetleg meghallja Ljubka lépteit, mikor az épületben tesz-vesz. Most elindult az őr, és Szerjozska kissé leguggolt, hogy Ljubka alá tartsa összekapcsolt kezét. Ljubka belefogódzkodott az ablakrámába. Egyik lábával Szerjozska összekulcsolt kezére lépett, a másikkal átlendült az ablakpárkányon, és belülről a falba fogódzkodva, lovagló ülésben a párkányra ült, miközben érezte, hogy az éles ablakráma belehasít a combjába. Nem volt ideje, hogy ilyen csekélységgel törődjék. Mind mélyebbre ereszkedett lábával, hogy elérje a padlót. A következő pillanatban már bent is volt a szobában.
Szerjozska átadta a benzines kannát.
A lány elég sokáig maradt benn. Szerjozska már nyugtalankodott, hogy a sötétben beleütközik egy ablakba vagy székbe.
Amikor Ljubka megint felbukkant az ablakban, erős benzinszag áradt belőle. Ránevetett Szerjozskára, átemelte lábát az ablakpárkányon, aztán kinyújtotta a kezét, majd a fejét, Szerjozska meg hónaljon fogta, hogy könnyebben kimászhasson.
Szerjozska egyedül maradt a benzinbűzös ablaknál. Ott maradt, amíg Ljubka és Vityka – számítása szerint – már elég messze jártak az épülettől.
Ekkor az inge alól egy gyújtópalackot vett elő, és a tátongó ablakon át a szobába vágta. Olyan erősen lobbant fel, hogy egy pillanatra elvakította. A többi palackot nem dobta be, hanem elrohant a dombon át a vasúti sínek felé.
Az őr rákiáltott, utána lőtt. Golyó süvített el fölötte, de nagyon magasan. A táj hol megviláglott valami élettelen fénnyel, hol újra besüppedt a sötétségbe. Egyszerre lángoszlop csapott fel a magasba, és a környék nappali fényben úszott.
Ezen az éjszakán Ulja ruhástul feküdt le. Halkan, hogy senki meg ne hallja, olykor odalopódzott az ablakhoz, és kissé félrehúzta a függönyt. Minden sötét volt. Nyugtalankodott Ljubka és Szerjozska miatt, és időnként azt hitte, hiába is gondolta ki az egészet. Az éjszaka lassan haladt. Ulja végül kimerülten elaludt.
Mintha valaki meglökte volna, úgy riadt fel, és egy széket felborítva, nagy zajjal az ajtóhoz rohant. Anyja felébredt, és félálmában ijedten rászólt, de Ulja nem válaszolt, hanem egy szál ruhában az udvarra rohant.
A város fölött s a dombok mögött izzó piros tűzfény lobogott. Távoli lövések hallatszottak, és Uljának úgy tűnt, hogy sikolyokat is hall. A lángok visszfénye még a város távoli részén is kiemelte a vastag sötétségből a házak és melléképületek tetejét.
A tűzvész nem keltette Uljában azt az érzést, amit várt: a lángtenger és visszfénye az épületeken, a kiáltások és lövések, anyja ijedt hangja – mind-mind valamilyen zavaros, riasztó érzéssé folyt össze lelkében. Rettegett Ljubáért és Szerjozskáért, és attól is félt, milyen hatása lesz ennek az ügynek egész szervezetükre. Attól rettegett, hogy ebben a szörnyű, de elkerülhetetlen romboló munkában elvész az, ami a legfontosabb, legmagasztosabb a világon, s amit ő a szíve mélyén érzett. Most fogta el először ilyen nyugtalanság.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Az orosz Honvédelmi Minisztérium ma délutáni tájékoztatója az ukrajnai frontok helyzetéről:
Az orosz hadsereg ma hanalban és reggel rakétacsapásokat mért zaporozzsjei és Kijev melletti célpontokra.
Harcok folynak Krasznyij Limany, Kupjanszk, Herszon, és Zaporozzsje irányban. Az Ukrán Fegyveres Erők valamennyi áttörési kísérletei meghiúsultak – közölte az orosz Honvédelmi Minisztérium.
► Az Ukrán Fegyveres Erők századerejű taktikai csoportjának átkelése az Oszkol folyón meghiúsult a harkovi régióbeli Dvurecsnoje falunál. Az orosz légierő és a tüzérség csapásai következtében több mint 30 ukrán fegyveres, 4 páncélozott jármű és 2 kisteherautó semmisült meg.
► Krasznyij Limany irányában az Ukrán Fegyveres Erők kísérletet tettek a DNR – es Szergejevka és Makejevka, valamint az LNR – es Novoszadovoje és Torszkoje települések téségében a szövetséges erők arcvonalának áttörésére.
Az ukrán erőkre mért tüzérségi csapások következtében az Ukrán Fegyveres Erők visszaszorultak eredeti pozíciójukba. Mintegy 60 ukrán fegyveres, 2 gyalogsági harcjármű és 7 pickup semmisült meg.
► Zaporozzsje térségében az orosz csapatok meghúsították az Ukrán Fegyveres Erők partraszállási kísérletét a zaporozzsjei atomerőmű közelében. Az orosz légierő csapásai eredményeként az ukrán partraszálló erők fejődének területén, a Kahovka-tározó partján, a Herszon régióban található Oszokorovka falu határában több mint 50 ukrán fegyveres, 5 motorcsónak, 2 bárka, 5 harckocsi és 4 gyalogsági harcjármű semmisült meg.
► A Nyikolajev-Krivoj Rog irányban is sikertelenül próbáltak előrenyomulni az ukrán hadsereg egységei Dudcsany, Szadok és Iscshenko települések felé, a Herszon régióban.
Az orosz csapatok ezeket a támadási kísérleteket is mind visszaverték. Mintegy 120 ukrán fegyveres, 17 páncélozott harcjármű és 8 jármű semmisült meg. Ezenkívül az orosz tüzérség 5 átkelőt semmisített meg az Ingulec folyón, amelyeket az ukrán fegyveres erők létesítettek.
A Herszon régióban kudarccal végződött az ukrán csapatok Beriszlav térségében indított akciója: az orosz hadsereg visszaverte az áttörési kísérletet.
Az orosz légierő a VSZU 65. gépesített dandár második zászlóaljának Zaporizzsja város melletti bevetési pontjára mért nagy pontosságú csapásaival több mint 160 ukrán katonát likvidált.
Az orosz légvédelem ma a Nyikolajev régióban fekvő Kiszeljovka légterében lelőte az ukrán légierő egy Szu-25- ös harci gépét.
Október 15-én délután az orosz fegyveres erők a Krím felől rakétacsapást mértek Zaporozzsje és környéke ukrán katonai bázisaira.
Nagyjából ezzel egyidejűleg pedig Dnyepropetrovszk és vidéke ukrán katonai infrastruktúráját sújtották kamikaze drónok bevetésével.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Kínkeserves hónapok várnak a magyarokra: csak most jön a feketeleves!
A szeptember volt az első hónap, hogy idén visszaesett az átlagkereset reálértéke. Az infláció drasztikus emelkedésével nem tartják az ütemet a bérek, miután a vállalatok egyre kedvezőtlenebb gazdasági környezettel találkoznak. A következő hónapokban még magasabb lesz a pénzromlás üteme, ami hosszú évek óta nem látott visszaesést hoz majd a keresetek vásárlóerejében.
Az év elején még „csak” 7-8%-os volt az infláció, miközben az átlagkeresetek 15-16%-kal nőttek, így a bérek vásárlóereje jelentős mértékben emelkedett. Ez segítette a fogyasztás növekedését, ami hozzájárult a GDP érdemi bővüléséhez is.
AHOGY TELTEK-MÚLTAK A HÓNAPOK, ÚGY CSÖKKENT A REÁLBÉREK NÖVEKEDÉSI ÜTEME, HISZEN AZ INFLÁCIÓ EGYRE MAGASABBRA KAPASZKODOTT.
Az év közepén már 10% fölé emelkedett a pénzromlás üteme, augusztusban pedig el is érte az átlagbérek növekedési ütemét az infláció. A nyár végén már egyre inkább érezte a lakosság, hogy az árak olyan gyorsan nőnek, amivel még azoknak sem tartotta a lépést a keresete, akik kifejezetten jelentős béremelést kaptak idén.
A legfrissebb elérhető béradat júliusi, így azt követően már csak becsülni lehet a keresetek vásárlóerejének alakulását, ám nagyon valószínű, hogy a nyár végén a legtöbb dolgozónak már stagnált a reálkeresete.
Az igazi problémát a szeptember hozta, amikor 15% feletti szintről 20%-ra emelkedett az infláció. Ez még abban az esetben is érdemi, mintegy 3% feletti reálbércsökkenést jelent nemzetgazdasági szinten, ha azt feltételezzük, hogy kissé a bérek is lendületet vettek.
Miután a pénzromlás üteme a következő hónapokban várhatóan tovább emelkedik, így a kerestek vásárlóereje még nagyobb mértékben csökkenhet. A vállalatok az energiaárak drasztikus emelkedésével néznek szembe – ahogy a háztartások is –, így kevés terük marad a bérek kiigazítására. Akinek marad tere, az is óvatosabbá válik, hiszen a közelgő recesszió miatt behúzza a féket.
HA AZZAL KALKULÁLUNK, HOGY AZ INFLÁCIÓ 22-23%-ON TETŐZIK AZ ÉV VÉGÉN, AKKOR A VERSENYSZFÉRÁBAN 5, A KÖLTSÉGVETÉSI SZEKTORBAN PEDIG TÖBB MINT 7%-KAL CSÖKKENNEK A REÁLBÉREK DECEMBERBEN.
Miután az infláció idén szinte folyamatosan kedvezőtlen meglepetést okozott, és kezdenek megjelenni az olyan előrejelzések is, amelyek nem zárják ki a 25%-on tetőző pénzromlást, így benne van a pakliban, hogy még drasztikusabban esnek vissza a reálbérek.
A kedvezőtlen folyamatok már látszódnak a legfrissebb kiskereskedelmi adatokban is, amely üzemanyagfogyasztás nélkül augusztusra már a forgalom stagnálását mutatja. Az élelmiszerboltokban pedig egyenesen visszaesik a forgalom. Ez azzal függ össze, hogy egyre többen kénytelenek visszafogni a fogyasztásukat az elszabaduló árak miatt.
A 10-20%-os élelmiszerinfláció időszakában az alkalmazkodás arról szólt, hogy alacsonyabb minőségű, illetve sajátmárkás termékeket vettek egyre többen, a 35%-os bolti áremelkedés közepette (ami szeptemberben volt) viszont már ez sem elég, sokan a volumen csökkenésével kénytelenek alkalmazkodni.
A következő hónapokban a kiskereskedelmi forgalom visszaesése várható, ahogy egyre nagyobb és nagyobb csökkenést mutatnak majd a reálbérek. A fogyasztás tehát az év utolsó hónapjaiban érdemben visszaeshet, amely mélyítheti a recessziót Magyarországon. (portfolio.hu)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Bal-Rad komm: Ebben az elemzésben CSAK a reálbérek csökkenéséről és az inflációról van szó. De nincs szó a nyugdíjak és az infláció, valamint a „csökkentett rezsicsökkentés” – fűtési szezon beindulása – infláció EGYÜTTES HATÁSAIRÓL!
Márpedig a vajdaságunkra jellemző qrmányzati intézkedéseknek köszönhető Európa bajnok döbrögisztáni infláció nem csak a „versenyképessé” degradált magyar biorobotokat fogja sújtani, hanem a létszámban majdnem megegyező nyug – és nyögdíjasok hadát is. Fölturbózva a téli hideggel és sötétséggel, amit a gyarmati sors még egy – előre láthatóan – kiadós recesszióval is meg fog spékelni!
Úgyhogy nem túlzás a megállapítás, miszerint: „Kínkeserves hónapok várnak a magyarokra: csak most jön a feketeleves!”
Még akkor is, ha a RENDSZERGAZDÁNK – a havi közel négymilliós (???) apanázzsal és az EDDIGI uralkodása alatt a jó ég tudja mekkora fölhamozott vagyonkájával a háta mögött – MINKET! – csóró magyarokat FÉLTVE AZ INFLÁCIÓ HATÁSAITÓL, megkérte Mekkmestert mint az MNB elnökét, és UTASÍTOTTA pénzügyérét Varga Mikhál urat, hogy jövőre FARAGJÁK LE az iflációt egy számjegyűre!
Talán joggal tarthatunk attól, hogy az infláció letörése az nem a vajdaakarat függvénye! Ám ha MÉGIS! – akkor viszont jogos lehet azt is feltételeznünk, hogy a felturbózása is az ő akarata szerint történt! (?)
Mindenestre nem túlzás a „feketelevestől” való félelmünk! ÚGY MINDENKIT BELEÉRTVE! MÉG A vajdánkat IS!
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
