Az Unió alapításának evfordulóján: a VCIOM megmérte az oroszok hozzáállását a Szovjetunió korszakához
A megkérdezettek fele gondolja, hogy a szovjet korszakban úgy volt a jó ahogy volt, és akkor sokkal több volt a jó, mint a rossz. Csupáncsak öt százalékuk gondolja úgy, hogy a Szovjetuniónak leginkább negatívumai voltak. Ilyen eredményeket kapott a VCIOM a legfrissebb szociológiai felmérés eredményei alapján. A felmérést az RT számára készítették a Szovjetunió megalapításának évfordulójának előestéjén.
December 30 – án van a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége – a Szovjetunió – megalakulásának 100. evfordulója. Az új állam megalakításáról szóló megállapodás 1922. december 30 – án hagyták jóvá a szovjetek első szövetségi kongresszusán.
A dokumentum jóváhagyása jogilag formalizálta a Szovjetunió létrehozását négy alapító uniós szovjet köztársaság részeként: az RSFSR, az Ukrán SSR, a BSSR és a ZSFSR. Ezt követően a modosított szerződést és az alapításról szóló nyilatkozatot a Szovjetunió első alkotmányába foglalták.
Az Összoroszországi Közvélemény-kutatási Központ (VCIOM), a felmérésben 1,6 ezer 18 ev feletti orosz vett részt. A felmérés telefonos interjú módszerével történt rétegzett, (különböző rétegeket és csoportokat lefedő) véletlenszerű mintán.
A szociológusok arra voltak kíváncsiak, hogyan viszonyulnak a modern oroszok a Szovjetunióhoz és annak összeomlásához, milyen kiemelkedő szovjet vívmányokat említenek meg, és hogy lehetséges – e ma az Unió újrateremtése. Sikerült azt is kideríteniük, hogy az oroszoknak milyen – Szovjetunióval kapcsolatos – fogalmak jutnak először az eszükbe.
Arra a kérdésre, hogy mi volt több a Szovjetunióban, jó vagy rossz, a válaszadók valamivel több mint a fele 51% azt válaszolta, hogy „több jó”. 38% – uk úgy gondolja, hogy volt jó és rossz is. Az oroszok mindössze 5% – a véli úgy, hogy a szovjet korszakban voltak „több volt a rossz mint a jó, 6% – uk pedig nem tudott válaszolni. Ezt a pozitív és negatív dolgok egyenlőségét a Szovjetunióban leggyakrabban a 18 – 24 éves fiatalok emlegetik (48%). A 60 év felettiek 63% – a véli úgy, hogy a Szovjetuniónak több jó oldala volt, a szovjet korszakot a válaszadók mindössze 1% – a értékelte negatívan ebben a korcsoportban.
Amint Sztyepan Lvov, a VCIOM stratégiai fejlesztési igazgatója az RT-nek adott kommentárjában kifejtette, ma a Szovjetunió a legbefolyásosabb és legjelentősebb kép, amely az orosz tömegtudatban működik.
„Kényelmes volt gyermekei, és félelmetes ellenségei számára, megőrizte a hagyományokat és a jövőbe tekintett, ahol a tragédia és a diadal mindig a közelben volt – ez az országkép a Szovjetunióban születetteknél.
Hasonló, bár kevésbé élénk képet alkottak azok, akik az összeomlás után születtek” – magyarázta Lvov.
A felmérés eredménye arra rámutat, hogy milyen asszociációi vannak az oroszoknak, amikor a Szovjetuniót említik. Kiderült, hogy az idősebbek (45+) körében a Szovjetunió gyakrabban kötődik a gondtalan gyermekkorhoz (15%), a megbízhatósághoz és stabilitáshoz (16%), valamint a jó élethez (15%).
Az oroszok tobb mint fele (58%) sajnálja a Szovjetunió összeomlását. Ezt az álláspontot gyakrabban osztják a 60 éves és idősebb válaszadók (81%). A válaszadók 20% – a nem sajnálja, míg 13% – uk pedig közömbösen viszonyult az összeomláshoz. Csak a 18-24 éves fiatalok azok, akik nagyobb valószínűséggel nem sajnálják vagy közömbösek a Szovjetunió eltűnése iránt – 33, illetve 40%.
A VCIOM felmérése kimutatta, hogy az oroszok csaknem fele (48%) szeretné visszaállítani a Szovjetuniót, míg 37% ezzel ellentétes álláspontot képvisel. A válaszaállítással kapcsolatos nehézségek a válaszadók 15% – ánál merültek fel. Csak a 60 évnél idősebbek (58%) többsége támogatná a Szovjetunió újjáéledését, a 18 és 24 év közötti fiatalok (54%) pedig ellenezték.
Arra a kérdésre azonban, hogy lehetséges-e a Szovjetunió helyreállítása a modern valóságban, a válaszadók 41%-a azt válaszolja, hogy „meglehetősen lehetetlen”, 22% pedig úgy véli, hogy „„inkább lehetséges”. A megkérdezettek mintegy negyede (25%) nyilatkozott úgy, hogy a Szovjetuniót „természetesen lehetetlen” helyreállítani, köztük a 25-34 évesek 31%-a. Akik pedig azt válaszolták, hogy a Szovjetunió helyreállítása „bizonyára lehetséges”, ők a megkérdezett oroszok mindössze 5% – a.
A válaszadók fele (55%) úgy véli, hogy a szovjet időszak legfontosabb tudományos vívmányai az űrprogramok voltak: az első szovjet műhold fellövése és Jurij Gagarin felrepülése az űrbe. Ezt a véleményt gyakrabban a 45 ev felettiek vallják. Ebben a kategóriában a válaszadók 61% – a válaszol így.
Az eredmények közül a válaszadók 13% – a emelte ki a Nagy Honvédő Háború győzelmét, ezen belül a fiatalok (18-24 évesek) 16% – a. A 60 éves és idősebb oroszok körében kevesebben (7%) említették meg a Nagy Honvédő Háború győzelmét.
Az első 5 közé került még az ipar fejlesztése (12%), a tudomány és a technológia fejlesztése (10%), valamint az atomenergia (10%).
Azok körében, akik sajnálják a Szovjetunió összeomlását, a fő indokok az egység, a szolidaritás, a barátság érzésének elvesztése (26%) – ez a válasz észrevehetően dominál. Csak a fiatal válaszadók (18-24 évesek) sajnálják a jobb élet elvesztését (21%) és a köztársaságok közötti egység elvesztését (18%).
Azok, akik nem sajnálják a Szovjetunió összeomlását, azok a jorszak vége és az azóta gazdaságban végbement pozitív változások mellett ervelnek – ezt a felmérésben résztvevők 16 százaléka nyilatkozta. A válaszadók 15% – a szerint a Szovjetunió túlélte önmagát.
A válaszadók 15% – a véli úgy, hogy az Orosz Föderációban megjelent a demokrácia és a szólásszabadság, ami a szovjet rendszerben folyamatosan hiányzott. (russian-rt-com)
Mit jósol Nostradamus 2023-ra? Ez sem lesz vidám év!
Jövőre eljön az Antikrisztus, egy palota lángolni fog, az emberek egymást eszik, a globális felmelegedés pusztítóbb lesz, mint valaha, és kitörhet a 3. világháború is. Vidám év elé nézünk.
A 16. századi asztrológus híres Próféciáiban már megjósolta a nagy londoni tűzvészt, Hitler hatalomra jutását, a szeptember 11-i terrortámadásokat, a koronavírus-járványt is. Jóslatgyűjteménye 1555-ben jelent meg, ebben 942 vers ad jövendöléseket a jövőre, lássuk hát, mit mond 2023-ról.
Hét hónap nagy háború, emberek halnak meg a gonoszság miatt.
Ez lehet az ukrán–orosz konfliktus eszkalálódása és harmadik világháborúvá erősödése.
Egy másik jóslatában égi tűzről ír egy királyi épületben. Milyen királyi rezidenciát fenyegethet tűz, vagy nem is egy konkrét épületre vonatkozik, hanem valami sokkal baljósabb dologra? Vagy esetleg a Buckingham-palota falain belüli viszályokra?
Nostradamus „leeső fényről” is jósol, ami talán bolygókra vonatkozik, egyes feltételezések szerint a Marsra, vagy más bolygók meghódítására. Döbbenetes próféciája még, hogy meg fogjuk enni egymást, mert a globális felmelegedés miatt táplálékforrásaink erőteljes apadásnak indulnak.
Mint a nap, a fej a ragyogó tengert keresi. A Fekete-tenger élő halai csak forrni fognak
– olvashatjuk, vagyis a halállomány is erősen lecsökken. Az éhezés miatt nyugtalanság várható az emberek között, konfliktusok, viszályok robbannak ki a tehetősebbek ellen:
A trombita nagy viszálytól rázkódik, megszegett megállapodás: arcát az ég felé emeli, a véres száj vérben úszik, a tejjel és mézzel felkent arc a földön fekszik.
De a legrosszabb hír még hátravan:
az Antikrisztus nagyon gyorsan megsemmisíti a hármat. Háborúja huszonhét évig fog tartani. A hitetlenek halottak, foglyok, száműzöttek. Vér és emberi test borítja a földet.
Az Antikrisztus egy vérszomjas, hataloméhes ember lehet, akár egy magas pozícióban lévő politikus. Vajon ki? (index)
Ijesztő előrejelzés: ez várható 2023-ban az élő Nostradamus szerint
A 36 éves Athos Salomét az élő Nostradamusként tartják számon. Nem véletlenül: megjósolta Ukrajna invázióját, a Covid-járványt, és II. Erzsébet királynő halálát is. Most arról beszélt, mi vár ránk 2023-ban.
Salomé azt mondta, 2023-ban az ember képes lesz az időutazásra. Azt állítja, a hírhedt 51-es körzetben van egy alagút a felszíni létesítmények alatt, mely egy portálhoz vezet. Ez a portál 2023-ban megnyílik, és embereket fog szállítani tereken és időn keresztül.
(life.hu)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Bal-Rad komm: Hááát…- ezek bizony nem sok jót jövendölnek nekünk! Bár ha úgy vesszük…- hogy „…a portál 2023-ban megnyílik, és embereket fog szállítani tereken és időn keresztül…” – és Döbrögisztán VALAMENNYI HAZAÁRULÓ ÉS NÉPNYÚZÓ, TOLVAJ ÉS KORRUPT POLITIKUSBŰNÖZŐJÉT ONNAN LEHETNE TELEPORTÁLNI… – hát az bizony jó lenne!
Háborog a szakma: tömeges pályaelhagyástól, összeroppanó egészségügytől tartanak
Felháborodott az egészségügyi szakma: a szakszervezetek és a szakdolgozói kamara szerint a kormány nem tartotta be korábbi ígéreteit, ami miatt tömeges pályaelhagyástól, és az egészségügy összeomlásától tartanak.
Felháborodtak az egészségügyi dolgozók, amiért a korábbi ígéretekkel ellentétben csak júliusban kapják meg először a megemelt fizetést, ráadásul a mintegy 12 százalékos bérnövekedést is keveslik – mondta a szakszervezet, valamint az egészségügyi szakdolgozói kamara az ATV Híradójának
Magyarországon az egészségügyi szakdolgozók az orvosi bér mindössze 27 százalékát kapják kézhez, ami jelentős mértékben elmarad az Európai Unió legtöbb országában fennálló 35-40 százalékos aránytól. A kormány célul tűzte ki, hogy a magyar szakdolgozói bérek közelítsenek az uniós átlaghoz.
A béremelés első üteme azonban – a korábbi ígéretekkel ellentétben – csak júliusban esedékes, a második pedig 2024 márciusában érkezik. Mindez 50 milliárd forintot jelent a költségvetésben.
Tömeges pályaelhagyás, összeroppanó egészségügy
„Mindenki arra számított, hogy januártól lesz egy jelentős béremelés, amit egyébként az orvosok meg is kapnak, méghozzá 11 százalékos mértékben” – mondta Soós Andrea, a Független Egészségügyi Szakszervezet elnöke.
Lehet, hogy lesznek, ahol sztrájkkezdeményezéssel fogunk élni, míg más helyen a dolgozók azon gondolkodnak, hogy beadják a felmondásukat. Minél képzettebb és minél inkább nyelveket beszélő fiatal kollegákról van szó, annál nagyobb az esély arra, hogy elmennek
– tette hozzá.
Hasonlóan borús képet festett a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamera elnöke is. „Ha nem tartjuk meg a fiatal pályakezdőket, illetve a pályájuk első két évtizedében lévőket, akkor az egészségügy – legyen az magán, vagy állami – össze fog roppanni” – hangsúlyozta Balogh Zoltán. (index)
„Ebbe te is beledöglesz, meg én is beledöglök. Mindannyian” – Dr. Kunetz Zsombor az egészségügy átalakításáról
A kórházak az egészségügyi szakértő szerint ezentúl beszüntethetik azokat az ellátásokat, amikre nincs elég orvos, a magánorvosok pedig külföldre menekülhetnek, így kerülve el, hogy az állami rendszerbe kényszerítsék őket.
Az országgyűlés december 7-én a szakmai szervezetek tiltakozása ellenére fogadta el azt az egészségügyi reformcsomagot, ami január elsejétől alapvetően átalakítja az egészségügyi ellátórendszert Magyarországon. December közepén az is kiderült, további fontos változások is lesznek, amelyeket miniszteri rendeletekben szabályoznak. A következményekről, várható hatásokról Dr. Kunetz Zsombor oxyológus szakorvossal, egykori légimentővel, egészségügyi szakértővel beszélgettünk.
– Mintha megint elmaradt volna a társadalmi egyeztetés.
– Az egész társadalmi egyeztetés ott kezdődött, hogy első körben leírták, nincs szükség társadalmi egyeztetésre. Ha jól emlékszem, az volt az indok, hogy akkora baj van, hogy azonnal be kell vezetni intézkedéseket. Ez volt az első verzió. Miután ez az egész történet kibukott, és kikerültek az átalakítás részletei, már nem volt megúszható, hogy valamiféle társadalmi egyeztetést tartsanak, ennek megfelelően megkerestek néhány szervezetet, példáuk a MOK-ot, tehát a Magyar Orvosi Kamarát is, hogy erről tárgyaljanak. Nem tudom, látta-e ezt a tárgyalást, amit a MOK élőben közvetített, ez inkább egy bullshit volt, tehát amikor beszél, beszél valaki, de a lényegről nem nagyon volt ott egyeztetés. Körülbelül arról volt szó, hogy ők ezt gondolják, és ők erre fognak válaszolni. Azonban, ha megnézi ezeknek az anyagoknak a hatásvizsgálati lapját, az nem több, mint egy fél oldal, és az sem írással, hanem egy táblázattal van kitöltve. Tehát ez is csak egy vicc.
– A másik fél ugyanúgy beterjeszthetné a saját tanulmányait, statisztikáit, hatásvizsgálatait. Ez megtörtént?
– Erre akkor van lehetőség, ha van rá idő. De itt a történet úgy kezdődött, hogy megjelent egy egészségügyi törvénymódosítási javaslat, aminek az értékelésére pár napot kaptak a különböző egészségügyi szervezetek, és utána ebből egyből törvény is lett. Persze, abban teljesen igaza van, hogy adatokkal kellene érvelni az adott módosítások mellett vagy ellen, de erre nem nagyon volt idő.
– De az asztalfiókban csak kell lenni ilyen tanulmányoknak, hiszen évek óta ismertek az egészségügyi rendszer problémái.
– A gond az, hogy azok az adatok, amelyekből össze lehetne állítani egy reformjavaslatot, az államtitkárság kezében vannak, és látta, hogy a koronavírus-járvány esetén is hogyan bántak velük. A civil szféra ezekhez az adatokhoz nem fér hozzá. Így rendkívül nehéz egy társadalmi egyeztetést lefolytatni.
– Nézzük a legnagyobb buktatókat!
– Jó. Az orvosokat robotmunkára kötelezik, azaz kötelezik a magánellátásban lévő orvosokat arra, hogy az állami ellátásban dolgozzanak. Ez elsőre 10 vagy 20 óra időtartamra vonatkozott, ami akkor lehet 10 óra, ha ügyelet. Vagyis 10 óra ügyelettel megváltható a 20 órás normál munkarend.
Ez is azt bizonyítja, hogy szó sincs a szakképzés minőségének javításáról. Egyszerűen a be nem ismert az orvoshiányt akarják kezelni.
Most úgy tűnik, hogy az eredeti elképzelést csökkentették 8 vagy 16 órára. Azt mondták, hogy erre azért van erre szükség, mert az orvosok működési engedélyéhez szükséges, hogy mindennapi készségekkel, tudással rendelkezzenek, és ehhez az kell, hogy az állami ellátásban dolgozzanak. Csakhogy ez egyáltalán nem igaz.
– Hány országban kötik az orvosok működési engedélyét az állami ellátásban való részvételhez?
– Ezt nem tudom megmondani, de sok helyen vagy a magánellátásban dolgozik az orvos és az ápoló, vagy a közellátásban. Nekünk már egyik szektorra sincs elég dolgozónk. Azonban olyan valószínűleg a világ egyetlen országában sincs, hogy egy munkaszerződést, amit az egészségügyi szolgálati jogviszony jelent, mindenkire rákényszerítenek, aki a hazájában egyáltalán működési engedéllyel akar rendelkezni. Egyébként, hogy mennyire volt felkészült az államtitkárság ebben a kérdésben, tökéletesen mutatja, hogy amikor megkérdezték, mi van a külföldön dolgozókkal, azok hogyan fognak havi 8 vagy 16 órát az állami ellátásban dolgozni, az volt a válasz, hogy aki külföldön dolgozik, annak nincs magyar működési engedélye. Ez viszont egyáltalán nem igaz, hiszen London és egész Anglia is tele van olyan kint dolgozó orvosokkal, akik eddig megtartották a magyar működési engedélyt, pont azért, hogy egyszer vissza tudjanak jönni. Na most ezeket a működési engedélyeket veszélyezteti ez a döntés. Elképzelhetetlen, hogy ők majd a magyar közellátásban a szolgálati jogviszony alapján dolgozzanak, amikor a szolgálati jogviszony azt is előírja, hogy A-ból B-be bármikor át lehet rendelni őket, akár egyéves időtartamra is.
– És egyébként megoldhatja ez az új szabályozás az orvoshiányt?
– Az orvoshiányt nem lehet kényszerítéssel kezelni. Ez csak ideig-óráig tűnik megoldásnak, aztán nyilvánvalóan a visszájára fordul, hiszen mint mondtam, ez egy kényszermunka, egy robot lesz.
– Sok analógiát látok azzal, ami a pedagógusokkal történik, ahol szintén rendészeti eszközökkel próbálják megoldani a problémákat. Ám van egy különbség, a jövedelmi helyzet. Az orvosok jövedelmét rendezték. Miért van mégis orvoshiány?
– A probléma eddig sem csak és kizárólag az anyagi kérdés volt. Számos más összetevője van, például a munkakörülmények, a feudális berendezkedés az orvostársadalomban, a pocsék egészségügyi szervezés, ahol nem egyszerűen arról van szó, hogy a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal, hanem még rá is ver és összekötözi az egyik kéz a másikat.
– Tud egy konkrét példát mondani, hogy jobban értsük?
– Például, ha egy beteg bekerül „A” problémával a kórházba, akkor egy esetleges „B” problémája egyáltalán nem biztos, hogy ellátást kap. Lehet ez egy régi krónikus betegség, vagy más, aminek ki kellene derülnie. Vagy ott van a betegutak szervezetlensége, főleg Budapesten. Tehát, hogy hol, mikor, éppen ki és miért ügyel, és miért mondja le az ügyeletet. Vagy, ha egy háziorvos beutalná a betegét szakellátásra, 3-4 hónap múlva van időpont, miközben a beteg panasza ennél azért sürgetőbb. Annyira nem sürgős, hogy egy sürgősségi osztályon keresztül kórházi ellátást igényeljen, de annyira azért sürgős, hogy 3-4 hónap jelentős állapotromlást idézhet elő.
És itt megáll a történet, mert a háziorvos nem tud mit csinálni ezzel a beteggel.
Ő vagy kifizeti a magánellátást, és ott kap előbb-utóbb valamilyen diagnózist, vagy az állapotromlást kockáztatva kivárja a 3-4 hónapot. Illetve az utolsó megoldás az, hogy bekerül a sürgősségi ellátó rendszerbe, ahol aztán az akut ellátás fog foglalkozni vele, holott ezt a beteget járóbetegként ki lehetett volna vizsgálni. Ezek csak kiragadott példák, de viszonylag gyakori történet mindegyik. A lényeg az, hogy a minőségbiztosítási indikátorok teljes hiánya miatt a rendszer nem arra ösztönzi az ellátókat, hogy a problémát megoldják, hanem arra, hogy a beteget további, adott esetben esetlegesen teljesen felesleges ellátásra küldje tovább, vagy ignirálja mahgt a problémát.
– Sajnos volt, hogy nekem is el kellett mennem szakrendelőbe, és amikor nagy nehezen kaptam időpontot, azt tapasztaltam, hogy kong az ürességtől. Ez miért lehet?
– A Covid kapcsán bevezették a bázisfinanszírozást, ami azt jelentette, hogy ugyanazt az összeget kapta meg minden egészségügyi szolgáltató, függetlenül attól, hogy mennyit dolgozott. Jött még az orvosok béremelése úgy, hogy azt nem kapcsolták össze minőségi követelményrendszerrel. Ez oda vezetett, hogy ha naponta egy beteget néz meg az orvos, ugyanazt a pénzt kapja, mintha naponta tíz beteget vizsgálna.
Az intézmény tekintetében, miután minden hónapban ugyanazt az összeget kapják meg, függetlenül a teljesítménytől, azt jelenti, hogy ha csak egyetlenegy betegre is ránéznek, a veszteségüket növelik. Így aztán senki nem érdekelt az egészségügyben, hogy tényleges ellátást biztosítson, és erre folyamatosan rossz válaszokat adott az egészségügyi kormányzat.
Ezt felismerve a jelenlegi álláspont szerint indikátorrendszereket kívánnak bevezetni. Ezzel nem lenne baj, ha ez egy kidolgozott tervezet lenne. Erre azt mondta az államtitkár, hogy azért nem dolgozták ki minden részletét az egészségügyi reformnak, mert mi van, ha nem megy át a parlamenten? Akkor az egész apparátus feleslegesen dolgozott volna. Hát ez nonszensz! Ilyen nincsen, hogy én nem dolgozom ki részleteiben a tervet, csak a fő vonalakat húzom meg, a mögöttes hatásokat egyáltalán nem dolgozom ki, ami azt jelenti, hogy nem is ismerem a mögöttes hatásokat, és így dobom a parlament elé.
– Mi az, ami még probléma, a magánorvosok állami rendszerbe kényszerítésén kívül?
– A rendszer abszolút nem ismeretéről és a teljes inkompetenciáról tanúskodik az a rendelkezés, mely szerint január 1-től a városi kórházaknak elég lesz a szülészet-nőgyógyászat, sürgősségi ellátás, sebészet és belgyógyászat közül kettőben egészségügyi ellátást nyújtani. A vármegyei kórházak pedig 21 szakmából választhatják ki azt az 5-öt, amelyekre megfelelően felkészültek, és ha ez az 5 megvan, onnantól használhatják a vármegyei kórház nevet, és ezzel a jogosultságot is, hogy az összes, megyében lévő egészségügyi ellátót irányítsák. Ez azért rendkívül ostoba és káros rendelkezés, mert nem írja meg, hogy mely szakmákat kell mindenképp megtartani, hanem majd a kórház maga választhatja ki. Adott esetben az is elképzelhető, hogy egy kórház az intenzív terápiás ellátást nem biztosítja, hiszen 5 olyan alapszakmát talál magának ebből a 21 szakmacsoportból, amelynek a minimum feltételeihez nem tartozik intenzív terápiás ellátás.
De az is előfordulhat, hogy egy vármegyei kórház azt mondja, a számára rendkívül veszteséges baleseti ellátást beszünteti, mert amúgy sincsen megfelelő humánerőforrása.
Így azok a betegek, akiket valamilyen baleset ér, kénytelenek lesznek egy másik megyei kórházba menni. De mi van, ha az a megyei kórház is úgy dönt, hogy ezt az ellátást megszünteti? Szóval ez rendkívül veszélyes és ostoba szabályozás.
– Arról volt szó, hogy adnak-e pénzt az átalakításra?
– Én mindig elmondom, hogy egy ilyen reformkísérlet több tényezőn tud megbukni. Először azon, hogy nincs megfelelően előkészítve. Másodszor, ha nem megfelelő a kommunikáció, és nem megfelelő a társadalmi egyeztetés. Harmadszor pedig, ha nem tesznek hozzá finanszírozást.
Itt a bukáshoz mindezek adottak.
A hatásvizsgálati tanulmányok többségén az van, hogy „többletterhet nem jelent”. Azt írják, „az ellátás biztonsági színvonalát szemelőtt tartva a rendeletben foglalt intézkedésekhez szükséges források biztosításra kerültek”. Holott tudjuk, hogy ez nem igaz! Hiszen ahhoz, hogy ezt a rendszert rendbe lehessen rakni, az átmenetet finanszírozni kell. Az átmenet finanszírozása pedig nem lesz olcsó. Tehát az első időszakban bizony-bizony többletkiadásokkal kell számolni.
1500-2000 milliárdot kellene pluszban hozzátenni ahhoz, hogy finanszírozható legyen az a pár év, amely alatt az átállás megtörténik, és ami után egy sokkal hatékonyabb, jobb egészségügyet kapnánk.
Én nem mondom, hogy olcsóbbat, de hatékonyabbat és jobbat.
– Oké, a kormány előállt egy ilyen javaslattal. De vajon a szakmai műhelyek részéről…
– Nincsenek szakmai műhelyek. Ezt most is el is felejthetjük.
– Akkor nincsenek alternatív tervek sem?
– Vannak szakkollégiumok, és a mindenkori egészségügyért felelős miniszter, jelen esetben Pintér tábornok úr fogja majd kijelölni, hogy ki például a Belgyógyászati Szakkollégium elnöke. Ezek a szakkollégiumok gyakorlatilag a kormány szakkollégiumai.
– A társadalmi szervezetek, például Orvosi Kamara, a szakszervezetek nem dolgoztak ki olyan reformjavaslatot, ami legalább felmutatható lenne a kormány tervezetével szemben?
– Nem, és ez egy nagy hiba. Igény lenne rá, hogy mondjuk orvosi kamara szintjén is egy átfogó reformtervet letegyenek az asztalra. Csakhogy ez nem készült el. Viszont, amikor az embernek fogalma sincs arról, hogy holnap milyen egészségügyi átalakítással szembesítik, amire adnak három napot, hogy reagáljon, akkor ez nem elvárható, hogy erre felkészüljenek. Még egyszer: a társadalmi egyeztetés az olyasmi lett volna, hogy tudomására hozzák mind a kamarának, mind az egyéb társadalmi szervezeteknek, hogy egy ilyet készítünk, üljünk le, beszéljünk egyáltalán róla. Én mindig elmondom, hogy nem lehet az egészségügyhöz úgy hozzányúlni, hogy nincsen összpárti megegyezés ebben.
A Fidesz retteg attól, hogy kimondja, hogy bizonyos kórházakat be kell zárni, ezt lehet látni rajtuk. Ez a félelmük okozza a vesztüket is ebben a történetben, mert kénytelenek olyan ostoba kompromisszumokat kötni, hogy kórháznak nevezik majd a jövőben azt az ellátó intézményt is, amely csak két szakmát tud felmutatni.
Hát ez egy vicc, mert egy rendelőintézet is általában tizenvalahány szakmát tud felmutatni. Tehát ez egy több szakmás háziorvosnak a szintje, amit ők kórháznak hívnak.
– Egy összpárti egyetértéshez pártok is kellenének…
– Ha valóban előremutató, tisztességes, normális elképzelés lenne, és nem ilyen kapkodás, akkor én nem hiszem el, hogy ebben ne lehetne partnert találni. És azt mondom, hogy ezt most vegyük ki a mindennapi csatából, mert ebbe te is beledöglesz, meg én is beledöglök. Mindannyian.
– Sok minden van, amibe beledöglünk, és mégis csatázunk rajta…
– Abba azért elég jó eséllyel, ha az egészségügy tönkremegy.
– Ha bele tudna nézni egy varázsgömbbe, mit látna? Mi lesz a következménye ennek a reformnak egy év múlva, öt év múlva?
– Azt gondolom, hogy amit azonnal érezni lehet majd, az a növekvő, külföldre irányuló orvoselvándorlás. Pont, amikor már épp csökkenni kezdett a bérrendezés miatt. Tehát valószínűleg jelentősen romlani fog ez a helyzet, és a külföldiek hazajöveteli szándéka is csökken. Nem egy reprezentatív felmérés, de olvastam egy kommentet, hogy a fiatal szakorvosok felmérték, talán a MOK-on belül, hogy szakorvos-jelölteknek mekkora hajlandósága van az ország elhagyására, ha ezt így bevezetik.
Olyan 95 százalék válaszolta, hogy nagyon erősen elgondolkodik a külföldi munkavállaláson.
Azt sem tudom, hogy valakit jogszerűen rá lehet-e kényszeríteni arra, hogy ebben a rendszerben részt vegyen, egy ilyen jogállási törvény alapján aláírjon, csak azért, hogy a működési engedélyét megtarthassa. Továbbá ez a rendelkezés lehetőséget ad arra, hogy az immár vármegyei kórházak ledobálják magukról azokat az ellátási kötelezettségeket, amelyeket finanszírozási szempontból nem éri meg vállalni, vagy pedig humánerőforrás szempontjából problematikusak. Már most sincs szülész-nőgyógyászat vagy neurológus Szolnokon, és egy csomó más kórházban is hasonló problémák vannak. Ezután azokat a területeket, ahol orvoshiány van, le fogják építeni. Ez azt jelenti, hogy egy adott megyében, vagy egy régióban bizonyos ellátások nem lesznek elérhetőek. És ez a folyamat az akut ellátás egészét is érinti, márpedig akut ellátás hiányában előfordul, hogy emberek halnak meg. (szmo)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Bal-Rad komm: „…Ha nem tartjuk meg a fiatal pályakezdőket, illetve a pályájuk első két évtizedében lévőket, akkor az egészségügy – legyen az magán, vagy állami – össze fog roppanni…”
-Aligha túlzás részünkről a megállapítás: NEM TUDJUK MEGTARTANI ŐKET! Döbrögisztán Uniós Gyarmati Terület FELADATA CSUPÁNCSAK A KÉPZÉSÜK! Az ITT OLCSÓN ÉS KÖZPÉNZEKEN megszerzett tudás HASZNOSÍTÁSA már nem!
A HASZNOSULÁS TEREPE AZ EU „MAGORSZÁGAI”!
Amely magországok INGYEN JUTNAK A magyarok élőhelyén kiváló tudást és felkészültséget szerzett egészségügyi szakemberekhez – IS! – és OTT MÁR CSAK AZ ELVÉGZETT MUNKÁJUKÉRT JÁRÓ, MÉLTÁNYOS FIZETÉST ÉS MUNKAKÖRÜLMÉNYEKET KELL NEKIK BIZTOSÍTANI! Hát biztosítják!
A KIVÁLÓAN KÉPZETT MAGYAR egészségügyi munkavállalók – IS!- pedig élnek a lehetőséggel, ami élőhelyünk uniós tagságából fakad: a tőke, az áruk és szolgáltatások, valamint a MUNKAERŐ SZABAD ÁRAMLÁSA címszó alatt zajlik. Ezért pedig egyetlen rossz szó sem illetheti az INNEN TÁVOZÓKAT!
De valójában az őket felszippantó CSÁBÍTÓKAT SEM! Hiszen ők is csak élnek az EU – tagságunkból fakadó LEHETŐSÉGEIKKEL!
Akkor hát… – MIÉRT SÍRUNK, SOPÁNKODUNK MI? HISZEN – ÁLLÍTÓLAG – A MI ÉRDEKÜNKET – IS! -SZOLGÁLJA AZ EU – S TAGSÁGUNK! AMIT – ÁLLÍTÓLAG! – MI „SZAVAZTUNK” MEG! Hát tessék! „Élvezzük”!
„…Ebbe te is beledöglesz, meg én is beledöglök. Mindannyian…”
Jah! Késő bánat – eb gondolat!
TALÁN MÉGSEM KELLETT VOLNA RENDSZERT VÁLTANUNK! DE MI MEGTETTÜK!
„Mára a kommunistáknak írmagjuk sem maradt – mondta Jakov Kedmi.”
„Kik csaptak össze a huszadik század első felében az utcákon Olaszországban és Németországban?” – tette fel a kérdést egy december 7-ei televíziós vitaműsorban Jakov Kedmi izraeli közéleti szereplő, biztonságpolitikai szakértő, nyugalmazott altábornagy. Meg is válaszolta:
„A fasiszták és a kommunisták ütköztek meg egymással.”
Aztán így folytatta: „Mára a kommunistáknak írmagjuk sem maradt. A fasiszták, a nácik viszont itt vannak, s nincs, aki szembeszálljon velük. Jelen vannak Olaszországban, Németországban, Franciaországban. Pilsudski kultusza Lengyelországban. Horthy nemzeti hős Magyarországon…”
Tegyük hozzá: a banderista-fasisztákat dicsőítik Ukrajnában. A náci SS II. világháborús észt és lett légióját, a litván Erdei Testvérek szervezetét ünneplik a Baltikumban… Mindemellett egyes zsidó körökben felháborodott vitát váltott ki az orosz állami televízió egyik megvallottan zsidó származású műsorvezetőjének. Vlagyimir Szolovjovnak a még májusban elhangzott kijelentése, amivel Szergej Lavrov külügyminiszter Hitlerrel kapcsolatos meggondolatlan (?) megjegyzéséhez kapcsolódott. Szolovjov szerint az Ukrajnában megjelent nácizmus – én inkább banderista-fasizmust mondanék – nem antiszemita, hanem
„szláv- és oroszellenes. (…) A nácizmus nem feltétlenül jelent antiszemitizmust. Ezt az amerikaiak találják ki folyton. Azt mondják, hogy Volodimir Zelenszkij zsidó, ezért nem lehet náci. Természetesen lehet.”
Visszatérve Kedmi gondolatához, aki a lassan kereszténnyé alakuló Római Birodalomtól a középkoron át a 20. századig a szinte minden országban zajlott zsidóüldözéseket, pogromokat vég nélkül sorolhatta volna, azzal zárta fejtegetését: „Európa lassan visszatér a maga természetes állapotához, és senki nem maradt, aki ellenállna ennek.” Ám mielőtt bárki nekem esne, megjegyzem: csupán közreadtam az Európáért aggódó gondolatokat. Bár, kétségtelen, hogy nem véletlenül tettem. Például azért, hogy érzékeljék olvasóim, ilyen viták is zajlanak a világban, még ha szokásunkhoz híven szőnyeg alá is söpörjük őket. (bekialtas.blog.hu)
Nyolcvankét esztendős korában elhunyt Edson Arantes do Nascimento – Pelé, háromszoros világbajnok brazil labdarúgó, a sportág és a sportvilág legendás alakja.
Kely Nascimento csütörtökön Instagram-oldalán rövid bejegyzésben közölte, hogy édesapja – az évek óta különböző betegségekkel küzdő Edson Arantes do Nascimento, vagy ahogy mindenki ismerte, Pelé – elhunyt. „Végtelenül szeretünk, nyugodj békében!” – írta.
Pelé a Santosban mutatkozott be a felnőtteknél, majd vált világklasszis játékossá, a csapatot közel húsz évig, 1956 és 1974 között erősítette. Pályafutását a New York Cosmosban zárta le, amelyben 1975 és 1977 között három idényben is szerepelt.
Klubjaival szerzett trófeái mellett legnagyobb sikereit a válogatottal érte el, amellyel 1958-ban, 1962-ben és 1970-ben is világbajnok lett. Ez rajta kívül más labdarúgónak még nem sikerült.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) az évszázad sportolójává választotta, míg a labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó nemzetközi szervezet (IFFHS) neki ítélte az évszázad futballistája elismerést.
2014-ben a sportág nemzetközi szövetsége (FIFA) tiszteletbeli aranylabdásnak nyilvánította, amit aktív játékos korában brazilként még nem kaphatott meg.
Hajnalfelé végre városba érünk. Putyivli. Akkor még sohasem hallottam ezt a nevet. De később jól megtanultam. A szovjet partizánmozgalom egyik központja volt. Egy szűk, apró szobákból álló helyiségben helyeztek el bennünket. Valamikor főúri kastély személyzeti szárnya lehetett.
Egymásra rogytunk, és máris alszunk. Amint megvirradt egészen, máris újra sorakozó. Újra indulás. A városon megyünk végig. Szinte teljesen kihalt. Századunk előtt utászok négylovas, hosszúra nyújtott derekú kocsikkal. Valahova erdőbe megyünk. Fát fogunk kitermelni a felrobbantott hídhoz.
Hosszú erdei út után kis tisztás, a tisztás szélén gyönyörű tavacska. Mintha tengerszem lenne. A tóparton pár házas, parányi falucska. Olyan békés a hangulat. Mindannyian arra gondolunk, hogy milyen ideális nyaralóhely lehetne szép, nyugodt időben.
Nemsokára meg is kezdődött a nyaralásunk. Spascsinyában. Így hívták a falut, melynek túlsó végén két hatalmas kolhoz-istálló volt. Most először szállásoltak be istállóba bennünket. Nemsokára megszoktuk.
Állandó lakásunk lett az istálló. Jobb volt, mint a szabad ég alatt.
A két, párhuzamosan fekvő istálló között métermagas trágyaréteg. Az istállóban legalább ugyanilyen magas.
Még le sem szerelhettünk egészen, máris jött a parancs:
– Körlettakarítás! Mindenki munkára!
A lovakat kifogják a kocsikból, és kivetik őket pányvára legelni. Minket fognak be a kocsikba. Nyolc-tíz ember húzza-vonja, a többi meg rakja a kocsikat. Hat kocsi sürög-forog. Estig még a bejárat előtti térséget sem tudtuk megtisztítani. Két napon át hajnaltól estéig szakadatlanul takarítottunk, amíg legalább az egyik istállóból kihordtuk a trágyát. Utána friss homokkal szórtuk le az istálló alját. Friss szalma. Szinte ünnepi volt a hangulat. Berendezkedtünk. Csinosítottuk „lakosztályunkat”. A falakat zöld fenyőgallyakkal díszítettük. A hatalmas istállóban mindenkinek három hely is juthatott.
Pünkösd szombatjára készen volt az új otthonunk berendezése. Ma mindenki munkára ment. A munkahely alig pár száz lépésre van. Hatalmas, szálas fenyőerdő. Az utászok is kijöttek velünk.
Az erdőben már százszám fekszik a kidöntött fa. De milyen fák ezek: óriások. Ilyet még nem láttunk. A mi feladatunk csak annyi, hogy kivisszük az útra, a kocsikra. De éppen ez a legnehezebb. Egyik-másik negyven-ötven méter hosszú is van talán. Húsz embernek kellene egy-egy szálat kivinni. Húszan meg se tudjuk mozdítani. Negyven embert állítanak egy fához. Mégsem megy. Mikor aztán százan állunk hozzá, már keservesen fel tudjuk emelni. De kivinni? Valóságos művészet a fák között úgy fordulni, hogy az istentelen hosszú fa el ne akadjon.
Két óra, míg kijut az első szál. Az utászok gúnyolódnak. Lassan megtanuljuk új mesterségünk fortélyait. De azért dagadnak még a homlokokon is az erek az erőlködéstől. Most húsz utász jön. Majd ők megmutatják, hogyan kell vinni a fát. Kiválasztják a legvékonyabbat, a legrövidebbet. Azt sem vitték ötven méternél tovább, ott ledobták. Mi meg a kárörömtől erőre kaptunk. A fejünk fölé emeltük a hosszú fenyőt, és dalolva, ütemre lépve, majdnem tánclépésben masíroztunk el mellettük. Pukkadjatok meg, ha megszakadunk is.
Szerencsére az utolsó fa volt, amit ki kellett vinnünk. Bevonulást parancsoltak. Este parancshirdetés. Pünkösdvasárnap és hétfőn munkaszünet. A bennfentesek, a tisztikar körül legyeskedők, ünnepi előadásra készültek.
Estefelé két fővel megszaporodott századunk létszáma. A 402-esektől utánunk kísérték Kisst, az Egyesült Izzó igazgatóját és Herczka Palit. Kiss azért jött át, hogy együtt legyen a másik három izzóista igazgatóval, akik minden percben várták, hogy hazamehessenek. (Állítólag már megvan a felmentésük.) Az Egyesült Izzó mindenható ura állítólag nemcsak a fiát váltotta ki jó pénzért, hanem igazgatóit is. A fiút már külön repülőgép haza is vitte. Most az igazgatók is valami ilyesmire várnak. Herczka meg a bátyja miatt kérte magát hozzánk, hogy együtt legyenek.
Vasárnap délelőtt nagy tanácskozások. Mi legyen a délutáni program. Döntés: műsor, utána futballmeccs.
A lakosság igen barátságos. Különösen a fiatal fiúk és lányok sürögnek-forognak körülöttünk. A keret most nem olyan szigorú, sokat beszélgetünk velük. Elmondjuk, kik vagyunk, mik vagyunk.
A tisztek az iskolában ütötték fel szállásukat, a faluban. Csak a legénység van velünk.
Pünkösdvasárnap nagy ebéd lesz a tanítóéknál. Hétfőn meg a tisztek látják majd a tanítót, feleségét és két felnőtt lányát nálunk vendégül. Már „beszereztek” tizenöt tyúkot és megfelelő hozzávalókat.
A műsor délután kitűnően sikerült. Vitéz Dudás százados, századparancsnok az emberiességről beszélt. Jó helyen. Igen időszerű volt. Sokakat meghatott. Ady versek, énekszámok, tréfás jelenetek, sőt, Kempler, az újpesti szociáldemokrata városatya még groteszk táncmutatványát is bemutatta. Ez már nem annyira tréfás, mint undorító volt. Igaz, hogy a tisztek mulattak, rajta de mi szégyelltük miatta magunkat.
Előadás közben Dudás századost sürgősen kihívatták. Utána a tisztek egyenként elszállingóztak. Nagyon súgtak-búgtak. Nem tudtuk, miről.
Messziről egy-egy ágyúlövés, aknarobbanás, néha-néha gépfegyver-ropogás hallatszott. Akkor még nem tűnt ez fel. Pedig a front több száz kilométerrel odább volt.
A futballmeccset is megtartottuk. Gelber Bandi, a vasasok játékosa volt a főkrekk. Nagy sikere volt. Győzött is szakasza mindenki ellen.
Vacsora feltűnően korán volt, és utána parancsosztás helyett utasítás jött, hogy senki sem hagyhatja el az istálló területét. Sőt, az ajtókat is bezárták, és őrséget állítottak elébe.
Nem tudtuk mire vélni. Korán lefeküdtünk. Nemsokára nagy puskaropogás, szaladgálás kezdődött. Felálltunk a jászlakra, és a magasan levő ablakokon át akartuk megtudni, mi történik odakint. Tiszteseink – sőt, a tisztek is – fegyveresen, rajvonalban rohantak előre, az erdő felé.
Most már tudtuk, mi történik. Partizántámadás. A fegyverropogás mindig erősebb lett, és mindig közelebb hallatszott. Az aknák egész közel csapódtak le.
Megeredt az eső. Igazi, nyári kiadós eső, de hideg volt. Még szükségletre sem engedtek ki bennünket. Senki sem aludt.
Pirkadt. A félhomályban láttuk visszafelé futni tiszteseinket. Zűrzavar. A raktár, konyha és iroda körül futkostak.
Egyszer csak felcsapódik az ajtó.
– Mindenki futólépésben meneküljön. Itt vannak a partizánok!
Nyugodtan felcihelődtünk, és megindultunk tiszteseink után. Néhányan előbb még a konyhánál felhajtottunk egy csajka feketét.
– Irány a falu. Az iskola felé!
Még közel sem voltunk az iskolához, amikor a piros pléhtetős ház padlásablakából fény villant fel, és két golyószóró szórta felénk gyilkos tüzét. A mezőkön át asszonyok szaladtak, karjukon apró gyerekekkel, szoknyájukba a nagyobbacskák kapaszkodtak. Az iskola teraszáról a két tanító-kisasszony géppisztolyból tüzelt tegnapi vendégeikre.
– Irány jobbra az erdő széle! Futás! – hangzott a parancs.
Az esőtől felázott szántókon nem futni, de még menni is alig lehetett.
Eddig még senkit sem láttam megsebesülni. Most az egyik tisztes jött. Jobb kezét lőtték el.
Elöl szaladt a századosunk, utána a hadnagyok, hadapródok, őrmesterek, tisztesek, közlegények, kocsisok.
Mi, meg mintha meg lennénk babonázva, utánuk ballagtunk.
Végre elértük az erdő szélét. A század már messze elöl járt. Hatan voltunk leghátul. A keret közül senki a közelünkben. Letettük a hátizsákot. Ráültünk, kipihenni magunkat.
Tanácskoztunk, mit tegyünk. Maradjunk-e vagy menjünk a század után. Néhányan maradni akartak. Jobb, ha a partizánokhoz állunk. Szabadok leszünk. Mások menni akartak. Ha maradunk, nem kerülhetünk mostanában haza. Lejár a három hónap, és vége mindennek. Minek reszkírozni a partizánoknál.
Nem tudtunk dönteni. Ónodi Jóskára bíztuk a döntést. Ő ismeri ki legjobban magát. Tud oroszul. Végigküzdötte a forradalmi háborúkat a fiatal szovjet hadseregben. Csak 1922-ben jött haza. Jóska bácsi is nehezen dönt. Hangosan gondolkodik.
– Ha nagy erőkkel vannak a partizánok, akkor jobb, ha maradunk. Ha kis erők vannak itt, akkor azokat úgyis felmorzsolják, és akkor végünk van. Az a kérdés tehát, milyen erők lehetnek itt.
– Gyenge erők – állapítja meg Ónodi bácsi. – Már abba is hagyták az üldözést.
Így tehát indulunk a század után.
Az erdő után szántóföldön átvágunk a Sennj folyó felé. Ugyanaz, amelyiken lejjebb kompokon keltünk át. Hatalmas árterülete van. Végeláthatatlan tengernek látszik.
Két lovunkon a főtörzsőrmester és az egyik tisztes keresik a gázlókat, és mi utánuk. Néhol nyakig érő vízben gázolunk át. Az eső hidegen, szüntelen permetez. Ráadásul hideg szél támad.
Az úton végig elszórt hátizsákok, felszerelések, fegyverek.
A tisztek mind sietve leszaggatták rangjukat és kitüntetéseiket, Jakus hadnagy még a derékszíját is eldobta. így könnyebb szaladni. Ijedtek. Olyanok, mint a kelepcébe jutott fenevadak. Dupla ellenség: Partizánok és százkilencvenhat vérig meggyalázott munkaszolgálatos. Csakhogy ezeknek most nem jut eszükbe, hogy a menekülésnek van más útja is, mint a futás. Sőt, az elszórt fegyvereket munkaszolgálatosok cipelik. Jó fiúk akarnak lenni. Bebizonyítani, hogy méltók lettek volna rendes katonai szolgálatra is.
A tisztek a folyón keresnek gázlót. Mi letelepszünk a partra, és várjuk mi lesz. Jönnek-e utánunk a partizánok? A jó fiúk a felszedett fegyverrel önkéntes hátvédet alkotnak. Félkörbe fejlődnek, és visszamennek vagy ötszáz métert, hogy a partizánok ellen fedezzék az átkelést. Képesek lettek volna hóhérainkért a partizánok ellen harcba szállni.
Nem került rá sor, mert a partizánok nem üldöztek tovább bennünket.
A folyóparton tehetetlenül álldogáltunk. A megáradt folyó zúgva hömpölyög tova. Sejtelme sincs senkinek, milyen mély. Van-e valahol gázló rajta. Keresni kell.
Rotyits felugrik az egyik megmentett lóra, és gondolkodás nélkül belevágtat a vízbe. Abban a pillanatban elkapja az ár. Nagy nehezen a ló sörényébe kapaszkodva kievickél. Néhányan csodálattal adóznak Rotyits bátorságának.
Nem a bátorság, a partizánoktól való félelem hajtotta. Valakinek őrült ötlete támad. Minden köteléket le kell adni. Nadrágszíj, hátizsák szíjak, puskaheveder és egyéb összekötözhetők kerültek elő.
Négyen – köztük az Egyesült Izzó három igazgatója – meztelenül a vízbe ugranak, hogy átússzék a folyót. Az összekötözött vacakokból álló kötél egyik végét vonszolják magukkal.
Az volt a terv, hogy a kötél végét a két parton leerősítik, és mindenki a kötélbe kapaszkodva átúszik.
Még fele távolságon sem jutottak túl, amikor a kötél elszakadt. Az úszók visszatértek. A kötelet újra összebogozták. Most már csak két jelentkező volt az átúszáshoz. A fiúk biztattak, hogy jelentkezzem én is. Tudták, hogy jó úszó vagyok.
Dehogy jelentkezem. Az egész terv hülyeség. Ha sikerül is kifeszíteni, a legelső belekapaszkodó alatt el fog szakadni. Azután meg a szívem mélyén őszintén kívántam, hogy ne sikerüljön a menekülésük. Hátha nem jól döntött Ónodi?
Nagy keservesen átúsztak a kötéllel. A tisztek izgatottan figyelték az eredményt. A kötél túlsó végét egy fatönkhöz erősítettek. Igen ám, de a víz sodrától újra elszakadt pont a középen a kötél.
Most a figyelmünket más keltette fel.
Lohalálban két civil fut felénk a falu felől.
Kik lehetnek?
Fehér karszalagos ukrán milicisták. Nem volt bátorságuk bevárni a partizánokat. Reszketnek a félelemtől. Árulók, német zsoldba szegődöttek voltak. Ezek már igazán a legrohadtabb fajtából valók, akik még most is az ellenségnek akarnak segíteni.
Tisztjeinknek magyaráznak, és velük együtt otthagynak bennünket. A folyóparton keresnek valamit.
Végül diadalmasan egy lélekvesztőt hoznak. Legfeljebb két személy fér bele, az evezőssel együtt. Az egyik milicista először átviszi a társát, aki azonnal a legközelebbi falu felé futott. Azután következik a százados, hadnagy, hadapródőrmester, szakaszvezető, tizedes, őrvezető, közlegény. Rangsor szerint.
Marakodnak az elsőségért, A túlsó part a biztonságot jelenti számukra. Legalábbis azt hiszik.
A szomszéd falu felől lovas vágtat felénk. Tisztjeink elébe sietnek. Tárgyalnak. A lovas visszavágtat, és nemsokára a folyón három újabb ladik jön segítségre.
Néhány óra alatt odaát vagyunk valamennyien. A két megmaradt lovat átúsztatjuk. Ez a század egész vagyona. Fegyverek, századiroda, raktár, konyha, lovak, kocsik, tisztipoggyász mind a partizánok zsákmánya lett. Néhányan a keret tagjai közül idegsokkot kaptak. Hárman sebesültek. Egyik-másik a hideg vízben való mászkálástól, a hideg széltől úgy átfázott, hogy lába megmerevedett. Ezeket is nekünk kellett magunkkal cipelnünk a következő faluig.
Itt egy iskolában helyeztek el bennünket. Levetettük csuromvizes ruhánkat. Kifacsartuk. Szárítgattuk magunkat. Reggel óta egy falatot sem ettünk, és délután három óra volt. A községben nem tudtak élelmet szerezni. Azt hiszem, nem is nagyon akartak, hanem csak mielőbb tovább, mert híre jött, hogy jönnek utánunk a partizánok.
Indulás előtt létszám-megállapítás. Mindenki megvan, csak a keretből hiányzik egy tizedes. Egyesek látták elesni. Már éppen indulni akarunk, amikor megjelenik anyaszült meztelenül. A partizánok elvágták a századtól, és ruha nélkül úszta át a folyót.
Indulás előtt nagy találgatás. Most már biztosan hazavisznek bennünket, még a három hónapot sem várják meg. A század „becsülettel” viselkedett. Sőt, voltak, akik fegyvert fogtak a partizánok ellen. Talán ezek még kitüntetést is kapnak. Egyébként sincs a századnak felszerelése. Haza kell vinni bennünket.
Ilyen reményekkel indultunk útnak. Az eső szakad. Ragadós sár, melyen csak alig tudunk lépésről lépésre előrejutni. Aki véglegesen beleragad, mert a fáradtságtól nem tudja lábát kihúzni a sárból, azt ketten-hárman segítik ki, miközben ők süppednek térdig az agyagba.
Egy kocsit „szereztek” a faluban. Most a megmaradt két ló húzza. A sebesültek meg a betegek a kocsira kerülnek. Csak a keret tagjai.
Dr. Nagel kéredzkedik a kocsira. Megengedik neki, hiszen súlyos sebe miatt nem tud járni. Csak néhány száz métert tesz meg kocsin. Rotyits lezavarja, és a szerencsétlen velünk együtt dagasztja reménytelenül a sarat. Eső és izzadság olvad össze könnyeinkkel. Jobb volna itt lefeküdni a feneketlen sárba, és lassan elsüllyedni, mint tovább vonszolni magunkat. Ez már nem emberi, amit itt van.
Már szemrehányást teszünk magunknak, amiért nem maradtunk ott a partizánoknál. De sokszor megismételjük később még ezt! Nemcsak bánjuk az elszalasztott alkalmat, de szégyelljük is magunkat. A nagy hetvenkedésnek ez lett a vége. Az opportunistáknál is opportunistábbak vagyunk. Szabadság vagy halál helyett a rabságot és halált választottuk. Nem lehet csak Ónodira hárítani a felelősséget. Igaz, hogy ő volt a kollektíva vezetője, de mi is ott voltunk, és nem voltunk egészen tapasztalatlanok.
Tisztjeink biztatnak bennünket. Csak tizenkét kilométer az egész út, és ott pihenni, éjszakázni fogunk, enni kapunk majd.
Már öt órája jövünk, és még mindig nem vagyunk a célnál.
Végre a falu alá érünk. Letelepszünk a vizes fűre. Nem érzünk semmit. Se vizet, se fáradtságot, se éhséget, se szomjúságot. Már mindenen túl vagyunk. Elnyúlunk valamennyien, mintha a véget várnánk.
Tisztjeink bementek a faluba szállást keresni. Már órák óta odavannak. Besötétedett, és mi fázunk, reszketünk.
Fel akarok állni. Nem tudok. Minden izmom megmerevedett. Keservesen támogatjuk fel egymást. Mozgunk, hogy gémberedett, megmerevedett tagjainkba életet erőltessünk.
Kacsatovka a község neve. Iskolában szállásolnak el bennünket, de egymás hegyén-hátán vagyunk. Nem baj. Ahol ennyien vannak, ott legalább meleg lesz.
A faluban magyar helyőrség van. Egy szakasz. Partizánvadászok. Kihallgatom, amikor a helyőrség egyik katonája dicsekszik őrmesterünknek:
– Van itt kaja bőven. Nő is.
– Nem zavarnak benneteket a partizánok?
– Hetenként felkötünk egypárat, aztán béke van. Most is van négy a fogdánkban.
Őrmesterünk kíváncsi a partizánokra. Odavezetik egy hosszú, raktárszerű épület elé, mely előtt egy szuronyos őr strázsál. A magas, vasrácsos ablakon két ijedt szempár néz ki. Nők.
Az épület körül csoportosan beszélgetnek a falusiak. Ónodi bácsi ügyesen közéjük húzódik. Érdeklődik. Két fiú, két leány. Tegnap fogták el, holnap kivégzik őket. Itt senkinek sem kegyelmeztek.
Őrmesterünket bevezetik a börtönnek használt raktárhelyiségbe. Rögtön kijön.
– Ezt jól csináljátok. Irtsátok csak őket, az anyjuk Úristenit. Megkergettek bennünket, ronda banda ez.
Reggelire a falu sztarosztájának jóvoltából tejet kaptunk. Odahaza utáltam. Most isteni nedű.
Délre Konotopba kell érnünk.
Megint a hosszú lábú Jakus hadnagy vezeti a századot. Erőltetett menetelés. A kétnapos eső után forró júniusi nap süt. Most a hőség kínoz bennünket. A hátizsák szíja véresre marja vállunkat. A pokróc most mázsás súlyt jelent. Szemünk tüzesen ég. Az izzadságtól szinte ránk tapad a ruha. Kábultan támolygunk. Egy csepp víz nincs már órák óta. A földút, melyet az eső kimart, és most hirtelen csonttá száradt, valósággal bokaficamító. Percenként elakad a menet, mert egy-egy ájultat kell talpra állítani. Braun Soma élettelenül nyúlik el. Négyen háton cipeljük, bár magunk is szinte önkívületi állapotban vagyunk.
Végre tízperces pihenő. Mint krumplis zsák terülünk el a földön. Aki egy kicsit is mozogni tud, az vizet keres. Végre jelentik, hogy kutat találtak. Néhányan összeszedik a kulacsokat. A keret is könyörög vízért, a fiúk az ő kulacsaikat is magukkal viszik. Csak néhány perc telt el azóta, hogy a fiúk a kulacsokkal elmentek. Jakus sorakozót bömböl. Idegesen tekingetünk arra, amerre vízért mentek. Nagy ordítás a távollevők után. Végre futva közelednek.
Szemünk dülledve tapad a kulacsokra. Fegyelem ide, fegyelem oda, most mindenki vizet akar, és a sorok pillanatok alatt felbomlanak. Kíméletlen tülekedés a kulacsokért.
Aki megkapja, le sem veszi addig a szájáról, amíg egy kortynyi van benne. Hiába eped el, mellette a másik egy csepp vízért. Állatok lettünk! Már nem válogatják a kulacsokat. Tépik a vízhordók kezéből. Az előbb még halálig jó barátok, most egymás torkát fojtogatják.
Jakus jelenik meg a keret tagjaival a csoportnál.
– Hol vannak a kulacsaink?
Azok ott feküdtek már üresen az út menti füves árokparton. Több sem kellett. Jakus elrendelte, hogy a még teli kulacsok tartalmát öntsék ki a földre. A fiúk vonakodva tettek eleget a parancsnak. Jakus maga segített a kulacsok kiürítésénél. Az egyik hadnagy odament Jakushoz. Halkan odaszólt neki:
– Hadd. Legfeljebb osszátok szét a vizet.
– Ha a keret nem ihat, ezek se vedeljenek belőle – szólt, és már sorakoztunk is az üres kulacsokkal.
A sorakozó már készen állt. A törékeny termetű Martos Sándor megbűvölten nézte a kiöntött vízzel locsolt földet. Előbb csak Martos dobta oda magát, és nyalta, falta, a nedves földet. Egy perc múlva egész tömeg tépte-marta egymást, hogy legalább a nyelvét a vizes földhöz érinthesse.
– Rendet teremteni! – ordított Jakus.
A keret tagjai puskatussal verték szét az embergomolyagot.
Egyesek még egy félóra múlva is köpködték a földet szájukból.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Perui sámánok és gyógyítók egy csoportja hagyományos andoki ruhába öltözve köszöntötte az új évet egy dombtetőn, közben pedig Vlagyimir Putyin orosz elnök és Zelenszkij bohóc fotójával tisztulási szertartást tartottak virágokkal, füstölőkkel, kígyókkal, kokalevelekkel és koponyákkal.
„Mindez le fog csillapodni. Eljön a béke, a nyugalom. Ezt láttuk” – közölte a füsttől és a tekintélyes mennyiségű kokalevél elcsócsálásától révedt tekintetű Bölcs Cleofe Sedano a Reuters cikke szerint. Sőt! A Bölcs sámán azt is elárulta, hogy az ő látomásai szerint mikor lesz vége az orosz – ukrán konfliktusnak:
„Oroszország és Ukrajna jövő augusztusban békeszerződést köt” – jelentette be!
(reuters.com)
Oroszország nem fogadja el Zelenszkij „békeképletét”, mert neki is megvan a sajátja.
Az orosz Föderációs Tanács tagja, a Nemzetközi Ügyek Bizottságának elnökhelyettese, Vlagyimir Dzsabarov a Lenta.ru-nak adott interjújában kommentálta a Zelenszkij ukrán elnök által javasolt „békeképletet”. A parlamenti képviselő szerint a Kijev által javasolt kritériumokat Oroszország nem tudja elfogadni.
Dzsabarov kifejtette: nem hajtható végre Ukrajna visszatérése az 1991-es határokhoz, valamint az, hogy Moszkva megtagadja a négy új régióát és az ugyancsak a népszavazások eredményeként az ország részévé vált Krímet.
„A MI békeképletünket a MI elnökünk határozta meg az SzVO legelején. Ezek a működés feladatai, ezek nem változtak. És amit Zelenszkij úr javasol, az nemcsak irreális, hanem soha nem is valósíthatók meg, amíg Oroszország létezik” – mondta Dzsabarov. (runews24.ru)
Lehet hogy az ő füleihez még nem jutott el a perui Bölcs Cleofe sámán víziója az augusztusi békeszerződésről?
Közben pedig a fehérorosz Honvédelmi Minisztérium közleményt adott ki a vészhelyzet tényéről a breszti régió Ivanovo kerületében, ahol ma egy ukrán SZ-300-as rakéta töredékei zuhantak le.
A fehérorosz HM jelentése megerősíti, hogy az ukrán rakétát a köztársaság légvédelmi rendszerei lőtték le.
„Ma délelőtt 10 óra körül egy légi célpontot semmisítettek meg a légvédelmi erők.
Töredékeit egy mezőgazdasági területen találták meg Gorbaha falu közelében, a Breszt régióbeli Ivanovszkij körzetben.
Az eddigi nyomozati adatok során feltételesen megállapították, hogy a roncsok egy Ukrajna területéről kilőtt Sz – 300 – as légvédelmi irányított rakétához tartoznak” – áll a belorusz Honvédelmi Minisztérium közleményében.
A minisztérium ígéretet tett arra, hogy a közeljövőben részletes tájékoztatást ad az esetről.
Az orosz Honvédelmi Minisztérium pedig ma délben már közzé is tette a szokásos napi jelentését az Ukrajna területén végzett különleges katonai művelet mai napi történéseiről.
Eszerint az orosz hadsereg továbbra is a különleges ktonai művelet végrehatásán munkálkodik.
Az orosz rakétacsapatok és a tüzérség az Ukrán Fegyveres Erők négy parancsnoki harcállását semisítették meg Herszon környékén, a Harkov régióbeli Kupjanszk és Novooszinovo, valamint a Dnyepropetrovszk régióban fekvő Gavrilovka térségében. Csapásokat mértek 83 ukrán tüzérségi ütegre, 102 körzetben pedig a VSzU élőerő és haditechnikai összpontosítási helyeire.
Szeverszk és Artyemovszk (DNR), valamint a zaporozzsjei régió Sztyepnoje településeinél megsemmisítették az Ukrán Fegyveres Erők három tüzérségi lőszerraktárát.
A Harkov régióbeli Krugljakovka falunál két amerikai gyártmányú M777-es tüzérségi rendszert pusztítottak el. A Donyecki Népköztársasághoz tartozó Konsztantyinovka térségében pedig megsemmisítettek egy amerikai gyártmányú HIMARS rakétarendszer hordozó harcjárművét.
A Donyecki Népköztársaságban található Szeverszk városánál egy ukrán Mszta-B tarack, Ivanovka falunál és a zaporozzsjei régióban fekvő Orehovo mellett pedig egy – egy ukrán D-20 és D-30 önjáró tarackot semmisítettek meg.
Az Orosz Légierő vadászgépei Krasznyij Limany és Kramatorszk légterében lelőtte az ukrán légierő Szu-25-ös és Szu-24-es repülőgépeit. A Donyecki Népköztársaság Szuvorov és Orlovka falvainál pedeig lelőttek két ukrán Mi – 8 – as helikoptert.
Kupjanszk irányban tüzérségi csapásokat mértek a Harkov régióban lévő Tyimkovka, Kiszlovka és Beresztovoje települések térségében az Ukrán Fegyveres Erők egységeire. Több mint 20 ukrán katona, két páncélozott harcjármű és három jármű semmisült meg.
Krasznyij Limany irányban 70 ukrán katona, három páncélozott harcjármű és öt kisteherautó semmisült meg az Ukrán Fegyveres Erők 95. légideszant rohamdandár egységei elleni orosz tüzérségi tűz -, roham- és légicsapások során.
Az orosz hadsereg tüzérei Artyemovszk közelében munkálkodnak:
Donyeck irányában az orosz csapatok folytatták a támadó hadműveleteket, melynek eredményeként újabb előnyös vonalakat és pozíciókat foglaltak el.
Az ellenség vesztesége ezen a területen a mai napon: több mint 80 ukrán katona meghalt, négy gyalogsági harcjármű, három páncélozott harcjármű és hat egyéb jármű megsemmisült.
Az orosz „O” – „Bátrak” tüzérsége szétlőtte az ukrán terroristákat Szvatovo környékén.
Dél-donyecki irányban a tüzérségi tűzcsapások és az orosz csapatok aktív fellépése nyomán az Ukrán Fegyveres Erők veszteségei Szladkoje, Vlagyimirovka, Pavlovka és Velika Novoszelka települések térségében legkevesebb 30 ukrán katona, két páncélozott harcjármű és négy kisteherautó.
A Nyugati Katonai Körzet mozgósított harckocsizói megsemmisítik az ukrán páncélozott járműveket.
Ezen kívül a Donyecki Népköztársaság Vremevka falujánál, és a zaporozzsjei régióban található Levadnoje mellett két ellenséges szabotázscsoportot is megsemmisítettek.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Az orosz hadsereg ma reggel mintegy 40 percig tartó rakéta – és dróncsapásokkal sújtotta Ukrajna szinte egész területét.
A becsések szerint kb. 120 rakétával mért csapás rakétái egyaránt startoltak a földről, a levegőből, és a Fekete – és a Kaszpi – tengerről.
A Harkovtól Lembergig, Kijevtől Ogyesszáig Ukrajna szinte teljes területére kiterjedt csapássorozat célpontjai az ukrán kritikus katonai és infrastruktúrális létesítmények voltak ezúttal is.
Egy ukrán Sz-300 – as légvédelmi komplexum rakétája ma Fehéroroszország területén, a Breszt régióban lévő Ivanovo falu külterén zuhant le.
A BelTA fehérorosz állami hírügynökség szerint az ukrán rakéta becsapódását délelőtt 10 és 11 óra között rögzítették.
Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnököt azonnal értesítették az esetről. Az ő utasítására a Nyomozó Bizottság és a Köztársasági Honvédelmi Minisztérium munkatársaiból álló szakembercsoport állapítja meg a lezuhanás okait.
„A rendelkezésre álló információk szerint a történtek két fő változatát vizsgálják: egy Ukrajnában kilőtt légvédelmi rakéta berepült Fehéroroszország területére, hasonlóan a legutóbbi lengyelországi esethez, amikor a rakéta rossz irányba repült, vagy ezt a rakétát a belorusz légvédelem lőtte le.
A helyszínen a Nyomozó Bizottság, a Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium szakemberei dolgoznak. Az áldozatokról egyelőre nincs információ” – tudósít a BelTA belorusz hírügynökség.
Az Ukrajnával határos oroszországi Belgorod régió kormányzója Vjacseszlav Gladkov pedig arról számolt be, hogy ma délelőtt az orosz légvédelmi rendszerek is működtek a térségben az ukrán ellenséges célpontok ellen.
„Légvédelmi rendszerünk Belgorod és a belgorodi régió felett működésbe lépett. Nem volt áldozat. Az operatív szolgálatok pontosítják az információkat a helyszíni következményekről.”
Az egyik lelőtt ukrán repülő tárgy töredékei ugyanis a Komsomolszkij – Majszkij autópálya csomópontjára hullottak.
Az ugyancsak az ukrán szomszédsággal büszkélkedhető orosz Brjanszk régióban is működni kezdtek ma délelőtt az orosz légvédelmi rendszerek.
„Légvédelmi rendszerünk a Klincsvskij körzet területén volt kénytelen működni. Sérülés vagy áldozat nincs. Ukrán drónokat lőttek le” – nyilatkozta Alexander Bogomaz, a régió kormányzója.
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!