Ukrajna: Döbbenetes bizonyítékok! Hatalmas biofegyvergyártó létesítmény az acélgyár alatt, világvége-faji fegyverek
Miért olyan kitartóak a harcok Mariupolban?
Miért tűnt el ilyen gyorsan a médiából a Kramatorszk vasútállomás elleni rakétatámadás?
Miért hallgat az USA az Ukrajnában elpusztult amerikai állampolgárokról? Hány NATO-katona működik valójában Kijev oldalán Ukrajnán belül?
Az orosz hadművelet nyugati „lefedettségét” legalább vázlatosnak kell minősíteni.
Az ukrajnai orosz hadművelet kezdetén, amikor az országszerte szétszórt célpontokat támadták meg, önkényesnek és érthetetlennek tűnt. Aztán nyilvánvalóvá vált, hogy ezek a célpontok a nyugati államok által ott telepített és üzemeltetett biolaborok telephelyei. Nagy volt a washingtoni pánik, hogy kiderül, mit is csináltak ott valójában.
Biden elnök és fia, Hunter kapcsolatai a biolaborokkal és azok finanszírozásával már most is hullámokat vernek az Egyesült Államokban, de itt alig említik. Nem csoda, hiszen a védett dokumentumok bizonyítják, hogy német szereplők is részt vesznek ezeknek a biolaboroknak a működtetésében.
Az Azov-dandárok Mariupolra való összpontosítását nehéz megmagyarázni. Hiszen ezt az Azovi-tengeri kikötővárost nagyon gyorsan elzárták a külvilágtól. A tenger felőli megközelítés is orosz ellenőrzés alatt áll, mert áthalad a Kercsi-szoroson. A kijevi katonákat bekerítik, és elzárják az utánpótlástól. Az ottani heves harcoknak tehát nincs stratégiai oka. Minden racionális embernek meg kell adnia magát, civil életeket is megkímélnie. Ennek az ellenkezője a helyzet.
Az Azov egységek civileket használnak pajzsként, biztosítva, hogy a városban súlyos károk és sok haláleset keletkezzen. Időközben nagyrészt kiszorították őket a városból, és visszavonultak a város szélén található nagy „Azov Steel” acélmű helyére. Teszik ezt annak tudatában, hogy Oroszország nem akarja ágyúzni és elpusztítani ezt a fontos ipari üzemet. De mi a különleges itt?
Szenzációs bizonyítékok!
Ezzel kapcsolatban lássuk, miről számol be a DPR, vagyis az új kelet-ukrajnai köztársaságok vezetése. Meg kell jegyezni, hogy ezt az információt (még) nem erősítették meg más források. Amit azonban megerősítenek, az az, hogy egy amerikai vezérőrnagyot éppen ott fogták el, amikor az üstből próbált megszökni. Roger L. Cloutier amerikai vezérőrnagynak hívják. Tehát itt van az üzenet az eredetiben:
„A Rinat Akhmetov oligarcha, Kucsma volt ukrán elnök állítólagos törvénytelen fia tulajdonában lévő Azovstal ipari terület alatt 24 km hosszan húzódnak, legfeljebb 30 méter mély alagút.
Van egy titkos NATO-létesítmény, a PIT-404, és egy titkos NATO biológiai fegyverek laboratóriuma. A PIT-404-es létesítményben NATO-tisztek tartózkodnak, az alagutak páncélozott bunkerrendszerrel vannak felszerelve.
Körülbelül 240 külföldi tartózkodik az épületben, köztük a NATO és a Francia Idegenlégió tisztjei, valamint a biolabor alkalmazottai. Ahmetov által finanszírozott őreik száma eléri a 3000 főt.
A mariupoli Azovstal üzem alatt található biolabor az úgynevezett PIT-404-es létesítményben, amelyet a Metabiota, a Hunter Bidennel, Rinat Akhmetovval és Volodimir Zelenszkijvel kapcsolatban álló társaság épített és üzemeltet.
A biofegyver-teszteket ennek a létesítménynek a laboratóriumaiban végezték. Mariupol lakosainak ezrei lettek „tengerimalacok” ezekben a szörnyű tesztekben. És főleg nyugati „specialisták” vettek részt ezekben az embertelen kísérletekben.
A francia hírszerző tisztek és a különleges erők tisztjei nem tudták kihozni bajtársaikat Mariupolból. Ezért hívta Macron annyiszor a Kremlbe, és „humanitárius folyosókat” kért.
A mentőakció során néhány francia titkosszolgálati tiszt meghalt. A francia katonai hírszerzés vezetőjét, Eric Videaud-ot 2022. március 31-én menesztették a francia hírszerzés kudarcai miatt az ukrajnai háborúban.
Eric Videaud – a francia katonai hírszerzés (DRM) vezetője
Az Egyesült Államokból, Kanadából, Németországból, Franciaországból, Olaszországból, Törökországból, Svédországból, Lengyelországból és Görögországból érkezett tisztek most Azovstal börtönében rekedtek. Roger Cloutier amerikai altábornagyot, akit a DNR Népi Milícia a közelmúltban elfogott egy lezuhant helikopterről, az orosz GRU (orosz civil titkoszolgálat) és az SVR (orosz katonai titkosszolgálat) Mariupolban felkutatta szeretőjét és megfigyelték Törökországban, Izmirben.
A hölgy ukrán állampolgár, akit a titkosszolgálat Klute néven ismer, mint utazó feleségként, bizalmasként és tolmácsként kísérte a tábornokot. Amint arról információ érkezett, hogy ez a nő az oroszországi Mariupolba érkezett, Oroszország hadműveletet indított és blokád alá vette a várost.
Roger Cloutier – amerikai altábornagy
A Nyugatnak meg kell mindezt magyaráznia!
Bár ezt a hírt még nem erősítették meg egymástól függetlenül, sok mindent megmagyaráz. Általában az Egyesült Államok minden egyes megölt amerikai állampolgárt háborús okként tekint. Ez Ukrajnára nem vonatkozik. Még amikor Oroszország lerombolta a Lviv melletti kiképzőközpontokat, ahol igen jelentős számú nyugati katona halt meg, egyetlen nyugati ország sem emelte fel szavát. Nem is tudták, mert akkor be kellett volna ismerniük, hogy Ukrajnában aktív NATO-erők működnek. Ugyanez vonatkozik természetesen a Mariupolra és az Azov Steelre is. Ott azonban bizonytalan a NATO számára. Embereik csapdába estek, és csak idő kérdése, mikor fogy ki a lőszer, és az éhség kiűzi a patkányokat a lyukakból. Oroszország és a DPR élve akarja elfogni ezeket az embereket, akárcsak az amerikai vezérőrnagyot. Akkor a Nyugatnak meg kell magyaráznia, mit csináltak ott az emberei.
Az olasz TG7 kanális riportja a rakétáról, amivel a civileket ölték meg a pályaudvaron Kramatorszban.
Ukrán Tochka-U rakéta – a szériaszám alapján még a raktárt is meg tudják jelölni ahol tárolták.
Most lássuk, mi történik Kramatorszkba. Több mint 100 civil halt meg ott, amikor egy rakéta becsapódott az evakuációs vonatra várakozó tömeg közepébe. Szörnyű bűn. Akkor miért nem használják ki ezt ugyanúgy, mint a butschai haláleseteket? Buchában a megírt propaganda narratíva játszódik, és amíg nincs valódi független vizsgálat, mindenkinek magának kell eldöntenie, melyik verziót hiszi el.
Kramatorszkban más a helyzet. A rakéta törmelékéről sorozatszámú fotók vannak, ami bizonyítja, hogy az orosz beszámoló helyes. Ez egy olyan típusú rakéta, amelyet az orosz hadsereg már régóta nem használt. Nem csak az. A sorozatszámmal bizonyítható, hogy melyik raktárból származott ez a fegyver, és kétségtelen, hogy az ukrán hadsereg birtokában volt. Kramatorszk tehát eltűnt a nyugati narratívából. Ennek ellenére a gondosan eltervezett művelet, amely jellemzően megtévesztéssel jár be van ütemezve, mert aki el akarja hinni, az csak nyugati tagadással világosítható fel és azzal pedig nem lesz.
A különféle biolaborok létezése ma már nem tagadható
Az egy dolog, hogy hadifelszerelést szállítunk – ettől is leszel egy háborús fél –, de más, ha az idegen katonák aktívan részt vesznek, még ha „csak” „kiképzőként” is. Ezek olyan szakemberek, akik például műholdképeket értékelnek, hogy aztán stratégiai információkat adjanak át Kijev katonáinak?
Vagy akár maguk is adnak taktikai utasításokat? Az USA folyamatosan azt hirdeti, hogy nem avatkozik be ebbe a háborúba. De a „kiképzőkkel” és a Mariupolból most érkezett információkkal ez már a következő lapos hazugság. Így nem kell csodálkozni azon, ha az USA ilyen szokatlanul hallgat, amikor szakembereit megölik Ukrajnában.
Érdekes lesz látni, milyen propaganda-dobpergéssel fog reagálni a NATO , amikor Oroszország bemutatja a világ nyilvánosságának a mariupoli acélgyár foglyait.
A különféle biolaborok létezése ma már nem tagadható. Ha ezen felül olyan embereket is bemutatnak, akik aktívan együttműködtek, sőt aktívan részt vettek a háborús erőfeszítésekben, akkor a NATO szorulni fog. Lesznek ezúttal következményei?
A tapasztalatok szerint a nyugati médiamonopólium is nagylelkűen figyelmen kívül hagyta az USA minden hazugságát az arab térségben.
De ami fontos lesz, az az, hogy a világ a NATO-n kívüli világ, lássa, ki is a gonosz hazug. Csak „a hazugság birodalma”, ahogy Putyin oly találóan nevezte.
Ez még jobban elszigeteli a NATO-t, megnehezítve az Egyesült Államok birodalmi bűneinek humanitárius akciókká való fehérítését. Már jó néhány éve szankcióháborúk dúlnak Oroszország ellen, amely nem akar alávetni magát a „pax amerikanának”.
Tehát azt gondolom, hogy Németország valójában egyáltalán nem harcol Ukrajnáért, valójában nem tudja, nem akarja támogatni ezt az alapvetően korrupt államot, hanem csak a NATO Oroszország elleni kartelljében harcol. Mindegy, mibe kerül, és legkésőbb a vietnami háború óta megszokhattuk az USA háborús bűneit. Igen, mi is Oroszország ellen harcolunk, egészen az utolsó ukránig.
***
A hidegháború az előfeltétele annak, hogy a régi ellenségkép ilyen gyorsan újra aktivizálódjon a modern Oroszországgal szemben. De hogyan jött létre egyáltalán a hidegháború, amikor Amerika a Szovjetuniót szövetségeseként hihetetlen mértékben fegyverekkel és anyagokkal támogatta a Német Birodalom ellen. Bármilyen hihetetlennek is tűnik, a Hitler elleni német ellenállás tisztjei voltak azok, akik kihasználták az USA tudatlanságát, hogy megmentsék Németországot a második Versailles-tól. Így Németországot az USA felépítette és újra iparosította a Szovjetunióval szembeni frontállammá. Olvassa el Reinhard Leube utolsó két művét: „Entzaubert” és „Ende und Anfang”. Olyan információkkal látják el Önt, amelyektől eddig megfosztottak. Példányait közvetlenül a kiadótól rendelheti meg itt, vagy vásárolhatja meg őket a helyi könyvesboltban.
Írta: Peter Haisenko
…
Biológiai-katonai kísérletek a 404-es gödörben – A NATO titkos biológiai laboratóriuma 30 méter mélyen az Azovstal alatt Mariupolban
Ez lesz az egész 404-es saga robbanásveszélyes története, nem a Bucha hamis zászló. Igen, még mindig egy csomó NATO-s főnök bujkál az azovi neonácikkal együtt az Azovstal belsejében. A kulcs mégis az, hogy mi történt ebben a földalatt, 8 emelettel lejjebb.
A mariupoli repülőtéren lévő „Biblioteka” civil foglyai azt mondták, hogy folyamatosan fenyegették őket, hogy egy gödörbe küldik őket – ahonnan soha nem térnek vissza. A „gödör” egy NATO által működtetett földalatti biolabor lehetett az Azovstalban. Az Avostal tulajdonosa, Akhmetov kiborult.
A 404-ben végzett biokatonai kísérleteket Akhmetov cége, a Metabiota végezte. Az orosz Nyomozó Bizottság kétségbeesetten gyűjti a bizonyítékokat egy VALÓDI, közelgő Nürnbergi per 2. tárgyalására. Tehát a „baljós gödör” valódi története hamarosan kiderül.
Áprilisban. 10-én egy névtelen felhasználó a 4chan.org-on több információt adott a 404-es gödörről és arról, hogy mi folyik Mariupolban:
Az Azovstal ipari övezet alatt, amely Rinat Akhmetov oligarcha tulajdonában van, 24 km alagút található, akár 30 méter mélyen.
Ez egy PIT-404 titkos NATO-létesítmény is – és egy titkos NATO biológiai laboratórium biológiai fegyverekkel. A PIT-404-es létesítményben a NATO-tisztek el vannak zárva. Az alagutak páncélvédett bunkerrendszerrel vannak felszerelve.
Körülbelül 240 külföldi tartózkodik odabent, köztük a NATO és a francia idegenlégió tisztjei, valamint a biolabor munkatársai. Az Akhmetov által finanszírozott biztonsági szolgálatuk akár 3000 embert is magában foglalhat.
A mariupoli Azovstal üzem alatt található biolabort az úgynevezett PIT-404-es létesítményben a Hunter Biden, Rinat Akhmetov és Vlagyimir Zelenszkij nevével fémjelzett Metabiota cég építette és üzemelteti.
A létesítmény laboratóriumaiban biológiai fegyverek előállítására irányuló kísérleteket végeztek. Mariupol lakosainak ezrei váltak „kísérleti nyulakká” ezekben a szörnyű kísérletekben. És többnyire nyugati „szakemberek” vettek részt ezekben az embertelen kísérletekben.
Néhány francia hírszerző tiszt meghalt a mentőakció során. A francia hírszerzés vezetőjét, Eric Vido-t 2022. március 31-én elbocsátották a francia hírszerzés kudarcai miatt az ukrajnai háborúban.
Az USA, Kanada, Németország, Franciaország, Olaszország, Törökország, Svédország, Lengyelország és Görögország(+Izrael?) tisztjei most az Azovstal börtönében vannak elzárva. Roger Clothier amerikai altábornagyot, akit a DPR népi milíciája a minap egy lezuhant helikopterből fogott el, a törökországi Izmirben lévő szeretője külső megfigyelésének eredményei alapján a törökországi vezérkari GRU és az orosz SVR Mariupolban követte nyomon.
A hírszerzés által Klute néven ismert ukrán állampolgár mindig elkísérte a tábornokot, mint utazó feleség, bizalmas és tolmács. Amint jelentették, hogy ez a hölgy Mariupolba érkezett, Oroszország katonai műveletet indított és lezárta a várost.
Pepe Escobar (szül. 1954) brazil újságíró és geopolitikai elemző. Az Asia Times „The Roving Eye” című rovata rendszeresen tárgyalja a multinacionális „közel-keleti és közép-ázsiai dominanciáért folytatott versenyt”.
„Barátságtalan látogatás”: Az osztrák kancellár könyörgött Putyinnak, hogy evakuálási folyosót kapjanak a Mariupolban a 404-es aknában rekedt NATO-tisztek.
Az EU megemelte az Ukrajnának nyújtott katonai célú támogatását
Az Európai Unió Tanácsa további 500 millió euróval, összesen 1,5 milliárd euróra egészítette ki az Ukrajnának nyújtott támogatását, a finanszírozás a katonai felszerelések szállítását segíti – tájékoztatott az uniós tanács szerdán.
Közölték: az Európai Békekeret (EPF) keretében elfogadott segítségnyújtási intézkedés újabb részlete lehetővé teszi az EU számára, hogy tovább támogassa az ukrán fegyveres erők képességeit az ország területi egységének és önállóságának védelme, valamint a polgári lakosság biztonságának szavatolása érdekében az orosz katonai támadással szemben.
Az intézkedésekkel olyan felszerelések és eszközök – köztük egyéni védőeszközök, elsősegély nyújtására alkalmas készletek, üzemanyag, valamint katonai felszerelések – biztosítását finanszírozzák, amelyek halálos fenyegetéssel szemben nyújthatnak védelmet. A támogatási intézkedések érvényességének időtartama 24 hónap.
Az uniós tanács közleményében leszögezte: Oroszország katonai agressziója Ukrajna ellen súlyosan sérti a nemzetközi jogot, az ENSZ Alapokmányának elveit, továbbá aláássa az európai és a globális biztonságot és stabilitást. „Oroszország és bűntársa, Fehéroroszország, teljes felelősséggel tartozik a háborúért, felelőseinek felelniük kell az elkövetett bűncselekményeikért” – fogalmaztak.
Az Európai Unió követeli, hogy Oroszország hagyjon fel katonai akciójával, haladéktalanul és feltétel nélkül vonjon ki minden erőt és katonai felszerelést Ukrajna egész területéről, és teljes mértékben tartsa tiszteletben az ország területi egységét, önállóságát és függetlenségét Ukrajna nemzetközileg elismert határain belül – tették hozzá.
Oroszország figyelmeztette az Egyesült Államokat az Ukrajnába történő fegyverszállítás következményeire: a külföldi fegyvereket szállított konvojok az orosz fegyveres erők legitim célpontjaivá válnak – mondta Szergej Rjabkov külügyminiszter – helyettes.
„Figyelmeztettük az Egyesült Államokat, hogy Ukrajnának számos országból származó, általuk szervezett fegyverekkel való pumpálása nemcsak veszélyes lépés, hanem olyan akció is, amelyek a szállító konvojokat az orosz hadsereg legitim célpontjaiá változtatják” – mondta Rjabkov az orosz „Pervüj Kanal” televíziós csatornán.
„Figyelmeztettünk továbbá az olyan típusú fegyverek, mint az ember által hordozható légvédelmi rendszerek Ukrajnának történő meggondolatlan átadásának következményeire is” – tette hozzá.
Boris Johnson megerősítette az ukrán elnökkel való tárgyalást követően, hogy a Nyugat továbbra is dolgozik az újabb szankciókon Oroszország ellen és elismerően beszélt arról, milyen masszív ellenállást tanúsítanak az ukránok:
„Szerintem az ukránok egy oroszlán bátorságát mutatták és Volodimir volt az, aki az oroszlán ordítását tette hozzá. Az Egyesült Királyság és mások támogatni fogjuk őket felszereléssel, technológiával, know-how-val, hírszerzéssel, hogy Ukrajna ellen sose indítsanak még egyszer inváziót”
Hozzátette: „mindezt annak érdekében, hogy Ukrajnát többet soha ne bánthassák, hogy Ukrajnát körbebástyázzuk és megvédjük. Innentől nem zsarolhatják őket többet, innentől nem fenyegetheti őket senki.”
Tegnap Kijevbe utazott Andrzej Duda lengyel, Gitanas Nauseda litván, Egils Levits lett és Alar Karis észt elnök, az ukrán fővárosban Volodimir Zelenszkij ukrán államfővel találkoznak – közölte szerdán a Twitteren a varsói államfői hivatal külügyi irodájának főnöke, Jakub Kumoch.
Baltijas un Polijas līderi šodien ierodas Kijivā, lai tiktos ar @ZelenskyyUa .??
— Valsts prezidenta kanceleja (@Rigas_pils) April 13, 2022
A négy államfő a reggeli órákban már Ukrajnában volt. „Országaink így mutatják ki támogatásukat Ukrajnának és elnökének” – olvasható Kumoch bejegyzésében.
A PAP lengyel hírügynökséggel Kumoch közölte: a balti államok Lengyelország kulcsfontosságú partnerei a térség biztonságát érintő ügyekben. A kijevi utat Lengyelország szervezi, az ukrán féllel együtt biztosítja ennek logisztikáját és biztonságát.
A négy államfő kedd este találkozott a délkelet-lengyelországi Rzeszówban, a zárt ajtók mögött zajló rendkívüli csúcstalálkozó napirendjén a térségbeli biztonsági helyzet, valamint az Ukrajnának nyújtandó támogatás szerepelt a varsói államfői hivatal közlése szerint.
A lengyel, a litván, a lett és az észt elnök kijevi útja az első ilyen szintű látogatás az ukrajnai háború kitörése óta.
Ukrán fegyveresek lövöldöztek egy orosz határellenőrző pontra a Kurszk régióban.
Az Ukrán Fegyveres Erők tüzelési pozícióját orosz viszonzó tűz nyomta el – mondta az Orosz Föderáció Kurszk régiójának kormányzója, Roman Sztarovojt.
Április 13 – án délután a Kurszki – régió Korenyevszkij körzetében egy orosz határőr posztra lőttek Ukrajnából. Az ukrán fegyveresek kézi lőfegyvereket használtak – tájékoztatott Telegram csatornáján Roman Sztarovojt.
„Határőreink viszontűzzel fojtották el azt a pontot, ahonnan a lövöldözést végrehajtották” – írta a kormányzó
Hozzátette, hogy a tüzet az erdősávból lőtték Ukrajnából. Oroszország területén történt az incidensnek nincs áldozata, és nincs pusztítás – közölte Sztarovojt.
Korábban az Orosz Föderáció Kurszk régiójának területén sárga szintű terrorveszély riasztást vezettek be.
„Az orosz fegyveres erők csapásokat fognak mérni az ukrajnai döntéshozatali központokra, a többi között Kijevben is, ha az ukrán csapatok megkísérelnek szabotázst elkövetni és csapást mérni az oroszországi létesítményekre – jelentette ki szerdán Igor Konasenkov vezérőrnagy, az orosz Honvédelmi Minisztérium szóvivője.
„Látjuk az ukrán csapatok szabotázs – és csapásmérési kísérleteit az Oroszországi Föderáció területén lévő létesítmények ellen. Ha az ilyen esetek folytatódnak, az Oroszországi Föderáció fegyveres erői csapást fognak mérni Ukrajna döntéshozatal központjaira, a többi között Kijevben lévőkre is, amelytől az orosz hadsereg eddig tartózkodott” – mondta Konasenkov.
A szóvivő figyelmeztetését megelőzően ismertté vált, hogy az orosz Kurszk – régióban fekvő Gorgyejevka faluban lévő határellenőrző pontra szerdán Ukrajna felől tüzet nyitottak, amit az orosz határőrök viszonoztak.
Konasenkov hangsúlyozta, hogy mindeddig az orosz hadsereg tartózkodott az ilyen akcióktól, most azonban Oroszországban egyre gyakrabban találkoznak azzal, hogy az ukrán hadsereg csapást mér és szabotázst hajt végre az Orosz Föderáció területén.
Az orosz Fekete – tengeri Flotta zászlóshajóján, a Moszkva rakétacirkálón tegnap kitört tűz következtében a hajó lőszerkészletének egy része felrobbant, és a hajó súlyosan megsérült. A legénységet teljesen evakuálták, a tűz oka ismeretlen.
Az orosz Honvédelmi Minisztérium tömegkommunikációs osztálya sajtóközleményt adott ki az esetről, amelyben az információt 100%-ban megerősítették.
A nyugati médiákban a történést ukrán csapásként tálalják, és illusztrációként egy régebbi – ehhez az esethez semmiképp nem kapcsolódó – fotót használnak. (Egy tanzániai hajó égése 2019 – ből!)
A tűz idején a hajó a Fekete – tengeren végzett feladatokat.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
A koncentrációs táborok rendszerét már jóval az 1939. évi lengyelországi invázió előtt általánosan bevezették a Harmadik Birodalomban, és Himmler irányításával még békeidőben tökéletesítették e rendszer szervezetét; a módszereket németeken próbálták ki és ellenük alkalmazták először.
Az 1933 február 28-i elnöki szükségrendelet (Hitler ilyen kérdésekben nemigen vesztegette az időt) bevezette a Harmadik Birodalom jogrendjébe a „Schutzhaft”, azaz védőőrizet fogalmát, így bárkit, aki a legcsekélyebb jelét is adta annak, hogy esetleg aktívan szembe fog szállni az új rezsimmel, ártalmatlanná lehetett tenni. Ilymódon a következő hat év folyamán sokezer németet hurcoltak koncentrációs táborokba, hogy ott „kezelésbe vegyék” őket; sokan közülük sohasem nyerték vissza szabadságukat.
A Gestapóra bízták tehát „a párt és az állam összes ellenségei felszámolásának” feladatát, és ennek a szervezetnek tevékenysége nyomán népesültek be a koncentrációs táborok, melyek keretlegénységét az SS szolgáltatta.
Ebben a fejezetben megmutatjuk, hogy ezt a fegyvert, amelyet közvetlenül a háború kitörését megelőző években kovácsoltak és próbáltak ki, hogyan használták fel a háború éveiben a megszállt területek lakosainak terrorizálására, és arra, hogy közülük sokmillió embert elpusztítsanak.
1939-ben, a hadüzenet pillanatában, hat koncentrációs tábor volt Németországban, összesen mintegy 20 000 fogollyal. A következő két évben további táborokat építettek, s ezek közül jónéhánynak neve világszerte fogalommá vált; ilyenek Auschwitz, Belsen, Buchenwald, Fossenberg, Mauthausen, Natzweiler, Neuengamme, Ravensbrück és Sachsenhausen.
A háború alatt a leigázott és megszállt területek lakosai közül a legalacsonyabb becslés szerint is tizenkét millió férfit, asszonyt és gyermeket gyilkoltak meg a németek; ezek közül nyolcmillió a német koncentrációs táborokban pusztult el. Sir Hartley Schawcross, aki a háborús főbűnösök ellen indított perben az Egyesült Királyság főügyésze volt, záróbeszédében ezt mondta erre vonatkozólag: „Tizenkét millió gyilkosság! Az európai zsidók kétharmad részét, több mint hatmillió zsidót végeztek ki, maguknak a gyilkosoknak az adatai szerint. Akárcsak a sorozatgyártást valamely iparágban, úgy szervezték meg a gyilkosságokat Auschwitz, Dachau, Treblinka, Buchenwald, Mauthausen, Maidanek és Oranienburg gázkamráiban és krematóriumaiban.”
Sokmillió embert szállítottak a megszállt területekről ezekbe a táborokba; voltak, akik azért kerültek ide, mert zsidók voltak, mások, akiket korábban rabszolgamunkára hurcoltak el hazájukból, azért, mert munkaképtelenekké váltak; volt sok orosz hadifogoly a koncentrációs táborokban, azonkívül a „Kugelerlass” számos áldozata, továbbá „Nacht und Nebel” foglyok. Itt mocskos barakkokba, a legmegalázóbb körülmények között zsúfolták össze őket, parancsolgattak nekik, verték, kínozták, éheztették, végül pedig halálra dolgoztatták vagy „felszámolták” a foglyokat — így nevezték a németek a gázkamrákban való tömegkivégzéseket.
A koncentrációs táborok — úgy amint azt kiagyalóik gondosan kitervelték — valóban elrettentő hatással voltak az emberekre. Kezdetben még Németországban is a titokzatosság fátylát borították a koncentrációs táborokra, és ezt, valamint a hivatalos körök által sugalmazott mendemondákat használták fel rejtélyességük növelésére és az irtózat fokozására. Sokan nem tudták pontosan, mi folyik a szögesdrót-kerítések mögött, de alig voltak olyanok, akik ne sejtették volna.
Azt akarták, hogy sohase lebbenjen fel teljesen a titokzatosságnak ez a fátyla. Néhány kiváltságos embernek alkalmilag bepillantást engedtek a táborok életébe, és a koncentrációs és munkatáborok nagyszámú polgári alkalmazottja nyilván elejtett rokonai és barátai körében egy-két szót arról, amit ott bent látott. Azt akarták, hogy Németország ellenfelei sohase szerezhessenek teljes bizonyosságot az elkövetett bűntettekről, s terveket dolgoztak ki valamennyi tábor teljes megsemmisítésére és életbenmaradt foglyaik elpusztítására; e tervek végrehajtását csak a Szövetségesek gyors előrenyomulása és Németország hirtelen összeomlása akadályozta meg.
Azóta már világszerte jól tudják, milyen borzalmak játszódtak le a koncentrációs táborokban. Az életbenmaradottak elmondták, mit éltek át, és maguk a táborok is bizonyságot szolgáltattak azokról a szörnyűségekről, amelyeknek néma tanúi voltak. Azokat, akik elsőnek léptek be a felszabadulás után ezekbe a táborokba, életük végéig kísérteni fogja az az iszonyatos látvány, amely ott eléjük tárult.
A következőkben megpróbáljuk ismertetni e táborok egynémelyikét; leírjuk, milyen körülmények között, milyen megaláztatásban, szennyben és kínzások közepette éltek mindazok, akiket ott fogva tartottak.
Auschwitz
Auschwitznak (Oswiecim), ennek a 12 000 lakosú, Varsótól körülbelül 160 kilométerre délnyugatra fekvő lengyel városkának a nevét a háború előtt Lengyelországon kívül sehol sem ismerték. Fekvése igen kedvezőtlen. Egy sík medence legmélyebb pontján épült, számos apró, poshadt vizű tó veszi körül, s így nyirkos, egészségtelen, rossz a levegője.
Nem meglepő tehát, hogy az Auschwitzot körülvevő ködös, mocsaras vidéken egyetlen emberi település sem volt. Valaki egyszer azt mondta erről a vidékről: „Az élet ezer éven át elkerülte ezt a helyet, mivel a halál tanyázott itt.”
És valóban nem hiába őrködött itt ezer éven át a halál: a németek ezen a helyen létesítették az „auschwitzi koncentrációs tábort”, ahol volt idő, amikor naponta tízezer embert vittek a gázkamrákba, s magának a tábor parancsnokának számításai szerint nem kevesebb mint hárommillió embert gyilkoltak meg ilyen és egyéb módon.
Megnyitásakor a tábor hat roskatag barakképületből és egy düledező dohánygyárból állt; később azonban jelentékenyen kibővítették. 1940 május 1-én Rudolf Franz Ferdinand Höss SS-Hauptsturmführert előléptették, és Auschwitzba helyezték át Sachsenhausenból, ahol 1938 óta a parancsnok mellett látta el a segédtiszti teendőket. Auschwitznak fontos szerepet szántak, főként a lengyelországi ellenállás szétzúzásában, mivel a náci megszállást ennek a szerencsétlen országnak a lakosai távolról sem fogadták valami nagy lelkesedéssel. Éppen ezért erélyes táborparancsnokot kellett találni.
Hössnek megvolt ehhez a szükséges előképzettsége, és nyilván minden különösebb nehézség nélkül rákerült a legesélyesebbek listájára. Katona volt az első világháborúban, majd pedig sziléziai és schleswig-holsteini gazdaságokban dolgozott 1923-ig; ekkor részt vett egy gyilkosságban, amelyért tíz évi börtönre ítélték. Öt év után kegyelmet kapott, szabadlábra helyezték, és 1932-ben Münchenben csatlakozott a náci párthoz.
1933-ban Pomeránia egyik uradalmában egy SS-lovasszázad parancsnoka volt, és itt vonta magára egy szemle alkalmával Himmler figyelmét, aki úgy vélte, hogy Hösst tapasztalatai és magatartása alkalmassá teszik arra, hogy valamelyik koncentrációs táborban vezető tisztséget töltsön be.
Ettől kezdve biztosítva volt a jövője. 1934-ben Dachauba kerül, ahol eleinte a védőőrizetesek táborában volt Blockführer, egészen addig, amíg 1938-ban Sachsenhausenba helyezték át.
1941-ben Himmler szemlét tartott Auschwitzban, és utasításokat adott a tábor kibővítésére és a környező mocsarak lecsapolására. Egyidejűleg a közeli Birkenauban 100 000 orosz fogoly számára újabb tábort létesítettek. Ettől kezdve napról napra nőtt a foglyok száma, noha elhelyezésük körülményei igen rosszak voltak. Megfelelő egészségügyi intézkedések híján rendszeresen pusztítottak közöttük a járványos betegségek.
1941-ben érkezett ide az első zsidókból álló szállítmány Szlovákiából és Felső-Sziléziából, és az ilyen szállítmányokkal érkező munkaképteleneket kezdettől fogva gázzal végezték ki a krematórium épületének egyik helyiségében.
Később, még ugyanebben az évben, Himmler Berlinbe rendelte Hösst, és közölte vele, hogy Hitler elrendelte az európai zsidók kérdésének „végleges rendezését”, s mivel nézetük szerint a többi lengyelországi megsemmisítő tábor nem működött elég eredményesen, és nem alkalmas kibővítésre, utasították Hösst, hogy utazzon Treblinkába, és vizsgálja meg az ottani megsemmisítő berendezéseket.
Höss 1942 tavaszán ellátogatott Treblinkába, és az ott alkalmazott módszereket meglehetősen kezdetlegeseknek találta. Itt a kivégzés apró kamrákban történt, amelyekbe csöveken robbanómotorokból kipufogó gázt vezettek. Ez az eljárás azonban nem volt eléggé megbízható, mivel a motorok zsákmányolt öreg járművekből és tankokból származtak, és gyakran felmondták a szolgálatot. Ezért nem is tudták végrehajtani a tervben előirányzott programot, noha a táborparancsnok kimutatásai szerint az előző hat hónapban 80 000 embert pusztítottak el gázzal. Ez azonban nem volt elég Himmlernek, aki éppen akkor fogott hozzá a varsói gettó felszámolásához.
Éppen ezért úgy döntöttek, hogy Auschwitz a legmegfelelőbb tábor erre a célra, egyrészt mivel négy vasútvonal csomópontja volt, másrészt pedig minthogy a környező vidék nem volt sűrűn lakott, a tábor területét teljesen el lehetett zárni a külvilágtól.
Hössnek négy hét időt adtak terve elkészítésére, és utasították, hogy lépjen érintkezésbe Eichmann Obersturmbannführerrel, aki meglehetősen fontos állást töltött be az RSHA 4. hivatalában*. Az RSHA 4. számú hivatala foglalkozott az összes Gestapo-ügyekkel. Abban az időpontban Müller Obergruppenführer volt a vezetője.* Eichmannak kellett megbeszélni Höss-szel, milyen tervezeteket küldjön be neki az áldozatok tömeges megsemmisítésére vonatkozóan.
Egyre több szállítmány érkezett, és mivel az újabb krematóriumok csak az év végére készülhettek el, az újonnan érkezetteket ideiglenes gázkamrákban kellett kivégezni, tetemüket pedig gödrökben hamvasztották el.
Birkenau közelében, egy félreeső helyen fekvő két majorsági épületet légmentesen záródó ablakokkal és erős faajtókkal láttak el. A szállítmányokat egy Birkenau mellett elhaladó mellékvágányra irányították, ott nyitották ki a vagonokat, és a munkaképes foglyokat az auschwitzi és birkenaui táborokba vitték. A többieket elgázosításra szánták, és ezek közül a járni tudókat a mellékvágánytól egy kilométer távolságban levő gázkamrába hajtották. A betegeket és járni nem tudókat teherautón szállították oda.
A majorsági épületnél egy palánk mögött mindnyájuknak le kellett vetkőzniük. Az ajtón „Desinfektionsraum” (fertőtlenítő helyiség) felírás volt olvasható, és a foglyokkal elhitették, hogy tetvetlenítés végett viszik be őket ebbe az épületbe.
Amikor elkészültek a vetkőzéssel, az érkezettek létszámától függő — általában 250 emberből álló — csoportokban mentek be a helyiségbe. Rájukzárták az ajtókat, és a falakban elhelyezett, különleges módon szerkesztett nyílásokon át egy-két „Cyclon B” gázt tartalmazó bádogdobozt dobtak be. A „Cyclon B” gáz, amelyet általában erre a célra használtak, nyers hidrogéncianidot tartalmazott. Az, hogy mennyi ideig tartott, amíg az áldozatok elpusztultak, az időjárástól függött, de általában legfeljebb tíz percet vett igénybe.
Félóra múlva kinyitották az ajtókat, a holttesteket egy állandóan erre a munkára felhasznált, foglyokból álló különítmény kihordta, és gödrökben elhamvasztotta. A hullák elégetése előtt a gyűrűket lehúzták róluk, az aranyfogakat pedig kitördelték szájukból. A hullák közé tűzifát raktak, és amikor már körülbelül 100 hulla volt a gödörben, parafinnal átitatott rongyokkal meggyújtották a fát. Amint elharapóztak a lángok, újabb hullákat dobáltak a gödörbe. Ha esett az eső, a gödör fenekén egybegyűlt zsiradékot vödrökkel öntötték a máglyára, nehogy a tűz kialudjon. Hat-hét óráig tartott ilyen körülmények között, amíg elhamvadt annyi hulla, amennyi színültig megtöltötte a gödröt. Az égő hús bűze még akkor is érezhető volt a táborban, ha a szél az ellenkező irányban fújt.
A gödörből kiszedett csontokat összetörték. Ezt a tábor foglyai végezték. Cementpadlóra halmozták fel a csontokat, és nehéz fadöngölőkkel porrá zúzták. A maradványokat teherautókra rakták, a Weichsel folyóhoz vitték, és a vízbe szórták.
A fenti leírás magának Hössnek 1946 márciusában tett vallomásából származik, és azokat a módszereket ismerteti, amelyeket az átmenetileg létesített gázkamrák használata idején alkalmaztak, azelőtt, hogy megépültek az új gázkamrák. Ezután Höss ismertette azokat a tökéletesített módszereket, amelyeket 1942 végén vezettek be, amikor a négy hatalmas új krematórium közül kettő elkészült.
Ettől kezdve már tömegesen érkeztek a szállítmányok Belgiumból, Franciaországból, Hollandiából és Görögországból, s ezeket a következőképpen fogadták. A vonat egy különleges, erre a célra épített rámpa mentén állt meg, amely a tábor raktára és a birkenaui tábor között húzódott. Ezen a rámpán válogatták szét a foglyokat, és egyúttal elvették tőlük poggyászukat. A munkaképes foglyokat innen valamelyik táborba szállították; a munkaképteleneket, akikre a megsemmisítés várt, az egyik új krematóriumhoz hajtották.
Először a gázkamrával szomszédos, hatalmas földalatti öltözőhelyiségbe kerültek. Itt padok és ruhafogasok voltak; tolmácsok közölték a foglyokkal, hogy fürdeni és tetvetleníteni viszik őket, s lelkűkre kötötték, hogy jól jegyezzék meg, hova akasztották ruháikat. Innen egy másik helyiségbe kellett menniük, amelyben zuhanyozók voltak, hogy az áldozatok elhiggyék azt, amit a tolmácsok mondtak nekik. Ilyen elővigyázatossági intézkedésekkel akarták elejét venni mindennemű pániknak; két altiszt az utolsó pillanatig a foglyok mellett maradt, hogy minden esetleges nyugtalanságot „lecsillapítsanak”.
Időnként előfordult azonban, különösen a Belsenből érkezett foglyok esetében, hogy az áldozatok tudták, mi vár rájuk. Belsenben nem voltak gázkamrák, és így, amikor a nyugatnémetországi Belsenben vonatra ültetett foglyok észrevették, hogy messze kelet felé szállítják őket, majd megérkeztek Felső-Sziléziába, mindinkább erőt vett rajtuk a nyugtalanság, mert gyanították, hova kerülnek.
Ezért valahányszor Belsenből érkezett egy-egy szállítmány, megszigorították a biztonsági intézkedéseket, a foglyokat kisebb csoportokba osztották, és különböző krematóriumokba küldték, hogy elejét vegyék mindennemű zavargásnak. SS-legények erős kordont vontak, s az ellenkező foglyokat erőszakkal tuszkolták be a gázkamrába. Rendzavarásokra azonban csak ritkán került sor, és általában beváltak azok a módszerek, amelyekkel meg akarták nyugtatni az újonnan érkezetteket.
Höss vallomásában beszámolt egy olyan esetről is, amikor komoly zavargásra került sor:
„Egy esetre különösen jól emlékszem. Belsenből érkezett egy szállítmány, s a foglyok kétharmad része, legnagyobbrészt férfiak, már a gázkamrában voltak, egyharmad részük pedig még az öltözőben. Három vagy négy fegyveres SS-altiszt lépett be az öltözőbe, hogy siettessék a vetkőző foglyokat, s ekkor zendülés tört ki. Leszaggatták a villanyvezetékeket, megrohanták és lefegyverezték az SS-katonákat, s az egyiket össze is szurkálták. A helyiség teljesen sötét volt, a kijáratnál álló őr és a bent tartózkodó foglyok vaktában lövöldöztek egymásra. Amikor odaérkeztem, elrendeltem, hogy zárják be az ajtókat, és befejeztettem az első csoport elgázosítását, azután pedig apró fáklyákkal felszerelve, az őrséggel együtt bementem a helyiségbe, s ott a foglyokat az egyik sarokba szorítottuk, majd egyenként a krematóriumnak egy másik helyiségébe vitettem őket, ahol parancsomra kézi fegyverekkel végeztek velük.”
A nők sokszor a fogasokra akasztott ruháik mögé rejtették gyermekeiket, s nem vitték be őket magukkal a gázkamrába. Ezért a krematóriumban dolgozó különítmény tagjainak az SS-legények felügyeletével mindig át kellett kutatniuk a ruhákat, és ha gyermekeket találtak mögéjük rejtve, őket is bevitték a gázkamrába. Az új, tökéletesített gázkamrákban a gázcsapok kinyitása után félórával üzembehelyezték az elektromos ventillátort, s a hullákat lifttel a hamvasztó kemencékhez szállították. Tizenkét óra alatt öt kemencében körülbelül kétezer holttestet tudtak elégetni.
A foglyok ruhaneműit és egyéb holmiját a raktárban válogatta szét egy foglyokból álló különítmény, amely állandóan oda volt beszállásolva és munkára beosztva. Az értéktárgyakat havonta beszolgáltatták a berlini Reichsbanknak. A ruhaneműt kitisztítva elküldték a hadiüzemeknek a rabszolga-munkaerő számára. Az aranyfogakat beolvasztották, s összegyűjtve havonta eljuttatták az SS egészségügyi osztályának.
Höss 1943 decemberében eltávozott Auschwitzból, de az embertelen pusztítás tovább folyt. Maga Höss fontos beosztást kapott Münchenben Pohl Obergruppenführer mellett. Ebben a minőségben gyakran tartott szemlét a koncentrációs táborokban, és sok minden, amit ma ezekről az intézményekről tudunk, tőle származik. Tőle tudjuk, hogy Auschwitzban nem kevesebb mint hárommillió embert végeztek ki, s ezek közül 2,5 millió a gázkamrákban lelte halálát.
Azt is ő mondta el, hogy parancsnoksága idején egyetlen utasítás alapján 70 000 orosz hadifoglyot végeztek ki Auschwitzban. És ugyancsak az ő parancsnoksága idején, 1943-ban volt olyan időszak, amikor naponta 10 000 fogoly került a gázkamrába.
Az Auschwitzba érkező haláltranszportokkal 90 000 ember jött Szlovákiából, 65 000 Görögországból, 11 000 Franciaországból, 20 000 Belgiumból, 90 000 Hollandiából, 400 000 Magyarországból, 250 000 Lengyelországból és Felső-Sziléziából és 100 000 Németországból.
Auschwitz tehát rászolgált a „haláltábor” névre. Főkapuja felett „Arbeit macht frei” (A munka szabaddá tesz) felirat díszelgett. Dante Poklának felirata — „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” — stílszerűbb volt.
Egy SS-legény, aki Auschwitzban szolgált, így írta le a tábort:
„A «Vigyázat! Életveszélyes!» feliratú táblákkal ellátott sűrűszövésű, magas kettős szögesdrótkerítések, a géppuskás és géppisztolyos őrszemekkel megrakott őrtornyok és a kihalt, zord téglablokkok láttán minden újonnan érkezőt elfogta a teljes reménytelenség érzése, amikor ráébredt arra, hogy soha többé nem térhet innen vissza a szabad életbe. És valóban, csak igen kevesen kerülték itt el a gyötrelmes pusztulást. Sokan megérkezésük után néhány nappal öngyilkosok lettek. Amikor külső munkán voltak, az őrök közé rohantak, hogy azok lelőjék őket, vagy — a táborban használatos kifejezéssel szólva — «rámentek a drótra». A magasfeszültségű áram egyetlen ütése és egy géppuska-sorozat végzett velük, és így megszabadultak a további kínoktól. Valahányszor éjszaka lövések hallatszottak, mindenki tudta, hogy megint egy embert a drót felé kergetett a kétségbeesés, és most ott fekszik hitvány rongyaiba burkolva, élettelen tömegként, az úgynevezett semleges övezetben. Ez két méter széles salakcsík volt a belső drótkerítés mentén, és aki erre rálépett, azt lelőtték.
Másokat nadrágszíjukra felakasztva találtak meg reggel ágyuk oldalán. Az ilyen esetekben a blokk rendjéért felelős fogolynak jelentenie kellett az öngyilkosok számát a táborparancsnoknak.
Ilyenkor a «Személyazonosságot megállapító osztály» emberei a helyszínre siettek, minden oldalról lefényképezték a hullát, s kihallgatták a barakk többi lakóit, hogy megbizonyosodjanak róla, vajon a szerencsétlen öngyilkost nem a tábor más foglyai ölték-e meg. Minden képzeletet felülmúlt az a bohózatba illő álszenteskedés, amelyet ilyen alkalmakkor tanúsítottak. Mintha egy olyan táborban, ahol rendszeresen gyilkolták meg naponta az emberek ezreit, az SS-hatóságot a legkevésbé is érdekelte volna valamelyik szerencsétlen áldozat sorsa!”
Valamennyi koncentrációs táborban általában a polgári börtönökből kiválogatott német nemzetiségű hivatásos bűnözők töltötték be az alacsonyabb tisztségeket, s a koncentrációs táborok tapasztalt SS-legénysége képezte ki őket erre a munkára. Auschwitz sem volt kivétel e szabály alól; először harminc bűnöző érkezett ide, akiket azért válogattak össze, hogy ők alkossák az alsóbbrangú személyzet magvát. Ők voltak a táborfelügyelők (Lagerälteste), blokkfelügyelők (Blockälteste), szobafelügyelők (Stubendienst), és a kapók vagy munkavezetők*. A kapók felügyelői tisztet töltöttek be az egyes épületekben, brutálisan bántak a rájuk bízott foglyokkal, s ezek rettegtek tőlük.* Ezeket a legaljasabb bűnözők közül válogatták össze, a legtöbbjüket erőszakos bűncselekmények miatt hosszú börtönbüntetésre ítélték. Ugyan hol lehetett volna alkalmasabb eszközöket találni Himmler bűnös terveinek végrehajtására?
Két héttel később megérkezett az első lengyelországi szállítmány; kezdetben csak lengyel foglyokat hoztak Auschwitzba. A tábor fennállása alatt azonban összesen 26 különböző nemzethez tartozó foglyok kerültek ide, s a vége felé, amikor a tábort már úgyszólván kizárólag tömeges emberirtásra használták, a foglyok többsége zsidó volt. Alig akadt köztük olyan, aki valamiféle bűntettet követett volna el; egyszerűen azért kerültek ide, mert lengyelek, zsidók, cigányok, vagy szovjet hadifoglyok voltak.
Azokat, akiket nem küldtek rögtön a gázkamrákba, regisztrálták és számokkal látták el. Ezeket a számokat rávarrták a foglyok ruháira, és 1942-től kezdve alsókarjukra is rátetoválták. A foglyok különböző kategóriáit külön jelvényekkel is ellátták: a politikai foglyokat vörös háromszöggel jelölték meg, a hivatásos bűnözőket zölddel, a homoszekszuálisakat rózsaszínnel, a prostituáltakat és a perverz nőket feketével, a papokat pedig lilával. A zsidók Dávid-csillagot viseltek, később pedig sárga csíkot a háromszög felett.
Regisztrálásuk pillanatától kezdve teljesen megszűntek egyének lenni, puszta számoknak tekintették őket. Sem egyéniségük, sem tulajdonuk nem volt. Mindenüket elvették tőlük és elraktározták, kivéve néhány olyan tárgyat, amelyekre vonatkozóan külön rendelkezéseket hoztak, továbbá azokat a holmikat, amelyeket az SS-legények és az őrök a maguk vagy családjuk számára raboltak el tőlük.
Ennek a tábornak 35 épületében osztályozták és raktározták el a foglyoktól elszedett tárgyakat, és némi fogalmunk lesz az elkobzott javak mennyiségéről, ha meggondoljuk, hogy noha a németeknek a tábor kiürítése előtt sikerült tartalmával egyetemben felégetni 29 ilyen raktárt, visszavonulásuk után a megmaradt épületekben a következő tárgyakat találták: 348 820 öltönyt, 836 255 teljes női öltözéket, 5525 pár női cipőt, többezer fogkefét, borotválkozóecsetet és szemüveget, végül pedig mindenféle konyhai felszerelési tárgyakat, sőt még művégtagokat is.
Ha már a mindennapi élet ilyen szörnyű volt az auschwitzi táborban, nyilvánvaló, hogy a büntetésnek, ahhoz, hogy hatékony legyen, még kegyetlenebbnek kellett lennie. Ebben úgylátszik semmi sem akadályozta a tábor személyzetét. A táborparancsnok általában a következő büntetéseket szabta ki: korbácsolás, büntetőosztaghoz való áthelyezés, esetleg órákon át állnia vagy térdelnie kellett a fogolynak, vagy sötét, szűk cellába zárták*. Ennek a büntetésnek a „Stehzelle” nevet adták, mert a zárka olyan szűk volt, hogy csak állni lehetett benne.* Ezek a cellák olyan szűkek voltak, hogy a fogoly nem tudott bennük megmozdulni, és a büntetés egész ideje alatt állnia kellett. Birkenauban az ilyen cellák bejárata kutyaól nyílásához hasonlított, úgyhogy ember csak kúszva tudott bejutni a cellába.
A Stehzellet a kínzás különféle más formái kísérték és tették „változatossá”, így például kitépték az áldozat körmeit, vizet öntöttek fülébe; gyakran napokon át kizárólag erősen sózott főzeléket adtak neki enni, hogy minél jobban szomjazzon.
A korbácsolás a nyilvánosság előtt folyt le az esti létszámolvasás után egy külön erre a célra emelt szégyenfánál. Bőrkorbáccsal verték az áldozat ülepét. Noha szabály szerint a büntetésre kiszemeltnek ruhán keresztül kellett volna elszenvednie a verést, mindig véresre korbácsolták meztelen testüket. Ha a férfi vagy női fogoly elájult, magához térítették, és tovább folytatták a korbácsolást.
Nők számára általában azt szabták ki büntetésül, hogy hosszú időn át vigyázz állásban kellett állniuk, és ez alatt semminemű táplálékot nem kaptak. A térdeplésre ítélteknek térdelés közben kinyújtott kezükben egy-egy nehéz követ kellett tartaniuk. Ha a fogoly keze lehanyatlott, vagy ha elejtette a követ, megverték.
A hírhedt XI. számú blokkban helyezték el a büntetőszázadot. A tábor őrszemélyzetének egyik volt tagja a következőképpen írta le ezt a blokkot:
„Kívülről nézve alig különbözött a többi 28 épülettől, amelyekben a foglyok aludtak, vagy amelyeket konyhának, kórháznak használtak. Néhány kőlépcső vezetett az épület főbejáratához. A többitől eltérően, a XI. számú blokk ajtaja mindig zárva volt. Ha valaki csengetett, egy SS-őrszem jelent meg, akinek léptei már messziről visszhangzottak a látszólag kihalt épületben. Minden látogatót gyanakodva mért végig egy kis ablakrostélyon keresztül, mielőtt bebocsátotta volna. A folyosó félhomályában a belépő hatalmas rácsos vasajtóval találta szembe magát, amely szemmelláthatólag elzárta az épület fő részét. Már kívülről is feltűnt, hogy az ablakok csaknem teljesen be voltak falazva, csak keskeny résen át engedték be a fényt. Tekintettel arra, hogy a szomszédos blokk ablakait ferde falécek fedték, feltétlenül arra kellett gondolnia az embernek, hogy ennek megvan a maga különleges oka.”
Ebben a sötét, ijesztő külsejű épületben tartózkodtak a büntetőszázad tagjai, amikor éppen nem voltak munkán. Bármilyen volt az időjárás, mindig a szabadban dolgoztak, sokszor derékig érő vízben. Munka után egész éjszaka jéghideg helyiségekben a puszta földön feküdtek. Ilyen körülmények között a betegek arányszáma rendkívül magas volt, és mivel a XI. blokk betegei nem kerülhettek kórházba, igen sokan haltak meg közülük.
De ennél is többen haltak meg a bántalmazások következtében. A blokk Krankenmann nevű parancsnoka sok foglyot sajátkezűleg ölt meg. Felsorakoztatta a foglyokat egy kőfal előtt, és olyan erősen vágta állon őket, hogy állkapocscsontjuk eltört, fejük pedig a falhoz vágódott és összezúzódott.
Aki a tábor lakói közül munkaképtelenné vált, azt kiselejtezték és meggyilkolták. Ezt a rostálást különleges szemlék alkalmával végezték. A betegek és öregek, akik ismerték e szemlék célját, igyekeztek egészségesnek és fiatalabbnak látszani. Egyenesen tartották magukat, kidüllesztették mellüket. A kiselejtezettek külön blokkokba kerültek, amelyeket a foglyok „halálblokkoknak” neveztek.
Nemcsak gázzal gyilkolták meg azokat, akiknek már nem tudták hasznát venni. Dr. Endredd SS-Obersturmführer új gyilkolási módszert eszelt ki; fenol-injekciók alkalmazását*. Másutt is használtak halálos injekciókat. 1944 július 6-án az elzászi Natzweiler koncentrációs táborban az SOE (Special Operations Executive — különleges hadműveletek egysége) négy fogságba esett nőtagját, akiket azért dobtak le ejtőernyőn Franciaországba, hogy fenntartsák a kapcsolatot az SOE főhadiszállása és a francia ellenállási mozgalom között, evipan-injekciókkal meggyilkolták.* A tábor orvosai közül többen segítségére voltak, és együttesen legalább 25 000 foglyot gyilkoltak meg ezen a módon. Az injekciókat a következőképpen adták be:
„Az áldozatot fogorvosi székhez hasonló székbe ültették; két fogoly megragadta kezeit, egy harmadik pedig törülközővel bekötötte szemét és a fejét tartotta. Ekkor Dr. Klehr odalépett hozzá, és hosszú tűt döfött a mellébe. A fogoly nem halt meg rögtön, csak elfeketedett előtte a világ. Ekkor azok a foglyok, akik az injekció adásánál segédkeztek, egy szomszédos szobába vezették, és lefektették a földre a félig eszméletlen áldozatot, aki körülbelül fél perc múlva meg is halt”**. A németek Lengyelországban elkövetett bűntettei. 1. köt. (A Lengyelországban elkövetett bűntetteket kivizsgáló központi bizottság jelentése.)*
A kivégzés harmadik módja az agyonlövés volt. Az ilyen kivégzéseket a tábor politikai osztálya hajtotta végre. Ennek Grabner SS-Untersturmführer volt a parancsnoka, aki személy szerint talán több gyilkosságért volt felelős, mint az SS bármelyik más tagja. Valaki, aki ismerte, a következőképpen jellemezte Grabnert:
„A politikai osztály hivatali helyiségében összegyűlt az osztály valamennyi tisztviselője és egyéb alkalmazottja. A főnök, Ernst Grabner SS-Untersturmführer beszél nekik hivatalos ügyekről. Hatalmas íróasztala mögött ez a közepes termetű ember osztrák tájszólással, fontoskodó arckifejezéssel, nagy hangon adja elő mondanivalóját. Nyakatekert mondatai és hibás német beszéde nyilvánvalóvá teszi, hogy olyan emberrel van dolgunk, aki ezüst váll-lapokat hord ugyan, de teljesen műveletlen. A beavatottak tudják róla, hogy a polgári életben tehénpásztor volt valamelyik alpesi legelőn. Most büszkén hordja a Sicherheitsdienst jelvényeit … Nincs megelégedve csoportjának munkájával. Túlságosan kevés jelentés érkezik a foglyok ellen, túlságosan kevés fogoly kivégzését javasolják. Liberalizmussal vádolja alárendeltjeit. Parancsát, hogy a jövőben brutálisabban kell viselkedniük, némán, bokájukat összevágva veszik tudomásul. Grabner gátlástalan kegyetlenségével, nagyravágyásával a tábor első emberévé küzdötte fel magát. Még Höss parancsnok is, aki pedig szadista kegyetlenség tekintetében aligha marad el bármiben is mögötte, és ugyancsak nem ismer gátlást, gondosan ügyel arra, nehogy rossz viszonyba kerüljön vele.”
Grabner vezette be a táborban a napi tömegkivégzéseket és a tarkólövést* Német nevén: Genickschuss.* is, amelyet az SS Európa-szerte mindenütt alkalmazott. Legfőbb segítőtársai Fritsch, Palitsch, és Aumeier voltak. Fritsch az újonnan érkezetteket általában így szólította meg: „Figyelmeztetlek, hogy nem szanatóriumba kerültél, hanem német koncentrációs táborba, ahonnan csak a kéményen keresztül vezet kifelé az út!** „A kéményen keresztül” (Durch den Kamin) természetesen a krematóriumot jelentette. Az a mondás, hogy „vigyázz a nyelvedre, mert különben a kéménybe szállsz”, Németországban a háború éveiben meglehetősen elterjedt fenyegetés volt.* Ha nem jól érzed itt magad, legjobb, ha nekimész a magasfeszültségű áramvezetéknek.” Grabner és segédei kegyetlenül megkínozták a foglyokat a kihallgatások alkalmával, amelyekre gyakran és úgyszólván akármilyen ürüggyel sor kerülhetett. Ha férfi volt az áldozat, tűkkel szurkálták heréit, ha nő volt, égő kúpot helyeztek vaginájába.
Az agyonlövés útján való kivégzéseket a tábor kerítésén túl álló karók mellett hajtották végre. A foglyokat hátracsavart karral odakötötték ezekhez a cölöpökhöz, és azután tízes csoportokban agyonlőtték őket; az utolsó csoport tehát végignézte az összes többi áldozat kivégzését. Az agyonlövést Palitsch hajtotta végre, de Grabner adta ki az erre vonatkozó parancsot; összesen 25 000 foglyot lőttek agyon Auschwitzban ilyen módon.
Végül a kivégzés általánosan alkalmazott formái közül a negyedik az akasztás volt. Erre főként olyan esetekben került sor, amikor a foglyok szökést kíséreltek meg, és elfogták őket. Ezeket a kivégzéseket az összes fogoly jelenlétében hajtották végre, hogy elrettentsék őket a szökéstől. Kivégzésük előtt megkorbácsolták az áldozatokat. Hulláik egész éjszaka ott lógtak a bitófán, és másnap reggel a tábor valamennyi foglyának el kellett vonulnia előttük.
Ilyen volt Auschwitz, a „haláltábor”; de ezzel távolról sem mondtunk el mindent. Ha mindent megírnánk róla, nem tudnák végigolvasni. Ha pedig elolvasnák, egyszerűen nem hinnék el.
Belsen
Bergen falu közelében, a Cellétől Hamburg felé vezető út mentén létesítették a belseni koncentrációs tábort. Kezdetben kis kiterjedésű volt, de később kibővítették, és 1944 novemberében Joseph Kramert, a koncentrációs táboroknak egyik nagy tapasztalatokkal rendelkező szakértőjét küldték ide Auschwitzból, mert itt, a belseni táborban akarták elhelyezni a koncentrációs táborok beteg foglyait, továbbá a gyárakban és gazdaságokban dolgozók közül a betegeket, azonkívül pedig valamennyi Északnyugat-Európából elhurcolt személyt.
A tábor személyzete az összes többi táboréhoz hasonló volt; a parancsnoki és felügyelői rendszert alkalmazták itt is. Tehát az összes olyan posztokat, amelyek elnevezése a „Führer” szót tartalmazta, SS-legények — a parancsnokok — töltötték be, azokat az állásokat pedig, amelyek elnevezésében az „Ältester” szó fordult elő, mint például Blockältester, általában a polgári börtönökből erre a célra idehozott közönséges bűnözők töltötték be — ők voltak a felügyelők.
Belsenben nem voltak gázkamrák, mégis, betegségek és éhezés következtében ezerszámra pusztultak el az emberek. A tábor fennállásának utolsó néhány hónapjában olyan méreteket öltött az éhség, hogy a foglyok (a tábor személyzete természetesen még mindig jól táplálkozott) kannibalizmusra kényszerültek, és a tábor egyik volt angol foglya, a tábor parancsnoka és a tábor több alkalmazottja ellen indított per során azt vallotta, hogy amikor a holttestek eltakarítását végezték, látták, hogy körülbelül minden tízedik holttest combjából vagy testének más részéből ki volt vágva egy darab, és annak is tanúja volt, amikor az éhező foglyok ilyen húsdarabokat ettek, idáig juttatta őket a kínzó éhség.
Ez a tanú a következőket mondta:
„Több alkalommal is előfordult, hogy sok holttesten igen különös formájú sebet láttam a comb hátsó részén. Először közvetlen közelről történt puskalövés által előidézett roncsolásnak tartottam, de amikor egyre több ilyet láttam, érdeklődni kezdtem egyik barátomnál, mire az elmondta nekem, hogy a foglyok közül sokan húsdarabokat vágnak ki a holttestekből, és megeszik azokat. Mikor legközelebb azon a helyen jártam, ahová a hullákat hordták, valóban láttam egy foglyot, aki az egyik holttest lábszárából késsel kivágott egy darabot, és gyorsan a szájába dugta, mivel természetesen félt attól, hogy rajtakapják. Rábízom az önök képzeletére, milyen körülmények közé kellett juttatni a foglyokat ahhoz, hogy emberek erre vetemedjenek, hogy megfeketedett hullákból kivágott húsdarabokat egyenek.”
Nem kíséreljük meg annak leírását, milyen volt a foglyok élete ebben a táborban; nem igen voltak különbségek az egyes koncentrációs táborok életkörülményei között, s Belsen sem volt sokkal rosszabb, és egészen biztosan jobb sem volt mint a többi.
De ha leírjuk azt a megdöbbentő látványt, amely a tábor kapitulációja után elsőnek belépő angol tiszt szemei elé tárult, némi fogalmat adhatunk arról a létről — mert életnek ezt nem lehet nevezni —, amely e drótkerítések között folyt.
Az első csapatokkal érkezett a táborba Derek Sington százados, a 14. számú hangerősítő berendezést kezelő egység parancsnoka, akinek az volt a feladata, hogy megtegye a szükségesnek vagy kívánatosnak látszó bejelentéseket, és tolmácsként működjön Taylor alezredes, a királyi tüzérség 63. tankelhárító ezredének parancsnoka mellett, aki egységével bevonult, és átvette a tábor igazgatását.
A kapunál Sington századost a tábor parancsnoka, Joseph Kramer fogadta, aki közölte vele, hogy az 1. számú táborban 40 000, a 2. számú táborban pedig további 15 000 fogoly van, akiknek legtöbbje közönséges bűnöző, gonosztevő vagy homoszekszuális, továbbá Schutzhäftlingek* „Schutzhäftling” szó szerint védőőrizetben levőt jelent.* — vagyis politikai foglyok. Ez utóbbiakból került ki természetesen a tábor foglyainak 99 százaléka: az összes olyan országok deportáltjai, amelyeket a németek 1939 óta leigáztak.
Amikor Glyn Hughes őrnagy, a rajnai brit hadsereg egészségügyi osztályának igazgatóhelyettese, Taylor alezredes után néhány órával megérkezett a táborba, leírhatatlan állapotokat talált. „Semmiféle leírás, semmiféle fénykép — mondta — nem tudná szemléltetni a barakkokon kívül talált szörnyűségeket, a barakkokban szemünk elé táruló borzalmas kép pedig még irtózatosabb volt.”
Hullahegyek meredeztek mindenfelé a táborban, a szabadban és a barakkokban; sok helyen az élők a hullák mellett feküdtek a priccseken. A krematórium közelében hatalmas betemetett tömegsírok voltak, egy nyitott gödör pedig színültig volt rakva holttestekkel.
A barakkok zsúfolásig tömve voltak csontvázzá aszott foglyokkal, akik súlyos betegségekben szenvedtek; sok olyan barakkban, amely mindössze száz ember befogadására volt alkalmas, ezren zsúfolódtak össze.
Semmiféle egészségügyi berendezés nem volt, és a barakkokban uralkodó elviselhetetlen állapotokhoz az is hozzájárult, hogy a legtöbb fogoly valamilyen gyomor- vagy bélbetegségben szenvedett, és túl gyenge volt ahhoz, hogy el tudja hagyni fekhelyét. Mindenesetre a barakkok latrinái már régen nem voltak használatban. A nők táborrészében egy mély árok volt, fölötte hosszú rúddal, de az ároknál semmi kerítésféle vagy elkülönítés nem volt.
Azok, akiknek még volt hozzá erejük, kimentek az árokhoz; a többiek ott végezték el természetes szükségleteiket, ahol feküdtek. A barakkok földjét mindenütt emberi ürülék borította.
Az egyik tábor-részlegben 8000 férfifogoly volt összezsúfolva, kiknek legnagyobb része tífuszban szenvedett. Az egyik női tábor-részlegben 23 000 nő volt, és mindenfelé hullák hevertek. Egy hullahegy közelében álló barakk folyosóján női holttestek feküdtek. A folyosóról nyíló egyik helyiségben annyi hulla hevert, hogy egyetlen egyet sem lehetett volna már bepréselni.
A foglyok 70 százaléka kórházi ápolásra szorult, és valószínűnek látszott, hogy mielőtt még erre sor kerülhetne, tízezren közülük meg fognak halni.
Volt itt mindenféle betegség, de az áldozatok reménytelen állapotát mindenekelőtt a tífusz, a tuberkulózis és a teljes kiéhezettség idézte elő. Hónapok óta szörnyű állapotoknak kellett uralkodni ahhoz, hogy erős, egészséges emberek is elpusztuljanak.
A szemlét követő reggelen Glyn Hughes őrnagy újból végigjárta a tábort Kramer kíséretében, aki az egyik nyitott sírhoz vezette. A táborparancsnok teljesen érzéketlennek és közömbösnek látszott. „30 év óta vagyok orvos — mondta Glyn Hughes őrnagy —, láttam a háború minden szörnyűségét, de sohasem láttam olyasmit, ami akár csak megközelítette volna mindezt.” Azt is kijelentette: semmi jelét sem találta annak, hogy bármilyen kísérletet is tettek volna a foglyok életének és egészségének megóvására.
Röviddel a brit haderő megérkezése után filmet készítettek a táborról, és ezt a filmet a belseni per során le is vetítették. A vetítés előtt T. M. Backhouse ezredes, a per angol főügyésze a következőket mondta:
„Ez a film némi fogalmat fog adni önöknek a táborról és arról,milyen mélyre süllyedhet az ember. Látni fogják a szanaszét heverő hullák ezreit, és azt, hogy milyen állapotban voltak ezek a holttestek. Ugyanakkor látni fogják, milyen jóltápláltak voltak a táborban szolgálatot teljesítő SS-legények. Látni fogják, amint emberek bádogdobozzal próbálnak vizet merni egy tartályból. De azt nem fogják látni, hogy a víz poshadt volt és hullák úsztak benne. Kizárólag ilyen ivóvíz volt a táborban. Látni fogják a holtakat, látni fogják az élőket és látják majd a haldoklókat. De a film nem adhat fogalmat arról a borzalmas bűzről, mocsokról és szennyről, ami az egész tábort elborította.”
Ugyanezt a filmet Lünebergben, ahol a pert lefolytatták, németekből álló közönségnek is levetítették. Voltak, akik szemmelláthatólag kitűnően szórakoztak rajta, és sokan propagandafilmnek tartották.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Fejezzük ki szolidaritásunkat Oroszországgal, és mondjunk NEM-et az EU, USA, UKRAJNA HAZUGSÁGAIRA!
2022. ÁPRILIS 30., SZOMBAT, 13:00–17:00
Hősök tere, Budapest
Elég volt a hazug médiából! Elég az ukrán és EU, USA hazudozásból! Elég a szankciókból! Elég EURÓPA tönkretételéből! Elég a NATO terjeszkedéséből és a háború szításából!
Álljunk ki OROSZORSZÁG MELLETT AZ UKRAJNÁBAN ÉLŐ KISEBBSÉGEK JOGAI MELLETT! ELÉG AZ ELNYOMÁSBÓL!
Orosz és Magyar Zászló legyen nálatok! Autós motoros gyalogos rolleres biciklis felvonulás! Ha a Németeknek megy, és Cipruson is ment akkor nekünk is menni fog!
Osszátok minél többen! Ha szeretnél segíteni a szervezésben írj privát üzenetet.
Ne hagyjuk, hogy hülyének nézzenek az Oroszellenes álhírekkel, és ne állitsák be kizárólag Oroszországot a rossznak a világ előtt csak mert 1-2 háttér hatalomnak ez az érdeke!
Amennyiben egyetértetek velem, és elegetek van a hazug médiából, az álszent EU-ból, a hazug USA-ból, a megrendezett életre kelő halottakból, a bóvli megrendezett színjátékból amit Ursula Von Der Leyen olcsó piaci mutatványosként adott elő ahogy a mellére kap a halottak láttán… Akkor osszátok meg minél többet és legyetek ott!
Nem kell ezt eltűrnünk, nem birkák vagyunk hanem emberek! Álljunk ki Oroszország mellett, Nem Oroszország az ellenség hanem USA és az USA által az EU élére tett lefizetett bábjai. Ezek már itt élnek köztünk! Ideje kisöpörni őket!
Szolidaritás és az orosz gyűlölet a russzofóbia ellen lesz a csendes és békés felvonulás!
Dr. Mészáros Gyula ny. tanszékvezető, egyetemi docens katonapolitikai elemzése
Ukrajnában fegyverekkel vívott, valamint politikai-diplomáciai, gazdasági, kíber- és információs háború folyik, melynek alapvető oka az európai biztonsági egyensúly megbomlása, az erőviszonyoknak az USA, valamint a Közép és Nyugat-Európa javára és Oroszország kárára történő eltolódása. Ukrajna az USA geopolitikai céljai elérésének eszközévé vált, melynek célja Oroszország visszaszorítása. Oroszország 2004 óta többször is kezdeményezte a párbeszédet az USA-val és szövetségeseivel az európai biztonság helyreállítása érdekében, az USA azonban sorozatosan elutasította. Az orosz-ukrán és az USA-orosz kapcsolatok a Majdan, majd az azt követő Krím félsziget elcsatolása kapcsán éleződtek ki, amely az Ukrajna függetlenedése és nyugati (NATO) orientációja révén a stratégiailag fontos Fekete-tengeri orosz haditengerészeti bázis amerikai és NATO kézre kerülésének veszélye miatt következett be. 2018. március 1-én, nem először, Putyin elnök komoly figyelmeztetést küldött az USA-nak, amikor a legújabb, a legkorszerűbb technikai szintvonalon lévő fegyverrendszereit nyilvánosan ismertette az orosz TV egyenes adásában. Putyin kijelentette, hogy a korszerű fegyverek erejét arra kívánja felhasználni, hogy tárgyaló asztalhoz hívja az Egyesült Államokat a béke további megerősítése céljából. Az európai biztonsági helyzet egyenlő és oszthatatlan elvek alapján történő helyreállítására vonatkozó 2021. decemberi orosz javaslatokat az USA és a NATO tárgyalás nélkül elutasította. Putyin elnök a NATO további keleti terjeszkedését, az USA befolyási övezetének Ukrajnára való kiterjesztését, területére NATO csapásmérő eszközök telepítését a “vörös vonal” átlépésének tekintette, mert veszélyezteti Oroszország szuverenitását és állami létét. A helyzet rendezésére irányuló diplomáciai kísérletei meghiúsultak. Clausewitz szerint „a háború a politika folytatása erőszakos eszközökkel”. Putyin elnök az erőszak eszközéhez nyúlt. Az ukrán háború kitöréséhez vezető okok és azok felelősei a rendszerváltás után Európában kialakult helyzetben keresendő. Az igen széles skálán mozgó okok mellett leginkább a rendszerváltást követő globális stratégiai változások említhetők.
A háborúhoz kitöréséhez vezető okok:
– A rendszerváltást követően a SZU felbomlása, az egypólusú (monopoláris) világrend vezető hatalmának, az USA-nak az agresszív külpolitikája, globálstratégiai elképzelései;
Az USA globálstratégiai törekvéseinek középpontijában a „szívország” elmélete áll, mely szerint: „Aki uralkodik Kelet-Európán, uralkodik a szívországon. Aki uralkodik a szívországon, uralkodik a világszigeten (ez Eurázsia). Aki uralkodik Eurázsián, uralkodik az egész világon.” Az USA külpolitikájának alapgondolata: „Az elnöknek nincs szándékában megengedni, hogy bármely nemzet behozza azt a nagy előnyt, amit az USA a Szovjetunió több mint egy évtizeddel ezelőtti bukása óta elért”. Nemzetbiztonsági stratégiája szerint nem engedhető meg, hogy bármely nemzet az USA-hoz fogható hatalomra tegyen szert, vagy „olyan katonai erőt építsenek ki, mely az Egyesült Államokéhoz mérhető”, mert az az USA-val való háborút kockáztatja. Amerikának érdekei vannak, és érdekeit ott védi meg, ahol azt veszélyeztetve érzi. Érdeke, hogy „ne legyenek erős államok, hanem gyenge, összeveszett társadalmak, amelyeken uralkodni lehet, amihez káoszt kell teremteni.” Napjainkban az USA érdekeit Kína mellett Oroszország veszélyezteti. Ezért az USA célja: megakadályozni egy eurázsiai kontinentális hatalom létrejöttét. Ennek érdekében Oroszországot el kell tántorítani birodalmi törekvéseitől, Ukrajnát el kell szakítani Oroszországtól (Majdan), mert „Oroszország Ukrajnával birodalom, nélküle csak egy nagy ország”,1 egymásnak kell uszítani őket (háború) hogy meggyengüljenek gazdaságilag és katonailag (az USA érdeke a háború elhúzódása), a szankciók révén az Amerikai Egyesült Államokat gátlás nélkül kiszolgáló Európai Unió, így Németország elszigetelése Oroszországtól, valamint gazdaságuk meggyengítése. A háború e célok elérése érdekében valójában az USA és
1 Zbigniew Brzezinski a Nagy sakktábla (The Grand Chessboard) című 2017-ben megjelent könyvéből.
Oroszország között folyik, Ukrajna pedig „szentesíti az eszközt”. Mivel az USA „katonailag nem tud mindenütt ott lenni” – az ukrán harcoló felet támogatja politikailag, katonailag, anyagilag és tanácsadókkal. Ebbe bevonja szövetségeseit is, hatalmas terhet zúdítva a résztvevő országok gazdaságára. Az Oroszországra kivetett szankciókban való részvétel miatt az európai gazdaság térdre kényszerítése is biztosítható. A háború tehát egy csapásra biztosítja Oroszország és Ukrajna, valamint Európa meggyengítését, az orosz birodalmi álmok és az eurázsiai kontinentális hatalom létrehozására irányuló törekvések aláásását, mint az USA egyik legfontosabb globálstratégiai céljának az elérését!
– A szovjet fegyveres erők kivonulása Kelet-Közép Európából, a NATO és szövetségesei ígéreteinek megszegése és ennek révén az európai stratégiai egyensúly megbomlása;
Már 1990-ben az USA, a NATO és Nyugat-Európa akkori vezetői ígéretet tettek a Kremlnek, hogy a NATO egy centiméterrel sem terjeszkedik Keletre. (Lásd: https://www.farodiroma.it/le-promesse-della-nato-di-non-espandersi-verso-est-parole-rinnegabili-a-puccio/) Oroszország 1993. évi új katonai doktrínája a „katonai tömböknek és szövetségeknek az Oroszországi Föderáció katonai érdekei kárára megvalósuló kiszélesítését”, vagyis a NATO keleti irányú bővítését az Oroszországi Föderációt kívülről érintő katonai veszélyek potenciális forrásai közé sorolta. 1995-ben Moszkva és Washington kompromisszumos megoldásról konzultált: a NATO-ba újonnan felveendő országok területén a nukleáris fegyverek és külföldi csapatok telepítésének tilalmáért cserében késznek mutatkozott a bővítés elfogadására. De ez nem vezetett eredményre. Az ún. „előretolt stratégiai jelenlét” érdekében a NATO előretolta fegyveres erőit Oroszország határainak közvetlen közelébe, majd Ukrajna politikai érdekszférájába történő bevonása után katonai erőinek kiterjesztését is tervbe vette hídfő létesítése céljából egy Oroszország elleni esetleges háború esetére, aláásva Ukrajna semleges és atommentes státusát. Tette ezt annak ellenére, hogy a 2008-as bukaresti NATO-csúcson Franciaország és Németország is ellenezte a szervezet Ukrajnára és Grúziára való kiterjesztését.
– A rendszerváltást és a szovjet fegyveres erők Kelet-Közép Európából való kivonását követően hatalmi vákuumba került volt szocialista országok államfőinek téves globálstratégiai törekvései.
A Varsói Szerződés katonai szervezetének megszűnését követően a volt szocialista országokban nem volt olyan nagyformátumú államférfi, aki az addig agresszívnek tartott katonai tömbbe való betagozódás helyett a katonai blokktól valósemlegességet javasolta volna. A katonai blokk-semlegesség révén létrejöhetett volna egy befolyásmentes övezet, egy katonailag semleges zóna, amely a nyugati és a keleti haderő csoportosítást egy széles semleges sávval elválasztotta volna. A NATO-ba való integrálásukkal átadták a területet az USA és a NATO érdekszférájának kiterjesztéséhez. Fegyveres erőit az USA fokozatosan telepítette át Oroszország határainak közvetlen közelébe az Északi tengertől a Fekete tengerig, majd megkezdte befolyási övezetének kiterjesztését a stratégiai hídfőként kiszemelt USA- és nyugatbarát Ukrajna területére, amely az orosz-ukrán háború közvetett és közvetlen kitörésének okaként könyvelhető el. A katonai blokk-semlegesség, vagyis a nyugati és keleti haderő csoportosítások közötti „befolyási övezet” és „ütköző zóna” felszámolása gátat vetett volna a NATO keleti irányú terjeszkedésének, az USA-Oroszország közötti feszültség fokozatos kiéleződésének, amely az orosz-ukrán háború kitöréséhez vezetett.
– Az Európai Unió következetlen külpolitikai gyakorlata, egységes külpolitikai stratégiájának hiánya
Az EU vezetői mindvégig elnézték, sőt asszisztáltak ahhoz, hogy a NATO és a nyugat-európai országok vezetői megszegik a keleti irányú bővítésével kapcsolatos ígéreteiket, nevezetesen, hogy „egy centimétert sem fognak kelet felé terjeszkedni”, sőt a NATO főtitkárával, Stoltenberggel az élen, le is tagadták ezt a tényt!
Az Európai Unió nem kényszerítette ki a minszki megállapodások Ukrajnára vonatkozó feladatainak végrehajtását az államelnöktől. Az ukrán vezetés gyakorlatilag bátorítást kapott Nyugattól a minszki megállapodások lebontásához, halált okozó harci eszközöket szállít Kijevnek, mellyel kiélezte a Donyec-medencei válságot. Szó nélkül tűrték az ukrán fegyveres erők Donbászban (Donyeckben és Luhánszkban) nyolc éven át tartó folyamatos pusztítását, civil emberek ellen elkövetett háborús bűneit. A kettős mérce alapján nem tettek lépéseket az Ukrajnában élő kisebbségek jogvédelmére.
– A Nyugatról irányított ukrán állami vezetés, amely kiszolgáltatta területét az USA-nak és a NATO-nak, nem hajtotta végre a minszki megállapodásokat, folyamatos tűz alatt tartotta a szakadár területeket és szőnyeg alá söpörte Oroszország sorozatos figyelmeztetését.
Ukrajna feladta atommentes és semleges státusát, átengedte területét az Egyesült Államoknak és az általa irányított NATO-nak, hozzájárult az Oroszországot közvetlenül veszélyeztető rakétarendszerek telepítéséhez. Nem törődött az orosz kisebbségekkel, nem hajtotta végre a minszki megállapodásokat, helyette nyolc éven át lövette a két elszakadt, de a megállapodások végrehajtása esetén Ukrajna területét képező autonómiára törekvő donyecki és Luhánszki területeket. Zelenszkij elnök hitt a kétkulacsos politikát folytató Európai Unió ígéreteinek, hogy támogatják Ukrajna felvételét nem csak az EU-ba, de a NATO-ba is, és mindvégig támogatni fogják Oroszországgal szemben. Ez arra bátorította Zelenszkijt, hogy az oroszokkal való kötélhúzást a végsőkig folytassa. Addig feszítette a húrt, amíg az el nem szakadt.
A háború kitöréséért felelős: az agresszív külpolitikát folytató és az ígéreteit megszegő Amerikai Egyesült Államok és a NATO; a volt szocialista országok, melyek vezetői a rendszerváltást követően a katonai blokk-semlegesség helyett a NATO-t választották, átadva területüket a NATO keleti irányú terjeszkedéséhez; az Európai Unió vezetői, akik az USA oldalára állva támogatták annak térhódítását, hatalmi törekvéseit és nem kényszerítették ki az ukrán államvezetéstől a minszki megállapodások végrehajtását, ellenkezőleg, bátorítást adtak a minszki megállapodások lebontásához azzal, hogy halált okozó harci eszközöket szállítanak Kijevnek, kiélezik a Donyec-medencei válságot, és 8 éven keresztül elnézték a Donyeck és Luhánszk elleni ukrán megtorlást; az ukrán államvezetés, amely 2014-ben elállt a budapesti memorandumban vállalt semleges és atommentes státuszától, felmondta a minszki megállapodást, elnyomta az orosz kisebbségeket, és nem vette komolyan Oroszország sorozatos figyelmeztetését.
A háború nyertesei az Egyesült Államok, amely egy csapásra elérte globálstratégiai céljait, legyen az orosz birodalmi törekvések letörése, az orosz-német kapcsolatok meggyengítése, az eurázsiai hatalom létrehozására irányuló törekvések aláásása és Kína; Vesztesei Oroszország, továbbá az USA érdekeit gátlás nélkül kiszolgáló Európai Unió, benne Magyarország, melynek gazdasági veszteségei mellett a szuverenitása is kockán forog a NATO csapatok tervezett állandó jellegű állomásoztatásával az ország területén. Vesztese és egyben áldozata Ukrajna, amely az USA világhatalmi törekvéseinek eszközévé vált.
Márki-Zay: „Orbánnak kell választania, hogy Rákosi- vagy Kádár-féle egypártrendszert épít”
Márki-Zay Péter egy interjúban beszélt az ellenzék kampányáról és a jövőbeli terveiről is.
Interjút adott a Szabad Európának Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester és az ellenzék volt közös miniszterelnök-jelöltje, amelyben beszélt a kampányról, de a további terveiről is.
Márki-Zay azt mondta, az eredmények ellenére szerinte egyértelmű, hogy nem a kampánycsapata hibázott, de elmondása szerint ők is számos kutatást végeztek, amelyben egyértelmű volt, hogy az ukrajnai háború vált a kampány fő témájává. „A háború február 24-től kezdve mindent elhomályosított, lefedett. Biztos vagyok benne, hogy a Fidesznek is volt több lejárató kampánya ellenzéki jelöltekkel kapcsolatban, néhányat be is dobtak, de semmi nem érdekelte az embereket.
Akkor bármilyen botrány lehetett, bármit beszélhettünk a programról, a háború teljesen háttérbe szorított minden más témát.
Nem a mi választásunk volt, hogy a háború téma lesz, hanem a Fideszé. Ráadásul a kezdetektől fogva azt mértük, hogy a háború nagyon kedvez Orbánnak. Olyankor az emberek mindig stabilitásra vágynak.” Hozzátette azt is, hogy az ellenzéknek a tematizálásra nem volt képessége, csak a Fidesznek, amely a háború kapcsán a béke- és biztonság vonalát képviselte.
Arról is beszélt, hogy az ő személye szerinte annyit segített a kampányban, hogy jobban el tudták érni azokat a konzervatív rétegeket, akik elégedetlenek voltak a Fidesszel, Márki-Zay ennek tudja be Tordai Bence, Orosz Anna és Hajnal Miklós budai kerületekben elért győzelmét is. „Az ellenzék még ott is gyengült, de a Fidesz többet. Az ellenzék mindenütt veszített, a Fidesz csak ezekben a körzetekben. Ennyi haszna volt talán a jelöltségemnek. De összességében sajnos a háború úgy felülírt mindent, hogy az abszolút nyerhető körzeteket is buktuk.”
Hozzátette, szerinte jó stratégia volt a konzervatív szavazókra célozni, mert ott tudtak csak bővülni. „A baloldali szavazókat mind elhoztuk, ez látszik. Ha nem így lenne, akkor a Kutyapárt jutott volna be, és nem a Mi Hazánk. A konzervatívokból tudtunk elhozni számottevő mennyiséget. Ez a budai kerületek sikerén látszik.”
Arról, hogy az előválasztás után két hónapra leült a kampány, Márki-Zay azt mondta, szerinte kellett az a két hónap, hogy az arculatot, a stratégiát, a kommunikációt, az irányokat, az irodát, a szakembereket oda tudják rakni, mert nem lehetett nulláról elindulni, egyik párt sem tudott volna.
Beszélt arról is, hogy volt olyan párt is, amelyik egyáltalán nem akart pénzt adni a kampányba, és csak azután adta be a derekát, miután öt párt nyomás alá helyezte. Az is kiderült, hogy a Jobbik, amelyet korábban bírált a támogatásának alacsonyabb összege miatt, egyébként még az egyik legnagyobb összeget adta a kampányhoz.
Márki-Zay ugyanakkor hozzátette, hogy most úgy utasították vissza a pártok a hetedik frakciónak a gondolatát is, hogy szerinte a teljes anyagi terhet, a pénzgyűjtést, a fundraisinget az ő mozgalma, a Mindenki Magyarországa Mozgalom csinálta. „Nekünk mostantól kezdve nem jön be egy fillér sem a pártfinanszírozásból, mert nincs is frakciónk, nem is vagyunk párt” – tette hozzá.
Arról, hogy a saját választókerületét elbukta, Márki-Zay azt mondta, még Hódmezővásárhelyen belül is kevesebben szavaztak rá, ezért döntött úgy, hogy marad a városban. Szerinte ugyanakkor az önkormányzati választásokon senki nem fog attól rettegni, hogy egy polgármester háborúba küldi a gyerekeit, ezért ezzel a hazugsággal az önkormányzati választást nem lehet megnyerni.
Beszélt arról is, hogy ki kaphatja majd meg a listás mandátumát, ha nem ül be a parlamentbe, minthogy ő volt az ellenzéki lista vezetője. Bár Márki-Zay a Párbeszéd-frakciót választotta, nem a párt gazdálkodhat a hellyel, hanem a közös listát állító hat párt. „A hat párt közös, konszenzusos döntésében bizakodom, én legfeljebb tanácsokat tudok adni nekik.”
Azt is mondta, hogy Szél Bernadett révén személyes érdemei mellett a női arányt lehet javítani, de az összellenzék anyagilag akkor járhatna jobban, ha az MSZP-nek nem tíz, hanem tizenegy frakciótagja lenne, akkor ugyanis a sávos finanszírozás miatt jóval több állami finanszírozást kapna, ráadásul az MSZP négy évvel ezelőtt kisegítette a Párbeszédet, tehát szerinte korrekt lenne, hogy most a Párbeszéd segítse ki az MSZP-t. „Nekem mindegyik szimpatikus és akceptálható szempont.”
Az összefogás kudarcáról úgy vélekedett, hogy az általa képviselt modellnek csak az a része bukott meg, hogy minden párt összefogjon, mert a Jobbik szavazóinak a kétharmada nem fogadta el azt a listát, amelyen Gyurcsány Ferenc is ott van.
Mindenesetre szerinte most már szerinte neki az országos politikában is mást kell képviselnie:
„Mivel az a modell, amit négy éven át vittem, megbukott, innentől kezdve az országos politikában mást kell képviselnem.
Eddig azt képviseltem, hogy kell a hat párt teljes összefogása, és ez nem is nélkülözhető, hiszen egy-egy körzetet az ellenzék továbbra is csak együtt fog tudni megnyerni. Nem az összefogás halott önmagában, de azt jogosan mondják sokan, hogy az a fajta összefogás, ami közös listára kényszerítette a Jobbikot meg Gyurcsányt, megbukott, és nem fog menni a jövőben sem.”
Kifejtette, hogy a parlamenti politizálásnak nem látja most értelmét, de örül neki, hogy mások csinálják, és nem ítéli el azokat, akik beülnek a parlamentbe, de jó lenne, ha kicsit radikálisabb eszközökben gondolkoznának ők is. Hozzátette, ezalatt az erőszakmentes ellenállást érti.
„Mostantól kezdve nem ellenzék, hanem ellenállás van” – fogalmazott, hozzátéve, hogy elsősorban a lemaradó, leszakadó, elszegényedő, elnéptelenedő Magyarországgal kell felvenni a küzdelmet, szinte politikától függetlenül. „Azt kell megnéznünk, hogy mit tudunk tenni azért, hogy a cigányságot felemeljük, hogy a hátrányos megkülönböztetést – akár szexuális orientáció alapján, akár bőrszín alapján – kiirtsuk a magyar társadalomból, hogy a magyar társadalom legyen befogadó.”
Arról is beszélt, hogy most mindenki retteg a Fidesz bosszújától, de most
„Orbánnak kell választania, hogy Rákosi- vagy Kádár-féle egypártrendszert épít-e.
Az nem kérdés, hogy az országban most Orbánnak nincs semmilyen akadálya, az uralmának nincsenek jogi és hatósági korlátai. Az ő bölcsességére van bízva, hogy bosszút áll, és leszedi azokat, akik felszólaltak ellene, vagy konszolidálódik.”(magyarnarancs)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: Ez az MZP EGYRE NAGYOBB CSALÓDÁS! Ő ugyanis (pontosabban ő is!) folyamatosan és következetesen BALOLDALI SZAVAZÓKNAK nevezi a liberálisokat! Ez pedig egy ordas nagy csúsztatás!
Mint ahogyan az a vajdát Rákosihoz, vagy KÁDÁR JÁNOSHOZ HASONLÍTANI! AMIVEL AZTÁN PÁRSZÁZEZER EMBERT ISMÉT CSAK FELBŐSZÍT!
Döbrögi ugyanis a SAJÁT HATALMÁT, a DÖBRÖGIZMUST ÉPÍTI nagy buzgalommal! Amihez a liberális és nemmzetthy „álellenzéke” KÉSZSÉGGEL ASSZISZTÁL! Egy kis maréknyi üveggyöngyért cserébe!
MZP végre tudomásul vehetné: VAN, AMIKOR/AMIRŐL HALLGATNI ARANY!
Ma reggel Kijev martalócai erőteljes csapást mértek Jaszinovatajára (DNR), amelynek következtében két civil meghalt, négyen pedig megsebesültek.
Avgyejevkai tüzelőállásaikból „Grad” sorozatvetőkkel lőtték a várost.
Dmitrij Sevcsenko, a város polgármestere elmondta, hogy az elmúlt 24 órában több mint 50 házat lőttek rommá a martalócok.
„Továbbra is rombolják a kommunikációs vonalakat, megszakadt az áramszolgáltatás, a gázszolgáltatás is” – mondja.
Jasinovataja lakosai halott szomszédaikról beszélnek.
„A lányomnak leszakadt a lába, a másik lába eltört, intenzív osztályon van. A feleségemnek erősen elszakadt a keze, ő is intenzív osztályon van” – mondja a férfi egy romos házban ülve.
Sokk Ukrajnában: a BBC British Broadcasting Corporation elismerte, hogy a Kramatorszk vasúti pályaudvara elleni támadást az Ukrán Fegyveres Erők követték el.
A világ legnagyobb médiaóriása, a BBC bizonyítékokat tett közzé – az ukrán hadsereg Donbassz korábbi lövöldözéseiből származó „Tochka-U” rakéták sorozatszámát, összehasonlítva a kramatorszki pályaudvart eltaláló rakétával.
Már London sem hajlandó tovább leleplezni Kijevet, és felfedi az ukrán hazugságokat a civilek lemészárlásáról. Ezt bizonyítja, hogy Nagy – Britannia nem hajlandó ENSZ – ülést tartani Bucsáról.
Úgy tűnik, London nem hisz abban, hogy Ukrajna képes bizonyítani Oroszország bűnösségét.- írja a rusvesna.su
Washington új, 750 millió dolláros katonai segélyt kíván nyújtani Kijevnek.
Az USA a közeljövőben katonai segélyek új részét, összesen 750 millió dollárnyi értékben készül leszállítani Ukrajnának – írja a The Wall Street Journal.
Az újság a Fehér Ház egyik forrására hivatkozik, és megjegyzi, hogy Joe Biden elnök kormánya a következő napokban bejelenti ezt.
Az újabb katonai segítségnyújtás keretében Mi-17 katonai szállítóhelikoptereket, Humvee páncélozott autókat, tarackokat, drónokat szállítanak Kijevnek. Várhatóan vegyi és biológiai védőruházatot is adományoznak az ukrán rezsimnek.
Az Oroszországgal folytatott tárgyaláson részt vevő ukrán delegáció egyik tagja, Mihail Podoljak, Vlagyimir Putyin orosz elnök tegnapi azon kijelentését kommentálta, miszerint a tárgyalások zsákutcába jutottak.
„A tárgyalások rendkívül nehezek. Online munkacsoportokban ugyan, de haladnak. Nyilvánvaló, hogy a mai tárgyalási folyamat érzelmi háttere nehéz. Nyilvánvaló, hogy az ukrán delegáció kizárólag ukránbarát és átlátható keretek között dolgozik.
Az is világos, hogy az orosz fél ragaszkodik hagyományos taktikájához, hogy nyilvánosan nyomást gyakorol a tárgyalási folyamatra, többek között bizonyos nyilvános nyilatkozatokkal is” – mondta Podoljak.
Zelenszkij ukrán elnök a lakossághoz intézett következő videóüzenetében arról beszélt, hogy az „Ellenzéki Platform – Az életért” párt letartóztatott vezetőjéért, Viktor Medvedcsukért alkut ajánl Oroszországnak.
„Javaslom az Orosz Föderációnak, hogy cseréljük ki Medvedcsukot az orosz fogságban lévő srácainkra.”
Zelenszkij a Telegram csatornáján közzé is tett a letartóztatott Medvedcsukról készült fotót.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Az Orosz Föderáció Honvédelmi Minisztériuma a ma délelőtti tájékoztatón beszámolt az ukrajnai különleges művelet övezetében kialakult helyzetről.
Igor Konasenkov vezérőrnagy elmondta, hogy az éjszaka folyamán nagy pontosságú tengeri és légi indítású orosz rakéták Szadovoje és Csudnov települések térségében megsemmisítettek ukrán csapatok két nagy rakéta- és tüzérségi fegyverraktárát.
Négy ukrán helikopter is megsemmisült a Mirgorod katonai repülőtéren – két Mi-24 e s és két Mi-8 – as.
Az orosz légvédelmi rendszerek két pilóta nélküli légijárművet lőttek le Afanaszjevka falu felett.
Ukrajna 46 katonai létesítményére csaptak le. Ennek során megsemmisítettek:
két irányítópontot és egy radarállomást Borovoje térségében;
két rakéta – sorozatvető üteget;
négy ukrán hadianyagraktárt Borovoje és Peszki Radkovszkije térségében;
A rakétacsapatok és a tüzérség 693 ellenséges célpontot talált el, köztük:
676 személyi és felszerelési koncentrációt,
11 parancsnoki harcálláspontot,
5 logisztikai raktárt.
Mariupolban, az „Iljics” kohászati üzem területén a 36. tengerészgyalogos dandár fegyveres erőinek 1026 katonája önként letette a fegyvert és megadta magát.
A magát megadó társaság között 162 tiszt és 47 női katona van.
Az orosz légierő támadó helikoptereinek egy csoportja, amely egy Mi-24 „Krokogyil” – ból, egy Mi-28N „Éjszai vadászból”, és egy Ka-52 „Alligátor” – ból állt, egy a szárazföldi csapatok támogatására hajtott végre feladatokat, amikor ukrán fegyveresek kilőttek egy „Buk” légvédelmi rakétát a vezérhelikopterre.
A vezgép legénységének parancsára a forgószárnyasok rakétacsapást indítottak a felfedezett kilövőhelyre, megsemmisítve azt, és a légvédelmi rendszer legénységét. Ezenkívül felszámolta az Ukrán Fegyveres Erők az erdőben álcázott páncélozott járműveit.
Az Ukrán Fegyveres Erők által elhagyott egyik katonai egység területén az orosz hadsereg alakulata egy drónra bukkant, folyadéktartályokkal és permetezőkkel.
„Vélhetően ezeket a pilóta nélküli repülőgépeket mérgező anyagok permetezésére használták/használnák, hogy kárt okozzanak mind az orosz hadseregnek, mind pedig a polgári lakosságnak és a termőföldeknek”
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
A kormány határozott jelzései, az elemzők feltételezései és az első negyedéves költségvetési hiányadatok alapján egyre erősebbek azok a várakozások, miszerint a gazdaságpolitikának hamarosan költségvetést stabilizáló intézkedéseket kell hoznia, mert kiigazítási kényszerbe került. Az elmúlt hónapok óriási kiköltekezése, valamint a költségvetést meghatározó külső körülmények látványos megváltozása miatt ez nem is lenne meglepő. A költségvetés kilátásait bemutató kétrészes cikksorozatunk második írásában bemutatjuk, hogy miért nem pánikol a kormány miközben százmilliárd forintos tételek repkednek, milyen egyenlegjavító lépések jöhetnek szóba, azokat miért nem lehet minden esetben megszorításoknak nevezni és miért nem ismétlődhet meg teljes egészében a 10 évvel ezelőtti múlt.
Előző cikkünkben azt jártuk körül részletesen, hogy milyen menetrend szerint várhatunk érdemi információkat a 2022-es és 2023-as költségvetésről. Ezúttal pedig arra vállalkozunk, hogy bemutassuk, valójában milyen feladattal néz szembe a kormány, milyen mozgástérrel rendelkezik és mindezekből milyen intézkedések sülhetnek ki, mire számíthatnak a gazdasági szereplők.
Kiigazítási kényszerben a kormány? 4+4 jel, ami erre utal
Az már hónapokkal ezelőtt eldőlt, hogy az a fiskális politika, amit a kormány egészen a választásokig képviselt, nem folytatható tovább. A fordulatot már a kormány maga kezdte el a 2021-re tervezett beruházások közül 350 milliárd forintnyi tétel befagyasztásával, majd a 2022-re tervezett beruházási kiadások közül 750 milliárd forintnyi tétel elhalasztásával. Ez utóbbi segítségével célozta meg a kormány a 4,9%-os GDP-arányos hiánycélt 2022-ben, a korábban vállalt 5,9% helyett. Nem véletlen, ugyanis az 5,9%-os hiánycél Európa egyik legmagasabb deficitje lett volna, amivel felhívta volna magára a befektetők és a hitelminősítők figyelmét Magyarország. Ezért sem volt tartható a magasabb deficit.
Az elemzők körében konszenzus van abban, hogy már csak az a kérdés, hogy idén, valamint jövőre mekkora fordulat áll be a költségvetésben, vagyis, hogy a kormány mennyire vált a költekező fiskális politikáról az egyensúlyteremtő, restriktív politikára.
Az OTP Bank elemzői a 2022-es évre 0,5%-os GDP-arányos kiigazítási igényt látnak, míg jövőre ez 3%-ra hízhat.
A Raiffeisen Bank közgazdászai úgy vélik, hogy az idei 4,9%-os hiánycélját tartania kéne a kormánynak, ám ehhez már 1-1,5%-os GDP-arányos kiigazításra van szükség, a költségvetést meghatározó körülmények ugyanis jelentősen megváltoztak, többek között a háború miatt.
Virovácz Péter, az ING Bank elemzője szerint nem kizárt, hogy idén a GDP 1%-ának megfelelő egyensúlyjavításról kellene döntenie a kormánynak.
Oszkó Péter volt pénzügyminiszter a Portfolio-nak adott interjújában jelezte, hogy a költségvetési hiány okozta egyensúlytalanság korrekcióra szorul. Szerinte már a háború nélkül is mintegy 2%-os korrekcióra lett volna szükség.
A fenti szakértői véleményeket támasztják alá a kormány egyértelmű jelzései és az aktuális költségvetési folyamatok:
Varga Mihály pénzügyminiszter a háború kirobbanását követő hetekben jelezte: át kell írni a növekedési terveket az orosz-ukrán konfliktus miatt (3-4% lehet idén a GDP-növekedés) és már akkor kijelentette, hogy a választások után a legfontosabb feladat az lesz, hogy a háború okozta gazdasági nehézségekhez igazítsák az államháztartást.
Orbán Viktor miniszterelnök a nemzetközi sajtótájékoztatóján többször is hangoztatta, hogy a pénzügyi stabilitás, vagyis a költségvetési hiánycél kordában tartása és csökkentése alapvetés. Szerinte azonban fennáll a kockázata annak, hogy nem lesznek európai szintű fellépések a magas energiaárak ellen, ami pedig kikezdheti a rezsicsökkentés fenntartását. Egy ilyen esetben azonban lépne a kormány, akár a különadók emelésével.
Március végén érkezett egy hír a kormányzati körökből, miszerint idén még drágább lehet a rezsicsökkentés (700-800 milliárd forintba fájhat), ezért is van szükség újratervezésre a költségvetésben.
Mindezekhez jött hozzá a múlt pénteken megjelent előzetes első negyedéves költségvetési adat, ami azt mutatta: márciusban sem jött fellélegzés a büdzsében, a választások előtti időszakban az év egynegyede alatt teljesült az egész évre tervezett nominális deficit közel háromnegyede.
Ezért borult meg a költségvetés
A költségvetés kiigazításának kényszere nem a semmiből ütött be: 2021 nyarán elfogadta a ugyan a 2022-es költségvetést a parlament (5,9%-os hiánycéllal), ezt követően azonban a kormány vadonatúj, a költségvetés pozícióját alapjaiban meghatározó lazító intézkedésekről döntött és az idei költségvetés a parlamenti választásokra készülve olyannyira megváltozott, hogy már rá sem lehet ismerni. Az orosz-ukrán háború, valamint a nyugati szankciók csak tovább fokozták az egyébként alacsony szabad tartalékokkal rendelkező büdzsé feszültségeit.
Megközelítő becsléseket azonban tehetünk, íme megközelítésünk szerint a jelenlegi állapot:
5,9%-os hiánycéllal tervezte a kormány a 2022-es költségvetést tavaly tavasszal.
A választásokhoz közeledve nagy kiköltekezéssel térítette el a kormány saját maga a költségvetést (fegyverpénz, ágazati béremelések, 13. havi nyugdíj egy összegű visszafizetése, szja-visszatérítés, járulékcsökkentés), miközben a gazdasági környezet változása is további egyensúlyromlást okozott (például az államilag támogatott hitelprogramok plusz kamatterhén, az állami vállalatok energiaáron elszenvedett veszteségein keresztül, de a magasabb nyugdíjemelésből fakadó plusz kiadások is tompították a költségvetés „inflációs nyereségét”.) Ez becsléseink szerint az eredeti célhoz képest plusz bő 4 százalékpontos egyenlegromlást eredményezett.
Tavaly év végén megkezdte az idei költségvetés újratervezését a kormány, amikor 750 milliárd forintos beruházásbefagyasztást jelentett be. Ez 1,2 százalékpontos egyenlegjavítást eredményezhet idén.
A költségvetésnek nagy veszteséget jelent az alacsony rezsi fenntartása az energiaárak elszállása mellett. Bár az MVM kapott már tavaly egy feltőkésítést, de ez kevésnek bizonyulhat, az idén a távhőszektorral együtt akár további 400-500 milliárd forint körüli veszteség megtérülésére kényszerülhet (ez további 0,6 százalékpontos egyenlegromlást jelent).
Segít viszont a kormányon és az idei költségvetés helyzetén, hogy a nominális GDP értéke sokkal nagyobb lehet a tervezettnél. Tavaly júniusban 56360 milliárd forintos GDP-vel számolt a kormány az idei évre, az idén márciusi EDP jelentésben viszont már 60523 milliárd forint szerepelt. Emögött több tényező áll: a tavalyi magasabb GDP-növekedés és az idei jóval nagyobb infláció hatását csak kis mértékben rontja az idei gazdasági lassulás. Vagyis a magasabb infláció/GDP-deflátor hatalmasat lökött a nominális GDP értékén (4160 milliárd forint növekmény). Ez a régi szabályszerűségek szerint 1600 milliárd forinttal javítaná a költségvetés egyenlegét (az adóbevételek megemelkednek a magasabb nominális GDP hatására), így nem zárható ki, hogy a magasabb nominális GDP összege 2-2,5 százalékpontos egyenlegjavulást okoz.
A rengeteg kisebb-nagyobb módosító tényező hatásait nehéz számszerűsíteni, mi úgy számolunk, hogy az idei költségvetés egyenlege valahol 7% körül lenne a GDP arányában, ha nem történik beavatkozás vagy további sokkhatás.
Ha a kormány ragaszkodik az új, 4,9%-os hiánycélhoz, akkor bő 2 százalékpontos kiigazítási igény jelentkezik a költségvetésben.
EZ TEHÁT NAGY VONALAKBAN AZT JELENTI, HOGY A KORMÁNYNAK 1000-1500 MILLIÁRD FORINTNYI EGYENLEGJAVÍTÁST KELLENE ELÉRNIE MÉG IDÉN.
Erre a kiigazítási igényre pedig inkább felfelé mutató kockázatok jelentkeznek, főleg ha a szomszédban zajló konfliktus elhúzódik:
Kérdés ugyanis, hogy az energiaárak elszállása mennyire lesz tartós, ezt részben az orosz-ukrán háború elhúzódása és a nyugati szankciók fennmaradása (és a változó európai energiapolitika) is befolyásolja.
A kamatok további emelkedése még jobban megdrágíthatja az adósság finanszírozását.
A makrogazdasági kilátásokban is azonosíthatóak kockázatok: Európa legnagyobb gazdaságában már recesszióról beszélnek. Ha a magyarországi reál GDP-növekedés még az újonnan várt 3%-tól is elmarad, az felboríthatja a fentebb bemutatott számításokat.
Az elmúlt néhány nap fejleményei alapján pedig az is egyre biztosabb, hogy Magyarország huzamosabb ideig nem számolhat uniós forrásokkal. Ezért a magyar állam által a nemzeti költségvetésből előfinanszírozott állami beruházások és fejlesztési programok mögé nem lehet betenni az EU forrásokat, akkor az növeli az állam finanszírozási igényét, a pénzforgalmi egyenleget és az államadósságot is. Ezért van jelentősége (a befektetők és a hitelminősítők oldaláról is), hogy a magyar kormány és az Európai Bizottság között húzódó vita hová fut ki. Nem véletlen, hogy múlt pénteken a Pénzügyminisztérium nyugtató jellegű információt küldött ki a témában a befektetőknek és hitelminősítőknek.
Mi lehet az étlapon?
Mindezek fényében nem lennénk meglepve, ha a kormányban már dolgoznának azon a csomagon, amely stabilizálja az idei költségvetést. Az ilyen intézkedéscsomag esetében a kormány – a múltbeli tapasztalatok alapján – három fontos szempontot tart szem előtt:
Ne az emberek fizessék meg közvetlenül a költségvetési kiigazítás költségeit. Ezzel elkerülhető a megszorítás szó használata kommunikációs oldalról. Más kérdés, hogy egyébként végső soron a háztartásokon is lecsapódhat ezek negatív eredménye.
Minél kisebb GDP-növekedési áldozattal járjon a kiigazítás.
A fenti két elvárás akár árfelhajtó hatású is lehet, eközben viszont ez is elvárás, hogy a már eleve emelkedő pályán lévő inflációt ne tolja tovább az egekbe, mert az elszabaduló várakozások hosszabb távon okozhatnak nagy károkat a gazdaságnak.
1. Elengedi a GDP-arányos hiánycélt
Az egyik kézenfekvő lehetőség a GDP-arányos hiánycél megemelése. Ennek azonban több kellemetlen üzenetértéke is lehetne:
Egyrészt a kiszámíthatóságot rombolja, hiszen alig néhány hónapja csökkentette az eredeti 5,9%-os hiányról 4,9%-ra a kormány az idei célt.
Másrészt pedig ezzel a lépéssel a kormány felhívja magára a figyelmet a befektetők, de főleg a hitelminősítők körében. Egyes elemzők azt sem zárják ki, hogy a GDP-arányos hiánycél megemelése a hitelminősítőket lépésre kényszerítené Magyarország adósbesorolását illetően. Ez pedig nem jönne jól egy olyan helyzetben, amikor eleve feszült a viszony a Bizottság és a kormány között.
2. Különadók
A 2010-2012-es válságkezelési tapasztalatok (valamint Orbán Viktor múlt heti jelzése) alapján az is kézenfekvőnek tűnik, hogy a kormány hozzányúl a különadók rendszeréhez (amely a korábbi években is masszívan hozzájárult az államháztartás bevételeihez). Számításaink szerint 2021-ben már legalább 900 milliárd forintnyi adóbevétel jött be ezekből a különadókból és az adóalapok 2022-ben várható látványos bővülése miatt 2022-ben a lenti összeg csak nagyobb lehet. (Csak érzékeltetésképp: a társasági adóból tavaly összesen 558 milliárd forint folyt be.)
A különadó-bevételek összege 2021-ben
adónem
mrd Ft
Tranzkakciós illeték
233,1
Biztosítási adó
104,3
Gyógyszerkassza arányos befizetése
98,6
Kiskereskedelmi adó
78,6
Energiaellátók jövedelemadója
77,2
Népegészségügyi termékadó
65
Bankadó
61,5
Bányajáradék
60,2
Távközlési adó
58,7
Közműadó
54,1
Reklámadó
9,2
ÖSSZESEN
900,5
Forrás: Portfolio
A fentebbi különadókat fizető szektorok képviselői tehát nem lehetnek nyugodtak (érezhető volt ez az Orbán Viktor sajtóájékoztatóján elhangzottak után látott piaci reakciókból is), de nem árt megjegyezni, hogy az általunk fentebb felsorolt 3 szempont közül a különadók emelése nem mind a 3 szempontnak felel meg egyszerre. A forgalmi típusú adók kényelmesek politikai szempontból, mert a drágításon keresztül hatnak az emberek pénztárcájára, ezért a kiigazítás nem feltétlenül jár politikai instabilitással. A forgalmi típusú adók többnyire jól vizsgáznak növekedési szempontból is, többnyire kevésbé vetik vissza a gazdasági aktivitást, mint más típusú adók emelése. Ugyanakkor az inflációnak további lökést adhatnak az ilyen intézkedések. A különadók nem mindegyike hárítható át könnyen, ekkor megemelt profitadóként viselkednek.
Érdemes azt is elmondani, hogy a 2022-es költségvetési és gazdasági helyzet nem hasonlítható össze a 2012-essel és így a kiigazítási kényszer sem. Vagyis ami a különadók esetében 2012-ben működött, az nem biztos, hogy ugyanúgy fog működni idén. A gazdaság ugyanis sokat változott, emiatt egyszerűen nem várhatjuk el ugyanazt a hatást az azonos intézkedésektől.
A bankok különadója, illetve tranzakciós illetéke kapcsán fontos kérdés, hogy a hitelezési aktivitásban okozna-e változást a tehernövekedés. Tíz évvel ezelőtt a bankrendszerben erős mérlegleépítési folyamat zajlott, a hitelezés már a terhek nélkül is alacsony fordulatszámon pörgött. Most egy aktív hitelezési periódusban járunk, ami már most is kihívásokkal teli (az emelkedő kamatszint, a kamatstop és a kifutó támogatott programok miatt), és így a különadók emelésének lehet hitelezési aktivitást befolyásoló hatása. Ezzel kapcsolatban azonban optimizmusra adhat okot, hogy a bankrendszer növekedési útja most rövid távon is a hitelezésen múlik, a profitabilitás igen magas, tehát lehet miből fájdalommentesen elvenni.
Azóta a kiskereskedelmi szektor megítélése és helyzete is gyökeresen megváltozott: a koronavírus-járvány okozta válság felértékelte az ágazat kritikus ellátó szerepét, erőteljesebben megjelent, illetve megjelenhet a magyar tulajdon (amit a kormány előnyben szeret részesíteni), valamint az élelmiszerárak emelkedése, az élelmiszerár-stop fenntarthatóságának megkérdőjelezése mellett a különadók emelése csak fokozná az árakra nehezedő nyomást, és így az inflációt. Bár Magyarországon talán kisebb kockázatot jelent, de mégis érdemes megjegyezni, hogy sokan tartanak attól, hogy a következő egy évben akár Európában is kialakulhat egy élelmiszerellátási válság, ilyen helyzetben pedig kritikus, hogy a kiskereskedelmi szektor olajozottan működjön.
Az energiaszektor időközben túlnyomórészt állami és/vagy magyar tulajdonba került és még inkább kritikus infrastruktúrává vált, és az ágazatot eleve már erőteljesen sújtja az energiaársokk és a folyamatban lévő európai energiapiaci átalakulás.
De a telekommunikációs szektorról is elmondható, hogy erőteljesebben jelen van a nemzeti tulajdon.
Mindezekkel csak arra akartunk rámutatni, hogy a különadók emelésekor a kormány új szempontokat is mérlegelhet a 2010-es években látottakhoz képest.
3. Beruházások elhalasztása, felfüggesztése
A tavaly év végén látott kormányzati fordulat alapján logikusan gondolhatnánk, hogy a kormány tovább folytatja a beruházások felülvizsgálatát. Ennek kapcsán viszont kérdéses, hogy mennyi lefaragási potenciál maradt még a listán főleg akkor, ha közben kitart a gigantikus beruházások mellett: Paks II., Budapest-Belgrád vasútvonal, Fudan Egyetem, V0 vasúti körgyűrű.
4. Más adóemelések
„Sok kicsi sokra megy” alapon további segítséget nyújthat a költségvetési bevételek tartós gyarapításában a kevésbé jelentős adók emelése. Ilyen lehet a jövedéki adó emelése a dohánytermékekre, illetve az új típusú dohánytermékek adótartalmának növelése. Az üzemanyagok jövedéki adójának kilátásait alapvetően befolyásolja az üzemanyagárstop jövője, jelenleg ugyanis a nagykereskedők jövedéki adócsökkentésben részesülnek. A kormány szándékai szerint ezen a téren is tovább maradna fent az árstop, kérdés, hogy az árstop fenntartásának terhei a jövőben hogyan oszlanak meg, fennmarad-e a jövedéki adó csökkentése. Ennek kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a Mol a jelenlegi üzemanyagárak mellett is jelentős nyereséget termel.
A forgalmi típusú adók tekintetében is ráléphet a szigor útjára a kormány, ha nem is az általános kulcs emelésével, hanem a kedvezményes áfakulcsok felülvizsgálatával néhány termék esetében. Ebben az esetben megint az a helyzet állhat elő, hogy a növekedési áldozat minimalizálása, valamint az egyensúly helyreállítása érdekében az inflációs kockázatok felett hunyna szemet a kormány.
Ha nagyon elszabadulna a kormány fantáziája, akkor akár új jövedelem típusú adókhoz is hozzányúlhat. Itt az osztalékra, vagy az ingatlankiadásokra is gondolhatunk, bár ezzel szembemenne a kormány az addigi adópolitikai elveivel.
Érdemes azt is megjegyezni, hogy a magyar adórendszer a vállalati jövedelmek adóztatásában nemzetközi összevetésben kifejezetten gálánsnak számít, erről az oldalról így akár indokoltnak is tűnik például a 9%-os társasági adókulcs emelése, vagy a KATA, illetve KIVA adónemekben a szigorítás. A világbajnok 9%-os társasági adókulcs emelésével tartós bevételnövelésre tenne szert a kormány. Emellett az adókedvezmények rendszerét is felülvizsgálhatja a kormány, amely miatt jelenleg is több száz milliárd forintot enged ki az államkasszából.
6. Béremelések elhalasztása
A fentiek már eddig is akár több ezer milliárd forintnyi tartós egyenlegjavulást eredményeznének, ám ha a negatív kockázatok élesednének és még nagyobb csomagra lenne szükség, akkor a kormány akár az állami béremelési programok kifutását is felülvizsgálhatja (egészségügyi dolgozók, orvosok, pedagógusok).
7. Gazdaságfehérítés
A korábbi költségvetési kiigazító csomagoknak rendszerint részét képezte 1-1 gazdaságfehérítő intézkedés (lásd online pénztárgépek), ezért a kormány csomagjában akár egy újabb hasonló lépés is elképzelhető. Azt is meg kell jegyezni, hogy az elmúlt években az innovatív adóügyi megoldásoknak és a NAV átalakításának, új szemléletének köszönhetően elképesztő összegű többletbevétel érkezett az államkasszába a gazdaság kifehéredése miatt. Egyes becslések ennek a pozitív hatását 2010 és 2020 között több mint 3000 milliárd forintra becsülik, ez mind plusz bevétel lehetett a költségvetés számára.
Összegzés
Összességében tehát jól látható, hogy a kormánynak idén nem kis fordulatot és feladatot kell megoldania a költségvetésben,
A VÁLASZTÁSI KIKÖLTEKEZÉSNEK MOST FIZETI MEG AZ ÁRÁT.
Azonban az is biztos, hogy számtalan eszköz áll a rendelkezésére, hogy hatástalanítsa a költségvetés egyensúlyát felrobbantó tényezőket. Érdekes lesz azt látni, hogy ennek kommunikálását hogyan tudja megoldani a kormány úgy, hogy a költségvetést kiigazító lépéssorozatra a megfigyelők ne aggassák rá a megszorítás fogalmát, ami a kormányoldalon tabutéma, legalábbis kommunikációs szinten. (Arról részletesen 11 évvel ezelőtt megjelent cikkünkben írtunk, hogy a deficitcsökkentés, a kiigazítás, a költségvetési csomag, a megszorítás, a konszolidáció és a fiskális reform hogyan viszonyul egymáshoz és melyik mit is jelent a gyakorlatban.)
Az is komoly kérdés, hogy a kormány mit kezd a 2023-as költségvetéssel, amikor már jelentkezhet a jegybank veszteségének költségvetésre gyakorolt hatása, valamint az MVM rezsicsökkentésből fakadó feltőkésítési igénye, és a makrogazdasági környezet sem olyan lesz, amely támogatná a hiány organikus csökkenését. Ez talán még nagyobb kihívások elé állíthatja a kormányt, ezért nem lennénk meglepve akkor, hogy ha a korai költségvetés elfogadásához a 2023-as költségvetés esetében nem ragaszkodna annyira, és inkább a kivárásra játszana, hogy minél több tényadathoz, információhoz jusson a következő hónapokban a költségvetés állapotáról, amire tervezheti a jövő évi büdzsét.
Ez azt is jelentené, hogy az aktuális költségvetési kihívások, valamint az új kormány több héten át tartó megalakulása hét egymást követő év utánvéget vethet a korai költségvetésalkotás gyakorlatának, amelynek az elmúlt évek sokkjai miatt amúgy is látszódtak a hátrányai (portfolio)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…a kormánynak idén nem kis fordulatot és feladatot kell megoldania a költségvetésben,
A VÁLASZTÁSI KIKÖLTEKEZÉSNEK MOST FIZETI MEG AZ ÁRÁT…”
-Hát ez az állítás – finoman szólva is – csúsztatás!
AZ ÁRAT UGYANIS MI – MAGYAROK! – FOGJUK MEGFIZETNI!
„…Érdekes lesz azt látni, hogy ennek kommunikálását hogyan tudja megoldani a kormány úgy, hogy a költségvetést kiigazító lépéssorozatra a megfigyelők ne aggassák rá a megszorítás fogalmát, ami a kormányoldalon tabutéma, legalábbis kommunikációs szinten…”
-Hát erre a kérdésre itt a válasz: „…a költségvetést kiigazító lépéssorozat…” Ez lesz a financiális pávatánc! Amiben MI gyönyörködhetünk! Méregdrágán, KÖTELEZŐEN MEGVÁLTOTT – RÁNK SÓZOTT! – belépőjegyeinkkel!
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
