Fejezzük ki szolidaritásunkat Oroszországgal, és mondjunk NEM-et az EU, USA, UKRAJNA HAZUGSÁGAIRA!
2022. ÁPRILIS 30., SZOMBAT, 13:00–17:00
Hősök tere, Budapest
Elég volt a hazug médiából! Elég az ukrán és EU, USA hazudozásból! Elég a szankciókból! Elég EURÓPA tönkretételéből! Elég a NATO terjeszkedéséből és a háború szításából!
Álljunk ki OROSZORSZÁG MELLETT AZ UKRAJNÁBAN ÉLŐ KISEBBSÉGEK JOGAI MELLETT! ELÉG AZ ELNYOMÁSBÓL!
Orosz és Magyar Zászló legyen nálatok! Autós motoros gyalogos rolleres biciklis felvonulás! Ha a Németeknek megy, és Cipruson is ment akkor nekünk is menni fog!
Osszátok minél többen! Ha szeretnél segíteni a szervezésben írj privát üzenetet.
Ne hagyjuk, hogy hülyének nézzenek az Oroszellenes álhírekkel, és ne állitsák be kizárólag Oroszországot a rossznak a világ előtt csak mert 1-2 háttér hatalomnak ez az érdeke!
Amennyiben egyetértetek velem, és elegetek van a hazug médiából, az álszent EU-ból, a hazug USA-ból, a megrendezett életre kelő halottakból, a bóvli megrendezett színjátékból amit Ursula Von Der Leyen olcsó piaci mutatványosként adott elő ahogy a mellére kap a halottak láttán… Akkor osszátok meg minél többet és legyetek ott!
Nem kell ezt eltűrnünk, nem birkák vagyunk hanem emberek! Álljunk ki Oroszország mellett, Nem Oroszország az ellenség hanem USA és az USA által az EU élére tett lefizetett bábjai. Ezek már itt élnek köztünk! Ideje kisöpörni őket!
Szolidaritás és az orosz gyűlölet a russzofóbia ellen lesz a csendes és békés felvonulás!
A polgári forradalmak a kizsákmányolás újabb formáját, a tőkés kizsákmányolást szilárdították meg. A proletárdiktatúrát a kapitalizmusról a szocializmusra való áttérés teszi szükségessé.
A proletárdiktatúra: – a proletariátus osztályharcának folytatása új feltételek között és új formákban; – egy kizsákmányolásra törekvő kisebbséget korlátoz, nyom el a dolgozó többség érdekében; – a többség számára a valódi demokráciát, az egész dolgozó nép életbevágó érdekeit védi; – a munka társadalmi szervezetének a kapitalizmusénál magasabb rendű típusát hozza létre; – előmozdítja saját szocialista alapjának kialakulását és megszilárdulását; – biztosítja a régi kapitalista alap felszámolását, a szocialista gazdasági formák győzelmét; – legfőbb elve a munkásosztály és parasztság szövetsége, a munkásosztály vezető szerepével; – rendszerében a fő vezető és irányító erő a munkásosztály élcsapata a kommunisták pártja.
Néhány gondolat:
A népi demokrácia és a szocialista demokrácia elleni, a kapitalizmust restauráló polgári forradalmak a társadalmi haladás ellenes ellenforradalmak!
A proletárdiktatúra a népi és a szocialista demokráciában a kapitalizmus ellenforradalma miatt szükséges; ehhez azonban, hogy sikeres legyen, a társadalom vezetésének, a politikai hatalomnak, a dolgozó nép és az egész társadalom érdekében a dolgozók pátja és szervezetei kezében kell lennie. Ha ez nem teljesül, vagy nem teljesíthető, akkor a kapitalizmus áll nyerőre!
A proletárdiktatúra a népgazdaság tervszerű építését, a demokráciát védi. A népi demokráciában dominánsan, a szocializmusban azonban kizárólagosan a kommunista pártok vezetik a társadalmat. Ha nem így van, akkor a kapitalizmus áll nyerőre!
A kommunista párt a marxizmus-leninizmus tudományos elméletének vezérfonalával, a szocializmus irányában vezeti a társadalmat az emberiség és a dolgozók érdekében, a szocialista demokrácia megvalósításáért!
A proletárdiktatúra a népi demokráciában is szükséges a kapitalista tendenciák, a magánérdekeltségű gazdaság kordában tartására! A népi demokrácia az összes demokratikus erővel szövetségben küzd a kapitalizmus diktatórikus, önkényuralmi formái ellen! A népi demokráciában kizsákmányoló osztályok is vannak, – lehetnek -, de a dolgozó osztályok és a társadalom érdekeinek alárendelve, így a proletárdiktatúra a demokrácia védelmét szolgálja! A szocialista demokráciában a proletárdiktatúra a kapitalizmus, a fasizmus és a polgári demokrácia minden formája elleni hatalom!
„A proletárdiktatúra Karl Marx által a 19. század közepén bevezetett fogalom, azon átmeneti időszak megnevezésére szolgál, melynek során a proletariátus képviselői a kezükbe ragadnak minden hatalmat a tőkés társadalmakban fennálló burzsoá állam lerombolása érdekében, és ezzel lehetővé teszik az átmenetet egy osztályok nélküli társadalomba, a kommunizmusba.” Wikipédia
(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)
A proletárdiktatúra mint a szocialista gazdaság felépítésének eszköze. Mivel a proletárforradalom feladata mindennemű kizsákmányolás megszüntetése, feltétlenül le kell rombolnia a régi, a dolgozó tömegek elnyomását szolgáló államgépezetet. A proletárforradalom újtípusú államot hoz létre. Ez az újtípusú állam, a proletárdiktatúra. Proletárdiktatúra, mint politikai felépítmény nélkül lehetetlen a dolgozók gazdasági felszabadulása, lehetetlen az áttérés a tőkés termelési módról a szocialista termelési módra.
A proletárdiktatúra olyan rendszer, amelynél a társadalom állami irányítása a munkásosztály kezében van. Az állam minden előző formájában a kizsákmányolt többséget nyomta el egy kizsákmányoló kisebbség érdekében. A proletárdiktatúra egy kizsákmányoló kisebbséget nyom el a dolgozó többség érdekében.
A proletárdiktatúra az igazi demokrácia megtestesülése, s mint ilyen, az egész dolgozó nép életbevágó érdekeit képviseli. A proletárdiktatúra megvalósításával a dolgozók a történelem során első ízben országuk gazdáivá válnak. A polgári forradalmak a kizsákmányolás újabb formáját, a tőkés kizsákmányolást szilárdítják meg, s ezért nem tudják csak valamelyest is tartós időszakra a burzsoázia köré tömöríteni a dolgozó és kizsákmányolt tömegeket. Ezzel szemben a mindennemű kizsákmányolás megszüntetésére hivatott proletárforradalom biztosíthatja, és kell is hogy biztosítsa e tömegek és a proletariátus tartós szövetségét. A munkásosztálynak és a parasztságnak a munkásosztály vezetésével megvalósuló és a kizsákmányoló osztályok ellen irányuló szövetsége — a proletárdiktatúra legfőbb elve. A munkás-paraszt szövetség nélkül a proletariátus hatalmának megszilárdítása és a szocialista gazdaság felépítése lehetetlen.
A proletárdiktatúra a proletariátus osztályharcának folytatása új feltételek között és új formákban, olyan osztályharc, amelyet a hatalom birtokában folytat a belföldi kizsákmányolok, valamint a kapitalista környezet agresszív erői ellen. „A proletariátus diktatúrája szívós harc, véres és vértelen, erőszakos és békés, katonai és gazdasági, pedagógiai és adminisztratív harc a régi társadalom erői és hagyományai ellen”1. Lenin. „Baloldaliság” — a kommunizmus gyermekbetegsége. Lásd Lenin Művei. 31. köt. Szikra 1951. 30. old.*
A proletárdiktatúra a szocializmus felépítésével összefüggő feladatoknak megfelelően három fő funkciót teljesít. Ez azt jelenti, hogy a proletariátus a hatalmat három fő feladat megoldására használja fel:
először, a kizsákmányolok elnyomására, az ország védelmére és a más országok proletárjaival fenntartott kapcsolatok szorosabbra fűzésére;
másodszor, arra, hogy végleg elszakítsa a burzsoáziától a dolgozó, s a régi rendben kizsákmányolt tömegeket, bensőségesebbé tegye velük a szövetségét, és bevonja ezeket a tömegeket a szocialista építésbe;
harmadszor, az új, szocialista társadalom felépítésére.
A proletárdiktatúrát mint politikai felépítményt az teszi szükségessé, hogy a társadalom gazdasági fejlődése napirendre tűzte, az áttérést a kapitalizmusról a szocializmusra. Mihelyt azonban a proletárdiktatúra mint a szocialista gazdaság felépítésének eszköze, megjelenik a színen, maga is hatalmas erővé válik. Hathatósan előmozdítja saját szocialista alapjának kialakulását és megszilárdulását, biztosítja a régi, kapitalista alap felszámolását, a szocialista gazdasági formák győzelmét a kapitalista formák fölött.
A gazdaság szocialista formái nem jöhetnek létre és nem fejlődhetnek spontán módon, automatikusan. A proletárállam tervszerű tevékenysége, a dolgozó tömegek alkotó aktivitása nyomán jönnek létre és fejlődnek.
A proletárállam csakis annak következtében tudja teljesíteni az új alap létrehozásával kapcsolatos feladatát, hogy a termelési viszonyok és a termelőerők jellege közötti kötelező összhang objektív gazdasági törvényére, s az új gazdasági viszonyok alapján keletkező új gazdasági törvényeikre támaszkodik. A proletárdiktatúra a munka társadalmi szervezetének a kapitalizmusénál magasabbrendű típusát hozza létre. Ez a szocialista rend erejének, a tőkés rend fölötti győzelmének fő forrása.
A proletárállam formái különfélék lehetnek. „Az átmenet a kapitalizmusból a kommunizmusba természetesen okvetlenül létrehozza a politikai formák óriási gazdagságát és változatosságát, de a lényeg emellett elkerülhetetlenül ugyanegy lesz: a proletariátus diktatúrája”1. Lenin. Állam és forradalom. Lásd Lenin Művei. 25. köt. Szikra 1952.443. old.* A marxizmus-leninizmusnak ezt az alaptételét egyaránt teljes mértékben igazolták a Szovjetunió történelmi tapasztalatai, ahol létrejött a proletárdiktatúra Lenin által felfedezett formája, a szovjet hatalom, s azoknak az országoknak későbbi történelmi tapasztalatai, ahol a proletárdiktatúra népi demokrácia formájában áll fenn.
A proletárdiktatúra országaiban a szocialista gazdaság tervszerű építésének egész menetét a kommunista pártok (illetve munkáspártok) irányítják. Ezek a marxizmus-leninizmus elméletével, a társadalom gazdasági fejlődéstörvényeinek ismeretével felvértezett pártok szervezik a néptömegeket, irányítják a néptömegek erőfeszítéseit a szocialista építés feladatainak megoldására.
(idézet: Marxista fogalomlexikon)
Proletárdiktatúra a proletariátus államhatalma, amely a tőkés rendszer megszüntetése és a burzsoá államgépezet szétzúzása eredményeképpen jön létre. A proletárdiktatúra alkotja a szocialista forradalom fő tartalmát, ez győzelmének elengedhetetlen feltétele és legfőbb eredménye. Éppen ezért a proletárdiktatúráról szóló tanítás a marxi-lenini elmélet legfontosabb része. A proletariátus arra használja fel hatalmát, hogy megtörje a kizsákmányolók ellenállását, megszilárdítsa a forradalom győzelmét, idejében elhárítsa a burzsoázia restaurációs kísérleteit, védekezzen a nemzetközi reakció agresszív cselekedetei ellen.
Ám a proletárdiktatúra nemcsak erőszakot és főleg nem erőszakot jelent. Főfunkciója – konstruktív, építőfunkció. A diktatúrát a proletariátus arra használja fel, hogy megnyerje a dolgozók nagy tömegeit és bevonja őket a szocialista építésbe, hogy forradalmi átalakításokat hajtson végre a társadalmi élet valamennyi területén: a gazdasági életben, a kultúrában, az életformában, hogy kommunista szellemben nevelje a dolgozókat és felépítse az új, osztály nélküli társadalmat. A proletárdiktatúra a szocializmus felépítésének eszköze, győzelmének elengedhetetlen feltétele.
Alapja és legfőbb elve a munkásosztály és parasztság szövetsége, a munkásosztály vezetőszerepének biztosításával. A szocialista építés során bővül és megszilárdul a proletárdiktatúra társadalmi bázisa, kialakul a társadalom társadalmi-politikai és ideológiai egysége. A proletárdiktatúra rendszerében a fő vezető és irányító erő a munkásosztály élcsapata: a kommunisták pártja. A proletárdiktatúra rendszerébe beletartoznak a dolgozók különféle tömegszervezetei: a népképviseleti szervek, a szakszervezetek, a szövetkezetek és más egyesületek, amelyek a szocialista állam és dolgozó tömegek fő összekötő láncszemei.
A történelemben a proletárdiktatúra elsőformája a Párizsi Kommün volt, amely értékes tapasztalatokkal gazdagította a marxizmust, s lehetővé tette, hogy Marx következtetéseket vonhasson le az eljövendő szocialista társadalom államformájára vonatkozóan.
A szovjet forma (az oroszországi forradalmi munkásmozgalomban spontánul kialakult szovjetekből, tanácsokból keletkezett, azokra épülő államforma) a proletárdiktatúra új formáját alkotja. Jelentőségét Lenin tárta fel a két orosz forradalom tapasztalatainak tanulmányozása alapján.
Végül, a legújabb forradalmi tapasztalatok alapján a Proletárdiktatúra egy másik új formája alakult ki: a népi demokrácia. A Proletárdiktatúra nem Öncélú, hanem a diktatúra és osztály nélküli társadalomba való átmenet történelmileg szükségszerű és egyetlen szükségszerű eszköze. „A proletáriátus diktatúrája – állapítja meg az SZKP programja – biztosította a szocializmusnak – a kommunizmus első szakaszának – teljes és végleges győzelmét, biztosította a társadalom átmenetét a kommunizmus általánosan kibontakozó építésébe, ezzel teljesítette történelmi küldetését és a belsőfejlődés feladatai szempontjából a Szovjetunióban már nem szükségszerű.”
(idézet: Idegen Szavak Marxista Magyarázattal)
Proletárdiktatúra: „A proletárdiktatúra, ha ezt a latin tudományos, történetfilozófiai kifejezést egyszerűbb nyelvre fordítjuk le, a következőt jelenti: csak meghatározott osztály, nevezetesen a városi és általában a gyári s üzemi ipari munkások képesek az egész dolgozó és kizsákmányolt tömeg vezetésére a tőkés elnyomás megdöntéséért folytatott harcban, magának a megdöntésnek folyamán, a győzelem megtartásáért és megszilárdításáért folyó harcban, az új szocialista rend megalapozása során, az osztályok teljes megszüntetésére irányuló harc egész folyamán” (Lenin).
A proletárdiktatúra „állami fogalom” (Sztálin). Ezt a diktatúrát a proletár szocialista állam testesíti és valósítja meg. A proletárdiktatúra legmagasabb elve a munkásosztály és a parasztság szövetsége, a munkásosztály vezetésével „A proletárdiktatúra a proletárság és a parasztság dolgozó tömegének szövetsége a kapitalizmus megdöntésére, a szocializmus végleges győzelmének kivívására, azzal a feltétellel, hogy ennek a szövetségnek vezető ereje a proletárság” (Sztálin). Sztálin a proletárdiktatúra három oldalának — feladatának — a következő tartalmi jellegzetességét emelte ki: „
A proletárhatalom kihasználása a kizsákmányolók elnyomására „az ország megvédésére, a többi országok proletárjaihoz fűződő kapcsolatok megerősítésére, a forradalom fejlesztésére és győzelmére minden országban,
a proletárhatalom kihasználása arra, hogy a dolgozó és kizsákmányolt tömegeket végleg elszakítsuk a burzsoáziától, hogy a proletárság és a tömegek szövetségét megerősítsük, hogy e tömegeket bevonjuk a szocialista építőmunkába, hogy e tömegeket a proletárság államilag vezesse,
a proletár hatalom kihasználása a szocializmus megszervezésére, az osztályok megsemmisítésére, az osztálynélküli társadalomba, az államnélküli társadalomba való átmenetre. A proletárdiktatúra mind e három vonásnak egyesítése … Csak mind a három vonás együtt nyújtja a proletárdiktatúra teljes és befejezett fogalmát”
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Egy francia újságíró, aki önkéntes harcosokkal együtt tért haza Ukrajnából, a CNews műsorszolgáltatónak azt mondta, hogy az amerikaiak közvetlenül irányítják a háborút a helyszínen.
A Le Figaro vezető nemzetközi tudósítója, Georges Malbrunot azt állította miután az önkéntes katonákkal együtt hazatért, hogy a saját szemével látta, hogy a harctéren az amerikai katonák irányítanak. Malbrunot elmondta, hogy francia önkéntes harcosokat kísért, akik közül ketten korábban az ISIS ellen is harcoltak.
“Meglepetéssel tapasztaltam, és ők is, hogy az ukrán hadseregnél, nos, az amerikaiak a főnökök”.
Hozzátéve, hogy őt és az önkénteseket majdnem letartóztatták az amerikaiak, akik azt állították, hogy ők az ukrán harcokban a főnökök. Ezután az újságíró elárulta, hogy arra kényszerítették őket, hogy szerződést írjanak alá.
“Azt hittem, hogy a nemzetközi csapatokkal vagyok, ehelyett a Pentagonnal találtam magam szemben”.
Az USA és az Egyesült Királyság állította, hogy nem küld katonákat Ukrajnába
Malbrunot azt is megemlítette, hogy Amerika ún. Switchblade öngyilkos drónokkal látja el Ukrajnát, amit Lloyd Austin védelmi miniszter emelt ki egy tweetben, amelyből kiderült, hogy a Mississippi állambeli Biloxiban ukrán katonákat képeznek ki ezen eszközök használatára.
Egy francia hírszerzési forrásra hivatkozva Malbrunot azt is tweetelte, hogy a brit SAS-egységek “a háború kezdete óta jelen vannak Ukrajnában, akárcsak az amerikai Delták”.
Úgy tudni, hogy Ukrajnában február óta külföldi katonák vannak. Mind az Egyesült Államok, mind az Egyesült Királyság nyilvánosan azt állította korábban, hogy nem teszik a lábukat ukrán földre, de a jelek szerint a háború kezdete óta van amerikai-brit katonai jelenlét.
Múlt szombaton Boris Johnson brit miniszterelnök meglepetésszerű látogatást tett Kijevben. A brit vezetőt állítólag az SAS elit alakulat őrei vették körül, bár ezt az állítást hivatalosan nem erősítették meg. Az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok Kijev legaktívabb katonai támogatói közé tartozik. Johnson állítólag személyesen sürgette ukrán kollégáját, Volodimir Zelenszkijt, hogy folytassa a harcot Oroszország ellen, és ne nyugodjon bele a békébe, amíg nem kínálnak neki jobb feltételeket.
A brit média korábban arról számolt be, hogy több tucat nyugalmazott SAS-katona ment Ukrajnába, hogy segítse a háborút. A Daily Mirror szerint szolgáltatásaikat állítólag nem a brit kormány, hanem “egy még meg nem nevezett európai ország fizette egy katonai magáncégen keresztül”.
“A közvélemény-kutatások azt mutatták a háborút megelőzően, hogy az amerikaiak túlnyomó többsége azt akarta, hogy kormányunk maradjon ki ebből, de több mint boldogan kockáztatják a harmadik világháborút Ukrajna védelmében” – írta Chris Menahan.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Washington, Kijev, 2022. április 14. csütörtök (MB)
Az ukrajnai háború folytatására irányuló szándékának újabb megnyilvánulásaként a Fehér Ház további 800 millió dollár értékben szállít fegyvert, köztük támadó fegyverzetet a kijevi rezsimnek. A szállítmányban szerepelnek tüzérségi rendszerek, tüzérségi lövedékek és páncélozott személyszállítók is – jelentette a Magyar Békekör az amerikai elnök szerdai bejelentése alapján.
A Pentagon tudatta, Biden elnök hivatalba lépése óta az Egyesült Államok több mint 2,4 milliárd dollár értékű katonai segélyt nyújtott Ukrajnának. Több mint 1400 Stinger légelhárító rendszert, 5000 Javelin páncéltörő rendszert és több száz Switchblade drónt bocsátott a kijevi rezsim rendelkezésére egyéb felszerelések és fegyverek mellett…
Az orosz kormányzó párt elemzése az ukrajnai konfliktus okairól és megoldásáról
A Magyar Békekör folytatja az ukrajnai katonai konfliktust előidéző okok feltárását.
Alább megosztjuk olvasóinkkal az Egységes Oroszország párt, az Oroszországi Föderáció kormányzó pártja nemzetközi együttműködéssel foglalkozó bizottságának politikai elemzését
A jelenlegi drámai folyamatok 2014. februárjában vették kezdetüket. Az Egyesült Államok által támogatott ukrán ellenzék súlyosan megsértette az ország törvényesen megválasztott elnökével, Viktor Janukovicscsal kötött megállapodást a politikai válság rendezéséről, amelynek létrejöttét Németország nevében Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter, Lengyelország részéről Radoslaw Sikorski külügyminiszter), Franciaország hivatalos képviseletében pedig (Eric Fournier a külügyminisztérium főosztályának vezetője tanúsította.
A megállapodást február 21-én írták alá, és az ukrán nemzeti radikálisok még aznap este meg is hiúsították. Ukrajna elnöke, bíróságon kívüli megtorlástól tartva, kénytelen volt sürgősen elhagyni Kijevet. Az ukrán alkotmány megsértése következtében az államhatalom gyorsan megváltozott.
A hatalmat átvevő ellenzék fő hajtóerejévé az Ukrajna nyugati térségében élők váltak. Ezek a régiók történelmileg más-más kelet-európai államokhoz tartoztak. Ukrajnának ezen a részén széles körben szárnyra kaptak a jobboldali radikális érzelmek, tovább élt a hitleri Németország, valamint a nácik és csatlósaik iránti rokonszenv. Ukrajnában 2014. februárjában a neonácik nyilvánosan és tömegesen követelték az oroszok felakasztását és lemészárlását. Ilyen körülmények között tárulnak fel az ukrajnai nyolcéves polgárháború valódi okai.
Az új kijevi kormány már 2014. február 23-án hatályon kívül helyezte „Az állami nyelvpolitika alapjairól” szóló törvényt, és ezzel „regionális nyelvvé” minősítette többek között az orosz, a magyar és a román nyelvet. Ukrajnában távolról sem mindenki üdvözölte az alkotmányellenes puccsot. A Krími Autonóm Köztársaság lakosainak többsége a népszavazás eredményeként egyértelműen az Ukrajnától való elszakadás mellett szavazott. A félszigetet 1954-ben a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetője, Nyikita Hruscsov döntésével került az Ukrán SZSZK-ba, anélkül, hogy figyelembe vették volna az ott élő polgárok véleményét, s megsértve a szovjet szövetségi köztársaságok határainak megváltoztatásával kapcsolatos eljárásokat. A lépést ugyan gazdasági indokokba burkolták, valójában azonban elsősorban a belső pártharc miatt tették.
Nem voltak hajlandóak engedelmeskedni az új illegitim hatóságoknak Ukrajna délkeleti ipari részének lakosai sem, akiket még a bolsevikok telepítettek oda Vlagyimir Lenin és Joszif Sztálin idejében. Brutális leszámolás következett, nagyon sok áldozattal. A disszidensek elnyomását a radikális nacionalisták hajtották végre az új kijevi hatóságok parancsára. Donbászban élő polgárai ellen Kijev kétszer is katonai műveletet szervezett. Először 2014. áprilisában, majd 2015. januárjában. Légierőt és nehézfegyvereket vetett be. Az orosz vezetés erőfeszítéseinek köszönhetően 2015. február 12-én Minszkben megállapodást sikerült tető alá hozni Minszki Intézkedéscsomag néven. Ezt aláírta Oroszország, Ukrajna és a 2014. tavaszán népszavazással megalakult Donyecki és Luhánszki Népköztársaság, valamint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ). Ugyanazon a napon az úgynevezett normandiai formátum országai, Oroszország, Franciaország, Németország és Ukrajna vezetői közös nyilatkozatban biztosították támogatásukról a minszki megállapodást. 2015. február 17-én az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2202. számú határozatával egyhangúlag megerősítette a két minszki dokumentumot, mint a konfliktus rendezésére irányuló egyetlen nemzetközi jogalapot.
A Minszki Intézkedéscsomag a következő pontokat tartalmazta szigorú végrehajtási sorrendben: 1) tűzszünet; 2) nehézfegyverek visszavonása; 3) a tűzszünet és a nehézfegyverek visszavonása az EBESZ ellenőrzésével; 4) Kijev, Donyeck és Luhánszk közötti közvetlen párbeszéd elkezdése; 5) amnesztia; 6) a fogvatartottak szabadon bocsátása és cseréje; 7) humanitárius hozzáférés, humanitárius segélyek szállítása és elosztása; 8) a Donbász Ukrajnával fennálló társadalmi-gazdasági kapcsolatainak helyreállítása; 9) a határ feletti ellenőrzés Kijev általi helyreállítása (a 11. pont teljesítése esetén); 10) külföldi alakulatok és zsoldosok kivonása; 11) Ukrajna új alkotmányának elfogadása, valamint a Donbász különleges státusát rögzítő külön jogszabályok elfogadása, beleértve a nyelvi önrendelkezési jogot, az ügyészségek és bíróságok vezetőinek kinevezését, a népi milícia különítményeinek létrehozását; 12) a választások megtartására vonatkozó eljárás összehangolása; 13) a minszki Kapcsolattartó csoport munkájának élénkítése.
Látható, hogy a kötelezettségek oroszlánrésze Kijevre hárult. Hozzá kellett fogni a politikai rendezéshez a belső ukrán párbeszéddel, és a nemzeti jogszabályok kiigazításával. Az ukrán hatóságok ezt nem tették meg. Az ultranacionalisták által vallott „orosz agresszió”-filozófia végül teljes patthelyzethez vezetett. 7 éven át zátonyra futott Moszkva minden arra irányuló kísérlete, hogy Kijevet politikailag és diplomáciailag észhez térítse.
Kijev rendszeresen lőtte a Donbász területét, és polgári infrastruktúráját. Több mint 13 ezer ember életét oltották ki a Donyecki és a Luhánszki Köztársaságokban. Teljes blokád alá vették őket, mert nem voltak hajlandók elismerni a kijevi törvénytelen hatalomváltást. Csak az orosz segély mentette meg az embereket a humanitárius katasztrófától.
Az Európai Unió országainak tömegtájékoztatása szándékosan elhallgatta és elhallgattatta az ukrán hatóságok bűncselekményeinek szörnyű tényeit. Hét éven keresztül az Európai Parlament egyetlen képviselője, az EU egyetlen tisztségviselője sem tartotta szükségesnek, hogy személyesen megismerkedjen a valós helyzettel a Luhánszki és a Donyecki Népköztársaságban. Az EU politikai döntései az egyoldalú kijevi információk és a washingtoni utasítások alapján születtek.
2014. tavaszától az Európai Unió felhagyott gyakorlatával, hogy rendszeres csúcstalálkozót tartson Oroszországgal. Befagyasztotta a parlamentek közötti hivatalos párbeszédet, üldözni kezdte az orosz médiát és újságírókat. Tényleges cenzúrát vezetett be, megakadályozva a helyzet objektív értékelését. Mindez még negatívabban befolyásolta a brüsszeli és strasbourgi döntéshozatalt.
Az 1990-es évek óta a Nyugat táplálta Kijev illúzióját, hogy Ukrajna belátható időn belül a NATO és az EU tagja lehet. E tekintetben nehéz volna nem egyetérteni Josep Borrel, az európai diplomácia vezetőjének 2022. március 11-i beismerésével, miszerint „hiba olyan ígéreteket tenni, amelyeket nem lehet teljesíteni… hibáztunk, elvesztettük annak lehetőségét, hogy Oroszország közeledjen a Nyugathoz.” Az EU-t súlyos felelősség terheli az immár második évtizedébe lépő ukrán válságért, vakon követi az Egyesült Államok iránymutatásait. Szavakban ugyan elismerik a hibákat, a gyakorlatban azonban folytatják a jóval régebbre visszanyúló barátságtalan vonalukat Oroszországgal szemben. Pedig nem is Ukrajnáról van szó.
Oroszország hosszú évek óta diplomáciai megoldást javasol. Felszólította az EU-t, hogy ösztönözze Kijevet a Minszki Intézkedéscsomag végrehajtására, biztosítsa Ukrajna orosz ajkú állampolgárainak nyelvi és kulturális jogait. Tágabb, euro-atlanti kontextusban, 2021. decemberében az Egyesült Államok és a NATO elé terjesztette a biztonsági garanciák kérdését, amely az EBESZ, valamint az Oroszország és a NATO dokumentumaiban rögzített biztonság oszthatatlanságának elvén alapul. Ezek a következők: ne bővítsék a NATO-t, ne telepítsenek fenyegető fegyverrendszereket az orosz határok mentén, a NATO erői térjenek vissza az Oroszország és a NATO közti alapító okmány 1997-es aláírásakor fennálló helyzethez. Az orosz felhívás süket fülekre talált az Egyesült Államok és a NATO vezető köreiben, újra meg újra elszalasztották a lehetőséget a nézeteltérések politikai eszközökkel történő áthidalására.
A Minszki Intézkedéscsomag kijevi szabotálása már jóval a jelenlegi események előtt nyilvánvalóvá vált. A 2022. februárjában rendezett müncheni biztonsági konferencián pedig Volodimir Zelenszkij ukrán elnök bejelentette, hogy nem hajlandó betartani a minszki megállapodásokat, és azt állította, hogy Ukrajna nukleáris fegyverekkel rendelkezik. Kijev nem rejtette véka alá, hogy hatalmas katonai műveletre készül a Donbász ellen.
Oroszország ilyen körülmények között ismerte el 2022. február 21-én a Donyecki és a Luhánszki Népköztársaság függetlenségét, majd indított különleges katonai műveletet Ukrajna területén. Válaszul az ukrán fegyveres erők Donyeckre és Luhánszkra zúdított ágyútűzére, a donbászi civilek, köztük az orosz állampolgárok százezreinek védelmében. Lépését Oroszország az ENSZ Alapokmányának egyéni és kollektív önvédelemről szóló 7. része 51. cikkével összhangban, valamint a Donyecki és a Luhánszki Népköztársasággal kötött barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződések értelmében tette meg.
A művelet célja Ukrajna demilitarizálása és nácitlanítása. A testvérország lakosságát megkímélve az orosz hadsereg csak katonai létesítményeket és infrastruktúrát pusztít el, tisztelettel bánik az ukrán katonákkal, ha megadják magukat, gondoskodik a polgári lakosságról, elősegíti a harci övezetekből való evakuálásukat, humanitárius segélyt oszt szét. Mint már többször kiderült, az ezzel ellentétes jelentések hamisnak bizonyultak, és Kijev dezinformációjának tulajdoníthatóak.
Az ukrán neonácik és az alakulataik (az úgynevezett „dobrobatok”) a civilek mögé bújnak, „élő pajzsként” használják őket, megakadályozva az evakuálást az orosz védelmi minisztérium által szervezett humanitárius folyosókon keresztül. Tűz alá veszik a polgári infrastruktúrát, majd az orosz fegyveres erők csapásaként tüntetik fel. Cinikusan elhallgatják az ukrán hadsereg Donbász elleni rakétatámadásait, mint amilyen például Donyeck központjának kazettás töltettel történt bombázása volt március 14-én, 21 ember halálát, és körülbelül 30 sérülését okozva.
Kölcsönös függőség jellemezte világunkban a nyugati országok arra irányuló kísérlete, hogy „megbüntessék” Oroszországot, nagy kárt okoz az energiaforrások, a műtrágyák, az élelmiszerek, a fémek és más áruk globális piacának; megtöri a kialakult termelési és logisztikai láncokat; a pénzügyi tőke Európából az Egyesült Államokba menekül. A koronavírus-járvány nem teljesen leküzdött következményeinek fényében új válság-cunamival fenyeget, amelyet súlyosbít az előző ciklusban bekövetkezett egyensúlyhiány, a tőzsdéken keletkezett „szappanbuborék”, és az infláció, amely már jóval az ukrán események előtt megnőtt. Az Európai Unió lábon lövi magát azzal, hogy feláldozza érdekeit az Egyesült Államok kedvéért.
Az Egységes Oroszország párt abban látja a jelenlegi válság kiküszöbölésénekegyetlen útját-módját,a kibontakozás és atovábbi vészterhes események elkerülésének lehetőségét, hogy érvényt szerezzenek az alábbi elveknek:
– Az európai biztonság oszthatatlansága elvének, miszerint senki sem szerezhet érvényt saját biztonságának mások biztonságának rovására;
– Az államok szuverén ügyeibe való be nem avatkozás elvének;
– Az egyenjogú, kölcsönösen előnyös együttműködés elvének.
Elfogadhatatlannak tartjuk a humanitárius szféra, a tudomány, az oktatás, a kultúra és a sport mesterséges és durva átpolitizálását. Elfogadhatatlannak tartjuk a faji, a nemzeti, a nyelvi, a vallási alapú gyűlöletkeltést, a nácizmus és a neonácizmus dicsőítését, a szélsőségességet és a radikalizmust. Meggyőződésünk, hogy egy harmadik világháborúnak, amelyről ma Európában oly gyakran szó esik, nem lehet győztese. Azok, akik lehetségesnek tartják, globális katasztrófába sodorják az emberiséget.
Oroszország kilépését az Európa Tanácsból az diktálta az, hogy ez a nemzetközi szervezet megfeledkezett alapelveiről. Más szervezetekhez hasonlóan a hidegháborúra jellemző tömb-logikát részesítette előnyben ahelyett, hogy megoldásra törekedett volna összetett és fontos nemzetközi kérdésekről. Döntéseit nem mindig ellenőrzött információk alapján hozta.
Biztosak vagyunk abban, hogy ha építő szellemben komolyan fontolóra vennék az euro-atlanti biztonsági garanciákról szóló 2021. decemberi orosz javaslatokat, meg lehetne szüntetni a jelenlegi politikai válságot és kiküszöbölni súlyos következményeit. Továbbra is elkötelezettek vagyunk a nyitott, egyenjogú, egymás iránti tiszteleten alapuló párbeszéd iránt nagy eurázsiai otthonunk minden országával az Atlanti-óceántól az Indiai-óceánig és a Csendes-óceánig – összhangban Vlagyimir Putyin orosz elnök nagy eurázsiai partnerség kialakítására irányuló kezdeményezésével. Kontinensünk felelős társadalmi-politikai erőinek különösen nagy feladata, hogy helyreállítsák a párbeszédet. Mi nyitva állunk rá a béke, a biztonság, a tényleges demokrácia, a kölcsönösen előnyös együttműködés érdekében.
Nemzeti érdekeink védelmének elsődlegessége közepette is arra törekszünk, hogy normalizáljuk a kapcsolatokat a nyugati országokkal – áll az orosz kormányzó párt válságok-elemző és megoldást kínáló felhívásában.
Ipsos-kutatás: Döbrögisztán a világ három legboldogtalanabb országa között van
A globális boldogságtérkép alapján Európában találjuk a legboldogabb nemzetet.
Megjelent az Ipsos közvélemény-kutató globális boldogságtérképe. A felmérés keretében 30 ország lakóit kérdezték meg arról, hogy mennyire tartják magukat boldognak, ez hogyan változott, továbbá mit tartanak a boldogság forrásának. A százalékos skáláról az olvasható le, hogy a lakosság hány százaléka tartja magát „nagyon” vagy „inkább” boldognak.
Ennek alapján Hollandia a legboldogabb ország (86 százalék), majd következik Ausztrália (85 százalék), illetve a bronzérmes holtversenyben Kína és Nagy-Britannia (83 százalék).
A dobogósokat India, Franciaország, Szaúd-Arábia és Kanada követi, vagyis kijelenthető: a boldog nemzetek erős gazdasággal és/vagy magas szintű jóléttel bírnak. Bár India és Kína kivételt jelenthet a jelentős arányú szegény lakosságával, itt a kulturális adottságok is szerepet játszhatnak.
A sort a három legboldogtalanabb ország zárja, köztük Magyarország.
A legkevésbé boldog lakossággal Törökország bír (42 százalék), Argentína egy fokkal boldogabb (48 százalék), őket Magyarország előzi 51 százékkal. Hazánk lakosságának 13 százaléka egyáltalán nem tartja magát boldognak.
Az Ipsos kutatása szerint globális átlagszinten a boldogság elterjedtsége most nemcsak magasabb, mint 2020 közepén, néhány hónappal a Covid-19 világjárvány után, hanem a világjárványt megelőző hónapokhoz, vagyis 2019 közepéhez képest is.
A felmérés szerint az emberek világszerte leginkább az egészségüket és jólétüket (mind fizikailag, mind mentálisan), a családjukat (partner/házastárs és gyermekek), valamint a céltudatosságot tartják a boldogság legfőbb forrásának. Ezután következnek az életkörülményeik, a biztonságérzet és a kontroll, a természetben való tartózkodás, az értelmes munka és a több pénz. A kutatás megállapította, hogy a közösségi média használata, vagy például a politika nem javítja a világ polgárainak boldogságérzetét.
A magyarok számára a gyerekvállalás a globális átlagnál előrébb helyezkedik el, és a boldogság szempontjából fontos a természetben eltöltött idő is. (rtl.hu)
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…A sort a három legboldogtalanabb ország zárja, köztük Magyarország….”
-De hát ki érti ezt? Amikor óránként TUDATJÁK VELÜNK, HOGY MI VAGYUNK A LEGVÉDETTEBBEK (ragályilag), GAZDASÁGUNK SZÁRNYAL, MEG HOGY EGYÉBKÉNT IS: DÖBRÖGISZTÁN MAGA A KÁNAÁN!
No persze más dolog a TUDATÁS, és megint más az ÉRZÉS!
Az orosz Honvédelmi Minisztérium beszámolója az ukrajnai és a donbasszi különleges műveleti övezet mára virradóan történt eseményeiről.
Mariupol városában az orosz csapatok és a Donyecki Köztársaság népi milíciájának egységei támadó hadműveletei eredményeként teljesen felszabadították az „Iljics” Vas- és Acélgyárat az ukrán nacionalisták alól.
Az este és az éjszaka folyamán a tengerről kilőtt nagy pontosságú, nagy hatótávolságú rakéták „Kaliber” találtak el egy katonai létesítményt Kijev külvárosában.
A „Vizar Zsuljan” gépgyártó üzem elleni csapás következtében a nagy és közepes hatótávolságú légvédelmi rakétarendszerek, valamint a hajóelhárító rakéták gyártására és javítására szolgáló műhelyek megsemmisültek.
A kijevi célpontok elleni rakétacsapások száma és mértéke növekedni fog a kijevi nacionalista rezsim által Oroszország területén elkövetett terrortámadásokra vagy szabotázsokra válaszul.
Lelőtték az Oroszországot megtámadó helikoptert
Az orosz Sz – 400 – as légvédelmi rendszer a Csernyihov megyei Gorodnya község térségében lelőtte azt a légibázisára visszatérőben lévő ukrán Mi-8 – as helikoptert, amely április 14-én támadta meg Klimovo békés faluját azooroszországi Brjanszk – régióban.
Lelőtték az ukrán légierő egyik Szu-27 – es vadászgépét a harkovi régióban található Lozovaja falu közelében.
Nyolc ukrán pilóta nélküli légi járművet lőttek le Izjum, Levkovka, Novaja Asztrahany, Novaja Kubany, Szcsasztylivjoe, Csjornobajevka, és Csjornovij Szokol települések térségében.
Az éjszaka folyamán nagy pontosságú levegő – föld rakétákkal hét ellenséges célpontot semmisítettek meg. Közöttük:
Jaszenyjevo körzetben (a Donyecki körzet Krasznoarmejszkij kerület) megsemmisült egy „Tochka-U” taktikai rakétakilövő és egy ukrán nacionalista alakulat ideiglenes bevetési pontja, köztük 20 páncélozott jármű és 50 nacionalista;
Dergacsij, Novoelizavetovka, Povsztanszkoje településeken az ukrán katonai felszerelések és fegyverek raktárbázisa;
►Nyikolajev és Parutino településeken rakéta – és tüzérségi fegyverek, valamint üzemanyag – raktárak semmisültek meg.
A csapás eredményeként egy lengyel zsoldosokból álló különítményt számoltak fel a harkovi régióban található Izjumskoje településen. Itt 30 lengyel zsoldos semmisült.
Ezen kívül 221 ukrajnai katonai létesítményre is csapásokat mártek.
Köztük:
12 parancsnoki és irányító harcálláspontra,
176 erőd és ellenséges élőerő – koncentrációs területre,
12 tüzérségi lőállásra.
A hadműveleti – taktikai légierő Ukrajna 13 katonai létesítményét semmisítette meg az éjszaka folyamán. Köztük: két rakéta – és tüzérségi fegyverraktárt, valamint 10 hadianyagraktárt.
A légierő Guszarovka és Volobujevka térségében megsemmisítette az ott lévő ellenséges élőerőt, és az ukrán katonai felszereléseket, köztük:
három erődöt,
9 páncélozott járművet és különféle célú járműveket.
Beindult az orosz légvédelmi rendszer Belgorod felett.
A levegőben robbanások vannak a városközpont felett.
Belgorod lakosai arról számoltak be, hogy legalább két rakétaelhárító rakétát lőttek ki a város feletti légi célpontokra.
A városi vagy regionális hatóságok egyelőre nem nyilatkoztak ezzel kapcsolatban, de valószínűleg ez a kijevi rezsim újabb kísérlete arra, hogy az ellenségeskedést Oroszország területére helyezze át.
„Az ukrán hadifoglyok között vannak NATO – országok katonái is” – jelentett be Klimov, az Egységes Oroszország párt helyettes vezetője.
„Már vannak foglyaink a NATO – országok katonái közül. Mindezeket bemutatjuk, és az egész világ látni fogja, mi történt valójában” – mondta újságíróknak.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Elsüllyedt a „Moszkva” cirkáló, amely korábban lőszerrobbanás következtében megsérült. Erről az orosz Honvédelmi Minisztérium számolt be.
„A lőszerrobbanás következtében keletkezett tűz során a hajótest sérülése miatt „Moszkva” cirkáló a célkikötőbe vontatás közb a hajó elvesztette stabilitását, és a viharos tengeri körülmények között a hajó elsüllyedt” – áll a közleményben.
Kijev ugyanakkor változatlanuk állítja: az Ukrán Fegyveres Erők sikeres rakétatámadása miatt süllyedt el az orosz Fekete – tengeri Flotta zászlóshajója, a „Moszkva”.
John Kirby, a Pentagon szóvivője szerint, a hajón keletkezett tűz pontos okai ismeretlenek, ezzel pedig cáfolta a kijevi dijadalhíreket.
Bogomaz szerint körülbelül 100 ház rongálódott meg az ukrán helikoterek támadása miatt Klimovo faluban, két lakóépület pedig teljesen leégett.
„Tudták, hogy a lakossági szektorra lőnek. Kilenc lövedék repült oda… Két ház teljesen leégett, és körülbelül 100 ház szenvedett különböző súlyosságú károkat” – mondta a kormányzó.
Elmondta azt is, hogy Klimovo falu lakóiközül a támadás során egy 70 éves nő elvesztette a lábát, egy csaknem kétéves gyermek pedig átmenő sebet kapott a fején. Összesen hét ember sebesült meg az Ukrán Fegyveres Erők rakétacsapásai következtében, közülük ketten súlyos állapotban vannak.
Moszkva” cirkáló, amely korábban lőszerrobbanás következtében megsérült. Erről az orosz Honvédelmi Minisztérium számolt be.
„A lőszerrobbanás következtében keletkezett tűz során a hajótest sérülése miatt „Moszkva” cirkáló a célkikötőbe vontatás közb a hajó elvesztette stabilitását, és a viharos tengeri körülmények között a hajó elsüllyedt” – áll a közleményben.
Kijev ugyanakkor változatlanuk állítja: az Ukrán Fegyveres Erők sikeres rakétatámadása miatt süllyedt el az orosz Fekete – tengeri Flotta zászlóshajója, a „Moszkva”.
John Kirby, a Pentagon szóvivője szerint, a hajón keletkezett tűz pontos okai ismeretlenek, ezzel pedig cáfolta a kijevi dijadalhíreket.
Ukrán oldalról az orosz belgorodi régióban a határ közelében található Zsuravljovka falura lőttek. Ezt Vjacseszlav Gladkov, Belgorod régió kormányzója jelentette be.
„Zsuravljovka falunkat ukrán oldalról ismét ágyúzás érte. A lakóépületekben és a szociális létesítményekben károk keletkeznek. Az áldozatokról és a sérültekről nincs információ” – írta a Telegram csatornáján.
„Ebben a faluban már rendkívüli állapotot hirdettünk ki, és a lakókat kitelepítettük onnan. Részletesebb információk a terület részletes felmérése után lesznek elérhetők” – tette hozzá Gladkov.
A kormányzó megemlítette azt is, hogy az ukrán tüzérség lőtte Szpodarjusino falut is. Mint jelezte, itt csak anyagi károkat okoztak.
Ugyanakkor a régió vezetése úgy döntött, hogy Szpodarjusino és Bezjimeno falvak lakóit is más – biztonságosabb – helyekre evakuálják.
A brjanszki régió kormányzója, Alekszandr Bogomaz pedig arról számolt be, hogy Klimovo falut is két ukrán helikopterről rakétázták meg. Pedig az ukrán hadsereg tudta, hogy egy lakónegyedet támadnak.
A régió vezetője ezt a „Russia 24” tévécsatorna adásában jelentette be – tájékoztat a ria.ru
Bogomaz szerint körülbelül 100 ház rongálódott meg az ukrán helikopterek támadása miatt Klimovo faluban, két lakóépület pedig teljesen leégett.
„Tudták, hogy a lakossági szektorra lőnek. Kilenc lövedék repült oda… Két ház teljesen leégett, és körülbelül 100 ház szenvedett különböző súlyosságú károkat” – mondta a kormányzó.
Elmondta azt is, hogy Klimovo falu lakóiközül a támadás során egy 70 éves nő elvesztette a lábát, egy csaknem kétéves gyermek pedig átmenő sebet kapott a fején. Összesen hét ember sebesült meg az Ukrán Fegyveres Erők rakétacsapásai következtében, közülük ketten súlyos állapotban vannak.
Zelenszkij Oroszország különleges hadműveletéről szólva rámutatott, hogy Ukrajna „már korábban kezdte ezt a háborút”. Az ukrán elnök szavait a RIA Novosztyi idézi a BBC-re hivatkozva.
Zelenszkij hangsúlyozta, hogy Ukrajna előre készült, hogy szembeszálljon a hatalmas orosz hadsereggel.
„Azért harcoltunk néhány politikai csoporttal országunkon belül… Már korábban kezdtük ezt a háborút” – mondta.
Az ukrán elnök hozzátette, hogy a különleges hadművelet megkezdése előtt Kijev nem nyilvános tárgyalásokat folytatott nyugati országokkal. „Megegyeztünk bizonyos szállításokról” – mondta Zelenszkij.
Az ukrán elnök szerint Kijev tárgyalásai a külföldi partnerekkel „néhány dologról” még tavaly év végén zajlottak, és 2022 elején folytatódtak.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Egy erdős dombon, 6 mérföldnyire Weimartól, a német kultúrának és szabadságnak egyik szentélyétől, 1937 nyarán új koncentrációs tábort létesítettek. A dachaui és sachsenhauseni táborok már zsúfolásig tömve voltak, és Hitler „a demokrácia újabb vesztőhelyét” akarta létrehozni Közép-Németországban.
Ez a tábor közel nyolc éven át a nap nap után elkövetett barbárság és brutalitás színhelyévé vált. Úgy hajtottak végre itt kísérleteket az embereken, mint másutt a tengerimalacokon; ezrével lőtték agyon őket; sok fogoly, akit a mindennapi életet jelentő kínok és szörnyűségek az őrületbe kergettek, amikor a táboron kívül dolgoztak, belerohant az őrök kordonába, hogy kierőszakolja a halált, amely az egyetlen megváltást jelentette a testét, lelkét gyötrő szenvedésektől.
Buchenwaldban kövekkel zúzták szét a foglyokat, trágyalébe fojtották, halálra éheztették, kiherélték, megcsonkították őket. De volt még egyéb is. Minden olyan fogolynak, akinek bőrén tetoválás volt, jelentkeznie kellett a tábor gyógyszertárában. Először senki sem tudta, miért, de hamarosan megoldódott a rejtély. Azokat, akiknek bőrén a legkülönlegesebb tetoválások voltak, ott tartották, és azután az egyik kapo, Karl Beigs, injekciókkal megölte őket.
A tetemeket a kórbonctani osztály rendelkezésére bocsátották, amely lenyúzta és megfelelően kikészítette bőrüket. A kész produktumot a táborparancsnok felesége, Ilse Koch kapta meg, aki lámpaernyőket, könyvtartókat és kesztyűket készíttetett belőlük.
1945 áprilisában, amikor az amerikai hadsereg elfoglalta a tábort, számos preparált koponyát találtak. A táborban előbb felakasztottak, majd pedig lefejeztek két lengyelt, mert állítólag német lányokkal volt viszonyuk. A koponyacsontokat eltávolították, a fejeket összezsugorították, kitömték, és konzerválták. A fejek ökölnagyságúak voltak, s a haj és a kötél nyomai még meglátszottak rajtuk*. A szerző maga is látta ezeket az összezsugorított fejeket. Lásd a képmellékletet.*
1947 áprilisában az Egyesült Államok katonai törvényszéke elé állították Josias zu Waldeck herceg SS-Obergruppenführert, a Waffen-SS tábornokát, s a tábor személyzetének 30 tagját, köztük Ilse Kochot is. A tárgyalást a München közelében levő dachaui koncentrációs táborban tartották, amelyben a vádlottak nagy része régebben és egészen más körülmények között járt már. Inter alia (egyebek közt) azzal vádolták őket, hogy legalább 12 különböző országban összeszedett sok ezer foglyot „gyilkoltak, vertek, kínoztak, éheztettek, bántalmaztak és megaláztak”.
Ebben a táborban közel nyolc éven át szadista gyönyörrel hajtottak végre minden szörnyűséget, amit csak emberi elme ki tud eszelni. Akár egyszerűen kivégezték a foglyokat, amint az első években volt szokásban, akár „halálradolgoztatás” útján pusztították el őket, ahogy később tették, mindig ugyanazt a szabályt követték: „Törd meg a testet, törd meg a lelket, törd meg a szívet”**. A per idején kiadott hivatalos tájékoztató brosúra bevezetőjéből vett kivonat.*
És mit tudott a német nép minderről? Gyakran állították azt, hogy semmit. Ez éppen olyan kevéssé valószínű, mint az ellenkezője, az, hogy mindent tudott.
Ismert mondás, hogy „mindenkit be lehet csapni néha, némelyeket be lehet csapni mindig, de mindenkit mindig becsapni nem lehet”, és rengeteg bizonyíték szól amellett, hogy igen sok német nagyon is sokat tudott arról, ami a koncentrációs táborokban folyt. Még többen voltak olyanok, akiknek súlyos gyanúik, sőt aggodalmaik is voltak, de azért kényelmesebbnek találták, hogy lelkiismeretük megnyugtatására megmaradjanak tudatlanságukban.
Amikor Németországban egyre fokozódott a munkaerőhiány, tömegesen helyezték szabadlábra az addig koncentrációs táborokba zárt német bűnöző nőket és a társadalomba beilleszkedni nem tudó elemeket, és gyárakba küldték őket dolgozni. Aligha hihető, hogy ezek a nők senkinek sem szóltak volna arról, amit a táborokban láttak. Ezekben a gyárakban a munkavezető nők német civilek voltak, s ezek érintkeztek, beszélhettek az internáltakkal. Auschwitzi felügyelőnők, akik később Siemensék ravensbrücki alvállalatához kerültek, azelőtt a berlini Siemens-gyárban dolgoztak. Ezek találkoztak olyan nőkkel, akiket Berlinből ismertek, és elmondták nekik mindazt, aminek Auschwitzban tanúi voltak. Elképzelhető-e józan ésszel az, hogy senki sem adta volna tovább ezeket a történeteket? Azokat a németeket, akik a háború idején meggondolatlan kijelentéseket tettek, gyakran megfenyegették azzal, hogy „vigyázz magadra, különben a kéménybe szállsz”. Ugyan mi másra vonatkozhatott ez, mint a koncentrációs táborok krematóriumaira?
A koncentrációs táborok rendszere Németországban már jó néhány évvel a háború előtt működött, és sok németnek volt olyan barátja vagy rokona, akit a táborokba internáltak, s akik közül egyeseket később szabadon bocsátottak.
Buchenwaldból a foglyok naponta kimentek dolgozni Weimarba, Erfurtba és Jenába. Reggel mentek el és késő este tértek vissza. Munka közben érintkezésbe jutottak a polgári lakossággal. Elképzelhető-e, hogy sosem beszéltek velük, s hogy ha beszéltek, mindig gondosan kerülték mindazt, ami a koncentrációs táborokra vonatkozik.
Sok gyárban, ahol a koncentrációs táborok foglyaiból alakult munkáscsoportok dolgoztak, a műszakiak nem voltak a fegyveres erők tagjai, és a munkafelügyelők sem voltak SS-legények. Ezek egész nap a foglyok munkáját ellenőrizték, este pedig hazamentek családjukhoz. Vajon sosem beszéltek otthon rokonaikkal és barátaikkal arról, amit nap közben láttak és hallottak?
És ami az SS-tiszteket és őröket illeti? Igaz, ők mind aláírtak olyan nyilatkozatokat, amelyekben kötelezték magukat, hogy soha senkinek, aki nem tagja a koncentrációs tábor őrszemélyzetének, nem beszélnek semmit arról, amit a táborban láttak.
De józan ésszel el lehet-e hinni azt, hogy egyikükben sem volt annyi emberi gyengeség, hogy megszegte volna ezt a kötelezettséget? Hiszen az erőszakos emberek rendszerint egyúttal hencegők is.
1941 augusztusában a limburgi püspök a következő levelet intézte a birodalmi Belügyminisztériumhoz, az Igazságügy-minisztériumhoz és az Egyházi Ügyek Minisztériumához:
„Körülbelül nyolc kilométerre Limburgtól a kis Hadamar városkában … van egy intézmény, amelyben hónapok óta rendszeresen folytatják a gyógyíthatatlan betegek megölését. Hetenként többször is érkeznek Hadamarba autóbuszok, s mindig nagy számban hoznak ilyen áldozatokat. A helybeli iskolás gyermekek ismerik már ezt a járművet, és így beszélnek róla: «Megint itt van a halálskatulya.» A gyermekek, amikor civódnak, ilyeneket mondanak: «Te bolond vagy, el is küldenek majd a hadamari sütőkemencékbe.» Azok a lányok, akik nem akarnak férjhez menni, ezt hangoztatják: «Férjhez menjek? Eszem ágában sincs! Azért hozzak gyerekeket a világra, hogy kazánokba lökjék őket?» Az öregektől pedig ilyeneket hall az ember: «Ne küldjetek engem állami kórházba. Ha majd a gyöngeelméjűeket már eltették láb alól, miránk, öregekre kerül a sor, hiszen haszontalan kenyérpusztítóknak tartanak bennünket is …»”
Ha a helybeli lakosság ennyit tudott Hadamarról, kétségtelen, hogy Bergen, Dachau, Struthof és Birkenau lakosai is tudtak valamit arról, ami a belseni, dachaui, natzweileri és auschwitzi koncentrációs táborokban történt.
Maga Höss mondta Auschwitzról: „Az undorító, émelyítő bűz, amely az állandó hullaégetéstől származott, az egész területet elárasztotta, és a környékbeli helységek lakossága tudta, hogy a koncentrációs táborban kivégzések folynak.”
Nap nap után számos vonat haladt rakományával, a marhavagonokba zsúfolt áldozatokkal, a birodalmi vasútvonalakon a megsemmisítő központok felé. Sokszáz vasúti munkás látta őket, és tudta, honnan hozzák és hova viszik a szerencsétleneket.
Bármilyen szörnyűségek maradtak is rejtve a táborok falai mögött, az ilyenfajta dolgok fényes nappal mentek végbe, és azoknak a németeknek, akiknek nyitva volt a szemük és a fülük, aligha lehettek kétségeik afelől, milyen bűnöket követnek el országszerte az ő nevükben.
Dachau
Dachau, a régebbi koncentrációs táborok egyike, Münchentől mintegy tizenkét kilométernyire, az azonos nevű falu közelében létesült. Az országút szélén tábla jelezte a tábor felé vezető utat. Dachauban sokszáz foglyon hajtottak végre úgynevezett orvosi kísérleteket, mintha tengerimalacok lettek volna.
1941 és 1942 között mintegy ötszáz műtétet hajtottak itt végre egészséges embereken. Ilyen módon akarták képezni az SS orvosait és az SS-nél alkalmazott orvostanhallgatókat. Sok súlyos műtétet is, például epehólyageltávolítást másodéves orvostanhallgatókra bíztak, holott ilyen műtéteket normális körülmények között kizárólag négy évi sebészeti gyakorlattal rendelkező orvosoknak szabad végrehajtaniuk. Az áldozatok nagy része vagy már a műtét folyamán meghalt, vagy pedig a műtét után fellépő szövődmények következtében pusztult el.
Malária-kísérleteket is végeztek mintegy 1200 foglyon, akik közül egyik sem jelentkezett erre önként. Ezeket a kísérleteket Himmler személyes utasítására egy bizonyos dr. Schilling végezte. Az áldozatokat vagy maláriás szúnyog szúrásának tették ki, vagy pedig moszkitókból nyert malária sporozoitokat fecskendeztek be nekik. A kísérletnek az volt a célja, hogy kipróbáljanak bizonyos gyógyszereket, amelyeket a malária-láz ellen akartak felhasználni. E „betegek” közül harmincan vagy negyvenen közvetlenül malária következtében pusztultak el, többszázan pedig később, más betegségek folytán, amelyeket maláriától legyengült szervezetük nem tudott legyőzni. Egy részüket viszont a neosalvarsan és a pyramidon, a két kísérleti gyógyszer túladagolásával mérgezték meg.
Ismét másfélék voltak azok a kísérletek, amelyeket dr. Sigmund Rascher, a légierő egyik őrnagya folytatott Dachauban. Huszonöt embert helyeztek el egy különlegesen megszerkesztett zárt kocsiban, amelyen belül tetszés szerint fokozni vagy csökkenteni lehetett a légnyomást. A kísérletnek az volt a célja, hogy az áldozatokon megfigyeljék, milyen hatást vált ki az igen magas légrétegekben való tartózkodás, vagy az ejtőernyővel való gyors zuhanás.
A foglyok közül, akiken e nyilvánvalóan súlyos gyötrelmekkel járó kísérleteket végezték, sokan tüdővérzésben vagy agyvérzésben haltak meg. Azok, akik életben maradtak, vért köptek, amikor elhagyhatták a kocsit. Az elpusztult emberek belső szerveit vizsgálatok céljából Münchenbe küldték, az életbenmaradottakat pedig általában megölték.
Dr. Rascher másfajta kísérleteket is folytatott. Például meg akarta állapítani, milyen hatással jár az, ha valaki hosszú időn át jeges vízben tartózkodik. Ezeket a kísérleteket a csehszlovákiai dr. Bláha ismertette* Az alább következő részletet dr. Bláha 1946 január 9-én Nürnbergben tett, esküvel megerősített vallomásából idézzük.*: őt 1939-ben tartóztatták le a németek, és fogolyként Dachauba került. Jelen volt egy sor ilyen kísérletnél.
„Az áldozatot jéghideg vízbe tették, és mindaddig, amíg el nem vesztette eszméletét, ott tartották. Valahányszor testhőmérséklete egy fokkal csökkent, vért vettek a nyakából, és megvizsgálták … A legalacsonyabb testhőmérséklet, amit elértek, 19 Celsius-fok volt, de a legtöbb áldozat már 25—26 foknál meghalt. Miután kiemelték az áldozatot a jéghideg vízből, kísérleteztek azzal, hogy mesterséges napfénnyel, forró vízzel, elektroterápiái eljárásokkal vagy állati meleggel életre keltsék. Ez utóbbi kísérletre prostituáltakat használtak fel olymódon, hogy az öntudatlan ember testét két ilyen nő teste közé helyezték.”
Ezt igen mulatságosnak tartották, és Himmler időnként barátait is magával hozta, s egész társasággal látogatott el Dachauba, hogy végignézzenek ilyen jeleneteket. Sőt, annyira érdekelte ez a téma, hogy levélben felszólította Pohl SS-tábornokot, közölje vele, mennyire haladtak előre az ilyen kísérletek, és parancsot adott arra, hogy megfelelő nőket — de ne németeket — tartsanak készenlétben Dachauban e kísérletek áldozatainak felélesztésére. „Négy lányt, akik laza erkölcseik miatt kerültek a koncentrációs táborba — nehogy mint prostituáltak nemibetegséget terjesszenek —, már készenlétbe helyeztek erre a célra”*. Kivonat Himmler SS-Reichsführernek Pohl SS-tábornokhoz intézett 1944 november 16-i leveléből.*
Megint másfajta kísérleteket végzett egy bizonyos dr. Schütz és több más orvos is számos lengyel, cseh és holland papon. Kiválogattak közülük jónéhányat, és gennyet fecskendeztek be ereikbe. Az injekció után nem engedték, hogy bármiféle kezelésben is részesítsék őket, úgyhogy vagy gyulladások keletkeztek, vagy általános vérmérgezés lépett fel az áldozatoknál. Ekkor azután különféle gyógyszerekkel kísérleteztek, hogy megállapítsák, hogyan kell kezelni az ilyen rendkívül súlyos állapotban levő betegeket. Az egész kísérlet szörnyű kínokkal járt, és még azoknak legnagyobb része is, akik nem pusztultak el vérmérgezésben, egész életére nyomorék lett.
1944-ben számos magyar és cigány foglyon hajtottak végre úgynevezett sósvíz-kísérletet, amely abban állt, hogy az áldozat sós vízen kívül semmiféle más ételt vagy italt nem kapott, és eközben rendszeresen vizsgálták vérét, vizeletét és székletét.
Bizonyos alapvető körülmények figyelembevétele esetén az embereken végzett orvosi kísérletek nincsenek ellentétben az orvosi etikával. E követelmények értelmében elsősorban és mindenekelőtt kísérleteket kizárólag önkéntes jelentkezőkön szabad végrehajtani, olyan személyeken, akik teljesen szabadon, nem pedig kényszer következtében határozzák el erre magukat; olyanokon, akiknek a kísérletezést bármely szakaszában módjukban áll megszakítani, és akik teljesen tisztában vannak a kísérlet következményeivel és a velejáró esetleges kockázattal. Az is feltétel, hogy a kísérletnek olyan eredmények elérését kell célul kitűznie, amelyek hasznára válnak a társadalomnak, és amelyeket más módon nem lehetne elérni. Végül pedig csak nagy tudással és szakértelemmel rendelkező orvosok hajthatnak végre ilyen kísérletet, s a legfejlettebb módszereket kell alkalmazni és a legnagyobb gondossággal kell eljárni a műtét folyamán, valamint utána is.
A koncentrációs táborok orvosai nem ilyen kísérleteket végeztek. A kísérleti alanyok nem önként jelentkeztek; mindig kényszert, sőt gyakran még fizikai erőszakot is alkalmaztak velük szemben. A műtétet sokszor olyan személyek végezték, akik nem rendelkeztek kellő szakértelemmel, és sohasem biztosították a kellő higiéniai feltételeket.
Nem követtek el semmit annak érdekében, hogy megkíméljék a fájdalmaktól az áldozatokat vagy enyhítsék szenvedéseiket, és azzal sem törődtek, hogy életben maradnak-e, vagy belehalnak a kísérletbe. Rendszerint az utóbbi eset következett be; de még az is, aki életben maradt, legtöbbnyire deformálódott, megcsonkult vagy pedig egész életére nyomorék lett a kísérlet következtében. Végül pedig a kísérletek nagy részének nem volt semmiféle orvosi vagy tudományos jelentősége.
Neuengamme
A neuengammei tábort 1938-ban létesítették; 1942-re az odahurcoltak száma már annyira megnövekedett, hogy háromszor annyi fogoly volt ott, mint ahány számára hely lett volna. Pedig nem kevesebb mint 55 „alvállalatot” csatoltak a „Neuengamme Ring”-hez, s e fiók-táborok között olyan ismert nevűek is voltak, mint Banterweg, Bullenhausendamm, Hannover-Ahlem és Schandelah.
Ugyancsak 1942-ben az Oroszországban elszenvedett kudarcok és veszteségek következtében a németek megváltoztatták a koncentrációs táborokra vonatkozó addigi politikájukat. 1942-ig Himmler azt az elvet vallotta és alkalmazta, hogy ki kell irtani e táborok gyűlölt foglyait. Ekkor azonban az egyre fokozódó munkaerőhiány következtében gyökeresen megváltozott es az álláspont, és az újabb elgondolás szerint a lehető legalacsonyabb szinten ugyan, de életben akarták tartani a foglyokat, hogy amíg élnek, a lehető legkisebb költséggel a lehető legnagyobb mennyiségű munka elvégzésére kényszerítsék őket.
Neuengammeban 1942 után csak a munkaképtelen betegeket tették el erőszakos úton láb alól. A többieket addig a rövid ideig, amíg munkaképesek voltak, életben hagyták, ha ugyan életnek lehet nevezni határtalan szenvedésüket.
Összesen több mint 90 000 ember került Neuengamméba, s ezek közül mintegy 40 000 halt meg; 3000 valóban természetes okok következtében, 37 000 pedig olyan természetes okok következtében, amelyeket a természetellenes körülmények és a németek minden képzeletet felülmúló kegyetlensége váltott ki. A háború utolsó tizenkét hónapjában a Neuengamme Ring (táborrendszer) összes foglyainak kilencven százaléka a Szövetséges Hatalmakhoz tartozó nemzetek polgáraiból állt, akiket azért importáltak Németországba, hogy ott rabszolgamunkát végezzenek, tíz százalékuk pedig német volt, s ezeknek fele — közönséges bűnöző — töltötte be a táborban a kisebb tisztségeket.
A neuengammei központi tábor elosztóhelyül szolgált; itt válogatták ki a jobb erőben levő foglyokat, és a fiók-táborokba küldték őket, ahol még a központi táborénál is barbárabb fizikai és lelki megpróbáltatásokat kellett elviselniük, és ahol józan számítás szerint általában két hónapig maradtak életben.
Max Paulytól, a könyörtelen, zsarnokoskodó parancsnoktól mindnyájan féltek. Akárcsak alárendeltjei, ő is az SS tagja volt. Helyettese, Anton Thumann volt felelős az összes táborrészlegekért, és így — ha szabad ezt a szót használni — valamennyi fogoly jólétéért. Thumann egészen különlegesen brutális gazember volt, és sok gyilkosságért személy szerint őt terheli a felelősség. Willy Dreimannak, Thumann helyettesének kisebb volt ugyan a hatásköre, de nem volt kisebb gazember, mint főnöke, és gyakran töltötte be a tábor hóhérának szerepét. Ezeknek az embereknek alárendeltjei voltak a különböző táborrészleg-parancsnokok, akiknek mindegyike korlátlan teljhatalommal rendelkezett mintegy ezer fogoly életével.
Végül pedig ott volt a két orvos: Alfred Trzebinski és asszisztense, Bruno Kitt. Az előbbi 1943 őszén, az utóbbi 1945 januárjában került a táborba. Kitt minden tekintetben jelentéktelenebb volt Trzebinskinél; kevésbé volt intelligens, kevésbé élesszemű, kevésbé vette észre az elkövetett gonoszságokat, noha nem volt kisebb gonosztevő, kevésbé őszinte és kevésbé kifinomult volt. Ő is, akárcsak főnöke, annyira lealjasult, hogy ütötte betegeit.
Egyedül ez a két ember volt felelős mintegy 14 000 fogoly egészségéért. Az volt a feladatuk, hogy talpraállítsák azokat a betegeket, akikről úgy látszott, hogy még tudnak majd dolgozni, és „megfelelően intézkedniük” kellett azoknak a súlyos betegeknek az esetében, akiknél előrelátható volt, hogy nem nyerik már vissza munkaképességüket. Trzebinski és Kitt minden várakozásnak megfeleltek.
1942 őszén Bahr, a szanitéc, Trzebinski elődjének utasítására, Dreimann segédletével 197 orosz hadifoglyot terelt be egy cellába, és Cyclon B gázt szivattyúzott be a helyiségbe. A meggyilkolt orosz hadifoglyok tetemeit kivonszolták, teherautókra rakták és elszállították. A tábor valamennyi foglyának ki kellett vonulnia díszszemlére, hogy végignézze ezt a hátborzongató jelenetet, és el kellett énekelniük egy dalt, amelynek első sora így hangzott: „Üdvözlégy, drága trubadur; ha látunk, szívünk felvidul!”
1945 elején nyolcvan holland került a központi táborba. Ezek közül húszan hamarosan általános gyengeség következtében meghaltak. A többi hatvanat titokban, anélkül, hogy bíróság elé állították volna, felakasztották. A felakasztottak fele beteg volt, amikor kivégezték. A hóhérmunkát Thumann és Dreimann végezte, s munkájukért külön adag italt kaptak.
Ugyanazon év februárjában húsz francia illetve orosz zsidó gyermeket — öttől tizenkét évesek voltak —, akiket eddig a neuengammei központi táborban tartottak, a Berlinben működő hírhedt dr. Heissmeyer állítólagos orvosi kutatások céljaira kísérleti alanyként különválasztatott. Heissmeyer gyakran ellátogatott ebbe a táborba, és TB baktériumokat fecskendezett be ezeknek a szerencsétlen gyermekeknek. A kísérletek tartama alatt édességet és játékokat kaptak a gyermekek. Legtöbbjük súlyosan megbetegedett. Amikor áprilisban a Szövetségesek gyors ütemben nyomultak előre Neuengamme felé, Pohl SS-tábornok dr. Heissmeyer kérésére parancsot adott arra, hogy a gyermekeket szállítsák át a bullenhausendammi fióktáborba, és ott végezzék ki őket, hogy így a kísérletek minden bizonyítékát eltüntessék.
Dr. Trzebinski négy „ápoló” (valójában két francia és két holland orvos, akiket ugyancsak ki akartak végeztetni) és hat orosz kíséretében csakugyan át is szállította a gyermekeket Bullenhausendammba. Aznap este még huszonnégy orosz érkezett oda. A bullenhausendammi tábor vezetője, egy bizonyos Jauch fogadta a kapuban az érkezőket. Szemmelláthatóan ismerte Trzebinski jövetelének célját, s a foglyokkal együtt a pincébe kísérte. A felnőtteket különválasztották, és egy másik helyiségben felakasztották.
A pincében Johann Frahm már várta őket. A gyermekeket rögtön levetkőztették, és ekkor Trzebinskiben hirtelen megmozdult valami emberi érzés, és a gyermekeknek, akik szerencsére nem is sejtették, mi vár rájuk, morfium-injekciókat adott, hogy ne legyenek öntudatuknál, amikor felakasztják őket. Ezután Frahm kötelet kötött a nyakukra, és saját szavai szerint „a falon levő kampókra akasztotta őket, mintha csak képek lettek volna”.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Az orosz Honvédelmi Minisztérium szóvivője az ukrajnai különleges műveleti övezetben az orosz hadsereg alakulatainak az utóbbi 24 óra során megtett intézkedéseiről tájékoztatott.
Igor Konashenkov vezérőrnagy elmondta, hogy 12 ellenséges célpontot semmisítettek meg a mára virradó éjszaka folyamán nagy pontosságú fegyverekkel, köztük két tüzérségi raktárat Velika Mihajlovkában és Bogatyirban, valamint egy ukrán MiG-29 – es vadászgépet, egy Mi-8 – as helikoptert és egy „Bayraktar TB-2” – típusú drónt.
Az orosz légierő hadműveleti – taktikai repülőgépei az elmúlt nap során 48 ukrán katonai célpontot semmisített meg, köztük:
A Mariupol felszabadítását célzó hadművelet során mára virradón 134 ukrán katona tette le a fegyvert, köztük 14 tiszt. Mindössze 24 óra alatt megadta magát a 36. tengerészgyalogos dandár 1350 ukrán katonája, köztük 176 tiszt.
Mariupolban, amelyre most mindenki figyelme szegeződik aki a Donbassz felszabadítását figyeli, a harcok már csak az „Azovsztal” üzem területének egyes részein dúlnak.
Még néhány nap a teljes felszabadításig! Már csak egy tömb maradt!
A mariupoli azovisták tegnap kivégeztek egy idős nőt. „Sikerüknek” nem sokáig örülhettek! Jöttek a ‘zoroszok, és lerendezték a sorsukat:
Mariupolban, amelyre most mindenki figyelme szegeződik aki a Donbassz felszabadítását figyeli, a harcok már csak az „Azovsztal” üzem területének egyes részein dúlnak.
Még néhány nap a teljes felszabadításig! Már csak egy tömb maradt!
A mariupoli azovisták tegnap kivégeztek egy idős nőt. „Sikerüknek” nem sokáig örülhettek! Jöttek a ‘zoroszok, és lerendezték a sorsukat:
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
