Nagy – Britanniában elismerték, hogy eltitkolják az igazságot Oroszország ukrajnai sikereiről.
Times: A nyugati média szándékosan eltitkolja az igazságot Oroszország jelentős ukrajnai sikereiről
A nyugati média szándékosan eltitkolja az igazságot Oroszország jelentős ukrajnai sikereiről – írta Rod Liddle brit újságíró a Times újságban megjelent cikkében.
Elmondása szerint „a külföldi hírözlő szervek próbálják eltúlozni az Ukrán Fegyveres Erők eredményei az orosz hadsereg elleni küzdelemében.
Miközben pedig az oroszok nagy sikereit sokkal szerényebben tárgyalják” – jegyezte meg Liddle.
A megfigyelő észrevett egy tendenciát: minél több sikert arat Oroszország, annál nagyobb teret kapnak a nyugati médiában az orosz katonaság képzeletbeli „atrocitásai”.
„Az ilyen tartalmak a legfelső címsorok közé kerülnek, eltorzítva a csaták valós képét. Az egész probléma az, hogy nekünk sem mondanak igazat.” – állítja a cikk írója.
Liddle hozzátette, hogy „a Nyugat álláspontja és közölt hírei a konfliktusról nem pártatlanok, hanem azokat a vágyálmai alakítják.”
(ria.ru)
„Ukrajna továbbra is minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a lehető legtöbb kárt okozza az orosz erőknek, és nem retten vissza semmitől!” – tett ígéretet Zelenszkij bohóc, vasárnap éjszakai videós szeánszá. „Már a megszállók is elismerik, hogy nyerni fogunk” – dölyfölt imigyen.
A germánok prezidentje, Frank-Walter Steinmeier pedig bejelentette, hogy „Oroszország Ukrajna elleni háborúja Európa egysége elleni háború is”!
Nem szabad hagynunk magunkat megosztani, nem hagyhatjuk, hogy az egyesült Európa nagyszerű munkája, amelyet oly ígéretesen elkezdtünk, megsemmisüljön” – jelentette ki a nyugat – germániai Paderbornban tartott beszédében Steinmeier. „Ez a háború nem csak Ukrajna területéről szól, hanem értékeink és békerendünk kettős alapjáról.”
Ukrajna a legképzettebb katonáit veszítette el az orosz fegyveres erők ukrán katonai parancsnoki állásokra mért csapásai miatt, ezért kénytelenek tapasztalatlan katonákat küldenek Donbasszba, ahol viszont ezeknek a parancsnokoknak a képzetlensége okán, egyre gyorsabban nő a személyi veszteség – számol be a „Szvarscsiki” távirati csatorna a lengyel speciális szolgálatok jelentésére hivatkozva.
A lengyel hírszerzés megjegyzi, hogy május óta a kiképzetlen katonákkal együtt nyugati oktatókat is küldtek a donbasszi frontokra, azonban ezekre ma már szinte minden irányító funkciót rábíznak. A fronton való jelenlétüket azonban, hogy kizárják annak lehetőségét, hogy a NATO – katonáit Oroszország elfogja.
A lengyel hírszerző tisztek sem biztosak Zelenszkij kijelentéseiben, amelyek arról szólnak, hogy augusztus végére – szeptember elejére további, Ukrajna nyugati részén kiképzett csoportokat hoznak létre.
„A speciális szolgálatok szkeptikusak Kijevnek e négy ukrajnai alakulat előkészítésével kapcsolatos kijelentéseivel kapcsolatban. Varsó nem zárja ki, hogy az ukrán fegyveres erők parancsnoksága félrevezeti a szövetségeseket új fegyverek beszerzése érdekében” – idézi a forrás a kapott adatokat.
A Nyikolaev régióban az orosz hadsereg tűzérségi tüze likvidálta az Ukrán Fegyveres Erők „Téli Hadjáratának Lovagjairól” elnevezett 28. dandárának parancsnokát, Vitalij Guljajev vezérőrnagyot.
Kijevben a Rada törvényt módosított. Ennek értelmében hetven éves harcosok is jelentkezhetnek harctéri szolgálatra – írja a Vzgljad ukrán portál.
Eddig a védelembe való felvétel felső korhatára 60 év volt, a Rada ezt a küszöböt most 70 évre emelte. Ez a frontvonalon kialakult akut ukrán élőerőhiányra utal. Andrej Rudenyko, az Összoroszországi Állami Televízió és Rádió tudósítója úgy véli, hogy a kijevi hatóságok közvetlenül az idősotthonokból kezdik el a frontra vinni az embereket, mert Ukrajnában a fiatal katonákból már vagy teljesen kifogynak, vagy a fiatalok „nem látják a fényt az alagút végén” és nem akarnak értelmetlenü meghalni a bohócért és a bandájáért.
Mikola Malomuzs, az Ukrán Külügyi Hírszerző Szolgálat egykori vezetője szerint a kijevi hatóságok mozgósítani akarják azokat az ukrán nyugdíjasokat, akik részt vettek az afganisztáni háborúban.
Úgy véli, hogy ez az intézkedés lehetővé teszi, hogy a Herszon visszavételére bevetendő Ukrán Fegyveres Erők létszáma több tízezer emberrel növekedhet. Szerite ráadásul azzal, hogy a nyugdíjasokat az Ukrán Fegyveres Erők soraiba mozgósítják, „hatékony tartalékokat tudnak létrehozni egy nagy, elsöprő erejű ellentámadáshoz”.
Az ukrán Verhovna Rada volt képviselője, Alekszej Zsuravko viszont annak a véleményének adott hangot, hogy a tartalékosok igénybevételére vonatkozó döntés csak súlyos veszteségekkel járna, de nem hozna sikert az Ukrán Fegyveres Erőknek.
Korábban arról számoltak be, hogy Ukrajna nők mozgósítására is készül. Amint azt Andrej Marocsko, az LNR Népi Milíciájának alezredese megjegyezte, a kijevi hatóságok ilyen terveit a szakterületek kibővített listája bizonyítja, amelyek képviselői behívhatók az ukrán hadsereg szolgálatára.
A hivatalából távozni kényszerülő brit kormányfő még miniszterelnöki mandátumának lejárta előtt találkozni kíván Zelenszkijjel.
A Boglyasfejű Őrült – Boris Johnson – aki jelenleg még brit kormányfő, még a magas hivatalából való tkényszerű távozása előtt Ukrajnába kíván látogatni. Erről tegnap számolt be a Daily Express saját forrásaira hivatkozva.
„Ő [Johnson] érzi a felelősség terhét, mert ő volt Zelenszkij legnagyobb támogatója. Nem tud egyszerűen úgy távozni, hogy ne gondoskodjon a világ hátát védelmező mentoráltjáról” – mondta egy forrás az újságnak.
Gondoskodásának újabb kézzelfogható jeleként, Kijev brit 105 mm-es L119-es vontatott tarackokat kapott.
A „Sztrana” ukrán hírportál szerint a fegyverek már meg is érkeztek a harci zónába.
A 105 mm – es brit tarack helikopterrel vagy ejtőernyővel is eljuttatható a bevetési pozícióába. A maximális lőtávolsága 13,7 km.
Az Orosz Föderáció Fegyveres Erői a különleges katonai műveletet tovább folytatják Ukrajna területén.
Hatalmas rakétacsapásokat mért Harkov melletti ukrán katonai célpontok ellen az orosz hadsereg július 24 – ről 25 – re virradó éjszaka.
Körülbelül tizenöt robbanás történt Csugujev térségében, ahol az ellenséges élőerő elhelyezési körletei és technikai felszerelései vannak felhalmozva.
Az orosz csapatok megrakétáztak egy ukrán katonai objektumot Zaporozzsjében is.
Július 24 – én este erőteljes orosz rakétatámadás érte a dnyepropetrovszki ukrán célpontokat is.
Tengeri indítású, nagy pontosságú, nagy hatótávolságú rakétákkal megsemmisítették a Hmelnyickij régió Bogdanovcsi településén az Egyesült Államok által szállított HIMARS rakétarendszerekhez és az amerikai nagykaliberű M777 tarackokhoz való lövedékekkel megpakolt raktárt.
A DNR – es Konsztantyinovka térségére a mára virradó éjjel mért orosz rakétacsapás megsemmisítette az ukrán 95. légideszant dandár elhelyezési körletét. Ennek következtében odaveszett legkeveseb 100 martalócwhytézz, köztük jónéhány külfüldi zsoldos.
A donbasszi fronton folytatódik a harc Szeverszkért. Az orosz hadsereg különleges erői elvágták a Szerebrjanka – Szeverszk utat, megsemmisítve az ukrán állásokat és az ellenséges erőket.
Az út ellenőrzésének jelentősége nem annyira az utánpótlás elzárásában rejlik – Szerebrjankában már jó ideje nem maradt semmi –, hanem abban, hogy az Ukrán Fegyveres Erők nem képesek mozgatni a védekezésre ott tartott erőiket.
Az orosz és szöetséges csapatok továbbra sem fogják megrohamozni a várost, hanem tüzérséggel módszeresen megsemmisítik a banderista hordát a város szélén.
A DNR területén tovább zajlik a népköztársaság martalóctalanítása.
Az ukránok tegnap az LNR – es Rubezsnojét 155 milliméteres tarackokkal lőtték. Az „eredmény” négy helyi civil halála, és tucatnyi súlyos sebesült.
Július 25 – én hajnali 03:00 – kor az ukrán fegyveresek öt rakétát lőttek ki Alcsevszk városára az amerikai HIMARS rakétavetőkből – jelentette a Tűzszüneti Rendszer Közös Ellenőrző és Koordinációs Központjának LNR képviselete.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
A felmérést még a rezsiemelés bejelentése előtt állították össze, a jövőben további bizalomcsökkenés várható.
A GKI konjunktúraindexe júliusban több mint egy éves, tavaly március óta nem látott mélypontjára esett. Április óta az üzleti várakozások mintegy 8, a fogyasztóké pedig több mint 20 ponttal estek – derül ki a GKI Gazdaságkutató EU-támogatással elkészült felméréséből.
Az anyagot még a rezsiemelés bejelentése előtt állították össze, tehát a jövőben további bizalomcsökkenés várható. A GKI fogyasztói bizalmi mutatója a május-júniusi, jelentős romlást követően júliusban az elmúlt három év mélypontjára esve kissé még tovább hanyatlott. A lakosság három hónapja egyre kedvezőtlenebbül látja pénzügyi helyzetét, valamint a megtakarítás és nagy értékű, tartós fogyasztási cikkek vásárlásának lehetőségeit.
A fogyasztók áremelkedési várakozása több hónapos erősödés után kissé enyhült.
A magyar gazdaság jövőbeli helyzetét az orosz-ukrán háború kitörése óta a vállalatok és az emberek is egyre drámaibbnak látják. Ehhez a pénzügyi mutatók alakulása és a kormányzat egyensúly-javító lépései is hozzájárulhattak – fogalmaznak jelentésükben a GKI kutatói.
A cégek áremelési törekvése júliusban összességében nem változott: többségük – a szolgáltatókat leszámítva – kifejezetten áremelésre készül. Az árak növelését főleg a kereskedelem és az építőipar tervezik. Utóbbiaknál ez a törekvés júliusban felerősödött.
Júliusban megállt a cégek foglalkoztatási hajlandóságának április óta tartó enyhe romlása. Az építőipar kivételével minden ágazat inkább növelné a létszámot. A vállalatok bővülését továbbra is leginkább a munkaerőhiány gátolja. Április óta viszont a lakosság, bár enyhülő mértékben, de egyre inkább tart a munkanélküliségtől is.
Az üzleti bizalmi mutató júliusban kizárólag az ipar érezhető borúlátása miatt csökkent. A többi ágazat várakozásai kissé javultak, bár nem érték el a májusi szintet. Az ipar bizalmi adata júliusban a tavaly áprilisi szintre esett. Romlott az elmúlt időszaki és a várható termelés, a rendelésállomány – ezen belül a kivitel – és a készletek megítélése is. Az építőipari termelők hangulata – két hónapos romlás után – júliusban kedvező irányt vett. A kereskedelmi bizalom némiképp javult, de így sem sokkal kedvezőbb a Covid-járvány alatt tapasztaltnál. A szolgáltatócégek körében az általános üzletmenet és a várható forgalom megítélése egyaránt javult, az előző negyedévi forgalomé viszont romlott. (Népszava)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Bal-Rad komm: TALÁN! – jól jellemezheti a lakosság „üzleti” hangulatát a következő hír:
„Magyar Nemzet: ennél már csak drágább lesz a dinnye
Az extrém hőhullám miatt az idei dinnyeszezon csúcsidőszaka jelentősen lerövidült, a későbbre időzített tételek is korábban érnek be – írta az MTI a Magyar Nemzet hétfői számában megjelenő Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet, a FruitVeb beszámolója alapján.
A hőség miatt a termésátlagok is sok helyen elmaradnak majd a szokásostól, van, ahol hektáronként húsz tonna a hozambeli különbség az előző évekhez képest. Hiánytól azonban nem kell tartani, a hazai piacok ellátása bőségesen biztosított, és elképzelhető, hogy a következő hetekben is jut majd exportra is a magyar dinnyéből.
A FruitVeb szerint ugyanakkor a jelenleginél alacsonyabb árakra már nem lehet számítani, ahogyan csökken a piacra érkező dinnye mennyisége, úgy kúsznak majd egyre feljebb az árak is. Az egyik fő termesztőkörzetben, Békés megyében az utóbbi napokban átlagosan kilónként 80-100 forint körül alakult a magvas, és 115-120 forintos sávban mozgott a magszegény dinnye termelői ára. Megjegyezték, hogy az ágazat szereplői az idén – az elmúlt évekkel ellentétben – elégedettek az árak alakulásával.” (atv)
Mindez pedig a dinnyeszezon csúcsán! Amikor MAGYAROK MILLIÓI NYÁLUKAT CSURGATVA CSAK VÁGYAKOZNAK erre a finomságra IS! De a nyálcsurgáson és a vágyakozásaikon túl többre már nem futja nekik/nekük. Például a dinnye megvásárlására!
Igaz ez a megállapítás SZÁMTALAN MÁS TERMÉK – nem csak a gyümölcsök – MEGVÁSÁROLHATÓSÁGÁRA IS!
Ami pedig ÓRIÁSI PROBLÉMÁT VETÍT ELŐRE!
Ám a legnagyobb probléma az, hogy a PROBLÉMA VALÓDI OKÁT – a ‘zoroszozáson és a Putyinozáson kívül! – SENKI ÉS SEMMI NEM HAJLANDÓ ELMAGYARÁZNI! Hiszen akkor az elmagyarázó a szocializmus korszakának dicsőítője vádjával kellene hogy szembesüljön! Attól pedig Isten ments!
Ezért aztán inkább rágódik MINDEN JELESSÉGÜNK A vajda POSVÁNYOSON MEGHIRDETETT „FAJELMÉLET – CUMIJÁN”!
SENKI AZ ÉGVILÁGON NEM HAJLANDÓ NEVÉN NEVEZNI A NYOMORÚSÁGUNK VALÓDI OKÁT:
(idézet: A zuglói nyilas per – Sólyom József-Szabó László)
5
Hetedik tárgyalási nap
Január 30
Hollai Józsefet vezetik a bíróság elé. Gyerekkori paralitikus betegsége miatt az egyik lába rövidebb, ezért a fegyőrre támaszkodva biceg a bírósági pulpitushoz. Botját még a terembe lépése előtt elvették tőle, nehogy alkalmatlankodjon vele … Hollai kezelte a rablott holmikat, ő szúrta ki áldozata szemét …
Közli, hogy csak részben érzi magát bűnösnek. Elmondja, hogy 1939-ben lett tagja a nyilas pártnak, de csak a hatalom átvételekor kezdett rendszeresen bejárni a zuglói nyilasházba. Így természetesen felismeri vádlott-társait, akik október 15 és december 24 között tagjai voltak a fegyveres pártszolgálatnak. Köztük van Baráth Kálmán is, akit külön szembesítenek Hollaival.
„Elnök: Mikor látta a zuglói pártházban Baráth Kálmánt?
Hollai: Még decemberben is ott volt.
Baráth (dühösen): Nem igaz! Csak október 30-ig voltam ott. Aztán katona voltam.
Hollai: A hatalom átvételét követő napon elmentem a Thököly út 80-ba, mert meg akartam nézni, hogy mi van ott, mit csinálnak a többiek. Tallós jött a lakásomra, ő hívott, hogy menjek. Amikor bementünk, találkoztam Szelepcsényivel és a Vigh fiúkkal. Szelepcsényi munkát adott, s így ott maradtam. Felszólított, hogy ürítsek ki magamnak egy irodahelyiséget, ahol az lesz a feladatom, hogy átvegyem az összegyűjtött zsidó holmikat …
Elnök: A hatalom átvétele előtt ifjúsági vezető volt?
Hollai (halkan): Igen … (hangosan). Szóval, folytatva a behordott holmiknál, csak az aranyat, az órákat és az ékszereket, valamint a pénzt leltároztam. A ruhaneműt és az egyéb holmit nem. Rendszerint táskákból, bőröndökből öntötték elém. A mennyiséget nem tudnám megmondani, biztos, hogy nagyon sok volt. Két hét után ez a munka megszűnt. Ekkor Szelepcsényitől kaptam fegyvert, vagyis egy pisztolyt. Ezután üldözöttek bekísérésében vettem részt. 1944 novemberében a pártszolgálat azt az utasítást kapta, hogy a Stefánia út és a Thököly út, illetve az Aréna út sarkán levő svéd védett házból be kell hozni a bujkáló zsidókat. Tallós barátom felszólítására vettem ebben részt. Elmentünk a svéd házba és 17 embert szállítottunk be. Emlékszem, utólag tiltakozott a svéd követség. A pártházban elvettük az értékeket, aztán a foglyokat levittük a pincébe. Hogy kik voltak jelen a svéd védett házbeli bekísérésnél, azt én már nem tudom …
Elnök: Tud arról, hogy a behozott személyeket kínozták a pincében?
Hollai: Tudok. Vallatás alá fogták őket. Ilyen alkalomkor mindig ez volt … Bokszkesztyűket, gumicsövet használtak, de volt kézzel verés is. Tallósnak például bokszkesztyűje volt, Baráth Kálmánnak pedig gumicső volt a kedvence …
Elnök: Látta-e Baráth Kálmánt, amikor ütötte a foglyokat és ha igen, mikor?
Hollai: Hát hogyne láttam volna. Ő volt a főverő. Hogy mikor? Novemberben is, decemberben is …”
Baráth megint tiltakozik, hogy ő csak október 30-ig volt a pártházban, utána katona volt.
„Elnök: Kiket látott még vádlott-társai közül?
Hollai: Bükköst azt nem láttam, hogy bántalmazta volna a foglyokat, de Monostorit igen. Szőkére nem emlékszem. Mészárost és Patakit nem ismerem. Volt olyan is, hogy falba verték a foglyok fejét. Azt tetszik kérdezni, hogy véreztek-e? Hát persze, hogy véreztek … Én a kínzásokban soha nem vettem részt, nem ütöttem senkit … Arról hallottam, hogy kíséréseknél agyonlőttek személyeket … Hogy ki, azt nem tudom. A nők meztelenül táncoktatásáról is hallottam … illetve láttam is. November közepén a konyhai lányok, illetve a nyilas asszonyok mondták, hogy menjek le a pincébe és nézzem meg, mi történik ott. Ennek a táncoltatásnak Szelepcsényi volt a vezetője. Itt láttam Baráth Kálmánt is. Ekkor egy vasbot volt a kezében, amivel a taktust verte. Arra már nem emlékszem, hogy meg is ütötte volna a nőket. Illetve dehogynem … Most jut eszembe. Az egyik nőnek a mellére vert a vasbottal! … Ezeket a nőket még aznap este kivégezték. Ezen én is részt vettem. Ez úgy történt, hogy estefelé felhozták a nőket és akkor Tallós szólt, hogy menjek velük én is kivégezni, mert kevesen vannak. Én csak segíteni mentem … Vádlott-társaim közül Szőkére tudok még visszaemlékezni. A Közlekedési Múzeum mellé vittük a nőket, én géppisztollyal voltam, ami nem az enyém volt, hanem kölcsönbe kaptam. Tarkón lőttem a foglyomat. Egy pillanat … Abban mégsem vagyok biztos, hogy a Szőke ott volt …
Elnök: Szőke! Ott volt?
Szőke: Igen. Részt vettem ebben a kivégzésben.
Hollai: Tisztelt bíróság! Nem tudom senkinek a szemébe mondani, hogy jelen volt ennél a kivégzésnél, mert határozottan senkire nem tudok visszaemlékezni.
Elnök: Rendben van. Csak abban az esetben mondja, ha teljes határozottsággal visszaemlékszik.
Hollai: Általában az volt a helyzet, hogy mindig esetenként kaptam a parancsot, mikor menjek le a pincébe kivégezni. Azt nem mertem mondani, hogy nem megyek … Az idős Michalik temetése napján volt egy nagy kivégzés a pincében, illetve a mosókonyhában. Akkor is ott voltam. Sokan voltunk lenn, Monostori, Szőke, Bükkös. Baráth Kálmánra nem emlékszem pontosan …
Elnök: Mondja, Hollai! Nem üzent magának a börtönben semmit Baráth Kálmán? Már úgy értem, amióta letartóztatásban vannak?
Hollai: Nem kérem … nem.
Elnök: Hány embert végzett ki önmaga?
Hollai: Én összesen két ember kivégzésére emlékszem. Ezt betudom annak, hogy nagyon antiszemita voltam, hiszen egész ifjúságom abban telt el.
Hollai sok mindent elismer, de igyekszik úgy viselkedni, mintha a 19 vádlott között ő lenne a legkisebb bűnös. Egy „kicsit” beismerni, egy „kicsit” elhallgatni, letagadni — ezt a taktikát választotta védekezéséhez. Valószínű, hogy a börtönposta útján hozzá is eljutottak Baráth Kálmán fenyegető szavai, mert a nyomozás során több gyilkosságot ismert el. Akkor még határozottan emlékezett vádlott-társaira. A nyomozati kihallgatáskor a korabeli fényképről habozás nélkül, név szerint felismerte a többieket, most bizonytalankodik. Baráth Kálmánra többször is rápillant, mintha azt lesné, mit szól szavaihoz.
A bíró ismét kérdezi Hollait, s aztán elismer még két gyilkosságot. A már kihallgatott vádlott-társai a szemébe mondják, nemcsak a kivégzés tényét, hanem még a mozdulatokat is, ahogyan akkor csinálta. Ezt tényleg nehéz lenne letagadni …
„Elnök: Hogy volt az a szemkiszúrás?
Hollai (tiltakozóan felemeli a kezét): Én nem szúrtam ki senkinek a szemét!
Elnök: Egyelőre senki nem mondta még, hogy maga szúrta ki valakinek a szemét.
Hollai (megrántja a vállát): De a vádiratban benne van!
Elnök (Monostorihoz): Ismételje meg korábbi vallomását!
Monostori: Én korábban soha nem láttam, hogy Hollai bántalmazta volna a foglyokat. Először akkor, amikor a városi színházi robbantás volt és a pincében mindenáron meg akartuk tudni, hogy ki volt az, aki a bombát dobta. A szenvedélyek ekkor már nagyon elhatalmasodtak. Bükkösre is hatott, ő is verte az áldozatokat. Ekkor szúrta ki Hollai a fogoly szemét, mialatt Baráth Kálmán lefogta. Én a többiekkel elmentem az áldozatokat kivégezni, és amikor visszajöttem, a közös szobánkban Hollai az ágyon feküdt és úgy láttam, mintha sírt volna. Ezt én akkor arra vezettem vissza, hogy ez az eset nála egy nagy lelki megrázkódtatást okozott. Még arra is emlékszem, hogy valaki a kezébe adott egy rumos üveget, hogy igyon …”
Hollai a Duna-parti kivégzésekről sem akar tudni … Aztán újabb kérdések után elismeri, hogy részt vett a Rákos-pataknál egy kivégzésben. Az imaházi kivégzést sokáig tagadja. Szembesítések következnek, s végül elismeri, hogy valóban részt vett benne.
Úgy látszik, előre elhatározott taktikája nem vált be. Annyira viszont nem buta, hogy ne tudná: konok tagadása ezerszer rosszabb, mint a beismerés, hiszen a bíróság előtt a bizonyítékok beszélnek. S most már folyamatosan elmondja, miben vett részt.
„Hollai: … az utolsó nagyobb arányú kivégzés számomra nagyon emlékezetes marad. 1944. december 24-én, karácsony estéjén ünnepi vacsorát rendeztek, amelyen részt vettek a pártházban lakó pártszolgálatosok, a konyhai személyzet, a két Hollós, feleségeikkel, és még néhány családtag. Emlékezetem szerint a vacsora a pártház alatti kávéház helyiségében volt. Egy hosszú asztal körül ültünk, amelynek végén egy nagy karácsonyfa állt feldíszítve, alatta Szálasi képével. Igen jó volt a hangulat. Vacsora közben Szelepcsényi és Bükkös beszédet mondott. Nem sokkal a vacsora befejeztével az asszonyok elmentek, részben haza, részben a pártházban levő helyükre, majd Szelepcsényi felállt és közölte, hogy ma este a párthoz és a nemzethez való hűség bizonyítására mindenkinek meg kell ölnie egy foglyot. Szelepcsényi felszólítására Szlobodával, a pártszolgálat vezetőjével az élen, többen levonultunk a pincébe. Már előzetesen eldőlt, hogy a foglyokat a pincében és a Stefánia úton fogjuk kivégezni. Valószínű azért nem vittük távolabbra, mert már éjfél felé járt az idő. Az első három embert én, Hollós és Bükkös közrefogtuk és elindultunk felfelé. A Thököly úton jobbra fordulva, a Stefánia úton levő pártház előtti padra leültettük a három embert és hátulról egy-egy pisztolylövéssel agyonlőttük őket. Az áldozatok megroggyantak ugyan, de félig-meddig ülőhelyzetben maradtak. Közben a többiek is hozták ki az embereiket és a következő padokon, illetve az utca másik oldalán végezték ki őket. A miránk kiszabott parancsot teljesítve, visszamentünk a pártházba, és felmentünk az emeletre. Itt valaki közölte velünk, hogy Szelepcsényi a többiekkel együtt lent van a pincében. Mi is lementünk utánuk és láttuk, hogy a foglyok arccal a falhoz vannak állítva és némelyiket Komlósy és az egyik Vigh még mindig veri. A verekedés közben Szelepcsényi megszólalt és közölte, hogy ő sem akarja kivonni magát az általa kiadott parancsból. Láttam, amint elővette pisztolyát és rálőtt az egyik közelben levő emberre. Sajátos módon a lövés következtében a célbavett személy azonnal hangtalanul összeroskadt. A golyó keresztülszaladt rajta és a mögötte álló másik foglyot is eltalálta. Ez a személy haslövést kapott. Ez az ember pár lépést tett felénk és könyörögni kezdett, hogy szállítsák kórházba és hangoztatta, hogy soha nem mondja el, mi történt vele. Addig kiabált és jajgatott, és a földön fetrengett, míg valaki — azt hiszem Erős János — agyonlőtte. Ezután a még lent levő foglyokat, körülbelül 6—8 embert Komlósy, idősebb és fiatalabb Hollós, az ifjú Michalik, Baráth Kálmán, Szőke és Surányi lőtték agyon. Ezen a vacsorán részt vett még Újvári Kálmán, Kröszl, a három Vigh testvér, Szloboda, Németh Lajos és Soltész István. Nincs tudomásom arról, hogy a holttesteket mikor és milyen körülmények között szállították el a Stefánia útról, illetve a pártház pincéjéből. Én december 25-én 8—9 óra tájban felkerestem rokonaimat, és ekkor még a padokon feküdtek a hullák, illetve ülőhelyzetben voltak, erre emlékszem. Én nem mentem a hullák közelébe, hanem a Thököly úton levő villamosmegállóban szálltam fel a villamosra. A legtöbb áldozat tarkón volt lőve …”
Ezt követően a szökésükről beszél, s arról, hogyan segített neki Baráth Kálmán, amikor ő már nem tudott menni. Előbb fogságba esett, aztán Lőrinc községbe utazott haza a szüleihez. Sokáig vidéken élt, majd 1956-ban, amikor már úgy gondolta, hogy minden elcsendesedett, feljött a fővárosba és elhelyezkedett a Jelmezkölcsönző Vállalatnál. Zuglót azonban mindig elkerülte.
„Ügyész: Ön a nyomozati vallomás során elmondta, tudott arról, hogy Németh Lajos egy vizesdézsába fojtott egy gyereket. Honnan tudta ezt?
Hollai (gondolkodva): Én láttam a gyerek holttestét a dézsában, amikor lementem a pincébe. Tallós ott volt és én kérdeztem, hogy mi történt. Ő mondta, hogy most fojtotta a vízbe ezt a gyereket Németh Lajos. .. A gyerek 4—6 éves lehetett …”
Végül arról beszél, hogy sokáig félt a felelősségre vonástól, de aztán ez az érzés eltompult benne, és lassan el is felejtette a történteket … Valóban elfelejthette, hogy térdig gázolt a kiontott vérben?
Nyolcadik tárgyalási nap
Január 31
Sunyi tekintetű, rosszarcú férfit vezetnek be a terembe. Kraut József, tizenhetedrendű vádlott. Túlzottan primitívnek tetteti magát, s megpróbál a parancsok árnyékába húzódni.
Először arról beszél, hogyan került a zuglói nyilasházba. Elmondja, hogy 1944. október 15-én, mint sebesült katona leszerelt és hazautazott vidékre. Alig 2—3 nap múlva behívót kapott az SS-hez. Alakulatától Budapesten megszökött. Ekkor találkozott Kröszl Vilmossal, akit már gyerekkorában is ismert.
„Kraut: Kröszl mondta nekem, hogy menjek vele a nyilasházba, mert szökött katonának golyó jár. Én azt válaszoltam először, hogy hagyjon békét, mire ő azt mondta, menjek csak, mert razziák vannak és falhoz fognak állítani. Olyan kijelentést tett, amiből én azt érhettem, hogy ha nem megyek vele, valami történni fog … Ha hiszik, ha nem, fenyegetés volt ez. Október 27-én elmentem a zuglói nyilasházba, ahol karácsonyig tartózkodtam, de nem állandóan. Hozzátartozóim Zuglóban laktak, mindig hazamentem, majd 1—2 nap múlva ismét jött értem Kröszl és visszavitt a pártházba. Karácsony után is így vitt vissza, s akkor január 8—9-ig tartózkodtam ott.
Az eléje tárt fotoalbumot nézi hosszasan, mintha erősen vizsgálódna, aztán nyögdécselve mondja, hogy csak Bükköst, Kröszlt és a bátyját, Kraut Gyulát ismeri fel.
„Elnök: A nyomozás során másokat is felismert …
Kraut: Kérem … Én igen nehezen tudok olvasni …
Elnök: A képeket nem olvasni kellett, azok alatt nincs is szöveg, csak egy szám …
Kraut: Hát … most meg nem ismerem fel őket … Amikor ideadták nekem tanulmányozni az iratokat, elolvastam a vallomásomat és megértettem a jegyzőkönyvben levő dolgokat … De Németh Lajossal kapcsolatos vallomásomat nem tartom fenn, mert nem ismerem őt. Baráth Kálmánról is csak hallottam, de személyesen nem ismerem.”
Az elnök felolvassa Kraut vallomását Némethről.
„Kraut: Na jó, tisztelt bíróság! Elismerem, hogy ismertem Németh Lajost, ő volt a harmadik vezető és Sándor Alajosra is emlékszem. Igen, ő volt az összekötőnk a főkerület és a zuglói nyilasház között. Ezt Kröszl mondta nekem akkor, amikor bementem a nyilasházba és őrséget adtam. Kröszl adott nekem fegyvert, egy puskát és 2—3 órát álltam az őrségben. Aztán én hazamentem … árpádsávos karszalagom volt … Én nem voltam nyilas párttag, és nem voltam fegyveres pártszolgálatos sem …
Elnök: Bükkös! Így van?
Bükkös: Jól emlékszem Kraut Józsefre, a pártszolgálatosokhoz lett beosztva, mint fegyveres pártszolgálatos, jóval már karácsony előtt.
Kraut: Novemberben kaptam géppisztolyt és akkor őrségben is voltam géppisztollyal, majd kivégzésen is részt vettem, de nem mint pártszolgálatos. Egy alkalommal Kröszl hívott az őrségből, levitt a pincébe, ott szörnyű dolgokat láttam és akkor tudtam meg, hogy mibe estem bele és hogy most már nincs visszaút és nekem is ezt kell csinálni. Első alkalommal a Rákos-patak partjára vittük ki gépkocsival a foglyokat, 10—12 embert. Ott kivégeztük őket. Mindig Kröszl parancsolt nekem, hogy mit csináljak. Ütést, verést én nem láttam, csak amikor őrségben voltam, hallottam a jajgatást és ebből gondoltam, hogy kínozzák az embereket. Aztán én is lementem a pincébe és ott Kröszl rám kiabált, hogy miért nem ütök? Volt egy gumicső, egyszer-kétszer azzal ütöttem, csak úgy legyintésszerűen, mert muszáj volt, én nem mertem visszabeszélni, mert akkor megorrolt volna Kröszl. Én csak parancsra bántalmaztam, higgyék el, egyéni gondolatra senkit nem bántalmaztam …
Elnök: Maga szerint mi a kínzás?
Kraut: Hát kínzás az, ha nagyon verik az embert …
Elnök: Korábban azt mondta, hogy maga is részt vett a bántalmazásokban. Felolvasom Pintér László 1945. április 13-án tett vallomásának egy részletét: »… 1944 karácsonykor a cinkotai párt szolgálati jeggyel átküldött Pestre, hogy a Telefongyárban, mint pártszolgálatos teljesítsek szolgálatot. Másnapra átküldték jelentkezni a XIV. kerületi párthelyiségbe. Az első munkám, amire kiküldtek, a Stefánia út 53. szám alatti Jaross villában volt, hol még három társammal azt a parancsot kaptuk, hogy a zsidók ott bujkálnak és azokat kell behozni. Amikor kimentünk, mindenkit leigazoltattunk és több keresztény irattal élő zsidót megzsaroltunk, minden értéktárgyukat elszedtük és azt mondtuk nekik, hogyha adnak ötezer pengőt, nem bántjuk őket. Ezek az emberek az ötezer pengőt felajánlották, de mi ennek ellenére hetet közülük elvittünk. Este bevittük őket a párthelyiségbe és átadtuk Kröszl Vilmosnak, a kerületvezető-helyettesnek. Ugyanaznap éjjel Kröszl Vilmos parancsára, az általunk behozott hét embert megvertük és vallattuk, majd a még fogságban levő másik nyolcat teherautóra raktuk és kimentünk velük a Duna-partra, a Margit-híd pesti oldalának bal oldalára. Ott leraktuk őket az autóról, lekísértük a Duna-partra, lefektettük és géppisztollyal fejbe lőttük őket. Ennél az esetnél én három embert lőttem agyon. Rajtam kívül jelen voltak még: Kraut József, Báli László, Németh Lajos, Végh Lajos, Soltész István, egy Anti nevű, az antibolsevista tábor kiképző hadnagya, Kovács János. Mikor s zsidókat agyonlőttük, bedobtuk őket a Dunába, aztán felszálltunk a teherautóra és visszamentünk jelenteni, hogy a munkát elvégeztük.. Itt nem volt kínzás?
Kraut: Nem. Ez bántalmazás. Igaz, hallottam kínzásokról, de én ilyesmikben nem vettem részt. A Baráthot, meg a Kröszlt láttam, hogy kínoztak. A nyomozás során is azt mondtam, hogy én ilyesmikben nem vettem részt.
Elnök: Kraut … Kraut … Felolvassam?
Kraut: Ha nem így van a jegyzőkönyvben, akkor rosszul vették fel. Én rosszul olvasok. A Rákos-pataki kivégzés november közepén volt. Én még kérdeztem is Kröszlt, hogy muszáj-e nekem is mennem, mire ő kijelentette, hogy mindenkinek muszáj menni. Ez terror volt. Parancs. A parancsot ugyebár nem lehetett megtagadni?! Ennek a-kivégzésnek a parancsnoka Kröszl Vilmos volt … Ezt határozottan állítom, mert ő intézkedett és ő vezényelt … Amikor kiértünk, sorba lettek állítva a foglyok, ezek közül kettőt kiválasztott Kröszl, versenyfutást rendezett és azt mondta, aki hamarabb célhoz ér, az megmarad, azt elengedi. A két ember futni kezdett, de az egyik összeesett, nem tudott tovább futni. Kröszl ekkor rájuk lőtt. Mind a kettőt agyonlőtte a géppisztollyal. Aztán a többiek is nyomban ki lettek végezve. Kröszl vezényelt és mindenki lőtt. Én is. Arra nem emlékszem, hogy állva voltak-e, vagy le lettek fektetve.
Elnök: Szőke! Mondja el maga, hogy emlékszik rá?”
És Szőke elmondja, hogy az áldozatokat a földre fektették, a nyilasok közéjük álltak és közvetlenül közelről tarkón lőtték őket.
„Kraut: Igen, valóban így volt. Én már nem tudok ennyire pontosan visszaemlékezni erre. Úgy látszik, Szőke jobban emlékszik. De arra én is határozottan emlékszem, hogy én is megöltem egy .embert, mert ez nagyon bennem maradt. Az áldozatok ott lettek hagyva. A következő kivégzés, amiben részt vettem, novemberben volt a Zsolnay-gyár mögött … 12—14 személyt raktunk gépkocsira, a megjelölt helyre vittük őket. Szlobodára, Vighre, Kröszlre emlékszem, hogy ott voltak, Kröszlt azért mondom a leghatározottabban, mert itt sem akartam kimenni, de ő megint azt mondta nekem, hogy menni kell. Amikor én azt mondtam, hogy nem akarok, felvitt Szelepcsényihez, aki közölte, hogyha nem teljesítem a parancsot, akkor ellenségnek tekintenek. Emlékezetem szerint állva történt a kivégzés. A foglyok háttal álltak a kivégzőknek, egy ember elszaladt. Ha jól emlékszem, egy gyerek volt, de Komlósy utána lőtt. Ekkor Kröszl is olyan beosztott volt, mint én. Szloboda adta a tűzparancsot. A következő kivégzés a Dagály-strand háta mögött volt, itt voltak a sóderkupacok. Szloboda jelölte meg, hogy kik mennek a kivégzésre. Luxuskocsival mentünk, a foglyok pedig a teherkocsin voltak. Itt is csak Kröszlre emlékszem, de akkor az egyik Vigh volt a parancsnok. Itt egészen közelről tarkólövést adtunk le, majd otthagytuk az áldozatokat.
Monostori (felszólításra): Itt nem láttam én sóder rakást, én úgy emlékszem, hogy ez egy grundos rész volt.
Kraut: Sötét volt, azt tudom. És én sóderhegyekre emlékszem.
Elnök: Baráth Kálmán! Hallja mit mond Kraut? Kröszl futtatta a két foglyot. Hogyan találhatták ki mindketten ugyanezt. Nem furcsa?
Baráth (felcsapott fejjel): Én akkor is csak úgy kitaláltam ezt!”
Kraut elmondja, hogy részt vett az Eskü téri tömegkivégzésen is, 8—10, de lehet, hogy 15 foglyot vittek ki, pontosan mar nem tudja. Úgy emlékszik, jelen volt Bükkös, meg Szőke is. A bíróság elnöke felállítja őket, megkérdezi, hogy így volt-e.
„Bükkös: Igen. Én voltam az osztag parancsnoka és Kraut is részt vett ebben a kivégzésben.
Kraut: Részt vettem tényleg, de arra nem emlékszem, hogy Bükkös lett volna a parancsnok. Nekem úgy rémlik, mintha Kröszl lett volna. A foglyokat a Duna-part szélén állítottuk fel és belelövöldöztük őket a vízbe. Volt, aki nem esett bele, volt akit úgy löktünk bele. Jelen voltam a Duna-parton, a Szent István parknál történt kivégzésen is. Ez karácsony előtt történt, késő este volt … 15—20 személyt rakhattunk fel a kocsira, nem tudom már pontosan. Hátulról, géppisztollyal lőttük le ezeket is. Úgy emlékszem, hogy sorozatlövéssel.
Elnök: A nyomozás során nyolc embert mondott ennél az esetnél. Most melyik felel meg a valóságnak?
Kraut (furcsállva): Nem tudok már egészen pontosan visszaemlékezni, hiszen soha nem számoltuk meg a foglyokat pontosan, hogy hányat viszünk kivégezni … Összetereltük, aztán vittük, és lelőttük őket …”
Kraut a karácsony éjszakai kínzásokról, vandalizmusról vall. Elismeri, itt ő is ütötte a foglyokat, akiket később elvittek kivégezni.
„Kraut: Minden jelenlevő pártszolgálatosnak ki kellett végezni egy-egy foglyot. Ez volt a hűségpróba. Aki ott volt, mindenki részt vett ebben, én is. Én akkor őrségben voltam a kapunál, illetve őrfalat álltunk, hogy meg ne szökjenek a foglyok. Ez ott volt a ház előtt. Aztán felkísértük őket a Stefánia úti padokhoz. Akkor engem Szelepcsényi odahívott, a padon ült már egy fogoly és azt mondta, hogy hátulról lőjem le. És én tarkón lőttem. Arra nem emlékszem, hogy kik lőttek még ott … Elég sokan voltunk …
Elnök: Hány olyan gyilkosságra emlékszik, amelyben részt vett?
Kraut: Ha úgy összeszámolom, talán 10—12 embert lőhettem agyon … Karácsony után Kröszl megint visszahívott, pedig én kértem, hogy most már hagyjon nekem békét. Már nagyon hallatszott a front zaja, nagyon közel voltak az oroszok …
Elnök: De azért visszament. Igaz?
Kraut: Visszamentem. Arra már nem emlékszem, hogy ezután is bántalmaztam volna valakit a pincében, de kivégzésben még részt vettem. Ezzel több volt mint 12 …
Elnök: Annyira félt a fronttól, hogy inkább a kivégzésekben vett részt. Igaz?
Kraut: Muszáj volt …”
Kilencedik tárgyalási nap
Február 1
A bíróság folytatja Kraut József előző nap megkezdett kihallgatását. A tanácsvezető azt kérdezi a vádlottól, hogyan került bátyja, Kraut Gyula a nyilasházba?
„Kraut József: Bátyám, Kraut Gyula, tudomásom szerint nem volt nyilas. Ő úgy került a Thököly út 80-ba, hogy Kröszl Vilmosnak sofőrre volt szüksége, amikor kerületvezető lett. Nem tudom, hogy addig ki volt a sofőr a nyilasházban. Egészen pontosan hogy volt, én ajánlottam-e, vagy Kröszl tudta, mi a foglalkozása a bátyámnak, arra már nem emlékszem, csak arra, hogy kaptam egy írásos nyílt parancsot és azzal kerestem fel a bátyámat, aki egy hentesnél dolgozott, mint sofőr. Ma már látom, hogy helytelen volt ebbe a társaságba őt behozni, ahol embereket gyilkoltak és kínoztak, de azt akartam, hogy együtt legyünk …”
A Közlekedési Múzeum háta mögötti kivégzésről beszél ezután, ahol tíz embert végeztek ki, s amelyben ő is részt vett. Majd elmondja, hogy január első napjaiban, a késő esti órákban szólt neki Németh Lajos, hogy azonnal menjen le a kapuhoz, mert a foglyokat ki kell végezni.
„Kraut József: Ekkor körülbelül 8—10 foglyot gyalogmenettel kísértünk a Stefánia úton keresztül a ligetbe, a tó partjára, ahol a vízhordó fiú szobra van. A kivégző osztag is 8—10 főből állott. Arra már nem emlékszem, hogy ki volt a kivégző osztag parancsnoka — vagy Németh vagy Kröszl —, de azt tudom, hogy mindketten ott voltak. Eszembe jut Sándor Alajos is, ő is ott volt. Ez most jutott eszembe és onnan emlékszem rá, pontosan, mert amikor a foglyokat felsorakoztattuk és mi mögéjük álltunk, én lassabban mozogtam, mire Sándor Alajos rám szólt: »Na, mi az? Gyorsabban! Talán sajnálod őket? Ha sajnálod, akkor állj közéjük, úgyis olyan biboldó képed van!« Felsorakoztunk a foglyok mögé és agyonlőttük őket. Én egy embert öltem meg itt.
Elnök: Sándor Alajos is lőtt?
Kraut József: Igen! Most már határozottan emlékszem, hogy lőtt. Ő is olyan parancsnokféle volt, aki felette állt Kröszlnek.
Elnök: Honnan tudja, hogy felette állt?
Kraut József (természetes hangon): Azért gondoltam, hogy felette állt Sándor Alajos Kröszlnek, mert ő volt a főkerülettől az összekötő és mindig parancsolt Kröszlnek … Többször láttam őt civilben is, katonaruhában is. Egy nagyon jellegzetes magas ember. Én nem cserélem össze Sándor Alajost senkivel.”
Most a Homérosz moziban történtek felől hallgatják ki Kraut Józsefet, majd az id. Michalik halálát követő tömegmegtorlást idézi fel a bíróság és a vádlott. Állítása szerint a Michalik-féle megtorlási akcióban nem vett részt. Bükkös és Monostori is azt válaszolják, nem emlékeznek arra, hogy Kraut József ekkor jelen lett volna. Két újabb Duna-parti kivégzést ismer el, majd a várbeli eseményekről kell vallomást tennie. Elmondja, hogy Bükkös vezetésével mentek fel a Várba, ahol ott volt a bátyja és Erős János is. Ő és a bátyja egy pékségbe mentek dolgozni, de állítja, hogy a Várban semmiféle kivégzésben nem vettek részt.
A bíróság elrendeli Kraut József szembesítését Bükkössel, aki az általa korábban vallottakat — a „kémek kivégzését” — a szemébe mondja.
Kraut e kivégzésre nem akar emlékezni. Arról, hogy Kröszlt milyen embernek ismerte meg, azt válaszolja: Nyers, kemény, goromba, durva embernek ismertem, aki igen hirtelen volt és szadista hajlamokkal rendelkezett. Németh Lajost viszont „rendes emberként” aposztrofálta, mert szerinte Németh nem volt olyan goromba, mint Kröszl, de azért az ő parancsát is végre kellett hajtani, ő is azt mondta, hogy aki nem hajtja végre a parancsát, az ellenség és az ellenséget ki kell nyírni!
Saját védője kérdésére válaszolva Kraut József a következőkkel fejezte be vallomását:
„Kraut József: Az elmúlt 22 év alatt nagyon sokszor gondoltam arra, hogy mit tettem. Ez nagyon bántott és éjszakánként többször is megjelentek ezek a kivégzések előttem …”
Bevezettetik Kraut Gyula tizenhatodrendű vádlottat. A két testvér nagyon hasonlít egymásra. Tetteik sem sokban különböznek …
Kraut Gyula katonásan lép a bírói asztal elé, mindkét kezének nagyujja feszesen fekszik a nadrágvarráson. Közli, hogy ő soha nem volt tagja a nyilas pártnak.
„Kraut Gyula: Az öcsém karácsony másnapján, vagy az utána való napon felkeresett a lakásomon és közölte, hogy ő a nyilasházban, a Thököly úton tevékenykedik. Azt is elmondta, hogy régi ismerősünk Kröszl Vilmos, a parancsnok, akinek sofőrre van szüksége és azért jött értem. Ebben az időben én már tulajdonképpen bujkáltam, mert nem tettem eleget a bevonulási parancsnak. Egy Barna István nevű hentesnél dolgoztam, akinek a teherautóját vezettem. Öcsém is azt mondta, hogy Kröszl tudja, hogy én katonaszökevény vagyok és ebből nekem kellemetlenségem lehet, ha nem megyek be. Féltem, hogy elfognak és nagy bajom lesz. Így aztán be is mentem, mivel az öcsémnél nyílt parancs is volt …”
A vádlott elmondja, hogy ő a kivégzésekről csak akkor szerzett tudomást, amikor gépkocsiján először vitt foglyokat a Duna-partra. Géppisztolyt is csak azért kapott Kröszltől, hogy azzal vigyázzon a kocsira, mivel az gyakran állt a kapuban éjszaka is, és ő ebben aludt. Hogy őrség is volt a kapuban? Ő ilyesmire nem emlékszik. Hiába szembesítik Monostorival, Bükkössel, akik egyértelműen állítják, hogy „soha nem fordult elő, hogy ne lett volna őrség a kapuban, különösen éjszaka”. Kraut Gyula csak azt mondja, hogy ő nem látott őrséget. A bíróság eléje tárja a fényképeket, amelyekből ki kell választania, akiket ismer. Kröszl Vilmost, Németh Lajost, Bükköst választja ki, majd folytatja vallomását, hogyan szállította kocsijával a foglyokat, valamint a nyilasház vezetőit.
A kínzásokban való részvételét tagadja. Ő is oly bárgyún teszi ezt, hogy még a testvére is rázza a fejét.
„Kraut Gyula: Egy alkalommal — december végén talán —, amikor odamentem Kröszl sofőrjének, elindultam a pince felé, mert az öcsém hangját hallottam. A légópince folyosóján hallom, hogy kiáltoznak, s amikor odaértem, látom, hogy az öcsém egy embert egy vastag gumislaggal üt. Éppen akkor ütött rá kettőt, majd átadta nekem és azt mondta, jó, hogy itt vagy, ne húzd ki magad ebből? Megrántotta a kezemet és azt mondta, üss rá ezzel, és így az ő kezével együtt ütöttem rá én is erre az emberre, Majd azt mondtam, hogy megyek, és kimentem …”
Játssza az ártatlan kisgyereket, akinek fogni kell a kezét …
Az öccse megerősíti a verést, de ő is nevetségesnek tartja, hogy ő fogta testvére kezét.
Kraut Gyula azt is tagadja, hogy részt vett az Eskü téri kivégzésben. Mindössze annyit ismer el, hogy ő vezette a gépkocsit, amellyel a foglyokat vitték.
„Kraut Gyula: De engem ki sem engedtek szállni a többi pártszolgálatosok a kocsiból … tudniillik azt mondták, hogy én a kocsit soha nem hagyhatom el, mert egy fogoly a motort beindítja és megszökhet. Így én nem mertem kiszállni soha.”
Szembesítik Bükkössel, aki a szemébe mondja, hogy Kraut Gyula kiszállt velük a gépkocsiból és agyon is lőtt egy foglyot az Eskü téren.
Aztán Kraut Gyulának eszébe jut egy újabb kivégzés …
„Kraut Gyula: Még egy kivégzés történt, januárban, a költözés előtt … Utasításba adták, hogy menjek a Városligetbe. Ekkor már nagyon közel volt a front, hallatszott az ágyúdörgés és az aknák hangja. Aztán mégsem a Városligetbe mentünk, hanem az Aréna útra, ahol felvettük Németh Lajost, aki azt parancsolta, hogy egy megadott címre menjünk. Ott Németh Lajos engem kiparancsolt a kocsiból, előtte kellett mennem egy lakásba, ahol egy idős nő volt. Németh Lajos a lakásban körülnézett, én is láttam, hogy az ágyban egy halott férfi fekszik. Az idős nő a halottra borult. Németh Lajos rám parancsolt, hogy vigyem a nőt. Aztán, hogy gyorsan leérjünk, én felemeltem és úgy vittem le a karomban. De nem a gettóba vittük, hanem Németh Lajos utasítására a pártház elé. Ott Németh felment, a nő a kocsiban maradt, majd egy negyedóra múlva a pártszolgálatosok lejöttek és 8—10 foglyot hoztak még, valószínűleg a pincéből. Emlékszem, hogy könyörögtek az életükért. A foglyok között volt egy 8—10 éves gyerek is. Kröszlnek is könyörögtek, hogy vigyék őket a Vöröskeresztbe. Bármennyi pénzt is kér, mindent megfizetnek, csak vitesse oda őket. Kröszl erre nem szólt semmit, hanem mellém ült és parancsolt, hogy indítsam be a motort. A kocsin volt még Németh Lajos is, meg több pártszolgálatos. A Városligetbe mentünk, az Ajtósi Dürer sor és a Stefánia út közötti részen hajtottunk a ligetbe. Németh Lajos itt leszállt a kocsiról, majd ráordított mindenkire, hogy azonnal leszállni. Aztán a foglyoknak azt parancsolta, hogy térdeljenek le és tüzet rendelt el. Minden foglyot kivégeztek. Én kiszálltam a kocsiból, mert arra gondoltam, hogy esetleg megszököm, amikor Németh Lajos meglátta, hogy ott vagyok a kocsinál, azt mondta, hogy ne bújjak ki az ilyesmi alól. Mondtam, hogy-hogy ne bújjak ki, hiszen nekem ehhez semmi közöm, mert én sofőr vagyok. Háromszor rám kiabált, hogy menjek azonnal lőni, és ekkor én kénytelen voltam odamenni és lőttem egyet. De ne tessék azt hinni, hogy emberbe … A levegőbe … Én más lövésben nem is vettem részt.
Elnök (Kraut Józsefhez): így volt?
Kraut József: Én úgy emlékszem, hogy a veszekedés Németh Lajos és a bátyám között még a kivégzés előtt volt. Őszintén megmondom, hogy lőtt a foglyokra és agyon is lőtt egyet …
Bükkös: Én is úgy emlékszem, hogy a veszekedés előbb volt és Németh parancsára a foglyokra lőtt. De volt egy másik eset is, január 8. vagy 10. körül, amikor már arról volt szó, hogy elhagyjuk a pártházat. Körülbelül 30—35 fogoly volt még a pártház pincéjében, ezeket gépkocsira raktuk és az Aréna úton végig vittük a Duna-partra, az Elektromos Művek háta mögé. Ott a vízparton sorbaállítottuk őket és belelőttük mindet a Dunába. A kivégzésben valamennyi pártszolgálatos részt vett, így határozottan emlékszem, hogy Kraut Gyula és Kraut József is részt vett benne.
Kraut Gyula (sajnálkozva): Én megmondtam, hogy csak abban az egy pincebeli dologban és a levegőbe lövésben vettem részt. De abból, hogy a nyilasházban a pártszolgálatosok bántalmazták az embereket és kivégezték őket, és Németh Lajos engem is arra akart kényszeríteni, hogy vegyek részt az ilyen kivégzésekben, arra következtettem, hogy minden pártszolgálatosnak részt kell vennie az emberek elhurcolásában, megkínzásában és megölésében. Kröszl és Németh Lajos többször is kijelentették, hogy itt mindenkinek, mindenből ki kell vennie a részét. »Vagy itt döglünk meg mindannyian, vagy ha felelősségre vonnak bennünket, akkor mindannyian felelni fogunk, nemcsak egyesek, és mások meg megússzák a dolgot!« Ezt így mondta. Én ezt magamra nem vonatkoztattam, mert nekem semmi közöm nem volt hozzájuk, én nem tartoztam közéjük, pártszolgálatos sem voltam …
Kraut Gyula: Én nem haragszom Németh Lajosra, soha nem is haragudtam. Ő parancsnok volt, én meg beosztott. Ha bármit parancsolt volna, és én nem tudok kibújni a végrehajtás alól, akkor azt nekem végre kellett hajtanom …
Elnök: Hogyan érti: ő parancsnok volt, és maga meg beosztott?
Kraut Gyula: Úgy értem, hogy 5 volt a pártszolgálatosok vezetője. Hogy én beosztott voltam, azt meg úgy értem, hogy én voltam a pártház sofőrje, akinek mindenki parancsolt …”
Íme, a „kisnyilas” — akire még a testvére is kénytelen rávallani a letagadhatatlan esetekben, de őt ez nem zavarja különösebben. Amikor befejezik a kihallgatását, olyan katonás léptekkel megy a helyére, mint egy régi őrmester…
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Kuba A Moncada laktanya megtámadása évfordulójának ünnepe (1953). 25-én kezdődő három napos fesztivál.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Rakétatámadás az odesszai kikötő ellen a gabona-megállapodás másnapján
Kijev, Ankara, Brüsszel, Moszkva, 2022. július 23. (MB)
Rakétatámadás érte az odesszai kikötőt szombaton, a gabonakivitelről kötött isztambuli megállapodás másnapján. Kijev Oroszországra hárította a felelősséget érte, Moszkva viszont közölte, hogy semmi köze sincs a támadáshoz. Az orosz közlést megerősítette Hulusi Akar török védelmi miniszter is – jelentette a Magyar Békekör tudósítója szombaton.
Míg orosz részről tudatták, hogy „alaposan kivizsgálják az esetet”, ukrán részről nem tettek hasonló bejelentést, hanem készpénzként tálalták, hogy az oroszok lőttek rakétát a kikötőre, támadásuk pedig annak bizonyítéka, hogy semmibe veszik az előző nap megkötött megállapodást.
A nyugati média nyomban felkapta az ukrán állítást, fő sajtóorgánumainak többsége „elfelejtette” közölni az orosz cáfolatot, és a török védelmi miniszter közlését is.
A „kinek állt érdekében” kérdésre csak a valós tények adhatnak választ, semmi esetre sem egy olyan politikai vezetés egyoldalú állítása, amely a minszki szerződés aláírásának másnapján felrúgta az egyezményt, és tűz alá vette Donbászt.+++
Kiadta: Magyar Békekör
Az orosz külügyminisztérium szóvivője, Marija Zaharova véget vetett az ogyesszai kikötő elleni rakétatámadás körüli vitáknak, amelyet július 23 – án hajtottak végre, és amiről a török hadügy kijelentette, hogy Oroszországnak semmi köze ezekhez az ogyesszai kikötőben történt robbantásokhoz.
„A „Kaliber” rakétákkal végrehatott nagy pontosságú csapásokkal megsemmisítettük az odesszai kikötő katonai infrastruktúráját, és egy ukrán katonai hajót” – írta a Telegram csatornáján.
Az orosz HM mai közleménye az ogyesszai tengeri kikötőt ért tegnapi rakétatámadásról:
„A nagy pontosságú fegyverek használatának eredményeként az ukrán haditengerészet állományának javítására és korszerűsítésére szolgáló vállalkozás gyártólétesítményei működésképtelenné váltak.
Az orosz rakéták megsemmisítettek egy, az Egyesült Államok által szállított Harpoon hajóellenes rakéták tárolására szolgáló raktárt, valamint egy dokkoló ukrán hadihajót is.”
Az odesszai tengeri kikötő célpontjai elleni rakétatámadás eleve nem sértheti meg az ukrán gabonaexportról szóló megállapodást. Ezt az ENSZ egyik képviselője nyilatkozta a The New York Times újságnak.
Az újság idéz egy meg nem nevezett ENSZ – tisztviselőt, aki megkérdőjelezte az ukrán és a nyugati média azon állításait, amelyek szerint Oroszország megszegte az Ukrajnából származó gabonaexportról szóló megállapodást.
A forrás szerint Oroszország technikailag nem szegte meg az ukrán gabonaexportról szóló megállapodást, mivel Moszkva nem kötelezte el magát, hogy tartózkodik a tengeri infrastruktúrák megsemmisítésétől.
Az ENSZ tisztviselője megjegyezte, hogy Oroszország „a megállapodásban nem kötelezte el magát az ukrán kikötők azon részei elleni támadások elkerülése mellett, amelyeket nem közvetlenül a gabonaexportra használnak”.
„Donyeck még soha nem látott ehhez hasonlót” – kommentálják szemtanúk a DNR fővárosában történteket.
Július 23 – án késő este Kijev latortüzérsége látványosan lőtte Donyeck központját. „Csillárok” záporoztak az égből.
Ezeket a lőszereket a célterület éjszakai megvilágítására használják. Még mindig nem világos, hogy az ukrán martalócok miért ilyen tüzérségi gránátokkal nyitottak tüzet.
Egyes katonai tudósítók tévesen azt írják, hogy ez „foszfor” vagy más gyújtó lőszer, de teljesen más a repülési sebességük és irányuk. Azon kívül csípős füstöt is bocsátanak ki.
Gorlovkát tegnap késő délután kevésbé látványosan, de annál hatásosabban lőtte az ukrán martalócsereglet. Több találat is érte a helyi gépgyár telephelyét.
Lakóépületek tuatjai váltak romhalmazzá, és a polgári infrastruktúrában is jelentős károk keletkeztek.
Szerencsére a lakosság köréből nem szedett áldozatokat az ostrom. Ugyanakkor tucatnyi civil megsebesült.
Július 24 – re virradó éjjel az ukrán fegyveres alakulatok amerikai HIMARS rakétarendszerrel támadták meg az LNR – es Krasznyij Lucs központját.
Az ágyúzás következtében a Krasznij Lucs Hotel épülete és a közeli lakóépületek megsemmisültek. Áramtalanították a város három központi – Magisztralnaja, Vaszilcsenko és Kommuniszt – utcáját.
A városvezetés előzetes adatai szerint a támadás következtében hárman megsebesültek.
Július 24 – én reggel az orosz hadsereg rakétatámadásokat intézett a kijevi rezsim által ideiglenesen megszállt DNR – es Konsztantyinovka városában lévő ukrán erők állásai és elhelyezési körletei ellen.
Az orosz Honvédelmi Minisztérium tegnap arról számolt be, hogy Konsztantyinovkában, a 6-os számú iskola területén és épületeiben az ukrán területvédelem fegyveresei állomásoznak, az oktatási intézmény megközelítését pedig útlezárások és tüzelőállások kiépítésével igyekeznek lehetetlenné tenni. A célterületről lészült felvételen jól látható egy erősen megrongálódott épület, amely hasonló egy tipikus szovjet korszakbeli iskolához.
A város a Konsztantyinovka – Druzskovka – Kramatorszk autópálya mentén fekszik, körülbelül 40 kilométerre Donyecktől. Konsztantyinovka egyben jelentős vasúti csomópont is.
Július 23 – ról 24 – re virradó éjszaka az orosz erők rakétacsapásokat mértek Herszon régió területéről, Nyikolajevben lévő ukrán katonai létesítményekre.
Szintén 3 óra 30 perckor rakétákat indítottak a határvidékről harkovi célpontokra.
Reggel cirkálórakétákat indítottak az ogyesszai régióban lévő célpontokra. A rakétákat a Fekete – tengerről indították. A rakéták repülését vizuálisan rögzítették az Ogyessza régió felett.
Az Ukrajna nyugati részében lévő Hmelnickij régióban található Kamenyec – Podolszkij térségének ukrán katonai létesítményeire is rakétacsapásokat mért az orosz hadsereg ma reggel.
Az Ukrán Fegyveres Erők vezérkara a Pentagon útmutatásai alapján döntött az ellentámadás irányáról, miután megvizsgálta a katonai konfliktus összes lehetséges forgatókönyvét. Erről a „Resident” Telegram csatorna ír ukrán elnöki hivatalbeli forrására hivatkozva.
„A vezérkar a Pentagonnal együtt elemezte az összes lehetséges forgatókönyvet a lehetséges háromirányú ellentámadás vonatkozásában, és arra a következtetésre jutott, hogy Ukrajna déli része – Herszon – iránya lenne az optimális az ukrán fegyveres erők számára” – mondta a bennfentes.
Más területeket nehezebbnek találták. Túl sok erdő van a harkovi régióban, és a közelben van az orosz határ is, ami további nehézségeket okozna az ukrán hadsereg számára.
Egy másik irány – az Energodart – szintén kilátástalannak tartják a kiterjedt sztyeppék miatt, amelyeket az offenzíva során teljes mértékben az orosz légierő ural.
„A politikai befolyási központ úgy véli, hogy Ukrajna felszabadításának szimbolikus kezdetét a herszoni gambittal kell kezdeni, amely meggyőzi a Nyugatot arról, hogy az ukrán fegyveres erők nemcsak védekezni, hanem támadni is képesek” – írja a „Resident”.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Több ezer emberrel, néhány apró atrocitással és brutális hőséggel ment le a Pride felvonulás
Délután 2-től gyülekeztek, 3-tól vonultak a 27. Budapest Pride résztvevői.
A Dráva utcától indultak, a Szabadság térre érkeztek.
Kényszerűségből választották a pesti rakpartot, mivel a Mi Hazánk lefoglalta a Pride elől az Andrássy utat.
15 órakor aztán elindult a Pride, több ezer fős tömeg vonult
A menet élén egy kamion haladt, mögötte a kezdetben csendesen vonuló tömeg – ami kollégánk helyszíni beszámolója szerint több ezer fős lehet – az elmúlt percekben már azt skandálta, hogy
Magyarország nyitott, szabad, boldog.
Ellentüntetők is érkeztek, transzparens is volt náluk
Időközben megjelentek az ellentüntetők is, akik a Margit hídra kifeszített transzparensük felirata szerint azt üzenték a vonulóknak, hogy „Stop LMBTQ-pedofília”.
A Szabadság téren felállított színpad elől az esemény biztonsági szolgálatának emberei elvezettek egy ellentüntetőt, aki hangosan szidalmazta a résztvevőket.
A Szabadság téren felállított színpad elől az esemény biztonsági szolgálatának emberei elvezettek egy ellentüntetőt, aki hangosan szidalmazta a résztvevőket.
17:45 – közeleg az eső, sokan elindultak haza
Helyszíni kollégánk arról számolt be 18 óra előtt néhány perccel, hogy a tömeg lassan oszlani kezdett, hiszen vihar és eső közelgett az előrejelzések szerint.
A két tábor résztvevői egymásnak fütyülnek a Margit hídon, illetve a híd alatt vonulva.
Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere közösségi oldalán azt írta: Budapest büszke a Pride-ra. Ennek megfelelően a Pride hónap kezdete óta szivárványos zászló lobog a Városházára kapuja fölött.
…az a dolgunk most, hogy védjük és óvjuk a város és a városlakók szabadságát és jogait, hogy újra kimondjuk: ennek a városnak a nagyszerűségét a sokszínűsége adja. Főpolgármesterként kötelességem azok mellett állni, akik jogaikért és szabadságukért állnak ki, apaként, társként és érző emberként pedig ez a természetes számomra.
A pártok részéről az MSZP, a DK, a Párbeszéd, a Momentum és az LMP is jelezte, hogy politikusaik és szimpatizánsaik jelen lesznek az eseményen. A Magyar Kétfarkú Kutya Párt és a Momentum saját kamionnal képviselteti magát.
Vegyük vissza együtt Magyarország jövőjét!
Ezt üzente Steiner Kristóf azoknak, akik hisznek a szerelemben. Véleménye szerint azért kell ott lenni a Budapest Pride-on, mert így lehet támogatni a szabadságot, a szeretetet, a sokszínűséget, az egyenlőséget, a befogadást és az alapvető emberi jogokat mindenki számára!
Ez egy szabad ország, itt mindenkinek joga van felvonulni. Egyetlen dologhoz nincs joga: közszemérmet sérteni, provokálni a társadalmat, illetve blaszfémikus módon megsérteni a vallásos embereket
– ezt üzente Erdélyből Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a Budapest Pride felvonulóinak a Telex videóinterjújában.
Ma két melegrekord is megdőlt
Mondja a színpadon Víg Dávid, az Amnesty igazgatója, arra utalva, hogy egyrészt nagyon meleg van, másrészt megtelt a szabadságtér felvonulókkal.
Azt mondta, az elmúlt időszakban sötét felhők gyülekeztek: felidézte a kormány által gyermekvédelminek nevezett homofóbtörvényt, az örökbefogadás lehetőségének szűkítését.
„Ez a közösség erős és kitartó. (…) Tudunk reagálni, bármit is vágnak az arcunkba” – mondta Dudits Luca, a Háttér Társaság ügyvivője. A gyerekoperálós népszavazásról beszélt, ami a civilek kampánya nyomán érvénytelen lett.
Vig szerint az, hogy a választók majdnem negyede érvénytelenül szavazott, azt jelenti, hogy „nem vagyunk egyedül”. Arról beszélt, hogy a közösségen belül is sok munka van még, senkit sem érhet hátrány azért, mert roma, nő, transznemű vagy fogyatékossággal élő.
Molnár Áron: Budaházy Edda férje bejött a színpad mögé, és megfogta a fenekemet
„Bárcsak minden nap ilyen lehetne Magyarországon” – mondta a noÁr Mozgalom alapítója. Elmondta, hogy vannak provokatőrök is, Budaházy Edda férje például bement a színpad mögé, és megfogta a fenekét. „Miért csinál valaki ilyet? Egyrészt ez szexuális zaklatás”, másrészt szerinte legalább ő is megtudja, milyen nagyszerű a Pride.
Kutyás rendőrök védik a közbiztonságot
Az idei Pride felvonuláson is számos kutyával lehet találkozni, amelyek a jelek szerint jól viselik a negyven fok körüli hőséget.
A Pride ebei közé sorolható az a négy rendőrkutya is, amelyek a Szabadság tér Sas utca és Nádor utca határolta oldalánál posztolnak. Az őket kísérő egyik rendőr elmondása szerint a biztonságot hivatottak védeni.
Azzal a kérdésssel, hogy előállhat-e olyan eset, amikor a rendőrkutyákat bevetni kell, a rendőrök a BRFK sajtóosztályára iranyítottak.
A Pride afterpartyját a Budapest Parkban tartották.
Rainbow Party néven.
Edward Reese, a kijevi Pride képviselője a színpadon
Arról beszélt, hogy a szivárvány helyett idén két-sárgában jött, mert ez az identitása most nagyon fontos.
Edward Reese, aki transzneműként határozta meg magát, azt mondta, tudja, milyen erős az orosz propaganda Magyarországon, de valójában Ukrajna se nem náci, se nem homofób, számos városban szoktak Pride-ot tartani Kijevtől Odesszáig, de idén a bombázások miatt ez nem lehetséges.
„Népirtás történik Európában, Ukrajnában, és máshol is ez fog történni, Magyarországon is, ha nem segítetek megállítani.”
Szeptemberben Pécsen is lesz Pride felvonulás
Ezt Hrubi Zita jelentette be a Budapest Pride-tól. Azon dolgoznak, hogy jövőre még több városban lehessen.
A Szabadság téren felállított színpad elől az esemény biztonsági szolgálatának emberei elvezettek egy ellentüntetőt, aki hangosan szidalmazta a résztvevőket.
17:45 – közeleg az eső, sokan elindultak haza
Helyszíni kollégánk arról számolt be 18 óra előtt néhány perccel, hogy a tömeg lassan oszlani kezdett, hiszen vihar és eső közelgett az előrejelzések szerint. (Forrás: 24hu – 444 – index)
Bal-Rad komm: Szegény Müller Cila ángyika! Most aztán vélhetőleg meg kell hogy szolgálja a vajdától kapott „motivációs” milliókat! Résen kell hogy legyen a majomhimlő esetleges berobbanása miatt! IS!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Globális egészségügyi veszélyhelyzetet rendelt el a WHO a majomhimlő miatt
Ez a legmagasabb készültségi fokozat, amit az Egészségügyi Világszervezet kiadhat – írta meg a 24.hu.
A döntés hátterében az áll, hogy nagyon megugrott a fertőzések száma a világban, hetvenöt országból összesen tizenhatezer esetről tud a WHO. Jelenleg csak két hasonló súlyú egészségügyi vészhelyzet van érvényben, a koronavírus-világjárvány miatti, és a gyermekbénulás miatti.
Több mint 400 majomhimlős esetet erősítettek meg Olaszországban
A bejelentett majomhimlős esetek száma Olaszországban elérte a 407-et – mondta Gianni Rezza, az Egészségügyi Minisztérium betegségmegelőzési osztályának vezetője.
„Olaszországban eddig 407 esetet regisztráltak, és a tendencia stabil” – áll Rezza közleményében.
Azt is megjegyezte, hogy a vírus terjedésének helyzetét az országban folyamatosan figyelik. (russian.rt.com)
Egyre nagyobb a baj a koronavírus miatt Japánban
A járvány kezdete óta először haladta meg a 200 ezret a koronavírussal újonnan fertőzöttek napi száma Japánban – jelentette a helyi média szombaton hivatalos statisztikákat ismertetve.
Huszonnégy óra alatt 201 ezer új fertőzöttet azonosítottak az országban, majdnem kétszer annyit, mint egy héttel korábban.
A legtöbb fertőzöttet Tokióból, a szomszédos Kanagavából, valamint Oszaka, Nagoja és Fukuoka nagyobb városaiból jelentették.
A sajtóban idézett tisztviselők úgy vélik, hogy a járvány hetedik hulláma kezdődött meg az országban. Emiatt arra ösztönzik a lakosságot, hogy kérjék az emlékeztető oltást, és ne feledkezzenek meg a maszkviselésről, de hivatalosan még nem vezettek be új korlátozásokat.
Japánban a járvány kezdete óta közel 11 millió ember fertőződött meg koronavírussal, és 31 800-an haltak meg.
(atv)
Újabb katasztrofális járványtól tartanak Németországban
Növekszik a koronavírus-járvány halálos áldozatainak száma Németországban, és egyre több beteget ápolnak a kórházak intenzív osztályain. Betegbiztosítók arról számoltak be, hogy 2022 első félévében több, mint háromszor annyi fertőzöttet regisztráltak, mint egész előző évben. Ausztriában kedvezőbb a helyzet.
Az elsősorban fertőző betegségekkel foglalkozó Robert Koch Intézet (RKI) szerint előző nap 177-en haltak meg a járvány következtében, míg egy héttel ezelőtt 145 volt a napi haláleset – ismertette az ARD televízió.
A kórházak 1363 fertőzöttet ápolnak intenzív osztályon, ami a legmagasabb szám április óta. Ugyanakkor beszámoltak arról is, hogy több mint 2500 intenzív ágy szabad az ápolói személyzet hiánya miatt.
Az RKI szerint előző nap 136 624-en fertőződtek meg, ami ugyanakkor mintegy 15 ezerrel kevesebb, mint egy héttel korábban.
Szakértők szerint a fertőzöttek tényleges száma ennél jóval magasabb lehet. Ennek oka az, hogy megszűnt az ingyenes tesztelés lehetősége, és emiatt jóval kevesebb ember végeztet tesztet.
Úgy vélekedtek, hogy mind a vírusfertőzések, mind a meghűléses megbetegedések számának erőteljes növekedéséhez jelentős mértékben hozzájárult a szinte mindenütt megszüntetett maszkviselési kötelezettség. Továbbá az, hogy egyre több ember találkozik szűkebb helyiségekben munkavégzés során, vásárláskor, valamint különböző rendezvényeken, illetve összejöveteleken.
Az egyik betegbiztosító adatai szerint a vírusfertőzöttek számának növekedésére utal az is, hogy a korábbinál jóval többen íratják ki magukat betegállományba. Ez a szám néhány hét alatt megduplázódott.
Karl Lauterbach egészségügyi miniszter már az őszre „katasztrofális” járványhelyzetet jósolt, ha nem születnek új óvintézkedések.
A miniszter szerint maszk, illetve más intézkedések nélkül ősszel ugrásszerűen megnövekszik a fertőzöttek száma, az intenzív osztályok túlterheltek lesznek. Egyidejűleg a klinikai személyzet száma is csökkenhet.
„Olyan ez mint egy gyertya, amely mindkét végén ég. Alsó végén a személyzet, felső végén a betegek”
– fogalmazott a miniszter.
A szomszédos Ausztriában kedvezőbb a helyzet. Az egészségügyi minisztérium közlése szerint az elmúlt 24 órában 14 070 új fertőzöttet regisztráltak. Kórházban 1470 beteget kezelnek, közülük 80-an vannak intenzív osztályon.
Osztrák szakértők német kollégáikhoz hasonlóan azon a véleményen vannak, hogy az új fertőzöttek száma „keveset” mond, ugyanis egyre kevesebben teszteltetik magukat. Ebből fakadóan az egyik leginkább megbízható regisztrációs pontot a kórházak jelentik.
Johannes Rauch egészségügyi miniszter a Die Pressének nyilatkozva ugyanakkor azt hangoztatta, hogy komoly őszi hullámmal számol, de nem lesz drámai a helyzet.
A miniszter szerint problémát okozhat, ha a Covid-hullám ősszel összekapcsolódik egy influenza- hullámmal. (infostart)
A koronavírus-járvány végét jelentheti ez a spray
Ausztrál kutatók olyan, különböző felületeken alkalmazható spray-t fejlesztettek ki, amely képes megállítani a baktériumok és vírusok, köztük a koronavírus terjedését.
A hosszú ideig hatékony spray bevonja a felületeket, és egy levegőréteggel töltött védőgáttal taszítja a vírusokat és baktériumokat, valamint elpusztítja a kórokozókat.
A spray olyan műanyagkombinációt használ, amelynek erőssége a golyóálló üvegével vetekedik – számolt be róla Antonio Tricoli, a Sydney-i Egyetem professzora, az Advanced Science című folyóiratban publikált találmány egyik szerzője.
„A védőréteg kialakítása nélkül az olyan vírusok, mint a koronavírus, megragadnak a felületeken, és akár egy hétig is fertőzőképesek maradhatnak”
– magyarázta Tricoli, hozzátéve, hogy más, például megfázást vagy hasmenést okozó vírusok több hétig is megmaradhatnak a felületeken, ami például kórházakban vagy idősotthonokban járványokat okozhat.
A Sydney-i, a Melbourne-i és az Ausztrál Nemzeti Egyetem tudósai öt évig dolgoztak a spray kifejlesztésén. Mint elmondták, az az előnye a rivális termékekkel szemben, hogy hatása sokkal tovább tart, mint a hagyományos fertőtlenítőszereké, és nincsenek káros mellékhatásai, tehát liftgombokon, lépcsőkorlátokon, de kórházakban, iskolákban és éttermekben is alkalmazható.
A Melbourne-i Egyetem professzora, David Nisbet elmondta, hogy a spray-t számos anyagon tesztelték, többek között fémeken, papírtörlőn, műanyagon, téglán, csempén és üvegen. Megállapították a működésének mechanizmusát, és azt is, hogy az egyes felületeken mennyi ideig marad hatékony.
A kutatócsoport vállalkozást hozott létre, hogy három éven belül kereskedelmi forgalomba hozza a permetet. (librarius.hu)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
Bal-Rad komm: „…három éven belül kereskedelmi forgalomba hozza a permetet…”
-Végre valami jó hír! Addig meg csak kibírjuk valahogy MI – A „VÉDETT” MAGYAROK!
A világ RAJTUNK KÍVÜL ESŐ RÉSZE meg csak rettegjen a háború, az energiahiány, a fagyhalál, az élelmiszerhiány, a gazdasági recesszió, a globális fölmelegedés, a mindenféle ragályok okozta tömeges döghalál, meg még a franc tudja mennyi baj miatt!
Egy ügyesen kikevert jó kis permetből elég lesz egy slukk, (még csak nem is kell róla tudniuk az alanyoknak!) oszt’ volt probléma – nincs probléma!
A kissé sápadt Oleg kabátja belső zsebéből noteszt húzott elő, elmélyülten lapozgatott benne, és leült az asztalhoz, melyen egy üveg vodka, csészék és tányérok álltak, de minden harapnivaló nélkül. Szótlanul, komoran a többiek is leültek, ki az asztalhoz, ki a díványra. Mind némán nézték Oleget.
Tegnap még valamennyien csak iskolatársak voltak, gondtalan és könnyelmű gyerekek, most pedig szinte mindegyik búcsút mondott a tegnapnak. Attól fogva, hogy esküt tettek, mintha szakítottak volna a régebbi könnyelmű pajtáskodással, hogy helyette új, magasabb rendű kapcsolat fűzze őket egymáshoz: a közös eszme, a közös szervezet elvtársi kapcsolata, a vér szövetsége – mert szülőföldjük felszabadításáért mindegyik kész volt életét áldozni.
Kosevojék tágas szobája semmiben sem különbözött a többi típusház szobáitól. Félérett paradicsomokkal telerakott festetten ablakpárkánya, a diófa dívány, amelyen Oleg aludt, Jelena Nyikolajevna ágya a számtalan dagadozó és csipkés huzatú párnával, ez a szoba – mely most illegális találkozóhely lett – még a szülői ház régebbi, gondtalan életére emlékeztette őket.
És Oleg sem volt már Oleg, hanem Kasuk: ez nevelőapjának neve volt, aki fiatal korában egész Ukrajnában ismert partizán, élete utolsó éveiben pedig a kanyevi mezőgazdasági osztály vezetője lett. Oleg mozgalmi névként vette fel a nevét, mert hozzá kapcsolódtak a partizánharc hősi legendáiról kialakuló első fogalmai és az a bátor nevelés, melyben nevelőapja mezei munkán, vadászaton, a lovak körül s a dnyeperi csónakázások alkalmával részesítette.
Fellapozta azt az oldalt, melyen ott sorakoztak titkos írással írt jegyzetei, és megadta a szót Ljuba Sevcovának.
Ljubka hunyorogva felállt a díványról. Maga elé képzelte egész utazását, amely tele volt hihetetlen nehézségekkel, veszélyekkel, találkozásokkal, kalandokkal – két éjszaka is kevés lenne, hogy mindent elmondjon.
Még tegnap ott állt az útkereszteződésnél nehéz bőröndjével, most pedig újra barátai között van.
Ahogy Oleggel előzőleg megállapodott, bejelentette a vezetőségnek, amit Ivan Fjodorovics Sztahovicsról mondott. Természetesen nem említette Ivan Fjodorovics nevét – akit különben rögtön megismert -, hanem azt mondta, hogy véletlenül találkozott valakivel, aki egy partizáncsapatban volt Sztahoviccsal.
Ljubka egyenes, félelmet nem ismerő lány volt, sőt, ha valakit nem szeretett, a maga módján kegyetlen is tudott lenni. És nem titkolta el az „ismeretlennek” azt a véleményét, hogy Sztahovics esetleg a németeknek dolgozik.
Miközben Ljuba beszélt, a vezetőség tagjai szinte féltek Sztahovicsra nézni. De ő látszólag nyugodtan ült, sovány kezét az asztalra helyezte, és merően maga elé nézett. Arckifejezése határozott volt. De Ljubka utolsó szavainál hirtelen megváltozott.
Erőfeszítése, amellyel tartotta magát, semmivé vált, ajka felnyílt, karját széttárta, megbántva, csodálkozva és ugyanakkor őszintén nézett rájuk. Egyszeriben olyan lett, mint egy kisfiú.
– Ezt … ezt mondta? … Ilyet gondolhat rólam? – ismételgette néhányszor, és megbántott gyerektekintetét Ljubka szemébe szegezte.
Mind hallgattak. Sztahovics a tenyerébe hajtotta arcát, s így ült egy darabig. Aztán levette kezét, és csendesen mondta:
– Olyan gyanúba keveredtem, hogy én … Mért nem mondta meg neked is, hogy már egy teljes hete űztek-hajszoltak bennünket, s azt mondták nekünk, hogy csoportokra kell oszlanunk? – pillantott Ljubkára, majd tekintete megint végigfutott a jelenlevőkön. – Én, amikor a bokorban feküdtem, azt gondoltam: áttörésre készülnek, hogy megmeneküljenek, és ha nem is mind, de legtöbben odavesznek; én is velük együtt pusztulok, de én még megmenekülhetek, és használhatok az ügynek … Akkor így gondolkoztam … Most persze értem, hogy ez csak ürügy volt. Rettenetes, félelmetes sortűz volt … – folytatta Sztahovics gyerekesen. – De mégsem hiszem, hogy olyan nagy bűnt követtem el … Hiszen ők is mentették magukat … Már sötétedett, és akkor eszembe jutott: „Úszni jól tudok; ha egyedül leszek, talán nem is vesznek észre a németek”. Amikor a többiek mind továbbrohantak, én még egy darabig ott feküdtem, a tűz azon a helyen megszűnt, aztán egy másikon újra feléledt. „Na, most” – gondoltam magamban, és hátamon fekve ellöktem magam a parttól; csak az orrom volt kint a vízből. Jó úszó vagyok, előbb a közepéig mentem, aztán lefelé sodortattam magam. Így menekültem meg … Ilyen gyanúsítás! … Hát lehetséges ez? Hiszen végeredményben az az ember is menekült! Gondoltam, ha már jól tudok úszni, legalább vegyem is hasznát. És a hátamon leúsztam. Így menekültem meg!
Sztahovics megtépázva ült, és olyan volt, mint egy kisfiú.
– Tételezzük fel, jó, meg akartál menekülni – mondta Vanya Zemnuhov -, de mért mondtad nekünk, hogy egy partizánosztag parancsnoksága küldött?
– Azért, mert úgy is volt, hogy el akartak küldeni. Úgy gondolkoztam: azzal, hogy életben maradtam, semmi sem változik! Végeredményben nemcsak az irhámat mentettem meg, hanem harcolni akartam és akarok a németek ellen, és tapasztalataim is vannak, hiszen részt vettem az osztag megszervezésében, harcban is álltam. Ez volt az oka, hogy így beszéltem.
A rendkívül feszült hangulat Sztahovics magyarázata után kissé megenyhült. De mégis nagyon kellemetlen volt ez a história. Még csak ez hiányzott nekik!
Mindenki előtt világos volt, hogy Sztahovics igazat mond, de ugyanakkor azt is érezték, hogy helytelenül járt el, és hogy eljárását ostobán magyarázza; mindez bántó és érthetetlen volt. Fogalmuk sem volt arról, mitévők legyenek vele.
Sztahovics valóban nem volt úgynevezett „idegen elem”. Nem volt törtető, nem vadászott személyes előnyökre. Olyasfajta fiú volt, aki kicsi kora óta nagy emberek közelében sütkérezett, s akire kissé károsan hatott a nagy emberek hatalmának némely külső megnyilvánulása, éppen abban a korban, amikor még nem értette a népi hatalom igazi tartalmát és jelentőségét, s nem érte fel ésszel, hogy ezek az emberek szakadatlan munkával, jellemük állandó fejlesztésével harcolták ki e hatalomhoz való jogukat.
Az eszes gyereknek minden könnyen sikerült, már az iskolában fölfedezték a város nagyjai, éspedig azért, mert kommunista bátyjai is nagy emberek voltak. Gyerekkora óta ilyen emberek között forgolódott, megszokta, hogy pajtásai előtt úgy beszéljen róluk, mint magához hasonlókról. Sokat olvasott, de felületesen. Értette a módját, hogy szóban és írásban szabadon fejezze ki gondolatait, de ezek nem a sajátjai voltak, mert ilyesmiről még szó sem lehetett, hanem mások eszméi, amiket gyakran hallott, s ilyen körülmények között, bár még semmit sem csinált életében, a kerületi Komszomol-bizottság tagjai mégis „aktívnak” tekintették. Azok a komszomolisták, akik személyesen nem ismerték, a gyűléseken pedig mindig az elnökségben vagy a szónoki emelvényen látták, hol a kerületi, hol a területi bizottság munkatársának vélték. Nem értette meg a vezetők tevékenységének mélységesen népi tartalmát, de pompásan tájékozódott személyi és hivatali viszonyaik felől, ki kivel verseng, ki kicsodát támogat, és az a téves felfogás alakult ki benne, hogy a hatalom művészete nem a nép becsületes szolgálata, hanem az emberek közötti ügyes manőverezés azért, hogy minél többen támogassák.
Átvette az emberek kedélyes, vállveregető modorát, amellyel egymással érintkeztek, goromba szókimondásukat és független ítélkezéseiket, mert nem értette meg, milyen hosszú és tövises út áll e modor mögött. Ahelyett, hogy az ifjúság sajátos közvetlenségével és élénkségével fejezte volna ki érzelmeit, mindig tudatosan tartózkodó volt, mesterkélten halk, egyenletes hangon beszélt, különösen, ha ismeretlen emberrel tárgyalt telefonon, és általában jól értette a módját, hogy pajtásai előtt kidomborítsa kiválóságát.
Így szokta meg gyermekkora óta, hogy ő nem hétköznapi ember, hogy számára nem kötelezők az emberi együttélés mindennapos szabályai.
Miért kellene neki másokhoz hasonlóan elpusztulnia, miért ne menthetné meg életét úgy, mint az a partizán, akivel Ljubka találkozott? És mily jogon illethette az az ember ilyen gyanúval, amikor nem ő, Sztahovics, hanem más, sokkal felelősebb emberek hibásak abban, hogy az osztag ebbe a helyzetbe jutott?
Miután a gyerekek tétován hallgattak, Sztahovics némi bátorságra kapott. De Szerjozska hirtelen és élesen közbevágott:
– A tűzharc más helyen kezdődött, ő meg a hátára fekszik és úszik. De a tűz azért keletkezett, mert a csapat át akart törni. Ilyenkor minden ember számít. Tehát azért szánta el magát mindenki a halálra, hogy ő megmenekülhessen? …
Vanya Turkenyics, a parancsnok senkire sem nézett, csendesen, katonásan ült. Arcáról rendkívüli tisztaság és bátorság tükröződött. Ezt mondta:
– A katona kötelessége, hogy teljesítse a parancsot. Te meg elszaladtál a harc idején. Röviden: dezertáltál. Nálunk a fronton ezért főbelövés járna, vagy büntetőzászlóaljba osztanának be. Ott az emberek vérükkel vezeklik le bűnüket …
– Én nem sajnálom a véremet – mondta Sztahovics és elsápadt.
– Elbizakodott vagy, és semmi más! – mondta Ljubka.
Mindenki Olegre nézett: mi az Ő véleménye? És Oleg nyugodtan jelentette ki:
– Vanya Turkenyics már mindent elmondott, ahhoz nincs mit hozzátenni. De Sztahovics magatartásából arra is következtethetünk, hogy nem ismeri a fegyelmet … Megmaradhat-e egy ilyen ember az osztag vezetőségében?
Alig mondta ki ezt Oleg, egyszerre kitört mindenkiből, ami a szívét nyomta. A fiúk vad szenvedéllyel rontottak Sztahovicsnak. Hiszen együtt tették le az esküt – hogyan esküdhetett Sztahovics, amikor ilyen bűn terheli a lelkiismeretét, mért nem ismerte be előttük a dolgot? Micsoda elvtárs az, aki képes így meggyalázni azt a szent napot? Magától értetődik, hogy egy percig sem maradhat tovább a szervezet vezetőségében. A lányok, Ljubka és Ulja, még csak szóra sem érdemesítették, annyira megvetették Sztahovicsot, akit ez a hallgatás mindennél inkább lesújtott.
Teljesen elvesztette a fejét, és miközben egyikről a másikra igyekezett nézni, megalázottan ismételgette:- Hát igazán nem hisztek nekem? Próbáljatok ki bármivel …
Ekkor Oleg tanúbizonyságát adta annak, hogy már nem Oleg, hanem Kasuk.
– De ugye, magad is megérted, hogy nem maradhatsz a vezetőségben? – kérdezte.
Sztahovics kénytelen volt elismerni, hogy természetesen nem maradhat.
– Az a fontos, hogy magad megértsed ezt – mondta Oleg. – Megbízást kapsz tőlünk, nem is egyet. Ki fogunk próbálni. Öt embered továbbra is megmarad, és bő alkalmad nyílik, hogy visszaszerezd tiszta nevedet …
Ljubka hozzátette:
– És milyen jó családból való – egyenesen megdöbbentő!
Megszavazták, hogy Sztahovicsot eltávolítják az Ifjú Gárdavezetőségéből. Ő egy darabig lehajtott fejjel ült, aztán felállt, erőt vett magán, és azt mondta:
– Magatok is látjátok, hogy nagyon-nagyon nehéz számomra ez az ügy. De tudom, hogy nem járhattok el másként, és nem haragszom rátok. Esküszöm! – a szája megremegett, és kirohant a szobából.
Utána nagy, nehéz csend ült a szobában. Nehéz volt ez az első komoly csalódás egy elvtársban, és kínos volt valakinek az elevenére tapintani.
De Oleg széles mosollyal, kissé dadogva megjegyezte:
– M-m-még jóváteszi, gyerekek, istenuccse!
Vanya Turkenyics csendes hangján támogatta Oleget.
– Azt hiszitek, a fronton nem történik meg ilyesmi? Az újonc kezdetben gyáváskodik, aztán olyan harcos lesz belőle, hogy csak! …
Ljubka megértette, hogy itt az ideje beszámolni az Ivan Fjodoroviccsal való találkozásról. Igaz, elhallgatta, hogy milyen úton-módon került össze vele. Különben sem volt joga tevékenysége egyik-másik részletéről beszélni. Fel s alá járva a szobában, szemléltetően mutatta be, miként fogadta Ivan Fjodorovics, és mit mondott. Valamennyien felélénkültek, amikor Ljubka elmondta, hogy a partizánparancsnokság képviselője elismerte őket, hogy Oleget megdicsérte, és búcsúzáskor megcsókolta Ljubkát. Amiből látható, hogy valóban elégedett volt.
Izgatottan és boldogan, sőt némileg csodálkozva, mert hiszen új megvilágításban látták most magukat, csoportba verődve szorongatták egymás kezét és gratuláltak egymásnak.
– De Vanya, gondold csak el, gondold csak el! – mondta Oleg boldogságtól sugárzó, gyerekes arccal Zemnuhovnak. – Az Ifjú Gárda él, létezik, még a területi vezetőség is elismerte!
Ljubka átölelte Ulját, akivel a Turkenyicsnél lefolyt megbeszélésen barátkoztak össze, de még nem ért rá üdvözölni. Most megcsókolta, mintha a testvére volna.
Aztán Oleg újra noteszébe tekintett, és Vanya Zemnuhov, akit a múlt ülésen ötös csoportok szervezésével bíztak meg, azt indítványozta, hogy jelöljenek újabb csoportvezetőket, mert a szervezet növekszik.
– Talán Pervomajkával kezdjük? – és professzoros szemüvege mögül vígan Uljára pillantott.
Ulja felállt, és szelíden leengedte karját. Minden arcon önkéntelenül visszatükröződött a gyönyörűség boldog, önzetlen érzése, melyet a fiatal lány szépsége kivált minden tiszta lélekből. Ulja azonban nem vette észre, hogy gyönyörködnek benne.
– Mi, vagyis Tolja Popov és én, Vitya Petrovot és Maja Peglivanovát ajánljuk – mondta, és látta, hogy Ljubka felindultan néz rá. – A „Nyolcház”-ban pedig Ljuba szedje össze a gyerekeket. Szomszédok leszünk … – folytatta nyugodt, szabad althangján.
– Ugyan, igazán … – Ljubka elpirult, és legyintett fehér kis kezével – miféle szervező tehetség vagyok én?
De valamennyien helyeselték Ulja ajánlatát, és Ljubka egyszeriben megnyugodott. A következő pillanatban már a „Nyolcház” szervezőjének látta magát, és ez nagyon tetszett neki.
Vanya Turkenyics úgy vélte, itt az ideje, hogy előterjessze azt a javaslatot, amelyben Oleggel az éjszaka megállapodtak. Mindent elmondott, ami Oleggel történt, és ami nemcsak Oleget, hanem az egész szervezetet is veszélyeztette. Javasolta, hozzanak határozatot, mely egyszer s mindenkorra megtiltja Olegnek, hogy a vezetőség engedélye nélkül operációkban részt vehessen.
– Azt hiszem, ezt a javaslatot meg sem kell magyarázni – mondta. – Természetesen ennek a határozatnak rám is kell vonatkoznia.
– I-i-igaza van – mondta Oleg.
A javaslatot egyhangúlag elfogadták. Aztán Szerjozska felállt, és nyomban zavarba jött.
– Nekem két közölnivalóm is van – kezdte merészen, és előretolta vaskos ajkát.
Hirtelen olyan mulatságosnak tűnt a gyerekek előtt, hogy egy darabig szóhoz sem engedték jutni.
– Nem, előbb erről az Ignat Fominról akarok beszélni. Hát igazán meddig tűrjük ezt a szemetet! – fakadt ki Szerjozska, és egyszeriben vörös lett a dühtől. – Ez a júdás eladta Osztapcsukot, Valkót és azt sem tudjuk, hány bányászunk élete szárad még a lelkiismeretén! … Hogy mit ajánlok? Azt, hogy öljük meg – mondta Szerjozska. – Bízzatok meg engem, mert így is, úgy is megölöm – mondta, és mindenki előtt világos volt, hogy Szerjozska valóban végez Ignat Fominnal.
Oleg arca komollyá vált, homlokára mély ráncok ültek. A vezetőség tagjai hallgattak.
– Helyes! Helyesen beszél – szólalt meg Vanya Turkenyics nyugodt, csöndes hangon. – Ignat Fomin embereink gaz árulója. Fel kell kötni, hogy az emberek lássák. És plakátot kell a mellére tűzni, hogy miért akasztottuk fel. Hogy másoknak intő példaként szolgáljon. Helyes! – mondta szokatlan kemény hangon.
– Ők talán irgalmaznának nekünk? Rám és Tyulenyinre kell bízni ezt a dolgot.
Látva, hogy Turkenyics egyetért Tyulenyinnel, a többiek valahogy megkönnyebbültek. Bármennyire gyűlölték is az árulót, az első pillanatban nagyon nehéz volt ilyen gondolattal megbarátkozni. No de Turkenyics megmondta a véleményét, szavának súlya van: ő idősebb elvtársuk, a Vörös Hadsereg tisztje. Szóval így van rendjén.
– Persze, erre engedélyt kell kapnunk az idősebb elvtársaktól – mondta Oleg -, de ehhez közös határozatot kell hoznunk. Előbb szavazásra bocsátom Tyulenyin Fominra vonatkozó indítványát, aztán azt a javaslatot, hogy kit bízzunk meg a végrehajtással – egészítette ki Oleg.
– A kérdés eléggé világos – mondta Vanya Zemnuhov.
– Igen, a kérdés világos, de Fomin ügyét mégis külön szavazásra bocsátom – válaszolta Oleg makacsul.
Valamennyien megértették, miért ragaszkodik ehhez Oleg. Valamennyien esküt tettek. És mindegyikük önmagában is tartozik újra dönteni efölött. Komor csöndben megszavazták Fomin kivégzését, és az ítélet végrehajtásával Turkenyicset és Tyulenyint bízták meg.
– Helyes határozat! Így kell ezzel a szeméttel elbánni! – mondta Szerjozska, és a tekintete vad lángot vetett. – Áttérek a második jelentésre …
Natalja Alekszejevna, a kórház orvosnője, az a párnás kezű asszony, akinek szúrós tekintete annyi gyakorlatiasságra vall, közölte Szerjozskával, hogy a várostól tizennyolc kilométerre fekvő lakótelepen, melynek szintén Krasznodon a neve, a fiatalság csoportot szervezett a német megszállók elleni harcra. Natalja Alekszejevna maga nem tartozott a csoporthoz. Munkástelepi lakótársnője, Antonyina Jeliszenko tanítónő révén értesült a szervezetről, akinek megígérte, hogy segíteni fog összeköttetést létesíteni a várossal.
Szerjozska indítványára a vezetőség Valja Borcot bízta meg, hogy teremtsen kapcsolatot ezzel a csoporttal. Távollétében bízták meg, mert Valja, Nyina és Ólja Ivancova mint összekötők nem vettek részt a vezetőség tanácskozásán, hanem Marinával az udvaron levő fészerben ültek, és figyelőszolgálatot teljesítettek.
Az Ifjú Gárda vezetősége élt az alkalommal, mert Jelena Nyikolajevna és Kolja bácsi néhány napra Marina környékbeli rokonságához ment látogatóba, hogy különböző háztartási és ruha holmit gabonára cseréljen be, Vera Vasziljevna nagyanyó pedig úgy tett, mintha valóban elhinné, hogy a gyerekek kedélyes találkozásra gyűltek össze, és Marinát kisfiával a fészerben helyezte el.
Amíg odabent üléseztek, sötétedni kezdett, és Vera nagyanyó váratlanul benyitott a szobába. Vén pápaszemének egyik törött szárát fekete cérnával tekerte körül. Szemügyre vette az asztalt, és megállapította, hogy a vodkásüveg érintetlen, a csészék üresek.
– Legalább teát innátok! Már felforrt a víz – mondta iszonyú zavarba hozva a földalattiakat. – Marinát rábeszéltem, hogy feküdjön le a fészerben a kisfiúval, ott tisztább a levegő …
Nagyanyó behozta Valját, Nyinát és Olját, előteremtette a teáskannát, és nem is az ebédlőszekrény, hanem a komód egyik láthatatlan fiókjának láthatatlan zugából néhány cukorkát kotort elő, aztán betette az ablaktáblákat, meggyújtotta a bádoglámpát és távozott.
Most, hogy magukra maradlak ezzel a füstölgő, rossz lámpával, melynek remegő kis fénye csak olykor-olykor világított meg egy-egy arcélt, ruhát, bútordarabot, most valóban összeesküvőkhöz hasonlítottak. Egyszerre mélyebben, tompábban, határozottabban szólt a hangjuk.
– Ki akarja Moszkvát hallani? – kérdezte Oleg csendesen. – Egy feltétellel: semmit se kérdezzetek! … – Oleg kiment az udvarra, majd azonnal visszajött.
– Kis türelem … – mondta, és eltűnt Kolja bácsi sötét szobájában.
A gyerekek némán ültek, nem tudták, higgyenek-e vagy ne higgyenek neki.
De lehet-e tréfálni ilyesmivel most, ilyen időben?- Nyinocska, gyere, segíts egy kicsit – szólt néhány perc múlva Oleg a szobából.
Nyina bement hozzá.
Kolja bácsi szobájából felhallatszott az a félhangos, jól ismert, de szinte már elfelejtett halk sziszegés, könnyű recsegés, utána muzsikaszó: valahol táncoltak. Német indulók töredékeinek állandó vibrálása. Éltesebb, nyugodt férfihang angol nyelven felsorolta a földkerekségen elesettek számát; valaki szakadatlanul beszélt, beszélt német nyelven, szaporán, bőszen, mintha attól félne, hogy nem engedik végighadarni mondanivalóját.
És egyszerre a levegőben halk recsegés hallatszott, majd mintha a messzeségből hullámszerűen áradna a szobába, nagyon is érthetően, könnyedén és ünnepélyesen Levitan rádióbemondó ismerős, bársonyos mély hangja szólalt meg.
– A Szovjet Tájékoztató Iroda . .. szeptember 7-i … hadijelentése … esti közlemény …
– Jegyezni! Jegyezni! – szisszent fel hirtelen Vanya Zemnuhov, és maga is ceruza után kapott. – Holnap közzétesszük!
A messzi szabad földről, ezer és ezer kilométer távolságból, szabadon szólt a hang:
– … Csapataink szeptember hetedikén Sztálingrádtól délnyugatra, valamint Novorosszijszk és Mozdok körzetében súlyos harcokat vívtak az ellenséggel … Az arcvonal többi szakaszán lényeges változás nem történt …
Mintha a nagy harc visszhangja morajlott volna fel a szobában.
Előrehajoltak, testük megfeszült, mint az íj, így hallgatták a fiúk és lányok a szabad föld szavát, és a kormos lámpafényben sötét, nagy szemük volt, mintha ikonfestő keze alól került volna ki.
A küszöbön ott állt Vera nagyanyó, szikáran, barázdákkal teleszórt bronzszínű „Dante”-arcával, de senki sem vette észre.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíten!
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
