A leningrádi ostromzár vége

(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)

Roppant fontosságú katonai események bontakoztak ki 1944. január közepén Leningrád és Novgorod alatt. Leningrádot 1941 októberétől 1944 januárjáig, 900 napon át, az ellenséges blokád vasgyűrűje fojtogatta. Az emberiség történelme nem ismer még egy esetet, amikor egy sok milliós város ilyen tartós ostromzárat kibírt volna, és győzelmesen került volna ki a harcból.

A leningrádi ostromgyűrű 1943 januárjában történt áttörése után a város helyzete némileg javult, de az ellenség még a város falainál állt, itt húzódott a peremsáv, itt volt az arcvonal. Leningrád élt és harcolt törzskarának, a városi pártszervezetnek a vezetésével, amelynek élén A. A. Zsdanov állt. A város gyáraiban éjjel-nappal kovácsolták a győzelem fegyvereit. A leningrádi tudósok új munkáikon dolgoztak, az építészeket, a szobrászokat, miközben a műemlékeket óvták, már az új, hatalmas, háború utáni építkezések foglalkoztatták. Egyelőre azonban Lenin emlékművét a Finn-pályaudvarnál, az „Érclovast” és sok más emlékművet biztosan óvta a homokzsákok tömege és a vastag földréteg, nem állt talapzatán Klodt szobrászművész négy Lózabolázója sem az Anyicskov-hídon, még ott feszültek az álcázóhálók a Szmolnijon is. A névai bástyát ostromgyűrű fogta körül.

A Leningrád és Novgorod alatti védelmet az ellenség „Északi falnak” nevezte. S valóban, ez a fal 250 kilométer mélységű védelmi övezet volt, amelyet több mint két éven át készítettek és tökéletesítettek. Itt továbbra is az „Észak” hadseregcsoport csapatai tevékenykedtek G. Küchler tábornagy vezetése alatt; körülbelül 741 000 katonát és tisztet, több mint 10 000 löveget és aknavetőt, 380-nál több harckocsit és rohamlöveget s körülbelül 400 repülőgépet számláltak.

Ennek az erős védelemnek az áttörésére és az ellenség végleges szétzúzására a főhadiszállás Leningrád alá csoportosította a Leningrádi, a Volhovi, a 2. Balti Front csapatait, a Vörös Zászló Renddel kitüntetett Balti Flottát, valamint a partizánok népes hadseregét.

A három front állományába több mint 1 240 000 katona és tiszt, 21 600 löveg és aknavető, 1475 harckocsi és rohamlöveg, valamint 1500 repülőgép tartozott.

1944. január 14-én reggel a figyelőpontok egységes vezényszavára megkezdődött a hatalmas tüzérségi előkészítés. A Leningrádi Front övezetében a front tüzérségén kívül részt vett az előkészítésben a Balti Flotta hajó- és partvédő tüzérsége is, s úgyszintén a leningrádi légvédelmi hadsereg légvédelmi tüzérsége. A szárazföldi csapatok tevékenységét a frontok repülői és a Balti Flotta katonai repülőerői is támogatták. A támadás küszöbén a távolbombázó légierő csapásokat mért az ellenség messze eső mögöttes területeire. Ez időben a Leningrádi Front parancsnoka L. A. Govorov tábornok, az egyik legjelesebb szovjet katonai szakember volt, a polgárháború, majd a szovjet-finn fegyveres konfliktus résztvevője, később a Szovjetunió marsallja. A Nagy Honvédő Háborút a nyugati irányban harcoló frontok tüzérfőnökeként kezdte el. A moszkvai csata időszakában hadsereget vezetett, 1943-ban pedig a Leningrádi Front egyik csoportosítását, illetve a Leningrádi Frontot. Parancsnoksága alatt a front csapatai 1943 januárjában részt vettek a leningrádi ostromgyűrű áttörésében.

Elsőként a Leningrádi Front 2. csapásmérő hadserege lendült támadásba I. I. Fegyunyinszkij tábornok parancsnoksága alatt, az oranienbaumi hídfőből Ropsa irányában. Az ellenség itt nem várta a szovjet csapatok csapását. Január 15-én ütközetbe bocsátkozott I. I. Maszlennyikov tábornok 42. hadserege, amely a pulkovói magaslatok térségéből kiindulva szemközt nyomult a 2. csapásmérő hadsereggel.

A K. A. Mereckov tábornok vezette Volhovi Front csapatai január 14-én szintén megindították a harcot. A front balszárnyán az I. T. Kornyikov tábornok parancsnoksága alatt támadó 59. hadsereg az erdős-mocsaras terep nehéz viszonyai közt tevékenykedve Novgorod irányában nyomult előre.

Már az első napokat a hitleristák elkeseredett ellenállása jellemezte. Az ellenség, nem törődve a veszteségekkel, menetből harcba vetette tartalékait, s tömeges tüzérségi és légi csapásokat mért az áttörési szakaszokon a szovjet csapatokra. Január 19-ének zimankós hajnalán a 2. csapásmérő hadsereg és a 42. hadsereg alakulatai egyesültek Ropsa térségében. A hitlerista egységeket, amelyek megkísérelték megállítani a szovjet erők támadását Peterhoftól délkeletre és Sztrelna körzetében, a szovjet csapatok körülzárták, és január 20-án teljesen megsemmisítették. Az ellenség mintegy 20 000 halottat hagyott a csatamezőn.

Sikerrel folytatták támadásukat a Volhovi Front csapatai is. Január 20-án reggel elfoglalták Novgorodot. Január 19-én és 20-án Moszkva díszsortüzei a Leningrádi és a Volhovi Front csapatait üdvözölték.

A hitleristák kegyetlen pusztítást vittek végbe a Leningrádi és a Novgorodi terület városaiban és műemlékeiben. „Nyomban Novgorod felszabadítása után érkeztem a városba – emlékszik vissza K. A. Mereckov, a Szovjetunió marsallja. – Az utcákon halotti csend honolt. Mindenütt téglahalmok tornyosultak. Alig negyven ház maradt épen az egész városban. A múlt nagyszerű emlékművei, a régi orosz építészet büszkeségei és ékességei lerombolva … Különleges katonai különítmények darabokra fűrészelték az ércszobrokat, de már nem tudták elvinni őket. És amikor a szovjet katonák behatoltak a városba, Alekszandr Nyevszkij, I. Péter és A. V. Szuvorov bronzszobrait a hóbuckák között szerteszéjjel heverve találták.”

A szovjet hadsereg hétnapi harccal áttörte a hírhedt „Északi falat”. Megsemmisítette a 18. hadsereg szárnycsoportosításait Ropsa, Krasznoje Szelo és Novgorod térségében.

A Lenin városáért vívott harcokban a szovjet katonák tömegei hősiesen, vitézül és bátran harcoltak. A nép örökre megőrzi emlékezetében a 42. hadsereg 45. gárdahadosztálya 131. gárda lövészezredének lövészszakaszát vezető A. I. Volkov alhadnagy példáját. Pulkovo alatt, az ellenség erődítményei elleni rohamban vitte végbe hőstettét. A harc válságos pillanatában két ellenséges tűzfészek mért csapást a rohamozókra. Volkov rávetette magát az egyik tűzfészekre, és géppisztolyának tüzével elhallgattatta. Aztán a másik tűzfészekhez kúszott, de géppisztolyának dobtára már kiürült. A harcosok szeme előtt feltűnt a parancsnok alakja. Teljes magasságában felemelkedett, és így kiáltott: „A hazáért! Leningrádért!” Az erődre vetette magát, s eltakarta testével a géppuska lőrését. Az ellenséges tűzfészek elnémult. A harcosok rohamba lendültek, az ellenség erődítményei elestek. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének rendelete Alekszandr Ivanovics Volkovnak halála után a Szovjetunió Hőse címet adományozta.

Az ellenség hatalmas leningrádi és novgorodi erődítményeinek áttörése után a szovjet csapatok előtt megnyílt a támadás útja nyugat felé. A frontok magasabbegységei már január 21-én a csapások egész sorát mérték a lugai irányban, és a hónap végére átvágták az Október-vasútvonalat a Toszno-Csudovo szakaszon. Az ellenség mindenütt meghátrált.

Január második felében bekapcsolódott a támadásba M. M. Popov tábornok 2. Balti Frontja is, csapásokat mérve Sztaraja Russzára, Holmra és Novoszokolnyikira. 1944. január 27-én estére a Leningrádi és a Volhovi Front magasabbegységei 70-100 kilométerre visszavetették a hitleristákat Leningrádtól, és szabaddá tették a várost az ország központjával összekötő utakat. Még aznap este Lenin városában eldördült a tüzérségi díszsortűz, amely az ellenséges ostromzár végleges megszűntét adta hírül …

A tűzvonal mind messzebb és messzebb került nyugatra. 1944. február végére a szovjet csapatok megtisztították a hitlerista területrablóktól csaknem az egész Leningrádi területet, a Kalinyini terület egy sor járását, és az Észt Köztársaság földjére léptek. Az ellenséget 220-280 kilométerre vetették vissza Leningrádtól.

A szovjet csapatok leningrádi és novgorodi téli támadása ragyogó sikerrel fejeződött be. Az ellenség óriási veszteségeket szenvedett. Huszonhat hadosztályát verték szét, ebből három teljesen megsemmisült.

A leningrádi csata sikeres betetőzésében nagy érdeme volt a Balti Flottának. A partvédő erődök és a hajók tüzérsége segített szétzúzni az erős ellenséges erődítményeket. A flotta repülőereje a levegőből oltalmazta és bombacsapásaival támogatta a szárazföldi erőket, s maga a flotta megbízhatóan védte a szovjet csapatok tengermelléki szárnyát. A Balti Flotta sok-sok matróza, tiszthelyettese, tisztje hősiesen harcolt a parton is, védelmezve a forradalom bölcsőjét, Lenin városát.

A szovjet csapatok leningrádi és novgorodi győzelmének igen nagy nemzetközi jelentősége volt. A „New York Times” 1944 februárjában ezt írta:

„Győzelmük sajátos hősi mítoszként íródik majd be a történelem évkönyveibe … Leningrád Oroszország népének legyőzhetetlen szellemét testesíti meg.”

A leningrádi hősköltemény örökké élni fog az eljövendő nemzedékek emlékezetében. A haza nagyra becsülte a város védőinek hősiességét. A német fasiszta hódítók ellen vívott nehéz küzdelem napjaiban tanúsított bátorságáért, helytállásáért és példátlan hazafiságáért Leningrádot Leninrenddel tüntették ki, és elnyerte a „Hős város” megtisztelő nevet.

A leningrádi ostromgyűrű teljes szétzúzásában részt vett számos magasabbegység és egység megkapta a megtisztelő „Ropsai”, „Gatcsinai”, „Novgorodi” stb. nevet. A szovjet katonák – gyalogosok, tüzérek, harckocsizók, repülők, tengerészek – ezreit rendjelekkel és érdemérmekkel tüntették ki.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!