A qrmányvetítölde mai (2021 08. 17.) ragálymatinéjának fő attrakciójából megtudhatjuk, hogy Döbrögisztánban hétfő éjfélig: „A beoltottak száma 5 681 559 fő, közülük 5 500 369 fő már a második oltását is megkapta. 45 új fertőzöttet igazoltak, ezzel a járvány kezdete óta összesen 810 549 főre nőtt a beazonosított fertőzöttek száma. Elhunyt egy beteg, így az elhunytak száma 30 042 fő. A gyógyultak száma folyamatosan nő, jelenleg 768 519 fő, az aktív fertőzöttek száma pedig 11 988 főre csökkent. 85 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 11-en vannak lélegeztetőgépen…”
ÁMEN! EZ A SZÍNTISZTA IGASSÁG!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
(idézet: A polgárháború a Szovjetunióban 1918-1922 – (Rövid történet)
2
A katonák politikai öntudatának kialakulására nagy hatással volt az illegális bolsevik pártmunkások agitációs tevékenysége. Már 1918 nyarán megalakult Moszkvában a külföldi internacionalisták francia csoportja. A csoport, melynek munkájában részt vett Jeanne Labourbe, Inessza Armand, Jacques Sadoul és több más elvtárs, „Troisiéme Internationale” címmel francia nyelvű lapot adott ki az antant-katonák részére.
1919 elején Ogyesszában az illegális pártbizottság mellett 11 tagú külföldi kollégium alakult a megszálló csapatok körében végzendő munkára. A kollégium élén szilárd, kipróbált forradalmárok álltak: Szmirnov (Lasztocskin) és Jeanne Labourbe, aki a francia csoport megbízottjaként érkezett Moszkvából Ogyesszába 1919 januárjában. A francia elvtársnő minden erejét és energiáját a katonák közötti forradalmi munkának szentelte. A külföldi kollégiumban vele együtt dolgozó Szokolovszkaja később így emlékezett meg róla: „Jeanne mit sem törődve a veszéllyel végezte munkáját. Abban a szilárd meggyőződésben, hogy igaz és győzelmes ügyért harcol, beszédbe elegyedett a francia katonákkal, rácáfolt azokra, akik még hitték, hogy a »francia demokráciának« tisztességes szándékai vannak a forradalmi Oroszországgal, leleplezte az imperialista intervenció valódi mivoltát, s megmagyarázta, milyen súlyos megpróbáltatásokat zúdít ez az intervenció az orosz munkásokra és parasztokra.
Nem csoda, hogy Jeanne szavai nyomán a katonák gyakran még ott, a kávéházban letépték és széttaposták kitüntetéseiket, s kijelentették, szégyellik, hogy franciák.”37 Együtt a világ dolgozóival. Kossuth Könyvkiadó 1959 166—167. old.* A kollégium a legkegyetlenebb fehérterror közepette folytatta agitációját a külföldi katonák körében. „Communiste” címmel francia nyelvű lapot adott ki, röpiratokat és felhívásokat terjesztett, szoros kapcsolatot tartott a francia forradalmárokkal.
A bolsevik agitációs munka eredményei igen gyorsan megmutatkoztak. 1918. december 18-án a Szevasztopolban horgonyzó „Nadezsda” bolgár cirkálón felkelés robbant ki. A tengerészek eltelték az útból parancsnokukat, és elérték, hogy a cirkáló Várna bolgár kikötőbe távozzék. 1919 februárjában az 58. francia ezredben tört ki felkelés. Az ezred nem volt hajlandó támadásra indulni Tyiraszpol ellen, amelyet nem sokkal előbb foglaltak el vörösfelkelők. A parancs teljesítését megtagadó katonákhoz csatlakoztak a 2. hegyi tüzérzászlóalj tüzérei. A francia parancsnokság lefegyverezte az ezredet, a katonákat büntetőszázadokba osztotta be, és Marokkóba vezényelte.
Az intervenciós és a fehérgárdista kémelhárítók tomboltak. Pénzt nem sajnálva ügynököket toboroztak a helyi burzsoá lakosság és a különféle bűnöző elemek köréből. 1919 márciusában az intervenciósoknak besúgás alapján sikerült letartóztatniuk a külföldi kollégium tagjait. Gyötrelmes kínzások után agyonlőtték a kollégium 11 tagját, köztük Szmirnovot és Jeanne Labourbe-ot. De a terror nem érte el célját. Az elpusztult hősök helyébe a forradalom újabb harcosai léptek.
Az intervenciósok és a fehérkozákság helyzete egyre ingatagabbá vált. A Vörös Hadsereg az ukrán dolgozó tömegek erőteljes támogatásával tántoríthatatlanul nyomult előre, s napról napra fokozta csapásait. 1919 március elejére teljesen felszabadult a kijevi kormányzóság. Sikeresen bontakozott ki a harkovi szovjet hadseregcsoport támadása. A Vörös Hadsereg megközelítette Herszont, amelyet francia és görög csapatok tartottak megszállva. S az intervenciósok minden kísérlete, amely Herszon védelmének megszervezésére irányult, teljes kudarcot vallott. Az antant-katonák nem voltak hajlandók harcolni a Vörös Hadsereg ellen. A Herszonban állomásozó 176. francia ezred nem akart kivonulni a frontra. A katonákat a „Justice” francia sorhajó tengerészei támogatták: a hajó legénysége megtagadta a Vörös Hadsereg egységei elleni harcot, s még a politikai foglyokat is kiszabadította a herszoni börtönből.
Március 10-én a szovjet csapatok bevonultak Herszonba. S két nap múlva a Vörös Hadsereg egységei már Nyikolajev utcáin meneteltek; a várost az intervenciósok harc nélkül ürítették ki.
Az ogyesszai szakaszon is sikeresen haladtak előre a szovjet seregek. Miután március közepén nagy intervenciós és fehérgárdista erőket vertek le Berezovka vasútállomásnál, elérték az Ogyesszához vezető felvonulási utakat.
Az intervenciós seregek bomlása ekkor már általánossá vált. Marcel Cachin a következőket írta a „l’Humanité” hasábjain: „A cselekedeteket (a francia katonák és tengerészek cselekedeteit. — Szerk.) igazi forradalmi proletárösztön diktálta. Az 58. és a 17. gyalogezred, valamint a 7. és a 8. utászezred katonái, a 301. hadtest páncélosai és a 2. tüzérezred, valamint a 4. és a 37. gyarmati ezred harcosai — anélkül, hogy bármiféle kapcsolatban álltak volna egymással — határozottan megtagadták a szovjet emberek öldöklését.”38 l’Humanité, 1929 április 24.*
Az intervenciós parancsnokság egyre-másra küldözgette Párizsba a vésztjósló táviratokat azzal a figyelmeztetéssel, hogy a csapatoknál általános felkelés törhet ki. 1919 márciusában a francia kormány kénytelen volt különbizottságot kiküldeni Querguezeque és Chénier parlamenti képviselők vezetésével, hogy megvizsgálja a keleten harcoló francia csapatok helyzetét. A bizottság a következőket írta beszámolójában: „A főbb pontoknak (az oroszországi francia erők helyzetének. — Szerk.) gondos megvizsgálása — ideértve Szevasztopolt és Ogyesszát —, s a helyszínen megállapított tények azt mutatták, hogy keleti hadseregünk lényegében nem létezik többé, s a francia csapatok személyi állományának erkölcsi szelleme olyan, hogy a csapatok teljes kicserélésére van szükség.”39 Ugyanott, április 13.*
Az antant-parancsnokság meggyőződött arról, hogy az Ukrajna déli részén állomásozó csapatok további ott-tartózkodása súlyos következményekkel fenyeget. Április 2-án kiürítési parancs érkezett Ogyesszába. Két nap múlva az ogyesszai fegyveres munkásosztagok a kommunisták vezetésével átvették a hatalmat, s április 6-án a Vörös Hadsereg egységei bevonultak a városba.
A szovjet haderő csapásai alatt csakhamar összeomlott az intervenciósok utolsó krími támaszpontja. A szovjet csapatok, miután áttörték a csongar-félszigeti jól megerősített védelmi vonalat, április 4-én birtokba vették Perekopot. Április 11-én a Vörös Hadsereg bevonult Jevpatorijába és Szimferopolba.
Az intervenciós parancsnokság még egy utolsó kísérletet tett, hogy megtartsa krími állásait. Április 10-én Prousson ezredes, az intervenciósok expedíciós hadtestjének parancsnoka kijelentette, hogy „védekezni fog a Krímbe benyomult, támadó Vörös Hadsereg ellen”, s ebben minden eszközzel támogatni fogja a fehérgárdistákat.40 Ugyanott, április 10.* Ez a kijelentés hamarosan a francia tengerészek tudomására jutott. S április 16-án, amikor a Vörös Hadsereg támadást indított Szevasztopol ellen, a „France” sorhajó tengerészei megtagadták a tüzelést. A tengerészek illegális forradalmi csoportjuk vezetésével követelték, hogy a hajó térjen vissza Franciaországba. Csatlakozott hozzájuk a „Jean Bart” sorhajó legénysége. Április 20-án a „France” és a „Jean Bart” fedélzetén felvonták a vörös zászlót. A tengerészek gyűléseket tartottak, amelyek rendszerint az Internacionálé eléneklésével értek véget. A felkelés hamarosan átterjedt a „Justice” és a „Vergniaud” sorhajókra, a „Du Chailax” páncélos hajóra és több más hajóra. A felkelő tengerészek partra szálltak Szevasztopolban, és csatlakoztak a tüntető munkásokhoz. A francia hajók legénysége küldöttséget menesztett Amétte tengernagyhoz, és kicsikarták belőle azt az írásbeli ígéretet, hogy legkésőbb április 26-án valamennyi hajót Franciaországba vezényli. A „France” sorhajó azonban az „Escaut” ágyúnaszáddal együtt már április 23-án önkényesen elhagyta a Fekete-tengert.
A felkelés hamarosan elérte az ogyesszai kikötőben horgonyzó francia hajókat. Zavargások kezdődtek a „Waldeck-Rousseau” és a „Bruix” cirkálókon, a „Mameluk”, a „Mangin” és a „Fauconneau” torpedónaszádokon, valamint más hajókon. A tengerészek követelésére az intervenciós parancsnokság kénytelen volt sürgősen elvinni ezeket a hajókat Ogyesszából.
Április 29-én elesett Szevasztopol, az intervenciósok utolsó krími támaszpontja.
Ilyen dicstelen véget ért az intervenció délen. A szovjethatalom óriási katonai, politikai és erkölcsi diadala volt ez. A nemzetközi imperializmus tanulságos politikai leckében részesült. Azok az imperialista seregek, amelyek legyőzték a német—osztrák blokk fegyveres erőit, alkalmatlannak bizonyultak Oroszországban a forradalmi nép elleni háborúra. A szövetségeseknek megvolt mindenük a győzelemhez: katonák milliói, repülőgépek, harckocsik és ágyúk ezrei, hatalmas anyagi fölény. Úgy vélték, könnyű lesz megdönteni a szovjethatalmat, megsemmisíteni a „bolsevik összeesküvőket”. És mi történt a valóságban? A hadsereg nem volt hajlandó harcolni a forradalmi nép ellen. S amikor Wilson elnök javasolta a párizsi konferencián, hogy küldjenek újabb nagy szövetséges csapatkontingenseket a szovjetországba, Lloyd-George angol miniszterelnök kénytelen volt azt válaszolni, hogy „ha parancsot adna a brit katonáknak, hogy induljanak Oroszországba, azok nem csupán tiltakoznának, hanem egyszerűen megtagadnák az engedelmességet”41. Louis Fischer: The Soviets in World Affairs I. köt. London 1930 165. old.* Ugyanilyen választ kapott az amerikai elnök Clemenceau francia kormányfőtől is. Noha az intervenciósok anyagi és haditechnikai fölényben voltak, mégis erőtlennek bizonyultak a szovjethatalommal és a Vörös Hadsereggel szemben. Winston Churchill, a Szovjet-Oroszország elleni hadjáratok egyik legaktívabb szervezője később a következőképpen ítélte meg emlékirataiban ezeket az eseményeket:
„Az engedelmes eszköz (az antant-sereg. — Szerk.), amely szinte fennakadás nélkül működött az egymás ellen harcoló nemzetek leghevesebb összecsapásai során, most váratlanul tehetetlenné vált azoknak a kezében, akik új feladatra vezényelték.”42W. Churchill: Id. mű, 106—107. old.*
A szocialista forradalom eszméi erősebbnek bizonyultak az ágyúknál és a tankoknál.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
– Gaboni Köztársaság – Nemzeti ünnep – Függetlenség napja 1960
– Indonézia: a függetlenség kikiáltása (1945)
A balrad.ru ma az alábbi zenével köszönti az ünnepelteket és az olvasóit
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
A kabuli reptérről egészen szürreális felvételek láttak ma napvilágot.
A tálibok elől menekülni akaró tömeg megrohamozta a légikikötőt, és az amerikai „rendfenntartók” csak vad lövöldözéssel tudták ideig – óráig megfékezni a tömeget. Minimum féltucatnyi menekülőt lőttek le.
Ma délelőtt aztán újfent elszabadult a pokol!
A kétségbeesettek – akik már nem fértek fel az induló menekülőjáratok egyikére sem – a csoport erejében bízva próbálták meg feltartóztatni a nélkülük startoló gépeket. Hasztalan!
Néhány elszánt bepróbálkozott a még lassan guruló gépek elérhető – megmarkolható alkatrészeibe csimpaszkodva a gyors távozással. Persze ez csak a reptér területéről való mielőbbi kijutást jelentette. Ami az ő esetükben sem jelentette a megmenekülést.
Összezúzódott holttesteiket a reptér felszállósávja alatt lévő épületek teteiről gyűjtögetik be.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Oroszország nemzetbiztonsági veszélyforrásnak tartja az Egyesült Államok és a NATO szerveinek arra irányuló törekvését, hogy a társadalom szétzilálásával húzzák ki a talajt a hatalom lába alól, és állítsák helyre Amerika hegemón szerepét a világban – jelentette a Magyar Békekör tudósítója szerdán.
A Biden elnök által meghirdetett „feltartóztatási politikára” kedden az orosz védelmi miniszter is időszerűnek tartotta, hogy reagáljon. Szergej Sojgu kijelentette: „A társadalom szétzilálódása jelenti a legnagyobb veszélyt az országok stabilitására nézve”.
A miniszter nem tett ugyan különbséget Oroszország és más országok között a belülről fenyegető fő veszélyre nézve, de véleményéből kitűnt, hogy elsősorban saját hazájára gondol, bár nemcsak rá. A társadalmi szétzilálódás ékes példájaként említette Jugoszláviát, Líbiát, Irakot, Szíriát és Egyiptomot, csupa olyan országot, amelynek szétforgácsolódásában döntő szerepet játszott az Egyesült Államok és a NATO.
Egy ifjúsági fórumon folytatott beszélgetésén Sojgu értésre adta, hogy a társadalmi szétzilálódás belső és külső okokra vezethető vissza, és észrevétlenül végbemenő folyamat. Az ellenfél kihasználja a valós belső szociális problémákat, rájuk építve a hatalom ellen hangolja az ellenzéket, és egymásra uszítja az embereket. Céljának valóra váltásáért legutóbb speciális központok létesültek Varsóban, Rigában és Tallinnban, ahol többek között oroszokat képeznek ki felforgató műveletekre. Ezekből a központokból Interneten figyelemmel kísérik azokat a személyeket, akik semmi jót sem írnak az orosz politikai rendszerről, és meghívják őket dolgozni – pénzért. Nem érdekli őket az illetők politikai és világnézeti hovatartozása, hanem azt nézik, hogy ellenezzék a hatalom fennálló rendszerét, akár bal-, akár jobb oldalról.
Míg 2000-ig a Nyugat arra törekedett, hogy eladósítsa Oroszországot, és pénzügyi eszközökkel vesse alá magának, egyszer s mindenkorra „elintézve”, ma belső szétrobbantására vett irányt. A feltartóztatásnak ez a módszere vált az amerikai és a NATO külpolitika meghatározó elemévé. Kísérletet tesznek a tömegtudat irányítására – írta a tudósító orosz értékelésre hivatkozva.
Oroszország sokféleképpen védekezik a társadalom szétzilálására irányuló külső törekvésekkel szemben – mutat rá a Békekör tudósítója. Az elnökválasztást szabályozó új rendszer keretében alkotmányos testületet hívtak életre, hogy kiszűrjék az elnökjelöltek és a képviselőjelöltek közül azokat, akik más országoknak dolgoznak, azaz valószínűsíthetően külföldi ügynökök. Törvényt hoztak a külföldről irányított és finanszírozott nem kormányközi szervezetek (NGO) működéséről. Ennek részeként „nemkívánatosnak” nyilvánítottak több ilyen NGO-t, másoknak az engedélyét vissza is vonták, továbbiak működését adminisztratív szabályokhoz kötötték, mert külföldi ügynöki kategóriába kerültek. A 2021. június 1-én oktatási törvény lépett életbe az oroszellenes propagandával szemben. A törvény megtiltja a társadalmi, faji, etnikai vagy vallási gyűlöletkeltésre irányuló oktatást, és az illegális cselekményekre uszítását.
A Magyar Békekör emlékeztetett 2021. február 5-i washingtoni tudósítására, amelyben előre jelezte, hogy a bideni politika részeként „felerősödik azoknak az államhatalmi szerveknek az aktivitása, amelyek illegális módszerekkel igyekeznek majd érvényt szerezni az amerikai finánctőke világhatalmi érdekeinek az ellenségesnek minősített államokban”.
A Békekör végül megjegyezte: a társadalmak destabilizálására irányuló amerikai taktika nemcsak a NATO-hoz nem tartozó országokkal szemben figyelhető meg.+++
A Kubai Kommunista Párt utat nyit a magángazdálkodás előtt
Havanna, 2021. augusztus 14. szombat (MB)
Szakítva a szovjet típusú totális államosításhoz ragaszkodó ortodox szárnyával a Kubai Kommunista Párt úgy döntött, hogy utat nyit a magánszektor előtt, és engedélyezi több ezer kis- és közepes vállalkozás működését – jelentette a Magyar Békekör szombaton.
A hiánygazdálkodás mérséklése, vagy lehetséges felszámolása szempontjából fontos reformot a július 11-i országos népi megmozdulás gyorsította fel és kényszerítette ki. Az „Éhesek vagyunk!”, „Szabadságot”, „Le a diktatúrával” jelszavakat skandáló emberek felháborodását elsősorban az élelmiszer- és a gyógyszerhiány, valamint a rendkívül mostoha lakhatási viszonyok váltották ki. Miguel-Díaz Canel elnök bocsánatot kért a kormány politikájáért, és azt mondta, hogy a kormány is felelős a népi tiltakozás kirobbanásáért. Politikai önbírálata jelezte, hogy Kuba Castro-vezetés utáni új első embere nem ért egyet azokkal az ortodox kommunistákkal, akik a népi elégedetlenséget kizárólag az amerikai titkosszolgálatok machinációinak tulajdonítják, hanem olyan valós társadalmi gondoknak következményének tartja, amelyekre külföldről építve megpróbálták megdönteni a kubai szocialista rendszert.
Kuba gazdasága évek óta stagnál. 2020-ban 10,9 százalékkal zsugorodott, és még mindig hanyatlik. A visszaesés oka a koronavírus-járvány miatt bekövetkezett idegenforgalmi bevételek súlyos csökkenésében keresendő. A deficit miatt nem tudtak elég élelmiszert és gyógyszert importálni, és ellátni az amúgy is silányul ellátott lakosságot.
Az őszre várható gazdasági reform értelmében egyenjogúvá válnak az állami és a magán vállalatok, mindkét tulajdonformának versenyeznie kell a piacon, illetve együttműködnie kell egymással és vegyes vállalatokat kell létrehozniuk – közölte Alejandro Gil gazdasági miniszter.
A reform egyik legfőbb célja az élelmiszer ellátás normalizálása. Ennek érdekében a mezőgazdaságban, a szövetkezetek mellett minden eddiginél nagyobb mozgásteret akarnak nyitni a szűk mozgástérre kényszerített őstermelőknek.
Az államilag támogatott éttermek ezrei vagy bezárnak, vagy szövetkezetté, kisvállalkozássá alakulnak át.
Az új kis- és közepes vállalkozások használhatják majd az állami nagykereskedelmi rendszert, importálhatnak és exportálhatnak, árakat szabhatnak meg, külföldi befektetéseket vonzhatnak. Tehetik ezt államilag szabályozott környezetben és feltételekkel. A magán vállalatok legfeljebb 100 alkalmazottat foglalkoztathatnak, egy vállalkozó pedig csak egy társaságot birtokolhat. Becslés szerint néhány éven belül a közel 5 millió foglalkoztatott egyharmada, sőt esetleg még a fele is a magánszektorban fog dolgozni. Jelenleg 600 ezren dolgoznak a magán szférában.
A Békekör tudósítója megállapította: Kuba lépést tesz egy vegyes gazdálkodási modell felé, hogy jobban kielégítse népének szükségleteit.+++
Az 1990-es évek közepén Ruanda és a Kongói Demokratikus Köztársaság sokat szerepelt a nemzetközi hírekben. A figyelmet az ott történő háborúk és népirtások váltották ki. A nyugati médiában keringő híreket Magyarországon is átvették[1,2,3], így valószínűsíthető, hogy a politikailag érdeklődő közegekben a történteknek azon értelmezése terjedt el, amelyek megfeleltek a nyugati “narratívának”. Ebben a cikkben olyan forrásokkal hasonlítom össze ezt a narratívát amelyek mélyen megvizsgálták az eseményeket, és attól eltérő következtetésekre jutottak.
Mielőtt szembesíteném a valóságot az állítással, fontos Ruanda általános helyzetéről és történelméről néhány szót ejteni. A ruandai emberek főleg két etnikumhoz tartoznak. Az ország nagyjából nyolcvanöt százaléka hutu, a fennmaradó tizenöt százalék nagy része tutszi. Az első világháború után Ruanda belga gyarmat lett, a belgák a tutszi etnikumot támogatták, hogy a hutu többségen uralkodjanak. A gyarmati korszak 1962-ben ért véget, amikor is választásokat írtak ki. A tutszik egy része a szomszédos országokba, elsősorban Ugandába menekült, ahol létrehozta a Ruandai Patrióta Frontot (RPF), élére Robert Kagame került. Robert Kagame Ugandában a nemzeti hírszerzést is vezette, kiképzését részben az USA-ban szerezte, a kansasi Fort Leavenworthben. Élvezte Bill Clinton amerikai elnök és Tony Blair brit miniszterelnök támogatását. Akkoriban az USA nagyszabású katonai terjeszkedésbe fogott, amely elsősorban két országot érintett: Jugoszláviát és Ruandát. Mindkettőben szocialista rendszerek működtek.
A nyugati narratíva szerint a történtek menete a következő: Ruandában 1994. április 6-án a hutu etnikumhoz tartozó Habyarimanát, Ruanda akkori miniszterelnökét szállító repülőgépet lelőtte egy vélhetően radikális hutu csoport, hogy átvegye a hatalmat. Az országban ekkor történt a népirtás, amelyet a hutuk vittek végbe az ott élő tutszik, és a mérsékelt hutuk ellen. Az áldozatok száma nyolcszázezer, más források egymillióról is beszélnek. Válaszul az RPF Ugandából támadást intézett Ruanda ellen, megszállta azt, és véget vetett a népirtásnak. Azóta, Kagame vezetése alatt, Ruanda fejlődik, Afrika “Svájcaként” is szokták emlegetni. Az ország sok pontján állítottak emlékhelyeket a népirtásnak, megemlékezéseket is szoktak szervezni, ahol olyanok is megjelentek, mint Tony Blair vagy Ban-ki Mun ENSz főtitkár. Az eseményeket még Hollywood is feldolgozta, a Hotel Rwanda című filmben, melyet egy Paul Rusesabagina nevű szállodaigazgató története ihletett, aki a szállodájában tutszikat bujtatott.
Jane Corbin BBC dokumentumfilmje[4], (Rwanda’s Untold Story) sok szakértőt, szemtanút, és történelmi szereplőt szólaltat meg, köztük olyanokat is, akik egykor Kagame belső köréhez tartoztak. Ők ma nem léphetnek Ruanda területére mert Kagame vadászik rájuk. A szakértők között megszólal Allan Stam és Christian Davenport, akik a Michigani Egyetemen tanítanak, valamint a világszerte elismert Ruanda-szakértő, az Antwerpi Egyetem Professzora, Filip Reyntjens. Őket Kagame mind kiutasította Ruandából, mert nyilatkozataik nem a Kagamét támogató narratívát erősítették.
Kayumba Nyamwasa, Kagame egykori vezérkari tisztje már a film elején cáfolja, hogy Kagame célja az lett volna, hogy megállítsa a népirtást, hanem az, hogy átvegye Ruandában a hatalmat. Ez a hatalomátvétel demokratikus eszközökkel lehetetlen lett volna, nem csak azért mert az RPF a tutszi kisebbséget képviselte, hanem azért is mert a Ruandában élő tutszik sem támogatták az Uganda által támogatott külföldi megszálló RPF-t. Nyamwasa, és a filmben többen (pl. Kagame egykori testőre), azt állítják, hogy Kagame állt a Habyarimana elleni merénylet mögött, nem pedig a hutu szélsőségesek. Ugyanis a merénylet utáni káosz lehetővé tette számukra Ruanda megszállását. Nyamwasa nincs egyedül. Jim Lyons FBI nyomozó[5], Carla Del Ponte[6], olasz ügyész aki a maffiával is szembeszállt, és az ausztrál ügyvéd, Paul Hourigan[7] is talált olyan bizonyítékokat, amelyek az RPF szerepére utaltak a repülőgép lelövésében, és a merénylet utáni mészárlásokban, azután, hogy felállították a Ruandai Nemzetközi Bűnügyi Törvényszéket (ICTR). Mindhárom ember esetében feltűnő, hogy ténykedésük miatt azonnal felmentették őket pozíciójukból. Különösen fontos, hogy ez nem csupán Kagame kérésére történt. Az ICTR élére Madeleine Albright, a Clinton éra külügyminisztere, aki Jugoszlávia amerikai bombázásáért is felelős, támogatásának köszönhetően, a kanadai Louise Arbour került, és ő volt az, aki a három jogászt eltávolította pozíciójából[8]. Nyamwasa, a BBC-dokumentumfilmben finoman utal arra, hogy Kagame azért teszi, amit tesz, mert tudja, hogy nagyon magasról támogatják. Anthony C. Black [8] ezt nyíltan ki is mondja: Kagame a Clinton-Blair szövetség embere volt. Nem csak abban támogatták, hogy Ruandával azt csinálja amit csinált, hanem abban is, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság (egykor Zaire) ellen háborút indítson, mert a KDR rendkívül gazdag ásványi kincsekben, gyémántban, aranyban, rézben, tantalumban, mely szükséges a számítógépek, valamint a mobiltelefonok gyártásához, de krómban, platinumban és kobaltban is. A kongói háború, amelyet Kagame indított Ruanda megszállása után, és amely az oda menekült hutuk táborai elleni támadásokkal kezdődött, egy évtizedig tartott, és ötmillió áldozatot követelt.
Madeleine Albright és Louise Arbourral kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy egy sokat hangoztatott narratíva szerint az ENSz nem állította meg a népirtást. E szerint a narratíva szerint az ENSz általában is komolytalan szervezet, s ilyen esetekben csak “tökölődik”. Ez a felszínes narratíva figyelmen kívül hagyja, hogy az ördög a részletekben rejlik. Az ENSz próbált tenni Ruandáért, Boutros-Ghali próbálta növelni az ENSz békefenntartók számát Ruandában, hiszen valószínűleg meghiúsította volna a Ruandával kapcsolatos nagyhatalmi terveket. De az amerikaiak megbuktatták Boutros-Ghalit. (Ő volt az egyetlen ENSz-főtitkár aki csak egyetlen ciklus erejéig töltötte be a főtitkári tisztséget.)
Allen Stam és Christian Davenport kutatásai szerint az egymillió ruandai áldozat többsége nem lehetett tutszi, nagyrészt hutunak kellett lenniük. Ennek ellenére az országban épített emlékhelyek számára a törvény tiltja, hogy a hutu áldozatokat említsék. Több hutu ellenzéki politikus van börtönben, együtt olyan szélsőséges hutukkal, akik tényleg részt vettek a népirtásban. Ezenkívül Kagame ellenfelei külföldön sem érezhetik magukat biztonságban. Patrick Karegeyát, Kagame egykori miniszterét egy Dél-Afrikai szállodában megfojtották. A merénylet után Kagame azt mondta, hogy “aki elárulja Ruandát, annak viselnie kell a következményeit, csak idő kérdése, mikor.” Nyamwasa szintén Dél-Afrikában élt túl egy merényletet. A “Hotel Rwanda” filmet ihlető Rusesabagina, aki a film után többször nyilatkozott, ma Ruandában ül börtönben, Kagame emberei külföldről elrabolták.
Anthony C. Black szerint a ruandai népirtás narratívája az egyik legnagyobb csalás volt, mert egyáltalán nem az történt, amit állítottak. A narratíva szerinti “megmentők” valószínűleg maguk is elkövetők. Mindenesetre a ruandai események igazi történelmi feldolgozása még várat magára. Hogy mikor fog bekövetkezni, ha egyáltalán megtörténik, azt a nemzetközi erőviszonyok alakulása fogja meghatározni – mint ahogyan oly sokszor történt már.
Az eredeti források alapján feldolgozta: Hetényi Balázs
Az ukrán Kárpátokban is cudar meleg az időjárás. Olyannyira, hogy még egy tehénnek is pancsolni támadt kedve. A közelben pedig volt egy vízzel teli medence…
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
És eljöve a hétfő, a qrmányvetítölde is megkezdi heti rendes ragálymatiné sorozatának előadását. (Bár a Nemmzetthy Tűzijáték Ünnepe miatt az erre a hétre ránk mért sorozat vélhetőleg csak négy epizóddal fogja szórakoztatni az arra kíváncsi nagyérdeműt.)
A mai részből „KIDERÜL”, hogy: „A hétvégi összesített adatokat közöljük. A beoltottak száma 5 677 606 fő, közülük 5 500 193 fő már a második oltását is megkapta. 188 új fertőzöttet igazoltak, ezzel a járvány kezdete óta összesen 810 504 főre nőtt a beazonosított fertőzöttek száma. A hétvégén elhunyt 3 beteg, így az elhunytak száma 30 041 fő. A gyógyultak száma folyamatosan nő, jelenleg 768 308 fő, az aktív fertőzöttek száma pedig 12 155 főre csökkent. 92 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 11-en vannak lélegeztetőgépen. A delta vírusmutáns több európai országban és már hazánkban is terjed, ezért kérjük, hogy aki még nem oltatta be magát, tegye meg. Az iskola közeledtével felhívjuk a szülők figyelemét, hogy a 12 éven felüli gyermeket automatikusan lehet regisztrálni oltásra és számukra is nyitva az időpontfoglaló. Európában elsőként Magyarország teszi lehetővé a koronavírus elleni harmadik védőoltás felvételét, amelyre az eeszt.gov.hu honlapon már lehet időpontot foglalni. Már 118 ezren a harmadik oltást is felvették…”
Aki pedig nem akar úgy járni mint balrad.ru admin, AZ OJTAKOZZÉK!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Aki teheti(tehette) az menekül Afganisztánból! A főváros Kabul közútjain a forgalom egyirányúsodott. KIFELÉ A VÁROSBÓL!
A kabuli reptérről kaotikus jelenetek közepette igyekeznek elreplni az életüket biztonságban tudni akarók tömegei.
Ashraf Ghani afgán „elnök” és szűkebb köre kevésbé macerás módon tudott elslisszolni.
Ami elől menekülnek, az pedig a szélsőséges iszlám fegyveres terrorhorda, a talibán.
Márpedig a tálibok a legkisebb fegyveres ellenállást sem tapasztalva, minden gond nélkül vonultak be Kabulba. Megszállták az elnöki palotát és a főváros valamennyi területét ellenőrzésük alá vonták.
Ezek után levonták az amerikai zászlót az USA kabuli nagykövetségéről, az alkalmazottak a washingtoni külügyminisztérium közleménye szerint a Hamid Karzai repülőtéren egy táborban várják a kimenekítést. A NATO mintegy 6000 katonát küldött, hogy segítsenek az evakuálásban. A jelentések szerint ők őrzik a repülőteret és a környékét is, miközben Kabul más városrészeiből lövésekről és összecsapásokról érkeznek hírek.
„A háborúnak vége Afganisztánban, az uralom típusa és a rendszer formája hamarosan tisztázódik” – ezt Mohammed Naim, a tálibok politikai irodájának szóvivője nyilatkozta vasárnap az al-Jazeeranak, hozzátéve, hogy szervezete gondoskodik az állampolgárok és a diplomáciai képviseletek biztonságáról, illetve hogy békét akarnak.
„Készek vagyunk párbeszédet folytatni minden afgánnal, és garantálni fogjuk számukra a szükséges védelmet. Elértük, amire vágytunk, vagyis országunk szabadságát és népünk függetlenségét. Nem engedjük, bárki is arra használja a földjeinket, hogy bárkit célba vegyen, és nem akarunk ártani másoknak” – mondta Naim, aki szerint „szervezetük nem fog beavatkozni mások ügyeibe, de cserébe nem engedik, hogy beavatkozzanak az ő ügyeikbe.”
(Forrás: russian.rt.com)
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
A Nagy Honvédő Háború negyedik évének kezdetét a szovjet fegyveres erők nagyarányú támadása jelezte. A központi irányban döntő célú ütközetet indítottak, hogy felszabadítsák a belorusz földet a hitlerista hódítóktól.
A német hadvezetés igen nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy megtartsa Belorussziát. S ez érthető is volt. Az itt tartózkodó csapatok fedezték a Kelet-Poroszország és Lengyelország felé vezető legrövidebb utakat. Belorussziában a repülőterek kiterjedt hálózatával rendelkeztek, ahonnét a német fasiszta repülőerők még Moszkva körzetét is veszélyeztethették. Belorusszia védelme a Baltikumban és a Pripjatytól délre levő hitlerista csapatok helyzetét volt hivatva biztosítani.
Tevékenységi tervének és csapatai csoportosításának meghatározásakor az ellenséges hadvezetés abból a feltételezésből indult ki, hogy 1944 nyarán a szovjet csapatok fő erőkifejtésüket a szovjet-német arcvonal déli szárnyára összpontosítják. K. Tippelskirch, a 4. német hadsereg parancsnoka azt írja, hogy Model tábornoknak, a Pripjatytól délre levő „Észak-Ukrajna” hadseregcsoport parancsnokának véleménye szerint akkor az oroszok sehol máshol nem támadhattak, mint az ő arcvonalszakaszán. Ebben teljesen egyetértett vele a legfelsőbb fasiszta hadvezetés is. Ezért 117 ellenséges hadosztály Poleszjétől délre bontakozott szét.
Belorussziában az ellenség csak korlátozott célú támadást várt. Mindamellett ezen a szakaszon is nagy csapatcsoportosításokat összpontosítottak. Védelmének magját itt a Busch tábornagy parancsnoksága alatt álló igen erős „Közép” hadseregcsoport alkotta, amelybe a 3. páncéloshadsereg és a 4., 9. és 2. gyalogoshadsereg tartozott. Ami a szovjet támadás övezetében működő „Észak” és „Észak-Ukrajna” hadseregcsoport erőit illeti, az ellenség itt 63 hadosztályt és 3 dandárt vont össze, amelyeknek állományába 1 200 000 ember, 9500 löveg és aknavető, 900 harckocsi és rohamlöveg, valamint a 6. légi flotta 1350 harci repülőgépe tartozott.
A fasiszta parancsnokság a folyókra, a tavakra, a mocsarakra, az erdőkre támaszkodva mélyen lépcsőzött és jól előkészített védelmet épített ki. A legjobban megerődített körletek Vityebszk, Orsa, Mogiljov, Bobrujszk térségében voltak. Itt összpontosultak az ellenséges hadseregek főerői. A csapatoknak megparancsolták, hogy mindenáron tartsák az elfoglalt védőszakaszokat.
Az ellenség belorussziai csoportosításának szétzúzása az I. H. Bagramjan tábornok vezette 1. Balti Frontra, az I. D. Csernyahovszkij tábornok vezetése alatt álló 3. Belorusz Frontra, G. F. Zaharov tábornok 2. Belorusz Frontjára és a K. K. Rokosszovszkij tábornok parancsnoksága alatt álló 1. Belorusz Frontra várt. Velük együtt kellett tevékenykednie a Dnyeperi Katonai Flottillának, a távolsági repülőerőknek, a honi légvédelmi csapatok hadműveleti magasabbegységeinek, valamint a belorusz partizán-magasabbegységeknek.
A belorussziai hadművelet előkészítésének fontos részét alkotta a tervek kidolgozása és a szükséges erő- és eszközcsoportosítás létrehozása. A hadműveleti tervet eredetileg a vezérkarban dolgozták ki, figyelembe véve az 1. és a 2. Belorusz Front haditanácsának elgondolásait. A május 20-át követő napokban a főhadiszállás megvitatta a „Bagratyion”-tervet az 1. Balti Front és az 1. Belorusz Front parancsnokainak, haditanácsaik tagjainak, a haderőnemek parancsnokainak és a szovjet hadsereg hadtápfőnökének részvételével. Ezt követően megvizsgálták a 3. Belorusz Front hadműveleti tervét is. Bizonyos módosítások és kiegészítések után a főhadiszállás jóváhagyta a terveket, s konkrét feladatokat adott a frontparancsnokoknak a hadművelet első szakaszára vonatkozóan. A frontok tevékenységét a főhadiszállás képviselőinek, G. K. Zsukov és A. M. Vaszilevszkij marsalloknak kellett összehangolniuk.
Az ily módon kidolgozott terv döntő célokat követett. A hadműveleti elgondolás az volt, hogy a négy frontnak a vityebszki, orsai, mogiljovi és bobrujszki irányban mért csapásaival hat szakaszon áttörik az ellenség védelmét, bekerítik és megsemmisítik először a Vityebszk és Bobrujszk térségében levő szárnycsoportosításokat, majd a 3. és az 1. Belorusz Front találkozó irányú előretörésével, valamint a 2. Belorusz Front keleti irányból mért csapásával bekerítik és megsemmisítik a „Közép” hadseregcsoport főerőit Minszktől keletre, szilárdan biztosítva csapataink ténykedését északnyugat felől. A továbbiakban új erők bekapcsolásával tovább kellett fejleszteni a támadást Lengyelország és Kelet-Poroszország határai felé.
A hadműveletek céljára a főhadiszállás a frontokat jelentős erőkkel töltötte fel. Nagyarányú csapat- és technikaieszköz-átcsoportosítást hajtottak végre. A hátországból és az arcvonal más szakaszairól összfegyvernemi, harckocsi-, tüzér-, repülő-, műszaki magasabbegységek vonultak Belorusszia felé, egyre folyt a harci technikai eszközök, a lőszer, az üzemanyag és egyéb anyagi eszközök szállítása. A hadműveletben több mint kétmillió ember vett részt, továbbá 31 700 löveget és aknavetőt, 5200 harckocsit és rohamlöveget, négy légi hadsereg körülbelül 5000 harci repülőgépét és a távolsági repülőerők több mint 1000 gépét vonták be.
Nagy művészettel alakították ki a csapásmérő csoportosításokat és határozták meg legjobb alkalmazási módjaikat. Az éppen nem tevékenykedő arcvonalszakaszokat meggyöngítették, a főcsapások irányában pedig döntő erő- és eszközfölényt hoztak létre. Nagy erőket összpontosítottak elsősorban a harcászati védelem áttörésére. A támadás kifejlesztésére erős gyorsan mozgó csoportokat jelöltek ki.
A nehéz terep korlátozta a hadmozdulatokat, ezért különös pontossággal kellett összehangolni a különböző fegyvernemek tevékenységét. Közös gyakorlatokon pontosan kidolgozták a gyalogság, a tüzérség, a harckocsik és a repülők közti együttműködést. A műszaki csapatok felkészültek az erdős-mocsaras terep leküzdésére, a vízi akadályokon való erőszakos átkelésre, a híradósok ellenőrizték a vezetési eszközök megbízhatóságát. A hadtápszervek körültekintően gondoskodtak a csapatok anyagi ellátásáról. Három hét alatt több mint 75 000 technikai eszközökkel, lőszerrel, üzemanyaggal és élelemmel megrakott vasúti kocsi érkezett az arcvonalra. Számos új vasútvonalat, műutat és talajutat építettek, illetve javítottak meg. Nagyon fontos volt, hogy a szovjet parancsnokság szándéka titokban maradjon, és váratlanul támadhassanak. Ezért jól jött volna, ha a hitleristák azt gondolják, hogy 1944 nyarán a szovjet hadsereg délen és a Baltikumban méri főcsapásait. E célból májusban a iasi irányban és a 3. Balti Front övezetében nagyarányú megtévesztő csapatösszpontosításokat hajtottak végre. A hat harckocsihadseregből öt délen maradt, ami szintén az ellenség megtévesztésére szolgált. A hadműveleti tervet a legnagyobb titokban dolgozták ki. A támadás céljára kijelölt roppant tömegű csapat és technika mozgatása titokban történt, az álcázási rendszabályok legszigorúbb betartatásával. A csapatok elvégezték a védelem tökéletesítésével kapcsolatos munkákat, s a sajtó és a szóbeli propaganda is széles körben foglalkozott védelmi kérdésekkel. A rádióállomások működését ideiglenesen beszüntették. Több mint 633 000 kommunista segítette a parancsnokokat és a politikai munkásokat abban, hogy a katonákat az előttük álló hadműveletre mozgósítsák. A csapatokat támadószellem töltötte el.
Június 23-án reggel váratlanul fergeteges tüzérségi tűz és repülőbombázás árasztotta el az ellenség védőállásait. Rohamra indultak az 1. Balti Front, a 3. és a 2. Belorusz Front főerői. Másnap bekapcsolódtak az ütközetbe az 1. Belorusz Front magasabbegységei is. A támadás valamennyi irányban sikeresen bontakozott ki. Az ellenség képtelen volt ellenállni a négy front összehangolt csapásainak: két nap alatt összeomlott a védelme.
Vityebszktől északra a 6. gárda- és a 43. hadsereg csapatai, I. M. Csisztyakov, illetve A. P. Beloborodov tábornok vezetése alatt, áttörve az ellenség védelmét, június 24-én elérték a Nyugati-Dvinát. Menetből átkeltek a folyón, és hídfőt vettek birtokba annak bal partján. A szovjet csapatok az ellenség vityebszki csoportosításának a hátába kerültek. A német fasiszta parancsnokság mindent elkövetett, hogy feltartóztassa támadásukat. De minden hiábavaló volt. A következő napon az északnyugat felől támadó 1. Balti Front csapatai egyesültek a 3. Belorusz Front I. I. Ljudnyikov tábornok vezette 39. hadseregének csapataival, amelyek délkeletről nyomultak előre, és bekerítették az ellenség Vityebszk térségében védekező öt hadosztályát. Ezek megpróbáltak kitörni, de nyomban részekre tagolták, és két nap alatt megsemmisítették őket. Vityebszk, amelyet a hitlerista hadvezetés a „Baltikum pajzsának” nevezett, felszabadult. Személyes bátorságáért és hősiességéért, a csapatok szakavatott vezetéséért a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége I. D. Csernyahovszkij tábornokot már másodízben tüntette ki az Arany Csillag érdeméremmel, és hadseregtábornokká léptette elő.
A belorussziai hadműveletben teljes mértékben kibontakoztak I. H. Bagramjan hadseregtábornok, frontparancsnok hadvezéri képességei. Bagramjan a cári hadsereg zászlósa volt, majd részt vett a katonák 1920-as örményországi forradalmi megmozdulásában. 1923-tól az első örmény lovasezred parancsnoka volt. A béke éveiben különféle katonai beosztásokban szolgálva, Ivan Hriszoforovics lankadatlanul tökéletesítette katonai ismereteit, kitűnő eredménnyel végezte el a lovassági főiskolát, a Frunze Katonai Akadémiát és a Vezérkari Akadémiát. Ezredesként kezdte a háborút, a Kijevi Katonai Körzet hadműveleti osztályának törzsfőnöke volt. Ezután a Délnyugati Irány és a Délnyugati Front törzsét vezette, parancsnoka volt a 16. hadseregnek, amely a 11. gárdahadsereggé alakult át, és 1943. november 20-tól az 1. Balti Front parancsnokának tisztét töltötte be. Alapos elméleti ismeretei és harci tapasztalatai képessé tették őt a csapatok szilárd és hatékony vezetésére. A balti hadműveletekben tanúsított személyes bátorságáért és vitézségéért Bagramjan megkapta a Szovjetunió Hőse címet.
Lendületesen bontakozott ki a 3. Belorusz Front támadása is. A front csapatai Bogusevszkre és Orsára mértek csapásokat. Amíg a 39. hadsereg Vityebszk térségében megsemmisítette az ellenséget, N. I. Krilov tábornok 5. hadserege gyorsan áttörte az ellenség védelmét, és június 24-én felszabadította Bogusevszket. Az áttörésbe bevetették N. Sz. Oszlikovszkij tábornok lovas-gépesített csoportját, majd pedig P. A. Rotmisztrovnak, a páncélos csapatok marsalljának 5. gárda harckocsihadseregét. A támadás üteme fokozódott, június 26-án a gyorsan mozgó magasabbegységek Orsától nyugatra elérték a minszki műutat.
Nehezebben ment kezdetben a K. N. Galickij tábornok vezette 11. gárdahadseregnek és V. V. Glagoljev tábornok 31. hadseregének. Erős védelmére támaszkodva az ellenség különösen elkeseredett ellenállást fejtett ki. De itt is áttörték a védelmet. A keletkezett résbe bevetették A. Sz. Burgyejnij tábornok 2. gárda harckocsihadtestét. Az ellenség képtelen volt feltartani a szovjet csapatok nyomását, és kezdett visszavonulni. Június 27-én felszabadult Orsa városa, a Minszkhez vezető út e jelentős védelmi csomópontja.
Ragyogó hősiességet tanúsított a 26. gárda lövészhadosztály sorkatonája, a Komszomol nevelte Jurij Szmirnov. Orsától északra az egyik harckocsi-deszant tagja volt, súlyosan megsebesült, és fogságba esett. A fasiszták vadállati módon kínozni kezdték a gárdistát, hogy adatokat szerezzenek tőle. Ám ő nem árulta el a katonai titkokat. Féktelen dühükben a hitleristák a hős fiút az egyik fedezék falára feszítették fel. Helytállásáért és hősiességéért, a katonai eskü iránti hűségéért J. V. Szmirnovot halála után a Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki.
A 3. Belorusz Front gyorsan mozgó csapatai folytatták a támadást, és június 28-án elérték a Berezinát. Közvetlenül mögöttük a lövész-magasabbegységek nyomultak előre. T. T. Hrjukin tábornok 1. légi hadseregének repülői erőteljes csapásokat mértek az ellenségre. Az ellenség a Berezinánál sikertelenül próbálta feltartóztatni a front támadását. A szovjet csapatok menetből átkeltek a folyón, s heves és elkeseredett harcok után július 1-én éjszaka felszabadították Boriszov városát. Nyitva állt az út Minszk felé. Az ellenség 3. páncéloshadseregét elvágták a „Közép” hadseregcsoport főerőitől, 4. hadseregét pedig mélyen átkarolták észak felől.
A Boriszovért vívott harcokban halhatatlan hősiességet tanúsított a P. N. Rak gárdahadnagy vezette harckocsiszemélyzet. Harckocsijuk a Szha- és a Berezina-folyó aláaknázott hídján keresztül betört Boriszovba, és 16 órán át egymagában harcolt a város utcáin. Az ellenség harckocsijaival folytatott egyenlőtlen harcban a kezelőszemélyzet életét vesztette. Ezért a hőstettért P. N. Rak századpártszervező, valamint A. A. Petrjajev őrmester és A. I. Danyilov őrmester komszomolisták haláluk után megkapták a Szovjetunió Hőse címet. Boriszov városában emlékművet állítottak nekik.
Nagy sikert értek el az 1. Belorusz Front csapatai. Itt különösen jól érvényesült a tüzérségi tűzcsapások, valamint az Sz. I. Rugyenko tábornok vezette 16. légi hadsereg repülői által mért csapások hatalmas ereje. A légi hadsereg csupán a támadás első napján 3200 repülőgép-felszállást hajtott végre. Paricsitől délre P. I. Batov tábornok 65. hadseregének és A. A. Lucsinszkij tábornok 28. hadseregének csapatai az M. F. Panov tábornok parancsnoksága alatt álló 1. gárda harckocsihadtesttel együtt lendületes nyomással áttörték az ellenség védelmét, és északnyugat felé nyomultak. Sikerüket I. A. Plijev tábornok lovas-gépesített csoportja fejlesztette tovább. Június 26-án a 65. hadsereg csapatai kiértek a Berezinához Bobrujszktól délre, a 28. hadsereg pedig felszabadította Glusszkot.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
