– A hontalan állatok világnapja, 1992 óta „ünneplik”, az amerikai ISAR (International Society for Animal Rights) szervezet kezdeményezésére.
– Dominikai Köztársaság nemzeti ünnepe, az 1863-as restauráció napja
A balrad.ru ma az alábbi zenével köszönti az ünnepelteket és az olvasóit
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
(idézet: A polgárháború a Szovjetunióban 1918-1922 – (Rövid történet)
1
Az ország déli részén fokozódott a veszély. Még ki sem gördültek Ukrajnából a volt császári német hadsereg katonáinak utolsó szerelvényei, s a fekete-tengeri kikötőkben, Novorosszijszkban, Szevasztopolban, Ogyesszában és Nyikolajevban már egyre újabb antant-csapatokat szállítottak partra angol és francia hadihajók. Az intervenciótól bátorítva egyre arcátlanabbul és kihívóbban viselkedtek az ukrán burzsoá nacionalisták.
A bolsevik párt minden erőt a déli front megerősítésére összpontosított.
november 26-án a Központi Bizottság külön határozatot hozott a déli front csapatainak megerősítéséről. Felsorolt több balsikert, amely a fronton, különösen a Don vidékén — a 9. és a 8. hadsereg hadműveleti területén — bekövetkezett, s felhívta a kommunista frontkatonákat, hogy a legközelebbi hetekben indítsanak mindent elsöprő támadást. A határozat megállapította, hogy ez a támadási energia nem érhető el a déli front valamennyi párttagjának felelősségteljes, koncentrált, önfeláldozó munkája nélkül.
A Vörös Hadsereg legfőbb feladata Gyenyikin és Krasznov csapatainak gyors és teljes megsemmisítése volt. A Központi Bizottság határozatában különösen nagy figyelmet fordított a szigorú forradalmi fegyelem megteremtésére és a csapatok harci szellemének fokozására. Utasítása értelmében rövid időn belül több mint 2500 kommunistát küldtek pártmozgósítással a déli front egységeihez. Közülük sokan felelősségteljes politikai munkát végeztek a hadseregben. Így például a déli frontra vezényelt egyik csoportból, amely 492 kommunistából állt, 13-at hadosztálybiztosnak, 30-at dandárbiztosnak, 59-et ezredbiztosnak, 140-et századpolitikai megbízottnak neveztek ki.
A déli frontra küldött kommunisták között sok vezető párt- és szovjetfunkcionárius volt, például Szamojlova- Zemljacska régi bolsevik, az OK(b)P moszkvai bizottságának titkára, Barisnyikov, az Összoroszországi Központi Végrehajtóbizottság tagja, Mezslauk és mások.
A hadseregeknél és a hadosztályoknál politikai osztály alakult. Az egységeknél megnőtt a pártsejtek száma. Így például 1918 november végén a 8. hadseregnek mindössze 8 pártsejtje volt, s 1919. január 1-re ez a szám már 88-ra emelkedett. A 8. hadseregben akkor összesen 1883 párttag és 2621 szimpatizáns harcolt. A kommunisták bátorságukkal, önfeláldozásukkal, önzetlen forradalmi magatartásukkal javították a csapatok erkölcsi szellemét. A déli front hadseregeinél jelentős mértékben megjavult a politikai munka.
Csapaterősítések is érkeztek délre. 1918 november végén és december elején több más alakulattal együtt ide vezényelték a moszkvai munkáshadosztályt, az inzeni és az uráli hadosztályt, a különleges lovassági „vashadosztályt” és az 1. moszkvai szocialista hadtápezredet.
Elhatározták továbbá, hogy a déli frontra irányítják azt a partizán sereget, amely a keleti fronton működött az intervenciósok és a fehérgárdisták hátában. Ez a sereg mintegy 20 000 edzett partizánból állt, akik a fehérgárdisták gyűrűjében kijárták a súlyos körülmények között vívott harcok nehéz iskoláját. A kiegészített és újjászervezett sereg 1919 január elején érkezett meg a déli frontra, ahol a donyeci hadseregcsoport, később pedig a 13. hadsereg nevet kapta.
A párt Központi Bizottsága a déli front megerősítésével egyidejűleg hatékony intézkedéseket tett, hogy a földalatti bolsevik szervezetek még eredményesebb tevékenységet fejtsenek ki az ellenséges csapatok között és a front mögötti területen. A fehérkozákok hátában folytatott illegális munkát a doni bizottság irányította, amely szorosan együttműködött a déli front politikai osztályával és közvetlenül a Központi Bizottságnak volt alárendelve.
1919 januárjában a doni bizottság felhívta a fehérkozákok hátában működő párttagokat, hogy még elszántabban küzdjenek a fehérgárdisták ellen. A felhívás így szólt: „A kommunista sejtek és szervezetek fonják be hálózatukkal a Krasznov által elfoglalt gyárakat, városokat, bányásztelepeket, járásokat, falvakat, tanyákat és gazdaságokat, férkőzzenek be a fehérgárdista csapatokba; a kommunisták parancsot nem várva habozás nélkül folytassanak egyenként és együttesen széles körű kommunista agitációt és propagandát. A kommunizmus éltető eszméi tömörítsék még szorosabban egy táborba a Don-vidék munkástömegeit, parasztságát és szegénykozákjait: A kommunista szervezettség és összeforrottság segítse őket, hogy mielőbb hozzáfoghassanak a szovjethatalomnak, a dolgozók egyetlen hatalmának visszaállításához.”33 A polgárháború története 3. köt. 340. old.*
A doni politikai bizottság vezetésével egyre nagyobb területen — a Donyec-medencében, a Don, a Kubany, a Tyerek és Sztavropol vidékén — bontakozott ki az illegális kommunista szervezetek tevékenysége. A kommunisták sztrájkokat és tüntetéseket szerveztek, katonai forradalmi bizottságokat, fegyveres munkáscsapatokat alakítottak, nagyszabású propagandát folytattak az ellenséges csapatok között.
A Központi Bizottság intézkedései, a déli front megerősítésére és a fehérgárdista csapatok bomlasztására irányuló erőfeszítései azt eredményezték, hogy a Vörös Hadsereg aktív támadó hadműveleteket indított a Krasznov-hadsereg felmorzsolása céljából. 1918. december 19-én a szovjet főparancsnokság az OK(b)P Központi Bizottságának utasítására az alábbi parancsot küldte a déli frontra: „A helyzet parancsolóan megköveteli, hogy a legrövidebb időn belül döntő vereséget mérjünk a déli front csapatai ellen összpontosított ellenségre, mielőtt még erősítéseket kapna a Krímből és Ukrajnából.”34 A Szovjet Hadsereg Központi Állami Levéltára (CGASZA). 100 fólió. 3. opus. 11. ügyir. 2. old.*
január 4-én a 8. és 9. hadsereg erőteljes támadásba lendült, s az ellenség heves ellenállását leküzdve a hónap végéig több mint 100 kilométert nyomult előre; csapatai január 21-én elfoglalták Luganszkot, a Donyec-medence fontos ipari központját, s a támadást tovább fejlesztve február végére elérték a Juzovka—Jenakijevo-vonalat, Millerovótól délre és Belaja Kalitvától keletre.
A déli front középső szakaszán bekövetkezett gyors szovjet előrenyomulás kihatott a caricini helyzetre. Krasznov kénytelen volt visszavonni a várost fenyegető csapattesteit. A visszavonuló ellenség üldözésével februárban a 10. szovjet hadsereg is megkezdte a támadást.
Mozgásba jött tehát a déli front valamennyi hadserege.
Az elszenvedett vereségek csüggedést és pánikot keltettek a fehérgárdisták között. Krasznov seregében érvényesülni kezdett a bolsevik agitáció hatása. A fegyelem meglazult, bomlás vette kezdetét. 1918 decemberében a Mihajlovszkij faluban állomásozó két fehérgárdista lovasezred nem volt hajlandó támadásba menni. A 21. lovasezredben is zavargások kezdődtek. A 28. kozák ezred megtagadta a harcot. A 31. és a 34. meskovói ezred önkényesen elhagyta a frontot, és a hátországba vonult. Egyes kozák körzetekben — Vesenszkaja, Kazanszkaja, Migulinszkaja, Meskovszkaja stb. kozák telepein — nagyméretű lázongások ütötték fel a fejüket. A fehérgárdista parancsnokság a lázongások elfojtása céljából kénytelen volt jelentős erőket — összesen mintegy 14 000 katonát — elvonni a déli frontról.
Az antant és fehérgárdista fullajtárjai, hogy a helyzetet valamiképpen mentsék, elhatározták, hogy leváltják a kozák csapatok parancsnokságát. Az áldozat maga Krasznov atamán lett, aki így kénytelen volt lemondani. Ám az új parancsnok, Bogajevszkij tábornok is képtelennek bizonyult arra, hogy rendbehozza a doni ellenforradalom szénáját.
Krasznov fő erőinek megsemmisülésével és a Vörös Hadsereg ukrajnai győzelmével meghiúsult az antantnak az a terve, hogy döntő vereséget mér a szovjethatalomra délen. S az 1919-es esztendő a katonai vereségeken kívül egyéb rettegést és riadalmat is hozott az imperialista kormányköröknek. Nőttön nőtt a forradalmi hangulat a szövetséges csapatok körében, különösen Szovjet-Oroszország déli részén. Az intervenciós hadsereghez és flottához mindinkább utat tört az igazság a szovjetköztársaságról, a szocialista forradalomról, a munkás-paraszt hatalom sikereiről.
Amikor a külföldi katonákat és tengerészeket Oroszországba vezényelték, igyekeztek meggyűlöltetni velük a kommunistákat és a szovjethatalmat. Úgy tüntették fel a dolgot, mintha a szövetséges csapatok lennének hivatottak „felszabadítani” Oroszország népét a „bolsevik iga” alól. S a katonák és a tengerészek most egyszeriben észrevették, hogy a valóságban mindez koránt sincs így: az orosz és ukrán nép kivívta szabadságát, kezébe vette a hatalmat, de megpróbálják erővel rákényszeríteni a burzsoá-földesúri igát, s éppen a szövetséges sereg az az erő, amelyre az igazi elnyomók támaszkodnak.
Az egyenruhába bujtatott és a forradalmi Oroszországba irányított angol, francia és más nemzetiségű munkásemberek hamarosan felismerték, osztályösztönük segítségével megértették a proletárforradalom nagy igazságát; meglátták a tőke igája alól felszabadult nép erejét. Az angol bányászok és gépipari munkások, a francia kohászok és szőlőtermesztők számára érthetővé vált a donyeci bányászok, a nyikolajevi hajóépítők, az ogyesszai munkások és az ukrajnai dolgozó parasztok forradalmi lelkesedése, hősiessége és önfeláldozása. Az antant katonái megértették, hol az igazság, s felismerték, mennyire bűnös háborút folytatnak Szovjet-Oroszország ellen.
Meg kell mondanunk, a szövetséges parancsnokság részben számított is arra, hogy a csapatok körében forradalmi hangulat ütheti fel a fejét, s ezért minden eszközzel igyekezett elszigetelni a katonákat és a tengerészeket a helyi lakosságtól. A kémelhárító is fokozta tevékenységét. Franchet d’Esperey francia tábornok még az intervenció elején kiadott szigorúan titkos parancsában ezt írta: „Számítanunk kell arra, hogy mihelyt hadseregünk orosz területen folytatott hadműveletei során érintkezésbe kerül a bolsevik lakossággal, a forradalmi propaganda nagymértékben elterjedhet a csapatok körében. Nyomatékosan elrendelem, hogy minden csapatparancsnok vegye fel a harcot az ilyen propaganda ellen … A parancsnoki karnak kötelességévé teszem, hogy figyelemmel kísérje a legénység szellemét, a legcsekélyebb fegyelemsértést is kíméletlenül megtorolja, és minden ilyen esetet nekem haladéktalanul jelentsen.”35 A Krím-félsziget felszabadítása az angol—francia megszállás alól. 1918—1919. Goszkrimizdat 1940. 132. old. (oroszul).*
De még a legelőrelátóbb antant-parancsnokok sem várták, hogy a „forradalmi métely” ilyen gyorsan és ilyen nagy arányokban fog terjedni katonáik közt. A külföldi csapatoknál rögtön partraszállásuk után megindult a forradalmi erjedés. Amétte tengernagy, a fekete-tengeri francia hajóraj parancsnoka a szó szoros értelmében néhány nappal az intervenció megkezdése után már a következő parancsot adta ki: „A flotta-parancsnok felhívja beosztott parancsnokainak figyelmét a Franchet d’Esperey tábornok által kiadott parancs feltétlen végrehajtásának szükségességére. A flottánál áruló propaganda jelei kezdenek mutatkozni … A flotta-parancsnok felhívja a hajóparancsnokok figyelmét azokra a súlyos következményekre, amelyeket egy fekete-tengeri hadihajón kitörő lázadás maga után von.”36 Ugyanott, 132. old.* Ám a szövetséges parancsnokság semmiféle rendszabálya nem tudta feltartóztatni a megindult bomlást.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
– Nagyboldogasszony ünnepe, Szűz Mária mennybevitelének vagy elszenderedésének napja, római katolikus ünnepnap (és munkaszüneti nap) több katolikus országban, például Szlovéniában (Maríjino vnebovzétje, vagy véliki šmáren, vélika máša, šmárno, vélika gospójnica), Horvátországban, Lengyelországban, Ausztriában (Mariä Himmelfahrt), Olaszországban (Ferragosto), Spanyolországban (Asunción), és az ortodox Romániában (Adormirea Maicii Domnului) is. Szent István király halálának évfordulója. Magyarországon e munkaszüneti napot 1948-ban törölték el.
– A légierő haderőnem és a repülők napja
– Dél-Korea: a felszabadulás és a köztársaság megalapításának napja
– India: a függetlenség napja
A balrad.ru ma az alábbi zenével köszönti az ünnepelteket és az olvasóit
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
A kolhoztermelés termékeinek és a kolhozok jövedelmének elosztása. A kolhozparasztság jólétének növekedése. A kolhozokban az előállított termékek elosztása, a szövetkezeti-kolhoztulajdon sajátosságainak megfelelően, más formában történik, mint az állami vállalatoknál.
A kolhozok a szocialista népgazdaság elválaszthatatlan részei. A kolhozparasztságnak létérdeke a szocialista társadalom gazdaságának és kultúrájának felvirágzása, létérdeke a szocialista társadalom állandó erősödése. Az állam a kolhozoknak óriási anyagi segítséget nyújt mind a kolhoztermelés szükségleteinek kielégítése, mind a kolhozfalu kultúrájának sokoldalú fejlesztése terén. Ezért a kolhozoknak igen fontos feladatuk, hogy pontosan teljesítsék az állammal szemben fennálló kötelezettségeiket.
A Mezőgazdasági Artel Mintaalapszabályzata szerint a kolhozok termésük és állatitermékeik egy részét a kötelező beadás és a szerződéses termelés keretében rögzített terváron eladják az államnak. A gép- és traktorállomások munkájáért a kolhozok természetben fizetnek az államnak. A kolhozok pénzjövedelmükből visszafizetik az államnak a kapott kölcsönöket, és megfizetik az értük járó kamatot. Ugyanakkor kisebb jövedelem- adót és vagyonbiztosítási díjat is fizetnek. Ha a kolhozok idejében és teljes mértékben eleget tesznek az állammal szemben fennálló kötelezettségeiknek, ez biztosítja az egyes kolhozok érdekeinek helyes összeegyeztetését az állam, az egész nép érdekeivel.
A kolhoztermelés szakadatlan növekedésének és a kolhozparasztok egyre növekvő jólétének biztosítása szempontjából nagyjelentőségűek a kolhoz közös alapjai, amelyek részben természetbeni alapok, részben pénzalapok.
A kolhoz elhasználódott termelőeszközeinek pótlására szolgáló közös alapok a vetőmag– és a takarmányalap. Mint már mondottuk, a kolhozok elhasználódott termelőeszközeinek egy részét közvetlenül a kolhozparasztok munkaráfordításai térítik meg, bizonyos termelőeszközöket pedig a kolhozok pénzért vásárolnak.
Az elhasználódott termelőeszközök pótlása után a kolhozok a teljes jövedelem fennmaradó részét a közös felhalmozási és fogyasztási alapokra fordítják, illetve a munkaegységek szerint szétosztják a kolhozparasztok között.
A kolhozok a közös felhalmozási alapokat a tiszta jövedelemből képezik. A kolhozok felhalmozási alapjainak növekedése mindenekelőtt úgy megy végbe, hogy a pénz jövedelem egy bizonyos részét minden évben az oszthatatlan alaphoz csatolják, kivéve a pénz jövedelemnek azt a részét, amelyet amortizációra fordítanak. Ezenkívül az oszthatatlan alapok növelésének forrása a kolhozparasztoknak az a közvetlen munkája is, amelyet gazdasági épületek építésére, a kolhoz számára szükséges mezőgazdasági felszerelési tárgyak készítésére, tavak és víztárolók létesítésére, a közös állatállomány gyarapítására, minőségének javítására stb. fordítanak. A tiszta jövedelem egy része természetben kerül felhalmozásra. Ide tartozik az a vetőmag és takarmány, amellyel a vetésterület bővítésére, a közös állatállomány gyarapítására és hozamának emelésére szolgáló vetőmag- és takarmányalapot növelik, ide tartoznak továbbá a (vetőmag és takarmány) biztonsági alapok, amelyeket rossz termés és takarmányhiány esetére létesítenek.
A kolhozparasztok jólétének növelése szempontjából nagy jelentőségük van a kolhozok tiszta jövedelméből képzett közös fogyasztási alapoknak: a rossz termés esetére létesített élelmiszeralap; a rokkantaknak, ideiglenesen munkaképteleneknek és a katonák rászoruló családtagjainak segélyalapja, a napközi otthonok fenntartására és az árvák eltartására szolgáló eszközök; a kultúralap, vagyis az az alap, amelyet a kolhozfalu kulturális szükségleteinek kielégítésére, kolhoz-káderek képzésére, klubok építésére stb. fordítanak.
A munka díjazása a kolhozokban olyan elveken alapul, amelyek biztosítják a kolhozparasztok egyéni anyagi érdekeltségét a gabona, az állatitermékek és egyéb mezőgazdasági termékek termelésének növelésében.
A kolhoz az állammal szemben fennálló kötelezettségek teljesítése és a megállapított közös alapok létrehozása után az egész fennmaradó termést és pénz jövedelmet munkaegységek szerint szétosztja a tagok között. A kolhozparasztoknak a munkaegységekből származó jövedelmét semmiféle adó sem terheli.
A kolhozparasztoknak a közös gazdaságból származó jövedelme két tényezőtől függ: 1. a teljesített munkaegységek számától, 2. a munkaegység értékétől. Az év folyamán szerzett munkaegységek számát az egyes kolhozparasztok által teljesített munka határozza meg. A munkaegység értéke, vagyis az a termékmennyiség és pénzösszeg, amelyet a kolhozparaszt egy munkaegységre kap, a kolhoz valamennyi tagjának munkájától függ. Minél jobban dolgozik az egész kolhoz, minél szebben gyarapodik közös gazdasága, annál nagyobb a kolhoz közös jövedelme, s így a közös jövedelemnek az a része is, amely munkaegységek szerint elosztásra kerül. Munkaegységek szerinti elosztásra kerül a kolhoz tiszta jövedelmének az állammal szemben fennálló kötelezettségek teljesítése és a megállapított közös alapok létrehozása után fennmaradó része is. Ezenkívül a kolhozparasztoknak a közös gazdaságból származó jövedelme az említett közös fogyasztási alapok révén is növekszik. Mindez megteremti minden egyes kolhozparaszt anyagi érdekeltségét a kolhoz közös gazdaságának fejlesztésében.
A munka szerinti elosztás gazdasági törvényéből fakadó követelmények következetesebb megvalósítása végett a kolhozokban a munka díjazásának olyan rendszere van érvényben, hogy a jobb termelési eredményeket elért kolhozparasztok nagyobb munkadíjat kapnak, mint azok a kolhozparasztok, akik viszonylag kisebb eredményeket értek el.
Fontos eszköz, amely fokozza a kolhozparasztok anyagi érdekeltségét munkájuk eredményében, a munka pótlólagos díjazása (természetben vagy pénzben); ez abban az esetben jár, ha a brigádok és munkacsapatok túlteljesítik a szántóföldi növények terméshozamára és a közös állattenyésztés hozamára vonatkozóan számukra megállapított tervet.
Ha például a növénytermelő-brigádok a brigádnak művelésre átadott egész gabonaföldön túlteljesítik a terméshozam tervét, pótlólagos díjazás fejében megkapják az általuk terven felül betakarított gabona 25—50%-ig terjedő részét.
Szokásban van az is, hogy a brigádoknak és munkacsapatoknak a szántóföldi növények terméshozamára megállapított terv túlteljesítéséért pótlólag bizonyos számú munkaegységet jóváírnak, a terv nemteljesítése esetén pedig bizonyos számú munkaegységet levonnak.
A kolhozok tenyésztelepein dolgozó kolhozparasztok munkájának díjazását a fejési eredmény, a lenyírt gyapjú mennyisége, a szaporulat és a felnevelt állatok száma, a haszonállatok élősúly-gyarapodása stb. alapján állapítják meg.
A kolhoz a közgyűlés döntése alapján az állatok és az állatitermékek értékesítéséből befolyó pénzeszközök mintegy 25%-a, továbbá a burgonya és a zöldségfélék értékesítéséből befolyó összegek 25%-a erejéig előleget folyósíthat a kolhozparasztoknak. Szénabetakarítás és szalmabehordás idején a kolhozparasztok és a traktorosbrigádok dolgozói megkapják az egész betakarított mennyiségből a széna 10%-át és a sarjú 20%-át, s ezenkívül a terven felül betakarított széna 30%-át.
Ilyenformán a munkaegység és a kolhozjövedelem elosztásának rendszere helyesen kapcsolja össze a kolhozparasztok egyéni érdekeit a kolhoz közös érdekeivel. A Kommunista Pártnak és a szovjet államnak a kolhozok és a kolhozparasztok érdekében, a mezőgazdaság további fellendítésében való anyagi érdekeltségük növelése céljából életbe léptetett intézkedései még bensőségesebbé teszik a munkásosztály és a kolhozparasztság szövetségét — a szocialista állam erejének alapját.
A kolhozok legfőbb ereje, amely biztosítja a kolhozparasztok jólétének további szüntelen növekedését és a társadalom mezőgazdasági termékekben mutatkozó szükségletének egyre teljesebb kielégítését — a közös kolhozgazdaság gyors fejlődésében rejlik. A mezőgazdasági artelben a döntő jelentőségű közös gazdaság mellett a háztáji gazdaság formájában megtalálható a kolhozparasztok egyéni gazdasága. Így valósul meg az artelben a közös érdekek és az egyéni érdekek helyes összekapcsolása oly módon, hogy az egyéni érdek alá van rendelve a közös érdekeknek. Annak az elvnek, amely szerint a kolhozokban elengedhetetlen a közös érdekek és az egyéni érdekek helyes összekapcsolása, ennek az elvnek minden megsértése a mezőgazdasági artel alapjait ássa alá, a munkásosztály és a parasztság baráti szövetségének alapjait sérti meg.
A kolhozok pénzjövedelme az 1933. évi 5,7 milliárd rubelről 1940-ig 20,7 milliárd rubelre, 1953-ig pedig 49,6 milliárd rubelre emelkedett. Ezenkívül a kolhozparasztoknak háztáji gazdaságukból is van jövedelmük. A kolhozparasztok a közös gazdaságból és az egyéni gazdaságból származó pénzjövedelmükből iparcikkeket vásárolnak az állami és a szövetkezeti kereskedelem tervárain, amelyek állandóan csökkennek. Az ötödik ötéves terv folyamán a kolhozparasztok pénz- és természetbeni jövedelme (pénzértékben kifejezve) legalább 40%-kal növekszik.
A kolhozrendszer alapján a szovjet falu képe gyökeresen megváltozott. A régi falu helyén új falut látunk — gazdasági és társadalmi célokat szolgáló közös épületekkel, villanyteleppel, iskolával, könyvtárral, klubbal, rádióval, bölcsődével. A szovjet paraszt — újfajta paraszt, aki részesedik a tudomány és a kultúra áldásaiban. A kolhozparasztság köréből nagy számban kerültek ki szovjet értelmiségi káderek — mérnökök, orvosok, agronómusok, zootechnikusok, tanítók, a nagyüzemi szocialista termelést szervező szakemberek. A kolhozparasztok milliói sajátították el a fejlettebb mezőgazdasági technika kezelését, s lettek a magas terméshozam és a nagyhozamú állattenyésztés mestereivé.
A szovjet faluban végbement mélyreható kultúrforradalomról a következő tények tanúskodnak. A falusi négyosztályos és hétosztályos általános iskolák meg a falusi középiskolák tanulóinak száma az 1914—1915. évi 6,1 millióról 1951—1852-ig 21,1 millióra emelkedett. 1952-ben a falvakban a különböző oktatási ágak keretében a leggyakrabban előforduló szakmák kádereinek, a szakembereknek stb. képzését és továbbképzését is beleszámítva, 29 millió ember tanult. 1953 január 1-én a falvakban 264 000 kulturális-felvilágosító intézmény — kultúrház, falusi klub, olvasószoba, könyvtár és mozi működött. A szovjet faluban megvalósult a kötelező négyosztályos általánosiskolai oktatás, és sikeresen halad előre a hétosztályos általánosiskolai oktatás teljes megvalósítása.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
– a barlangászok világnapja, 1952-ben ezen a napon hunyt el balesetben Marcel Loubens barlangász.
– a Gerakan Pramuka cserkészszövetség napja Indonéziában
A balrad.ru ma az alábbi zenével köszönti az ünnepelteket és az olvasóit
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
A szovjet csaptatok nyári támadása a Karéliai-földszoroson és Dél-Karéliában indult meg. A Leningrádtól északra indított támadás célja az volt, hogy elvonja a német fasiszta hadvezetés figyelmét más irányokról, főleg pedig, mint előbb mondottuk, hogy Finnországot mielőbb kikapcsolja a háborúból, aminek döntően meg kellett változtatnia a helyzetet északon. A Leningrádi Front (parancsnoka L. A. Govorov tábornok, a haditanács tagja A. A. Zsdanov tábornok) és a Karéliai Front (parancsnoka K. A. Mereckov tábornok, a haditanács tagja T. F. Stikov tábornok) csapatai, együttműködve a Vörös Zászló Renddel kitüntetett Balti Flottával, melynek parancsnoka V. F. Tribuc tengernagy volt, valamint a V. Sz. Cserokov ellentengernagy vezette Ladogai és az N. V. Antonov első osztályú kapitány parancsnoksága alatt álló Onyegai Katonai Flottillával, két egymást követő csapást mértek a finn hadseregre. A két front állományába mintegy 450 000 katona és tiszt, körülbelül 10 000 löveg és aknavető, több mint 800 harckocsi és rohamlöveg tartozott. Harcukat a levegőből Sz. D. Ribalcsenko tábornok 13. és I. M. Szokolov tábornok 7. légi hadseregének 1547 repülőgépe támogatta. A Balti Flotta és a tavi flottillák 500 közepes hajóval, torpedónaszáddal és egyéb naszáddal rendelkeztek. A tengeri flottának 530 repülőgépe volt.
A háború három éve alatt a finnek, kihasználva a nehezen megközelíthető természetes terepszakaszokat, tavakat, folyókat, mocsarakat, erdőségeket, erős védelmet építettek ki, amelyet 15 hadosztály és 6 dandár szállt meg. A csapatok 268 000 katonát és tisztet számláltak, 1930 löveggel és aknavetővel, 110 harckocsival és 248 repülőgéppel rendelkeztek. A Finn-öböl keleti részében és a tavak között az ellenfél 164 közepes hajót, ágyú-, torpedó- és egyéb naszádot és a tengeri repülőerők 100 gépét vethette harcba.
Június 10-én a Leningrádi Front csapatai erős tüzérségi és légi előkészítés után támadásba mentek át. Az ellenséges erődök megrohamozása sikerrel bontakozott ki. Már az első nap végén D. N. Guszev tábornok 21. hadseregének csapatai áttörték a finnek védelmének első övezetét. A következő napon a támadásba bekapcsolódtak az A. I. Cserepanov tábornok vezette 23. hadsereg magasabbegységei. A szárnyon a Ladogai Katonai Flottilla működött együtt velük. Június 11-én a főhadiszállás megparancsolta a Leningrádi Frontnak, hogy június 18—20-ra vegye birtokba Viborg körzetét.
Az ellenség elkeseredetten védekezett. Ámde a hozzáértőn és derekasan küzdő szovjet csapatok megtörték ellenállását, megkerülték erős védelmi csomópontjait, és biztosan törtek előre. A katonák helytállása és bátorsága sikerre vitte a harcot. Az 1309. páncéltörővadász tüzérezred lövegirányzója, V. R. Nyikolajev szakaszvezető nagy veszteségeket okozott az ellenségnek, kétszer is megsebesült, de nem hagyta el a csatateret, hanem tovább támogatta a lövészalegységek támadását. A Szovjetunió Hőse címmel tüntették ki. Hatalmas csapásokat mértek az ellenségre a 13. légi hadsereg és a flotta repülői, valamint a hajók tüzérsége is.
A front csapatai az ellenséget üldözve június 20-ra felszabadították Viborgot. Június végére és július elejére megtisztították az ellenségtől a Karéliai-földszoros északnyugati részét, és a Balti Flotta hajóival együtt elfoglalták a Viborgi-öböl összes szigeteit. Ez utóbbi feladat teljesítésébe a frontparancsnokság bevonta I. T. Korovnyikov tábornok 59. hadseregét is, amelyet a narvai irányból vetettek ide át.
A Leningrádi Fronttal szoros együttműködésben tervezték meg a Karéliai Front csapatainak támadását. K. A. Mereckov erről ezt írja: „Június 6-án T. F. Stikovot és engem felrendeltek a Kremlbe. Sztálin megmondta nekünk, hogy a leningrádiaknak át kell törniük a finn védelmi vonalat, de segíteni kell nekik. E célból a Karéliai Frontnak mielőbb szét kellene zúznia az ellenséges csapatok szviri-szortavalai csoportosítását. Az előkészítésre mindössze tíz napot kaptunk. A feladatot a főhadiszálláson A. M. Vaszilevszkij, G. K. Zsukov és A. I. Antonov részvételével dolgozták ki, akik ott voltak a megbeszélésen.”
S lám, megindult a támadás! A szovjet csapatok sikere a Karéliai-földszoroson megnehezítette a Karéliai Fronttal szemben védekező finnek helyzetét. A finn parancsnokság úgy határozott, hogy rejtve visszavonja csapatait a Szvir mögé, és kedvezőbb terepszakaszt foglal el. A szovjet felderítés idejében felfedte az ellenfél visszavonulását. Június 20-án A. N. Krutyikov tábornok 7. hadseregének csapatai megkezdték az üldözést, és kijutottak a Szvir déli partjára. A következő napon átkeltek a folyón. Az Onyega-tótól északra F. D. Gorelenko tábornok 32. hadseregének csapatai indítottak támadást. Erős csapásokat mértek az ellenségre a 7. légi hadsereg repülői. A finnek védelme összeomlott, és megkezdték a visszavonulást.
Hogy feltartóztassák a szovjet csapatokat, a finnek keményen ellenálltak a közbeeső terepszakaszokon, aláaknázták és szétrombolták az utakat, felrobbantották a hidakat, torlaszokat emeltek és egyéb akadályokat építettek. A szovjet csapatok azonban itt, az erdős-mocsaras terep nehéz viszonyai között is kitartóan nyomultak előre. Támadásukat meggyorsítandó, a Ladogai Katonai Flottilla a Tuloksza-folyó torkolatánál deszantot szállított partra az ellenség hátába – a 70. tengeri lövészdandárt. A finnek visszavonulási útja északnyugat felé el volt vágva. Az ellenség szakadatlan ellenlökésekkel próbálta megsemmisíteni a deszantot. Ám a tengerészek nem inogtak meg, állhatatosan és bátran az ellenség valamennyi csapását visszaverték. A kommunisták jártak elöl jó példával. Az ellenfél egyik ellenlökésének visszavetése közben az önálló páncéltörővadász tüzérhadosztály egy lövegének egész kezelőszemélyzete harcképtelenné vált. F. N. Hudanyin őrmester háromszor megsebesült, de nem hagyta ott a löveget. Vérző sebbel folytatta a tüzelést. Helytállásáért és bátorságáért a kommunista Hudanyin megkapta a Szovjetunió Hőse címet.
Az úttalan utakon, erdőkön, ingoványokon és tavakon át a front csapatai lassan, de szívósan nyomultak előre. Június 29-én a 7. hadsereg az Onyegai Katonai Flottilla hajóival együttműködve felszabadította Petrozavodszkot. Folytatva a támadást, a szovjet csapatok július második felében elérték a szovjet-finn határt.
Két front hadműveleteinek eredményeképp a szovjet csapatok súlyos vereséget mértek a finn hadseregre, felszabadították Karélia csaknem egész megszállt területét, megtisztították az ellenségtől a kirovi vasútvonalat és a fehér-tengeri-balti csatornát. A finnek további ellenállása értelmetlenné vált. A szovjet csapatok sikerei Belorussziában és a Baltikumban véglegesen kijózanították Finnország vezetőit. A kormány a néptömegek nyomására augusztus 25-én békét kért. Szeptember 4-én nyilatkozatot tett a hitlerista Németországgal való szakításról. Szeptember 19-én aláírták a fegyverszüneti megállapodást. A fasiszta Németország még egy szövetségesét sikerült kivezetni a háborúból.
A szovjet csapatok ebben a hadműveletben hatalmas lendülettel támadtak, és megmutatták, hogy tudnak bonyolult viszonyok között harctevékenységet folytatni. Több mint 93 000 embert tüntettek ki rendjelekkel és érdemérmekkel. 78 katona megkapta a Szovjetunió Hőse címet. Június 18-án L. A. Govorovnak, a Leningrádi Front parancsnokának a Szovjetunió marsallja rendfokozatot adományozták. A legfelsőbb főparancsnok négy alkalommal mondott köszönetet a Leningrádi és a Karéliai Front csapatainak, Moszkva pedig tüzérségi díszössztűzzel tisztelgett előttük. 132 magasabbegység és egység nyerte el a megtisztelő „Leningrádi”, „Viborgi” és „Petrozavodszki” nevet.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
– Balkezesek világnapja – Egy balkezeseket tömörítő amerikai szervezet kezdeményezésére 1992 óta minden év augusztus 13-án ünnepeljük a Föld népességének csaknem 15 százalékát kitevő balkezeseket
A balrad.ru ma az alábbi zenével köszönti az ünnepelteket és az olvasóit
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
(idézet: A polgárháború a Szovjetunióban 1918-1922 – (Rövid történet)
3
A külföldi intervenció és a polgárháború megszakította a békés alkotó munkát, amelyhez a szovjetköztársaság 1918 tavaszán hozzálátott. Most a párt és az egész munkásosztály minden erejét a frontnak szentelte. Az ország gazdaságát háborús vágányra terelték. A legfőbb gazdasági feladat az volt, hogy minden anyagi erőforrást a győzelem elérésére összpontosítsanak. Ehhez pedig a gazdasági irányítás centralizálására, a legszigorúbb számvitelre és ellenőrzésre, a termelésben vasfegyelemre, az élelmiszerkészletek megteremtésénél pedig hatalmas szervező munkára volt szükség. Másképp az állam nem láthatta volna el a hadsereget fegyverrel, ruhával, cipővel, nem élelmezhette volna a katonákat és a munkásokat.
Könnyű elképzelni, milyen bonyolult volt ez a feladat a polgárháború idején. A szocialista népgazdasági szektor akkor még igen gyenge lábon állt. Állami kézben voltak az ipari nagyüzemek, valamint a közlekedés. De ezeket a vállalatokat fájdalmasan érintette a tőkés időkből örökségül visszamaradt pusztulás, amelyet még fokozott a burzsoá ügynökök szabotázsa és kártevése. A közép- és a kisipar lényegében a magánkapitalista szektorhoz tartozott. Így álltak a dolgozók a városban. Még bonyolultabb volt a helyzet falun, ahol túlnyomó részben kisárutermelés uralkodott. A kisárutermelő parasztgazdaságok óceánjában kicsiny, gyér szigeteket alkottak az éppenhogy életre kelt kollektív gazdaságok és szovhozok. De ezek még igen gyengén dolgoztak, nem volt gépük, nem voltak tapasztalt szervezőik, sőt, híján voltak a legegyszerűbb gazdasági felszerelésnek és az igaerőnek is.
Ilyen körülmények között rendkívül nehéz volt nemcsak a népgazdaság fejlesztési terveinek elkészítése, de még annak számbavétele is, hogy mit termelnek, mi van tartalékban, s mi fordítható azonnal a legsürgősebb védelmi szükségletek kielégítésére.
A háború lángja pedig egyre terjedt. A front ágyút, lövedéket, puskát, köpenyt, kenyeret követelt. Az üzemeknek fémre, fűtőanyagra volt szükségük. A nehézipari központok munkásait elhagyta az erejük az állandó hiányos táplálkozás miatt.
Mindezek a körülmények több rendkívüli intézkedésre kényszerítették a pártot és a kormányt. Ezek az intézkedések együttesen a hadikommunizmus politikája néven ismertek.
Melyek voltak ezek az intézkedések?
A kormány mindenekelőtt államosította nemcsak a nagyipart, hanem a középüzemeket, sőt a kisipart is. Az ipari termelés irányítását szigorúan centralizálta, s a szovjethatalom gazdasági szerveinek kezében összpontosította. Ez lehetővé tette, hogy az ipari termelés összes eszközeit tervszerűen, a védelem szükségleteire használják fel.
A hadikommunizmus politikájának másik fontos összetevője a gabona-monopólium következetes megvalósítása, a gabonával folytatott magánkereskedelem eltiltása és a gabonafölöslegek kisajátítása volt. 1919 januárjában a szovjet kormány dekrétumot adott ki az állam javára elidegenítendő gabona- és takarmánymennyiségnek a termelő kormányzóságok közötti elosztásáról. A dekrétummal a következő rendszer lépett életbe: az állam meghatározta az ország céljaira szükséges gabona- és takarmánymennyiséget, s ezt szétosztva kirótta a termelő kormányzóságokra. Ezek pedig úgy szedték össze a rájuk eső részt, hogy szabott árakon kisajátították a parasztok gabonafölöslegét. Persze, a körülmények néha megkövetelték, hogy ne csak a fölösleget, hanem a gazdaságban szükséges készletek egy részét is elvegyék a parasztoktól. De erre — Lenin szavaival — azért volt szükség, hogy „megóvjuk a hadsereg harcképességét és megakadályozzuk az ipar teljes összeomlását”30. Lenin Művei. 32. köt. Szikra 1953. 307. old.*
Végül pedig a szovjet kormány bevezette az általános munkakötelezettséget. „Aki nem dolgozik, ne is egyék” — ennek az igazságos törvénynek a hatálya kivétel nélkül minden társadalmi osztályra kiterjedt. A burzsoázia bevonása a kötelező fizikai munkába lehetővé tette, hogy a munkásosztály tehermentesüljön számos másodrendű munkától, s erejét a front szükségleteinek közvetlen kielégítésére összpontosítsa.
A hadikommunizmus politikája nem következett szükségszerűen a szocialista forradalom és a szovjet állam jellegéből. Ez a politika átmeneti, rendkívüli intézkedés volt, amelyet az antant támadása kényszerített ki.
„A proletariátus helyes politikája — ha kisparaszti országban valósítja meg diktatúráját — a gabona becserélése a paraszt számára szükséges iparcikkekre”31 Ugyanott, 366. old.* — mutatott rá Lenin.
Az intervenció által teremtett hadihelyzet azonban megfosztotta a szovjet államot attól a lehetőségtől, hogy ilyen áruforgalmat fejlesszen ki a város és a falu között. Ezért a polgárháború és a külföldi intervenció súlyos viszonyai között a hadikommunizmus politikája volt az egyedüli célszerű politika, mivel ez biztosította az ország szűkös anyagi erőforrásainak mozgósítását és helyes felhasználását. A hadikommunizmus politikája révén a szovjethatalom leküzdhetetlen frontot és szilárd hátországot tudott teremteni.
Lenin leleplezte a mensevikeket és eszereket, akik provokációs kirohanásaikban hibául rótták fel a bolsevikoknak a hadikommunizmus politikáját, és kijelentette, hogy ezt a politikát érdemnek kell tekinteni. „Nem kevésbé fontos azonban — mutatott rá Lenin —, hogy tisztában legyünk ennek az érdemnek igazi mértékével. A »hadikommunizmust« a háború és a pusztulás kényszerítette ránk. A »hadikommunizmus« nem volt és nem is lehetett a proletariátus gazdasági feladatainak megfelelő politika. Ideiglenes rendszabály volt.”32 Ugyanott.*
A polgárháború időszakára alakult Munkás-Paraszt Honvédelmi Tanács állandóan napirenden tartotta a hadigazdálkodás megszervezésével, a hátország megszilárdításával, a front ellátásával összefüggő kérdéseket. 1918 őszén a Honvédelmi Tanács több fontos határozatban jelölte meg a hadiipar fejlesztésének útjait és eszközeit. A honvédelmi jelentőségű üzemeket például külön csoportba sorolták, s elsősorban ezt az üzemcsoportot látták el nyersanyaggal, fűtőanyaggal és felszereléssel. Ezeknek az üzemeknek a munkásai rendszerint mentesültek a katonai szolgálat alól, s felemelt élelmiszer-fejadagot kaptak.
1918 novemberében a vasútnál hadiállapotot léptettek életbe. A vasúti közlekedés munkája elsősorban a front által igényelt szállítások biztosítására irányult. Minden vasutast katonai szolgálatra behívott és beosztásában meghagyott személynek tekintettek. A közlekedési dolgozók minden egyes körzetben felelősséggel tartoztak a katonai szerelvények és szállítmányok legcsekélyebb késéséért, a mozdonyok és vasúti kocsik késedelmes átadásáért, a közlekedési balesetekért stb.
A vasút munkájának megjavításában nagy szerepük volt az ott létesített különleges politikai szerveknek.
A szovjet államvasutak a pályatestek rossz állapota és a gördülőanyag nagyfokú elhasználtsága ellenére is becsülettel végrehajtották harci feladataikat. Míg a napi teherforgalom 1919 januárjában 6679 vagon volt, márciusban elérte a napi 7585 vagont. A katonai teherszállítmányok mennyisége már 1919 januárjában napi 1686 vagont tett ki — ami akkoriban óriási eredménynek számított. A felszabadult területeken rendkívül gyorsan helyreállították a stratégiai szempontból fontos vasúti hidakat, így a szizranyi és a szimbirszki Volga-hidat stb.
1918 végén a szovjetköztársaság súlyos fűtőanyagválsággal küzdött. A bakui és a grozniji olajtelepek, valamint a Donyec-medence szénbányái az ellenség kezén voltak. Az arcvonal elvágta az embai olajtelepeket. Az üzemek és a közlekedés leállásának megelőzéséhez szigorú fűtőanyagtakarékosságra és új fűtőanyagforrások feltárására volt szükség. A kormány utasítása értelmében az üzemek tűzifával és tőzeggel való fűtésre rendezkedtek be. Minden üzemnek meg kellett szerveznie az önálló tűzifa-, illetve tőzegbeszerzést. Erre a célra külön erdőrészeket és tőzegbányákat bocsátottak az üzemek rendelkezésére. A munkások nekiláttak a fűtőanyag-beszerzésnek, s hősi erőfeszítéssel elérték, hogy az üzemek zavartalanul folytatták munkájukat.
Az ipari termelés valamennyi fajtája közül a legfontosabb a háború időszakában a fegyverek, lőszerek és különböző hadfelszerelési tárgyak előállítása volt. A szovjetköztársaság félig rombadőlt hadiipart kapott örökségül, elavult, elkopott berendezésekkel. Az ország fegyverkészlete kicsiny volt, ennek is jelentős részére az intervenciósok és a fehérgárdisták tették rá kezüket. Sok katonai felszerelést széthordták a régi hadsereg felbomlása idején.
1918 elején, a német imperialisták támadásának időszakában a petrográdi hadiipar egy részét át kellett költöztetni az ország belsejébe. (Petrográdban állították elő az első világháború éveiben az orosz hadsereg tüzérségi fegyverzetének mintegy 85 százalékát.) Az oroszországi hadiüzemeknek több mint fele az intervenciósok által megszállt területen volt. A fehérgárdisták elpusztították a szamárai, a szimbirszki és a kazányi robbanóanyag- és tölténygyárat, valamint az izsevszki fegyvergyárat.
Az üzemek felélesztése, termelékenységük emelése, az ellenség által elpusztított üzemek helyreállítása rendkívüli intézkedéseket követelt. A Honvédelmi Tanács határozata értelmében a hadiüzemekbe különleges felhatalmazással politikai biztosokat neveztek ki, s megerősítették a pártszervezeteket. Az üzemekben javult a pártpolitikai munka. A termelékenység emelése céljából bevezették a darabbérezést és a prémiumot, ezen belül a természetbeni juttatásokat is. Lenin javaslatára Petrográdból és más ipari központokból szakmunkásokat küldtek az izsevszki és a szimbirszki hadiüzem mielőbbi helyreállítására.
A párt szervező munkájának és a munkásosztály hősi erőfeszítéseinek eredményei csakhamar megmutatkoztak. Míg például a tulai üzemben 1918 júliusában alig több mint 8000 puskát gyártottak, 1919 februárjában a termelés elérte a 24 000 darabot. Felszabadulása után hamarosan helyreállították az izsevszki üzemet; 1919 januárjában itt 19 215, februárban 26 183, márciusban pedig már 27 667 puskát állítottak elő. A tulai üzem havi átlagos tölténytermelése 1918 novemberétől 1919-ig 13 200 000-ről 20 300 000 darabra emelkedett. 1918 végén a szimbirszki üzem is újra megkezdte a tölténygyártást. Innen 1919 januárjában 2,8 millió, februárban 3,2 millió töltény került ki, majd a továbbiakban a havi átlagtermelés 13,3 millióig emelkedett.
Lassan, de fokozatosan fejlődött a tüzérségi fegyverek termelése is. A szormovói, a permi, az izsori üzemben és a Putyilov-gyárban megszervezték a páncélvonatok és a páncélgépkocsik előállítását és javítását. A repülőgépgyárakban és műhelyekben ismét folyt a repülőgépek és a motorok szerelése és javítása.
A haditermelés megszervezésével párhuzamosan a szovjetköztársaságban a legszigorúbban számba vették a fegyvereket. 1918. december 10-én a Népbiztosok Tanácsa rendeletet adott ki a lakosságnál fellelhető fegyverek elkobzásáról. Ez 1919 március elejére mintegy 150 000 puskát, 8600 pisztolyt, 280 géppuskát és 70 millió töltényt eredményezett.
A szovjetország tehát óriási nehézségek leküzdése árán megszervezte haditermelését, és minden szükségessel ellátta a frontot a külső és a belső ellenforradalom legyőzése céljából.
A cári Oroszország az imperialista háború éveiben milliárdos kölcsönöket kapott a szövetségesektől hadseregének felfegyverzésére. Az angol, az amerikai és a francia tőkések segítették a cárt, hogy seregeit felszerelhesse, ruhával és cipővel elláthassa. Ennek ellenére az orosz katonák olykor puska helyett bottal mentek a frontra, kevés volt a fegyver és a lőszer.
A szovjetország egyetlen rubel kölcsönt, egyetlen puskát, egyetlen töltényt sem kapott külföldről. Azzal fegyverezte fel Vörös Hadseregét, amit maga elő tudott teremteni a párt és a kormány ügyes szervező munkája és annak a sokmillió munkásnak a titáni erőfeszítése jóvoltából, aki nem kímélte erejét, hogy a szocialista hazát bevehetetlen erőddé tegye. A szovjetországban megvolt az, ami nem volt és nem is lehetett meg egyetlen tőkésországban sem: a front és a hátország megbonthatatlan egysége.
Ez volt az oka annak, hogy a Vörös Hadsereg — minden hiány és fogyatkozás, a rettenetes gazdasági romlás ellenére — már 1919 elején sem volt rosszabbul felszerelve a volt cári orosz hadseregnél.
Így például a Vörös Hadsereg minden egyes lövészhadosztályának fegyverzetéhez a puskákon kívül átlagosan mintegy 200 géppuska és 46 tüzérségi löveg tartozott. Ez a szükségesnél jóval kevesebb volt, de a szovjet lövészhadosztályok legtöbbje még így is több géppuskával harcolt, mint a cári hadosztályok az első világháború elején. A hadsereg felszereléséhez tartozott több mint 1000 erődítménytüzérségi löveg és 138 különleges rendeltetésű nehéztüzérségi löveg. 1918 végére 59 repülőköteléke volt mintegy 350 repülőgéppel, valamint 29 léghajóköteléke. 1919. március 15-i adatok szerint a harcoló alakulatoknál 45 páncélos kötelék működött 116 páncélgépkocsival s 60 páncélozott, bombabiztos vonattal és páncélkocsira szerelt lövegállással. Megkezdődött a lovassági kötelékek felállítása, egészen lovashadosztályi szintig. S a Vörös Hadsereg néhány műszaki és egyéb különleges alakulattal is rendelkezett.
A szovjetköztársaság döntő ütközetekre készült. A nép életének háborús vágányra terelése, a front és a hátország erőfeszítéseinek egyesítése biztos záloga volt az elkövetkező győzelmeknek.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
– A fiatalok világnapja – International Youth Day, nem azonos a katolikus egyházban ünnepelt ifjúsági világnappal, amelyet minden évben virágvasárnapon tartanak
– Zimbabwe: a honvédő erők napja
– Thaiföld: anyák napja és a jelenlegi királyné, Szirikit születésnapja
A balrad.ru ma az alábbi zenével köszönti az ünnepelteket és az olvasóit
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
