Szanyi Tibor: Hamarosan bemutatjuk az ISZOMM Kádár János-tervét
Az ISZOMM szeptember 11-én Budapesten megrendezi a Munkás büszkeség napját. Ezen az eseményen ismertetik a párt Kádár János-tervét, vagyis „a szociális felemelkedés programját” – jelentette ki Szanyi Tibor.
A párt miniszterelnök-jelöltje sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: az ellenzéki összefogáson belüli vitáknak az az oka, hogy az abban részt vevő pártok nincsenek azonos platformon. Márpedig előválasztást az azonos platformon elhelyezkedő erők között szokás rendezni. Ezzel szemben az ISZOMM pont arra büszke, hogy egy nagyon világos baloldali elkötelezettségű programmal rendelkezik – írja az MTI.
Szanyi szerint „azok a pártok, akiknél baloldali szavazók vannak, ők bitorolják a mi szavazatainkat” – jegyezte meg, majd hozzátette: minden baloldali politikust várnak a soraikba.
Az eseményen bemutatták Szöllősi Istvánnét, az ISZOMM Budapest 3. számú választókerületi jelöltjét és Dorogi Gyulát, a párt szigetszentmiklósi jelöltjét is, mindketten felszólaltak.
Szöllősi Istvánné felszólította a „magukat ellenzékinek tartó” pártokat, hogy nyilvánosan szakítsanak meg minden kapcsolatot a Jobbikkal. „Pillanatnyi előnyökért nem kötünk alkut és szövetséget a nácikkal” – fogalmazott.
Dorogi Gyula pedig azt hangsúlyozta: számára vérlázító, hogy az ellenzéki összefogás pártjai baloldalinak nevezik magukat, mert egy olyan koalíció, ami „a nácikat” a sorai között tudja, nem lehet baloldali.
(atv)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: Hááát…- volna néhány hozzáfűzni valónk Szanyi kapitány CSAK RÉSZIGAZSÁGOKAT TARTALMAZÓ kifakadásához.
Először is: „Hová lett a visszapillantó tükör?”
Aztán pedig: Szép dolog ez a „Kádár János terv”, de ez így csak szépségflastrom lehet! Ami csak elfedi a valós problémákat, de meg nem oldja.
Először is el kell távolítani még a hatalom közeléből is a vajdát és bandáját!
EZ PEDIG CSAK A LEHETŐ LEGSZÉLESEBB ÖSSZEFOGÁSSAL SIKERÜLHET!
Evégből pedig félre kell(ene) tenni az ellentéteket! A cél szentesíti az eszközt!
A döbrögista tákolmány szemétre vetésével egyidejűleg a Köztársasági Alkotmány újbóli hatályba helyezésével, új társadalmi struktúra kialakításával, széleskörű diplomáciai egyeztetésekkel (ÚJRATÁRGYALNI A SZÖVETSÉGI RENDSZEREKBEN VALÓ TAGSÁGUNK FELTÉTELEIT), elő kell(ene) készíteni az ÚJ RENDSZERVÁLTÁST! Ami eredményezné az Új Magyar Népköztársaság létrejöttét, egy AKTUALIZÁLT népköztársasági Alkotmánnyal. Ami mentén elkezdődhet(ne) egy új, igazságos társadalom, és az annak helyet adó ORSZÁG – ÚJ MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG – ki – és felépítése!
No akkor – ha mindezek a feltételek adottak lesznek! – jöhet a „Kádár János terv”!
Az Ügyészség 200.000 forintra büntette a hagyományőrző munkásőrök vezetőjét, az indoklás szerint azért, mert “önkényuralmi rendszert” népszerűsítenek tevékenységükkel.
Juhász Norbert a Munkások Újságának elmondta, hogy a megalázó eljárás egészét becstelennek és hazugnak tartja. Majd egy éven át tartották lefoglalva számítógépét, azt tüzetesen átvizsgálták, természetesen azonban “törvénytelennek” minősíthető tartalmat nem találtak, de ennek ellenére is találtak jogi kiskaput amire hivatkozva megbüntethették. A kérdésre, hogy indul-e szolidaritási adománygyűjtés, Juhász azt a választ adta, hogy a bírságot kifizeti, bár nem azért dolgozik keményen, nem azért gazdálkodik, hogy jövedelmét ilyen dolgokra költse, tehát a bírság kifizetésére külön gyűjtést nem indítanak. Az eljáró ügyésznő leveléből az is kiderült, hogy amennyiben nem fizetik meg a bírságot, 200 napnyi börtönbüntetésre számíthat Juhász Norbert.
A Hagyományőrző Munkásőr Társulás vezetője az eset kapcsán annak is hangot adott, hogy nagyon csalódott és mivel heves megyei illetőségű volt az eljáró ügyésznő, ezért a kivitelezés alatt álló, várhatóan turisztikai vonzerőt is jelentő Munkásőr Múzeumot másik megyében fogják létrehozni, valószínűleg Edelényben.
Az Ügyészség eljárása már csak azért is meglepő, mert számtalan irredenta és fasiszta hagyományokat büszkén felvállaló félkatonai jelleggel működő civil szervezet van az országban, amelyek minden ügyészségi aggály nélkül végezhetik egy valóban önkényuralmi és néppusztító rendszer népszerűsítését. Gondoljunk csak arra, hogy minden évben sporttúrának álcázva zajlik a második világháborúban az ostromlott fővárosból kitörni próbáló nácikra, nyilasokra és velük együtt harcoló katonákra, mint hősökre való emlékezés.
Juhász Norbert, a hagyományőrző munkásőrök vezetője a Munkások Újságának beszélt arról is, hogy a Munkásőr Múzeum létesítéséhez adományokat gyűjtenek. Álláspontjuk szerint igenis fontos társadalmi küldetés, hogy létezzen egy hely az országban, ahol megtekinthetőek a szervezet működésével kapcsolatos relikviák, ahol az érdeklődők a ma uralkodó antikommunista propaganda hazugságaitól mentesen megismerhetik az 1957 és 1989 között működő Munkásőrség mindennapjait.
A Facebookon megjelent felhívásból idézünk (TELJES POSZT ITT OLVASHATÓ: KLIKK)
Társaságunk korábbi tervei szerint, annak legnagyobb szabású vállalkozása a Munkásőrség Történeti Múzeum, mely változatlanul ebben a státuszban foglal helyet célkitűzéseink között napjainkban is. Azonban az elmúlt időszakban Magyarország Ügyészsége, és a szinte annak kézi vezérlésével irányított hatóságok folyamatosan vegzáltak minket, gátolták munkánkat, súlyos pénzbírságokkal, munkaeszközök elkobzásával, s azoknak közel 12 hónapon át való visszatartásával stb. Így képtelenné váltunk a tárlat 2021. novemberére ütemezett megnyitójának határidejét tartani. A folyamatos támadások, a komplex lejárató hadjárat következtében Társaságunk pénzügyi gazdálkodása megroppant, több nagyvonalú támogatónk elállt a további, és korábbról beígért anyagi, erkölcsi, tárgyi segítségnyújtástól. Ebben a súlyos helyzetben az Országos Parancsnokság számára, az egyedüli mód, ha a megmaradt szerény létszámú tagságához, s a viszonylag szélesebb körű szimpatizánsi rétegéhez fordul. Hozzátok fordulunk segítségért. Hívjuk a ma még köztünk lévő veterán elvtársakat, az egykori testület alapító tagjait, s a későbbi több mint 3 évtizedben szolgáltakat! Hívjuk a megannyi munkásőr hozzátartozót, akiknek drága felmenőjük emléke, aki egy jobb, és emberhez méltóbb korban az egész társadalom javát szolgálta esküjéhez híven, s utódai készek tenni azért hogy ezt az emléket ne mocskolhassa többé akadály nélkül, becstelen módon a központi politikai akarat. Hívunk Mindannyiótokat akik az elmúlt évek során kitüntettetek bennünket figyelmetekkel, s többetek a támogatás igen sokféle módjával. Az Országos Parancsnokság ma délutáni határozata értelmében, a Hagyományőrző Munkásőr Társaság pénzbeli adománygyűjtésbe kezd. A célunk, hatmillió Forint összegyűjtése 2022. szeptember 1. határidőre. Ezen 6.000.000 Ft összeg teljes mértékben lefedi azokat a költségeket melyekre a Munkásőrség Történeti Múzeum létrehozásához Társaságunknak szüksége van.
(idézet: A polgárháború a Szovjetunióban 1918-1922 – (Rövid történet)
FEJEZET
„Óriási győzelmeket arattunk”
A nemzetközi küzdőtéren
Ha rápillantunk a szovjetországot 1918 nyarán ábrázoló térképre, és összehasonlítjuk az 1919 tavaszival, világossá válik, mily nagyok voltak a munkás-paraszt hatalom győzelmei. 1918 nyarán a német császári seregek megszállva tartották Ukrajnát, Belorussziját, a Baltikumot és a pszkovi kormányzóság egy részét. Keleten Kazányig és Szimbirszkig terjedt az antant által megvásárolt fehércsehek uralma. Délen kozáklázadások lángja lobogott. Arhangelszkiben angol—francia intervenciósok szálltak partra, s nehéz volt akkoriban megmondani, milyen méretet ölthet a harc északon.
1919 márciusára a helyzet teljesen megváltozott. Ukrajna, Belorusszija, Lettország és javarészben Litvánia városai és falvai felett győzelmesen lengett a vörös zászló. Keleten az ellenséget messzire űzték a Volgától. Súlyos vereségeket szenvedtek délen Krasznov és Gyenyikin fehér seregei, északon pedig az intervenciós csapatok.
„A szocialista köztársaság hallatlan erőfeszítéseket tesz, áldozatokat hoz és győzelmeket arat … hallatlanul kiterjeszkedtünk, óriási győzelmeket arattunk”1Lenin Művei. 29 köt. 54. old.* — mondotta Lenin 1919 áprilisában.
Az ország belső helyzete is megszilárdult. 1918 nyarán a középparasztság még ingadozott a szovjethatalom és a burzsoázia között. Azóta megváltozott a helyzet. A középparaszt, aki nehéz és gyötrelmes politikai iskolát járt ki, a szovjethatalom felé fordult, tevékenyen támogatta azt, és védelmére kelt. A szovjethatalom ereje mérhetetlenül megnőtt.
1918 nyarán a Vörös Hadsereg még csak kialakulóban volt. A csapatok állapotára erősen rányomták bélyegüket az önkéntesség időszakának negatív vonásai, még erősen hatottak a partizánkodás maradványai. S a szovjet csapatok létszámban is gyengék voltak. 1919 tavaszára a szovjetköztársaság erős reguláris hadsereget szervezett, amely egyik vereséget a másik után mérte a német megszállókra, az antant-intervenciósokra és a fehérgárdista tábornokokra.
1919 tavaszára a szovjet hatóságok háborús vágányra terelték az ország életét. Megszervezték a haditermelést, megszilárdult a fegyelem az iparban, emelkedett a munka termelékenysége. A hadikommunizmus politikája meghozta első eredményeit. A szovjetköztársaságot harci készültségbe helyezték.
S jóllehet a világ imperialistái igyekeztek politikailag elszigetelni Szovjet-Oroszországot, és a szocialista állam akkoriban csaknem valamennyi tőkés hatalommal hadiállapotban volt, a szovjet kormány aktív békepolitikát folytatott, s nemegyszer fordult békeajánlattal az antant-országok kormányaihoz és népeihez. „… Figyelmünk és minden erőfeszítésünk arra irányult — mutatott rá Lenin —, hogy a tőkésországokkal való háború állapotáról áttérjünk a békés kapcsolatokra, a kereskedelmi kapcsolatokra.”2Lenin Művei. 32. köt. 184. old.*
augusztus 6-án az OSZSZSZK kormánya békeajánlattal fordult Poole moszkvai amerikai konzulhoz, október 24-én pedig Wilson elnökhöz. Novemberben többször is ajánlott békét a szovjet kormány: november 3-án valamennyi antant-kormánynak, 6-án pedig a Szovjet-Oroszország ellen hadat viselő országok kormányainak. 1919. január 12-én a szovjethatalom ismét az amerikai kormányhoz fordult, majd január 17-én az angol, a francia, az amerikai, a japán és az olasz kormányhoz juttatott el béke javaslatokat. Az antant-imperialisták sem ezekre, sem a későbbi békeajánlatokra nem válaszoltak. Ez érthető is. Az amerikai, az angol, a francia, az olasz és a japán kormánykörök korántsem törekedtek békére Szovjet-Oroszországgal. Ellenkezőleg, hadüzenet nélkül hadműveleteket indítottak ellene, és nem szándékoztak megszüntetni a harcot, amíg a szovjethatalom fennáll.
A szovjet békejavaslatok azonban nagy hatással voltak a néptömegekre. Ezért az imperialista kormányok különféle politikai cselfogásokhoz folyamodtak, hogy gyengítsék a szovjet állam békepolitikájának forradalmasító hatását és igazolják az intervenciót. Az imperialista államfők úgy tettek, mintha buzgó hívei lennének a békének és az „orosz kérdés” „igazságos” megoldásának. Erről sok hamis, képmutató beszéd hangzott el, és ugyanannyi hasonló fajta dokumentum látott napvilágot. S közben a demagógia leple alatt újabb tervek születtek Oroszország leigázására.
Egy évvel azután, hogy Wilson meghirdette nevezetes 14 pontját, az általa vezetett amerikai küldöttség már Oroszország felosztásának kész tervével érkezett a párizsi békekonferenciára. E terv értelmében az egész Baltikumot, Belorussziját, Ukrajnát, a Kaukázust, Szibériát és a közép-ázsiai területeket elszakították volna Oroszországtól. „Oroszország — állapítja meg az amerikaiak terve — nagy, természettől határolt térségekre osztható fel, s minden ilyen térségnek megvan a sajátos gazdasági élete, de egyik sem elég önálló ahhoz, hogy erős államot alkosson … Ha a bolsevik kormány hatalmon marad és jelenlegi politikáját folytatja, amikor az oroszországi területi kérdések a békekonferencián megoldódnak, nem marad más hátra, mint a nem orosz nemzetiségek függetlenségének elismerése és a köztük levő határok megállapítása.”3D. N. Miller: My Diary at the Conference of Paris. IV. köt. New York 1924—1926. 219—220. old.*
A többi nagyhatalom küldöttsége támogatta Párizsban Oroszország szétdarabolásának amerikai tervét. Lloyd- George angol miniszterelnök például azt írta, hogy „… az egységes Oroszország fenyegeti Európát … Grúziának, Azerbajdzsánnak, Besszarábiának, Ukrajnának, a balti államoknak, Finnországnak és talán Szibériának is függetlennek kell lennie”4. FRUS 1919. Russia. Washington 1937. 126. old.*
Ez rejlett hát a wilsoni 14 pont és a párizsi konferencián elhangzott beszédek „demokratikus” felszíne alatt.
Az antant-vezetőknek álcázniuk kellett azt a szándékukat, hogy tovább folytatják az intervenciót és szítják a polgárháborút Oroszországban. Evégből ravasz politikai cselfogásokhoz folyamodtak. Ilyen cselfogás volt az a javaslat, hogy üljön össze egy külön konferencia az oroszországi polgárháború megszüntetése ügyében. Néhány nappal a párizsi konferencia megnyitása után Wilson a szövetségesek nevében javasolta valamennyi oroszországi „ellenségeskedő csoportnak”, hogy kössenek fegyverszünetet és küldjék el képviselőiket a márvány-tengeri Herceg-szigeteken tartandó értekezletre, hogy ott „az oroszországi béke megteremtéséről” tárgyaljanak a szövetségesekkel. Ez a javaslat személytelen volt, s nem közvetlenül a szovjet kormányhoz intézték.
Vajon miért volt szüksége Wilsonnak és az imperialistáknak a herceg-szigeti konferenciára? Remélték, hogy a szovjet kormány nem fogadja el a meghívást, s ez esetben reá háríthatják a felelősséget a hadműveletek folytatásáért, azt állíthatják, hogy a bolsevikok szítják a háborút. De az imperialisták azt a lehetőséget is számításba vették, hogy a szovjet kormány beleegyezik a tárgyalásokba. Ebben az esetben előzetes fegyverszünetet követeltek volna az oroszországi fronton, s ezt arra használták volna fel, hogy a fehérgárdista seregeket nagyobb szabású hadműveletekre készítsék elő.
Ez volt Wilson „békejavaslatainak” valódi célja.
Az Egyesült Államok és a többi imperialista ország nem a béketárgyalások, hanem a szovjetköztársaság elleni engesztelhetetlen harc politikáját folytatta. Jellemző erre az a nyilatkozat, amelyet Wilson 1918. december 10-én, vagyis három nappal a párizsi konferenciára való elutazása előtt tett. „Ha ügyünk balsikerrel jár — mondotta az elnök —, megvalósulásra kényszerítjük … A bolsevizmus mérge csak azért terjedt el ilyen gyorsan, mert tiltakozás a világot kormányzó rendszer ellen. Most az a kötelességünk, hogy megvédjük a konferencián az új rendet, lehetőleg jóval, de ha szükséges — rosszal.”5R. S. Baker. Woodrow Wilson, a világháború és a versailles-i béke. Moszkva—Petrográd 1923. 42. old.* Ami a „jót” illeti, erre kezdettől fogva nem számított sem Wilson, sem Lloyd-George, sem Clemenceau. Az ő szándékuk az volt, hogy továbbra is rosszal, azaz intervencióval, terrorral, háború szításával védelmezzék a kapitalizmust.
A szovjet kormány világosan látta a herceg-szigeti konferencia összehívásáról szóló javaslat igazi célját, mégis hajlandó volt részt venni a konferencián, hogy nemzetközi szószékül használhassa fel az intervenciósok leleplezésére. Am a herceg-szigeti konferencia tervének kiagyalói sietve visszavonták saját javaslatukat. Ráébredtek, hogy ez a fegyver visszafelé is elsülhet.
A szovjet állam aktív békeharca, a szocialista társadalom építésében elért első sikerei és a polgárháború arcvonalain aratott győzelmei óriási hatással voltak a nemzetközi munkásmozgalomra.
Az imperialista táborban nagy változások történtek 1918 végén és 1919 elején. Az antant-katonák lázongtak az oroszországi frontokon. Az imperialista hadsereg megbízhatatlannak bizonyult. S az imperialista hátország is erősen recsegett-ropogott.
Az 1918-as év a forradalmi megrázkódtatások esztendeje volt a tőkés Európában. Így nyilvánult meg legközvetlenebbül az oroszországi proletárforradalom győzelmének hatása. Novemberben polgári demokratikus forradalom ment végbe Németországban, a Hohenzollern-monarchia megbukott. A német forradalom történetének dicsőséges lapja volt a bajorországi tanácshatalom megteremtése és több mint fél hónapos fennállása.
Az Osztrák—Magyar Birodalmat is hatalmas forradalmi események rázkódtatták meg. 1918 végén összeomlott a Habsburg-császárság, az egyik legrégibb európai monarchia. Helyén önálló burzsoá köztársaságok alakultak: Ausztria, Magyarország és Csehszlovákia. 1919. március 21-én Budapesten a munkások és a katonák a kommunisták vezetésével megdöntötték a burzsoá hatalmat, és kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot.
A forradalmi mozgalom nőttön-nőtt, hullámai az antant-országokra is kiterjedtek. 1918. december 6-án a „The Call”, a Brit Szocialista Párt lapja a brit munkásokhoz intézett felhívásában a következőket írta: „Az oroszországi munkások és parasztok … megszabadultak az elhájasodott, aranyban fürdő élősködőktől, akik emberemlékezet óta fosztogatták és elnyomták őket. Ugyanezt kell tenniük a brit munkásoknak is … Kockáztatnunk, kockáztatnunk és ismét csak kockáztatnunk kell. Kockáztatnunk kell azért, hogy felvonjuk a vörös zászlót, az emberiség felszabadításának zászlaját.”6 The Call, 1918. december 6.*
Az angliai népmozgalom egyik legfőbb jelszava ez volt: „El a kezekkel Oroszországtól!” A munkásosztállyal együtt az értelmiség haladó rétege, sőt, a kispolgárság egy része is küzdött a szovjet-oroszországi intervenció ellen. Az „El a kezekkel Oroszországtól!” jelszóval megindult mozgalom csakhamar szervezett formát öltött. 1919 januárjában összeült Londonban a mozgalom első országos konferenciája, s megválasztotta az országos vezetőséget, amelynek tagjai Albert Inkpin, Sylvia Pankhurst és Harry Pollitt lettek. Január 18-án egy londoni tömeggyűlésen, amelyen sok más város képviselői is részt vettek, a dolgozók általános sztrájkkal fenyegetőzve követelték, hogy haladéktalanul szüntessék meg a szovjetköztársaság elleni harcot.
A kormány szovjetellenes politikája nyomán támadt felháborodás a Szovjet-Oroszország határain kívül állomásozó brit fegyveres erőket is magával ragadta. 1919 januárjában zendülés tört ki az angol hadiflotta „Queen Elisabeth” nevű vezérhajóján. A zendülés csakhamar átterjedt egy másik hajóra — a „Keelnside”-re — is. A hajó legénysége kitűzte a vörös zászlót és kereken megtagadta az engedelmességet, amikor parancsot kapott, hogy fusson ki a Balti-tengerre. Sok angol város — Glasgow, Dover, Brighton stb. — helyőrségeinek katonái is elégedetlenkedni kezdtek.
Az angol proletariátus mozgalmát hamarosan más országok közvéleménye is átvette. Az eszmét, amelyért az orosz forradalom harcolt, magukévá tették a világ dolgozói.
Franciaországban is forradalmi mozgalom bontakozott ki. A munkások országszerte gyűléséken és tüntetéseken követelték, hogy szüntessék meg az orosz nép ügyeibe való beavatkozást. Jacques Sadoul, az ismert francia kommunista, 1918 novemberében a francia néphez intézett egyik felhívásában így írt: „… A dicsőséges francia proletariátus méltó lesz nagy múltjához. Nem engedi meg, hogy a nép kizsákmányolói és a megalkuvók feltartóztassák a forradalmi mozgalmat. Elvtársak! Le a kompromisszumokkal! A forradalmat győzelemre kell vinnünk a kapitalista burzsoáziával szemben. A burzsoáziával nem haladhatunk egy úton. A francia munkások és parasztok vegyék kezükbe az egész politikai és gazdasági hatalmat.”7 Pravda, 1918. november 16.* A sztrájkok és a tüntetések során a dolgozóknak ez volt a jelszavuk: „Le a szovjet-oroszországi intervencióval!”, „Le a Clemenceau- kormánnyal!”, „Éljen Lenin!” A francia munkások között növekedett a szocialista párt forradalmi szárnyának befolyása. (Később ebből alakult ki a Francia Kommunista Párt.) A baloldali szocialistákon kívül forradalmi álláspontot képviselt a Francia Hadviseltek Köztársasági Szövetsége, amely harcolt a békéért és védelmére kelt Szovjeté Oroszországnak. A szövetség élén Henri Barbusse, Paul Vaillant-Couturier és Raymond Lefebvre, tekintélyes forradalmár írók álltak.
Tevékenyen támogatta Szovjet-Oroszországot az olasz proletariátus is. Az olasz dolgozók tömeggyűlésekről küldték üdvözletüket az orosz munkásoknak és parasztoknak, s követelték a szovjetország elleni intervenció haladéktalan megszüntetését. Az észak-olaszországi szocialisták 1918. december 29-i értekezletének határozata, amely „A csapatoknak Oroszországból való haladéktalan kivonásáért, a proletárdiktatúráért” címet viseli, leszögezte: „… A megmozdulások mindig arra irányuljanak, hogy minél hamarabb elérjük »Szocialista köztársaság, proletárdiktatúra« elnevezésű mozgalmunk legfőbb céljait.”8 Voproszi isztoriji KPSZSZ, 1957. 2. sz. 120—121. old.*
Az Egyesült Államokban is kibontakozott az „El a kezekkel Szovjet-Oroszországtól!” mozgalom. Élén baloldali szocialista szervezetek — a Szocialista Propaganda-Szövetség és Szovjet-Oroszország Barátainak Szövetsége — állottak. Különösen Seattle-ben, Portlandben, Baltimore-ban és még sok más amerikai nagyvárosban zajlottak le hatalmas intervenció-ellenes megmozdulások. A mozgalom lendülete alaposan ráijesztett a sok fehérgárdista megbízottra és ügynökre, akik bőséges adományokat kaptak a Wall-Street-i „amerikai nagybácsiktól” Kolcsak, Gyenyikin és Jugyenyics seregei számára. Bogojavlenszkij, a Kolcsak-kormány „főkonzulja” például ilyen rémült hangon számolt be 1919 februárjában a seattle-i eseményekről: „A munkások sztrájkmozgalma Seattle-ben és az Egyesült Államok észak-nyugati részének más városaiban kifejezetten bolsevik jellegű, s ahogy maguk az amerikaiak mondják, nem egyéb, mint forradalom, vagy legalábbis egy forradalom kezdete … Az utóbbi időben a munkások itt egytől egyig bolsevikká váltak … A bolsevikok Amerikában is legalább úgy megmutatkoznak majd, mint Oroszországban. S már kezdenek is mutatkozni, mint ezt Seattle-ben, Montanában és másutt látjuk.”9 CGAOR. 200 fólió. 7. opus. 147. ügyir. 55—59. old.*
Egy másik amerikai fehérgárdista ügynök, az úgynevezett „északi területek kormányának” megbízottja a következőket jelentette: „A szocialista párt (az amerikai. — Szerk.) kezdettől fogva ellenzi, hogy csapatokat küldjenek Oroszországba, s a már Oroszországban levő csapatok haladéktalan visszavonását követeli. A párt abból a feltevésből indul ki, hogy Oroszország ma szocialista állam, s így az a segítség, amelyet az amerikaiak és a szövetségesek Oroszország egyes részeinek nyújtanak, az »ellenforradalmárok« malmára hajtja a vizet … A napokban megalakult Munkáspárt első szervezési kongresszusán szintén az Oroszországban harcoló amerikai csapatok visszavonása mellett foglalt állást. A Munkáspárt hangja különösen figyelemre méltó, mert ez a párt annak eredményeképpen jött létre, hogy bomlás indult meg az amerikai szocialista pártban, amelynek többsége az orosz bolsevizmus elveit vallja.”10 Együtt a világ dolgozóival. 155 old.*
A Szovjet-Oroszország támogatására megindult, s az egész tőkés világot átfogó nagyszabású mozgalom fényes megnyilvánulása volt a proletár nemzetköziségnek és a dolgozók erősödő nemzetközi szolidaritásának. „Az orosz munkásnak az adott erkölcsi erőt — mondotta Lenin —, hogy ebben a harcban felismerte, érezte, érzékelte valamennyi fejlett európai ország proletariátusának segítségét, támogatását.”11Lenin Művei. 32. köt. 291. old.*
A tőkés világ dolgozóinak Szovjet-Oroszország támogatásáért elindított mozgalma és saját burzsoáziája ellen irányuló forradalmi megmozdulásai ingataggá és megbízhatatlanná tették az antant hátországát. Az arcátlan, leplezetlen intervenció politikájának mindinkább bealkonyult.
A nemzetközi forradalmi munkásmozgalom nagy jelentőségű eseménye volt a III. Kommunista Internacionálé megalakulása. 1919 márciusában harminc európai, amerikai és ázsiai fiatal kommunista és baloldali szocialista párt és csoport képviselői egybegyűltek Moszkvában, s a Szovjetország fővárosában Lenin elnökletével megnyílt a Kommunista Internacionálé alakuló kongresszusa. Így jött létre a Komintern, amelynek nagy szerepe volt a világ különböző nemzetiségű proletárjainak egybekovácsolásában, abban, hogy a munkásosztály szervezett erővé vált az opportunizmus elleni nemzetközi méretű harcban. A Komintern megalakulása a nemzetközi proletártömegek nagy vívmánya volt.
Az imperialisták mindent megtettek, hogy elfojtsák a forradalmi proletármozgalmat. Minden eszközt felhasználtak a forradalom elleni harcra, a rendőrterrortól kezdve a körmönfont provokációkig és a munkásosztály egységének megbontására irányuló demagóg propagandáig. A jobboldali szocialista vezetők lázas tevékenységet fejtettek ki. A különböző proletárszervezetek vezetésébe beférkőzve, belülről bomlasztották a munkásmozgalmat. A burzsoázia ügynökei elferdítették a marxista—leninista elmélet alaptételeit, hogy ily módon eltérítsék a munkásosztályt a forradalmi harctól, meggyőzzék a tőkés rend örökkévalóságáról. De minden igyekezetük meddő volt. A forradalmi megmozdulások hulláma, amelyet a Nagy Október idézett elő, tovább terjedt.
„Mindenki tudta — sőt: mindenki látta, érezte, érzékelte, ki-ki saját országa tapasztalatain —, hogy erős lendülettel megindult egy új, a világon eddig példátlan erejű és mélységű proletármozgalom, hogy ezt a mozgalmat nem lehet beszorítani semmiféle régi keretbe, hogy ezt a mozgalmat nem képesek feltartóztatni sem a szűklátókörű zugpolitika nagymesterei, sem az angol—amerikai »demokratikus« kapitalizmus olyan világpolitikai tapasztalatokkal rendelkező vén rókái, mint Lloyd-George és Wilson, sem a minden hájjal megkent Hendersonok, Renaudelek, Brantingok és a szociálsovinizmus többi lovagja.”12Lenin Művei. 28. köt. 503. old.*
A néptömegek nagyszabású forradalmi mozgalma, az európai és az amerikai haladó közvéleménynek Szovjet-Oroszország támogatására irányuló akciói aláásták az imperializmus erejét, és megszilárdították a szovjet állam nemzetközi pozícióit.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
A balrad.ru ma az alábbi zenével köszönti az ünnepelteket és az olvasóit
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
A magyarok 60 százaléka nem támogatja magyar katonák külföldre küldését – áll az Országgyűlés Hivatalának 2020. októberi kimutatásában. A honvédjeink külföldre vezénylését ellenzők aránya vélhetően nem csökkent az Egyesült Államok és a NATO afganisztáni csődjével – írja a Magyar Békekör.
Noha a támogatók aránya mindössze 25,8 százalékos, „nemtudommal” pedig 13,2 százaléka felelt, annak dacára is csaknem ezerre tehető az idegenbe vezényelt katonáink száma, hogy Afganisztánból kivonultunk.
Katonáink 60 százaléka NATO-vezénylésű missziókban vesz részt Koszovóban és Irakban. Irakban ugyan „nemzetközi koalíció” keretében vagyunk jelen, de az elnevezés nem változtat a lényegen. Mint ahogyan az Európai Unió zászlaja alatt vállalt grúziai, bosznia-hercegovinai, mali, és földközi-tengeri jelenlétünk sem. Hiszen az EU 27 tagja közül csak hat nem NATO-tag.
Külföldi katonai szerepeink közül csak azok számítanak nemzetközi jogilag „tisztának”, amelyekre az ENSZ Biztonsági Tanácsa adott felhatalmazást. Ilyen felhatalmazással teszünk eleget békefenntartói küldetésnek Cipruson, Nyugat-Szaharában és Libanonban. A világszervezet felkérésének azért kell eleget tennünk, mert ENSZ-tagságunkkal (1955) vállaltuk, hogy a BT felszólítására fegyveres erőt bocsátunk a világszervezet rendelkezésére a nemzetközi béke és biztonság fenntartásához. A II. világháború után keletkezett nemzetközi jogrend értelmében az ENSZ Biztonsági Tanácsának kizárólagos joga olyan katonai műveleteket foganatosítani, amelyeket a nemzetközi béke és biztonság fenntartásához, vagy helyreállításához szükségeseknek ítél. Ezt a jogát senkire, semmilyen körülmények között sem ruházhatja át, legfeljebb felkérhet másokat, elsősorban regionális szervezeteket, hogy az Alapokmány szellemében, és a BT instrukciói, valamint vezérkari bizottságának fennhatósága alatt eljárjon.
Ez azt jelenti, hogy a magyar kormányok nem kaptak ENSZ-felhatalmazást arra, hogy katonákat küldjenek Afganisztánba és Irakba. Hiszen Afganisztán 2001. évi, és Irak 2003. évi amerikai elözönlése nemzetközileg jogellenes volt. A Biztonsági Tanácsnak joga van ugyan olyan regionális szervezeteket felkérni a béke fegyveres erővel történő helyreállítására, mint amilyen a NATO, ám a BT erre nem kérte fel az Észak-Atlanti Szerződés Szervezetét. (Mint ahogyan Jugoszlávia esetében sem, amikor a NATO 1999-ben lebombázta.) Ez azt jelenti, hogy a NATO-államok megszegték az ENSZ Alapokmányában rögzített kötelességüket, kivonták magukat a nemzetközi jog hatálya alól, és önkényesen, jogellenesen cselekedtek. Az ilyen eljárást az ENSZ Alapokmányán nyugvó nemzetközi jog agressziónak minősíti. Afganisztán megszállásában Magyarország is szerepet vállalt, még ha mellékszerepet is. A nemzetközi jog nem a megszállók, hanem a megszálltak oldalán áll. Hiszen a világszervezet valamennyi tag szuverén egyenlőségének elvén alapszik. Sajnálatos tény, hogy Afganisztánban meghalt hét honvédünk áldozata értelmetlen volt, hiszen rossz ügyért küldték őket oda. Tragikus sorsuk arra inti nemzetünket, hogy tiszteletben tartsuk a nemzetközi közösség együttélési normáit, és saját szövetségeseinkkel is szembeforduljunk, ha megszegik őket.+++
„A beoltottak száma 5 709 197 fő, közülük 5 504 205 fő már a második oltását is megkapta. 134 új fertőzöttet igazoltak, ezzel a járvány kezdete óta összesen 811 337 főre nőtt a beazonosított fertőzöttek száma. Elhunyt egy beteg, így az elhunytak száma 30 055 fő. A gyógyultak száma folyamatosan nő, jelenleg 773 569 fő, az aktív fertőzöttek száma pedig 7713 főre csökkent. 92 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 13-an vannak lélegeztetőgépen…”
-Ezt a műsort nyomja mai (2021 08. 25.) ragálymatinéjában a qrmányvetítölde.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
A háború elhúzására irányuló terveikben a fasiszta Németország vezetői fontos helyet szántak Észtországnak, Lettországnak és Litvániának. E fiatal szovjetköztársaságok 1941-ben az elsők közt váltak a fasiszta agresszió áldozatává, és a megszállók görcsösen ragaszkodtak hozzájuk. A Baltikum birtoklása lehetővé tette Németország számára, hogy északkelet felől fedezze Kelet-Poroszországot, biztosította a hitlerista hadiflotta uralmát a Balti-tengeren, valamint a Finnországgal és Svédországgal való összeköttetést.
Ezért a Baltikumba vezető utakat a németek hatalmas és nagy harci erejű csoportosításai védték. Itt, a Finn-öböltől Polockig terjedő arcvonalon összpontosították az „Észak” hadseregcsoport csapatait (a „Narwa” hadműveleti csoportot, a 18. és a 16. hadsereget), valamint a „Közép” hadseregcsoport 3. páncéloshadseregének bizonyos erőit. Júniusig mintegy 48 hadosztályra töltődött fel a hadseregcsoport állománya. Az arcvonaltól a Balti-tenger partjáig terjedő egész területet jól megerődített védelmi vonalak hálózták be. A német fasiszta hadvezetőség azt remélte, hogy ezekre támaszkodva a szovjet csapatok jelentős erőit kötheti le.
A szovjet hadsereg belorussziai döntő célú támadása keresztülhúzta az ellenség számításait. Már a belorussziai hadművelet idején megkezdődött a balti köztársaságok felszabadítása a fasiszta hódítóktól. Július 4-én az 1. Balti Front csapatai Daugavpilstől délkeletre elérték a lett és a litván határt, a 3. Belorusz Front magasabbegységei pedig három nap alatt Vilniustól keletre Litvánia területére léptek. A szovjet csapatok előrenyomulva Kelet-Poroszország határai felé, délről egyre jobban átkarolták az „Észak” hadseregcsoportot. A fenyegető veszély elől a fasiszta hadvezetés kénytelen volt a Baltikumból nyolc gyalogos- és egy páncéloshadosztályt átdobni Belorussziába. Megértek az egész Baltikum felszabadításának kedvező feltételei.
Kihasználva a Belorussziában elért sikereket, a 2. Balti Front csapatai (parancsnoka A. I. Jerjomenko tábornok, a haditanács tagja V. N. Bogatkin tábornok) július 10-én támadásba mentek át. Rezekne irányában M. I. Kazakov tábornok 10. gárdahadseregének és V. A. Juskevics tábornok 3. csapásmérő hadseregének magasabbegységei, a Nyugati-Dvina jobb partja mentén pedig G. P. Korotkov tábornok 22. és P. F. Malisev tábornok 4. csapásmérő hadseregének csapatai mértek csapást. Tevékenységüket N. F. Naumenko tábornok 15. légi hadseregének repülői támogatták. Az ellenség képtelen volt kivédeni a szovjet csapatok csapásait. A front magasabbegységei átkeltek a Velikaja-folyón, és július 16-án a harccselekményeket a Lett SZSZK területére vitték át. Az elsők között léptek hazájuk földjére a D. K. Brantkaln tábornok parancsnoksága alatt álló 130. lett lövészhadtest katonái. A 22. hadsereg állományában harcoló lett katonák nagy lelkesedéssel fogtak hozzá köztársaságuk felszabadításához. Egymás után küzdve le az ellenséges védőszakaszokat, a front csapatai július 27-én felszabadították Rezeknét, és az 1. Balti Fronttal együtt Daugavpilst. Július végére kijutottak a Lubani-alföldre. Daugavpils és Rezekne városok felszabadításáért a 2. Balti Front parancsnoka, A. I. Jerjomenko megkapta a Szovjetunió Hőse címet.
október 20-tól ennek a frontnak a törzsét a jól képzett, a seregtestek nagyarányú hadműveleteinek irányításában gazdag tapasztalattal rendelkező L. M. Szandalov altábornagy vezette. Béke idején az egyik lovas-gépesített hadosztály törzsfőnökeként működött hat éven át, elvégezte a vezérkari akadémiát, dolgozott a Belorusz Katonai Körzet törzsében. Az ellenség betörését Bresztnél, a 4. hadsereg törzsfőnökeként élte meg. Majd a háború alatt a 20. hadsereg, első megalakulásakor a Központi Front, azután mindhárom formájában a Brjanszki Front és más frontok törzseit vezette. Korábbi gyakorlati tevékenysége segítségére volt abban, hogy a Baltikum bonyolult viszonyai között is jól megszervezze a csapatok vezetésével kapcsolatos törzsmunkát.
Július 17-én Pszkovtól délre indult meg a 3. Balti Front csapatainak támadása (a front parancsnoka I. I. Maszlennyikov tábornok, a haditanács tagja M. V. Rudakov tábornok volt). Gulbenére az első csapást N. D. Zahvatajev tábornok 1. csapásmérő és Sz. V. Roginszkij tábornok 54. hadserege mérte. Ettől északra, Vire irányában V. P. Szviridov tábornok 42. és V. Z. Romanovszkij tábornok 67. hadserege támadott.
P. Zsuravljov tábornok 14. légi hadseregének csapásai által támogatva a front csapatai leküzdötték az ellenség Velikaja-folyóra támaszkodó védelmét, és július 19-én Lettország területére léptek. Július 23-án felszabadították Pszkovot.
A harccselekmények arcvonala a Baltikumban kiszélesedett, ugyanakkor a szovjet csapatok egyre nehezebben nyomultak előre. A visszavonuló fasiszták szétrombolták a vasutakat, az utakat, felrobbantották a hidakat, mindent elaknásítottak. Megtörve az ellenség fokozódó ellenállását, a szovjet csapatok lassan, de szívósan nyomultak előre. Augusztus elején a 3. Balti Front hadseregei Észtország délkeleti részére léptek. Északnyugat és nyugat felé támadva augusztus 25-én felszabadították Tartut, és a hónap végére kijutottak az ellenség „Walga” elnevezésű védővonalához.
A Riga felé vezető úton nehéz akadályként állt a 2. Balti Front csapatai előtt a Lubani-alföld. Úgy tűnt, nincs olyan erő, amely megbirkózhatna ezzel a nagy kiterjedésű mocsaras tereppel. A szovjet csapatok azonban képesek voltak erre. Az áthatolhatatlannak tűnő ingoványon áttörve szétzúzták az ellenség védelmét, és augusztus végére szintén elérték a „Walga” védelmi vonalat. A szovjet katonák hősiességét méltatva Jerjomenko tábornok frontparancsnok parancsában ezt írta: „A lubani mocsarakon való áthatolás kimagasló katonai hőstett. A kilométerek tucatjain át húzódó lápos terepen á hitlerista tábornokok lehetetlennek tartottak minden harctevékenységet, kiváltképp nagyobb magasabbegységekkel. A szovjet katonák azonban a hevenyészve készített rőzseutakon, olykor derékig, sőt nyakig érő iszapos vízben gázolva, magukkal cipelve fegyvereiket, hatoltak előre és győztek. Dicsőség a lubani áttörés katonáinak és tisztjeinek!”
Heves harccselekmények eredményeképpen a balti frontok csapatai július-augusztus folyamán több mint 200 kilométert nyomultak előre nyugat felé. A Leningrádi Front, amely július 24-én indította meg támadását I. I. Fedjunyinszkij tábornok 2. csapásmérő hadseregének magasabbegységeivel, Sz. D. Ribalcsenko tábornok 13. légi hadseregének támogatásával két nap alatt birtokba vette Narvát, és kiszélesítette a Narva-folyó nyugati partján létesített hídfőállást.
A felszabadított körzetek helyi lakossága mindennel segítette a szovjet hadsereg előnyomulását. Sokan önként beléptek a hadsereg soraiba, közvetlenül is részt akartak venni a fasiszta területrablók szétzúzásában.
Szeptember elejére a német fasiszta csapatok súlyos helyzetbe kerültek a Baltikumban. Megsemmisülésük elkerülhetetlen volt. A hitlerista hadvezetés azonban megpróbálta továbbra is kezében tartani a Baltikum megmaradt területeit, és számottevően megerősítette itt működő csoportosításait. A Finn-öböltől a Nyeman-folyóig terjedő arcvonalon az ellenségnek több mint 57 hadosztálya volt, ami a fasiszta Németország keleti arcvonalon levő csapatainak csaknem egynegyedét tette ki. E csoportosítás állományába több mint 700 000 ember, mintegy 7000 löveg és aknavető, több mint 1200 harckocsi és rohamlöveg tartozott. 400 repülőgép támogatta őket. A hitlerista csapatok jól kiépített védővonalakra támaszkodtak.
A Baltikumban levő ellenség szétzúzására a főhadiszállás a Leningrádi Frontot, a három balti frontot és a Vörös Zászló Renddel kitüntetett Balti Flottát vonta be. A frontok állománya 900 000 embert, mintegy 17 500 löveget és aknavetőt, körülbelül 3100 harckocsit és rohamlöveget s több mint 2600 harci repülőgépet számlált. Ezenkívül a hadműveletben részt kellett vennie a flotta repülőinek és a távolsági repülőerőknek is. A balti frontok tevékenységének általános irányítását a főhadiszállás képviselője, A. M. Vaszilevszkij marsall végezte.
Hatalmas tüzérségi tűzzel és a repülők nagy erejű csapásaival a három Balti Front szeptember 14-én megújította támadását. Először a legnagyobb sikert az 1. Balti Front 43. és 4. csapásmérő hadseregei érték el. Áttörték az ellenség védelmét, három nap alatt 50 kilométert nyomultak előre, és Rigától délkeletre kijutottak a Nyugati-Dvinához. Az „Észak” hadseregcsoport elszigetelődése reális veszéllyé vált. A hitlerista főhadiszállás végül is kénytelen volt engedélyezni az „Észak” hadseregcsoport parancsnokának, hogy egymás után visszavonja csapatait a Finn-öböltől Rigáig terjedő egész arcvonalon.
A fasiszta csapatoknak azonban nem sikerült tervszerűen visszavonulniuk. Megkísérelték feltartóztatni az 1. Balti Front támadását és egyidejűleg kiszélesíteni a Rigától nyugatra támadt rést, s ezért nagy erőkkel két ellencsapást próbáltak mérni; a front csapatai azonban elhárították az ellencsapásokat. Keletről a 3. és a 2. Balti Front magasabbegységei fokozták a nyomást.
Szeptember 17-én bekapcsolódtak a támadásba a Leningrádi Front csapatai is. 2. csapásmérő hadseregük, amely ezalatt Tartu körzetébe csoportosult át, északi irányban mért csapást, és áttörte az ellenség védelmét. A hadsereg állományában sikeresen harcolt az L. A. Perna tábornok parancsnoksága alatt álló 8. észt lövészhadtest. A Csud-tó nyugati partja mentén támadva az észt nép fiai heves harcokban verték az ellenséget, s felszabadították hazájuk földjét. A Vörös Zászló Renddel kitüntetett Balti Flotta folyami-hajósdandára eredményesen támogatta őket tüzével.
A szovjet csapatok északi irányú előnyomulása miatt a hitleristáknak gyorsabban kellett kiüríteniük Észtországot. Ezt kihasználva F. N. Sztarikov tábornok 8. hadseregének csapatai, szeptember 19-én éjszaka leküzdve az ellenség Narvától nyugatra kiépített védőállásait, megkezdték az ellenség üldözését a Finn-öböl partján. Az ellenség visszavonulása menekülésbe csapott át. Szeptember 22-én a front csapatai felszabadították Észtország fővárosát, Tallinnt. I. T. Lumiste hadnagy, a 8. észt hadtest tisztje kitűzte a vörös zászlót a város ősi tornyára.
A szovjet csapatok nem hagytak időt az ellenségnek arra, hogy magához térjen. Délnyugati irányban támadtak tovább, s a Vörös Zászló Renddel kitüntetett Balti Flotta támogatásukra tengerészgyalogos-deszantot szállított partra a Finn-öböl szigetein és kikötőiben. Szeptember 26-ra megtisztították a fasiszta megszállóktól Észtország egész szárazföldi részét. Ez idő alatt a 3. és a 2. Balti Front hadseregei visszavetették az ellenséget a Rigát északról és keletről fedező védelmi szakaszra. Az elkeseredett harcokban az „Észak” hadseregcsoport súlyos veszteségeket szenvedett. A szovjet csapatoknak azonban mégsem sikerült az ellenség csoportosítását részekre tagolni a Baltikumban.
E feladat megoldása végett a szovjet hadvezetés megparancsolta az 1. Balti Front csapatainak, hogy Siauliai körzetéből Klaipéda irányában jussanak ki a Balti-tenger partjára, és vágják el az ellenség visszavonulási útját Kelet-Poroszországba. E cél érdekében rövid idő alatt a frontnak csaknem minden erőit az új irányba csoportosították át, és rejtve felkészítették a csapás mérésére. Október 5-én a 6., a 43. és a 2. gárdahadsereg a repülőerők támogatásával támadásba lendült. A csapás váratlanul érte az ellenséget: már az első napon áttörték a védelmét. Ütközetbe lépett az 5. gárda harckocsihadsereg és két harckocsihadtest, majd pedig az erőkifejtés fokozására, mint a front második lépcsője, az 51. hadsereg. Megindította a támadást a 4. csapásmérő hadsereg is. Ezekben a harcokban sikeresen tevékenykedett a 2. gárdahadsereg állományában az A. I. Urbsas ezredes parancsnoksága alatt álló 16. litván lövészhadosztály. A hadosztály katonái igyekeztek minél hamarább megtisztítani köztársaságukat a fasiszta hódítóktól.
Kifejlesztve támadásukat, a szovjet csapatok október 10-én Klaipédától északra és délre kijutottak a Balti-tenger partjára. Az „Észak” hadseregcsoport főerőit elvágták Kelet-Poroszországtól, Klaipédát pedig a szárazföld felől ostromgyűrűbe zárták. Kudarcba fulladt a hitlerista vezetésnek az a terve, hogy az „Észak” hadseregcsoportot Kelet-Poroszországba vonja vissza.
A szovjet csapatok Klaipéda irányában elért sikerei miatt a hitlerista hadvezetés kénytelen volt október 6-ra virradó éjjel megkezdeni a Rigától északkeletre védekező hadosztályainak visszavonását. A 3. és a 2. Balti Front csapatai három irányból mért csapásaikkal október 13-án felszabadították Riga jobbparti részét, két nap múlva pedig az egész várost. Az ellenség üldözése közben, október 21-én elérték a tukumsi védőszakaszt.
A rigai és a klaipédai harcokkal egy időben a Leningrádi Front csapatai a Vörös Zászló Renddel kitüntetett Balti Flotta hajóival együtt, szeptember 27-én megindították harctevékenységüket a Moonsund-szigetcsoport szigeteinek felszabadítására. Elkeseredett, hosszas harcok után a szovjet csapatok november 24-én megtisztították a szigeteket a fasiszta megszállóktól, és ezzel befejezték Észtország felszabadítását. A 3. Belorusz Front csapatai, együttműködve a Klaipéda irányában támadó 1. Balti Fronttal, erőik egy részével Nyemantól északra csapást mértek Tauragéra, főerőikkel pedig a folyótól délre Gumbinnenre. Október 22-re megtisztították az ellenségtől a Nyeman jobb partját egészen a folyótorkolatig, áttörték az ellenség határmenti erődítményeit a folyótól délre, és október 30-ra mintegy 45 kilométer mélyen behatoltak Kelet-Poroszországba.
A szovjet hadsereg baltikumi győzelmének roppant nagy jelentősége volt. A szovjet csapatok megtisztították a német fasiszta hódítóktól Észtországot, Litvániát és csaknem az egész Lettországot, elérték Kelet-Poroszország határait, és a harccselekményeket annak területére vitték át. A harcok folyamán az „Észak” hadseregcsoport súlyos veszteségeket szenvedett: 26 magasabbegységét verték szét, hármat pedig teljesen megsemmisítettek. Főerőit, mintegy 38 hadosztályt, Tukums és Liepaja között Kurlandiába szorították, három hadosztályt pedig Klaipédában elszigeteltek. A Szovjet Balti Flotta nagy mozgásszabadsághoz jutott a Balti-tengeren.
A Baltikum felszabadításáért vívott harcokban a szovjet csapatok a nagyszámú védővonal leküzdésében, az erdős-mocsaras terep nehéz viszonyai között folytatott támadásban és a nagyméretű átcsoportosítások végrehajtásában magas fokú művészetet tanúsítottak. Kimagasló harci-erkölcsi tulajdonságokról és tömeges hősiességről tettek tanúbizonyságot. Több mint 332 000 katonát és tisztet tüntettek ki rendjelekkel és érdemérmekkel. Moszkvában tizennyolcszor dördült meg a lövegek díszössztüze a Baltikumot felszabadító csapatok tiszteletére. 331 magasabbegység, egység és alegység nyerte el a megtisztelő „Tallinni”, „Rigai”, „Klaipédai” nevet, 547-et érdemrenddel tüntettek ki.
Van a lett földön egy kegyelettel őrzött hely: egy magaslat, Ludza városától 30 kilométerre délre. Márvány emlékoszlop áll itt, reá vésve nyolc szovjet katona neve: a baskír H. Ahmetgalin, az ukrán P. Szirojezskin, az orosz M. Skurakov, a csuvas F. Asmarov, a tádzsik Cs. Urazov, az orosz M. Csernov, a tatár J. Sakurov és a kirgiz T. Tajgarajev. A támadás során H. Ahmetgalin őrmester szakasza azt a feladatot kapta, hogy zárja el az ellenség hátában levő utat, akadályozza meg, hogy kitérhessen a szovjet csapatok csapásai elől. Megszállták ezt a megfelelőnek látszó magaslatot, és két héten át vívták egyenlőtlen harcukat az ellenséggel. Az utolsó töltényig verekedve becsülettel teljesítették a haza iránti kötelességüket. A nyolc bátor katona életét áldozta. Haláluk után valamennyiük, úgyszintén az életben maradt üzbég U. Abdullajev és az orosz V. Andronov, megkapták a Szovjetunió Hőse címet. A közös sírba temették el V. Zajcev gárdahadnagyot, a Szovjetunió Hősét is. Ez az emlékmű a testvérnépek fegyverbarátságának jelképe.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Ma már 2021 augusztus 25. – szerda – van. Az idei esztendő 237. napját tapossuk. Rohan ám az idő!
A Gergely-naptár szerint ebből az évből már csak 128 nap van hátra.
A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Lajos, Patrícia + Délibáb, Elemér, Elmira, József, Marinetta, Tamás, Tomázia, Tomazina nevű kedves olvasóit.
Sok boldogságot kíván Nekik a balrad.ru!
Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!
A balrad.ru MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A MAI NAPJA!
Augusztus 25. – én IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.
E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.
Hogy is volt? Mi is volt? Kik születtek? Kik haltak meg?
– Kalazanci Szent József, a piarista rend alapítója emléknapja
– a függetlenség napja Uruguayban (1825)
A balrad.ru ma az alábbi zenével köszönti az ünnepelteket és az olvasóit
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnök gratulált az ország polgárainak a függetlenség 30. évfordulója alkalmából.
„Ma mindenki látja: Ukrajna méltó helyet foglal el a szabad, demokratikus államok között. Bizakodva tekintünk a jövőbe, mert évszázados tapasztalattal rendelkezünk a szabadságharcban. Boldog függetlenség napját, kedves Ukrajna!”
A rusvesna.su tudósításából az is kiderül, hogy volt légiparádé is. Lehetett látni a világ legerősebb szállító repülőgépét, a SZOVJET GYÁRTMÁNYÚ An-225 Mrija-t, meg a nemzetközi partnerek UH-60 BlackHawk (amerikai taktikai többcélú helikopter), a szlovák légierő C-27J Spartan és a brit Eurofighter Typhoon vadászgépeit is.
Az ukrán légierő SZOVJET GYÁRTMÁNYÚ helikopterei és MiG meg SzU – típusú harci repülői mellett.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Mint ismeretes, augusztus 23 – án Kijevben megesett a „Krími platform” nevű, oroszellenes össznyugati tajtékzás.
Az összeröfeneten Döbrögisztánt az Elsőszámú Köz – és Főméltóság, hivatalos titulusa szerint a Köztársasági Elnök, Csornay Bronzos gépviselte.
Beszélt is. Fölszólalása JAVARÉSZT beleillett az elvárásokba. Egy darabig!
De egy ponton alighanem megtévedhetett, mert olyanokat mondott, hogy:
„Azokat, akik a saját anyanyelvüket beszélik, pénzbírsággal fenyegetik. Ez ellentmond a demokrácia eszméinek, és nem tiszteli a titulált nemzeteket” – mondta, anélkül, hogy pontosította volna, kire – mire is gondol.
„Reméljük, hogy Ukrajna képes lesz vonzó jövőt biztosítani minden állampolgára számára, és a magyarok is otthon érezhetik magukat Ukrajnában” – tette hozzá.
Végül felszólította az ukránokat, hogy türelmesebbek legyenek, hogy ne csak a Krím, hanem Donbassz problémáját is békésen megoldhassák.
Áder János – merthogy ezen mondatai után kiérdemli a balrad.ru – tól azt az ELISRÉST hogy tisztességes nevén nevezzük! – ezen mondatai közben a kijevi külügyér Dmitro Kuleba meglehetősen izgatott, értetlenkedő ábrázattal lesett ki a fejéből. Nem erre számított!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
