A szlovák felkelés segítése

(idézet: A Nagy Honvédő Háború története – 1976)

1944 őszén a szovjet hadsereg csapatai széles arcvonalon elérték a Keleti-Kárpátok előhegyeit, és felvonultak Csehszlovákia határán. Közelgett Csehszlovákia felszabadulásának órája is.

A szovjet hadsereg győzelmei óriási befolyással voltak a csehszlovákiai nemzeti felszabadító mozgalom erősödésére. Ez a mozgalom különösen fellendült Szlovákiában, ahol 1944 elejétől mind aktívabban tevékenykedtek az antifasiszta csoportok. Fokozódott a fejetlenség, a széthúzás az ország uralkodó köreiben; a bomlás kiterjedt a szlovák hadseregre. Csehszlovákia Kommunista Pártja vezető központjának és helyi pártszervezeteinek felhívására sok városban és faluban nemzeti bizottságok alakultak, amelyek szoros kapcsolatban álltak a partizánmozgalommal.

A Csehszlovákia területén folyó partizánharc fejlődését nagymértékben elősegítette a Szovjetunió. 1944 nyarán elkezdték Szlovákiába átdobni a szovjet és a csehszlovák partizáncsoportokat, amelyek hamarosan nagy partizánosztagokká szerveződtek. Megérkeztek Szlovákia területére A. Sz. Jegorov, V. A. Karaszev, V. A. Kvityinszkij, M. I. Sukajev és mások szovjet partizán magasabbegységei. A csoportok és az osztagok kiegészültek szlovák önkéntesekkel. Nem teljes adatok szerint 1944 októberében Szlovákiában 7 partizán magasabbegység tevékenykedett, amelyekhez 15 dandár és 20 osztag, továbbá 12 önálló dandár és több mint 70 önálló partizánosztag tartozott – vagyis összesen mintegy 100 partizánalakulat több mint 35 000 emberrel. Harctevékenységük igazi partizánháborúvá kezdett átnőni. A Partizánmozgalom Ukrán Törzse révén fegyvert, lőszert és egyéb anyagokat juttattak Szlovákiába.

Miután a szovjet csapatok elérték Csehszlovákia határát, Szlovákiában újult erővel lángolt fel a felszabadító harc. Szakadatlanul növekedett a fegyveres akciók száma. A szlovák bábkormány Hitlertől kért segítséget. Augusztus 29-én a német fasiszta csapatok bevonultak Szlovákiába. A megszállók betörésére a nép, élén a kommunistákkal, fegyveres felkeléssel válaszolt, amelynek előkészítésében és irányításában kiemelkedő szerepet játszott Karol Smidke, Gustáv Husák, L. Novomesky, Ján Sverma. A felkelés politikai központja Banská Bystrica (Besztercebánya) volt. Nagy tömegek kapcsolódtak be, körülbelül 16 000 partizán vett részt benne. A szlovák hadsereg egyes alakulatai is átálltak a felkelők oldalára.

A hitlerista parancsnokság nagy erőket vetett be a felkelők ellen. A fasisztáknak sikerült lefegyverezniük a szlovák hadosztályokat, amelyeknek létszáma 65 000-70 000 volt, így a szlovák hadsereg katonáinak csak egy része tudott csatlakozni a felkelőkhöz.

Ezekben a nehéz napokban Zdenék Fierlinger, Csehszlovákia moszkvai nagykövete és Klement Gottwald, a CSKP Központi Bizottságának titkára kéréssel fordult a szovjet kormányhoz, hogy a Szovjetunió nyújtson segítséget a szlovák népi felkelésnek. A szovjet parancsnokság sürgősen fegyvert és lőszert juttatott a felkelőknek. Szeptember 5-re virradó éjszaka 19 szovjet szállítógép a felkelők Tri Duby-i repülőterére (Banská Bystricától délre) vitte az első fegyver- és lőszerszállítmányt. Szeptember 18-án erre a repülőtérre települt át a 20 LA-5 repülőgépből álló csehszlovák vadászrepülő-ezred, majd az 1. csehszlovák hadtest 2. légideszant-dandárja is.

A főhadiszállás abból a célból, hogy közvetlen katonai segítséget nyújtson a felkelőknek, utasította a szovjet csapatokat, hogy Krosno körzetéből menjenek át támadásba Presov irányában. Ennek a hadműveletnek a végrehajtása nagy nehézségekbe ütközött. A felkelők és a szovjet csapatok között magasodtak a Kárpátok nehezen leküzdhető hegygerincei. Ráadásul azok a csapatok, amelyek kelet felől érkeztek a Kárpátokhoz, kimerültek a harcokban, feltöltésre szorultak technikában, lőszerben, üzemanyagban. De nem lehetett késlekedni.

A szovjet csapatok rövid előkészület után szeptember 8-án megkezdték a keleti-kárpáti hadműveletet, amely október 28-ig tartott. A hadműveletben kezdetben az 1. Ukrán Front 38. hadserege (három lövész-, egy harckocsi- és egy lovashadtest, valamint az 1. csehszlovák hadtest előbb Kratochvíl tábornok, majd szeptember 10-től L. Svoboda tábornok parancsnoksága alatt) és a 4, Ukrán Front 1. gárdahadserege vett részt. A 2. és a 8. légi hadsereg légiereje támogatta őket. Ahogy szélesedett a támadás arcvonala, egyre növekedett a támadásba bevont erők mennyisége. A 38. hadsereget megerősítették két harckocsihadtesttel, a 4. Ukrán Front harctevékenységébe pedig bekapcsolódott a 18. hadsereg és a 17. gárda lövészhadtest.

Rendkívül nehéz körülmények közt folyt a támadás. Az erősen tagolt terep, az utak hiánya, a nagy erdőségek és hegyek megnehezítették az előnyomulást, kiváltképpen a harckocsizó csapatok számára. Nehézségekbe ütközött a tüzérség és a légierő alkalmazása. Az ellenség szakadatlanul erősítette csoportosítását, és makacs ellenállást tanúsított. A harcok rendkívül hevessé és elhúzódó jellegűvé váltak. Egyes helységek és magaslatok többször is gazdát cseréltek. A csapatok gyakran bekerítve harcoltak.

A szovjet és a csehszlovák katonák rendkívül hősiesen harcoltak. Szeptember 20-án az 1. gárdahadsereg magasabbegységei elérték a csehszlovák határt, és a testvéri Csehszlovákia földjére léptek. A 38. hadsereg csapatai, amelynek állományában támadott az 1. csehszlovák hadtest is, az ellenséget egyre hátrább szorítva, szeptember végén elérték a Kárpátok fő hegyláncát, október 6-án pedig elfoglalták a Duklai-hágót. A csehszlovák katonák elsőkként léptek szülőföldjükre mint felszabadítók. Nagy történelmi esemény volt ez. Később október 6-át a Csehszlovák Néphadsereg napjává nyilvánították.

Október végére a 38. hadsereg magasabbegységei kijutottak a Wislok-folyóhoz. Ugyanekkorra a 4. Ukrán Front csapatai leküzdötték a Keleti-Kárpátokat, és október 26-án elfoglalták Mukacsevót (Munkács), október 27-én Uzsgorodot (Ungvár). A 4. és a 2. Ukrán Front csapatai súlyos harcok közepette, november-december folyamán kelet felől előnyomulva, elérték az Ondava-folyót.

A szovjet csapatok kelet-kárpáti hadművelete és későbbi harcai nagy jelentőségűek voltak. E harcok eredményeképpen felszabadították Kárpát-Ukrajnát, valamint Szlovákia déli és délkeleti körzeteinek egy részét.

A Szlovákiában védő német-magyar csapatok súlyos vereséget szenvedtek. És noha a szovjet és csehszlovák csapatoknak nem sikerült áttörniük a felkelőkhöz, mégis nagy segítséget nyújtottak nekik. A hitlerista parancsnokság kénytelen volt más arcvonalszakaszokról számottevő erőket átdobni a harcok körzetébe, és nem tudott jelentősebb erőket bevetni a felkelők ellen. Ez tette lehetővé, hogy a szlovák hazafiak két hónapig harcoljanak a hitlerista csapatok ellen, majd pedig a hegyekbe vonuljanak, és ott folytassák a harcot a szovjet hadsereg megérkezéséig.

A szovjet csapatok, miközben szent internacionalista kötelességüket teljesítve segítséget nyújtottak a testvéri szlovák népnek, nagy felkészültségről tettek tanúságot a nehéz hegyi feltételek között végrehajtott harccselekmények irányításában. A frontok politikai csoportfőnökségei és a hadseregek politikai osztályai által végzett céltudatos szervező munka, amelyet tapasztalt politikai munkások, M. M. Pronyin, Sz. Sz. Satyilov, L. I. Brezsnyev, D. I. Ortenberg tábornokok, V. G. Szorokin ezredes és mások irányítottak, óriási szerepet játszott a katonáknak a harci feladatok sikeres végrehajtására való mozgósításában, a nagy támadó lendület kialakításában és a harcosok tömegeinek hősies viselkedésében. Hősiességükért és bátorságukért a harcosok ezreit tüntették ki érdemrendekkel és érdemérmekkel, sokan közülük elnyerték a Szovjetunió Hőse címet. Moszkva több alkalommal is tüzérségi díszössztűzzel köszöntötte azokat a csapatokat, amelyek felszabadították Kárpát-Ukrajna és Szlovákia városait és falvait. 58 magasabbegység és egység kapta meg a megtisztelő „Kárpáti”, „Mukacsevói”, „Uzsgorodi” elnevezést. Ugyanakkor az áldozatok is nagyok voltak. A szovjet hadsereg ezekben a harcokban 1944. szeptember-december folyamán több mint 36 000 embert vesztett halottakban és 146 000-t sebesültekben. A csehszlovák hadtestnek 844 halottja és 4068 sebesültje volt. A Duklai-hágónál vívott véres harcokban született meg a jelszó: „Örökre a Szovjetunióval! A Szovjetunióval és soha másképp!”

Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának első titkára a szlovák nemzeti felkelés 25. évfordulója alkalmával rendezett gyűlésen mondta: „Tudjuk, hogy egész harcunk – nemcsak a cseh és a szlovák nép harca, hanem más európai népek harca is, közvetlenül függött a szovjet hadsereg és a szovjet nép harcától és áldozataitól.

Teljes 25 éven át Csehszlovákia nemzetközi helyzetét és belső nyugalmát éppen az a szövetség biztosította, amelyet a szovjet és a csehszlovák népnek és más testvéri népeknek a közös harcban kiontott vére pecsételt meg.”

SaLa

Kérjük, anyagilag támogasd  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!