A – mintegy mellékesen – a qrmánydicsőítés mellett ragályhíreket is műsorára tűző qrmányvetítölde mai (2021 10. 13.) ragálymatinéjából megtudhatja bárki, hogy előző nap éjfélig vajdaságunkban: „A beoltottak száma 5 913 862, közülük 5 685 596 fő már a második oltását is megkapta, 928 ezren pedig már a harmadik oltást is felvették. 814 új fertőzöttet igazoltak, ezzel a járvány kezdete óta összesen 830 725 főre nőtt a beazonosított fertőzöttek száma. Elhunyt 10 többségében idős, krónikus beteg, így az elhunytak száma 30 330 főre emelkedett. A gyógyultak száma folyamatosan nő, jelenleg 789 705 fő, az aktív fertőzöttek száma pedig 10 690 főre emelkedett. 737 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 116-an vannak lélegeztetőgépen. Az új megbetegedéseket a delta vírusmutáns okozza…”
Vannak aztán egyéb – a ragályhoz kapcsolódó – „vidámabb” híreink is.
Olvasóink közül sokan minden bizonnyal értesülhettek a honi médiák által is fölkapott, a brit bulvárújság, a Sunáltal gerjesztetthírről, miszerint „ellopták a ‘zoroszok a pancsot”! Mármint az AstraZeneca ragályellenes pancsolmányának receptúráját. Megkönnyítve ezáltal a „Szputnyik V” kitalálását!
Ám a Nyájas Olvasó a vajdasági fősodratúakból BIZTOSAN NEM ÉRTESÜLHET a kapcsolódó hírről! Miszerint kiderült: KITALÁCIÓ VOLT AZ EGÉSZ, és most bocsánatot kér a brit sajtó a ‘zoroszoktól.
Kérjük, anyagilag támogasd a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
„Mint a Medgyessy-kormány idején” – gazdasági kibeszélő hitelfelvételről és eladósodottságról
„A kormányzat hátraarcot csinált, de nem nagyon volt más választása” – mondja Zsiday Viktor alapkezelő az állam minapi hatalmas devizahitel-felvételéről. „A választási osztogatáshoz maximális mozgásteret kíván magának biztosítani az állam” – magyarázza Madár István, a Portfolio.hu vezető elemzője. A piaci hullámokon szörfölő alapkezelőt és a makrogazdasági témákkal foglalkozó szakújságírót arra kértük, segítsen értelmezni a magyar állam pénzügyeit a választási kampány előtt. Kudarc, hogy ismét a 2010-es szinten van az államadósság; februárig 1500 milliárd forint pluszjövedelmet kapnak a választók. A 2022-es választások után bárki nyer, mindenképpen megszorítások jönnek.
– Szeptember közepén a magyar állam mintegy 1600 milliárd forintnyi hitelt vett fel devizakötvény-eladások révén; hasonlóra nagyon régen volt példa. Baj van?
Zsiday Viktor: A magyar állam 2010 óta pénzügyi szuverenitásra törekszik, nem akar külső tényezőktől függeni. Ezért is mondtuk fel az IMF-hitelt 2011-ben és ezért dolgozott az állam a devizaadósság csökkentésén, ami szerintem helyes döntés. Ennek fényében meglepő lépés volt a kötvénykibocsátás, mert az újra-eladósodás felé tettünk lépést. A devizában való eladósodottság minden feltörekvő országban eredendő bűn, forintot ugyanis tudunk nyomtatni, dollárt meg eurót viszont nem. A kormányzat tehát most hátraarcot csinált, de nem nagyon volt más választása.
– Miért?
Zsiday: Közelednek a választások, a koronavírus-helyreállítási alapból pedig nem kértük a 3400 milliárd forintnyi hitelösszeget, azt ugyanis nem lehetett volna szavazatvásárlásra fordítani.
Gyakorlatilag most ugyanaz történik, mint a Medgyessy-kormány idején: eladósodunk devizában és a beáramló pénzeket szja-csökkentés, nyugdíjemelés formájában szétosztjuk a népnek.
Madár István: Annyival hadd árnyaljam a képet, hogy évente nagyjából tízezermilliárd forintnyi adósságpapírt bocsát ki az állam. A lejáró adósságot az országok maguk előtt görgetik, rendszeresen megújítják és a kamatot fizetik, mint a katonatiszt. A tízezermilliárdhoz képest az 1600 milliárd nem olyan nagy összeg, de valóban elszoktunk az elmúlt időben a devizakötvény-kibocsátásától. Mi okozza a fordulatot? Novembertől jövő februárig körülbelül 1200-1500 milliárdnyi juttatás megy majd ki a lakosságnak. Ezek egy részét, például a nyugdíjkompenzációt törvény rögzíti, más lépéseket, például az szja-visszatérítést a választási esélyek növelésére találták ki. Egyelőre nem érkeztek meg az Európai Unió koronavírus-helyreállítási alapjából Magyarországnak járó támogatások, az Európai Bizottság ugyanis jogállamisági és korrupciós problémákra hivatkozik.
A devizahitel tehát egyrészt biztonsági háló, amennyiben a magyar államnak uniós források nélkül kell elő kifizetnie a projekteket. Másrészt fedezetet teremt egyéb kiadások finanszírozására is.
Összességében tehát a kötvénykibocsátásban semmi rendkívüli nincs, a költségvetési folyamatokat figyelők számítottak ilyen lépésre. Ugyanakkor a nagy kép mégiscsak az, hogy a látványosan terven felül alakuló költségvetési bevételek sem elegendők, a választási osztogatáshoz maximális mozgásteret kíván magának biztosítani a kormány.
– Brüsszel és Budapest között most az uniós helyreállítási források ügyében muszklimutogatás zajlik és a végén lesz megállapodás? Vagy a teljes szakítás határán állunk és erre a pénzre keresztet vethetünk?
Zsiday: Eddig mindig annak lett igaza, aki eddig azt mondta, hogy az Európai Bizottság végül meghátrál. Nem tudom, hogy most is ez lesz-e, de azt látom, a magyar kormány erre fogad. Szerintem ideadják végül a pénzt, csak nem tudom, mikor.
Zsiday Viktor: „Szerintem ideadják végül a pénzt, csak nem tudom, mikor”
Madár: Én is úgy gondolom, hogy végül lesz alku. A politika az EU-ban és Magyarországon is alapvetően erőben, támogatottságban, szavazatokban gondolkozik, de ezenközben minden fél próbál önazonos lenni, ami nekünk, átlagembereknek néha tűnhet erős cinizmusnak. A Bizottságot szeretjük az EU kormányának nevezni az Európai Parlamentet meg parlamentnek, miközben egyik sem az, mert nem rendelkezik sem a végrehajtó, sem a törvényhozó hatalom tulajdonságaival. Helyettük az igazán fontos döntéseket a nemzetállami vezetők hozzák meg, akik nem az uniós közösségnek, hanem saját országuk választóinak akarnak megfelelni. Innentől kezdve mind a magyar, mind az uniós oldal megfontolásai elsősorban politikaiak. Azok pedig a helyzet teljes elmérgesedése ellen szólnak.
– A devizakötvény-kibocsátást követően a Moody’s hitelminősítő ügynökség felminősítette Magyarországot, azaz „a piacok” nem látnak finanszírozási kockázatokat. Ráadásul a koronavírus miatt a legtöbb állam eladósodik és az EU sem veszi olyan szigorúan a költségvetési hiányt. Miért aggódunk, ha a korszellem is jobban kedvez a hitelfelvételnek, mint akár csak néhány évvel ezelőtt?
Zsiday: Régi ellenségeim a hitelminősítők, mert ezek a cégek mindenre alkalmatlanok, rendszeresen tévedtek csőd előtt álló országok kapcsán. A Moody’s jelentése annyiban jelentős, hogy a piaci szereplők valóban nem aggódnak annyira Magyarország pozíciója miatt. Fontosabb azonban a korszellem: a 2020-as év fordulópont, mert a járvány idején számos ország a jegybankok közvetlen finanszírozásával csinált nagy költségvetési hiányt. Ez már valódi pénznyomtatás, frissen nyomtatott jegybanki forrásból történő költekezés, amire sok évtizede nem volt példa a fejlett világban, ezért tartom jelentősnek ezt a változást. A leállt gazdaságok megsegítése lehetetlen lett volna a nemzeti pénzintézetek támogatása nélkül. Mivel a kísérlet sikerrel zárult, ezért szerintem a gyakorlat megmarad, a jegybankok segítségével a fejlett világ államai szerintem az elkövetkező 10-15 évben a nagyobb eladósodás pályáján maradnak. A Magyar Nemzeti Bank nálunk is a hosszabb lejáratú forintos állampapírok egy igen jelentős hányadának megvásárlásával segített.
Ám van egy nagyon komoly különbség a magyar és a többi közép-európai válságkezelés között. Miközben a kormányzat a hét-tíz százalékos régiós átlagnak megfelelő hiányt előállította, a támogatások nagy részben nem a munkavállalókhoz és a cégekhez kerültek.
Egyrészt az állam bevételei nagyon lecsökkentek, másfelől főleg egyszeri támogatásokra mentek a pénzek. Tavaly év végén például a GDP 2-3 százalékának megfelelő összegeket osztottak ki, például sporttámogatásokra és épületfelújításokra.
Madár: A hitelminősítők valóban furcsa képződmények, de annyit érdemes a javukra írni, hogy a 2008-2009-es pénzügyi válság idején mutatott teljes kudarcuk hatására ma már az akkorinál jóval átláthatóbban, rendezettebben működnek. Egyetértek azzal, amit Viktor mondott az eladósodással kapcsolatos korszellemről. Azonban hozzátenném, hogy az országok valójában nem önmagukban a magas államadósság miatt mennek csődbe. Például Japán államadóssága a nemzeti össztermék 260 százalékát, Olaszországé 150, Görögországé 200 százalékát teszi ki. A valódi kérdés, mikor fogy el a bizalom azzal kapcsolatban, hogy lesz elég befektető az államok által kibocsátott következő adósságpapír megvásárlására. Márpedig a bizalom nagyon gyakran külső sokk hatására illan el. Ez nem menti a felelőtlenül eladósodó államokat, de érthetőbbé teszi, hogy a csőd előrejelzése miért csaknem lehetetlen feladat. Ami pedig a mostani és a tervezett magyar költekezést illeti, a közgazdászok jó részében komolyan vetődik fel a kérdés: vajon akkor kell a helikopterpénzt kiszórni, amikor a gazdaság teljesítménye már eléri a válság előtti szintet? A minden feltétel nélküli jövedelemtranszferrel lényegében csak az Egyesült Államok és Nagy-Britannia élt, de ők is csak a koronavírus-járvány mélypontján, nem a gyors feltápászkodás után.
Madár István: „A hitelminősítők valóban furcsa képződmények”
Zsiday: Nem gondolom, hogy az eladósodás miatt csődbe mennek majd az országok, inkább az elkövetkező időszak adóssággal kapcsolatos általános hozzáállására gondoltam. Amikor elkezdtem dolgozni a kilencvenes évek végén, mindenki a japán államcsőd miatt pánikolt, mert akkor érte el az államadósság a GDP 100 százalékát. Ma, ahogy István is említette, 260 százaléknál vagyunk, amelynek felét azóta a japán jegybank vásárolta fel. Szerintem a japán példa ragadós lesz, a jegybankok egyre nagyobb részt vállalnak az államadósság finanszírozásában, ez pedig majd a kormányoknak lehetővé teszi a költekezést. Ezért fontos 2020, mert kipróbáltuk, hogy a dolog működik-e.
– Miért mondja Madár István, hogy a magyar kormány helikopterről szórja a pénzt? Az szja-csökkentés, a nyugdíjprémium tekintélyes hányada visszakerül a költségvetésbe, hiszen a magyar családok és idősek jelentős része nincs abban a helyzetben, hogy ezeket az összegeket befektesse, az áfa meg 27 százalék. Nem ez az elgondolás áll a széleskörű juttatások mögött?
Madár: A nettó költségvetési kiesés valóban kisebb, mint a teljes kiadás, de így is óriási. Valójában nehéz pontosan megmondani, hogy a döntés mit okoz az állam gazdálkodásában, mert jelenleg az államnak nincs a gazdálkodást hitelesen mutató költségvetési terve. A bevételi és kiadási oldal is úgy szállt el az eredeti tervekhez képest, hogy azt hivatalos dokumentum átlátható módon egyáltalán nem követte le. A vártnál nagyobb növekedés és infláció miatt az idén meg jövőre is sok százmilliárd forinttal nagyobb a költekezési mozgástér. A kormány él is ezzel, egy fillért sem használ fel az államadósság gyorsabb csökkentésére, hanem mindent villámgyorsan elkölt. Sőt, egyes vélemények szerint a jövő évi, 5,9 százalékos hiánycél már most inog. Ha mindezen átnézünk, és csak a nagy képet figyeljük, akkor a helyzet egyszerűbb: a kormány a gazdaság ciklikus állapotához képest nagyon nagy hiányt csinál a büdzsében, vagyis hitelből költekezik.
Zsiday: A kormány igyekszik magáról azt sugallni, ellensége az eladósodásnak. Ugyanakkor az elmúlt három-négy évben a kabinet egyáltalán nem csökkentette annyira az eladósodottságot, amennyire lehetett volna.
Zsiday Viktor 1996-ben kezdett tőkepiacokkal foglalkozni, 1998-től brókercégnél, majd 2000-től az AEGON-csoportnál dolgozott elsősorban részvény-vagyonkezelési területen. 2003-tól befektetési alapokat indított, 2006-tól saját cégén keresztül látta el befektetési tanácsokkal az AEGON-t. 2011-ben létrehozta és a Budapesti Értéktőzsdére bevezette Plotinus Holding Nyrt-t; jelenleg a Citadella Származtatott Befektetési Alapot kezeli. Elemzéseivel rendszeresen szerepel konferenciákon és a gazdasági szaksajtóban. 2019-ben a Privátbankár.hu „Az év portfoliómenedzsere” címmel tüntette ki.
– Az államadósság a 2010-es 80 százalékról 2019-re GDP-arányosan 65 százalékra csökkent, aztán jött a koronavírus. Erről azért nem a magyar állam tehet!
Zsiday: Az eladósodottság vizsgálatakor az almát az almával, a körtét a körtével kell összevetni. Azaz nem azt figyeljük, hol áll a mutató egy válság mélypontján és egy fellendülés tetőpontján, hanem két hasonló pontot hasonlítunk össze. A mostani recessziót a 2010-essel lehet összemérni: mindkét esetben 80 százalék körül állt a GDP-arányos államháztartási eladósodottság. Miközben elköltöttük a magánnyugdíjpénztárak körülbelül az akkori GDP 10 százalékát kitevő vagyonát. Ráadásul évente a GDP 2-3 százalékának megfelelő uniós forrás érkezett hozzánk, ami megint csak stimulálta a magyar gazdaságot, azaz sokkal jobban lehetett volna csökkenteni az eladósodottságot. Igaz, a jó időszakokban valóban csökkent az államadósság, de ez szinte automatikus, mert ha fellendülés idején nem csökken, mi lesz recesszió idején?
Madár: Ugyanezt a jelenlegi fiskális politikára vonatkoztatva úgy is megfogalmazhatjuk, hogy miközben a 2020-2021-es évben a magyar gazdaság teljesítménye nagyon gyorsan helyreáll, ebből a jelenlegi tervek szerint szinte semmit sem fordítanak az államadósság csökkentésére.
– Akkor a mostani eladósodottsági helyzetre érvényes a Zsiday Viktor az egyik írásában említett Szent Ágoston-idézet: „Adj nekem tisztaságot és önmegtartóztatást – de még ne!”
Zsiday: Ez az egyik kedvenc idézetem, mert tökéletesen visszaadja az emberi természetet. Szeretnénk jók lenni, de az ezzel járó terheket inkább most nem vállalnánk. Varga Mihály pénzügyminiszter többször beszélt mostanában az adósságcsökkentésről, ami szép dolog, de ha tényleg fontos, akkor ne bocsássunk ki devizakötvényeket és ne térítsünk vissza 600 milliárd forintnyi szja-t jövő év elején. Akárki akármit mond, a választások miatt most nyilvánvalóan lekerült a napirendről az államadósság csökkentése.
Madár: Az elmúlt több mint egy évtizedben voltak komoly lépéstévesztések, például 2011-12-ben a kormány nem ismerte fel, hogy nincs itt az ideje a lazításnak. Utána viszont jól csinálta a dolgokat, a fiskális és a monetáris politika is összhangban volt. Sőt, a sokaknak meglepő, erőteljes keresletélénkítő politika is rendben volt 2018-ig. Viszont az alacsony kamatszint, az intenzív jövedelempolitika még 2019-ben is dominált, amikor már érkeztek a vészjelzések az inflációs kockázatokról, aztán a stabilitási aggodalmak miatt 370 forintig ment fel az euró. A szaknyelven „high pressure economy”, azaz nagynyomású gazdaság néven emlegetett jelenség kockázatait az MNB ma már másképp látja, és azt mondja, fegyelmezettebbnek kell lennünk. Ám úgy tűnik, a kormányzat ezt a tanácsot nem fogadja meg.
– Ezért írja bíráló cikkeit Matolcsy György a Magyar Nemzetben?
Madár: Amikor a jegybankelnök azt mondja, túl nagy a hiány, növekszik a pénzügyi válság kockázata, nem kellene ekkora beruházásokat csinálni, mert az eladósodottság visszaüthet, az szakmai szempontból teljesen helytálló.
Zsiday: A „high pressure economy” mögötti elgondolás lényege az volt, hogy a lehető leggyorsabban kell közelíteni a magyar bérszínvonalat Ausztriához, évszázados felzárkózási modellünkhöz. Mégpedig azért, mert különben a nyitott határok miatt végképp kiürül a magyar munkaerőpiac és veszélybe kerül az ország stabilitása. Ennek a hosszabb távú, úgymond társadalompolitikai elvnek az elsőbbségét a gazdaságpolitikai megfontolásokkal szemben el tudom fogadni.
– Amikor a magyar kormány az eladósodottság ellen vívott szabadságharcot, mindig Nyugat felé tekint. Pedig Paks, a Budapest–Belgrád vasút meg a tervezett Fudan egyetem kapcsán felveendő hitel esetében legalább négyezermilliárd forintnyi kínai és orosz kötelezettséget jelent. Ez veszélyes?
Zsiday: Az IMF, az EU komoly követelmények teljesítése fejében ad hitelt, s a nyugati magánbefektetők is nagyon megnézik, hova teszik a pénzüket. Egy orosz vagy egy kínai hitel jóval kevésbé köt gúzsba. Ők nem támasztanak gazdasági vagy különösen nem jogállamisági elvárásokat, nem szólnak bele egy állam politikájába.
– Az nem beleszólás, hogy kínai cégekkel kell építeni a kínai hitelből megvalósuló beruházást?
Zsiday: Abban igen, de a költségvetési hiány vagy a pénz felhasználása nem érdekli őket, amíg pontosan törlesztünk. Bőven van már azonban arról tapasztalatunk, hogy Kína és Oroszország sem a két szép szemünkért ad hitelt. A kínaiak több kontinensen átívelő, gigantikus infastrukturális projektje, az Egy Út, Egy övezet programon belül zajló beruházások is elsősorban Kínának és kevésbé a fogadó országnak jók. Erre egyébként igen jó példa Budapest–Belgrád vasútvonal, amelyről maga Orbán Viktor miniszterelnök is kimondta, hogy soha nem fog megtérülni. Ráadásul ezek a projektek a tapasztalatok szerint erős korrupciós kockázatokkal járnak.
Madár: Az ország pénzügyi függésének elemzésénél közgazdasági szempontból finomabb megkülönböztetéseket kell tennünk annál, hogy keleti vagy nyugati a hitel. Viktor már pedzegette, hogy az IMF kölcsöne nagyban eltér a pénzügyi befektetők hitelétől. Előbbi végső hitelezőként egyenesen előírja a teljesítendő intézkedéseket – más kérdés, hogy ezek mennyire voltak hatékony tanácsok az elmúlt évtizedekben. Megint külön kategória a kínai vagy az orosz állam által nyújtott projekthitel. Utóbbi esetben más nem érdekli az adott finanszírozót, minthogy a hitelezett állam építse meg az adott beruházást – neki. Ez jelenti a problémát. Azon országok között, amelyek kínai hitelből kínai cégekkel építettek kikötőt, repülőteret, autópályát, vasutat, még nem nagyon láttunk elégedettet. Indokolt tehát az óvatosság, nehéz megmondani, nekünk hol van a haszon ezeken a projekteken.
Madár István a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett, ugyanitt 2013-ig az egyetem Gazdaságpolitika Tanszékén tanított, 2016 óta a Corvinus címzetes egyetemi docense. 2000-től 2006-ig a Világgazdaság napilap újságírója, szerkesztője, 2006 óta Portfolio gazdasági szakportál újságírója, szerkesztője, majd vezető elemzője és rovatvezetője. A Magyar Közgazdasági Társaság elnökségi tagja.
– A nemzetközi sajtó attól hangos, hogy az építőipari óriáscég, az Evergrande bedőlése elindíthat egy dominót és a kínai gazdaság esetleges lassulását az egész világ megsínyli – miközben még a járvány hatásait sem hevertük ki.
Zsiday: Az elmúlt tizenegykét évben minden hónapban legalább három közgazdász jósolta meg Kína összeomlását, úgyhogy nagyon körültekintően kell fogalmazni. Leegyszerűsítve annyit mondhatunk, hogy a kínai vezetés komolyan gondolja: saját hatalma és az ország stabilitása megőrzése miatt csökkenteni kell az irdatlan vagyoni különbségeket. Vissza kell fogni a nagyon elszállt lakásárakat, mert ezek szétfeszítik a kínai társadalmat. Pekingben a politikának e cél eléréséhez több eszköze van, mint a választások miatt mindig óvatosabb nyugati kormányoknak. Mivel azonban a kínai lakosság megtakarításainak jelentős részét csak ingatlanba tudja fektetni, a piac megregulázása komoly kockázatokat hordoz. Óvatosan mondom, de a kínai állam döntései jelentős lassulást okozhatnak a világgazdaságban, mert az ottani gazdaságot nagy mértékben az építőipar fűti. Nem véletlen, hogy a kínaiak eddig minden erejükkel a kapacitások lekötésén dolgoztak, ezért ragaszkodtak ahhoz, hogy a Budapest–Belgrád vasutat meg a Fudant is kínai vállalkozások építsék.
Madár: Kínában nagyon sok eladósodott szereplő van.
Ám arról az országról, ahol nem pusztán piaci folyamatok, hanem a kivégzőosztag is lehet koordinációs mechanizmus, nehéz kívülről érvényeset mondani.
Nagyon sokszor temettük már Kínát a magas adósság, az árnyékbankrendszer és egyebek miatt. A legfőbb kockázat valóban az ottani gazdasági lassulás. Egyrészt ez alááshatja az ottani társadalmi egyensúlyt, másrészt akkor például zsugorodik az európai autóipar legfontosabb piaca. S ezt bizony Magyarországon is megéreznénk, hiszen mi a német gépkocsigyártók beszállítói vagyunk.
– Önöket hallgatva erősen úgy tűnik, hogy bárki is nyer, mind belső, mind külső okok miatt megszorítások következnek a jövő évi választások után.
Zsiday: Hadd vegyem elő pesszimista énemet. A magyar gazdaság 2013 óta erős hátszéllel hajózott, rengeteg uniós forrás érkezett, 2020 elejéig globális fellendülés zajlott. Folyamatosan csökkentek a kamatok; önmagában ez utóbbi is többszázmilliárdos bevételhez juttatta a magyar költségvetést. Ennek vége, sőt a jegybanki kamatemeléssel ez a visszájára fordulhat. Nem beszéltünk még egy kockázatról, a folyamatosan növekvő gázárakról. Ahhoz, hogy a rezsicsökkentés fenntartható legyen, az általam látott számítások alapján a magyar államnak évente ötszáz-nyolcszász milliárd forintot kell kifizetnie. Márpedig ennyi pénz biztosan nem lesz, az energiaár-emelés viszont kiszámíthatatlan politikai és társadalmi következményekkel jár.
– Madár István is a Titanic-frakciót erősíti?
Madár: Nem, de az számomra sem kérdés, hogy a választások után szigorítani kell. A legfontosabb, hogy milyen következményekkel jár a politikai váltógazdálkodás. Úgy sejtem, a kormányzat elég jól tudja, a jövő évre tervezett magas hiánycél nem indokolt. Csak hát ki akarja ilyenkor, hogy politikai ellenfele megszorításokkal riogasson?
– Ismét fiatalnak érezzük magunkat: ez történt 2006-ban!
Madár: Azért előfordult már, hogy ez a kormány egy választási győzelem után csendben kiigazított. Kevésbé világos, mi történne egy ellenzéki győzelem esetén, ilyen sokpárti koalíció ugyanis a rendszerváltás óta még soha nem volt Magyarországon. Izgalmas kérdés, egyben a kormányzóképesség vizsgája lehet, hogy össze lehet-e egyeztetni ilyen sokféle érdeket.
Zsiday: Tegyük fel, hogy szűk többséggel új kormány alakul, amelynek mindenképpen legitimálnia kell magát. Pénzt osztana, de nem teheti meg, miközben egy csomó alkotmányos aknával is szembesülnie kell. Sajnos minden feltétel adott ahhoz, hogy – a befektetési tanácsadók szóhasználatával élve – a 2022-es magyar választás erősen kockázatos gazdasági esemény legyen. (valaszonline.hu)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogasd a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: Hát Drága Felejim! A fenti írás az gyakorlatilag EGY SAJÁT – ÖNÁLLÓ GAZDASÁG NÉLKÜLI TERÜLET kórképe. EGY GYARMAT KÓRKÉPE!
Lehet itt finomkodni, meg lehet ékesszólva beszélni. A lényeg: KISZOLGÁLTATOTTAK VAGYUNK!
MI – MAGYAROK! – A KAPZSI ÉS MOHÓ HAZAÁRULÓ POLÍTHYKAY ELYTNEK, amely bűnbandák a rendszerváltás óta csak mint Gyarmati Igazgató Tanács regnálnak élőhelyünkké degradált EGYKORI ORSZÁGUNK élén! Úniós JÚDÁSPÉNZEKÉRT CSERÉBE!
Ezek a rablóelitek peig a RENDSZERVÁLTÁS ÓTA, minden lelkiismeretfurdalás nélkül, készséggel szolgálják ki a koncért a gyarmatosítók érdekit!
MEGTEHETIK A MI BIZALMUNKBÓL, A MI AKTÍV KÖZREMŰKÖDÉSÜNKKEL!
Kommunista pártja vezetésével a jugoszláv nép három és fél éven át folytatott szent háborút a német fasiszta megszállók és cinkosaik ellen. A népi felszabadító harc lángja mind nagyobb területre terjedt ki, nagy néptömegek kapcsolódtak be a küzdelembe. Amikor a Vörös Hadsereg elérte a jugoszláv határt, a Jugoszláv Népi Felszabadító Hadsereg (körülbelül 400 000 ember) az ország körzeteinek nagy részét ellenőrizte.
A Szovjetunió az egész háború folyamán minden tőle telhető segítséget megadott a jugoszláv népnek. A szovjet kormány támogatta mindazokat a politikai intézkedéseket, amelyek arra irányultak, hogy Jugoszláviában megalakítsák a népi hatalom központi szerveit. Ez különösen fontos volt azért, mert az Egyesült Államok és Anglia Jugoszláviában fenn akarta tartani a régi monarchikus-burzsoá rendszert, támogatta a reakciós emigráns királyi kormányt, és még azután is, hogy érintkezésbe lépett a nemzeti felszabadító mozgalom vezetőségével, segítette a hazaáruló Mihajlovic és Nedic csapatait.
A Jugoszláviának nyújtott segítség különösen megnövekedett azután, hogy a szovjet csapatok felvonultak a jugoszláv határon. A jugoszláv hadsereg 1944 folyamán térítésmentesen kapott a Szovjetuniótól 350 repülőgépet, 65 harckocsit, több mint 4000 különféle löveget és aknavetőt, 500 nehézgéppuskát, mintegy 67 000 géppisztolyt, golyószórót és géppuskát, körülbelül 53 000 puskát és karabélyt, csaknem 4000 páncéltörő puskát, nagy mennyiségű lőszert és felszerelést. A szovjet parancsnokság átadott Jugoszláviának hét tábori kórházat és négy sebészeti tábori kórházat. Mindez növelte a jugoszláv hadsereg harcképességét. 1944 szeptemberében azonban, mivel főleg gyalogsági fegyverzettel volt ellátva, egymaga nem tudta megtisztítani országát az ellenségtől.
Szeptember végén Jugoszlávia, Görögország és Albánia területén meglehetősen nagy német fasiszta erők állomásoztak: 21 hadosztály, 7 dandár és mintegy 25 önálló ezred és zászlóalj. A közvetlenül Jugoszláviában tevékenykedő csapatok létszáma elérte a 200 000 főt. 12 hadosztályt és 1 dandárt felvonultattak a jugoszláv határhoz ért szovjet csapatok ellen. A többi erő a kulcspozíciókat tartotta az ország központi körzeteiben és harcolt a partizánok ellen. A jugoszláv népnek ezenkívül az áruló Pavelic, Nedic, Mihajlovic és Rupnik bandái ellen is harcolnia kellett.
A szovjet kormány és a jugoszláv Nemzeti Felszabadító Bizottság az 1944 szeptemberében a balkáni irányban kialakult politikai és hadászati helyzetet értékelve arra a következtetésre jutott, hogy célszerű megszervezni a szovjet hadsereg és a Jugoszláv Népi Felszabadító Hadsereg közös tevékenységét a keleti körzetek és a főváros, Belgrád mielőbbi felszabadítása végett.
A jugoszláv nép gyors megsegítésére a 3. Ukrán Front csapatainak állományából kirendelték az 57. hadsereget (három lövészhadtest), egy frontközvetlen hadosztályt, a 4. gárda gépesített hadtestet és más magasabbegységet. Ezeknek a csapatoknak több mint 2200 lövegük és aknavetőjük, 149 sorozatvetőjük, mintegy 360 harckocsijuk és rohamlövegük volt. Támogatta őket a 17. légi hadsereg mintegy 1300 repülőgéppel és a Dunai Katonai Flottilla, amely 80 hajóval, főleg páncélos naszáddal rendelkezett. A Dunától északra, jugoszláv területen vártak harci feladatok a 2. Ukrán Front 46. hadseregének magasabbegységeire, amelyeket az 5. légi hadsereg erőinek egy része támogatott. Nis irányában három bolgár hadsereg támadott (13 hadosztály és egy dandár). A Jugoszláv Népi Felszabadító Hadsereg részéről 17 hadosztály részvételével számoltak. E hadosztályok létszáma különböző volt: 2000 és 12 000 fő között mozgott. Főleg gyalogsági fegyverrel voltak ellátva, tüzérségük kevés volt.
Az 57. hadsereg csapatai szeptember 28-án az ellenséget meglepve átlépték a jugoszláv határt, és előnyomultak az ország belseje felé. A csapatoknak és a Dunai Katonai Flottilla hajói által partra szállított deszantnak a közös erőfeszítéseivel már a harmadik napon felszabadították Negotint. Az 57. hadsereg magasabbegységei a támadást továbbfejlesztve átkeltek a kelet-szerbiai hegységen, október 10-én elérték a Morava-folyót, és hídfőket foglaltak el a nyugati partján. Ekkorra a 46. hadsereg csapatai kiűzték a betolakodókat a Tiszától keletre fekvő jugoszláv területről, Belgrádtól keletre kijutottak a Dunához, és hídfőt foglaltak el ebben a körzetben.
Október 12-én a moravai hídfőből harcba vetették V. I. Zsdanov tábornok 4. gárda gépesített hadtestét. A hadtest a németek ellenállását megtörve a jugoszláv hadsereg egységeivel együtt október 14-én reggel betört Belgrádba. Ugyanazon a napon a bolgár, jugoszláv és szovjet csapatok felszabadították Nist.
Belgrád körzetében heves harcok bontakoztak ki. Dél felől a város irányában tört át az ellenség 20 000 főnyi csoportosítása, amely az 57. hadsereg csapatai elől hátrált. Ezt a csoportosítást a szovjet és a jugoszláv csapatok közös erővel bekerítették, és október 19-én csaknem teljesen megsemmisítették. Jugoszlávia fővárosa másnap teljesen felszabadult a fasiszta megszállás alól. A szovjet csapatok a Belgrádért vívott harcokban mindent megtettek azért, hogy elkerüljék a rombolást a városban és hogy minél kevesebb áldozat legyen a lakosság körében. A hálás belgrádiak nagy örömmel fogadták felszabadítóikat.
Jugoszlávia fővárosának felszabadításával befejeződött a belgrádi hadművelet. A 3. Ukrán Front főerőit hamarosan átdobták Magyarországra. November végén ugyancsak Magyarországra csoportosították át az 1. bolgár hadsereget, a többi bolgár csapat pedig visszatért Bulgáriába.
A szovjet hadsereg jugoszláv területen vívott harcai óriási jelentőségűek voltak. A szovjet, jugoszláv és bolgár csapatok közös csapásaikkal felszabadították Szerbia nagy részét és Jugoszlávia fővárosát, Belgrádot. A német fasiszta parancsnokság kénytelen volt kivonni csapatait Görögországból és Albániából. Ezzel a szovjet, jugoszláv és bolgár csapatok testvéri segítséget nyújtottak a görög és az albán népnek a hitleri megszállás alól való felszabaduláshoz. Nem valósult meg Churchillnek az a szándéka, hogy angol csapatokat szállít partra Jugoszláviában.
A belgrádi hadművelet során a szovjet hadsereg csapatai kiemelkedő harci tudásról tettek tanúságot a bonyolult hegyi feltételek közti harctevékenységben, kitűnően oldottak meg villámgyors manővereket egyes irányokban, sikeresen harcoltak ellenséges csoportosítások bekerítéséért és megsemmisítéséért egy nagyvárosban is, s igen jól szervezték meg a három baráti hadsereg együttműködését. A szovjet katonák, nemes internacionalista küldetést teljesítve, nem kímélték erejüket és életüket, határtalan hősiességről, hazaszeretetről tettek tanúságot, s megmutatták a testvéri jugoszláv nép iránti szeretetüket. A jugoszláv földön vívott harcokban mintegy 8000 szovjet katona esett el.
A szovjet kormány méltóképpen értékelte a szovjet hadsereg jugoszláviai harctevékenységét. A katonák ezreit tüntették ki érdemrendekkel és érdemérmekkel. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a jugoszláv népnek nyújtott testvéri segítség emlékére, a jugoszláv főváros felszabadítása tiszteletére Belgrád Felszabadításáért elnevezésű érdemérmet alapított, amellyel a hadműveletnek több mint 67 000 résztvevőjét tüntették ki. 20 kiváló szovjet egység és magasabbegység elnyerte a megtisztelő „Belgrádi” elnevezést. 30 egységnek és magasabbegységnek pedig érdemérmet adományoztak. Szovjet érdemrendekkel és érdemérmekkel tüntették ki a Jugoszláv Népi Felszabadító Hadsereg 300 harcosát, akik hősiesen harcoltak a szovjet katonákkal együtt.
Jugoszlávia kormánya a hadműveletben részt vett több mint 2000 szovjet katonát tüntetett ki bátorsága és hősiessége elismeréséül. 13 szovjet katona megkapta a Jugoszlávia Népi Hőse címet, köztük V. I. Zsdanov, Sz. A. Kozak, A. N. Vitruk tábornok, V. A. Uliszko őrnagy, G. N. Ohrimenko harmadosztályú kapitány, I. N. Konsztantyinov százados, I. A. Bulkin, P. I. Dmitrijenko, A. G. Monogadze főhadnagy. Tito marsall a szovjet hadseregnek a jugoszláv nép felszabadításában játszott szerepét értékelve hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió nélkül lehetetlen lett volna a fasiszta betolakodók legyőzése, lehetetlen lett volna Jugoszlávia felszabadítása, az új Jugoszlávia megteremtése.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogasd a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
A balrad.ru ma az alábbi zenével köszönti az ünnepelteket és az olvasóit
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
„Megbeszélésem Victoria Nuland amerikai külügyminiszter – helyettessel „rendkívül őszinte” volt” – számolt be Szergej Rjabkov orosz külügyminiszter – helyettes a Cukrosnénivel történt mai, csaknem kétórás egyeztetés után.
„Eddig ez az egész helyzet a vízumokkal, a konzuli munkával, a diplomáciai személyzet – az Egyesült Államokban orosz és az orosz Oroszországban – nem javul. Nagyon őszintén beszélgettünk erről a témáról Nulanddal” – nyilatkozta Rjabkov a RIA Novoszty hírgynökségnek.
Hozzátette: úgy tűnik, álláspontjaink nem közeledtek.
„Az amerikaiak nem hallgatnak logikánkra, követeléseinkre. De ennek ellenére a beszélgetés hasznos volt” – jegyezte meg az orosz külügyminiszter – helyettes.
Feltételezhető, hogy a további tárgyalások során a fő téma Donbassz és az orosz – ukrán kapcsolatok lesznek. Ennek ellenére nem szabad komoly áttörést várni ezektől a megbeszélésektől – véli Dmitrij Babics orosz politológus, a „Rosszija Szegodnya” szakértője.
Zelenszkij bohóc tegnap kora este telefonos traccsot tartott a germán – gall ravaszdipáros jeleseivel Donbasszról.
Merkel kanzlerinának és Macron prezinek azt bizonygatta, hogy a DONBASSZI HÁBORNAK CSAK a „normandiai négyek” együtt képesek véget vetni. Abbéli reményét is kifejezte, hogy belátható időn belül új normandiai csúcstalálkozót rendezhetnek Oroszország, Ukrajna, Franciaország és Németország vezetőinek szintjén.
„Nagyon szeretném, ha a közeljövőben találkozhatnánk, és a normandiai formátumú találkozónk tartalmas lenne” (Dmitrij Peszkov ma kiábrándító választ küldött neki. „Normandiai csúcs” biztosan nem lesz. Külügyminiszteri szintű az LEHETSÉGES!)
A Zé bohóccal történt telefonos nyafogást követően került sor a Putyin – Merkel – Macon telefonos értekezésre. A ravaszdipáros részletesen beszámolt az orosz államfőnek a kijevi főbohóccal történt beszélgetésről.
A Kreml sajtószolgálata által a megbeszélésről kiadott közleménye hangsúlyozza, hogy a beszélgetés során a három vezető megállapította a 2015 – ös minszki megállapodások végrehajtásának fontosságát, mint vitathatatlan alapot a konfliktus megoldásához, és megállapodtak abban is, hogy összehangolják a tárgyalási folyamat normandiai formátumú előmozdítására irányuló erőfeszítéseket.
„Az orosz elnök elvi értékelést adott a kijevi hatóságok cselekedeteiről. Eszerint Kijev makacsul kerüli mind a minszki megállapodásokból eredő kötelezettségeik teljesítését, mind a korábbi normandiai csúcstalálkozókon, többek között a legutóbbin, a2019 december 9 – én Párizsban elért megállapodások teljesítését” – áll a közleményben.
Donbassz fronthelyzete továbbra is viszonylag nyugodtnak mondható. Vannak hírek kisebb martalócténykedésekről, de ezek még az „elviselhetőség” keretein belül maradtak. EDDIG!
Elstartolt Noginszkból a 103. orosz gumkonvoj. A szállítmány ezúttal kizárólag orvosi eszközökből áll, és ragályspecifikus.
Érkezése Donbasszba csütörtökön várható.
Kérjük, anyagilag támogasd a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
A Medián szerint Márki-Zay, a Závecz szerint Dobrev az esélyes kihívó 2022-ben
Fej-fej mellett a Fidesz-KDNP és az ellenzék.
A Medián szeptember 29-e és október 4-e között elvégzett, és részben már a múlt héten ismertetett 1000 fős országos reprezentatív felmérése szerint az előválasztási kampány javított az ellenzéki összefogás esélyein: a listás voksokat tekintve a Fidesz–KDNP és az ellenzék fej-fej mellett áll. – írja a hvg.hu.
A felmérés szerint Dobrev Klára és (a felmérés idején még versenyben volt) Karácsony Gergely jelöltsége inkább a kormánypártok javára mozgósított volna szavazókat.
Márki-Zay Péter jelöltsége esetén viszont megfordulna az állás: az ellenzéki szavazókat jobban, a kormánypártiakat kevésbé mozgósítaná az ő jelöltsége, így az ellenzék 3 százalékpontnyi előnyhöz jutna.
A Závecz Research friss kutatása szerint Márki-Zay Pétert csak minden negyedik választó tartja alkalmasnak Orbán Viktor legyőzésére, míg Dobrev Klárára a választók harmada gondol Orbán legyőzőjeként. A kutatásból az is kiderül, hogy Dobrev Klára jóval több ellenzéki és aktív bizonytalant, tehát a választásokon várhatóan résztvevő választót állíthat maga mögé. (magyarnarancs)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogasd a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…az előválasztási kampány javított az ellenzéki összefogás esélyein: a listás voksokat tekintve a Fidesz–KDNP és az ellenzék fej-fej mellett áll…”
-Viszont a vajdahorda nyugodtan nézhet a jövőbe! NEM LESZ SZÜKSÉGE MÉG AZ EREDMÉNYEK ESETLEGES MANIPULÁLÁSÁRA SEM! Hiszen a kihívójelölt összefogók annyira egymásba csimpaszkodtak – főként a másik torkának! – hogy utolsó leheletükig küzdenek.
Nagyot fordult a világ! Míg régen Kelet-Európában a Szabad Európa és Amerika Hangja számított tiltott adónak, mára Nyugat-Európában elsősorban Oroszország, és más távolabbi keleti országok csatornáit tiltják, vagy legalábbis korlátozzák, mert más szemmel nézik a világot.
Szeptember 28-ai hír, hogy az RT Deutsch youtube csatornát, és egy másik német nyelvű, de Oroszországhoz köthető youtube csatornát letiltott a youtube [1]. Az RT orosz hírcsatorna, több nyelven sugároz: németül, angolul, franciául, spanyolul és arabul. Betiltásakor 600 ezer követője volt, a videóklipek nézettsége pedig 547 millió feletti. A hivatalos magyarázat szerint az RT Deutsch dezinformációt terjesztett a Covidról. Az RT Deutsch stábja nyomban magyarázatot kért a youtube-tól, hogy melyik videójában fordult elő ilyen, de a youtube azóta is adós a válasszal. Az idén az RT-t érte támadás máshonnan is: a Commerzbank magyarázat nélkül lezárta az RT-hez köthető bankszámlákat, és a Die Welt több publicisztikában alaptalanul támadta az RT-t. Hogy a Die Welt támadásai valóban alaptalanok voltak, egy berlini és egy frankfurti bírósági döntés is alátámasztotta[2].
Az RT youtube csatornái általában igen népszerűek: a főcsatorna (RT) követőinek száma 4.45 millió. Összehasonlításképpen a minden nyugati repülőtéren nagy képernyőkön képünkbe tolt CNN csatornája 12,9 millió követővel rendelkezik. Az arab RT követőinek száma 6 millió. Ez is összehasonlító a katari finanszírozású Al-Jazeerával, mely 9 millió követővel vezeti a listát az arab világ hírcsatornái között. Amerikában az RT-nek, pl. az Al-Jazeerával ellentétben, regisztrálnia kellett, mint “külföldi ügynöknek”.
Az RT kemény ellenszélben szerzett népszerűségének több oka lehet. Az egyik, valószínűleg az, hogy részletesen foglalkozik sok olyan kérdéssel, amelyet a nyugati média elhallgat. Rendszeresen tájékoztat Julian Assange, az Angliában börtönbe zárt újságíró helyzetéről, több jelentést készített a franciaországi Sárga Mellényes tüntetések hátteréről [3], és a közel-keleti háborúkkal kapcsolatos tájékoztatásai sem a nyugati narratívát követik. Pl. Szíria esetében a nyugati média több esetben félreinformált: a Douma városban történt állítólagos vegyi fegyverrel történt támadás részleteit az RT cáfolta először, de azóta a BBC Szíriába küldött riportere, Riam Dalati is megerősítette, hogy több jelenet amit a BBC közölt az esetről, valójában színpadokon megrendezett hamis kép volt[4].
Egy másik ok a stáb, valamint a rendszeres interjúalanyok. Vannak köztük olyan újságírók, akik a hazájukban már ismertek, de politikai nézeteik miatt megpróbálják őket elhallgattatni. Mint pl. Chris Hedges[5], amerikai újságíró, aki a patinás New York
Times-nál dolgozott, míg egy nap le nem kellett mondania állásáról, mert nem volt hajlandó nevét adni az iraki háborút megelőző propaganda hadjárathoz. Vagy George Galloway [6] az Egyesült Királyság politikai fenegyereke, szókimondóembere, akit alaptalanul bíróság elé is citáltak[4] olyan vádakkal, hogy olajat vásárolt Szaddam Husszeintől[7].
A néhai Larry King [8], aki egykor a CNN egyik legnézettebb műsorát vezette (Larry King Live), idősebb korában két műsort vezetett az RT-ben Larry King Live és Politicking címmel. Az RT America mindennapos hírműsorát a CNN-től kirúgott Rick Sanchez [9] vezeti. Az RT honlapon gyakran ír Slavoj Žižek [10], korunk egyik legismertebb filozófusa. A Crosstalk című elemző műsor interjúalanyai gyakran olyan egyetemi tanárok vagy civil és más szervezetek vezetői akik a kérdésekhez mindig kritikus szemmel közelítenek. Sajnos, ilyen emberekből manapság egyre kevesebb van pozícióban az USÁ-ban és Nyugat-Európában.
Az RT-t leggyakrabban az a kritika éri, hogy “a Kreml szócsöve”. Könnyen belátható, hogy ez nem így van. A fent megnevezett személyek semmit sem változtattak véleményükön azután, hogy az RT-hez kerültek, többen közülük pedig kritizálják is az orosz politikát.
Bár a nyugati országok úgy tesznek, mintha a sajtószabadság etalonjai volnának, valójában a igen elterjedt a cenzúra. Februárban a kínai CGTN TV-csatornát tiltották be az Egyesült Királyságban[11]. A youtube korábban már betiltotta az iráni PressTV csatornát, és egy szíriai hírcsatornát is. A leggyakrabban használt ürügy az, hogy “álhíreket” terjesztenek, de többnyire híján vannak a konkrét bizonyítékoknak. Viszont mind gyakrabban derül ki a New York Times, a BBC, stb. által terjesztett hírekről, hogy valójában alaptalanok, vagy legalábbis bizonyítékokra szorulnak, de őket nem szankcionálják. Ki ne emlékezne az egyik legkirívóbb állításukra, miszerint Irakot azért kell megszállni, mert Szaddam Husszeinnek tömegpusztító fegyverei vannak!
A világ koronás ragálytól leginkább védett zugában – ez Döbrögisztán! – a qrmányvetítölde mai (2021 10. 12) ragálymatinéjának fő produkciója szerint tegnap éjfélig: „A beoltottak száma 5 911 737, közülük 5 682 396 fő már a második oltását is megkapta, 911 ezren pedig már a harmadik oltást is felvették. 455 új fertőzöttet igazoltak, ezzel a járvány kezdete óta összesen 829 911 főre nőtt a beazonosított fertőzöttek száma. Elhunyt 17 többségében idős, krónikus beteg, így az elhunytak száma 30 320 főre emelkedett. A gyógyultak száma folyamatosan nő, jelenleg 789 322 fő, az aktív fertőzöttek száma pedig 10 269 főre emelkedett. 733 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 110-en vannak lélegeztetőgépen…”
Vajdaságunk maga a nyugalom szigete a ragály háborgó világóceánjának kellős közepén!
Kérjük, anyagilag támogasd a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
(idézet: A polgárháború a Szovjetunióban 1918-1922 – (Rövid történet)
Gyenyikin első rohamát visszaverte a szovjet haderő. Világos volt azonban, hogy az ellenség nem fog megállni, s az első ütközeteket további, még hosszabb és véresebb ütközetek követik.
A párt és a szovjetország előtt az a feladat állott, hogy minden eszközzel, a legrövidebb időn belül megerősítse a déli frontot, ugyanúgy, ahogy annak idején a párt, a munkásosztály és a dolgozó parasztság a keleti frontot megerősítette. Ehhez mindenekelőtt arra volt szükség, hogy a dolgozó tömegek forradalmi energiája a Gyenyikin-haderő — a háborúnak ebben a szakaszában a legfőbb veszély — ellen irányuljon.
A szovjetköztársaság védelmi képességének további fokozásában fontos szerepet töltött be a párt Központi Bizottságának 1919. július 3—4-i plénuma, amely Lenin közvetlen irányításával zajlott le. Az ülés határozata alapján újjászervezték a legfelsőbb katonai szervet, a Köztársasági Forradalmi Katonai Tanácsot. Tagjainak számát 15-ről 6-ra csökkentették; s a Központi Bizottság kötelezte a Tanács minden tagját, hogy rendszeresen vegyen részt a Vörös Hadsereg és a Flotta kollektív vezetésében. Ugyancsak határozatot hozott az ülés a főparancsnok leváltásáról. Vacetyisz helyére, aki nemegyszer téves és a honvédelem szempontjából káros döntéseket hozott, Sz. Sz. Kamenyevet, a szovjethatalomhoz hű, tapasztalt katonai szakembert nevezték ki, aki a keleti front parancsnoki posztján rászolgált a bizalomra. A Központi Bizottság más központi katonai szerveket és arcvonalbeli forradalmi katonai tanácsokat is megerősített azzal, hogy a legjobb parancsnokokat és politikai munkatársakat helyezte a felelős posztokra. Javaslatára a keleti frontnak Frunze, a déli frontnak Jegorjev, a nyugati frontnak pedig Gittyisz lett a parancsnoka.
Ugyancsak több fontos határozatot hozott a Központi Bizottság a további mozgósításokról. Elhatározta, hogy megfelelő kormányintézkedésekkel fokozza a dolgozók katonai kiképzését, a minimumra csökkenti azoknak az intézményeknek a számát, amelyeknek tevékenysége nem közvetlenül honvédelmi jelentőségű, s a felszabaduló munkaerőt a hadseregbe küldi. Egyszersmind úgy döntött, hogy a jövőben nem hajt végre tömeges pártmozgósítást, mivel a helyi, különösen a falusi pártszervezetek már nagyon meggyengültek, s „a megmaradt tagok behívása a pártszervezetek széthullásával fenyegetett”7. Beszámoló az OK(b)P Központi Bizottságának 1919. július 1-től szeptember 15-ig folytatott tevékenységéről. Az OK(b)P Központi Bizottságának beszámolói a VIII. kongresszus és a X. kongresszus között eltelt időszakban. Az OK(b)P KB kiadása. 1921. 10. old.* Emellett azonban a Központi Bizottság utasítása értelmében nagyobb ütemben folytatódott a felelős párt-, szovjet- és gazdasági vezetők személyes mozgósítása, őket katonai biztosoknak, politikai munkatársnak, hadtápszervezőnek és más hasonló minőségben küldték a frontra. A Vörös Hadsereg politikai irányító szerve már júliusban több mint 430 felelős pártmunkást vezényelt a frontra; ugyanennyit augusztusban is, szeptemberben pedig 1030 volt az újonnan jött politikai munkatársak száma. A Központi Bizottság meghatalmazottjainak jelentős részét a déli kormányzóságokba (a tulai, az orjoli, a kurszki, a kalugai, a tambovi, a voronyezsi és a szarátovi kormányzóságba) helyezték át a megerősített katonai körzetekben végzendő szervező munkára.
A Központi Bizottság júliusi ülésén úgy határozott, hogy összehívja Moszkvában az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottságnak, a moszkvai szovjetnek, a Szakszervezetek Központi Tanácsának és az üzemi bizottságok képviselőinek együttes ülését. Ennek az értekezletnek az volt a célja, hogy megvilágítsa a párt-, szovjet- és gazdasági aktivisták — a dolgozó tömegek szervezői és vezetői előtt a párt és az állam időszerű feladatait. Az együttes ülés július 4-én zajlott le. A beszámolót a Központi Bizottság megbízásából Lenin tartotta „A szovjethatalom jelenlegi helyzetéről és legközelebbi feladatairól” címmel. „… A legközelebbi hónapokban — mondotta — minden erőt a katonai munkának kell szentelnünk. És meg kell mondanunk: ahogy keleten segítettünk, ugyanúgy most is nekigyürkőzünk, hogy segítséget nyújtsunk délnek, és ott győzelmet arassunk.”8Lenin Művei. 29. köt. 474. old.*
Az ülés részvevői felhívást intéztek valamennyi munkáshoz, paraszthoz, vöröskatonához és tengerészhez. Ez a felhívás július 6-án jelent meg a központi lapokban.
És három nappal később, július 9-én a szovjetköztársaság dolgozói a polgárháború korszakának egyik legfontosabb dokumentumát olvashatták a lapokban: a Központi Bizottságnak „Mind egy szálig harcra Gyenyikin ellen!” kezdetű, a pártszervezetekhez intézett levelét, amelyet Lenin írt.
„A munkásoknak és parasztoknak meg kell feszíteniük minden erejüket, a szovjetköztársaságnak meg kell feszítenie minden erejét, hogy visszaverjük Gyenyikin támadását és legyőzzük őt anélkül, hogy a Vörös Hadsereg győzelmes támadását az Urálban és Szibériában megállítanók. Ez
A JELEN PILLANAT ALAPVETŐ FELADATA”9 Ugyanott, 445—446. old.* — így szólt Lenin és a párt felhívása.
Egyike volt ez a legnehezebb feladatoknak, amelyeket a szocialista forradalomnak valaha is meg kellett oldania. Végrehajtása megkövetelte minden kommunistától, hogy katonásan helytálljon, és minden erőfeszítését a köztársaság védelmére összpontosítsa. A párt Központi Bizottsága újra meg újra hangsúlyozta, hogy az ellenségtől ostromlott szovjetországnak egységes katonai táborrá kell válnia. A Központi Bizottság rámutatott arra, hogy elkeseredett harcok idején fokozni kell az államapparátusban minden egyes munkatárs egyéni felelősségét. A kérdések testületi eldöntésére szükség van a fontos állami ügyekben, de: „A testületi vezetésnek minden esetben és kivétel nélkül minden körülmények között együtt kell járnia azzal, hogy pontosan megállapítjuk minden egyes személy egyéni felelősségét valamely pontosan meghatározott munkáért. A testületi vezetésre való hivatkozással leplezett felelőtlenség a legveszedelmesebb baj, amely mindenkit fenyeget, akinek nincs igen nagy tapasztalata a gyakorlati testületi munkában, s amely a katonai ügyekben lépten-nyomon elkerülhetetlenül katasztrófára, zűrzavarra, pánikra, egymásnak ellentmondó parancsolgatásra, vereségre vezet.”10 Ugyanott, 447 old.*
A Központi Bizottság óva intett a szükségtelen szervezgetéstől, különféle új intézmények létesítésétől, lévén a honvédelem számára tökéletesen elegendő, ha a már meglevő intézményeket háborús vágányra helyezik át.
A Központi Bizottság levele utasította a pártszervezeteket, hogy fokozzák a politikai munkát a tömegek között, s az agitációban és a propagandában arra helyezzék a súlyt, hogy megvilágítsák a nép előtt Kolcsak és Gyenyikin valódi mivoltát. Fordítsanak különös figyelmet a Vörös Hadseregbe behívottak közötti munkára, gondoskodjanak politikai felvilágosításukról, nevelésükről, a lehető leggyorsabb és legjobb katonai kiképzésükről.
Politikai szempontból igen fontos volt 1919-ben a katonaszökevények közötti munka, a harc azért, hogy a szökött katonák visszatérjenek a hadseregbe. A szökésnek, ennek az 1918-ban és 1919 elején elterjedt szégyenteljes jelenségnek nagyrészt a paraszttömegek felvilágosulatlansága és öntudatlansága, a középparaszti rétegnek a szovjet- és a burzsoá hatalom közötti ingadozása volt az oka.
Az imperialista háborúban kimerült és tönkrement paraszt azonnali béke után sóvárgott. Ezt a békét csak a szovjethatalom biztosíthatta, de az ellenforradalmi erők polgárháborút kényszerítettek rá, s a békét még fegyverrel kellett kiharcolni. Ez volt az, amit sok paraszt nem értett meg, s ebből adódtak a szökések. Emellett a legtöbb szökés rendszerint ott fordult elő, ahol a pártszervezetek gyengék voltak, és nem végeztek kellő politikai munkát a tömegek között.
A VIII. pártkongresszuson a középparaszttal való szövetségről hozott határozat érvényesítése és a falusi politikai munka fokozása megváltoztatta a középparasztság magatartását. 1919 nyarára megszűntek a szökések. A paraszt látta, hogy Kolcsak és Gyenyikin még a cári időknél is rosszabb állapotokat teremt, visszaállítják a munkások és a parasztok rabságát. Felismerte, hogy a fehérgárdista önkénytől csak egyféleképpen menekülhet: ha fegyvert fog a szovjethatalom védelmében.
1919 nyarán a katonaszökevények ezrei tértek vissza önként a Vörös Hadseregbe. Sikeresen folytak a szökések ellen indított felvilágosító kampányok, újabb jelentős utánpótlást adva a frontnak.
A párt Központi Bizottsága utasította a pártszervezeteket, hogy mindenütt helyezzenek nagy súlyt a katonaszökevények közötti munkára, igyekezzenek elérni, hogy a szökött katonák visszatérjenek a hadseregbe. Az utasítás leszögezte, hogy ez a munka a párt egyik legelső és legéletbevágóbb feladata.11 Ugyanott, 450. old.*
A Központi Bizottság felhívta a munkásokat és a parasztokat, hogy fokozzák a Vörös Hadseregnek nyújtott segítséget, használjanak ki e célból minden erőforrást. Óriási jelentősége volt a kihasználatlan termelési lehetőségek feltárásának és a hadianyagraktárak számbavételének. Sok fegyver és katonai felszerelési tárgy került a lakosság kezébe. Fontos volt, hogy ezeket a fegyvereket felkutassák és átadják a Vörös Hadseregnek. A Központi Bizottság rámutatott arra, hogy a különböző helyeken és a különböző munkaterületeken a hadsereg megsegítésének különböző formáit kell kipróbálni”12. Ugyanott, 451. old.*
A Központi Bizottság, hogy a legtapasztaltabb szervezőket katonai területre irányítsa, előírta mindazon központi és helyi intézmények számának jelentős csökkentését, amelyeknek tevékenysége nem volt közvetlen összefüggésben a honvédelemmel. Általában szükség volt rá, hogy az ilyen intézményeknél a kommunistákat pártonkívüliekkel, sőt, nemegyszer burzsoá szakemberekkel helyettesítsék. A Központi Bizottság megmagyarázta, hogy ez az intézkedés több száz új politikai munkatársat biztosít a frontnak.
A Központi Bizottság levelében nyomatékosan felhívta a pártszervezetek figyelmét a frontövezetben végzendő munkára. Ez az övezet keleten, délen és Petrográdnál egyaránt szélesedett. A déli fronton, ahol a Gyenyikin-hadsereg — soraiban nagyszámú fehérkozákkal — támadott, villámgyors lovassági rajtaütések, front mögötti lovasportyák, egyes szakaszokon frontáttörések és egyéb kalandos vállalkozások voltak várhatók az ellenség részéről. Mindez pánikot kelthetett a lakosság körében, és nagy kárt okozhatott a frontnak. A bonyodalmak elkerülése végett a frontövezetben az éberség fokozására, a csapatok mögöttes területén vasfegyelemre volt szükség.
A Központi Bizottság, továbbra is követve a VIII. pártkongresszusnak a burzsoá szakemberek tekintetében megszabott irányvonalát, ismételten megmagyarázta, miért kell a szovjethatalomnak felhasználnia a Vörös Hadseregben és a Flottánál volt cári tábornokokat, tengernagyokat és tiszteket, mennyire fontos a fiatal szovjet haderő számára, hogy elsajátítsa harci tapasztalatukat és katonai tudásukat. A Központi Bizottság kifejtette, hogy bár e szakemberek közül sokan árulónak bizonyultak, és titkos szabotőrök is voltak közöttük, ez semmiképpen nem adott okot annak felvetésére, „hogy meg kell változtatni katonai politikánk alapelveit”13. Ugyanott, 458 old.*
A Központi Bizottság azonban utasította a kommunistákat, hogy gyorsabb ütemben sajátítsák el a katonai ismereteket, elsősorban a géppuskásoknál, a tüzérségnél és a páncélosoknál megkövetelt szakismereteket, mivel a Vörös Hadseregnek leginkább ilyenfajta szakemberekre volt szüksége.
A „Mind egy szálig harcra Gyenyikin ellen!” kezdetű levélben szó volt a forradalmi éberség fokozásának szükségességéről, és a hátországban garázdálkodó ellenforradalmi elemekkel szembeni kíméletlen harcról. A Gyenyikin-haderő támadása nyomán megélénkült a vereséget szenvedett burzsoá és kispolgári pártok maradványainak szovjetellenes összeesküvő tevékenysége. Igaz, hogy az eszer és a mensevik párt egyszerű tagjai inkább a szovjethatalom felé hajlottak, azonban egyes eszer és mensevik vezetők azt hirdették, hogy nem támogatják a szovjeteket, de nem is hívei Kolcsaknak és Gyenyikinnek, hanem valamiféle „harmadik erőt” képviselnek. A valóságban állásfoglalásukkal a fehérgárdistákat támogatták. A történelem határozottan tette fel a kérdést: vagy burzsoá diktatúra, vagy proletárdiktatúra — harmadik út nincs. Az eszer és mensevik vezérek azzal, hogy szembefordultak a szovjethatalommal, Gyenyikint és a nemzetközi imperializmust segítették.
„Meg kell tízszerezni az éberséget — szögezte le a Központi Bizottság levele —, mert az ellenforradalmi próbálkozások erről az oldalról teljesen elkerülhetetlenek éppen a jelenlegi pillanatban és a közeljövőben.”14 Ugyanott, 461. old.*
„Forradalmi módon végzett munka” az ország életének minden területén — ezt követelte a párt Központi Bizottsága minden kommunistától, minden öntudatos munkástól és paraszttól. Csakis ennek a követelésnek a következetes teljesítése biztosíthatta a győzelmet.
Napirenden volt az erők mozgósítása az antant új hadjárata ellen. A Központi Bizottság Lenin által megfogalmazott levele ennek a mozgósításnak a harci programja volt. Ez az okmány lett az alapja a párt 1919 nyarán és őszén folytatott gyakorlati tevékenységének.
Amikor a taggyűlések, a pártértekezletek, a pártbizottságok és a szovjetek végrehajtó bizottságai üléseiken megvitatták a Központi Bizottság levelét, nyomban megtették a szükséges gyakorlati intézkedéseket, hogy megerősítsék a déli frontot, és háborús vágányra állítsák át a munkát.
Ennek eredményei már júliusban megmutatkoztak. Ebben a hónapban 137 000 főnyi utánpótlás érkezett a déli frontra a júniusi 36 000 fővel szemben. Július közepén már 166 000 gyalogos és lovas katona védte az arcvonalat 3000 géppuskával és több mint 500 löveggel.
Szakadatlan áradatként haladtak az utánpótlással, fegyverrel és lőszerrel megrakott szerelvények délre, ahol a szocialista forradalom sorsa eldőlt.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogasd a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
