– A kapitalizmus modern formája a fasizmus! –

 

… Minthogy a tőkésosztály érdekei homlokegyenest ellentétesek a lakosság túlnyomó többségének érdekeivel, a burzsoázia arra kényszerül, hogy minden úton-módon elpalástolja államának osztály jellegét. A burzsoázia megpróbálja olyan színben feltüntetni ezt az államot, mint amely az osztályok fölött áll, az egész nép állama, „a tiszta demokrácia” állama. A valóságban azonban a burzsoá „szabadság” a tőkének az a szabadsága, hogy idegen munkát zsákmányoljon ki; a burzsoá „egyenlőség” csalás, amely azt leplezi, hogy ténylegesen nincs egyenlőség kizsákmányoló és kizsákmányolt, jóllakott és éhező, a termelőeszközök tulajdonosai és a csupán munkaerejükkel rendelkező proletárok tömege között. … – Politikai gazdaságtan

… A burzsoá állam igazgatási apparátusa, a rendőrség, a katonaság, a bíróságok, a börtönök, a koncentrációs táborok és az erőszak más eszközei segítségével nyomja el a néptömegeket. Az erőszak mindeme eszközeinek nélkülözhetetlen kiegészítői az ideológiai befolyásolás eszközei, amelyek segítségével a burzsoázia uralmát védelmezi. Ide tartozik a burzsoá sajtó, rádió, mozi, a burzsoá tudomány és művészet, az egyház. – Politikai gazdaságtan

A kapitalizmus jellemző emberi tulajdonságai:

• A kapitalizmusban elkerülhetetlen a kapitalisták élősködése, ez az érdekük, ezért ez az erkölcsük!
• A kapitalizmusban a tőkéseknek proletárok feletti totális politikai-gazdasági hatalma miatt diktatúra van!
• A kapitalisták egymás közötti konkurenciaharca világméretekben kíméletlen, könyörtelen háború!
• A kapitalisták célja a minél nagyobb profit megszerzése, amit a proletárok kizsákmányolásával érnek el!
• A kapitalizmus csak bérrabszolgasággal, kizsákmányolással, embertelenséggel képes működni!
• A kapitalisták egymás és a proletárok közötti érdekellentéte összeütközésre, kíméletlen harcra vezet!
• A kapitalisták és a proletárok közötti érdekellentét miatt, kibékíthetetlen osztályharc van!
• Az imperializmus a kapitalizmus világméretű kíméletlen harca a tőkések profitjáért!
• Ezért a kapitalizmus alapvetően csak embertelen diktatúra lehet a világ proletárjai számára!

A kapitalizmus embertelensége a működési modelljéből törvényszerűen következik és elkerülhetetlen!
A kapitalizmusnak csak a szocializmus lehet a működőképes, emberséges, demokratikus alternatívája!

… A burzsoá állam a tőkésosztály intézőbizottsága. A burzsoá alkotmányoknak az a céljuk, hogy biztosítsák a birtokos osztályok számára kedvező és előnyös társadalmi rendszert. A burzsoá állam szentnek és sérthetetlennek nyilvánítja a tőkés rend alapját, a termelőeszközök magántulajdonát. – Politikai gazdaságtan

… A tőkés állam, osztálylényegénél fogva eszköz a kapitalisták kezében a munkásosztály és a parasztság leigázására és elnyomására. A burzsoá állam védelmezi a termelőeszközök tőkés magántulajdonát, biztosítja a dolgozók kizsákmányolását, és elnyomja a tőkés rend ellen folytatott harcukat. – Politikai gazdaságtan

A kapitalizmus olyan politikai-gazdasági rendszer, ahol a tőkések érdeke az alapvetően meghatározó, ezért a proletárok érdekeit elnyomják, és ennek rendelik alá; a kapitalista állam a tőkések érdekében működik, a törvényes kizsákmányolást védi az élősködés érdekében. A kapitalizmus szabadság erkölcse a törvényes kizsákmányolás jogán elvezet a felsőbb és alacsonyabb rendű megosztott emberek világába, ami a többségben lévő, az értékeket létrehozó emberi munkaerő, a proletár bérrabszolgák szabadságának leszűkülésére, megszűnésére vezet.

… A tőkés termelés ott kezdődik, ahol a termelőeszközök magánkézben összpontosulnak, a termelőeszközöktől megfosztott munkások pedig áruként kénytelenek eladni munkaerejüket. – Politikai gazdaságtan

A proletárok túlnyomó többsége, mivel nem képes vállalkozást létrehozni és üzemeltetni, így csak a saját emberbe bújtatva létező munkaerejét viheti a munkaerő piacra, ezért bérért kénytelen eladnia magát (munkaerejét) a tőkésnek, így lesz bérrabszolga, a tőkés beszélő szerszámja. Ez nem a „szabadság”, hanem az életösztön kényszere, az életbenmaradás egyetlen útja a proletárok számára a kapitalizmusban. A kapitalizmusban a proletárok emiatt az embertelen kényszerpályája miatt lesznek alacsonyabb rendű emberek, bérrabszolgák. A proletár emberárú csak a szocializmusban szüntethető meg.

„… A tőkés társadalomban a termelőeszközök a kapitalisták kezében vannak, s így a munka termékeivel is a tőkések rendelkeznek. A munkások meg vannak fosztva a termelőeszközöktől, s hogy éhen ne haljanak, kénytelenek a munkájuk termékeit elsajátító kapitalistáknak dolgozni. A szocialista társadalomban a termelőeszközök társadalmi tulajdont képeznek. Így a munka termékeivel maguk a dolgozók rendelkeznek. – Politikai gazdaságtan

A kapitalizmusban a konkurenciaharc a tőkéseket hatékonyságra, a munkabér és egyéb költségcsökkentő gazdálkodása kényszeríti. A tőkés a profitja, az élősködése érdekében, a proletár pedig a bér-rabszolgaszíj kényszere miatt, a munkaerejét az által termelt érték alatti áron kénytelen eladni a tőkésnek. A proletár munkaerőáru által termelt értéktöbbletből így lesz a tőkések profitja, ami a proletárok kizsákmányolásával jön létre, amihez ingyen jutnak a tőkések. A tőkésállam ezt a kizsákmányolást garantálja, ami ezért törvényes lopás. A kapitalizmus csak így képes működni.

… A konkurenciában minden egyes tőkés helyzete tehát objektíve olyan, hogy a bérek visszaszorításában, növekedésének fékezésében, vagy éppen lenyomásában is versenyezniük kell egymással. Aki másokhoz képest több bért fizet, az alacsonyabb profitrátát ér el és a konkurenciában hátrányba kerül. – A kapitalizmus politikai gazdaságtana

… A tőkés termelési mód mellett a munkaerőnek minden más áruhoz hasonlóan értéke van. A munkaerő pénzben kifejezett értéke a munkaerő ára. – Politikai gazdaságtan

A proletárok felett a tőkésállam, a tőkések politikai-gazdasági diktatúrája, a tőkések konkurenciaharca miatt a munkaerő áru költsége a minimálisra csökkenthető.

A minimálisra csökkentet munkabér, a kizsákmányolással keletkező tőkés profit, a kapitalista gazdaság társadalmi, világméretű tervszerűtlenséggel működő gazdaság anarchiája, a proletárok feletti totális diktatúra elkerülhetetlenül elvezet a válságba, az eladhatatlan termékfelesleg mellett a proletárok nyomorára.

A kapitalista gazdasági rendszer a polgári demokrácia vagy a nyílt diktatúra keretében a magántulajdon sérthetetlenségének törvénye szerint működik. Ami a kapitalista árutermelésben a termelőeszközök magántulajdonában történő gazdaság működésének alapján teszi lehetővé és elkerülhetetlenné a bérrabszolgaságot, a kizsákmányolást, a felsőbbrendűséget, az élősködést. Így jön létre a megosztott emberiség, a kizsákmányolók és a kizsákmányoltak embertelen társadalma.

A kapitalisták és a proletárok kibékíthetetlen érdekellentéte a bérrabszolgaságon, a kizsákmányoláson, az élősködésen, a felsőbbrendűségen, alapszik, ami a kapitalizmusban elkerülhetetlenül megvalósítja a törvényes lopást. Mert a kizsákmányolás a lopás egyik formája, ami a kapitalizmusban törvényes és erkölcsös.

A kapitalizmus alapvető ellentmondása a munka társadalmi jellege és az elsajátítás magántőkés formája közötti ellentmondás, mely a tőkés társadalom két alapvetőosztálya, a proletáriátus és a burzsoázia antagonizmusában nyilvánul meg.

A kapitalisták és a proletárok között kíméletlen osztályharc van, ami sokáig lappang, majd forradalomba torkollik.

A kapitalizmus leggazdagabb tőkéseinek hatalmát világméretekben a monopóliumokkal, a háborúkkal, a gyarmatosítással, az érdekszférákkal igyekszik és kénytelen megvalósítani, ezért az imperializmusban a tőkések egymás ellen világméretekben kíméletlen harcot, háborút folytatnak. De a kapitalista rendszer fő ellensége mégis a proletariátus, akin élősködnek, ezért a kapitalisták (fasiszták) egymás között mindig megegyeznek a fő osztályellenségük, a proletariátus ellen, a proletárok kárára, még akkor is, ha néha összevesznek a koncon.

A dolgozók érdekét csak a szocialista állam valósítja, valósíthatja meg, ami megszünteti a kizsákmányolás minden formáját. Mert a szocializmusban nincs tőkés és nincs proletár, csak dolgozó van; a valóságban az értékek előállításához csak dolgozókra van szükség; de kapitalizmusban a tőkés tevékenysége (amit a legjobb esetben munkának nevez) a saját hasznáért, profitjáért alapvetően: a proletár dolgozók kizsákmányolásának a megszervezése, ehhez szükséges és elkerülhetetlen a proletárok érdekeinek alárendelése a tőkések érdekeinek, amit a kapitalista (fasiszta) állam diktatúrája valósít meg. A kapitalizmusban a tőkések gazdasági-politikai hatalmuk révén mindenképpen „felsőbbrendűvé” – übermensch – válnak! Ez a „felsőbbrendűség” a kapitalizmusban törvényszerűen a fasizmus valamilyen formájává fejlődik! De tulajdonképpen a kapitalisták nem felsőbbrendűek, csak a kapitalista hatalom teszi őket a többi ember felett uralkodóvá, élősködővé!

A polgári demokrácia csak alacsonyabb rendű demokráciát valósíthat meg, mint a szocialista demokrácia. A szocialista demokrácia magába olvasztotta a polgári demokrácia lényegét, a polgári demokratikus szabadságjogokat, és továbblépett a valóságos egyenlőségen alapuló, az emberi jogokat következetesen figyelembe vevő demokráciává. Mert csak a szocialista demokrácia szüntetheti meg a szolgaságot, a felsőbbrendűséget, az élősködést, a kizsákmányolást. A polgári demokráciában működő kapitalista gazdasági-politikai modell nem képes működni az embertelen bérrabszolgaság, kizsákmányolás, élősködés, felsőbbrendűség nélkül, ezért diktatúrát kell megvalósítania az értékeket létrehozó dolgozó proletárokkal szemben.

Idézetek

Idegen Szavak Marxista Magyarázattal: A polgári demokrácia a tőkés társadalmi rend politikai formája. A polgári demokráciában az államhatalom a burzsoázia kezében van (sokszor a földbirtokos osztállyal szövetségben). A polgári demokrácia nagy lépés volt előre a feudális társadalomi önkényen és kiváltságokon alapuló államhatalmával szemben: a törvényelőtti egyenlőség bevezetése, a végrehajtó- és törvényhozóhatalom szétválasztása, a képviseleti-parlamenti rendszer, a szabadságjogok (sajtó, gyülekezési, szólás-, vallásszabadság stb.), általában az ú. n. „elidegeníthetetlen emberi jogok” kihirdetése a szabadságjogok szűkebb vagy szélesebb kiterjesztését jelentette. Mégis a polgári demokrácia is lényegében nem más, mint az uralkodó osztály vagy osztályok diktatúrája a dolgozók ellen és az „emberi jogok” nem igazán emberi jogok, mert a dolgozók számára legnagyobbrészt csak a papíron vannak meg (lásd az imperialista Amerikát). Leglényegesebb fogyatkozása az, hogy még a legszélesebb polgári demokrácia is csak formális demokrácia, vagyis érintetlenül hagyja a polgári magántulajdont és ezzel megörökíteni igyekszik a polgárok közt fennálló gazdasági egyenlőtlenséget, a kizsákmányolást és a gazdagok és szegények közt a polgári társadalomban fennálló és mindinkább elmélyülő szakadékot.

A munkásosztály számára a polgári demokrácia az a harctér, amelyen osztályharca a burzsoázia ellen lefolyik. Ezért a munkásosztály számára nem közönyös, nyílt diktatúra lép-e a polgári demokrácia helyébe. A munkásosztálynak nem szabad a polgári demokráciát sem túlbecsülnie, sem lebecsülnie, hanem józanul értékelnie kell, mennyiben használhatja fel a maga osztályharcának céljaira. Ezért a munkásosztálynak ellene kell szegülnie minden kísérletnek, a polgári demokrácia nyújtotta szabadságjogok megnyirbálására vagy megszüntetésére, de ugyanakkor tudatában kell lennie annak, hogy a polgári demokrácia végeredményben mindig csak a burzsoázia uralmi eszköze a kizsákmányolás biztosítására.

Idegen Szavak Marxista Magyarázattal: kapitalista termelőmód, kapitalizmus: tőkés termelőmód, tőkés társadalmi rend. Történelmileg Európában a 16. század óta fejlődött ki először, elődje a hűbéri társadalmi rend. A kapitalizmus mint termelőforma, az emberiség fejlődésének meghatározott fokán törvényszerűen keletkezik és ugyanilyen törvényszerűséggel pusztul el, hogy helyét a társadalmi élet új, haladottabb formájának, a szocialista termelőmódnak adja át. A tőkés termelőmód tulajdonképpeni értelme nem — mint a polgári gazdaságtudósok állítják — az emberi szükségletek kielégítése, hanem értéktöbblet termelése. A tőkés termelőmód ismérvei a termelőeszközök magántulajdona, a bérmunka általános alkalmazása és az árutermelés, tehát piacra szánt termékek előállítása. A termelőeszközöktől megfosztott bérmunkások munkaereje, ez a kapitalisták számára legfontosabb áru termeli az értéktöbbletet, melyet a termelőeszközök birtokosai kisajátítanak. „A társadalmi termelés és a tőkés elsajátítás közötti ellentmondás a proletariátus és a burzsoázia közötti ellentétként nyilvánul meg.” (Engels)

Marxista fogalomlexikon – Állam: az uralkodó osztály politikai hatalmának legfőbb szerve, amelynek feladata az uralkodó osztály érdekeinek védelme, a fennálló termelési és társadalmi viszonyok fenntartása, a vele szemben álló társadalmi-politikai erők elnyomása, a társadalom ügyeinek az uralkodó osztály érdekeinek megfelelő intézése és irányítása, az uralkodó osztály érdekeinek védelme külsőerőkkel szemben. Jellegét és céljait végső fokon a gazdasági rendszer határozza meg. Az állam az uralkodó osztály hatalmát különböző erőszakszervezetek és intézmények (hadsereg, rendőrség, büntetőszervek, hivatali apparátus) rendszerével biztosítja. Az állam történelmi kategória: a kibékíthetetlen osztályellentétek terméke és megnyilvánulása. A szocialista forradalom megsemmisíti a volt uralkodó osztály államhatalmát és megvalósítja az új típusú szocialista államot, amely a dolgozó többség hatalmát biztosítja. A szocialista állam funkciói: 1. a lakosság túlnyomó többségét kitevő tömegek érdekében a kizsákmányolók és az ellenséges erők elnyomása, az ország védelme; 2. a dolgozó kispolgári, paraszti tömegek megnyerése a szocializmus építése számára; 3. a szocializmus építése, a szocialista gazdasági-társadalmi, ideológiai, kulturális élet szervezése, irányítása. A szocializmus építésének különböző szakaszaiban az egyes funkcióknak más és más a jelentősége. A szocialista állam nélkül nem lehetséges a szocializmus felépítése, az osztálykülönbségek teljes felszámolása, az osztály nélküli kommunista társadalom elérése. Ezért a marxizmus-leninizmus éles harcot folytat azokkal az opportunista, revizionista és anarchista nézetekkel, amelyek tagadják a proletárdiktatúra szükségességét, illetve a szocializmusban az állam azonnali elhalását hirdetik. Csak a kommunizmus teljes felépítése és a kapitalista környezet megszűnése teremti meg az állam teljes elhalásának feltételeit. A szocializmus megszilárdulása és fejlődése eredményeként az erőszakszervezetek fokozatosan elvesztik jelentőségüket, míg az állam, gazdasági- szervező és kulturális-nevelőfunkciói még sokáig nélkülözhetetlen lesznek; az állam sok funkciója fokozatosan a társadalmi szervezetek kezébe megy át.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!