A berlini Nemzetközi Antifasiszta Kongresszus
(idézet: A Komintern és a fasizmus 1921-1929)
2
- A berlini Nemzetközi Antifasiszta Kongresszus
A Nemzetközi Antifasiszta Bizottság nagyszabású publikációs tevékenységgel járult hozzá a kongresszus előkészítéséhez. Jellegüket tekintve ezek az írások emlékeztetnek a Chronik des Faschismusban 1923-1924-ben megjelent munkákra, de ekkoriban már több és többféle kiadvány jelent meg, s az sem mellékes, hogy rendszeresebben.
A publikációk sora Barbusse stencilezett Bulletinjével indult, amely 1928 szeptemberétől 1929. január 5-ig jelent meg. A kiadványok 2-5. számáról vannak adatok, és fennmaradt az utolsó, számozatlan kiadás is. Hírt ad az európai antifasiszta megmozdulásokról, csatlakozásra szólítja fel elsősorban az értelmiségi csoportokat, személyeket, akiknek szétküldték a lap példányait.147 – CPA IML 543. f. 1. op. 5. d.*
A Bulletin mellett december 7. és 1929. január 5. között egy külön információs anyagot is megjelentettek, amely egy-kétoldalas terjedelemben rövid áttekintést adott egy-egy ország fasiszta megmozdulásairól. A 22 számból álló sorozat célja az volt, hogy a különféle irányzatú lapokat tájékoztassák e szervezetek tevékenységéről, elérjék nagyobb számú, a fasizmussal foglalkozó publikáció közlését, és ezzel felkeltsék a figyelmet az antifasiszta mozgalom iránt.148 – Ugyanott. Informationsmaterial, illetve Matériel d’Information.* 1929. január 30-án jelent meg a bizottság fő orgánuma: címe a kongresszusig Bulletin des Initiativ-Komitees (1-5. szám), azután 1930 januárjáig Bulletin des Internationalen Antifaschisten-Komitees (6-9. szám) volt. A lap, amelyet 6-10 oldalas terjedelemben, 5000-6000 példányban adtak ki, tudósított a kongresszus előkészítésének egyes szakaszairól, s az információkon kívül rövid elemzéseket is közölt. Példányait rendszeresen megküldték különböző pártok, szakszervezetek sport- és más egyesületek központi és helyi szervezeteinek, meg egyes személyiségeknek, akiknek a munkájára számítottak a kongresszus előkészítésében vagy magán a kongresszuson. A Bulletin fejlécén állandóan ott szerepel a felhívás: a közölt anyagokat vegyék át más lapok is. Egyes kommunista vezetésű szervezetek közölték az országukban működő antifasiszta jellegű szervezetek címét. Szerepel itt pl. a berlini Reichsbannerbund, a párizsi Conseil Paysan, a prágai cseh és a szlovák szervezet, Landeskomitee der Slowakei címe.149 – Ugyanott. Kornblum an as Antifaschistischen Komitee der IKKI. Humbert-Droz. é. n. Az összesítést közli: A Nemzetközi Antifasiszta Bizottság titkárának jelentése. 1930. január 3. Ugyanott. 7. d. 5. old.*
A kongresszus előkészítésének időszakában két terjedelmesebb brosúrát is kiadtak. Mindkét anyag az olasz fasizmussal foglalkozik. Az első a Mussolini-rendszerről ad áttekintést, ismerteti elnyomó intézkedéseit, közli a letartóztatott és deportált kommunista, szocialista és polgári antifasiszta politikusok névsorát.150 – Mussolinis Deportationsinseln. Herausg. Initiativ-Komitee für den Internationalen Antifaschisten-Kongress. Berlin 1929.*
A másik brosúra igen gazdag, átfogó tényanyagot közöl. Bevezetőben vállalkozik a fasizmus meghatározására, főbb jellemzőinek általánosabb elemzésére is.151 – Die italienische Faschismus. Informations Material, é. n., h. n.; L’Italie Fasciste. Matériel d’information. Edité par: Henri Barbusse, Président du Comité d’Initiative pour la convocation du Congrés International Antifasciste. Párizs é. n. – A brosúra szerzője nincs feltüntetve. Két személy jöhet számításba: Sas Gyula, illetve Togliatti. Mindketten részt vettek ugyanis a munka előkészítő szakaszában. Lehetséges azonban, hogy kollektív műről van szó, bár a dokumentációt tartalmazó rész erősen Sas stílusára emlékeztet.* A fasizmus nem pusztán olasz, hanem nemzetközi jelenség. Meghatározása a következő: „A fasizmus nem csupán a burzsoázia által pártolt és teremtett harci szervezet a proletariátussal szemben, hanem egyúttal a kispolgári rétegek széles politikai tömegmozgalma is” Politikai „dirigense a modern imperialista finánctőke, amelynek érdekében fellép”. Majd később: „Amennyiben végül is a fasizmus lényegét röviden jellemezni akarjuk, úgy a következőket mondhatjuk: 1. A fasizmus a kapitalista diktatúra legkönyörtelenebb és legnyíltabb formája, olyan uralmi forma, amely a terror, az erőszak és az elnyomás eszközével számolja fel a polgári demokrácia gyér »szabadságát és jogát«, kiszolgáltatja a dolgozó osztályokat a korlátlan kizsákmányolásnak, teljes rabszolgaságba döntve őket. 2. A fasizmus a finánctőke kegyetlen és sötét imperialista politikájának képviselője; következetesen törekszik az imperialista konfliktusok kiélezésére, egy újabb háború előkészítésére.” A fasizmus elleni harc ezért egyidejűleg „harc a legbrutálisabb kapitalista reakció és a fenyegető háborús veszély szítói ellen”.152 – Die italienische Faschismus. 3., 7. old.*
Ez a meghatározás összefoglalja azokat a lényegesebb megállapításokat, amelyek a húszas években a fasizmus osztályjellegéről, szociális összetételéről, valamint funkciójáról elhangzottak. Egyben bizonyítéka annak is, hogy a kommunista mozgalom konkrét elemzései, elvi megállapításai egy olyan időszakban is megfeleltek a követelményeknek, amikor a politikai irányvonal az alkalmazható harci formák tekintetében, a forradalmi mozgalom lehetséges szövetségeseinek jellemzésekor hibás következtetésre jutott. Ehhez még hozzá lehet tenni, hogy a dokumentumban egyetlen olyan utalás sincs, amely a szociálfasizmus-koncepcióra emlékeztetne: a szociáldemokrata pártok politikájának bírálata mellett megemlíti a kommunisták hibáit is. Az előzőknek a passzivitást rója fel, az utóbbiaknak azt, hogy nem vonták le a fasizmus tömegmozgalom jellegéből következő konzekvenciákat, nem ismerték fel az egységfront jelentőségét és a fasizmus antidemokratikus jellegét.153 – Ugyanott, 8-9. old.*
A kongresszus előkészítésében a legfontosabb szerepet a különféle rendezvények játszották. Voltak köztük antifasiszta tömegmegmozdulások, tüntetések és kisebb gyűlések. Szervezésükben az antifasiszta bizottságok mellett elsősorban a VS és az IAH országos szervei, csoportjai vettek részt, de külön körlevéllel fordult tagszervezeteihez a Profintern, a Balkáni Kommunista Föderáció és a Parasztinternacionálé is.154 – CPA IML 539. f. 3. op. 65. ő. e. 23-24. old. – A MOPR Európai Irodájának jelentése említi, hogy a körlevelet valamennyi szekcióinak megküldték december 19-én. Az IAH január végén már az első eredményeket összesíti. (CPA IML 543. f. 1. op. 5. d. Münzenberg an Misiano. 1929. január 24.) A Profintern Titkársága január 26-i ülésén tárgyalta meg felhívását. (CPA IML 534. f. 3. op. 398. ő. e. 106. old.) A BKF levelét a már idézett cikk tartalmazza, a Parasztinternacionálé bekapcsolódásáról egy január 21-én Berlinbe küldött jelentés tanúskodik. (CPA IML 543. f. 1. op. 5. d. Secrétaire d’Internationale des Paysans au Com. Ex. du SRI.)* Január közepén Barbusse egy újabb felhívást tett közzé, amelyben már kifejezetten antifasiszta akciók rendezését sürgette. „A fasizmus az egész emberiség ellensége” – szögezte le.155 – Die Rote Fahne, 1929. január 31.*
A Bulletin február 27-i száma összesítést közöl a megmozdulásokról. Elsőnek a londoni Antifasiszta Bizottság február 16-i gyűlését említi, amelyen 100 küldött vett részt; Ausztriában február 10-én, Svájcban február 7-én és 8-án, Csehszlovákiában február 20-án és 24-én, az Egyesült Államokban február 10-én és 22-én tartottak gyűléseket.156 – Bulletin, 4. szám. 1-2. old. – A lap a továbbiakban első oldalán közli egyes személyek csatlakozását, tudósít a lezajlott gyűlésekről.* E gyűléseken megválasztották a kongresszusi küldötteket, majd több esetben olyan határozatot fogadtak el, hogy a kongresszus idején helyi megmozdulásokat szerveznek. Különösen a holland rendezvényeknek volt nagy visszhangjuk. Oslóban február-március folyamán 20 000 embert sikerült mozgósítani, s a gyűlésen megválasztott képviselők március 4-én antifasiszta konferenciát tartottak. Oslón kívül Trondheimben, Bergerben és Skienben is nagygyűlésekre került sor. Angliában a londoni gyűlést követően március 3-án és 4-én Manchesterben, Staffordban volt szervezett helyi megmozdulás, Ausztriában pedig több gyűlést követően március 10-én 4000 fő részvételével volt utcai tüntetés.157 – Az eseményekről az Inprekorr is beszámolt (március 5. 465. old., március 8. 491-492. old., március 12. 524. old., március 15. 548. old.). Ez utóbbi számban, amely az oslói gyűlést ismerteti, külön hangsúlyozták, hogy az Antifasiszta Bizottságban együttműködtek a kommunisták, a szociáldemokraták és a szakszervezetek.* Az akciók egyik eredményeként a már meglevő antifasiszta bizottságok mellett újak alakultak Hollandiában, Svédországban, Dániában és Finnországban.158 – Bulletin, 4., 5. szám.* Nem kismértékben e bizottságok tevékenységének volt köszönhető, hogy a Berlinben március 9-én összeült nemzetközi antifasiszta kongresszus valóban nemzetközi tanácskozásként kezdhette meg munkáját.
A kongresszuson 24 ország 315 küldötte vett részt. A legnagyobb delegációval a Vendéglátó németek (104 fő), a franciák (34 fő), az olaszok (34 fő) s a csehszlovák antifasiszta szervezetek (20 fő) képviseltették magukat. Pártállásuk szerint a küldöttek közül 234 volt kommunista, 13 szociáldemokrata, 4 anarchista és a többi párton kívüli; 225-en voltak szakszervezeti tagok. Az említett országok képviselői mellett részt vettek még Ausztria, Svájc, Belgium, Hollandia, Dánia, Svédország, Norvégia, az Egyesült Államok, Argentína, Palesztina, Spanyolország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország (Károlyi Mihály), Románia, Bulgária, Jugoszlávia és Albánia küldöttei. A kongresszuson nem működött mandátumvizsgáló bizottság.159 – Informationsabteilung des EKKI. 812. szám. 1929. április 25. (A továbbiakban: Informationsabteilung.) 1. old.*
A Szovjetunió küldöttsége nem vehetett részt a kongresszuson, mivel tagjai nem kapták meg a németországi beutazási engedélyt. A Birodalmi Belügyminisztériumban még február 11-én hoztak egy olyan döntést, hogy nem lenne célszerű betiltani a kongresszust, de a nyilvános megmozdulásokat korlátozni kell, s „a beutazási vízumok kiadásánál is lehet valamit tenni”.160 – ZStA Reichsministerium des Innem. Ausübung der freien Meinungsäusserungen. 25686. szám. 1. köt. 201-202. old.*
A kongresszus napirendjén négy témacsoport szerepelt: 1. a fasizmus, az imperializmus és a háborús veszély (előadója Barbusse), 2. A fasiszta terror és a nemzeti kisebbségek üldözése (Miglioli). 3. A munkásság, a parasztság és az értelmiség helyzete a fasiszta országokban, valamint a szakszervezetek (Gennari). 4. A fasizmus elleni nemzetközi harc eszközei (Heckert).161 – A beszámoló jelentés, amely lényegében a kongresszus jegyzőkönyvének rövidített változata, nem közli a pontos napirendet. Ugyanakkor mutatja, hogy e pontokat az utolsó kivételével megtárgyalták. A kongresszus napirendjét a Komintern Politikai Titkársága 1928. október 17-én hagyta jóvá. (Ismerteti: CPA IML 543. f. 1. op. 5. d. Propositions de la sous-commission de Paris. é. n. 4. old.)*
Barbusse referátuma indította a kongresszus munkáját. A referátum mind terjedelmét, mind pedig tartalmát tekintve inkább ünnepi megnyitó beszéd volt, mint előadás. Az 1928-as felhívás főbb pontjait ismételte meg.162 – Faschismus. Bericht vom Internationalen Antifaschisten-Kongress. Berlin, 9. bis. 10. März. 1929. Herausgegeben vom Internationalen Antifaschisten-Komitee. NDV. Berlin, 1930. (A továbbiakban: Bericht des IAK) 9-11. old.*
A referátumot követő felszólalások, függetlenül attól, hogy melyik napirendi pont kapcsán hangzottak el, lényegében két kérdéscsoporttal foglalkoztak: elemezték az egyes országokban kialakult helyzetet, különösen a fasiszta szervezetek tevékenységét és az antifasiszta harc lehetséges módozatait vizsgálták. Igen szerencsésnek mondható, hogy a kongresszus meglehetősen egyöntetű összetételét nem tükrözték egyértelműen a felszólalások: a 22 kommunista felszólaló mellett 2 szociáldemokrata és 3 haladó polgári személyiség kapott szót. Ez utóbbiak közül az egész kongresszus folyamán jelentős szerepe volt Migliolinak, Károlyinak és Ledebournak.163 – A német és az osztrák delegációban 3-3, az olaszban és a belgában 2-2, az angolban, a norvégban, a spanyolban, illetve a svájci küldöttségben 1-1 szociáldemokrata vett részt. (Informationsabteilung. 13. old.)*
A küldöttek megegyeztek abban, hogy a fasizmus mint nemzetközi jelenség terjedőben van. Európa több országában, köztük Németországban fennáll a fasiszta rendszerek hatalomra jutásának a veszélye. Általános volt az a vélemény is, hogy a fasizmus a különböző országokban különféle formában jelentkezik; többen azt is hangsúlyozták, hogy a kapitalizmus rendszerének sajátos, új vonásokat tartalmazó uralmi formájáról van szó. Károlyi például, a magyar fasizmusról szólva, annak két jellemzőjét emelte ki: az olasz rendszertől eltérő formai, strukturális vonásait, valamint a benne jelentős ideológiai szerepet játszó keresztény nemzeti gondolatot. Rámutatott a rendszer soviniszta, imperialista jellegére is; úgy vélte, hogy Magyarország egy elkövetkezendő háborúban a hagyományoktól eltérően nem a német, hanem az agresszívabb és reakciósabb olasz imperializmus „ágyútöltelékének” szerepét fogja betölteni.164 – Bericht des IAK. 14-15. old.*
A lengyel Bitner és a román Pátráscanu hangsúlyozta a fasizmus különös agresszivitását, expanzív jellegét, s ezzel összefüggésben a fasizmusnak a nemzeti kisebbségek elleni elnyomó intézkedéseit. Fan Noli, az 1924 júniusában lezajlott albán demokratikus forradalom vezetője, az ország volt miniszterelnöke, a kongresszus egyik legtöbbet szereplő személyisége volt. Migliolival és Károlyival együtt részt vett az előkészítésben is. Noli az Ahmed Zogu-kormány feudális-terrorisztikus diktatúrájának példáját említve felvetette a vazallus fasiszta rendszerek létrejöttének lehetőségét a Balkánon.165 – Ugyanott, 26., 24-47., 35-38. old.*
Az antifasiszta harc lehetőségeivel szinte valamennyi felszólaló foglalkozott. Több közbeeső célt kitűztek és meglehetősen sok módszert említettek. Egyes megjegyzések elhangzásakor vita is kialakult. A hozzászólások során többen, köztük leghatározottabban Ledebour, követelték, hogy a kongresszuson az antifasiszta harc egyetlen reális céljaként a proletárdiktatúra mellett foglaljanak állást. Bírálták a kongresszusi felhívásban szereplő azon kitételt: „elismerve az antifasiszta harcot vívó pártok között meglevő, szükségszerű ellentéteket… mi azt keressük, ami összeköt bennünket és nem azt, ami szétválaszt; az összekötő láncszem a közvetlen, konkrét feladatok érdekében folytatott harc, amelynek tekintetében nincs széthúzás a fasizmus különböző ellenfelei között”.166 – Bericht des IAK. 34-35. old.; Informationsabteilung. 7. old.* A felhívás koncepciójának ellenzésével együtt járt a szociáldemokráciával szembeni akciók sürgetése is, amely egyes küldötteknél, így a bolgár Dojanovnál, az osztrák Hermann-nál szinte a fasizmus elleni küzdelemmel azonos hangsúlyt kapott.167 – Ugyanott. 41.. 55-56. old.* Heckert a kongresszuson válaszolt a Vorwärts 1929. március 9-i cikkére, amely az antifasiszta kongresszus kapcsán a következőket írta: „A bolsevisták nem csupán szellemi értelemben szülői a fasizmusnak, nem csupán őrült puccspolitikájukkal segítették elő Olaszországban, Magyarországon, Bulgáriában stb. a fasizmus és félfasizmus létrejöttét, hanem ideológiailag is a fasizmus legjobb támaszai, mivel együtt harcolnak vele a demokrácia ellen.” Heckert, meglehetősen indulatosan, a következőképpen fogalmazott: „Egy olyan internacionálénak, amelyet Noske, Albert Thomas, Sassenbach, Zörgiebel és más »morális nagyságok« fémjeleznek, semmiféle alapja sem lehet arra, hogy gyalázza a fasizmus elleni harcot szervező kongresszust. Egy szociáldemokrata főszerkesztő szidalmait pedig fel sem vesszük. A fasizmus elleni harc nem csupán Józef Pilsudski és Benito Mussolini elleni harc, hanem a II. Internacionálé elleni harc is, amely szülője a fasiszta-fiókáknak.”168 – Bericht des IAK. 23. old. – Az utóbbi kijelentés Pilsudski és Mussolini szocialista múltjára utalt.*
A polgári demokrácia és ezen belül a szociáldemokrata politika értékelésekor hasonló megállapítások találhatók „A nemzetközi fasizmus és leküzdésének eszközei” című határozatban is: a polgári demokráciát a fasizmus „szálláscsinálójaként”, a reformisták „szociálfasiszta politikáját” pedig, olyan politikaként jellemzik, amely „egyenes úton vezet a fasiszta reakció győzelméhez”.169 – Ugyanott, 79. old.* Egy igen jelentős különbség azonban megfigyelhető. Az antifasiszta harc céljait megállapító részben a „szociálfasizmus” elleni küzdelmet már nem az antifasiszta harccal egyenértékű feladatként határozzák meg, hanem a mindennapi követelésekkel (a bércsökkentések, a munkaidő meghosszabbítása és az infláció elleni akciókkal) együtt említik. A demokratikus jogok védelmét is tartalmazó befejező részben, amelynek utolsó tagmondatai szinte a népi demokratikus forradalmak történetében végbement egy-egy szakasz feladatait fogalmazzák meg, még egyértelműbb ez a megkülönböztetés: „Ezt a harcot, amely egyben harc a dolgozók szervezkedési, sajtó- és gyülekezési szabadságért, a bebörtönzöttek kiszabadításáért, a nemzeti elnyomás felszámolásáért és a gyarmati népek felszabadításáért, mellé, illetve alá kell rendelni annak a küzdelemnek, amely a fasiszta rezsimek szétzúzásáért, a fasiszta uralom valamennyi gyökerének kiirtásáért, helyreállításának megakadályozásáért, a kapitalizmus megdöntéséért és a munkásparaszt hatalom kivívásáért folyik.” (Kiemelés tőlem. – Sz. G.)170 – Ugyanott, 80. old.*
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
