A berlini Nemzetközi Antifasiszta Kongresszus

(idézet: A Komintern és a fasizmus 1921-1929)

3

5. A berlini Nemzetközi Antifasiszta Kongresszus

Az antifasiszta kongresszus előkészítése során és magán a kongresszuson az elméleti megállapítások mellett a fő téma a gyakorlati akciók kibontakoztatása volt. Jóllehet éppen ez a pont nem került külön napirendként a kongresszus elé, mind a vitában, mind pedig az elfogadott határozatokban a konkrét akciók lehetőségeinek vizsgálatán volt a hangsúly.

A kongresszuson hét határozatot fogadtak el: 1. A nemzetközi fasizmus és leküzdésének eszközei. 2. A fasizmus és a szakszervezeti mozgalom. 3. Az ifjúság feladatai a fasizmus elleni harcban. 4. A fasizmus és a parasztság. 5. Határozat a menedékjogról. 6. A fasizmus és a nemzeti elnyomás. 7. Határozat a kongresszus eredményeinek szervezeti megvalósításáról.¹⁷¹ – A szakszervezetekről és a Nemzetközi Antifasiszta Iroda létrehozásáról intézkedő rövid szervezeti határozatot nem közli az 1930-ban megjelent jegyzőkönyv, viszont megtalálható a kongresszust követően készült összefoglaló jelentés mellékletében. Informationsabteilung. Anhang. 4-6., 12. old.*

A határozatokban igen részletesen szólnak az antifasiszta harc ideológiai feladatairól, szervezeti lehetőségeiről. Megjelölik azokat a területeket is, ahol az eddigi tapasztalatok alapján sikerre lehet számítani: a szakszervezeti mozgalomban a mindennapi követeléseket kell előtérbe helyezni, fokozni kell a munkát a szervezetlen, a munkanélküli és az emigráns munkások körében, s önvédelmi alakulatokat kell létrehozni; az ifjúsági szervezetek feladatai között a sport- és más egyesületekben, iskolákban, felsőoktatási intézményekben kifejtett antifasiszta agitációs és szervező munka fontosságára hívták fel a figyelmet, külön kiemelve, hogy e szervezetekben mindenképpen fenn kell tartani a különféle irányzatok egységét; a parasztsággal kapcsolatos határozatban többek között a munkás-paraszt szövetségen alapuló antifasiszta összefogás lehetőségeit taglalták.

Március 10-én a kongresszus akciójellegének hangsúlyozása céljából a berlini Busch Cirkusz épületében nagygyűlést rendeztek. Az Antifasiszta Bizottság szónokai (Barbusse, Münzenberg) mellett kilenc különböző nemzetiségű küldött tolmácsolta országának üdvözletét, vázolta elképzeléseit a fasizmusról és az antifasiszta harcról. A nagygyűlésre, akárcsak magára a kongresszusra, az antifasiszta egységfront szükségességének felismerése volt jellemző. Az összefogás célját azonban nem egyöntetűen jelölte meg valamennyi szónok. Így Barbusse és Károlyi megelégedett annak hangoztatásával, hogy „a valamennyi munkást és a fasizmus valamennyi ellenfelét egyesítő összefogásnak” az uralomra jutott fasiszta rendszerek elleni küzdelmet, más országokban pedig a fasizmus előretörésének megakadályozását kell szolgálnia.¹⁷² – Informationsabteilung. 11. old. – A nagygyűlést tüntetés követte, amelyet a rendőrség Zörgiebel szociáldemokrata rendőrfőnök utasítására gumibotos rohammal vert szét, mintegy ízelítőt adva az elkövetkezendő május 1-i összeütközésekből. (Inprekorr, 1929. március 12. 524. old.)*

A kongresszus eredményeit összegezve megállapíthatjuk, hogy a felszólalók, ha különféle taktikai és stratégiai elképzelések alapján is, de az antifasiszta fellépést sürgették és igyekeztek elkerülni minden nézet- eltérést. Így a kongresszus határozatait egyhangúlag fogadták el. Ezek mégsem segítették elő a tervezett, szélesebb alapokon nyugvó antifasiszta egységfront létrejöttét. Amint azt a korabeli elemző jelentések egyöntetűen kiemelték, a kongresszusi felszólalások nagy többsége és az elfogadott határozatok „oly mértékben kimondottan pártjellegűek, hogy ezen az alapon szinte teljesen lehetetlen lesz a későbbiekben olyan tömegeket bevonni az akciókba, akik már kezdettől nem készek a párt irányításával küzdeni” – írta jelentésében Wegener, elismerve Miglioli és Károlyi kritikai észrevételeinek jogosságát.¹⁷³ – CPA IML 543. f. l. op. 5. d.*

A kongresszust követően három jelentés készült: az egyiknek a szerzője a kongresszus titkára, Sas Gyula, a másiké Wegener (valószínűleg a Komintern megfigyelője), a harmadikat a VS Európai Irodája állította össze. A jelentések írói egyöntetűen több hiányosságra hívták fel a figyelmet. Először is: a kongresszust Németországban és Franciaországban nem készítették elő jól szervezett akciókkal. Aquila külön megjegyzi, hogy az FKP még februárban is elzárkózott a részvételtől, mondván, hogy „a kongresszus nem tisztán proletár jellegű”. A KPD, hasonlóan érvelve, szintén nem fejtett ki kellő aktivitást, sőt berlini szervezete a kongresszussal egyidőben vidéki agitációs kampányt tartott, s ez nyilvánvalóan csökkentette a lehetséges résztvevők számát – írta Wegener. Majd – amint az a VS jelentésében áll – a kongresszust követően a KPD úgy foglalt állást, hogy nincs szükség hasonló összejövetelek szervezésére, párton kívüli és szociáldemokrata munkások bevonására, hanem a Kominternek és a kommunista pártoknak maguknak kell közvetlenül irányítaniuk az akciókat. Másodszor: a kongresszuson túlságosan meghatározó volt a kommunista jelleg. Harmadszor: a beszédek többsége meglehetősen egyhangú és alacsony színvonalú volt.¹⁷⁴ – Ugyanott, Die Internationale Antifaschistenkongress. Berlin 1929. március 12. 1-4. old.; 539. f. 3. op. 65. 6. e. 48-49. old.; 543. f. 1. op. 6. d. Aquila an Richard. 1929. április 29. 6. old.*

A jelentésekben található kritikai észrevételeket megerősítette a Komintern Politikai Titkárságának határozata. Sőt, a KI vezetői bizonyos tekintetben még erősebben fogalmaztak, mint a jelentéstevők. Különösen a „kommunista jelleg” túlzott érvényesülését kifogásolták, azt, hogy nem sikerült megfelelő arányban felszólalásra bírni a szociáldemokratákat.¹⁷⁵ – CPA IML 543. f. 1. op. 6. d. Resolutions des Politsekretariats über den Berliner Antifaschistischen Kongress und über die Antifaschistische Kampagne. 1929. május 31. 3. old.*

A kongresszust előkészítő kampány eredményeinek és magának a kongresszusnak az értékelésével egyidőben a Komintern Politikai Titkársága határozatban foglalt állást az antifasiszta munka kiterjesztése és szervezeti kereteinek pontosítása mellett. Amint az a május 20-i ülésen elfogadott dokumentumból kitűnik, ennek érdekében szükségesnek tartották a Komintern, a Profintern és a Kommunista Ifjúsági Internacionálé szorosabb együttműködését, a leginkább érintett kommunista pártok képviselőinek bevonását, valamint az IAH és a VS apparátusának és kapcsolatainak felhasználását. A szervezeti keretek pontosítása, az elvi irányítás és a gyakorlati tevékenység szabályozása céljából létrehoztak egy belső bizottságot a Nemzetközi Antifasiszta Bizottság vezető szerveként, egy szűkebbet pedig a folyó ügyek intézésére. Okulva a kongresszus előkészítésének tapasztalataiból, a német és az olasz pártot kötelezték arra, hogy a nemzetközi kommunista szervezetek mellett állandó képviselővel vegyenek részt e bizottságok munkájában.¹⁷⁶ – Ugyanott. Aufgaben und Organisation des Internationalen Antifaschistischen Komitees. 1929. május 16. 2. old. – A belső bizottság tagjai a Komintern, a Profintern, a Kommunista Ifjúsági Internacionálé, a KPD, az OKP, az IAH és a VS, a szűkebb bizottságé a Komintern, az IAH, a VS, a KPD és az OKP képviselői voltak.* Felhívták a figyelmet arra is, hogy a bizottságoknak meg kell találniuk az antifasiszta tevékenység kevésbé kötött, az egyes országok hagyományainak megfelelő formáit. Ennek érdekében a határozatban leszögezték: „Minden országban végső soron a párt dönt a különféle szervezetek, valamint az antifasiszta munka irányvonaláról és módszereiről.”¹⁷⁷ – Ugyanott, 3. old.*

A Berlinben működő bizottságok vezetésével Ruggero Griecót, a titkári teendők ellátásával Sas Gyulát bízták meg.¹⁷⁸ – Sas Gyulát nagy nyelvtudása (jól beszélt németül, oroszul, angolul, franciául és olaszul), intelligenciája és megnyerő egyénisége a későbbiekben is a legkülönfélébb feladatok megoldására tette alkalmassá. 1930-tól a Kominternben dolgozott Moszkvában, és a szoros kapcsolatot tartott fenn Varga Jenővel. 1931-ben a német párt kérésére visszatért Berlinbe, s a Die Rote Fahne nemzetközi kérdésekkel foglalkozó vezető munkatársa lett. Hitler hatalomra jutása után letartóztatták, de 1933 májusában kiszabadult a vizsgálati fogságból, és sikerült Moszkvába jutnia. Itt Radek munkatársa lett, s továbbra is a nyugat-európai munkásmozgalommal foglalkozott. 1937. január 17-én koholt vádak alapján internáló táborba került, ahol 1943-ban elhunyt.*

A Nemzetközi Antifasiszta Bizottság elnöki tisztségét továbbra is Barbusse töltötte be. A kommunista pártok nemzetközi tevékenységének összehangolására a Nyugat-Európai Iroda kapott utasítást.¹⁷⁹ – Ugyanott, 7. d. Beschluss zur Arbeit des IAFK, é. n., h. n. 1. old.; WEB. L’importance de la campagne anti-fasciste dans l’agitation por la Journée Internationale du ler Aout. (Körlevél a kommunista pártokhoz.) 1929. július 8. 1. old.*

A Nemzetközi Antifasiszta Bizottság a kongresszus után folytatta publikációs tevékenységét. A Bulletin mellett megjelentette előbb a Pressedienst des IAFK című kiadványt, majd egy sajtótájékoztatót, amelyet a korábbiakhoz hasonlóan különböző lapokhoz juttattak el. (A Pressedienst május 28-tól július végéig, a Berliner Presse Agentur [BPA] néven kiadott sorozat október 2-től december 13-ig jelent meg.)¹⁸⁰ – Ugyanott, 12. d., 14. d.* Fő feladata azonban továbbra is megmozdulások szervezése és támogatása volt. Küldöttsége Miglioli vezetésével részt vett az Antiimperialista Liga 1929 júliusában Frankfurt am Mainban tartott kongresszusán. 1929 nyarától a bizottság és az Antiimperialista Liga együttműködik, amit a vezetők (Barbusse, Münzenberg) azonosságán túl a hasonló jellegű feladat indokolt.¹⁸¹ – Bulletin. 7. szám. 1929. augusztus 1. 3. old.*

A bizottság segítette az egyes országokban működő antifasiszta szervezetek tevékenységét. Támogatásával április 21-én Bécsben tartottak országos kongresszust, decemberben az olasz antifasiszta bizottság kezdeményezésére rendeztek ülést Párizsban. Szervezte a terrorperek idején a nemzetközi tiltakozómozgalmat, figyelemmel kísérte az olasz fasizmus tevékenységét, széles körű agitációt folytatott a német, lengyel, magyar, görög, jugoszláv fasiszta szervezetek és terrorista rendszerek elleni egységfront érdekében, részt vett az augusztus 1-i nemzetközi háborúellenes nap szervezésében.¹⁸² – CPA IML 543. f. 1. op. 7. d. Gegen den Faschismus und Kriegsgefahr. é. n., h. n.: Das Antifaschistische-Komitee und der 1. August é. n., h. n.; Bulletin. 6. szám.1929. június 15. 2-5. old.; 7. szám. 1929. augusztus 1. 6-9. old.; 9. szám. 1930. január 1. 1-5. old.* Tevékenységére ugyanakkor kedvezőtlenül hatott a nemzetközi kommunista mozgalomban tért hódító szektás irányvonal, a Komintern X. plénumán, 1929 júliusában, elfogadott „szociálfasizmus” és „osztály osztály ellen” jelszó és gyakorlat, a szociáldemokrata baloldal téves megítélése.¹⁸³ – KIVD 345-346., 352. old.* Történtek ugyan kísérletek arra, hogy az antifasiszta agitáció során eltekintsenek ettől az irányvonaltól, s felmerült a két Internacionálé együttműködésének gondolata is.¹⁸⁴ – Barbusse több ízben is tiltakozott az antifasiszta felhívások hangneme ellen. (CPA IML 543. f. 1. op. 7. d. Barbusse an Genossin. 1929. július 9. 1. old.) Münzenberg a X. plénum idején feljegyzést készített Pjatnyickij, Togliatti és Grieco számára, amelyben javasolta, hogy a Komintern vegyen részt a szociáldemokraták antifasiszta kongresszusán. (Ugyanott, 1929. július 7.) A kongresszusra végül is nem került sor.*

Az akcióegység azonban nem valósult meg. Ennek oka mindenekelőtt a szociáldemokrata szervezetek, különösen a német szociáldemokrácia ellenséges magatartásában és konkrét kommunistaellenes akcióiban rejlett. Különösen nagy felháborodást keltettek az 1929. május 1-i berlini események. Szétverték a tüntetést, majd Severing szociáldemokrata belügyminiszter jóváhagyásával és támogatásával betiltották a már 150 000 tagot számláló Vörös Frontharcos Szövetséget. S miközben felléptek a kommunisták ellen, egyetlen komoly intézkedést sem tettek a kibontakozó nemzetiszocialista szervezetekkel, a szerveződő és egyre aktívabb SA-val szemben. Olyan ellentmondás volt ez, hogy a kommunista párt erőteljes fellépésén túl kiváltotta a szociáldemokrata baloldal tiltakozását is. Az utóbbi azonban, amint arról az 1929. májusi magdeburgi szociáldemokrata kongresszus is tanúskodott, nem tudott változtatni a párt politikáján.¹⁸⁵ – GDA 4. köt. 200-204. old.* A szociáldemokrata pártvezetés, bár kétfrontos harcot hirdetett meg a köztársaság védelmére, ebben az időben a kommunista mozgalomban vélte felfedezni a fő ellenséget. A demokráciát nem a munkásmozgalom erőire támaszkodva, hanem a Reichswehr katonai apparátusának felhasználásával akarta megvédeni. Erről tanúskodik Hermann Müller kancellár levele Ottó Braun szociáldemokrata porosz miniszterelnöknek. Müller a levélben többek között Frick fasiszta képviselő, valamint Hitler 1928. december 3-i napiparancsára hivatkozva cáfolta, hogy a nemzetiszocialisták már szoros kapcsolatokat létesítettek volna a Reichswehrrel, aminek következtében a katonaságot már nem lehet hatékonyan felhasználni a fasizmussal szemben.¹⁸⁶ – ASD Nachlass Severing. 1929. Mappe 40. 45. dok. 2-3., 4-6. old.*

1929 őszén, a világgazdasági válság kirobbanása után még jobban elmélyült a munkásmozgalom két irányzata közötti ellentét. A kommunisták és a szociáldemokraták ugyanis egymástól teljesen eltérő módon látták a válságból kivezető utat. Az előbbiek a proletárdiktatúráért folytatott közvetlen harcban, az utóbbiak pedig újabb, a munkásosztály számára kedvezőtlen kompromisszumokban. Még inkább szűkültek az akcióegység lehetőségei, bár ez a korábbiakkal ellentétben – különösen a németországi fasizmus előretörésének hatására – nem járt együtt az antifasiszta tevékenység háttérbeszorulásával. Mindenesetre szervezeti és koncepcionális változások következtek be. A Komintern vezető szervei 1930 elején úgy döntöttek, hogy szétválasztják a két, korábban is viszonylag önálló terület irányítását: megszüntették a VB Antifasiszta Bizottságát, a kommunista pártok antifasiszta tevékenységének koordinálására a Komintern VB Agitációs és Propaganda Osztálya mellett hoztak létre egy állandó bizottságot, a nem kommunista antifasiszta erők összefogásával pedig továbbra is a Barbusse vezette bizottságot bízták meg.

E két bizottság tevékenységéről a továbbiakban viszonylag keveset tudunk. A Kominternben működő állandó bizottság feladata az lett, hogy harcoljon „a fasizmus és a szociálfasizmus” ellen, a proletárdiktatúráért. Ez a testület elsősorban a német fasizmussal foglalkozott. Részt vett az 1930. november 7-i nemzetközi antifasiszta ifjúsági nap szervezésében, a december 20-21-i düsseldorfi antifasiszta kongresszus megrendezésében, majd 1932-től a különféle nem kommunista kezdeményezések – elsősorban az Amszterdam-Pleyel mozgalom támogatására irányulok – összehangolásában.¹⁸⁷ – CPA IML 543. f. 1. op. 16. old. Über die Antifaschistische Komission beim EKKI. 1930. január 5. 2-3. old.; R. Chitarow: Unser Kampf gegen Faschismus und Kriegsgefahr. Verlag der Jugendinternationale. Berlin é. n. 20-21. old.; Volksrevolution gegen faschistische Diktatur. I. Kampfkongress gegen den Faschismus. Aktion- ausschuss zum Kampf gegen den Faschismus. Bezirk Niederrhein. Düsseldorf é. n.; CPA IML 543. f. 1. op. 23. d. 41-44., 49-65. old., 24. d. 1-2. old.* A berlini antifasiszta bizottság tevékenysége fokozatosan megszűnt, annak ellenére, hogy a Politikai Titkárság a kongresszust követő tapasztalatokra és a reális lehetőségekre utalva helyesen szabta meg feladatait, s biztosította tevékenységének szervezeti és anyagi előfeltételeit.¹⁸⁸ – Ugyanott, 16. d. Projekt rezoljucii o rabotye berlinszkovo antifasisztkovo komityeta. 1930. január 5. 6-8. old. – A Titkárság a bizottság feladatát a szervezetlen és „elmaradott” munkások, valamint a kispolgári rétegek megnyerésében jelölte meg, külön hangsúlyozva, hogy „találják meg a sajátos hangvételt”, és „ne a kommunistákra és a Kominternre jellemző formulákat használják, mivel így csak haszontalan szervekké válnak, sőt zavarják a pártok munkáját”. (Ugyanott.)* Barbusse és Münzenberg továbbra is részt vett ugyan a német és a francia országos antifasiszta bizottságok munkájában, de nemzetközi akciók szervezésére már nem vállalkoztak.¹⁸⁹ – Az említett 1930. decemberi düsseldorfi kongresszuson Münzenberg már a KPD által 1929 szeptemberében létrehozott Kampfbund gegen den Faschismus vezetőjeként szólalt fel. E szövetség 1930 őszétől fejtett ki rendszeres tevékenységet. (Die Rote Fahne, 1929. október 26.; StAP Reg. Potsdam. I. Pol. Nr. 139., Das Polizeipräsident. Landeskriminalpolizeiamt. (I. A.) Mitteilungen, 21-22. szám.; Volksrevolution 4. old.)* Tevékenységét tulajdonképpen az 1932 tavaszán Henri Barbusse és Romain Rolland felhívásával induló Amszterdam-Pleyel-mozgalom folytatta, amely mind résztvevőinek személyét, mind célkitűzéseit, mind szervezeti kereteit és munkamódszerét tekintve a húszas évek nemzetközi antifasiszta szervezeteinek alapjaira épült.¹⁹⁰ – Wernimmt teil am Kampfkongress gegen den imperialistischen Krieg? Berliné, n.* Az Amszterdam-Pleyel-mozgalom története azonban már új fejezet a kommunista mozgalom és minden haladó erő antifasiszta küzdelmében.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!