„Göring halálán van!”
Villanyoltás volt az elítéltek celláiban. Ezután már csak sápadt derengés világította meg az ágyukon fekvő embereket. Az őrök az ajtók kémlelőnyílásain át figyelték, amint a tizenegy halálraítélt nyitott szemmel hever vagy gyötrődve forgolódik fekvőhelyén. Az időpont nem volt többé titok. Bizonyosan tudták mindannyian, hogy az akasztások éjfél után kezdődnek.
Hermann Göring – mint említettük – korábban tárgyalt Gerecke tiszteletessel, hogy magához vehesse az úrvacsorát. Gerecke kénytelen volt visszautasítani a kérést. A tiszteletes szomorúan fölállt, jó éjszakát kívánt Göringnek, és kijött a zárkából. Még körülbelül egy óra volt hátra a villanyoltásig, amikor Göring leült az asztalhoz, és írni kezdett.
Végül összehajtogatta a papírt, és a vécéhez ment. Néhány másodperccel később súlyos léptekkel visszament az ágyához, bebújt a takaró alá, de ébren hevert, kezét – a börtönszabályzatnak megfelelően – a takarón kívül nyugtatva. Elgondolkodva nézte a mennyezetet. Az őr a zárkaajtónak támaszkodva állt, és nem vette le szemét a kémlelőnyílásról.
Göring azonban már végrehajtotta élete utolsó hadicselét. Miközben a vécén ült – ahol a kémlelőlyukon át csupán lábszárát és lábfejét lehetett látni, kihasználta az egyetlen helyet, ahol kivonhatta magát a folytonos megfigyelés alól talán a vécécsészéből, talán az anusából előszedett valamit, és a szájába dugta. Szájában már ott volt az apró üvegfiola. Abban a percben, amikor elharapja az üveget és a ciánkáli befolyik a szájüregébe, meghal.
Este 10 óra 45 perc volt. Göring csukott szája keskeny résként húzódott még mindig puffadt arcában. Odanézett a kémlelőlyukra, s a tekintete találkozott az őr tekintetével. Ekkor állkapcsa hirtelen mozdulatával keményen ráharapott az üvegcsére. A ciánkáli beomlott a szájába, és lecsorgott fuldokló torkán. Hirtelen összerándult, torkából hörgés tört fel, és szinte azonnal meghalt.
Az őr látta, hogy az elítélt összerándul és hallotta a hörgést. Odakiáltott a folyosón tartózkodó többi őrnek, közben pedig felnyitotta és kitárta a cellaajtót. Göring testén gyors rángás futott végig, szája tátogott. Mire a többi őr és egy tiszt berohant a cellába, szeme már üvegesen meredt a mennyezetre. A Reichsmarschall halott volt.
Gerecke tiszteletes éppen az őrség pihenőhelyiségében tartózkodott, amikor az egyik őr berontott: „Jöjjön gyorsan, tiszteletes úr, Göringnek görcsei vannak!” Én a négyhatalmi bizottság tagjaival éppen a három órán belül végrehajtandó kivégzések utolsó részleteit tárgyaltam. Végigrohantunk a folyosón. Gerecke előbb ért Göring fekvőhelyéhez, mint én. Lehajolt, és imát súgott a fekvő ember fülébe, de az már nem hallhatta. Arca zöldes színt öltött. A takarókat leszedték róla; kilátszott fekete selyem pizsamanadrágja és a talpa felé görcsösen behajlított lábujjai. Egyik, világos színű pizsamakabátba bújtatott karja lecsüngött a földre. Szeme csukva volt.
Az egyik őr – vagy talán Gerecke – kétrét hajtott kis papírlapot nyújtott át nekem. „Az ágyán találtuk” – mondta. A papírt elvettem, és parancsot adtam, hogy a történteket közöljék valamennyi fogollyal, s ugyanakkor kettőzött figyelemmel vigyázzanak rájuk. Aztán a kezemben vittem a papírt – olvasatlanul – a bizottság irodájába, ahol az öngyilkossággal kapcsolatos vizsgálat szinte haladék nélkül megkezdődött. Meg sem próbáltam elolvasni, mi áll a papíron; ha ugyanis megteszem, előítéletem támadhatott volna. Minthogy Göringet az én gondjaimra bízták, én voltam az, akit közvetlenül felelőssé lehetett tenni a történtekért.
Utasítottam az orvosokat, hogy menjenek a zárkába és várják meg a négyhatalmi bizottság tagjait, akik maguk is oda mennek. Mihelyt a bizottság értesült Göring öngyilkosságáról, azt az utasítást adta, hogy a többi kivégzendőnek bilincseljék meg a kezét. Az utasításnak megfelelően mindegyik halálraítéltet őréhez bilincseltettem, szabadon hagyva jobb kezüket, hogy megehessék éjféli vacsorájukat.
Ezután megkérdeztem az egyik doktort, hogy véleménye szerint mi volt Göring halálának az oka. A bizottság felhatalmazott, hogy a sajtó részéről megjelent nyolc hivatalos tanút, akiket a börtön egyik helyiségében együtt tartottunk bezárva, tájékoztassam Göring halálának ismert részleteiről. Azt az utasítást kaptam továbbá, hogy a közeli Faber-kastélyban tartózkodó újságírókat is hívjam be, amilyen gyorsan csak lehet.
Amikor később más újságírókat is értesítettünk, valóságos pánikba estek, és megrohanták a telefonokat. Akadt olyan riporter is, aki előre megírta cikkét, s benne Göring akasztását is részletezte a többiekével együtt. Az újságot visszavonták, mielőtt kikerült volna New York utcáira; ez a hamis riport azonban nyilván százezrekbe került. Valamennyi kérdésre csak azt felelhettem: „Göring meghalt. Öngyilkosságot követett el. Megmérgezte magát. A négyhatalmi bizottság most folytatja a vizsgálatot. Részletekkel nem szolgálhatok.”
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!