– A kapitalizmus modern formája a fasizmus! –

 

A fasizmus a kapitalizmus következetes harca a szocializmus ellen!

… A gyarmatok szerepe az imperializmus korszakában. Gyarmati hódítások és olyan törekvések, hogy a gyengébb országok és népek leigázása útján nagy birodalmakat alapítsanak, az imperializmus korszaka, sőt a kapitalizmus keletkezése előtt is voltak. De, mint Lenin megállapította, az imperializmus korszakában a gyarmatok szerepe és jelentősége nemcsak a kapitalizmus előtti korhoz, hanem a monopólium előtti kapitalizmus korához képest is lényegesen megváltozik. A gyarmatpolitika „régi” módszereihez a monopoltőkéseknek a nyersanyagforrásokért, a tőkekivitelért, a befolyási övezetekért, a gazdasági és a stratégiai jelentőségű területekért folytatott harca járul. – Politikai gazdaságtan

A kapitalizmus imperializmus korában éli fénykorát, de már erkölcsileg hanyatló, rothadó és súlyos válságokkal terhelt társadalmi forma, amit a kapitalizmus a fasizmus különböző formáival védelmez. Az ókortól és a középkortól eltérően ez már lehetőség a világméretű a rablásra, a rablás jogára. A „felsőbbrendű” leggazdagabb kapitalisták világuralmi küzdelme az elsőségért, a világ területi felosztásáért, a világméretű rablásért. A fasizmus a kapitalizmus imperializmussá fejlődött világában a leggazdagabb kapitalisták emberiségellenes, embertelen, elmebeteg „felsőbbrendűségének”, az emberbőrbe bújt állatok harca az emberiség demokráciája ellen, rablás, élősködés céljából.

Az imperializmussá fejlődött kapitalizmus, az általános válságának leküzdésére, a szocializmus ellen, és a világuralma védelmében a fasizmussal harcol.

… Imperializmus a kapitalizmus fejlődésének legfelső és legutolsó foka, amely a XIX. század végén – a XX. század elején kezdődött. … Az imperializmus korában a burzsoázia mindinkább elveti az egykor általa meghirdetett és kialakított törvényességet, és áttér az elnyomás törvénytelen módszereire. … Fasizmus az imperializmus viszonyai között, a kizsákmányoló osztályok legreakciósabb részének legsovinisztább, legagresszívebb nyílt terrorista diktatúrája, amely vad, erőszakos terjeszkedés, más népek leigázása, a faji gyűlölet szitása, szélsőséges kommunistaellenesség és antidemokratizmus jellemez. Szociális demagógiájával igyekszik tömegbefolyásra szert tenni. … A fasizmus elleni harc a harmincas években megkövetelte, hogy fajra, vallásra és politikai nézetre való tekintet nélkül valamennyi antifasiszta erőt egyesítsenek. … Antifasizmus a fasizmus és a fasiszta veszély ellen irányuló, nemzeti és nemzetközi méretekben szervezkedő tömegmozgalom a két világháború között, amely osztályhelyzetre, pártállásra, világnézetre és vallásra való tekintet nélkül egyesítette a demokratikus erőket és szervezeteket. Legfőbb hajtóereje a munkásosztály és a kommunista pártok voltak. Tetőfokát a második világháború idején az antifasiszta ellenállási mozgalomban érte el. – Marxista fogalomlexikon

Az imperializmus az elmeháborodott „felsőbbrendűek”, a kapitalista hívők világméretű harca az élősködés érdekében. Akik annyira „civilizáltak” hogy, az itallal félig telt poharukat eltartott kisujjukkal tarják, de ez a maximum, ami emberszerűvé teszi őket! Amúgy pedig csak élősködő ragadozók! Akik embernek képzelik magukat, sőt felsőbbrendűnek. Ezért a fasizmus szelleme könnyen behatol beteg, embertelen kapitalista erkölcsű, hamis világnézetű elméjükbe. A fasizmus hívei Janus arccal mosolyognak, de patás ördögök, a kezükben a keresztel vagy a horogkereszttel.

A kapitalizmus eddigi legfejlettebb fokán az imperializmusban, a termelőtőke és banktőke világméretű monopóliumokban egyesülve harcol egymás ellen a proletárok, a gyengébb népek kirablásának jogáért a fasizmus különböző formáiban, az ehhez szükséges módszerrel. Hol a terrorral, az önkényuralommal vagy „csak” a polgári demokrácia keretében a kapitalista érdekeltségű jogállamiság és a hatalmi ágak szétválasztásával, reformokkal, demagógiával, hamis világnézettel, a vallással.

Azonban a kapitalizmusban a proletárok érdekeit képviselők nincsenek a hatalomban, sem a polgári demokráciában, sem a nyílt kapitalista diktatúrában ezért a kapitalizmus minden változata kapitalista diktatúra a proletár dolgozó osztályok számára. Diktatúra azokkal szemben, akik az értékeket létrehozzák, a proletár dolgozókkal szemben, az élősködő kapitalisták érdekében!

Az imperialista kapitalista nagyhatalmak a kapitalizmus egyenlőtlen fejlődése miatt nem egyidőben fejlődtek ki, és a kapitalista modellben egymás ellen kénytelenek harcolni a világuralomért a fasizmus különböző változataiban, de a legnagyobb közös ellenségük a dolgozó nép demokráciája, a szocializmus.

… A történelem a tőkés iparosítás különböző útjait ismeri. A tőkés iparosítás első útja — gyarmatok szerzése, és a gyarmatok kifosztása. Így fejlődött Anglia ipara. Anglia gyarmatokat szerzett a világ minden részén, majd két évszázad folyamán óriási hasznot préselt ki a gyarmatokból, s ezt saját iparába fektette.

… A második út — a háborúk, és a győztes országok által a legyőzött országoktól szedett hadisarc útja. Így például Németország, miután a francia-porosz háborúban leverte Franciaországot, 5 milliárd frank hadisarc fizetésére kényszerítette, s ezt az összeget saját iparának fejlesztésére fordította.

… A harmadik út — a leigázó koncessziók és kölcsönök útja, amelyek az elmaradott országokat gazdasági és politikai függőségbe hozzák a fejlett tőkés országokkal szemben. A cári Oroszország például leigázó feltételek mellett egyrészt koncessziókat adott a nyugati hatalmaknak, másrészt pedig kölcsönöket kapott tőlük, s ilyenformán törekedett arra, hogy fokozatosan az iparosodás útjára lépjen. Ennek az volt a következménye, hogy a cári Oroszország félgyarmattá vált. Egyes országok történetében a tőkés iparosítás e különböző útjai gyakran egybefonódtak és kiegészítették egymást. Példa erre az Amerikai Egyesült Államok gazdasági fejlődésének története. Az Egyesült Államok nagyipara külső kölcsönök és hosszúlejáratú hitelek révén, valamint Amerika őslakosságának féktelen kifosztása útján jött létre.

… A kapitalizmus monopolista szakaszában kialakult az imperializmus gyarmati rendszere. Az imperializmus gyarmati rendszerén az imperialista államok által elnyomott és leigázott gyarmatok és függő országok összességét értjük. – Politikai gazdaságtan

Az imperializmus a kapitalista gazdasági rendszerben válhatott világméretűvé és a kapitalizmus működési módja miatt rabló, a gyengébb nemzeteket kifosztó jellegűvé, ahol egyetlen törvény uralkodik: az erősebb joga a rablásra, az élősködésre! Hasonlóan, mint az állatvilágban! A kapitalizmus csak demagóg módon hazudhatja az emberségességét, mert lételeme az embertelenség! A kapitalizmus csak embertelenséggel képes működni! A kapitalizmus a felszínen csak üzlet, de a mélyben kíméletlen harc folyik, háború az elsőségért a rablásra! A harcban alulmaradtak, a proletárok a munkájukkal, nyomorukkal fizetnek a győzteseknek az élősködőknek a gyengeségükért.

Mivel a kapitalizmus imperializmussá fejlődött ezért a fasizmus klasszikus és mosolygó formája is tükrözi ezt. A német, olasz, japán kapitalizmus a fejlődésben utolérte az angol, francia, stb. változatot, de továbbjutni az imperializmus útján csak a klasszikus fasizmus módszerével tudott, totális embertelen terrorral, önkényuralommal.

Az amerikai kapitalizmus más úton fejlődött és ezért a legtisztább, a legkorszerűbb, a leghatékonyabb mosolygó fasizmus formálya valósult meg a polgári demokrácia keretében, ami sikeres és ezért példa a többi polgári demokráciáknak.

… Az imperialista államok gyarmatok hódításával és kifosztásával igyekeznek leküzdeni saját országuk egyre növekvő belső ellentmondásait. A gyarmatokból kisajtolt magas profit lehetővé teszi a burzsoázia számára, hogy megvesztegesse a szakmunkások felső rétegét, amely így a burzsoázia érdekében a munkásmozgalom megbontására törekszik. Ugyanakkor a gyarmatok kizsákmányolása kiélezi az egész tőkés rendszer ellentmondásait. – Politikai gazdaságtan

A cél mindegyik kapitalizmus-fasizmus formában ugyanaz: a világuralom, jog a rablásra, a proletárok, a fejletlenebb nemzetek kizsákmányolása, felsőbbrendűség, élősködés. A kapitalizmusban ez nem lehet másként! A kapitalizmus nem működik a proletárok munkája, fogyasztása és kizsákmányolása nélkül. A kapitalizmus célja a tőkések minél nagyobb profitja az élősködésre.

A kapitalizmus a gazdaság intenzív fejlődésével és az embertelenségével együtt is hatalmas eredményeket ért el, de, ha az emberi társadalom nem válik emberségessé, demokratikussá, nem haladja meg a kapitalizmust-fasizmust, akkor elpusztul! Csak a szocialista politikai-gazdasági rendszer képes az emberiség számára a demokráciát megvalósítani!

… A XIX. század folyamán a tőkés termelési mód világszerte gyorsan elterjedt. A múlt század 70-es éveinek elején Anglia, a világ legrégibb burzsoá országa, még több szövetet gyártott, több nyersvasat olvasztott és több szenet bányászott, mint az Egyesült Államok, Németország, Franciaország, Olaszország, Oroszország és Japán együttvéve. Angliáé volt az elsőség a világ ipari termelésében, és osztatlan monopóliumot élvezett a világpiacon. A XIX. század vége felé a helyzet erősen megváltozott. Kialakult a fiatal tőkés országok saját nagyipara. Az ipari termelést tekintve világviszonylatban az Egyesült Államok, Európában pedig Németország került az első helyre. Oroszország, a keresztül-kasul rothadt cári rendszer által támasztott akadályok ellenére, gyorsan haladt előre az ipari fejlődés útján. Anglia a fiatal tőkés országok ipari fejlődése következtében elvesztette ipari elsőségét és a világpiacon élvezett monopolhelyzetét. – Politikai gazdaságtan

A mosolygó fasizmus imperialista országai – Anglia, Franciaország, és főleg Amerika, (aki ugyancsak későn érő kapitalizmus, de más úton fejlődött) stb. és csatlósai – a polgári demokrácia keretében és a később fejlődött imperialista kapitalista országok – Németország, Olaszország, Japán, stb. – imperialista ellenfelek voltak, de csak a klasszikus fasizmus segítségével, a totális terrorral, harccal törhettek előre a világuralomért, de még a fennmaradásukért is harcolniuk kellett, mert a fejlődésben elöljáró imperialista hatalmak rablásának áldozatává is válhattak volna.

Magyarország a Horthy fasizmus idején a klasszikus és a mosolygó fasizmus között billeget, de végül is a hitleri fasizmus csatlósává vált. Magyarország ezt örökölte a legújabb ellenforradalommal, de egyelőre még csak, a mosolygó fasizmus a domináló, háttérben a fasiszta előd imádatával.

A fasizmus az imperializmus világméretű harca a kizsákmányolásért.

A klasszikus és a mosolygó fasizmus a kapitalizmus fejlődésének elkerülhetetlen formái. Az imperializmus a kapitalizmusban így két változatban fejlődött és működik, úgymint mosolygó és klasszikus fasizmus formában, egyikből a másikba változhat, szükség szerint, de vegyesen is előfordulhat.

A kapitalizmus keretében fasiszta terror és önkényuralom mellett a tekintélyuralommal, a demokrácia és a jogállamiság is csak formális lehet, még akkor is, ha választások és parlament is van, de mindenfajta valódi demokráciának az érvényesülése totálisan lehetetlenné van téve, és főleg a szocialista demokrácia híveit üldözik.

A kapitalizmus egyenlőtlen fejlődése miatt a nagy gyarmatosítók Anglia, Franciaország, stb. – és ehhez jön még az USA, mint különlegesség, hatalmas érdekszférával -, a legkorábban kifejlődött kapitalista imperialista államok, a polgári demokráciában, a mosolygó fasiszta formába fejlődtek, és nagy gyarmatokkal, érdekszférákkal rabolták és rabolják a világ népeit, gátolták a később érő imperialista hatalmak terjeszkedését, rablását. A harcuk hatalmas népirtással végződött, és a második világháború után a klasszikus fasizmus nemzeteit a mosolygó fasizmus uralma alá kényszerítette, „értékeit” beolvasztotta. Az imperializmus, így már a továbbfejlődött mosolygó fasizmus módszerével, a beolvasztott klasszikus fasiszta államokkal, „értékeikkel” együtt és utódaként létezik, de ugyanaz maradt a célja, világuralom a rablásra.

Idézetek

Politikai gazdaságtan: „… Az imperializmus korszakában befejeződik a függőség, az uralom és alárendeltség viszonyaira épült tőkés világgazdasági rendszer kialakulása. Az imperialista országok a fokozott tőkekivitel, a „befolyási övezetek” kiterjesztése és gyarmati hódítások útján alávetették uralmuknak a gyarmatok és a függő országok népeit. „A kapitalizmus olyan világrendszerré fejlődött, amelyben maroknyi «előrehaladott» ország gyarmati elnyomásban tartja és pénzügyileg fojtogatja a föld lakosságának óriási többségét”.: Lenin. Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb foka. Lásd Lenin Művei. 22. köt. Szikra 1951. 197. old.* Ilyenformán az egyes országok nemzetgazdasága a világgazdaságnak nevezett összefüggő láncolat egy-egy láncszeme lett. Ezzel együtt a földkerekség lakossága két táborra szakadt: egyfelől a gyarmati és a függő országokat kizsákmányoló és elnyomó imperialista országok kis csoportjára, másfelől a gyarmati meg a függő országok óriási többségére, melyeknek népei harcolnak azért, hogy felszabaduljanak az imperialista elnyomás alól.”

… Az imperializmus fő gazdasági ismertetőjelei a következők: 1. a termelés és a tőke koncentrációja, amely olyan magas fejlődési fokot ért el, hogy létrehozta a gazdasági életben döntő szerepet játszó monopóliumokat; 2. a banktőke egybeolvadása az ipari tőkével, és a „finánctőke” alapján a fináncoligarchia kialakulása; 3. a tőkekivitel, az árukivitellel szemben, különösen nagy jelentőségre tesz szert; 4. kialakulnak a kapitalisták nemzetközi monopolista szövetségei, amelyek felosztják egymás között a világot; 5. befejeződött a föld területi felosztása a legnagyobb imperialista hatalmak között. A világ gazdasági felosztásának befejezése következtében megindul a harc a világ újrafelosztásáért, s ez elkerülhetetlenül imperialista világháborúkra vezet.” – Lenin

… A XX. század elejére befejeződött a világ felosztása. A tőkés országok gyarmati politikája az imperialisták által még el nem foglalt területek teljes meghódítására vezetett. „Szabad” terület már nem maradt. Olyan helyzet alakult ki, hogy minden újabb hódításnál más birtokában levő területet kell elvenni. A világ felosztásának befejezése napirendre tűzte a harcot a világ újrafelosztásáért. A harc a már felosztott világ újrafelosztásáért — a monopolkapitalizmus egyik fő jellegzetessége. Ez a harc végső fokon a világuralomért vívott harcban csúcsosodik ki, és elkerülhetetlenül imperialista világháborúkra vezet.”

… Az imperializmusra való áttérés arányában egyre élesebb formákat öltöttek a kapitalizmus termelőerői és termelési viszonyaik között fennálló ellentmondások. A termelés alárendelése a kapitalisták profithajhászó rabló céljainak igen sok akadályt gördített a termelőerők fejlődése, a technikai haladás elé. Egyre gyakoribbá váltak a túltermelési gazdasági válságok, fokozódott pusztító erejük, növekedett a munkanélküliek serege. A városi és falusi dolgozó tömegek nyomorának és kisemmizettségének fokozódásával párhuzamosan hallatlanul megnőtt a kizsákmányolok maroknyi csoportjának kezében összpontosult gazdagság. A burzsoázia és a proletariátus közötti kibékíthetetlen osztályellentétek kiéleződése a munkásosztály gazdasági és politikai harcának fokozódására vezetett.

… A tőkekivitel. A szabadverseny uralmán alapuló monopólium előtti kapitalizmust az árukivitel jellemezte. Az imperialista kapitalizmusra, amelyben a monopóliumok uralkodnak, a tőkekivitel vált jellemzővé. … A XX. század küszöbén a leggazdagabb országokban, ahol a tőkefelhalmozás óriási méreteket öltött, hatalmas „tőkefölösleg” keletkezett. … A „fölösleges” tőke a maximális profit hajhászása során külföldre törekszik. Tőkét főleg elmaradott országokba visznek ki, ahol kevés a tőke, alacsony a munkabér, olcsó a nyersanyag, s a föld ára viszonylag nem magas. Az ilyen országokban a monopoltőkének megvan a lehetősége arra, hogy óriási profithoz jusson, és valóban hozzá is jut.

… A burzsoá közgazdászok és politikusok úgy tüntetik fel a tőkekivitelt, mint holmi „segítséget” vagy „jótéteményt”, amelyben a fejlett tőkés országok az elmaradott népeket részesítik. A valóságban a tőkekivitel meggyorsítja a tőkés viszonyok fejlődését az elmaradott országokban, s ugyanakkor azzal jár, hogy a külföldi monopóliumok minden vonatkozásban leigázzák és kirabolják ezeket az országokat. A tőkekivitel szorosan összefügg az árukivitel növekedésével. A külföldi monopóliumok az adósországokban megkaparintják a felvevőpiacokat és a nyersanyagforrásokat. Ilyenformán a tőkekivitel egyik alapja az imperialista elnyomás rendszerének, amelyben néhány gazdag uzsorás ország a világ nagy részét kizsákmányolja. A világ két részre oszlott: néhány uzsorás államra és az adós-államok óriási többségére.”

A marxista filozófia alapjai: „A különböző feltételektől függően egy és ugyanazon lehetőség különféle formákban valósulhat meg. Így a kapitalizmus fejlődése számos országban a porosz utat vagy az amerikai utat futotta be.”

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!