Hétvége lévén a diplomácia Donbassz – ügyében, mint az már megszokott, kissé „leült”. Persze ez csak a látszak. Az pedig csalóka.
A Kijev által szervezett „oroszbarát” ukrajnai politikusok és vállalkozók elleni politikai tisztogató kampány miatt Moszkva meglehetősen morcos. Kiváltképpen az Vlagyimir Putyin körösztkomájának, Viktor Medvedcsuknak a zaklatása miatt. (Medvedcsuk afféle közvetítő szerepet töltött be Donbassz kapcsán Kijev és a Kreml között, nem mellesleg az orosz államfő egyik lányának keresztapja is.)
Moszkva – igencsak alappal – amiatt is durcás, hogy a Nyugat most konokul hallgat. Ezt úgy értelmezi, hogy „a hallgatás beleegyezés”! Alighanem ezt is alappal feltételezi Moszkva.
Szóval minden összefügg – mindennel. A diplomácia világában is.
A donbasszi frontok életét mértékletes acsarkodások jellemzik. Ezért aztán az elmúlt 24 órában „csak” két lator fűbeharapását jelentette a martalócparancsnokság.
Donyeckben ma „farkasjárás” esete forgott fenn. Az „Éjszakai Farkasok” motorosklub delegációja tette tiszteletét ma Donbassz fővárosában. Ajándékot is vittek. Egy méretes, ötágú vöröscsillaggal lepték meg Donyecket.
Mindjárt föl is állították a Makejevka – Donyeck út donyecki bevezető szakaszán. Úgyhogy ezután aki keleti irányból érkezik Donyeckbe, az ezzel a kommunista szimbólummal találkozik először.
Luganszk is fog kapni!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Amerika gazdasági hatalmának hanyatlása közepette az Egyesült Államok politikai vezetése két csoportra oszlott. Az egyik szerint az USA problémáinak okozója Kína, a másik szerint Oroszország. Ez a vita nyilvánvaló volt a legutóbbi két elnökválasztás alatt.
Hillary Clinton sokkszerű veresége miatt a Demokrata Párt az oroszokat okolta, és a Kremlt – ugyan bizonyítékok hiányában – a “választásokba való beavatkozással” vádolta. Joe Biden, ugyancsak sokat vitatott novemberi választási győzelme után, a Republikánus Párt azzal vágott vissza, hogy a 46. elnök nem lép fel elég keményen Kínával szemben. Mindezt annak ellenére, hogy mindkét oldal igen kemény lépéseket tett mind Kína, mind Oroszország ellen. Ebben a neo-McCarthy-ista politikai légkörben az enyhülés politikája, már-már büntetendő cselekménynek számít. Ahhoz, hogy megértsük, hogy mi mozgatja ezt a dinamikát az angol-amerikai elit különböző frakciói között, Kína és Oroszország felemelkedése közepette, érdemes feleleveníteni a három nemzet történelmi viszonyát.
Az első évezredtől a tizenkilencedik századig Kína a világ egyik
vezető gazdasági hatalma volt. Jelenleg, a Kínai Népköztársaság
nagyjából visszaszerezte ezt a pozícióját, és a várakozások szerint az
évtized végére át fogja venni az USA-tól a világgazdaság vezető pozícióját, bár
ez gyorsabban is bekövetkezhet, ha figyelembe vesszük, hogy az
USÁ-ban a járványt gazdasági recesszió követte, míg Kínában a gazdaság
gyorsan stabilizálódott. Sajnos, a nyugati attitűd Kína ellen, a “megszégyenítés századában” ragadt, ami Kínában utalás a tizenkilencedik század második felétől az 1949-es kínai forradalomig tartó korszakra. Ez alatt a száz év alatt Kínát, egymásután a nyugati, az orosz, és a japán birodalmak erőszakkal kifosztották. A világ angolul beszélő része azért ragaszkodik ehhez a maradi nézőponthoz, mert ettől a száz éves periódustól eltekintve, Kína volt a világ legkiváltságosabb országa, amely a globális mércéket állította az infrastruktúra, a technika, az államformák, a mezőgazdaság, és a gazdasági fejlődés terén. Még a római birodalom korában is jelentősebb volt a Han dinasztia területe, jóval nagyobb és népesebb volt mint amaz.
Az 1930-as években két olyan egymást követő év volt, amikor Pearl
S. Buck “The Good Earth” c. könyve bestseller volt a regények között.
A könyv a forradalom előtti kínai vidék mélyszegénységét és
éhínségét mutatta be. Sok szempontból a kép amely Kínáról él a
nyugati gondolkodásban, ennek a Nobel-díjnyertes könyv által keltett benyomásnak
köszönhető. Az egykori Kínai Birodalom “száz éves szégyene” volt,
hogy többszörös vereséget szenvedett a nyugati iparosítást
finanszírozó Ópium Háborúk alatt, valamint, hogy a háború utáni
békeszerződések miatt területi veszteségeket szenvedett és arra kényszerült, hogy kártérítést fizessen. Kína alulmaradt, mint “Ázsia beteg embere”. Mint Oroszország, amely az 1930-as Szovjet centralizált tervezések koráig elmaradt Európától, Kína az elsősorban mezőgazdaságra alapuló gazdaságát átalakította ipari óriássá az
1949-es kommunista forradalom után. Viszont, kevéssel ezután történt a kínai-szovjet szakítás, 1961-ben, amikor Kína saját utat kezdett járni. Ez a fordulat a mai napig a Hidegháborús korszak egyik leggyakrabban félreértelmezett történelmi eseménye.
1956-ban Nyikita Hruscsov szovjet vezető beszédet mondott a
Szovjetunió Kommunista Pártjának huszadik kongresszusán: a “titkos
beszédet”, melynek címe “A személyi kultusz és következményei”. Az
ukrán születésű politikus elítélte néhai elöljárójának, Joszif
Sztálinnak túlkapásait. A sokkhatású Politbüró-beszéd híre nem csak
polarizálta a nemzetközi kommunista mozgalmat, amely már így is
trockistákra és kominternesekre oszlott. Geopolitikai következményei jóval túlmentek az eredetileg kitűzött célon, hiszen Washington iránt tanúsított alkalmazkodási készség és a fegyverkezési verseny mérséklése volt. Kezdetben Kína aránylag semleges álláspontra helyezkedett a szovjet reformokkal kapcsolatban, a Száz Virág kampány alatt, annak ellenére, hogy Mao támogatta a Szovjetuniót abban, hogy leverje a magyarországi ellenforradalmat 1956-ban.
A kínai-szovjet kapcsolatok igazi fordulata akkor következett be,
amikor a Hruscsovi enyhülési politika a fejlődő országokban, amelyekben a Nyugat
által támogatott diktatúrák uralkodtak, nem támogatta a fegyveres forradalmi mozgalmakat. Az albán Enver Hodzsa támogatásával Kína erősen kritizálta a desztalinizálást, és a Szovjetuniót “revizionizmussal” vádolta, azon az alapon, hogy a világbékét és az atomháború elkerülését előnyben részesíti a nemzeti felszabadítási mozgalmakkal szemben. Így Kína lett a “harmadik világ” és a nyugati imperializmus
elleni küzdelem tényleges vezetője. Moszkva ezt azzal viszonozta, hogy befagyasztotta a Kínának szánt segélyeket, s ezzel Kínának gazdasági károkat okozott. A világ két nagy szocialista hatalma között a kapcsolatok befagytak, így a hidegháború hárompólusú konfliktussá vált, amely már így is többszínű volt, hiszen ott volt az el nem kötelezett mozgalom is, amelyet Josip Broz Tito vezetett, azután, hogy szakított Sztálinnal.
A Kínai Népköztársaság ezek után szakított azzal a szovjet tendenciával melyet Mao a marxizmus-leninizmustól való devianciának nevezett. Kína a hatvanas években, a Kulturális Forradalom virágos útjára lépett, a Négyek Bandája hatalomra jutásával, akik a szovjetellenes álláspontot egy lépéssel továbbvitték, mert a Szovjetuniót “szociál-imperialistának” nyilvánították, és nagyobb fenyegetésnek tekintették, mint a Nyugatot. Ez több hatalmas külpolitikai ballépéshez vezetett, valamint az internacionalizmus teljes elárulásához: Kína az USÁ-val szövetkezett, az angolai
polgárháborúban az UNITÁ-t támogatta az MPLA ellen, segítette a CIA által
támogatott Vörös Khmereket Kambodzsában Vietnám ellen, valamint
támogatta a fasiszta Pinochet rezsimet Chilében. Sok éves nemzetközi
elszigetelődés után Kína vendégként fogadta Richard Nixon amerikai elnököt, és háborús bűnös külügyminiszterét, Henry Kissingert. A helyzet iróniája, hogy a kínai-szovjet különválás kiváltó oka ellenére a Szovjetunió volt az, amely a nemzeti felszabadítási mozgalmakat továbbra is támogatta, több olyan szocialista forradalomnak nyújtott segítséget, amelyek a “globális délen” történtek, és Kína az imperializmus oldalára állt. Utólag nyilvánvaló, hogy a hidegháború végkifejlete, azaz a Szovjetunió szétesése, a kínai-szovjet különválás szükségszerű következménye volt. Végül is, mindkét oldal követett el hibákat, amelyeket a két ország mára már fel is ismert. Ez nyilvánvaló az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának Hruscsov iránti negatív megítéléséből, és abból a tényből is, hogy a Kínai Kommunista Párt elítélte
a Kulturális Forradalmat és a Négyek Bandáját. Kína azóta Angolától
is bocsánatot kért Jonas Savimbi támogatásáért. Mindazonáltal, a
Moszkvával való politikai szakítás beindította azt a folyamatot, amely ahhoz vezetett, hogy Kína a marxizmus-leninizmus saját értelmezésével álljon elő. Ez az értelmezés
különbözött a szovjet modelltől, és idővel sokkal tágabb teret engedett a magánvállalkozásnak mint az a Szovjetunióban valaha is lehetséges volt, beleértve az 1920-as évek Új Gazdasági Politikáját (NEP) is. Kína vélhetően ennek köszönheti, hogy nem jutott a Szovjetunió sorsára.
1978 után Kína fokozatosan megnyitotta gazdaságát, mind a honi
magánvállalkozások, mind a külföldi tőke előtt. De tette ezt úgy, hogy az
uralkodó párt megőrizte hatalmát mind a magán, mind az állami szféra
fölött. Az óvatos piac-orientált reformok, amelyek úgy történtek,
hogy a nagyipar állami tulajdonban maradt, ahhoz a gazdasági csodához vezettek,
amelyet ma látunk: Kína a “világ gyára”, egy ipari óriás. Már négy évtizede Kína gazdasági növekedése minden évben tíz százalék körüli, miközben egymilliárd embert emeltek ki a szegénységből. Mindezt úgy, hogy a tőke hatalma soha nem múlta felül a Kínai Kommunista Párt hatalmát. Sajnos Teng Hsziao-ping szocialista
reformjait a peresztrojka nem tudta követni! Mihail Gorbacsov alatt a
szovjet gazdaság nem éledt újjá, regnálása alatt pedig a Szovjetunió felbomlott.
Az 1990-es években Oroszország teljesen összeomlott; az egykor központilag tervezett gazdaság vállalatai szétestek a neoliberális politika alatt, amelyekről Margaret Thatcher azt mondta, hogy “nincs más alternatíva”. A kapitalizmus visszaállítása jelentősen növelte a szegénységet és a munkanélküliséget, még a várható élettartam is majdnem egy évtizeddel csökkent az IMF által kirótt sokk-terápia miatt, melynek köszönhetően, egyik napról a másikra megjelent egy
szemérmetlenül gazdag orosz oligarcha osztály. Ez annyira igaz volt, hogy a
Szemibankarscsina (“hét bankár”) gazdagságát a korábbi századok
nemességének bojárjaihoz hasonlították. Ez a komprádor elit uralta az
orosz médiát is, amely támogatta olyan nyugat-párti politikusok
választási kampányát, mint Borisz Jelcin, aki piacgazdasággá alakította át a korábban centralizált gazdaságot. Ez addig tartott, amíg közismert utódja hatalomra nem került, és az energiaszektort vissza nem államosította. Intézkedésének köszönhetően a bérek újra emelkedtek, csökkent a szegénység, és száműztek olyan korrupt külföldi befektetőket, mint Bill Browder. Mondani sem kell, hogy az
USA nem örült annak, hogy Putyin újraindította az orosz gazdaságot,
hiszen már így is szemben állt egy geopolitikai vetélytárssal, Kínával.
Ahogy a kínai a világ leggyorsabban fejlődő gazdaságává vált, a magán és
állami vállalkozások keverékére épülő modelljének köszönhetően, az USA
gazdasága egyre zsugorodott, a szabad kereskedelem és a globalizáció
miatt eltűnt a Rozsdaövezet ipara. Egyidejűleg a katonai büdzsé
oly hatalmassá nőtt, hogy már auditálni sem lehetett, mindeközben a 9/11-et
követő elhamarkodott imperialista háborúk az amerikai hegemónia
végének kezdetét jelezték. 2016-ban Donald Trump olyan kampánnyal
került hatalomra, melyben a politikai elit ellen szónokolt a “végtelen
háborúk”, valamint a munkások érdekeit semmibe vevő szabadkereskedelmi
megállapodások miatt. Hivatalba lépésének első napján felbontotta a
tervezett Csendes-óceáni egyezményt (TPT), és protekcionista
vámokat vezetett be, ami kereskedelmi háborúhoz vezetett az USA és Kína között. Szerencsétlenségére kudarcot vallottak azok az erőfeszítések, melyeknek az volt a célja, hogy az USA kitelepített gyártási kapacitás hazatérjen, és az amerikai birodalomépítést korlátozzák.
Trumpot a demokraták és az amerikai hírszerzés üldözték, mert volt
bátorsága kiállni az oroszokkal szembeni enyhülés politikája mellett,
és amikor hivatalban volt, energiája nagy részét az kötötte le, hogy
megfeleljen a washingtoni háttérhatalomnak. Mindez nem hozott
eredményt. Furcsa az egészben, hogy egyes hírek szerint maga
Kissinger volt az, aki azt javasolta Trumpnak, hogy javítsa az
orosz-amerikai viszonyt, annak a stratégiának a részeként, amelynek célja Kína megfékezése volt! Ugyanaz a Kissinger javasolta ezt, aki Nixon alatt azt
szorgalmazta, hogy az USA Kínával kössön békét. A Republikánus Párt,
amely a katonai-ipari komplexum érdekeit képviseli, viszonozta az
oroszellenes hisztériát, mikor Bident azzal vádolta, hogy túl enyhén
bánik Kínával, annak ellenére, hogy az Obama-Biden adminisztráció
addig példa nélküli módon katonai támaszpontokat hozott létre a
Dél-Kínai tenger területén a “Pivot to Asia” politika keretében.
Egy nemrég készített Gallup közvéleménykutatás eredménye azt
mutatja, hogy az ellenszenv párttól függő: a Demokrata Párt támogatói
között tizenhat százalék azoknak az aránya, akiknek jó a véleményük Oroszországról, míg a Republikánus Párt támogatói között mindössze
tíz százalék az olyanok aránya, akik jó véleménnyel vannak Kínáról.
Oroszország és Kína felemelkedése a globális színpadon akkora
fenyegetést jelent az amerikai teljes spektrumú dominanciára nézve,
hogy az USA stratégiai parancsnokság vezetője, Charles Richard
admirális nemrég figyelmeztetett, fennáll annak a lehetősége,
hogy a jövőben nukleáris háború robban ki mindkét országgal szemben. Hszi
Csin-ping kormányzása alatt Kína átalakította a világrendet az
ambiciózus Egy Övezet Egy Út infrastruktúra kezdeményezésével. A projektet Új Selyemútnak is szokták nevezni. Ugyanakkor Oroszország több egykori Szovjet Köztársaságot újra integrált az Eurázsiai Gazdasági Unió programban. Lehetséges, hogy Oroszország visszatérése a világpolitikába magában hordozza annak lehetőségét, hogy az USA és Kína közötti versenyszférát többpólusúvá
alakítsa, melyben az erőegyensúly hosszútávon egy stabilabb
geopolitikai berendezkedést eredményez. Mindazonáltal az USA Eurázsia-ellenes háborús attitűdjének kiváltó okai a Hszi-Putyin partneri viszony nyugati tőke elleni kihívása, valamint az orosz és a kínai erők egyesítése több évtizedes mosolyszünet után.
Amikor a Szovjetunió feloszlott, a kísérleti USA-Kína szövetség is
felbomlott, egyidejűleg pedig elkezdődött a közeledés Kína és
Oroszország között. De mi akadályozta meg Kínát abban, hogy arra a
sorsra jusson, mint a keleti blokk? Miért sikerült Tengnek az, ami nem
sikerült Gorbacsovnak? Végül is az 1989-es Tienanmen téri tüntetések
egy időben történtek a vasfüggöny mögötti “színes forradalmakkal”, még ha
a Nyugaton elterjesztett narratívából ki is marad az, hogy a Június 4-ei
incidensben nem csak “demokrácia-párti” tüntetők vettek részt, hanem sok
maoista is, aki Teng piacpárti reformjait a kínai szocializmus elleni
árulásnak tekintette. Történetesen Hszi Csin-ping egyik 2013-as
beszédében helyesen mutat rá a Szovjetunió felbomlásának egyik fő
okára:
“Miért bomlott fel a Szovjetunió? Miért bukott meg a Szovjetunió
Kommunista Pártja? Egyik fontos oka ennek az volt, hogy ideológiai
téren a küzdelem nagyon intenzív volt, teljesen figyelmen kívül
hagyták a Szovjetunió történelmét, Lenint, Sztálint, és ezzel történelmi nihilizmust és zavart okoztak. A Párt szervezetei minden szinten elvesztették funkciójukat, a hadsereg már nem állt a Párt vezetése alatt. A végén a Szovjetunió Kommunista Pártja, ez a nagy párt, szétfoszlott, és a Szovjetunió, ez a nagy szocialista ország,
szétesett. Ez a történet nagyon tanulságos!”
Hszinek igaza van abban, hogy Kína, a Szovjetunióval ellentétben, soha
nem követte el azt a végzetes hibát, hogy elítélje saját történelmét, s ezáltal a Nyugat kezére játsszon, mint azt Hruscsov tette “Titkos Beszédével”. Annak ellenére, hogy Hruscsov beszéde tartalmazott nyilvánvaló hazugságokat, mint például, hogy Sztálin, Oroszország egyik legnagyobb bankrablója, már forradalmár
korában is gyáva volt, és halálfélelem kerítette hatalmába, amikor a náci megszállók
Moszkvához közeledtek a második világháborúban. Az öncélú beszéd
kettévágta a nemzetközi kommunista mozgalmat, és megalapozta a
Szovjetunió későbbi összeomlását. A különböző kimenetelek gazdasági
okairól a néhai marxista történész, Domenico Losurdo így vélekedett:
“Ha Szovjet Oroszország első tizenöt évét elemezzük, három szociális
kísérletet látunk: az első kísérlet, a szegénység egyenlő elosztásán
alapszik, az “egyetemes aszkézisre” és a “nyers egyenlőségre” utal, pedig ezt
a Kommunista Kiáltvány bírálta. Érthető, Lenin miért döntött úgy, hogy áttér az Új Gazdasági Politikára (NEP), amelyet sokan a kapitalizmushoz való visszatérésként értelmeztek. A növekvő háborús fenyegetés Sztálint mindent elsöprő gazdasági
kollektivizálásra kényszerítette. A harmadik kísérlet nagyon fejlett jóléti államra irányult, de végül megbukott: a Szovjetuniót az utolsó éveiben a tömeges munkakerülés és a munkahelyi motiváció hiánya jellemezte; ez gátolta a produktivitást, és nehéz volt fellelni annak a marxi elvnek alkalmazását, amelynek a szocializmusban vezérelvnek kellett volna lennie: a jövedelemnek arányban kell állnia a végzett munka minőségével és mennyiségével. Kína történelme mást mutat:
Mao azt gondolta, hogy a “politikai tőkével” ellentétben a burzsoázia
gazdasági tőkéjét nem szabad teljesen elkobozni, legalábbis amíg a
nemzetgazdaság fejlődését szolgálja. A két tragédia, a Nagy Ugrás
és a Kulturális Forradalom után Teng Hsziao-pingnek kellett kihangsúlyoznia, hogy a szocializmus maga után vonja a termelő erőforrások fejlesztését. A kínai piac-szocializmus sikere páratlan.”
Mivel Kína gazdasági felemelkedése az amerikai kapitalizmus
hanyatlásával egy időben történik, az USA-nak nem maradt más
választása, mint ok-okozati összefüggésbe hozni a Kínai Népköztársaság felemelkedése és saját omladozó rendszere között. Szomorú az is, hogy az eurocentrikus álbaloldal rendszeresen szajkózta azt a nyugati ideológiai műhelyekből származó propagandát, miszerint Kína “államkapitalista”, sőt, “imperialista”. Ebből az érvelésből az is következne, hogy Kína páratlan gazdasági előretörésének oka a kapitalizmus lenne, nem az állami tervezés, ám ez is mondva csinált feltételezés. Volt-e valaha vegytisztább példa az újgyarmatosítás kivetítésére mint az az alaptalan vád Kína ellen, hogy az Egy Övezet Egy Út kezdeményezés “adósság-csapda diplomácia”? Igaz, hogy Kína profitra törekszik a “globális délen”, de ezt mindig úgy teszi, hogy tekintettel van a felek kölcsönös előnyére, köztük az olyan fejlődő országokéra, melyeket a nyugati pénzügyi szervezetek kifosztottak, és adós-szolgasorba juttattak. A valóság az, hogy Pekingnek csak azt lehet felróni, hogy olyan alternatívákat kínál fel azoknak az országoknak, amelyeket kizsákmányoltak az imperializmus igájában, amelyek mind Kínának, mind az adott országoknak nyereséget hoznak. Volt egyszer egy olyan USA, amely olyan békés világot vizionált, amelyben a kölcsönös együttműködés és a kereskedés lett volna az úr. Ez volt Franklin Delano Roosevelt “Jószomszéd Politikája”. Ezt a feledésbe merült örökséget most Hszi Egy Övezet Egy Út kezdeményezése váltja valóra.
Ez nem jelenti, hogy Kína ne érdemelne bírálatot. Ellenkezőleg,
Kína ellentmondásai legalább annyira mélyek, mint a vívmányai. Naívitás volna azt
gondolni, hogy a kínai tőke, ha nincs felette kontroll, ne lehetne ugyanolyan ragadozó, mint nyugati változata. A szabad vállalkozás, természeténél fogva annyira instabil dolog, hogy annak romboló természetét még a Kínai Kommunista Párt sem fogja tudni örökké kordában tartani; hosszútávon fel kell majd számolni. A nagy
állami szektor fenntartása nélkül, amely az infrastruktúrát és az állami szolgáltatásokat nyújtják, a piaci viszonyok Kínában ugyanolyan káoszhoz vezetnének, mint ahogy az a poszt-Szovjet Oroszországban történt. Arról nem is szólva, hogy a legnagyobb fejlődés a Kínai Népköztársaság történelmében a piaci reformok előtti időszakban történt, s ez szolgáltatta azt a fundamentumot,
amelyen a “Kínai szocializmus” kiteljesedett. A Szovjetunió bukásának tanulsága az, hogy még egy olyan nagyszerű társadalmat is, amely bámulatos emberi fejlődésre képes, legyőzhet a piaci környezet. A Szovjetunió átélt több mint fél tucat inváziót az orosz polgárháború alatt, és egy náci harci gépezet általi teljes letámadást a második
világháborúban, de legyőzte őt a peresztrojka. Annak ellenére, hogy Oroszországban szabad piaci rendszer uralkodik, mind Kína, mind
Oroszország fenyegetés a nyugati kapitalizmusra nézve, mert minden fél
számára nyereséges kooperatív modellt képvisel, egyszersmind az amerikai
egypólusú világrend végét.
*Max Perry geopolitikai kérdésekkel foglalkozó független újságíró
Marki-Zay Péter egészen furcsa dolgokat mondott Békéscsabán
A Mindenki Magyarországa Mozgalom Békés megyei kampánynyitóján a hódmezővásárhelyi politikus a Fidesz által felépített rendszert a valaha volt egyik legkorruptabbként jellemezte.
A Fidesz korruptabb rendszert épített fel, mint amilyen Románia bármikor volt, jelentette ki a kampánynyitón Márki-Zay – írja a Szeretlek Magyarország.
„Elképzelhetetlen volt harminc évvel ezelőtt, hogy egyszer majd Sarkadról, Battonyáról Romániába járnak majd dolgozni az emberek, mert ott magasabbak a bérek, és hogy Magyarországon rosszabb a korrupciós helyzet, mint Romániában” – jelentette ki.
Majd hozzátette: „Ha véletlenül egy fideszes politikus elgázolja a szerettüket, vagy ne adj’ Isten egy aberrált fideszes politikus megerőszakolja valamelyik hozzátartozójukat, önöknek semmi esélyük nincs, hogy a bíróságon ezt a fideszes politikust elítéljék.”
Márki-Zay a kampánynyitó során egyébként azt jelentette be, hogy mozgalma Gyulán a momentumos Mikóné Hirth Beátát, Békéscsabán pedig a jobbikos Stummer Jánost támogatja az előválasztáson. (atv)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…Elképzelhetetlen volt harminc évvel ezelőtt, hogy egyszer majd…”
-AKKOR SOK MINDEN ELKÉPZELHETETLEN VOLT! „Akkor” még VOLT saját országunk, működő gazdaságunk! „AKKOR” mi voltunk a „legvidámabb barakk”! De aztán jött a rendszerváltás, és MI önként és dalolva adtunk mindenünket – még a lelkünket is! – a bitangok markába.
AZÓTA SE HAZÁNK, SE ÉLETÜNK! GYARMATTÁ LETTÜNK!
Miközben maximálisan egyet kell hogy értsünk Márkí-Zay Péterrel, azt azért meg kell jegyezzük, hogy Döbrögin és hordáján kívül más kártevők is garázdálkodtak itt.
Ám amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy miközben minden „jövőépítőnk” vadul büdöskomcsizik, azonközben MINDEGYIK ANNAK A KORSZAKNAK AZ EREDMÉNYEI MIATT SÍRÁNKOZIK, ARRA HIVATKOZIK!
Karácsony délutáni, a Faceookon megosztott beszéde két hangsúlyos motívumra volt kihegyezve: a hatalommal visszaélő, kiváltságos 1 százalék trónfosztására, illetve a 99 százalék uralomra jutására. Az új mozgalom neve ennek megfelelően 99 Mozgalom lesz, ez lenne hivatott összefogni az ellenzéki összefogást támogató politikai közösséget.
Azt mondta, nem bízhatjuk az országot tovább az 1 százaléknyi kiváltságosra, akiknek a hatalom a pénzhez kell, hogy általa még több hatalomhoz jussanak. Karácsony egyszer sem ejtette ki a Fidesz vagy Orbán Viktor nevét, de az 1 százalékkal kapcsolatban urizálásról, fennhéjázó kivagyiságról beszélt, és hogy „nem tűrhetjük tétlenül, hogy szétlopják a hazánkat”.
A mostani kormányt Európa legmohóbb, leggátlástalanabb, legcinikusabb, legönzőbb kormányának nevezte. Kormányváltásnál több kell, újra kell építeni a köztársaságot, újra kell egyesíteni az országot
-jelentette ki.
Saját LMP-s politikai debütálására utalva sajnálattal beszélt arról, hogy mióta politikával foglalkozik, nem lett más a politika, sőt, csak „még olyanabb lett”. Ahogy azt már reggeli bejelentésekor is elmondta, a fő feladatának az ország újraegyesítését tekinti.
Azt mondta, olyan országot szeretne, ahol senki sem tartja hazaárulónak a másikat. Ahol a jobboldaliak és a baloldaliak – vagy ahogy ő fogalmazott, az emberek sem a haladás, sem a hagyomány nevében – nem nézik le egymást. Ahol nem kell választani haza és haladás, nemzet és Európa, Budapest és vidék között.
Egyetlen Magyarország van, van, a közös haza, ahol a szabadságot és a biztonságot az alkotmányos jogállam szavatolja, ahol az intézmények erősebbek az erőszakos politikusoknál.
10 év után nem kitalált ellenfeleket kell legyőzni – utalt Karácsony a kormányzati plakátkampányokra, – mert a bajaink nagyon is valóságosak.
Úgy fogalmazott, hogy semmi nem működik az államból, aminek működnie kéne, fenntarthatóbb és emberségesebb politikára van szükség. Egyesítő tettekre a válság legyőzéséhez, az egészségügy, az oktatás rendbetételéhez, a korrupció visszaszorításához, a munkahelyek megerősítéséhez, a megélhetési költségek csökkentéséhez.
Beszélt a zöld és a szociális fordulat szükségességéről, mert „a jövő vagy zöld lesz, vagy nem lesz”. Elhibázottnak és célt tévesztettnek nevezte a járványkezelést.
Azt mondta, az 1 százalék uralmára minden rámegy: a megtakarításaink, a Balaton, a Fertő-tó, az egyetemeink, a diákvárosunk, a nyugdíjunk, a békés mindennapjaink, a barátságaink és a maradék szövetségeseink a világban.
Azt is kijelentette, hogy mindenképp meg kívánja akadályozni a bérlakások elherdálását és a Diákváros lecserélését a Fudan egyetemre.
Nem hátrálok meg a packázások elől, jó kiképzést kaptam abból, hogy ez hogy működik a gyakorlatban – utalt a személye elleni támadásokra, és kijelentette, hogy felveszi a kesztyűt. Mint mondta, az 1 százalék uralmát se megszokni nem fogja, se megszökni előle. Szerinte a kormány képtelen az együttműködésre, és Magyarország ma nem olyan hely, ahol nyugodtan lehet dolgozni, ő sem maradhat főpolgármester, mert honvédő háborúba kényszerítik.
A hatalom önmagában semmi: morális célt kell szolgálnia, ami ma nem lehet más, mint az ország újraegyesítése, az összetartozás megerősítése, a jóvátétel, a jogállam, a köztársaság újraépítése
– mondta.
Mindez nem lehet csak a demokratikus pártok és a jelöltek ügye, az 1 százalék megállításához mindenkire szükség van: konzervatívokra, liberálisokra, a baloldalra, zöldekre, a civilekre, a szabad sajtóra. Elsősorban pedig közösségekre – mondta Karácsony, hozzátéve, hogy az új mozgalom programjának 9 pontját a közeljövőben hozzák nyilvánosságra.
Bár a 99 mozgalom honlapja hivatalosan még nincs kész, egyik olvasónk rábukkant, az alapítók névsora például, akik közül Karácsony Ángyán Józsefet, Bod Péter Ákost, Ferge Zsuzsát, Kis Jánostés Alföldi Róbertet név szerint is említette, itt tekinthető meg. (444)
A balrad.ru kommentje a „kunyera” után
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: Nnnah! Most aztán fájhat a fejünk! MOZGALOM MÁR VAN Döbrögi leváltására, csak éppen PROGRAM NINCS!
Illetve van! Az uniós júdáspénzek fölötti rendelkezés jogának megszerzése! Aztán majd elválik, hogy…
Miközben CSAK EGYETÉRTHETÜNK KARÁCSONY KIFOGÁSAIVAL, SEMMIFÉLE KILÁBALÁSI TERVET JELENLEGI BAJAINKRA NEM TÁR A NÉP ELÉ!
A legnagyobb probléma viszont az, hogy VÉLHETŐLEG EZ IS ELEGENDŐ LESZ a döbrögizmusba beleundorodottaknak. Közben pedig az idő megy, az energia fogy, CSAK A GYARMATI FÜGGŐSÉGÜNK mélyül!
MOST LÁTSZIK CSAK IGAZÁN, HOGY MENNYIRE HIÁNYZIK EGY VALÓBAN NEMZETI IRÁNYULTSÁGÚ, NÉPBARÁT, HITELES POLITIKAI ERŐ ÉLŐHELYÜNKRŐL!
„Folyamatosan zajlik az oltás, a beoltottak száma 4 600 012 fő, közülük 2 701 789 fő már a második oltását is megkapta. 718 az új fertőzöttek száma, ezzel a járvány kezdete óta összesen 798 147 főre nőtt a beazonosított fertőzöttek száma. Elhunyt 61 többségében idős, krónikus beteg, így az elhunytak száma 29 175 főre emelkedett. A gyógyultak száma folyamatosan nő, jelenleg 625 088 fő, az aktív fertőzöttek száma pedig 143 884 főre csökkent. 2270 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 261-en vannak lélegeztetőgépen. Már több mint 5 millióan regisztráltak oltásra és 81%-uk meg is kapta azt. Ma is folytatódik a regisztrált és időpontot foglalt 16-18 évesek oltása a kórházi oltópontokon. Őket kérjük, hogy ne felejtsék otthon a szülői hozzájáruló nyilatkozatot!…” – nyomatja mai (2021 05. 16.) ragálymatinéja műsorán a koronavirus.gov.hu nevű döbrögista qrmányvetítölde a dijadalmas beszámolót vajdaság tegnapi ragálymérlegéről.
Arról, hogy a vajda úgy meg szerette a koronás miatti teljhatalmát, hogy TOVÁBBRA IS RAGASZKODIK HOZZÁ már a NER – ellenes libernyák 24.hu ír:
„Jövő héten dönt a parlament a veszélyhelyzet meghosszabbításáról…”
-CSAK TÁN – ISMÉT – FÖLÉBRED A NEMMZETTHFÉLTÉS A HORDA 133 BÁTOR DAGONYAEGYEDÉBEN, ÉS KIELÉGÍTIK DÖBRÖGI EZIRÁNYÚ VÁGYAKOZÁSÁT!
(Mellesleg: más hírek szerint a szlovákoknál MA ÉJFÉLTŐL véget vetnek a rendkívüli állapotnak! Igaz, ott nincs 2/3! Nekünk bezzeg van!)
ÚGYHOGY: NYAKUNKON A SZABAD NYÁR!
„…gép telepakolva…”- A PLETYKÁK SZERINT HÁROMSZOROS ÁRON (!) ESZERZETT KÍNAI VAKCINÁVAL!
(„Ezek” valami hatalmas kárt okozhattak a KNK -nak, hogy ilyen óriási tételben, méregdrágán, ezt is…! NO DE MAJD KIDERÜL AZ!)
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Május 15 – én az izraeli légierő előzetes figyelmeztetést követően, légicsapást mért Gáza egyik 15 emeletes épületére. A házban több nemzetközi média irodái voltak. Az épület többek között az AP és az Al Jazeera otthona is volt.
Mára virradóan az izraeli hadsereg rakétatámadásokat indított a Gázai övezetben a Hamasz vezető tisztségviselőinek irodái és otthonai ellen – közölte az izraeli hadsereg sajtószolgálata.
„A megtámadott célpontok között volt a Hamasz Gázai övezet politikai irodájának elnöke, Yahya Sinwar és testvére, Muhammad Sinwar otthona” – áll a közleményben .
Május 15-én az izraeli hadsereg megsemmisítette a Hamasz különleges műveleti központjának vezetőjének házát, és lerombolta a szervezet politikai irodája vezetőhelyettesének, Khalil al-Hayinak a házát is.
A Hamasz is válasz – rakétacsapások indításáról számolt be Tel-Aviv és Ashdod városok ellen.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Mint már említettük, a sztálingrádi csatával egy időben bontakozott ki a nem kevésbé heves észak-kaukázusi ütközet. A Kaukázus elfoglalásának terve az „Edelweiss” (Havasi gyopár) fedőnevet kapta. A hitleristák arra számítottak, hogy e terv megvalósításával nemcsak egy fontos gazdasági problémát, hanem egy külpolitikai feladatot is megoldhatnak, nevezetesen rávehetik Törökországot az antifasiszta koalíció elleni hadba lépésre. A német hadvezetés azt remélte, hogy a Kaukázuson átjutva közvetlen kapcsolatot teremthet a török hadsereggel. Törökország készült a Szovjetunió elleni háborúra, 1942 nyarára megkétszerezte a Kaukázuson túl határai mentén levő csapatainak számát, s már mintegy 26 hadosztályt tartott ott.
A Kaukázus gyors elfoglalásának tervében a németek arra is számítottak, hogy az Észak-Kaukázus és a Kaukázusontúl népei között fellángol a nemzeti gyűlölködés, hogy széthullanak a kaukázusontúli szovjet köztársaságok, és ennek következtében meggyengül az ország déli részén a szovjet csapatok hátországa.
Július 25-én, amikor megindult a harc a Kaukázusért, a Déli Frontnak a kaukázusi irányban levő csapatai ellen az „A” német hadseregcsoport 1. és 4. páncéloshadserege, valamint 17. hadserege támadott, amelyek addigra elérték a Don alsó szakaszát, és hídfőket létesítettek annak bal partján. A 11. német hadsereg, amely ugyancsak e hadseregcsoport állományába tartozott, a Krímben volt. A Déli Front védelmi sávjában az ellenségnek összesen 19 hadosztálya támadott, vagyis jóval nagyobb erők, mint amennyivel a Déli Front rendelkezett.
Miután sikertelenül végződtek azok a kísérletek, hogy a szovjet csapatokat a Dontól északra bekerítsék, a német fasiszta hadvezetés a Déli Front csapatait a Don és a Kubán között akarta bekeríteni és megsemmisíteni. Az 1942. július 23-i 35. számú direktívájában megállapította: „Az »A« hadseregcsoportnak az a legközelebbi feladata, hogy a Rosztovtól délre és délkeletre fekvő térségben bekerítse és megsemmisítse a Don mögé visszahúzódott ellenséget.” Ezenkívül tervbe vették, hogy átkelnek a Kercsi-szoroson, és a 11. hadsereg egyik hadteste a Tamany-félszigeten át csapást mér Krasznodar irányában. E feladat megoldása után azt tervezték, hogy a 17. hadsereg Novorosszijszk és Tuapsze felé támadva kijut a Fekete-tenger partjára, itt kifejleszti a csapást Szuhumi és Batumi felé, majd eljut a Kaukázuson túlra; az 1. páncéloshadsereg pedig délkeleti irányban támadva elfoglalja Groznijt, Mahacskalát és Bakut. Azt is tervezték, hogy támadásba lendülnek a Kaukázus fő láncának hágóin át Tbiliszi és Kutaiszi felé.
Ily módon tehát a hitlerista hadvezetés elképzelése az volt, hogy a Kaukázus fő láncának nyugatról és keletről való megkerülésével elfoglalja Észak-Kaukázust és a Kaukázusontúlt, ugyanakkor erőinek egy részével átkel a hágókon.
A Déli és az Észak-kaukázusi Front csapatainak harcai 1942. július 26. és augusztus 17. között bontakoztak ki a Don és a Kaukázus fő láncának előhegyei között.
A német fasiszta csapatok miután harckocsijaik és tüzérségük átkelt, július 26-án megindították a támadást a folyó bal partján levő hídfőikből. A Déli Front csapatai az ellenség nyomására kénytelenek voltak harcolva visszavonulni déli irányban. Július 28-ra lényegesen rosszabbodott a front közepén és balszárnyán levő csapatok helyzete. Az ellenség jelentős erőfölényt biztosított magának azzal, hogy két hadtestének magasabbegységei addigra átkeltek a Don bal partjára. Ugyanezen a napon az ellenséges csapatok elérték a Kagalnyik folyót és a Manics-csatornát, és Veszjolij község körzetében birtokukba vették a csatorna átkelőhelyeit. Reálissá vált a veszély, hogy az ellenség betör a Kaukázusba.
Az erőfeszítések egyesítése és az Észak-Kaukázusban harcoló csapatok vezetésének megjavítása érdekében a Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállása július 28-án elrendelte, hogy a Déli és az Észak-kaukázusi Frontot egy fronttá – az Észak-kaukázusi Fronttá – egyesítsék. Frontparancsnokká Sz. M. Bugyonnij marsallt, a front törzsfőnökévé A. I. Antonov tábornokot nevezték ki.
Alekszej Innokentyevics Antonov a szovjet fegyveres erők egyik igen tehetséges törzstisztje volt. Annak idején harcolt Gyenyikin ellen; 1928-ban lett párttag. A két világháború között teljesített katonai szolgálata során nagy utat tett meg a hadosztály-törzsfőnöki beosztástól a katonai körzet törzsfőnöki beosztásáig. A Nagy Honvédő Háború kezdetén nyomban kinevezték a Déli Front törzsének főnökévé. Ebben a beosztásban dolgozott egészen 1942 közepéig. Kiváló elméleti felkészültsége, nagy szervezőképessége, széles hadműveleti-hadászati látóköre alkalmassá tette őt arra, hogy 1943 elején elfoglalja a vezérkari főnök első helyettesének magas posztját. Ebben a beosztásban eredményesen dolgozott csaknem a háború végéig, 1945 februárjáig, amikor vezérkari főnökké nevezték ki.
Annak érdekében, hogy mélyen lépcsőzött védelmet építhessenek ki és a Kaukázust északról szilárdan fedezhessék, megparancsolták a frontnak, hogy erői egy részével szervezzen védelmet a Kubán-folyó bal partján és a krasznodari védelmi övezetnél.
A Kaukázusontúli Frontot (parancsnok I. V. Tyulenyev tábornok, a haditanács tagja P. I. Jefimov dandárkomisszár volt) utasították, hogy a Tyerek- és az Uruh-folyó mentén, valamint a kaukázusi hegylánc fővonulatának hágóin fejezze be a védelmi terepszakaszok előkészítését, s foglalja el ott a helyét.
A könnyebb csapatvezetés érdekében az Észak-kaukázusi Frontot két hadműveleti csoportra osztották: a Doni Csoportra, R. J. Malinovszkij tábornok vezetésével, amelyhez a sztavropoli irányban harcoló jobbszárnyhadseregek tartoztak, valamint a Tengermelléki Csoportra, J. T. Cserevicsenko tábornok parancsnoksága alatt. E csoport a krasznodari irányban védő hadseregeket egyesítette.
Ezekben a napokban ismertették a csapatokkal a legfelsőbb főparancsnoknak, Sztálinnak a parancsát, amelyben hangsúlyozta, mennyire komolyra fordult a helyzet az arcvonalon. „Harcok vannak Voronyezs körzetében, a Donnál, délen, az Észak-Kaukázus mellett; a német megszállók Sztálingrád és a Volga felé törnek, és bármi áron meg akarják szállni Kubánt, Észak-Kaukázust az olajért és egyéb kincsekért … A további visszavonulás azt jelenti, hogy romlásba döntjük magunkat, és magunkkal együtt hazánkat is … Egyetlen lépést sem szabad hátrálni az elöljáró parancsnokság utasítása nélkül. Erre hazánk hív fel bennünket.” Ez a parancs igen nagy szerepet játszott a harcosok erkölcsi-politikai állapotának a megszilárdításában.
Július végén és augusztus elején az Észak-kaukázusi Front arcvonalán hihetetlenül nehéz körülmények között folytak a harcok. A harckocsik és a repülőerők tekintetében mennyiségi fölényben levő ellenség áttörte a csapatok védelmét, s miután támadását kifejlesztette a sztavropoli irányban, július 30-án estére mintegy 120 kilométert nyomult előre. Az ellenséges csapások közepette a Doni Csoport erőinek déli irányban, Sztavropol és Kropotkin felé kellett visszavonulniuk. Ennek következtében nyitottá vált a 17. német hadsereg támadását felfogó Tengermelléki Csoport szárnya. Augusztus 5-én a csoportnak is meg kellett kezdenie a visszavonulást a Kubán-folyó mögé.
Az ellenség augusztus 6-án megindította a támadást Majkop irányában, és még ezen a napon Armavir körzetében átkelt a Kubánon. Az 1. önálló lövészhadtest itt sietve védelmi pozícióba helyezkedett, de képtelen volt feltartóztatni az ellenség csapását. Feladta Armavirt, s megkezdte a visszavonulást nyugat felé. A 17. német hadsereg közben Krasznodar felé támadott.
Hogy ebben a rendkívül súlyos helyzetben megakadályozza az ellenség áttörését Tuapszéhoz, a Legfelsőbb Főparancsnokság Főhadiszállása megparancsolta: a 18. hadsereg erői és a 17. lovashadtest egységei megbízhatóan zárják el a majkop-tuapszei irányt. Az északkelet felől Novorosszijszkba és a Tamany-félszigetre vezető utak lezárására a Tamany-félszigetről előrevonták a 47. hadsereget.
Augusztus közepén fokozódott a szovjet csapatok ellenállása, és erősen meglassult az ellenség előrenyomulása. Augusztus 17-én a Tengermelléki Csoport csapatai megállították a fasisztákat a Kaukázus-hegylánc fővonulatának nyugati előterében. Ugyanakkor a 37. hadsereg a Kaukázusontúli Front előrevetett osztagaival együttműködve, a Bakszan-folyó déli partján megszervezte a védelmet, és ezzel a nalcsiki irányban is útját állta az ellenségnek.
Ily módon meghiúsult a hitlerista hadvezetésnek az a terve, hogy a Don és a Kaukázus-hegylánc fővonulatának előhegyei között bekeríti és megsemmisíti a szovjet csapatokat. A Legfelsőbb Főparancsnokság idejében megerősítette a kaukázusi irányt, és összefüggő arcvonalat hozott létre a Tyerek- és a Bakszan-folyók partján, a Kaukázus-hegylánc fővonulata mentén, valamint az Észak-Kaukázus nyugati előhegyeiben. Mindamellett az Észak-Kaukázusban továbbra is rendkívül feszült volt a helyzet.
Jelentős harckocsi- és repülőfölénye lehetővé tette az ellenség számára, hogy az egyes irányokban erős csapásmérő csoportosításokat szervezzen. A grozniji irányban az a veszély fenyegetett, hogy az ellenség áttör Groznijhoz és Mahacskalához. Miután az ellenségnek sikerült a Kaukázus-hegylánc fővonulatának középső részén elfoglalnia a Kluhorszkij-hágót, félő volt, hogy kijut a Fekete-tengerhez és Kutaiszi körzetébe. Az Észak-Kaukázus nyugati részében az ellenség elfoglalta Krasznodar és Majkop körzetét, s ily módon áttörhetett Novorosszijszk, Tuapsze és Szuhumi felé.
A főhadiszállás további intézkedéseket tett a Kaukázusontúli és az Észak-kaukázusi Front védelmi képességének fokozására, és tartalékokkal erősítette meg őket.
Augusztus közepén az „A” német hadseregcsoport parancsnoksága megkezdte csapatainak átcsoportosítását azzal a céllal, hogy egyidejűleg támadást indítson Baku és Batumi ellen.
A Kaukázus-hegylánc fővonulatának középső részén augusztus közepén megkezdődtek a harcok a hágókért egyfelől a 49. német hegyi lövészhadtest, másfelől a Kaukázusontúli Front 46. hadseregéhez tartozó 3. lövészhadtest osztagai között. Minthogy nem szervezték meg időben a hágók védelmét, az ellenség augusztus 15-én szinte harc nélkül elfoglalt néhány hágót, s megkezdte az előrenyomulást a Kaukázus-hegylánc fővonulatának déli lejtőin. Félő volt, hogy a német fasiszta csapatok előretörnek a Fekete-tenger partvidékére. A szovjet hadvezetés kénytelen volt sürgős intézkedéseket tenni a 46. hadsereg hágókban harcoló csapatainak megerősítésére. Ennek eredményeként valamit javult a helyzet a Kaukázus-hegylánc fővonulatának középső részén. Néhány hágó körzetében a 46. hadsereg egységei ellenlökésekkel visszaszorították a németeket a gerinc északi lejtőire, a többi hágónál pedig védelemre kényszerítették őket.
A novorosszijszki irányban – ahol a Fekete-tenger partvidéke felé tört a 17. német hadsereg – augusztus 19-én bontakoztak ki a harcok. Jóllehet az ellenfél számbeli fölényben volt, rohamait rendre visszaverték az Észak-kaukázusi Front 47. hadseregének és a Fekete-tengeri Flotta tengerészgyalogságának ezt az irányt lezáró egységei, sőt augusztus 25-én meg is állították a támadást.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Ma már 2021 május 16. – vasárnap – van. Az idei esztendő 136. napját tapossuk. Rohan ám az idő!
A Gergely-naptár szerint ebből az évből már csak 229 nap van hátra.
A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Mózes, Botond, Hannibál, János, Nepomuk, Pellegrin, Simon, Sion, Szimonett, Szimonetta, Ubul, Ugod nevű kedves olvasóit.
Sok boldogságot kíván Nekik a balrad.ru!
Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!
A balrad.ru MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A MAI NAPJA!
Május 16. – án IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.
E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.
Hogy is volt? Mi is volt? Kik születtek? Kik haltak meg?
A balrad.ru ma az alábbi zenével köszönti az ünnepelteket és az olvasóit
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Vlagyimir Putyin tegnap az Orosz Föderáció Biztonsági Tanácsának megbeszélésén azt mondta, hogy Ukrajnát Oroszország „ellenpólusává” változtatják.
Politikai eljárásként értékelte az ukrán nyomozó hatóságok nemrégiben hozott intézkedéseit az ország ellenzéki politikusai ellen, megjegyezve, hogy a donbasszi válság békés megoldását és az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok normalizálását szorgalmazó erők szelektív eltávolításáról van szó.
„A döntések egyértelműen politikaiak és szelektív jellegűek, és csakis egy dologra irányulnak – hogy megtisztítsák a politikai mezőt azoktól az erőktől, amelyek az ukrajnai délkeleti, a donbasszi válság békés megoldását és a jószomszédi kapcsolatokat szorgalmazzák Oroszországgal”- mondta az elnök.
(Május 13 – án egy kijevi bíróság július 9 – ig házi őrizetbe helyezte Viktor Medvedcsukot, az „Ellenzéki Platform – Az életért” nevű ukrán politikai párt vezetőjét. Az ügyészség a politikus őrizetbe vételét vagy 300 millió hrivnya (körülbelül 800 millió rubel) összegű óvadék megfizetését indítványota.)
„Nyilvánvaló – és ez nagyon szomorú – Ukrajnát lassan, de biztosan Oroszország valamiféle antipólusává, valamiféle Oroszország – ellenessé, valamiféle platformmá alakítják… Ez pedig az Orosz Föderáció biztonsága szempontjából kockázatos. Időben és megfelelően kell reagálnunk a minket érő fenyegetésekre”- zárta beszédét az orosz államfő.
Pavlo Klimkin – Valcman Nyalókakirály egykori külügyére – frászt kapott Putyin szavaitól. „Még soha nem használt ilyen erős kifejezéseket! Tartok tőle, hogy cselekedeteinkre a Kreml válaszai aszimmetrikusak és és nagyon kemények lesznek!” – rémüldözött.
A kijevi Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács vezetője, Alekszej Danyilov jó lehetőségnek tartja az ismert ukrán politikust, Viktor Medvedcsukot oroszországi ukrán foglyokkal cserélni.
Danyilov szerint, ha Medvegycsukot elítélik majd „hazaárulás és erőforrás – lopás miatt Krímben”, Kijev felajánlhatja Moszkvának a fogolycserét.
„Ezt a döntést Ukrajna elnöke kell hogy meghozza. Úgy gondolom, hogy ha van ilyen lehetőség, akkor örömmel tesszük meg”- mondta az egyik ukrán tévécsatorna műsorában május 14 – én este.
Donbassz frontjairól…
Főképpen a DNR – frontszakaszon, ott is inkáb Gorlovka és Donyeck környékét ostromolják Kijev latorjai. Tegnap egy népköztársasági önvédelmis elesett.
Ma reggel „kicsikét” megaknavetőzték Donyeck „Petrovszkij” kerületét. Volt olyan lakóház, amelynek belsejében robbant fel az aknagránát.
Öt lakóépület károsodott. Áldozatok, sebesültek SZERENCSÉRE NINCSENEK!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Hatalmas robbanás és tűz pusztított péntek este az izraeli Ashdod város kikötőjében a Hamasz rakétatámadása után.
Az izraeli hadsereg sajtószolgálata felvételt tett közzé a rakéta becsapódásának helyszínéről, és azt ígéri, hogy a történtek „nem maradnak megválaszolatlanok”.
Helyi médiaértesülések szerint az egyik rakéta egy üzemanyagtartályba csapódott a kikötőben, amelyet hatalmas robbanás követett. Sérültekről, áldozatokról nem érkezett jelentés.
Szombat reggel folytatódtak a rakétatámadások az Izrael déli részén lévő Beerseba nagyváros ellen.
Eközben az izraeli légierő továbbra is a Hamasz rakétakilövő helyeit, és egyéb célpontokat támdta.
Az elmúlt nap folyamán célpontjaik többek között az ellenség katonai hírszerzésének épülete, és egy többszintes épület volt a Gázai övezet északi részén, amelyben a Hamas Bank egyik fiókja volt.
Május 14 – én a Hamasz politikai irodájának vezetője, Khaled Mashal elmondta, hogy harcosai készek leállítani a fegyveres támadást, ha az izraeli hatóságok elvetik az arabok kitelepítésének gondolatát Jeruzsálemből, és szabadon engedik a tüntetések során őrizetbe vetteket.
„A megszálló erőknek véget kell vetniük azon a bűncselekményeknek, amik során embereket űznek el a Sejk Jarah negyedből, szabadon kell engedniük a nemrégiben a jeruzsálemi akcióik során őrizetbe vetteket, és le kell állítaniuk a Gáza elleni agressziót” – mondta Mashal a TRT Arabinak.
A Hamasz azt is követeli, hogy vonják ki az izraeli biztonsági erőket az Al – Aksza mecsetből, és ingyenes belépést biztosítsanak az ott imádkozni szándékozóknak.
Mashal szerint Törökország, Katar és Egyiptom kész közvetítőként fellépni egy fegyverszünet megkötése érdekében.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!