Az árutermelés, az értéktörvény és a pénz a szocializmusban

A szocializmus építése a Szovjetunióban

(idézet: Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA)

 

Az értéktörvény érvényesülésének jellege a szocializmusban. Amennyiben a szocializmusban van árutermelés és áruforgalom, annyiban továbbra is érvényesül az értéktörvény.

A szocialista gazdasági rendszer szigorúan korlátozott kereteket szab az értéktörvény érvényesülésének. Az értéktörvény szerepét korlátozza a termelőeszközök társadalmasítása a városban és a falun, az árutermelés és az áruforgalom körének szűkülése, a szocializmus gazdasági törvényeinek, mindenekelőtt a népgazdaság tervszerű fejlődése törvényének érvényesülése. A szocializmusban az értéktörvény hatóköre az éves és ötéves tervek, s általában a szocialista állam egész gazdasági tevékenysége következtében is korlátozva van. Ennek folytán az értéktörvény a szocializmusban nem játszhatja a termelés szabályozójának szerepét.

Ha a szocializmusban az értéktörvény a termelés szabályozójának szerepét töltené be, akkor a szocialista társadalomban elsősorban a legrentábilisabb iparágakat és vállalatokat fejlesztenék, s bezárnának a népgazdaság érdekei szempontjából rendkívül fontos olyan nehézipari vállalatokat, amelyek ideiglenesen esetleg nem rentábilisak. A Szovjetunióban azonban az eleinte nem kifizetődő vagy kevéssé kifizetődő, de a népgazdaság szempontjából szükséges vállalatokat korántsem zárják be, hanem fenntartják és támogatják, s egyszersmind gondoskodnak arról, hogy rentábilissá váljanak. A szocialista állam egy-egy iparág vagy vállalat ideiglenes deficitjét fedezni tudja más iparágak és vállalatok jövedelméből.

A szocialista államot, amikor üzemeket épít és egész termelési ágakat hoz létre, nem nyereséghajhászás vezeti, hanem a szocializmus gazdasági alaptörvényének és a népgazdaság tervszerű fejlődése törvényének követelményei vezérlik.

A szocializmusban az értéktörvény hatóköre mindenekelőtt az áruforgalomra, az árucserére terjed ki, mégpedig főképpen az egyéni fogyasztásra szolgáló cikkek területén. Ezen a területen az értéktörvény bizonyos, korlátozott keretek között megtartja szabályozó szerepét.

Az áruforgalom területén az értéktörvény szabályozó szerepe abban nyilvánul meg, hogy az állam az egyéni fogyasztásra szolgáló különféle cikkek ára közötti arány meghatározása során figyelembe veszi pénzben kifejezett értéküket, valamint az egyes áruk keresletét és kínálatát. A kereslet és kínálat alakulásának figyelmen kívül hagyása arra vezetne, hogy azoknál az áruknál, amelyeknek az ára túl magasnak bizonyult, a kereslet nagymértékben csökkenne, a túlságosan olcsó áruk kereslete viszont indokolatlanul megnövekedne. Az értéktörvény szabályozó szerepe leginkább a kolhozpiacon érvényesül, ahol az árak a kereslet és kínálat alapján alakulnak ki, s ugyanakkor az árak alakulása befolyásolja a kolhozpiac áruforgalmának méreteit és összetételét. A szocialista állam azonban gazdasági eszközökkel óriási mértékben befolyásolja a kolhozpiacot, minthogy az áruk zöme az állami és szövetkezeti kereskedelem hálózata révén tervben megszabott szilárd áron kerül eladásra.

Az értéktörvény érvényesülése nem korlátozódik az áruforgalom körére. Az értéktörvény hatással van a szocialista termelésre is, ez a hatása azonban nem meghatározó.

Az egyéni fogyasztásra szolgáló cikkek áruk, értékük van. Az ipari fogyasztási cikkek értékében benne van a kolhozok által áruként termelt nyersanyag értéke. A fogyasztási cikkek újonnan létrehozott értékének egyik részét a munkabér-ráfordítások megtérítésére fordítják, másik része a vállalat pénz formában jelentkező jövedelmét képezi. Ugyanakkor az ipari fogyasztási cikkek termelése folyamán munkaeszközök: szerszámgépek, erőgépek, gyárépületek használódnak el, amelyek nem áruk. Amennyiben az ipari fogyasztási cikkek értékét alkotó valamennyi többi elemnek pénzformája van, annyiban a munkaeszközöket is pénzben kell kalkulálni.

Az értéktörvénynek a termelőeszközök termelésére gyakorolt hatása az elhasznált munkaerő pótlásához szükséges fogyasztási cikkek révén érvényesül. A fogyasztási cikkeket, amelyek áruk, a munkások csak pénzért, pénzben kifizetett munkabérükből vásárolhatják meg. Ebből következik, hogy a termelőeszközök termelésében is a pénzformát kell felhasználni valamennyi más, a munkabérrel együtt az iparcikkek önköltségét alkotó elem kiszámítására.

Míg a fogyasztási cikkek áruk és értékük van, addig a termelőeszközök nem áruk, s csak áru és érték formájuk van, amit kalkuláció, elszámolás és ellenőrzés céljából használnak fel.

A kapitalizmussal ellentétben, ahol az értéktörvény az embereken uralkodó spontán erőként érvényesül, a szocialista gazdaságban az értéktörvény érvényesülését az állam megismeri, figyelembe veszi és felhasználja a népgazdaság tervezésének gyakorlatában. Az értéktörvény érvényesülésének megismerése és hozzáértő felhasználása segíti a gazdasági vezetőket a termelés ésszerű vezetésében, a munkamódszerek állandó javításában, az önálló elszámolás megvalósításában, a termelés növelésére fordítható rejtett tartalékok feltárásában és hasznosításában.

A szocialista állam az árak tervezése során figyelembe veszi az értéktörvényt. A szocialista gazdaságban az ár az áru értékének terv alapján megállapított pénzbeni kifejezése. Az állami szektorban előállított termelőeszközök árának tervezésénél az értéknek csupán a formáját használják fel — az előállításukra fordított társadalmi munka pénzben történő kiszámítására. Az állam az árak megállapításánál a termelés társadalmi költségéből indul ki, amely az árutermelő iparágakban ezeknek az áruknak az értékét alkotja.

Az árak közgazdaságilag megalapozott tervezésének nagy jelentősége van a népgazdaság fejlődése szempontjából.

Az értéktörvény azonban nem szabályozója az állami áraknak, hanem csupán egyike azoknak a tényezőknek, amelyek ezeket az árakat befolyásolják. Az állami és a szövetkezeti áruforgalomban nem érvényesül az árak „szabad játéka”. A szocialista állam úgy állapítja meg az áruk árát, hogy azok az egyik vagy a másik irányban eltérnek a társadalmi termelési költségektől, az áru értékétől. Az ilyen ármegállapításnál az állam mindenekelőtt a szocializmus gazdasági alaptörvényének követelményeiből indul ki, amelyek értelmében biztosítani kell a termelésnek a legfejlettebb technika alapján történő szakadatlan növekedését és az egész társadalom állandóan növekvő szükségleteinek kielégítését. Az állam az árak mechanizmusát az eszközöknek az egyes iparágak közötti elosztása terén olyan arányok megállapítására használja fel, amilyeneket a népgazdaság tervszerű fejlődése szükségessé tesz.

Így például az állam megfelelő árpolitika segítségével egyes iparágak jövedelmének egy részét más, kevésbé jövedelmező, de népgazdasági szempontból nagy jelentőségű iparágak gyorsütemű fejlesztésére használja fel. Azzal, hogy alacsony árakat szab meg a termelőeszközökre, előmozdítja az állami ipari vállalatoknál az élenjáró technika bevezetését, s a gép- és traktorállomások útján fejlett technikával látja el a kolhoztermelést. Az állam, amikor az árakat megállapítja, abból indul ki, hogy biztosítani kell a vállalatok bizonyos fokú jövedelmezőségét (rentabilitását), figyelembe veszi az egyik vagy a másik áru mennyiségét, gazdasági jelentőségét. Az árak segítségével egyes cikkek termelésére ösztönöz, szabályozza az irántuk megnyilvánuló keresletet. A szovjet állam a nép jólétének fokozása érdekében következetesen a fogyasztási cikkek árának leszállítására irányuló politikát folytat.

Az értéktörvény érvényesülése — felsorolt korlátozásai folytán — a szocializmusban nem jár azokkal a pusztító következményekkel, amelyek a kapitalizmus körülményei között a válság, a munkanélküliség, termelőerők megsemmisülése formájában e törvény elkerülhetetlen velejárói. Éppen ennek köszönhető, hogy a Szovjetunióban az értéktörvény a szocialista termelés szakadatlan és rohamos fejlődése ellenére nem vezet túltermelési válságokra, míg ugyanakkor a kapitalizmusban, annak ellenére, hogy a tőkés országokban a termelés fejlődésének üteme lassú, az értéktörvény időszakos túltermelési válságokra vezet.

A pénz és funkciói a szocialista gazdaságban. Amennyiben a szocialista társadalomban fennáll az árutermelés és az áruforgalom, annyiban szükséges a pénz.

A pénz azok közé a gazdasági kategóriák közé tartozik, amelyek megtartják a régi formát, de lényegük a szocialista gazdaság fejlődésének szükségletei szerint gyökeresen megváltozik. A kapitalizmustól eltérően, ahol a pénz tőkévé változik, meg nem fizetett idegen munka elsajátításának eszközéül szolgál, a szocialista gazdaságban a pénz a nép érdekében folyó gazdasági építés eszköze, a népgazdaság tervezésének gazdasági eszköze, az árutermelés és az áruforgalom nyilvántartásának és ellenőrzésének eszköze.

A pénz funkcióinak a szocialista gazdaságban merőben más a tartalma és a rendeltetése, mint a kapitalizmusban.

A pénz mindenekelőtt értékmérő funkciót tölt be, vagyis az árukban megtestesülő társadalmi munka mértékéül szolgál. Minthogy a termelőeszközök, amelyek nem áruk, megtartják az áru és az érték formáját, a pénz értékmérő funkciójában a termelőeszközökre fordított társadalmi munka számbavételének is eszköze. A szocializmusban, ahol a szocialista termelésnek két fő formája van, az egyes vállalatok gazdasági tevékenységének eredményeit, a különböző termékeket előállító vállalatok és iparágak munkaeredményeinek összehasonlítását, az egyes népgazdasági ágak és az egész népgazdaság termelését csak pénzformában lehet kifejezni. Az értékmérő funkciót tudvalévőén csakis a pénzáru töltheti be, amelynek magának is van értéke. Ilyen pénzáru az arany. A Szovjetunióban, s ugyanúgy a szocialista tábor más országaiban is, a pénznek aranytartalma van és értékmérő.

Míg a kapitalizmusban az értékmérő funkció, vagyis a társadalmi munka számbavétele az árutermelők tudtán kívül, a piaci árak spontán ingadozása révén valósul meg, addig a szocialista gazdaságban a pénz értékmérő funkcióját az állam tervszerűen felhasználja a nyilvántartás és a kalkuláció eszközéül, annak megállapítására, hogy jövedelmező vagy ráfizetéses-e az egyik vagy a másik vállalat stb.

A pénz értékmérő funkcióját a szocialista állam felhasználja az árak tervezésénél.

A pénz a szocialista gazdaságban az árak mércéje is. A Szovjetunióban az árak mércéjéül a rubel szolgál.

A pénz a szocializmusban a forgalmi eszköz funkciót is betölti. A pénz akkor tölti be a forgalmi eszköz szerepét, amikor a lakosság egyéni fogyasztásra szolgáló cikkeket vásárol, s amikor a kolhozok és a kolhozparasztok eladják termékeiket. A pénzt forgalmi eszköz funkciót betöltő minőségében az áruforgalom fejlesztése érdekében használják fel.

A szocialista gazdaságban a pénz a fizetési eszköz funkciót is betölti. A pénz fizetési eszköz minőségében funkcionál a munkások és alkalmazottak bérének kifizetésénél, a szocialista vállalatoknak nyújtott kölcsönök folyósításánál és e kölcsönök törlesztésénél, az adófizetésnél stb. A szocialista állam a pénzt fizetési eszköz funkciót betöltő minőségében a szocialista vállalatok tevékenységének ellenőrzésére használja fel. Így például a bankok a termelési tervek teljesítésétől függően bocsátanak pénzösszegeket az egyes vállalatok rendelkezésére. A bank megköveteli a kölcsönök pontos törlesztését, s ezzel a vállalatokat a terv teljesítésére ösztönzi, mert enélkül nem szerezhetik meg a kölcsön visszatérítéséhez szükséges pénzeszközöket stb.

A szocializmusban a pénz a szocialista felhalmozás és a takarékosság eszközének funkcióját is betölti. Az állami vállalatok és a kolhozok a pénzeszközöket a bankokban őrzik. A vállalatok és szervezetek pénzjövedelmét és ideiglenesen szabad pénzeszközeit a szocialista felhalmozás szükségleteire, a termelés bővítésére, tartalékok képzésére, a lakosság anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésére használják fel. A dolgozók jólétének növekedése következtében pénzmegtakarításaik is gyarapodnak. Ezeket a megtakarításokat takarékpénztárakban őrzik.

A szocialista társadalomban a pénz kincsképző és világpénz funkcióját az arany tölti be. Az aranytartalék főképpen a világpénz állami tartalékalapját alkotja. Az arany az állam nemzetközi elszámolásainak eszköze a külkereskedelem terén.

A szovjet pénz szilárdságát nemcsak az aranytartalék, hanem mindenekelőtt az állam kezében összpontosuló és rögzített tervárak alapján forgalomba hozott hatalmas árumennyiség biztosítja. Egyetlen tőkés országban sincs a pénznek olyan szilárd fedezete, mint a Szovjetországban.

Rövid összefoglalás

1. A szocializmusban az árutermelést a szocialista termelés két fő formájának: állami és kolhozformájának párhuzamos fennállása teszi szükségessé. Az árutermelés és az áruforgalom főképpen az egyéni fogyasztásra szolgáló cikkekre korlátozódik. Az árutermelés a szocialista társadalomban sajátszerű, a termelőeszközök magántulajdona nélküli, kapitalisták nélküli árutermelés. Ez az árutermelés a szocialista társadalmat szolgálja.
2. A szocialista gazdaságban az árunak konkrét munka által létrehozott használati értéke és absztrakt munka által létrehozott értéke van. A szocialista társadalom nem ismeri a magánmunka és a társadalmi munka közötti ellentmondást. A szocialista munka közvetlenül társadalmi jellegű. A szocialista társadalomban igen nagy jelentőséggel bír a használati értékek létrehozása és a termékek minőségének javítása. Ugyanakkor az áruk értéke a termékek előállítására fordított társadalmilag szükséges munkaidő tervszerű csökkentése alapján állandóan csökken.
3. A szocializmusban az értéktörvény hatóköre korlátozott. Az értéktörvény nem szabályozója a termelésnek, de a termelés folyamán elhasznált munkaerő pótlásához szükséges fogyasztási cikkek révén hatással van a termelésre. Az értéktörvényt felhasználják a népgazdaság terv szerinti irányítása során. Az értéktörvény érvényesülését figyelembe veszik az árak tervezésénél.
4. A szocialista gazdaságban a pénz olyan gazdasági eszköz, amelyet a népgazdaság tervezése során alkalmaznak, s az árutermelés és az áruforgalom nyilvántartásának és ellenőrzésének eszközeként használnák fel. A pénz a következő funkciókat tölti be: értékmérő, forgalmi eszköz, fizetési eszköz, a szocialista felhalmozás és a takarékosság eszköze. A szovjet pénzt nemcsak az aranytartalék, hanem mindenekelőtt az állam kezében összpontosított és állami tervárak alapján eladásra kerülő árutömeg biztosítja.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!