(idézet: És a varsói gettó felkelt)
5
VII. Fejezet
„Haljunk meg becsülettel”
Hogy érzékeljük a felkelés napjainak atmoszféráját, érdemes talán hosszabban elidőznünk a Varsó keresztény részében lakó Ludwik Landau naplójánál.
„Varsó teljes figyelmét továbbra is a gettó tragédiája köti le – írja április 22-én Landau. – Terjedtek hírek a »kapitulációról«, ezek azonban nem bizonyultak igaznak.
A gettó nem vált zárt erődítménnyé, a németek az előző napokban is behatoltak oda. Lakói azonban ellenállást tanúsítanak a háztömbökben, sőt egyes házakban is. S miközben egy részük feladta, »kapitulált« – sokan mások tovább védekeznek.
Egész éjszaka hallatszott az ágyúszó, puskaropogás, reggel pedig hatalmas robbanás rázkódtatta meg a falakat. A tüzek egy részét maguk a zsidók gyújtották, így pusztítva el a gettóban lévő üzemeket, nyersanyagraktárakat, többek között a gettó határán levő nagy szövőüzemet. A tüzek többségét azonban a németek idézték elő.
Többens és Schultz gyárából tegnap bilincsbe verve elszállították a nőket, a gyerekeket és az öregeket. Ez talán a »kapituláció«? Hamisnak bizonyult a hír, hogy a Pawiakot elfoglalták.
Állítólag hat tankot pusztítottak el vagy rongáltak meg a zsidók. A Krasinski parkban tegnap végrehajtott támadás egy géppuska megszerzését eredményezte.
A lengyel társadalom viszonya a zsidókhoz a harcok során kedvezőbbé vált, az ellenállás elismerést vált ki, mind szélesebb körben tapasztalható az együttérzés.”28
A felkelők Leszno utcai bázisa, Schultz gyára április 22-én is bevehetetlen erődnek tűnt a németek számára. A harcosok az éjszaka leple alatt újabb és újabb pozíciókat foglaltak el. Tetőkön, padlásokon keresztül mentették egyik búvóhelyről a másikra az öregeket, gyerekeket, betegeket. Egy Koparski nevű lengyel munkás is segítette őket, aki 15 bunker felett őrködött. Koparskit később német golyó terítette le. Mivel frontális támadással nem tudta bevenni az üzemet, Stroop az egyedüli lehetőséget a gyújtogatásban látta.
„A tűz elterjedése az éjszaka folyamán azt eredményezte, hogy a zsidók, akiknek a razziák ellenére sikerült megbújniuk padlásokon, pincékben, kezdtek előjönni, hogy valahogy elmeneküljenek a tűztől. Csoportosan, egész családjukkal ugráltak ki az ablakokból, összekötözött lepedőkkel ereszkedtek a földre stb. Igyekeztünk őket egymás után ott helyben likvidálni.”29
„Egyesek végső elkeseredésükben a magas emeletekről ugráltak ki a kövezetre – írja egy másik jelentésben Stroop. – Az ablakkeretek között megjelent egy lángok mardosta alak. Hirtelen lehajolt, s ezután mint rohanó torpedó zúgott a levegőben. A torpedó a kövezetre zuhant, amelyen a kiömlő vörös vér oltotta el a vörös lángokat.”30
Stroop jelentésében arról panaszkodott, hogy a felkelők a csatornákba húzódtak, és sikerült megakadályozniuk a csatornák elárasztását. Ezután a Mila utcában folyt tovább a harc. Újra és újra fellobbantak, majd kialudtak a tüzek. A gettó lakosságának kitartó ellenállása ingerültséget váltott ki Hitler főhadiszállásán. Himmler úgy látta, elhamarkodottan cselekedett, amikor Stroop tábornokba vetette a bizalmát. Az SS birodalmi vezetője táviratilag felhatalmazta Krügert: utasítsa Stroopot, hogy „a legszigorúbban és könyörtelenül” végezze el a gettó „megtisztítását”. Stroop május 16-i jelentésében erre hivatkozva – s mintegy Himmlerre hárítva a felelősséget – így ír az április 20. utáni napokról: „Ezért elhatároztam, hogy a zsidó városrészt teljesen elpusztítom, lakóházait felégetem még a hadiüzemek területén is.”31
Április 23-án tehát Stroop úgy döntött, hogy egyszer s mindenkorra véget vet az újra és újra kiújuló ellenállásnak. 24 körzetre osztotta a gettót. Mindegyikbe megerősített rohamosztagot küldött, azzal a speciális feladattal, hogy keressék meg a bujkáló felkelőket és az ott lakókat. A feladat végrehajtásának végső határidejét délután 4 órában határozta meg.
„Mindenkinek tudomására hoztuk, hogy az akciót ma be kell fejezni. Ez a hír a zsidók között is ismertté vált már délelőtt. Éppen ezért egy másfél órás szünet után ismét bevetettük az utolsó rohambrigádokat, aminek az lett az eredménye, hogy újra zsidókat és banditákat tudtunk felfedezni a különböző háztömbökben. Némelyik blokkból még lőttek is az őrségre. Ezekre a helyekre speciális rohamosztagokat dobtunk be, és a banditák kifüstölésére felgyújtottuk az összes épületeket. A zsidók és a banditák az utolsó percig kitartottak, és lőtték egységeinket.”32
Stroop pár óra múlva kénytelen volt jelentésében beismerni, hogy még ez az akció sem járt sikerrel. „Az egész akciót a zsidók és a banditák nagy rafináltsággal megakadályozták; megállapítottuk például, hogy azokon a kocsikon, amelyek a halottakat összeszedték és a zsidó temetőbe vitték, élő zsidókat is kiszállítottak, és sokan kerültek ki ily módon a gettóból.
A mai támadás befejezése előtt kb. 22 órakor megállapítottuk, hogy kb. 30 banditának újra sikerült az egyik fegyverüzem területére belopóznia, hogy ott megbújjon. Mivel ebben az üzemben a Wehrmachtnak komoly értékei vannak, felhívást adtunk ki az üzem dolgozóihoz, hogy április 24-én délig hagyják el az épületet, hogy holnap megtámadhassuk a házaknak ezt a labirintusát.”33
Stroopot joggal nyugtalanította, hogy a zsidók felkelése a lengyel ellenállástól is mind nagyobb segítséget kap. 23-án ismételten tapasztalhatta, hogy a Népi Gárda egységei három ponton is megpróbálták támadni rohamegységeit. A gárda egyik csoportja a Freta utca felől támadta meg az egyik fontos átmenő utat tűz alatt tartó rohamosztagokat. Tagjai erről így számolnak be:
„A csendőrök kiugráltak az autóból, elfoglalták a ház kapuját, és behatoltak az épületbe. Az autóban négy csendőr és egy sofőr maradt. Egy csendőr a ház kapujában állt. Csoportunk két részre oszlott. Az egyik a parancsnok vezetésével mintegy eltakarta a másikat, melynek tagjai a gránátokat dobták. Az első gránát az autó háta mögött esett az útra, a második pedig be az autóba. A csendőrök a kocsi hátához rohantak és onnan lövöldöztek az emberekre. Ebben a pillanatban robbant fel a kocsiban a gránát. Az autó kigyulladt. Csoportunk veszteség nélkül tért vissza a gyülekezőhelyre. A németek vesztesége négy-öt halott és egy elégett autó.”34
Ezután két másik csoport fogott össze, és együtt támadták meg a rendőrőrszemeket a Leszno utca környékén. Természetesen a Népi Gárda egységei nem voltak olyan erősek, hogy fordulatot hozhattak volna a gettó lakosságának életében. Akcióik azonban lelket öntöttek a zsidó lakosságba, csökkentették az egyedüllét érzését, s feltétlenül hozzájárultak ahhoz, hogy a gettó ellenállóinak ilyen embertelen körülmények között viszonylag mégis igen hosszú ideig sikerült ellenállniuk.
Marian Spychalski, a Népi Gárda akkori helyettes vezérkari főnöke, 1973-ban írott visszaemlékezéseiben a következőképpen számol be a korabeli eseményekről: „Miután a megszállók 1943. április 19-én hozzákezdtek a varsói gettó likvidálásához, a Népi Gárdának a központi »specgrup« által erősített varsói csoportjai maximális erőfeszítésekre kényszerültek. Azokkal az akciókkal, amelyek a gettó harcoló felkelőivel való együttműködést szolgálták, Pawel Finder, az LMP KB titkára is személyesen foglalkozott.
A speciális csoport meghatározta a harcoló gettóval való együttműködés tervét, így többek között a Zsidó Harci Szervezettel való kapcsolat módját. A csoport tagja volt az LMP KB titkára, a Népi Gárda vezérkari főnöke, a vezérkari főnökségnek a Népi Gárda varsói szervezetével foglalkozó tagja, a varsói egység parancsnoka, (ekkor Stanislaw Skrypij), valamint Franciszek Bartoszek, a vezérkar tagja, a »specgrupok« parancsnoka.
Mivel nem voltak túl nagyok a lehetőségeink, megpróbáltunk az LMP és a Népi Gárda varsói szervezetein keresztül más illegális szervezetekkel is kapcsolatba lépni és együttműködést kialakítani a harcoló gettó megsegítésére. Így például az LMP varsói szervezetének titkára nem is eredménytelen tárgyalásokat folytatott a Forradalmi Lengyel Szocialista Párt varsói szervezetével arra vonatkozóan, hogy a Népi Gárda egységei mellett a szocialista Népi Milícia egységei is bekapcsolódjanak a harcba.
Aleksander Kowalski és én, a Népi Gárda vezérkarának nevében, megbeszéléseket folytattunk Adolf Bermannal, a Zsidó Harci Szervezetnek a kormány Delegaturájával együttműködő képviselőjével. Arról volt szó, hogy maximális segítséget nyújtsunk minél több ember meneküléséhez, lehetővé téve számukra a keresztény oldalon való illegális életet.
A harcoló gettó katonáinak megmentésével és a vidéki partizánegységekhez való eljuttatásával a Népi Gárda vezérkarából Józef Malecki („Sek”) foglalkozott. A varsói szervezet részéről Franciszek Leczycki és mások segítettek e munkában. Ily módon több tucat harcost sikerült megmenteni …
Arra ugyan nem voltunk képesek, hogy hatásosan segítsünk – azaz hogy kivédjük a gyilkosok speciális egységeinek repülőgépekkel, gránátvetőkkel és lángszórókkal támogatott támadásait -, a mi segítségünknek mégis hatalmas eszmei, erkölcsi jelentősége volt mind az ostromlott gettó harcosai számára, mind pedig Varsó és egész Lengyelország társadalma számára. Hiszen a németeknek a gettó valójában kísérleti terep lett arra, hogyan kell egy nagyváros fegyveres felkelését megtörni.
A hitleristák a varsói gettóban a varsói söpredéknek is látványosságot akartak teremteni, felszítani az antiszemitizmust; de akciójuk egyben a varsói lakosság megfélemlítését is szolgálta. A Varsó legsűrűbben lakott városrésze fölött gomolygó fekete füst és lángok segítségével modern nérói színjátékot akartak felidézni.
Éppen ezért azonnal meg kellett támadni a hóhérokat. Ezzel szolidaritásunkat akartuk kifejezni a gettó harcosai iránt, akik nem hagyták büntetlenül a fasiszta bűnözőket, keresztülhúzva azt a számításukat, hogy terrorizálhatják a lakosságot.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!