Zohrab Mnatsakanyan örmény külügyért Washingtonban fogadta Trump bohóc nemzetbiztonsági tanácsadója Robert O’Brien. De összefutott Mike Pompeo kollegával is.
Szerinte az örmények egy azeri – török – iszlám terrorista hármas formációval kénytelenek harcolni.
A randizó felek mindegyike fölöttébb elégedett volt a megbeszéléseket illetően. Mnatsakanyan közölte, hogy jelenleg a konfliktus megoldására törekvő felek a továbbiakban nemzetközi békefenntartók Hegyi – Karabahba történő telepítésének kérdését vitatják meg.
Pompeo külügyér színe elé járulhatott Jeyhun Bajramov is, Alijev bakui vajda külügyeinek intézője. Erről a meghallgatásról csak Pompeo nyilatkozott. De csak annyit, hogy Bakunak és Jerevánnak teljesítenie kell a tűzszüneti megállapodásból fakadó kötelezettségvállalásaikat.
A tettek mezein cselekvő felek pedig újabb és újabb videófelvételekkel bizonyítják: ők bizony rengeteg ellenséggel végeztek. Az örmények azeriekkel…
…az azeriek örményekkel:
Vlagyiir Putyin szerint eddig – október 22 – én – legkevesebb 5000 halottja van az öldöklésnek.
És mert minden – mindennel összefügg…
A szíriai Aleppo tartomány Törökországgal határos vidékén, Jarablus városánál – elemzők szerint – amerikai harci repülők csapást mértek a töröbkbarát terrorbandák lopottolaj – raktárára. A cselekmény időpontja oktber 23. este.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
A Döbrögisztánban dúló ragálybohózat lényege a koronavirus.gov.hu nevű qrmányvetítölde 2020 10. 24. – i előadásában:
„1820 újabb magyar állampolgárnál mutatták ki az új koronavírus-fertőzést (COVID-19), ezzel 56 098 főre nőtt a hazánkban beazonosított fertőzöttek száma. Elhunyt 38 többségében idős, krónikus beteg, így az elhunytak száma 1390 főre emelkedett, 16 007 -en pedig már meggyógyultak. Az aktív fertőzöttek száma 38 701 fő. Az aktív fertőzöttek 29 %-a, az elhunytak 37%-a, a gyógyultak 29%-a budapesti. 2245 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 205-en vannak lélegeztetőgépen…”
És miközben VILÁGSZERTE KATASZTRÓFÁT emlegetnek a ragály kapcsán, vajdaságunkban kimondottan jótékony hatással volt az idei esztendő eddigi időszakában a természetes népességfogyásra. SOKKAL KEVESEBBEN HALTAK MEG Covid – 19 garázdálkodása óta, mint „szokás”! A KSH szerint!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Adolf Hitler és a náci párt – 5 (idézet:Hitler hatalomra jutása – Székely Gábor)
A puccskísérlet előkészítését, a támogatók körének bővítését előadások, a „szalonélet”, a további jelentős összegeket biztosító társasági összejövetelek és számos egyéb konkrét intézkedés szolgálta (ismertek voltak például a híres berlini zongoragyáros, Edwin Bechstein és felesége, a nácik iránt rajongó Helene estélyei Berlinben és a müncheni „Négy Évszak” hotelben, Elisabeth Cantazucéne hercegnőnek, a tekintélyes kiadó, Hugo Bruckmann feleségének összejövetelei, vagy a dúsgazdag Gertrud von Seidlitz társasága).
Február elején Röhm kezdeményezésére az SA-ból, a Reichsflagge és az Oberland Szövetség egységeiből és más bajor fegyveres osztagokból megalakult a Hazafias Harci Szövetségek Munkaközössége, amelynek egységes katonai vezetőjévé Hermann Kriebel exalezredest nevezték ki. Ezt követően, előbb március 1-én a müncheni SA alakulatokat vonták össze Wilhelm Brückner alezredes parancsnokságával, majd a fegyveres szervezet végső átszervezéseként Hermann Göring repülőszázadost bízták meg az egész SA irányításával. A főparancsnokság védelmére külön egységet szerveztek, megkülönböztető fekete sapkával és egyenruhával — akkor kerül a sapkára a halálfej, a karszalagra pedig a fekete körbe zárt horogkereszt. Az elitegység azonban hamarosan már nem csupán a főparancsnokság, hanem a pártvezetés védelmét is ellátja: májusban Joseph Brechtold és Julius Schreck irányításával az SS elődszervezeteként a halálfejes osztagok felveszik a „Hitler-rohamcsapat” elnevezést. (Ehrhardt ugyanakkor kivonja tisztjeit az SA kötelékéből, ez azonban már nem gyengíti a szervezetet – Klintzsch helyére tapasztaltabb tisztek kerültek.) Újabb erőkoncentráció volt a szeptember 1-2-án Nürnbergben megrendezett „Német Nap” alkalmából, már Ludendorff részvételével létrehozott „Német Harci Szövetség”, amelynek a korábban egyesült harci szervezetek mellett már maga az NSDAP is tagja lesz. A szövetség tevékenységének összehangolásával ügyvezetői minőségben a nácik pénzügyi szakértőjét és külpolitikai tanácsadóját, Max Erwin von Scheubner-Richtert bízzák meg. (Ő volt az egyébként, aki 1923 elején Hitler megbízásából Budapestre utazott, és Horthy Miklós kormányzóval eszmecserét folytatott a náci párt számára nyújtandó további segítség lehetőségeiről. Az első jelentős összeget Ulain Ferenc képviselő, az Ébredő Magyarok egyik vezetője juttatta el Hitlerhez, még 1921-ben.) Szeptember 25-én pedig maga Hitler veszi át a szövetség politikai vezetését. A katonai irányítás továbbra is Kriebel kezében marad.
A puccs katonai előkészítése a jelentős erőfeszítések ellenére sem zavartalan. Ehrhardt elpártol, s követi őt október elején a Reichsflagge is. A gyors intézkedés azonban, amivel Röhm újabb félkatonai alakulatot bocsát az NSDAP rendelkezésére (öt nap múlva, október 12-én megalakítja a nem véletlenül ugyancsak „Birodalmi Harci Lobogó” elnevezésű szervezetet), helyreállítja az egyensúlyt.
A félkatonai szervezetek felkészítésénél bonyolultabb feladatot jelentett a puccs politikai hátterének biztosítása. Az NSDAP elsődleges célja itt is az egység, mégpedig a szélsőjobboldali szervezetek egységének a létrehozása volt. Ez azonban korántsem volt könnyen megoldható. A szélsőjobboldal ugyanis Bajorországban igen széles frontot nyitott: a nemzetiszocialistáktól egészen az országrész politikailag legbefolyásosabb erőit tömörítő „Egyesült Hazafias Szövetségekig”, Hitlertől a tartományi kormány elnökéig, Kahrig terjedt.
Az egyezkedés első szakasza viszonylag zökkenőmentes: a Bajorországban jelentéktelen erőkkel rendelkező Német Népi Szabadságpárt vezetője, Albrecht von Graefe márciusban megállapodást kötött az NSDAP-vel, amelynek értelmében — cserében az északnémet szervezkedés irányításáért — a délnémet területeken átadta a mozgalom vezetését az NSDAP-nek. Az így létrejött „Népi Szociális Blokk” már egy új, az ország egész területére kiterjedő egységes szervezet körvonalait vázolta – a kibontakozásra azonban nem került sor.
A szélsőjobb „kormányképes” erőinek alárendelésére az NSDAP nem gondolhatott. Ehhez sem a párt erői, sem pedig a mögöttük álló erők súlya nem volt elegendő. A legbefolyásosabb politikus, Ludendorff támogatása elegendőnek tűnt ahhoz, hogy a Reichswehr helyi vezetésének megértését és tisztikara egy részének támogatását biztosítsa, a „nemzetiszocialista forradalom” tervének felkarolását azonban Kahréktól már nem várhatta. Annál kevésbé, mivel e körnek, különösen 1923 nyarától, hasonló tervei voltak. E csoporttal szemben az NSDAP kettős taktikához folyamodott. Támogatva a kormánynak a baloldal elleni intézkedéseit, különösen pedig a birodalmi kabinettel (előbb Cunóval, majd meg élesebben Stresemann-nal) szemben táplált ellenérzéseit, azt a benyomást igyekezett kelteni, mintha az NSDAP célja nem lenne más, mint a kormány célkitűzéseinek következetesebb képviselete. E taktikát szolgálta a Hitler és a Hazafias Harci Szövetségek által április 13-án átnyújtott ultimátum. A dokumentumban követelték, hogy a kormány lépjen fel a „köztársaság védelméről” hozott birodalmi törvény ellen, amely a Ruhr-megszállást követően alakított „Nemzeti Egységfront” érdekében korlátozta az egész jobboldal akciószabadságát is, bár elsősorban a forradalmi baloldal ellen irányult. Javasolták, hogy amennyiben Berlin elzárkózik a követelés teljesítése elől, úgy a kormány maga hozzon döntést a „törvény hatályon kívül helyezéséről” Bajorország területén. A bajor kormány válaszát igen diplomatikus formában maga Knilling miniszterelnök tolmácsolta: kifejtette, hogy bár ő maga sem ért egyet a törvénnyel, figyelembe kell vennie a birodalmi kabinet döntését, amelyet a parlament többségének támogatásával hozott. Nem mondta ki, csupán érzékeltette, hogy a bajor kormány nem kívánja ilyen lépéssel a közte és a birodalmi vezetés közötti nézeteltéréseket tovább fokozni.
A visszautasítás nem érte váratlanul az NSDAP vezetését. A dokumentum szerzői ugyanis jól tudtak, hogy a kormány még nem készült fel erre a lépésre, s az ultimátum célja sem volt más, mint hogy bizonyítsa a Kahr-csoport tehetetlenségét. Nem véletlen ugyanis az április 13-i dátum. Éppen az előző nap hozta meg elmarasztaló ítéletét a lipcsei állambíróság Dietrich Eckart ellen, amiért Ebertet és a birodalmi kormányt élesen támadó cikkeket közölt a VölkischerBeobachterben. (Eckart az ellene kiadott letartóztatási parancs elől a későbbi náci főhadiszállásra, a berchtesgadeni hegyekben levő Gollhauslba helyezte át székhelyét.)
Az NSDAP válasza már jó előre készen volt. Május 1-re, a nemzetközi munkásmozgalom ünnepére, ami Bajorországban egybeesett az 1919-es müncheni tanácskormányt leverő ellenforradalmi különítmények bevonulásának évfordulójával, a párt fegyveres erődemonstrációt tervezett. Előző este az egyik város környéki katonai gyakorlótéren gyülekeztek a fegyveres alakulatok – azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy a baloldal esetleges ellenakciójára válaszul fegyveres harcot robbantsanak ki. (Hitler ennek érdekében még provokátorokat is küldött a városba, az ünnepre készülő szociáldemokrata és kommunista munkások azonban fegyelmezetten utasították vissza a kísérletet.) A várt május elsejének reggelén azonban a „vörösök” helyett katonasággal megerősített rendőri kötelékek jelentek meg, és körülfogták a tábort. Ekkor érkezett meg Röhm, aki közölte, hogy a főparancsnokság hamarosan utasítani fogja a Reichswehrt a csapatok lefegyverzésére. Hitler és „harcostársai” nem vártak ilyen határozott ellenintézkedést. A szélsőségesek Gregor Strasser vezetésével a fegyveres ellenállást javasolták, remélve, hogy az városszerte mozgósítani fogja a náci párt támogatóit. Hitler nem volt ilyen derűlátó. A javaslattal szemben a csapatok elvonulása mellett döntött, amit azután a sorfalat álló kormányerők közbelépése nélkül végre is hajtottak az egységek. A cél München volt. Útközben, Schwabingban szétverték a helyi felvonulókat, zászlóikat és transzparenseiket elégették; Hitler gyors rögtönzött beszédet mondott, amelyben – a kivonulási parancs által kiváltott csalódást ellensúlyozva – a fellobbanó lángokat „szimbólumnak” nevezte, ami „felperzseli a bolsevizmus világot fenyegető pestisjárványát”. Münchenben azonban már nem tellett hasonló akcióra a nácik erejéből: meg kellett elégedniük azzal, hogy a baloldaliak felvonulása mellett külön útvonalon meneteltessék egységeiket.
A „Krone” cirkuszban tartott sok ezres esti nagygyűlés sikere sem feledtette a kudarcot, megerősítette viszont Hitlernek azt a korábban már kialakított, és a náci párt taktikájának „titkos” részét képező elképzelését, amely szerint a hatalomátvétel egyetlen járható útja az erőszak és a tömegek mozgósításának összehangolása. A fegyveres egységek felkészítése mellett ezt szolgálták a különféle rendezvények, tömeggyűlések. A nácikat bátorította, hogy semmiféle komolyabb ellenállással nem kellett számolniuk a kormány részéről – legalábbis a felkészülés időszakában. Ezt bizonyította többek között az, hogy a május 1-i kalandor vállalkozást követő vizsgálatot május 24-én ítélethozatal nélkül zárták le. Június 10-én München központjában zavartalanul tarthatták meg a Leo Schlageterre emlékező nagygyűlésüket. (Leo Schlagetert a megszállt Ruhr-vidéken elkövetett terrorcselekményekért a franciák agyonlőtték.) Nem került sor bírói eljárásra a július 15-i Német Tornafesztivál alkalmából ismét a „Krone” cirkuszban megtartott tömeggyűlést követő botránysorozat után sem. A rendőrség megelégedett azzal, hogy a München utcáit elárasztó „tornászok” és SA-egységek menetét feloszlassa, s a München II. SA-ezred felszentelt zászlaját elkobozza. (A zászló későbbi ünnepélyes visszaadására közvetlenül Hitler hatalomra jutása után, 1933. március 15-én került sor.)
A párt fokozta más jellegű propagandatevékenységét is. Ezek közül az egyik legfontosabb a VölkischerBeobachter napilappá alakítása (február 8.), majd terjedelmének növelése volt (a korábbi kis lap helyett egy hatoldalas, nagyalakú kiadványt kaptak kézbe augusztus 28-án a mintegy 30 000 példányban megjelenő náci orgánum olvasói).
Az NSDAP terveinek kedvezett, hogy Bajorországban a jobboldal határozott ellenállásába ütközött Stresemann „teljesítési” politikája, ami a Ruhr-vidék megszállásával kialakult válságot a szövetséges hatalmakhoz történő közeledéssel, a jóvátételi tárgyalások megindításával kívánta megoldani. Aggasztotta a müncheni kormányt a baloldal jelentős előretörése is, különösen pedig a munkásegység formálódása a szomszédos Szászországban és Türingiában. A Kahr vezette jobboldal elhatározta, hogy szembefordul Berlinnel. 1923. szeptember 26-án a gazdasági nehézségekre és a feszült politikai helyzetre hivatkozva szükségállapotot rendelt el, a miniszterelnök Knilling átruházta a végrehajtó hatalmat az államelnök Kahrra. A teljhatalmú főállambiztos még ugyanaznap betiltotta a náci párt 14 tervbe vett tömeggyűlését, amelyek témája „Le a Ruhr-árulókkal!” lett volna. Érvénytelennek mondta ki a köztársaság védelméről szóló törvényt Bajorország területére, ami többek között lehetővé tette, hogy az e törvény alapján elítélt Eckart visszatérjen „száműzetéséből” Münchenbe. Kahr célja azonban korántsem a nácik erőinek gyengítése volt, csupán Hitlerék tudomására kívánta hozni: nem kívánja, hogy belekontárkodjanak a „magasabb politikába”. A bajorországi Reichswehr-egységek mellett Kahr útitársként számított a nemzetiszocialistákra is azoknak az elképzeléseknek a megvalósításakor, amelyek a birodalmi kormány megdöntését s egy konzervatív-ellenforradalmi jellegű diktatúra létrehozását biztosíthatták. Ez utóbbinak hamarosan kézzelfogható bizonyítékát is adta: amikor Gessler követelte, hogy a bajor kormány tiltsa be a Seecktet szidalmazó cikkeket közlő VölkischerBeobachtert, Kahr és Lossow nem tett eleget Berlin parancsának.
A bajor kormányzatot bátorította, hogy miután a birodalmi kabinet is – ugyancsak még szeptember 26-án – egész Németországra elrendelte a rendkívüli állapotot, a teljhatalommal felruházott hadügyminiszter, Gessler és hadsereg-főparancsnoka, Seeckt tábornok intézkedései nem a jobboldalt, hanem elsőként a szászországi és türingiai baloldalt sújtották, sőt elképzeléseiknek kifejezetten kedvezett, hogy Gessler a teljhatalmat átruházta az egyes birodalmi „védelmi körzetek” parancsnokaira. A bajor (VII.) védelmi körzet élén pedig Kahr bizalmasa, Otto von Lossow tábornok állt.
A birodalmi kormány előtt azonban nem maradhatott rejtve a bajor ellenforradalmi erők készülődése. Ebert és Stresemann — nem utolsósorban a szociáldemokrata párt nyomására – végül is ellenlépésekre szánta el magát, de amíg a szászországi és türingiai munkáskormányok ellen rendelkezésükre állt a Reichswehr, Bajorországgal szemben a hadsereg bevetésének lehetősége legalábbis kétséges volt. (Stresemann nem felejtette a Kapp-puccs idején éppen Seeckt szájából elhangzottakat: „A hadsereg nem lő a hadseregre!”). A kormány előbb megpróbálta „lebeszélni” a puccsistákat terveikről: Hindenburgot felkérték arra, hogy intézzen táviratot a nemzetiszocialisták és az SA vezette Harci Szövetséghez, s mintegy ellensúlyozva Ludendorff tekintélyét, győzze meg vezetőit a puccskísérlet reménytelenségéről. Hasonló jellegű üzenetek érkeztek Kahr címére is Berlinből. A válasz minden esetben éles elutasítás volt: Hitler és Ludendorff visszautasította Hindenburg vádját, amely szerint Bajorország elszakítására törekednének, ugyanakkor leszögezték, hogy mindenáron megvalósítják céljukat: megismételve Mussolini egy évvel korábbi sikeres akcióját, csapataikkal Berlinbe vonulnak, és felszámolják a weimari „rezsimet”. Ekkor már Kahr sem volt tartózkodóbb, s amikor október 20-án a kormány elrendelte Lossow felmentését, megtagadta az engedelmességet – Lossow-nak a hadsereg országos parancsnoka címet adományozta. (Rá két napra pedig, október 22-én a parancsnak engedelmeskedő VII. védelmi körzet egységeinek a „A német nép leghűségesebb képviselője” kitüntető nevet.)
Az elkövetkező hetekben Kahr, Lossow és Hans von Seisser ezredes, a bajor rendőrség parancsnoka megkezdte az államcsíny előkészítését. Végleges döntésre azonban sem az október 24-i, a „leghűségesebb” hadseregcsoport főparancsnokságán tartott megbeszélésen, sem pedig a legutolsó, november 6-i tanácskozásokon nem jutottak. Megingásukhoz és elbizonytalanodásukhoz — amit jelzett, hogy Ludendorff kérése ellenére sem voltak hajlandók Hitlert bevonni megbeszéléseikbe — két tényező is hozzájárult. A fontosabb a birodalmi kormány határozott leszámolása a türingiai és szászországi munkáskormányokkal, majd jobbratolódása a szociáldemokrata miniszterek kiválását követően. A másik Seecktnek a korábbiaknál békülékenyebb hangvételű levele volt, amelyben, utalva a „baloldali veszély” felszámolására, engedelmességre szólított fel. Kahr és társai ugyan továbbra is fenntartották, hogy a válságból csak egyetlen út vezet ki, a birodalmi kormány megdöntése és „nemzeti kabinet” alakítása, de helyesen felmérve az erőviszonyokat, egyre húzták-halasztották a végső döntést.
Amíg Kahr és a konzervatív erők ingadoztak, az NSDAP puccs szervezésébe fogott. A fegyveres előkészületekkel Göringet, az SA főparancsnokát bízták meg, aki október 23-án már ismertette a puccs „katonai” tervét, és javaslatot tett az azt követő nemzetiszocialista diktatúra első intézkedéseire. A csapatok elhelyezése és felvonultatása mellett a terv részletekre is kitért; például hogy az elrettentés érdekében az előkészített lista alapján letartóztatott személyiségek közül „legalább egyet azonnal ki kell végezni a rendeletek megszegése miatt”. Október végére minden készen állt az SA-t és más szélsőjobboldali fegyveres csoportokat egyesítő Harci Szövetség bevetésére.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Ma már 2020 október 24.- szombat van. Az idei esztendő 298. napját tapossuk. Rohan ám az idő!
A Gergely-naptár szerint ebből az évből még 68 – merthogy SZÖKŐÉV AZ IDEI – nap van hátra.Tehát ez az esztendő 366 napból áll!
De mi az a szökőév?
Szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.
Ez alapján tehát a belátható időn belül ránk váró szökőévek 2024; 2028…stb!
Nem lesz szökőév 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőév lesz 2400.
A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Salamon, Arétász, Gilbert, Gilberta, Gilgames, Harald, Herald, Herold, Ráchel, Rafael, Ráfis, Ráhel, Rákhel, Rákis, Salvador nevű kedves olvasóit.
Sok boldogságot kíván a balrad.ru!
Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!
A balrad.ru MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A NAPJA!
Október 24. -én IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.
E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.
Hogy is volt? Mi is volt? Kik születtek? Kik haltak meg?
Valószínűleg meleg orgián fotózták le az önkormányzati tisztviselőt
Az eredetileg ifjúsági szálláshelynek épült Le Til Kúria befogad minden rendezvényt, ott készültek ezek a képek!
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Biriben néhány éve támogatásokkal épült meg egy kúriának nevezett épület, ami a Le Til nevet viseli.
Impozáns, de semmiképpen sem gyermeküdülő Forrás:Instagram
A hely egyre népszerűbb rendezvény illetve esküvői helyszín, több influenszer is itt mondta ki a boldogító igent, illetve az esküvői szakma egyik rangos díját is megkapták. Itt tartották az X-Faktor egyik válogatóját, de több az országban ismert influencer is gyakran megfordul itt, és előszeretettel posztolnak innen.
Impozáns, de semmiképpen sem gyermeküdülő Forrás:Instagram
Azonban eredeti célja nem ez volt, hiszen az önkormányzat 2015-ös közleménye szerint is azzal a céllal épült, hogy abban 30 férőhelyes ifjúsági szálláshelyet alakítsanak ki, ahol:
egész évben lehetőség nyílik a diákok, szervezett csoportok és egyéni látogatók (csereprogramban résztvevő diákok, képzésre érkezők) kulturált elszállásolására, illetve egyéb rendezvények megtartására
A sztorit a 444.hu göngyölítette fel, akit érdekel a oknyomozás, az elolvashatja a teljes cikket. Ugyan a képeket, és Instagram fiókját törölte, de az interneten elérhetőek maradtak. Mi is innen vettük őket.
Buli a gyermeküdülőben. A helyiek szerint majdnem mindig buli van és rengeteg a luxusautó Forrás:Instagram/ Szálku István
Azonban Szálku István, Biri önkormányzati képviselője, a kúria egyik “megálmodója”, a polgármester fia gyakran tart itt személyes bulikat, és a képek alapján úgy néz ki, hogy szado-mazó orgiák is megrendezésre kerülnek az uniós támogatásokból épült eredetileg gyerektábornak szánt rendezvényház falai között. A polgármester fia a képen, egy szegecses bőrnadrágos férfi mellett áll egy franciaágy mellett, kezében bilincsel, nyakában pórázzal. A kép elmúlt évben karácsonykor készült.
A helyi önkormányzati képviselő, a polgármester fia, kezében bilincsel, nyakában pórázzal Forrás:Instagram/ Szálku István (nuus)
Bal-Rad komm: Érdemes elolvasni a 444.hu írását! A kommentet ezúttal kihagynánk, mert…- MERT CSAK! (Mert a qrrvajanyátokozás erre kevés!)
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Ma a gonosztevők ünnepelnek Döbrögisztánban. Azok, akik BÜSZKÉN VÁLLALJÁK ÉS HIRDETIK: ’56 „hőseinek” a szellemi örökösei ők.
„EZEK” szellemi örökösei, akik EZEKET MŰVELTÉK:
Teljesen fölösleges dolog – és csak önmagunkat ismételjük – a ma 64 éve kirobbantott ellenforradalomra és annak tobzódására és „hőseire” szót vesztegetni.
A szó legszorosabb értelmébe vett bűnözők véres tajtékzása kezdődött 1956 október 23 – án. Ekkor tört ki a youdapesti véres Majdan!
Ma a hazaáruló, bűnöző politikai elit ünnepli – és ünnepelteti – a bűnöző, hazaáruló szellemi elődeit, ’56 „hőseit”! És ünnepli – ünnepelteti önmagát, mint ’56 céljainak megvalósítóját.
TISZTESSÉGES MAGYAR EMBER MA NEM ÜNNEPEL!
TISZTESSÉGES MAGYAR EMBER MA ÖKÖLBE SZORÍTOTT KÉZZEL GYÁSZOL, ÉS KÖP EGYET A MAGYAR NÉP ÉS MAGYARORSZÁG HALOTTI TORÁN TOBZÓDÓK FELÉ! (admin)
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Azt vetíti mai ragályhorror matinéelőadásán a koronavirus.gov.hu nevű qrmányvetítölde, hogy „2066 újabb magyar állampolgárnál mutatták ki az új koronavírus-fertőzést (COVID-19), ezzel 54 278 főre nőtt a hazánkban beazonosított fertőzöttek száma. Elhunyt 47 többségében idős, krónikus beteg, így az elhunytak száma 1352 főre emelkedett, 15 655-en pedig már meggyógyultak. Az aktív fertőzöttek száma 37 272 fő. Az aktív fertőzöttek 29%-a, az elhunytak 38%-a, a gyógyultak 30%-a budapesti. 2209 koronavírusos beteget ápolnak kórházban, közülük 200-an vannak lélegeztetőgépen…”
Ám ebből az adásból megint a Nyájas – a témára kíváncsi – Érdeklődő maga kell hogy kiókumlálja: MEGINT ÚJ MEGSZÁLLOTTI REKORDOT hozott össze Döbrögisztán. (Merthogy ezt a rekordtényt nagy szerényen nem is említi a qrmányvetítölde. De azt sem domborítja ki, hogy soha ennyien nem volta még lélegeztető gépre kapcsolva sem!
Úgyhogy…- Új Rekordok „reményével” várhatjuk a jövő hetet! A mai naptól még az utcán is csak maszkban közlekedve!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Az 1956-os októberi ellenforradalom Magyarországon (idézet:Magyarország történeti kronológiája 1944-1970)
1956 október 22. Diákgyűlések a budapesti, miskolci, a szegedi, a pécsi és a soproni egyetemeken. (Csatlakoznak a Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetségéhez és határozatokba foglalják követeléseiket. A budapesti Műszaki Egyetem gyűlésén kiadják a jelszót a tüntetésre.). — A Petőfi Kör vezetőségi ülése. (Határozatban javasolja a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének összehívását; Nagy Imre és mások bevonását a párt vezetésébe; Rákosi Mátyásnak a párt központi vezetőségéből és más funkciókból való kizárását; Farkas Mihály ügyének nyílt tárgyalását; az 1955. decemberi és a Petőfi Körre vonatkozó 1956. június 30-i határozatok felülvizsgálatát.)
október 23. A Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének küldöttsége a reggeli órákban visszaérkezik Belgrádból Budapestre. (-» október 15.) — Délelőtt a párt politikai bizottságának kibővített ülése. (A belpolitikai helyzettel és a diáktüntetésekkel foglalkozik.) — A Dolgozó Ifjúság Szövetsége központi vezetősége támogatja a budapesti ifjúságnak a lengyel események melletti rokonszenvtüntetését (-» június 28., október 21.) és felszólítja az ifjúságot, hogy akadályozzon meg minden provokációs kísérletet. — A Magyar Írók Szövetsége határozattal fordul a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségéhez. (Nagy Imre bevonását követeli a pártvezetésbe, és sürgeti a „nemzeti egység” programjának kidolgozását.) — 13 óra 15 perckor a belügyminisztérium gyülekezési és felvonulási tilalmat rendel el; 14 óra 23 perckor a tüntetést mégis engedélyezi. — 15 óra: megkezdődik a tüntetés a Petőfi-szobornál; innen a tömeg a Bem térre, majd az Országház elé vonul, ahol az esti órákban Nagy Imre beszél az egybegyűltekhez. — 20 óra: Gerő Ernő a Magyar Dolgozók Pártja első titkára rádióbeszéde. — 21 óra 37 perc: a Dózsa György úton ledöntik a Sztálin-szobrot. — Az esti órákban fegyveres csoportok megtámadják a főváros több középületét, a Rádiót, a telefonközpontot, a Szabad Nép székházát, rendőrkapitányságokat és őrsöket, nyomdákat, fegyvergyárakat.)
október 23—24. éjjel A Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének ülése. (Kinyilvánítja, hogy ellenforradalom tört ki; újjáválasztja a politikai bizottságot: első titkár Gerő Ernő; tagok: Apró Antal, Gáspár Sándor, Hegedűs András, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Köböl József, Marosán György, Nagy Imre, Szántó Zoltán; póttagok: Losonczy Géza és Rónai Sándor; javasolja az Elnöki Tanácsnak, hogy válassza meg Nagy Imrét a minisztertanács elnökének.) — A kormány a Varsói Szerződés értelmében a rend helyreállításához segítségért fordul az országban állomásozó szovjet csapatokhoz; egyszersmind felszólítja a lakosságot, hogy őrizze meg nyugalmát és támogassa a magyar—szovjet rendfenntartó alakulatokat.
október 24. A magyar kormány kérésére szovjet csapatok vonulnak be Budapestre. — Megjelenik a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének felhívása. (A párt támogatására és az ellenforradalommal való leszámolásra szólít fel.) — Az Elnöki Tanács megválasztja Nagy Imrét a minisztertanács elnökévé. — Nagy Imre statáriumot hirdet az ország egész területére. (Akik 14 óráig leteszik a fegyvert, mentesülnek a felelősségrevonástól; később a határidőt 18 óráig meghosszabbítják.) — Elrendelik a gyülekezési és a kijárási tilalmat. (Előbb 9 óra 20 perctől 14 óráig, majd 18 órától reggel 6-ig). — Több vidéki nagyvárosban tüntetésekre, provokációkra kerül sor.
október 25. Megalakul a Nagy Imre-kormány. Tagjai: a minisztertanács elnökhelyettesei: Apró Antal, Bognár József, Erdei Ferenc; államminiszter: Tildy Zoltán; miniszterek: állami gazdaságok: Ribiánszky Miklós, bánya- és energiaügy: Czottner Sándor; begyűjtés: Gyenes Antal; belkereskedelem: Tausz János; belügy: Münnich Ferenc; egészségügy: Babics Antal; élelmiszeripar: Nyers Rezső; építésügy: Apró Antal; földművelésügy: Kovács Béla; honvédelem: Janza Károly; igazságügy: Molnár Erik; kohó- és gépipar: Csergő János; könnyűipar: Nagy Józsefné; közlekedés- és postaügy: Bebrits Lajos; külkereskedelem: Bognár József; külügy: Horváth Imre; népművelés: Lukács György; oktatásügy: Kónya Albert; pénzügy: Kossá István; város- és községgazdálkodás: Nezvál Ferenc, vegyipar: Szabó Gergely; a Tervhivatal elnöke: Kiss Árpád. — Délelőtt tüntetés az Országháza előtt. (Fegyverhasználatra is sor kerül, melynek több halálos áldozata van.) — A Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének ülése. (Fölmenti Gerő Ernőt első titkári tisztétől, és helyébe Kádár Jánost választja.)
október 26. A Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének nyilatkozata a magyar néphez. (Véget kell vetni a vérontásnak; a Hazafias Népfront elnöksége tegyen javaslatot új kormány alakítására.) — XII. Pius pápa enciklikát ad ki a magyarországi eseményekkel kapcsolatban. (Támogatja a fölkelőket, és imát rendel el győzelmükért.) — Budapesten fegyveres csoportok rátámadnak a kerületi pártbizottságokra. — Az ország több helységéből tüntetéseket jelentenek.
október 27. Miskolcon és Ózdon fegyveres összetűzésekre és terrorcselekményekre kerül sor. — Csepelen és Angyalföldön munkászászlóalj alakul a munkáshatalom megvédésére. — Fegyveres csoport kiszabadítja a váci börtön rabjait.
október 28. A Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének ülése a reggeli órákban. (Tekintettel a rendkívüli helyzetre, a párt vezetését 6 tagú elnökségre ruházza; elnök: Kádár János; tagok: Apró Antal, Kiss Károly, Münnich Ferenc, Nagy Imre és Szántó Zoltán.) — A Szabad Nép vezércikke „Híven az igazsághoz” címmel. (A cikk szerint, ami történt, az nem ellenforradalom, hanem nemzeti demokratikus mozgalom, a harc nem a rendszer ellen folyik, hanem a szocialista demokratizmusért, a nemzeti függetlenség biztosításáért.) — A honvédelmi miniszter a minisztertanács utasítására tűzszünetet rendel el. — Este 19 órakor Nagy Imre beszél a rádióban. (Beszédében először áll ki nyilvánosan a fölkelők mellett; bejelenti, hogy Budapestről kivonják a szovjet csapatokat, és tárgyalások kezdődnek az országból való kivonulásukról is, megszüntetik az Államvédelmi Hatóságot, fölemelik az alacsony béreket és nyugdíjakat.) — Az Egyesült Nemzetek Szervezetének biztonsági tanácsa a három nagyhatalom kérésére, a Szovjetunió ellenszavazata és Jugoszlávia tartózkodása mellett, napirendre tűzi a magyarországi „helyzet” megtárgyalását.
október 29. J. B. Tito, Jugoszlávia elnökének levele a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségéhez. (Megállapítja, hogy a magyarországi események közvetlenül érintik a nemzetközi szocialista fejlődés érdekeit, meg kell védeni a magyar nép szocialista jövőjét, és véget kell vetni a vérontásnak.) — Izraeli csapatok támadást intéznek Egyiptom ellen. (A szuezi válság tetőpontja; október 30.: angol—francia ultimátum, majd november 5.: fegyveres támadás Egyiptom ellen.) -» november 7.
október 30. A Szovjetunió nyilatkozatot ad ki a szocialista államoknak vele való viszonyáról és egymás közötti kapcsolatáról. (Kész megvitatni a szocialista országok kormányaival azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják az egyes országok kapcsolatainak fejlesztését és erősítését a szuverenitás, a kölcsönös előnyök és az egyenjogúság alapján.) — Több órás tűzharc után fegyveres csoportok elfoglalják a Magyar Dolgozók Pártja budapesti pártbizottságának Köztársaság téri székházát. (A védők jelentős része ellenforradalmi terrorcselekmények áldozatává lesz; a harcban elesik többek között Mező Imre, a pártbizottság titkára is.) — A Nemzeti Parasztpárt ideiglenes szervező bizottsága megkezdi a párt újjászervezését. — W. Gomulka, a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkára bejelenti, hogy több szovjet és lengyel vezető (így A. I. Mikojan és V. M. Szuszlov, a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottsága elnökségének tagjai, valamint M. Naszkowski lengyel hadügyminiszter-helyettes) találkoztak Budapesten, és teljes megegyezésre jutottak a magyarországi helyzet megítélésében. — A késő esti órákban egy rétsági katonai csoport kiszabadítja Mindszenty József esztergomi érseket felsőpetényi (Nógrád m.) fogságából.
október 31. Nagy Imre, a minisztertanács elnöke beszédet mond az Országház előtt az egybegyűlt tömeghez. (Kijelenti, hogy a szovjet csapatok segítségét az ő tudta nélkül kérték; bejelenti, hogy tárgyalások kezdődnek Magyarország kilépéséről a Varsói Szerződésből.) — Átalakul a Nagy Imre-kormány. Államminiszterek: Tildy Zoltán, Kádár János, Losonczy Géza; a Honvédelmi Minisztérium vezetője: Maléter Pál. (A többi tárca betöltetlen.) — Újjáalakulnak a volt koalíciós pártok: a Független Kisgazdapárt, Szociáldemokrata Párt, Petőfi Párt néven a Nemzeti Parasztpárt; emellett több kisebb politikai csoportosulás jön létre.
november 1. Nagy Imre bejelenti Magyarország semlegességét és kilépését a Varsói Szerződésből; üzenetet küld az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának, melyben kéri, hogy a világszervezet tűzze napirendre a „magyar kérdés” megtárgyalását. — Megalakul a Magyar Szocialista Munkáspárt. (Az előkészítő bizottság tagjai: Donáth Ferenc, Kádár János, Kopácsi Sándor, Losonczy Géza, Lukács György, Nagy Imre és Szántó Zoltán. Kádár János rádióbeszédben jelenti be a megalakulást, és kijelenti: választanunk kell, szocializmus és kapitalizmus keresztútjához érkeztünk.)
november 2. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének biztonsági tanácsa a „magyar kérdés” rendkívüli közgyűlésen való megtárgyalása mellett foglal állást. — Megjelenik a Népszabadság első száma. (Teljes terjedelmében közli Kádár János előző napi rádióbeszédét.) N. Sz. Hruscsov és J. B. Tito Brioni szigetén a magyarországi helyzet megoldási lehetőségeiről tárgyal. — Átalakul a kormány. Miniszterelnök és külügyminiszter: Nagy Imre (Magyar Szocialista Munkáspárt); államminiszterek: Tildy Zoltán, Kovács Béla, B. Szabó István (Kisgazdapárt), Kéthly Anna, Kelemen Gyula, Fischer József (Szociáldemokrata Párt), Bibó István, Farkas Ferenc (Petőfi Párt), Losonczy Géza, Kádár János (Magyar Szocialista Munkáspárt; utóbbi kinevezése formális, minthogy november 1-től már az előző kormány munkájában sem vett részt); honvédelmi miniszter: Maléter Pál. (A többi tárca betöltetlenül marad.)
november 3. 22 órakor Mindszenty József esztergomi érsek rádióbeszédet mond. (Nem ismeri el a Nagy Imre-kormányt; tőkés restaurációt és az egyház régi szerepének visszaállítását kívánja; hangsúlyozza a felelősségrevonások szükséges voltát.)
november 4. A kora reggeli órákban Kádár János rádióbeszédet mond. (Bejelenti a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulását. Elnöke: Kádár János; elnökhelyettes: Münnich Ferenc; tagjai: Marosán György, Dögei Imre, Apró Antal, Rónai Sándor, Horváth Imre és Kossa István.) — Apró Antal, Kádár János, Kossa István és Münnich Ferenc nyilatkozatot tesz közzé. (Már november 1-től kezdve minden kapcsolatot megszakítottak a Nagy Imre kormánnyal.) — A Szovjetunió fegyveres erőinek segítségével megkezdődik az ellenforradalom felszámolása. — Nagy Imre és kormányának több tagja az Országházból a budapesti jugoszláv követségre menekül. — Az esti órákban a forradalmi munkás-paraszt kormány rádiója felhívást intéz a magyar néphez. (Közli, hogy a Nagy Imre kormány megszűnt; a forradalmi erők és a szovjet csapatok leverték az ellenforradalmat; felhívja a szocializmushoz hű erőket, hogy támogassák a kormányt, és vegyék fel a munkát.) — A késő esti órákban: a forradalmi munkás-paraszt kormány táviratot intéz az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárához. (Érvénytelennek nyilvánítja Nagy Imrének a „magyar kérdés”-re vonatkozó jegyzékeit.)
november 5. A forradalmi munkás-paraszt kormány felhívása a baráti országok kormányaihoz. (Segítségüket kéri a rend és a normális élet helyreállításához.) — A Szovjetunió minisztertanácsának elnöke üzenetet intéz Kádár Jánoshoz. (Közli, hogy a Szovjetunió ellenszolgáltatás nélküli testvéri segítséget nyújt Magyarországnak.)
november 7. A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes központi bizottsága felhívást intéz a magyar kommunistákhoz. (Összefogásra szólít; közli a Magyar Dolgozók Pártja nevének megváltozását, ismerteti a párt elvi alapjait és feladatait.) — Az angol és francia csapatok beszüntetik a tüzet Egyiptomban. (November 15.: ENSZ csapatok érkeznek a térségbe; december folyamán az angol és francia csapatok elhagyják Egyiptomot.)
november 8. Dobi István, illetve Marosán György rádióbeszédben termelésre szólítja fel a parasztságot és a munkásságot.
november 9. Budapesten megnyílnak az üzletek és a vendéglátó üzemek.
november 10. Kormányhatározat fölemeli az ipari, építőipari, helyiipari, bányavállalatok dolgozóinak fizetését (8—15%-kal).
november 11. J. B. Tito, Jugoszlávia államelnöke beszédet mond Pulában a magyarországi ellenforradalomról. — A fegyveres erők és közbiztonsági ügyek vezetésével megbízott Münnich Ferenc nyilatkozata a karhatalmi szervekről és új fegyveres erők szervezéséről.
november 12. Kiegészül a Kádár-kormány. Elnökhelyettes: Münnich Ferenc; a kormány tagja: Marosán György; a minisztériumok vezetésével megbízott kormánytagok: fegyveres erők és közbiztonsági ügyek: Münnich Ferenc; földművelésügy: Dögei Imre; iparügy: Apró Antal; kereskedelem: Rónai Sándor; külügy: Horváth Imre, pénzügy: Kossa István; közlekedés- és postaügyi kormánybiztos: Csanádi György; a közellátási kormánybizottság vezetője: Nyers Rezső; az építésügyi minisztérium vezetője: Kilián József (december 24-től); az igazságügyié: Nezvál Ferenc (december 29-től); a munkaügyié: Mekis József (1957. január 26-tól). — Az Egyesült Nemzetek Szervezete XI. közgyűlésén New Yorkban a „magyar kérdést” 62 szavazattal 9 ellenében és 8 tartózkodással fölveszik a napirendre. (Az 1957. március 9-ig ülésező közgyűlés határozatot hoz 5 tagú vizsgáló bizottság kiküldésére, melynek feladata az Egyesült Nemzetek Szervezete tagállamainak tájékoztatása; követeli a szovjet csapatok kivonását, az Egyesült Nemzetek Szervezete megfigyelőinek beengedését az országba és „szabad választásokat” az Egyesült Nemzetek Szervezetének felügyelete alatt. A magyar kormány visszautasítja ezeket a követeléseket.) — Az Elnöki Tanács 1956: 21. számú törvényerejű rendelete megszünteti a mezőgazdasági termékek kötelező beszolgáltatását.
november 14. Megalakul a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács. (Sztrájkot hirdet a kormány ellen; a kormány visszautasítja a Munkástanács követeléseit.)
november 15. A Csepel Vas- és Fémművek ideiglenes munkástanácsa elhatározza a munka felvételét.
november 16. Közzéteszik a 3/1956. számú kormányrendeletet a szabad munkavállalásról. (Hatályát veszti a 33/1955. számú minisztertanácsi rendelet.)
november 16—25. A baráti szövetséges államok kormányai nagyösszegű áru- és értéksegítséget nyújtanak a kormánynak. (A sajtó közli az árusegély adatait.)
november 19. Számos fővárosi üzemben megkezdődik a munka.
november 22.—december 8. Az ausztráliai Melbourne-ben rendezett XVI. Nyári Olimpián a magyar sportolók 9 arany, 10 ezüst és 9 bronzérmet szereznek.
november 23. Kormányközlemény arról, hogy Nagy Imre és társai elhagyták a jugoszláv követséget, és saját kérésükre Romániába távoztak.
december 1. Az Elnöki Tanács 1956: 27. számú törvényerejű rendelete az 1956. október 23-a után külföldre távozott és 1957. március 31-ig hazatérő személyek közkegyelemben részesítéséről.
december 2—3. és 5. A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes központi bizottságának ülése. (Határozatában ismerteti az október 23-i események okait és előzményeit, jellemzi a jelen helyzetet, és részletezi a párt előtt álló legfőbb feladatokat.)
december 6. A szervezett munkások a népi demokrácia védelmében gyűléseket tartanak és felvonulnak Budapest utcáin.
december 8. Közzéteszik a pénzügyminiszter 16/1956. számú rendeletét az 1948 után indokolatlanul megvont nyugdíjak rendezéséről.
december 9. A kormány rendkívüli intézkedéseket tesz a népköztársaság védelmére és a törvényes rend biztosítására. A munkástanácsokat törvényen kívül helyezik.
december 11. Az Elnöki Tanács 1956: 28. számú törvényerejű rendelete a rögtönítélő bíráskodás bevezetéséről az engedély nélküli fegyvertartás, s az ezzel elkövetett gyilkosság, rablás, fosztogatás stb. bűntetteire. (Megszüntetik: 1957. november 13.)
december 11—12. A Nagy-Budapesti Központi Munkástanács által szervezett kétnapos sztrájk részleges kudarcot vall. (Az üzemek nagy része fölveszi a munkát.)
december 19. Közzéteszik a 12/1956. számú kormányrendeletet a munkaszüneti napok új szabályozásáról. (Munkaszüneti napok: január 1., húsvéthétfő, április 4., május 1., augusztus 20. és december 25—26.) — Közzéteszik a 25/1956. számú kormányhatározatot a kormány Tájékoztatási Hivatalának felállításáról. (Vezetője: Szirmai István.)
december 24. Közzéteszik a 14/1956. számú kormányrendeletet a gyermektelenek adójának megszüntetéséről.
december 29. Az Elnöki Tanács 1956: 33. számú törvényerejű rendelete egyes minisztériumok összevonásáról és megszüntetéséről. (1957. január 1-től a Bánya- és Energiaügyi, valamint a Vegyipari minisztériumot összevonják Nehézipari Minisztériummá; a Könnyűipari és az Élelmiszeripari Minisztériumot Könnyűipari és Élelmiszeripari Minisztérium néven; az Oktatásügyi és a Népművelési Minisztériumot Művelődésügyi Minisztérium néven. A Begyűjtési Minisztérium, a Városi és Községgazdálkodási Minisztérium, az Állami Gazdaságok Minisztériuma és az Állami Ellenőrzés Minisztériuma 1956. december 31-ével megszűnik. Megszűnik az Állami Egyházügyi Hivatal. -» 1959. június 2., valamint az Országos Testnevelési és Sportbizottság, feladatkörüket a Művelődésügyi Minisztérium veszi át.)
december 30. Közzéteszik a 31/1956. számú kormányhatározatot Országos Árhivatal felállításáról. (Elnöke: Csikós-Nagy Béla.)
az év folyamán Az osztrák belügyminisztérium hivatalos közlése szerint az év folyamán 165 361 magyar állampolgár kért politikai menedékjogot Ausztriában. — Megjelenik Radnóti Miklós Tanulmányok, cikkek, Darvas József Új népért, új kultúráért, Fábry Zoltán A béke igaza című kötete; Juhász Ferenc A virágok hatalma, Nagy László A vasárnap gyönyöre, Weöres Sándor A hallgatás tornya című verseskötete; Mesterházi Lajos Fényes szellők, Németh László Égető Eszter, Nagy Lajos A lázadó ember, Dobozi Imre Este az alvégen című regénye. — A budapesti Nemzeti Színház bemutatja Illyés Gyula Dózsa György című drámáját.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
A fasizmus támadása
és a Kommunista Internacionálé
feladatai a munkásosztály egységéért,
a fasizmus ellen folytatott harcban
Előadás a Kommunista Internacionálé VII. világkongresszusán
[1935. augusztus 2.]
Következtetések
Elvtársak!
Befejezem beszámolómat. Mint látják, tekintetbe véve a VI. kongresszus ideje óta megváltozott helyzetet, harcunk tanulságait, s pártjaink már elért konszolidációjára támaszkodva, számos kérdést most új módon vetünk fel: elsősorban az egységfront kérdését, valamint a szociáldemokráciával, a reformista szakszervezetekkel és egyéb tömegszervezetekkel szembeni magatartásunk kérdését.
Akadnak bölcsek, akiknek úgy rémlik, mintha mindezzel eltérnénk elvi álláspontunktól, mintha jobbra fordulnánk a bolsevizmus vonalától. Csak gondolják! Az éhes tyúk – mondják nálunk Bulgáriában – mindig kölessel álmodik. (Nevetés, viharos taps.)
Hát csak gondolkodjanak így ezek a politikai tyúkok. (Nevetés, viharos taps.)
Bennünket ez kevéssé érdekel. Nekünk az a fontos, hogy saját pártjaink és az egész világ hatalmas tömegei jól megértsék, hogy mi mire törekszünk.
Nem lennénk forradalmi marxisták, leninisták, nem lennénk Marx, Engels, Lenin méltó tanítványai, ha a megváltozott helyzetnek és a világ munkásmozgalmában végbement eltolódásoknak megfelelően nem építenénk át megfelelő módon politikánkat és taktikánkat.
Nem lennénk igazi forradalmárok, ha nem tanulnánk a saját tapasztalatainkon és a tömegek tapasztalatain.
Azt akarjuk, hogy pártjaink a kapitalista országokban úgy dolgozzanak és úgy harcoljanak, mint a munkásosztály igazi politikai pártjai, hogy valóban politikai tényezők legyenek országunk életében, mindig aktív bolsevik tömegpolitikát folytassanak, és ne szorítkozzanak csupán propagandára, kritikára és üres harci felhívásokra a proletariátus diktatúrájáért.
Ellenségei vagyunk minden sémaszerűségnek. Bármely pillanatban és bármilyen adott helyen számolni akarunk a konkrét helyzettel, s nem akarunk mindenütt egy meghatározott sablon szerint cselekedni, nem akarjuk elfelejteni, hogy különböző feltételek között a kommunisták álláspontja nem lehet egyforma.
Megfontoltan számba akarjuk venni az osztályharc fejlődésének és a tömegek osztálytudata növekedésének minden szakaszát, s minden egyes szakaszban meg akarjuk találni és meg akarjuk oldani a forradalmi mozgalom e szakasznak megfelelő konkrét feladatait.
Az osztályellenség elleni harc érdekében meg akarjuk találni a közös nyelvet a legszélesebb tömegekkel; meg akarjuk találni az utakat ahhoz, hogy véglegesen leküzdjük a forradalmi élcsapat elszigeteltségét a proletariátustól és a dolgozók tömegeitől, meg akarjuk találni az utat, amelyen megszüntethetjük magának a munkásosztálynak az elszigeteltségét természetes szövetségeseitől a burzsoázia és a fasizmus elleni harcban.
Egyre nagyobb tömegeket akarunk bevonni a forradalmi osztályharcba, és égető érdekeikből és szükségleteikből kiindulva, saját tapasztalataik alapján akarjuk elvezetni őket a proletárforradalomhoz.
Dicső orosz bolsevikjaink példája alapján, a Kommunista Internacionálé vezető pártjának, a Szovjetunió Kommunista Pártjának példája alapján egyesíteni akarjuk a német, spanyol, osztrák és más kommunisták forradalmi hősiességét az igazi forradalmi realizmussal, s véget akarunk vetni a komoly politikai kérdések feletti skolasztikus bölcselkedés utolsó maradványainak is.
Minden oldalról fel akarjuk vértezni pártjainkat, hogy képesek legyenek megoldani az előttük álló igen bonyolult politikai feladatokat. E célból egyre magasabbra kell emelni elméleti színvonalukat, és az eleven marxizmus—leninizmus, nem pedig a holt doktrinérség szellemében kell nevelni őket.
Ki akarjuk gyomlálni sorainkból az önelégült szektásságot, amely elsősorban torlaszolja el előttünk az utat a tömegekhez és akadályozza az igazi bolsevik tömegpolitika keresztülvitelét.
Minden erővel fokozni akarjuk a harcot a jobboldali opportunizmus minden konkrét megnyilvánulása ellen, tekintetbe véve azt, hogy a veszély erről az oldalról fog növekedni, éppen tömegpolitikánk és harcunk gyakorlati keresztülvitele következtében.
Azt akarjuk, hogy a kommunisták minden országban idejében vonják le és hasznosítsák saját tapasztalataiknak — a proletariátus forradalmi élcsapata tapasztalatainak — minden tanulságát. Azt akarjuk, hogy a kommunisták a lehető leggyorsabban tanuljanak meg az osztályharc viharos vizein úszni, és ne maradjanak a parton, mint az emelkedő hullámok megfigyelői és regisztrálói, várva a jó időt. (Taps.)
Ez az, amit mi akarunk!
És mindezt azért akarjuk, mert csakis ezen az úton lesz képes a munkásosztály, valamennyi dolgozó élén, a Kommunista Internacionálé által irányított milliós forradalmi hadseregbe tömörülve… minden bizonnyal teljesíteni történelmi hivatását: elsöpörni a föld színéről a fasizmust és vele együtt a kapitalizmust. (Mindenki feláll, és viharosan éljenzik Dimitrov elvtársat.
Minden irányból, különféle nyelven hangzik fel az éljenzés: „Hurrá, éljen Dimitrov elvtárs!”
Felhangzik az „Internacionálé” sok nyelven; ismét viharos taps…
A küldöttségek saját forradalmi dalaikat éneklik: az olasz küldöttség a „Bandera rossá”-t, a lengyelek a „Fel a barikádokra” címűt, a franciák a „Carmagnolé”-t, a németek a „Vörös Wedding”-et, a kínaiak a Kínai Vörös Hadsereg indulóját.)
(A szöveget a bolgár eredetiben kissé rövidítették.)
Georgi Dimitrov: Izbrani proizvedenija.
5. köt. 5-128. old.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Ma már 2020 október 23.- péntek van. Az idei esztendő 297. napját tapossuk. Rohan ám az idő!
A Gergely-naptár szerint ebből az évből még 69 – merthogy SZÖKŐÉV AZ IDEI – nap van hátra.Tehát ez az esztendő 366 napból áll!
De mi az a szökőév?
Szökőévek a következők: minden néggyel osztható év, kivéve a százzal is oszthatókat. Szökőévek viszont a 400-zal osztható évek. Vagyis a századfordulók évei közül csak azok szökőévek, amelyek 400-zal is oszthatók.
Ez alapján tehát a belátható időn belül ránk váró szökőévek 2024; 2028…stb!
Nem lesz szökőév 2100, 2200 és 2300. Viszont szökőév lesz 2400.
A balrad.ru köszönti a ma névnapjukat ünneplő: Gyöngyi, Gyöngyike, Gyöngyvér, Ignác, János, Kapisztrán, Katapán, Koppány, Odett, Odetta, Odil, Odília, Stefánia, Stefi, Szeverin, Szeverina, Szörénd, Szörény, Zaránd, Záred, Zerénd, Zerind nevű kedves olvasóit.
Sok boldogságot kíván a balrad.ru!
Úgyszintén köszöntjük a ma szülinapjukat ünneplőket is!
A balrad.ru MINDEN OLVASÓJÁNAK KÍVÁNJA: LEGYEN SZÉP A NAPJA!
Október 23. -án IS nagy és emlékezetes dolgok estek meg a történelem során.
E napon is születtek és haltak meg nagy emberek, jelességek.
Hogy is volt? Mi is volt? Kik születtek? Kik haltak meg?
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
A helyi önkormányzati képviselő, a polgármester fia, kezében bilincsel, nyakában pórázzal Forrás:Instagram/ Szálku István (nuus)
