Előszó „Lenin Európa és Amerika munkásaihoz” című röpiratához
(idézet: Georgi Dimitrov – Egységfront, népfront, szocializmus)

Neve –
a nemzetközi proletárforradalom
jelképe* – A bolgár szerkesztőség által adott cím.*

Előszó „Lenin Európa és Amerika munkásaihoz” című röpiratához

[1919. május]

Leninnek, az Orosz Szovjet Szövetséges Szocialista Köztársaság legtekintélyesebb vezérének neve világszerte ismertté vált. Ma már a régi, megingott burzsoá rendszer támogatói minden országban félelemmel és remegve ejtik ki, a proletariátus és az egész elnyomott emberiség pedig csodálattal, sőt vallásos áhítattal. Marx és Engels, a tudományos szocializmus nagy megalapítói és a Kommunista Kiáltvány szerzői mellett Lenin a felszabadító munkásmozgalom történetében az orosz szocialista forradalom hatalmas ügyével, a Kommunista Kiáltvány elveinek gyakorlati alkalmazásával, a proletár szovjetállam megteremtésével vált halhatatlanná. Neve szimbóluma lett a nemzetközi proletárforradalomnak, amely győzedelmeskedett Oroszországban, elárasztotta Magyarországot, megrázta Németországot, és feltartóztathatatlanul terjed, hogy hullámaival elborítsa az egész kapitalista világot.

Éppen ezért minden, amit Lenin írt és mondott, ma óriási jelentőségű az egész világ harcoló proletariátusa számára.

Bár éjjel-nappal lefoglalta őt az Orosz Szovjet Szövetséges Szocialista Köztársaság felépítése, a belső és külső ellenforradalom szétzúzása és a proletárforradalom útjának egyengetése más országokban, Lenin időt szakított arra, hogy elküldjön két nevezetes levelet: egyet az amerikai munkásoknak 1918. augusztus 20-án, egy másikat az európai és amerikai munkásoknak 1919. január 21-én.

Lenin első levelét az Amerikában megjelent „Munkásképzés” című szociáldemokrata lapból vettük, amelyben az amerikai cenzúra által alaposan megcsonkítva látott napvilágot. Hiányoznak belőle, amint ez kiderül, azok a bekezdések, amelyek az amerikai viszonyokat és az amerikai proletariátus jelenlegi forradalmi feladatait érintik.

A második levelet az orosz eredeti szövegből fordítjuk le szó szerint.

Az első levélben Lenin ragyogóan megvédi az orosz szocialista forradalmat, a szovjetköztársaságot és annak békés politikáját, valamint a proletárdiktatúrát.

Második levelében, megállapítva a forradalmi proletariátus jelentős sikereit a különböző országokban a politikai hatalomért folytatott harcban, bejelenti a Kommunista Internacionálé tényleges megalakulását, és a rá jellemző világossággal és határozottsággal felvázolja a világ proletárforradalmának útjait és módozatait.

Mi, bolgár kommunisták (szűkelvű szocialisták), * – Tesznyák – szűkelvű – szocialistáknak nevezték 1903-tól a bolgár szociáldemokraták forradalmi szárnyán állókat, akik 1919 májusában megalapították a Bolgár Kommunista Pártot.* megelégedéssel mondhatjuk, hogy teljes mértékben egyetértünk Leninnel, hogy a Kommunista Internacionálé elvei és taktikája, valamint a mi elveink és taktikánk azonosak.

Leninnek a burzsoá demokráciával és parlamentarizmussal szemben elfoglalt álláspontjáért a leghatározottabban síkraszáll a mi pártunk is, amelyet sohasem kápráztattak el a parlamentáris illúziók, és amely mindig távol tartotta magát a burzsoá demokráciával kapcsolatos tévedésektől és előítéletektől. A Bolgár Kommunista Párt, elutasítva a burzsoá demokráciát és parlamentarizmust, felkészíti a proletariátust és a dolgozó tömegeket a forradalomra, amelynek célja a politikai hatalom megszerzése; a párt a választási harcot és az országgyűlést mint szószéket, más eszközök mellett, csupán erre a felkészülésre használja fel, és csak addig, amíg be nem következik országunkban is az a pillanat, amelyről Lenin második levelében beszél: amikor is pártunk véglegesen elhagyja parlamenti pozícióit, hogy talpig fegyverben támadásra induljon a kapitalista állam megdöntéséért és azért, hogy ennek helyébe állítsa a szovjet proletárállamot, a proletárdiktatúrát.

A proletariátusnak minden országban megfigyelhető három fő irányzata, amelyet Lenin oly jól jellemez második levelében, Bulgáriában is létezik. Az első két irányt, a szociálsoviniszta és a mérsékelt, úgynevezett Kautsky-féle irányt a siroki, tágelvű szocialista párt képviseli, amely szélsőséges szociálpatriótáival (Szakázov, Dzsidrov, Pasztuhov, Szakarov, A. Cankov stb.) és a Kautsky-követő mérsékeltekkel (Romanov, Rasenov és mások) teljes egészében a burzsoá ellenforradalom táborában van.

A forradalmi irány képviselője a Bolgár Kommunista Párt (szűkelvű szocialisták), amely programjával és kommunista jelszavaival, tevékenységével és forradalmi tömegmozgalmával lényegében az egyetlen kommunista párt nálunk, és egymagában teljes joggal képviseli a Kommunista Internacionálé bolgár szekcióját.

Ebben a tényleges helyzetben világos mindenki előtt, hogy nemcsak értelmetlen, hanem káros és áruló tevékenység is az, ha a Bolgár Kommunista Párton kívül különféle „kommunista csoportokat”, „szervezeteket” és „pártocskákat” hoznak létre, amelyeknek most odaadó pártfogói jelentkeznek néhány féktelen, nagyravágyó ember, mindenféle felsőbbrendű emberkék, javíthatatlan individualisták, sőt a proletárforradalom hátán élősködők személyében.

Minden munkás, minden dolgozó ember, minden harcos és forradalmár országunkban, aki valóban kész elsajátítani a Kommunista Internacionálé elveit és taktikáját – de jelenleg különböző okokból még nem tagja a Bolgár Kommunista Pártnak és a befolyása alatt álló szakszervezeteknek, kívül van a forradalmi munkásmozgalmon -, meg kell hogy hallja Lenin hatalmas erejű felhívását, és magába kell fogadja eszméit, amelyeket ez a két levél tartalmaz, és tétovázás nélkül csatlakoznia kell a Bolgár Kommunista Párthoz és a szakszervezetekhez a kommunizmus zászlaja alatt.

A „jobboldali” és „baloldali” ellenforradalmárok ma gyors ütemben szervezkednek, és megfeszítik minden erejüket. Egyesek Todorov-Pasztuhov-Sztambolijszki új „baloldali” kormánya körül egyesültek, mások meg a demokratikus és liberális burzsoá pártok körül, azok „katonai szövetségeiben”, a macedónkodó és hazafiaskodó bandákban tömörültek.

A szervezkedő ellenforradalommal szemben fel kell kelnie a bolgár proletariátus és a bolgár dolgozó tömegek hatalmas forradalmi tömbjének, amelyet a Bolgár Kommunista Párt és munkás szakszervezetei képviselnek.

A történelem élére állítja a kérdést: vagy az ellenforradalommal a kapitalizmus megmentéséért – vagy a proletárforradalommal a kapitalizmus megdöntéséért, proletárdiktatúra útján a szocializmus megteremtéséért és a kommunizmus teljes diadaláért. Középút nincs!

Mindenkinek döntenie kell, hol a helye! Mindenkinek teljesítenie kell a kötelességét!

Nem szabad megosztani a proletariátus forradalmi erőit! Nem szabad szétbontani szeparatista csoportokra és szervezetekre! Nem szabad a kommunizmussal és a kommunista forradalommal üzérkedni.

Minden munkásnak és dolgozónak, aki kész a döntő harcra, teljes forradalmi egységben a kommunista pártot és a szakszervezeteket kell követnie.

Ez a mai történelmi pillanat legfőbb parancsa.

Ez voltaképpen a tartalma annak a nagy gyakorlati jelentőségű két Nyílt levélnek, melyet az Orosz Szovjet Szövetséges Szocialista Köztársaság és a proletár világforradalom nagy vezére írt. Ezeket a legmelegebben ajánljuk a bolgár munkásoknak, a városok és a falvak minden dolgozójának.

G. Dimitrov

Georgi Dimitrov: Izbrani proizvedenija v oszem toma.
Partizdat 1972. 2. köt. 15-20. old.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!