Nagy lépés előre
(idézet: Georgi Dimitrov – Egységfront, népfront, szocializmus)

[1920. december 6.]

Az imperialista háború gazdasági, társadalmi és politikai következményei egyrészről, valamint a szociális forradalom kezdete másrészről, az egész világ proletariátusa elé e pillanat legfőbb feladataként a kapitalizmus és a bérmunka kizsákmányolásának megszüntetését állította a nemzetközi proletárdiktatúra forradalmi megteremtése által.

Ez a harc az egész világ jól szervezett, még mindig rendkívül erős tőkéje ellen folyik, s nem korlátozódhat az egyes országok szűk nemzeti keretei közé. Sikerét csupán az biztosíthatja, ha a harcot nemzetközi méretekben szervezik meg és folytatják.

A proletariátus nemzetközi szolidaritását, amelyet az imperialisták hűséges eszközeik – az egyes országok szociálárulói – segítségével leromboltak, helyre kell állítani, de már új és szilárdabb alapokon.

Az imperialista háború előtt a II. Internacionálé, meg a Legien, Gompers, Appleton, Jouhaux vezette Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség* – Más néven Amszterdami Internacionálé vagy Amszterdami Szövetség. 1919-ben alakult, és reformista vezetés alatt állt.* által támogatott nemzetközi proletárszolidaritás általában ünnepélyes kongresszusokon és konferenciákon nyilvánult meg, amelyek kétes, úgynevezett kaucsuk-határozatokat fogadtak el; ezek a határozatok még azok számára sem voltak kötelezők, akik megszavazták őket, és igen ritkán érvényesültek a gyakorlatban, legfeljebb a nagy sztrájkok idején jelentéktelen anyagi segélyek formájában. Mindezzel szemben most meg kell valósítani a proletariátus nemzetközi összefogását, közvetlenül a forradalmi osztályharc, a proletárdiktatúráért folytatott küzdelem céljából.

A III., Kommunista Internacionálé a polgárháború tüzében jött létre, és nagyszerűen fejlődik tovább a szemünk láttára a proletariátus forradalmi tevékenységét irányító nemzetközi szervezetként, a proletár világforradalom vezető szerveként.

A Kommunista Internacionálé azonban nem teljesíthetné nagy történelmi hivatását, maga a szociális forradalom nemzetközi méretekben nem valósulhatna meg a világ szakszervezeteinek forradalmi tömörülése nélkül, valamint anélkül, hogy a hatalmas szervezett munkástömegeket kiszakítsuk a „sárga” Amszterdami Szövetség befolyása alól, amely mögött az imperializmus áll, és amelyet felhasznál céljaira.

Szerencsére az új körülmények között, a kapitalista termelés teljes csődje és a kapitalizmus egész politikai, társadalmi, termelési rendszerének bukása mellett, a szakszervezetek harca a munkástömegeket elkerülhetetlenül a proletárforradalom útjára és Moszkva irányába taszítja. Előttük már nem az az egykori korlátozott feladat áll, hogy apró vívmányokért és reformokért harcoljanak a kapitalista rendszer keretein belül – ez a korszak már lezárult és túlhaladottá lett. A szakszervezet soraiba tömörült szervezett munkásoknak létérdekük, hogy részt vegyenek a kapitalista rendszer megdöntésére irányuló forradalmi osztályharcban, ez pedig összeegyeztethetetlen az Amszterdami Szövetség áruló és ellenforradalmi politikájával.

Ezért is járt olyan gyors és ragyogó sikerrel az orosz szakszervezetek kezdeményezése, hogy a szakszervezeti mozgalom számára a Kommunista Internacionálé mellett létrehozzanak Moszkvában egy nemzetközi központot, a Szakszervezeti Szövetségek Nemzetközi Tanácsát.* – 1920-ban alakult meg. Előkészítette a Vörös Szakszervezeti Internacionálé, a Profintern 1921. évi I. kongresszusát.* Zászlaja alatt már több mint tízmillió szervezett munkás sorakozott fel. Az Amszterdami Szövetséghez csatlakozott szakszervezetekben ma minden országban kivétel nélkül elkeseredett eszmei harc dúl a következő kérdésben: Moszkváért vagy Amszterdamért. Nap mint nap érkeznek a hírek, hogy újabb szakszervezetek szakadtak el az Amszterdami Szövetségtől és csatlakoztak a moszkvai Nemzetközi Tanácshoz és a Kommunista Internacionáléhoz. A munkásszakszervezetek kommunista orientációjának erősödése sokkal gyorsabban történik mindenhol, mint ahogy várni lehetett a Nemzetközi Tanács ez év júliusi megalakításakor Moszkvában.

A proletariátus nemzetközi tömörülésének általános tendenciája mellett azonban azok az országok, amelyek sok tekintetben egységes területeket alkotnak és sajátos szerepet fognak játszani a nemzetközi proletárforradalomban – így például a Balkán és a Duna-medence országai -, különleges helyzetben is vannak, és meg kell teremteni a legszorosabb kapcsolatot és a teljes egységet proletariátusuk szervezeteiben és küzdelmeiben.

E tekintetben az első fontos lépést a Balkáni és a Duna menti Államok Kommunista Föderációjának* – Az 1909-ben alakult Balkáni Szociáldemokrata Föderáció forradalmi többsége 1920-ban csatlakozott a Kominternhez, és megalakította a Balkáni Kommunista Föderációt. Tagja volt: a bolgár, görög, jugoszláv, román kommunista párt. 1933-ban szűnt meg. Főtitkára V. Kolarov, majd G. Dimitrov volt.* megalakulása jelenti, a Kommunista Internacionálé szerves részeként.

Újabb lépést jelentett ugyanebben az irányban a balkáni és a Duna menti államok szakszervezeti konferenciája, amely az év november elején Szófiában ült össze a Bolgár Szakszervezeti Szövetség szeptemberi kongresszusának döntése alapján. A balkáni és Duna menti államok szakszervezeti szövetségeinek ezen az I. konferenciáján megjelent a Szakszervezeti Szövetségek Nemzetközi Tanácsának képviselője is.

Részt vettek a konferencián Jugoszlávia, Románia, Bulgária küldöttei, és határozott egyetértését fejezte ki a Görögországi Általános Munkásszövetség, amelynek küldötteit a Szófiába utazásban megakadályozták az ugyanarra az időre kitűzött görög parlamenti választásokra hivatkozva. A kétnapos ülés folyamán sokoldalúan megvizsgálták a nemzetközi szakszervezeti mozgalom mai helyzetét, különösen a balkáni és Duna menti országokét, s megelégedéssel állapították meg, hogy a Balkánon a szakszervezeti szövetségekben legyőzték a szociálpatriotizmust, az Amszterdami Szövetségnek semmiféle befolyása sincs a proletariátusra. A konferencia egységesen, a Nemzetközi Tanács programjának szellemében és a Kommunista Internacionálénak a szakszervezeti mozgalomra vonatkozó tézisei alapján, felvázolta a proletárdiktatúráért folytatott közös harc elvi irányvonalát a szakszervezetek számára a Balkánon és a Duna menti országokban a jelenlegi történelmi időszakban.

A konferencia ugyanakkor megteremtette a szükséges szervezeti kapcsolatokat is azzal, hogy a Balkáni és Duna menti Államok Kommunista Föderációja mellett a Szakszervezeti Szövetség Nemzetközi Tanácsának szerveként, szófiai székhellyel felállította a Balkáni és Duna menti Szakszervezeti Szövetség Ideiglenes Titkárságát, amelynek közvetlen vezetése a Bolgár Szakszervezeti Szövetségre hárult. Az Ideiglenes Titkárság magára vállalta a Nemzetközi Tanács feladatait a balkáni és a Duna menti országokkal kapcsolatban, és azon munkálkodik, hogy elősegítse ezekben az országokban a szakszervezetek forradalmi tömörülését.

A konferencia munkájának nagy jelentősége van a Balkán proletariátusának eljövendő forradalmi osztályharcában. Ez a munka egészséges alapokon nyugszik, és a jövőben csupán tovább kell fejlesztenünk, eredményeit meg kell szilárdítanunk.

A balkáni és a Duna menti országok burzsoáziájának az antantimperializmus égisze alatt ellenforradalmi célokkal létrehozott egyesülésével, az úgynevezett kisantanttal szemben tömörül és erősödik az egységes forradalmi proletárfront.

A munkástömegek a mélyben baráti kezet nyújtanak egymásnak, és hidat építenek a balkáni és Duna menti népeket elválasztó szakadék fölött, amelyet saját burzsoáziájuk és az európai imperialisták nacionalista és hódító háborúi vájtak ki.

Így tehetünk új, határozott és nagy lépést előre a nemzetközi proletárforradalom végső győzelméhez.

Aláírás: G. Dimitrov.

Georgi Dimitrov: Izbrani proizvedenija.
2. köt. 98-103. old.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

A kapitalizmus motorja az élősködés 14. rész
A filozófia alapvető kérdése.
A kizsákmányolás a kapitalizmusban röviden és egyszerűen jog a törvényes élősködésre!!
A tőkés törvényesen kisajátítja a proletárok által munkával termelt értéktöbbletet élősködés céljából!
A kapitalizmus a vállalkozás, a szolgaság, az élősködés szabadsága miatt hatékony, ámde embertelen!
A kapitalizmus és a fasizmus édestestvérek!

A tőkés „EMBERT” a kapitalizmus körülménye teszik embertelenné!

Aki nem dolgozik, az ne is egyék! Ez legyen az ember erkölcse! De a kapitalizmus erkölcse nem ez!
A kapitalizmus erkölcse a felsőbbrendűként élő tőkések joga az élősködésre!

*

A filozófia alapvető kérdése.

A materializmus és az idealizmus mint a filozófia fő irányzatai

Marxista filozófia alapjai: „… A mai burzsoá filozófia és szociológia jellemző vonásai: Miután Marx és Engels végrehajtotta a forradalmi fordulatot a filozófiában, a korábbi egyoldalúságától és következetlenségétől megszabadult filozófiai materializmus igen nagy erővé vált a munkásosztálynak a szocializmusért folyó harcában és a kommunista társadalom felépítésének eszköze lett. … Az idealisták a tudomány legújabb vívmányaiban újabb érveket próbálnak találni elavult nézeteik védelmére. … [az] idealista filozófia egészében véve a vallás ikertestvére és válfaja, s a vallással közösen a tőkés rend antagonisztikus voltában, a spontán társadalmi erőknek az embereken gyakorolt uralmában gyökerezik. Valamennyi idealista filozófiai iskolának és iskolácskának, függetlenül attól, hogy mit gondolnak céljairól különböző hívei, az az objektív rendeltetése, hogy harcoljon a dialektikus materialista világnézet ellen, védelmezze a vallási világszemléletet, valamint azt a rendet, amelynek szellemi lecsapódása a filozófiai idealizmus és a vallás. A mai idealizmus fontos sajátossága az ész trónfosztása, az észellenesség, továbbá az ösztön, az intuíció és a szerinte irracionális akarat szembeállítása az ésszel. … [az] idealista iskolák a szellemi rabság legrosszabb fajtáját — az embernek a „magasabb rendű, természetfeletti erő” előtti megalázkodását dicsőítik. … A mai idealizmus nem folytat és nem is folytathat akárcsak valamennyire is komoly és mélyenszántó polémiát a dialektikus materializmussal. A mai idealizmusnak a marxizmusról mondott kritikája nem egyéb, mint ékesszóló bizonyíték a burzsoá filozófia nyomoráról. … A társadalomtudomány olyan kulcsfogalmai, mint termelési mód, termelőerők, termelési viszonyok, a mai burzsoá szociológia számára nem léteznek. … a szociológusok elvesztették a társadalmi élet megközelítésének objektív kritériumát. … A materializmusnak és az idealizmusnak a társadalom felfogásában vívott harca ma mindenekelőtt abban áll, hogy a materializmus a társadalom fejlődésének objektíve törvényszerű voltát és tudományos megismerésének lehetőségét védelmezi; az idealizmus — a burzsoá szociológia uralkodó irányzata — viszont tagadja a történelmi folyamat objektív törvényszerűségeit, s különböző formákban a szubjektivizmust, valamint a társadalmi élet jelenségeinek nyílt vagy leplezett irracionalista felfogását hirdeti. … A mai burzsoá szociológia elméleteit és irányzatait a burzsoázia politikai eszméi hatják át, s ezek az irányzatok arra törekszenek, hogy elméletileg alátámasszák a burzsoázia politikai eszméit.

… A filozófia legfőbb sajátossága az, hogy kialakulásának kezdete óta többé-kevésbé teljes világnézetet nyújtott, vagyis a világra: a természetre, a társadalomra, az emberre vonatkozó általános nézetek rendszerét adta. … a filozófia tárgyának felfogása, a filozófia fő kérdései mindig a világnézet alapvető kérdései voltak, a filozófia olyan kérdéseket válaszolt meg, hogy milyen a környező világ, örökké létezett-e a világ, vagy pedig valamilyen módon keletkezett, milyen helyet foglal el az ember a világban, mi a tudatunk, mi a tudat viszonya a világhoz stb. … A világnézet alapvető kérdése a gondolkodás, illetve a tudat és a lét, a szellem és a természet viszonyának kérdése. … minden világnézet feltétlenül abból indul ki, hogy ilyen vagy amolyan választ ad az anyagi és a szellemi viszonyára.

Idealizmus jelentése: filozófiai irányzat, amely a filozófia alapkérdésének megoldásában abból indul ki, hogy a szellem, az eszme, a tudat az elsődleges, és az anyag, a természet, a lét, az objektív valóság a másodlagos mind ontológiai, mind ismeretelméleti vonatkozásban. Az idealizmus a materializmussal lényégénél fogva szemben álló, ellentétes filozófiai irányzat. … Általánosságban az idealizmus a hanyatló, a társadalmi progresszivitással szembekerülő osztályok ideológiája. … Az idealizmus bár egészében a valóságot spekulatíve torzító filozófia, „az eleven, termékeny emberi megismerés élő fáján nő”. (Lenin Művei. 38. köt. 351. old.) Kiragadja és felhasználja az igazságnak egy-egy elemét, vonását, egyoldalú, túlzott jelentőséget ad neki, s felduzzasztja azt „…abszolúttá, elszakítva az anyagtól, a természettől, istenítve”. (Lenin Művei. 38. köt. 351. old.) … Az idealizmus valamennyi válfaja két csoportra osztható: objektív idealizmus-ra, amely a létező valóság alapjául, kezdetéül és lényegéül egy megszemélyesített vagy személytelen szellemet, valamiféle világfeletti ideát vagy abszolút eszmét fogad el; és szubjektív idealizmus-ra, amely az egyéni tudatból kiindulva építi fel az objektív valóság létét és ismereteink objektív igazságtartalmát tagadó vagy legalábbis megkérdőjelező világmagyarázatát. A szubjektív és az objektív idealizmus közti különbség nem abszolút. Egyrészt sok objektív idealista rendszer tartalmaz szubjektív idealista elemeket, másrészt a szubjektív idealisták, a szolipszizmus elkerülése végett gyakran objektív idealista álláspontra helyezkednek. … Hegel az objektív idealizmus legátfogóbb rendszerét alkotta meg s ezen a talajon kidolgozta a dialektika alapeszméit, amelyeket éppen idealizmus-a miatt nem tudott következetesen érvényre juttatni. A hegeli iskola felbomlása után két fő tényező határozta meg az idealizmus fejlődését: a burzsoázia haladó társadalmi szerepének elvesztése és ebből következően ideológiai vonalon szembefordulása a marxizmussal, a dialektikus és történelmi materializmussal. Maguk a polgári filozófusok az idealizmus-t egyre inkább csupán legnyíltabb, spiritualista formáival kezdték azonosítani. Sok olyan elmélet jött létre, amely állítólag „közbülső” helyet foglal el az idealizmus és a materializmus között, vagy mindkettőn „felülemelkedik” (pozitivizmus; neorealizmus stb.). Erősödtek az agnosztikus és az irracionalista áramlatok. A kapitalizmus általános válságának talaján az idealizmus olyan formái terjedtek el, mint az egzisztencializmus és a neopozitivizmus. Felélénkült a katolikus filozófia számos iskolája, elsősorban a neotomizmus. – Filozófiai kislexikon

Materializmus jelentése: (lat. materialis — anyagi, anyagra vonatkozó): filozófiai irányzat, amely a filozófia alapkérdésében abból indult ki, hogy az anyag, a természeti-társadalmi objektív lét az objektív valóság az elsődleges, és a tudat, a gondolkodás az anyag által meghatározott. A materializmus ellentéte az idealizmus, amely a szellemet, az eszmét, a gondolkodást, a pszichikait, a szubjektívet tekinti elsődlegesnek. … Első ízben Marx és Engels tisztázta a materializmus tudományos értelmét, s határozta meg pontosan, hogy a materializmus és az idealizmus megkülönböztetésének alapja a filozófia alapvető kérdésére adott válasz. „A filozófusok, aszerint, hogy milyen választ adtak erre a kérdésre, két nagy táborra szakadtak. Azok, akik azt állították, hogy a szellem az eredendő a természettel szemben… az idealizmus táborát alkották. A többiek, akik a természetet tekintettek eredendőnek, a materializmus különböző iskoláihoz tartoznak. … A materializmus mint az idealizmus ellentéte végigvonul a tudományos megismerés minden területen, a filozófia és az egyes tudományok valamennyi általános problémájával és kategóriájával kapcsolatban. A tudományos eredmények általánosításával a materializmus elősegítette a tudományos ismeretanyag növekedését, és a tudományos módszerek tökéletesedését, ami kedvezően hatott vissza az emberi gyakorlatra, a termelőerők fejlődésére. … A materializmus legkövetkezetesebb formája a dialektikus materializmus amelyet Marx es Engels alkotott meg a XIX. sz. közepén. A dialektikus materializmus megalkotói a régi materializmus képviselőit jellemző idealista történetfelfogás bírálatával, valamint a gyakorlat fontosságának és a tudat aktív szerepének kiemelésével kezdte meg a régi materializmus korlátainak, fogyatékosságainak felszámolását s egyszersmind a dialektikus és történelmi materializmus kidolgozását. (Marx—Engels: A német ideológia, Marx Tézisek Feuerbachról). … A XIX. sz. második felében megmutatkozott, hogy a materializmus érett formája összeférhetetlen a burzsoázia osztályérdekeivel. … sok tudós deklaratívan idealistának vallja magát, vagy pozitivista módon elutasít „mindenfele filozófiát”, a szaktudományos kutatásban viszont ténylegesen materialista álláspontot foglal el. – Filozófiai kislexikon

Dialektika jelentése: Hegel elsőként ábrázolta „az egész természeti, történelmi és szellemi világot… folyamatnak, vagyis állandó mozgásban, változásban, átalakulásban és fejlődésben levőnek”, és kísérletet tett arra, hogy „a belső összefüggést e mozgásban és fejlődésben kimutassa”. … a mozgás, fejlődés csak azért lehetséges, mert ellentmondást foglalnak magukban … a dialektika Hegel szerint az egyik meghatározásból a másikba való olyan átmenet, amelyben megmutatkozik, hogy ezek a meghatározások egyoldalúak és korlátozottak, azaz magukban foglalják saját tagadásukat is. Éppen ezért a dialektika „a tudományos haladás mozgató lelke s az az elv, amely egyedül visz bele immanens összefüggést és szükségszerűséget a tudomány tartalmába”. Az a hegeli tan, hogy minden dolog szükségszerűen a saját tagadása felé halad, magában foglalta az élet- és gondolatforradalmasító elvet, amely miatt a haladó gondolkodók Hegel dialektiká-ját a „forradalom algebrájának” tekintették (Herzen). … A dialektiká-t mint tudományt valójában Marx és Engels alkotta meg: elvetették a hegeli filozófia idealista tartalmát, mégpedig a megismerés történeti folyamatának és fejlődésének materialista felfogása, a természetben, a társadalomban és a gondolkodásban végbemenő valóságos folyamatok általánosítása, ezen belül mindenekelőtt a proletariátusnak, mint objektív társadalmi helyzeténél fogva szükségszerűen forradalmi osztálynak nézőpontja alapján. … A dialektika, mint logika a gondolkodás mozgásáról, a kategóriáknak mint a legáltalánosabb és leglényegesebb fogalmaknak a mozgásáról szóló tudomány. … A dialektika alapvető törvényei az ellentétek egységének és harcának törvénye, a mennyiségi változások átcsapása minőségi változásokba a tagadás tagadásának törvénye. … A dialektika lényege, magva az ellentétek egységének és harcának törvénye, mely minden fejlődés forrása, mozgató ereje „Röviden a dialektikai úgy határozhatjuk meg, mint az ellentétek egységéről szóló tanítást. Ezzel megragadjuk a dialektika magvat” (Lenin Művei 38. köt. 207. old.) – Filozófiai kislexikon

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVESZIK!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.ru/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!