Az öntudatos munkásoknak nincs fontosabb feladatuk, minthogy megismerjék osztályuk mozgalmát, e mozgalom lényegét, célját és feladatait, feltételeit és gyakorlati formáit. Mert a munkásmozgalom egész ereje tudatosságában és tömegjellegében rejlik: a kapitalizmus fejlődésének minden lépésével növeli a proletárok, a bérmunkások számát, tömöríti, szervezi, felvilágosítja őket és ilymódon előkészíti azt az osztályerőt, amelynek múlhatatlanul a maga céljai felé kell haladnia.

A marxisták programja és taktikai határozatai, melyeket állandóan magyaráznak a sajtóban, elősegítik azt, hogy a mozgalom lényege, céljai és feladatai a munkástömegben tudatossá váljanak.

Oroszország munkásmozgalmában a különböző áramlatok harcának mély osztály gyökerei vannak. Mindkét „áramlat”, amely Oroszország munkásmozgalmában a marxizmus (a pravdizmus) ellen harcol, s (tömegjellegét és történelmi gyökereit tekintve) rászolgál az „áramlat” elnevezésre — a narodnyikság és a likvidátorság — a burzsoáziának a proletariátusra gyakorolt befolyását fejezi ki. Ezt a marxisták már gyakran megmagyarázták és számos határozatukban megállapították a narodnyikokat (ellenük már harminc éve folyik a harc) és a likvidátorokat illetően egyaránt (a likvidátorság története vagy húsz éves, mert a likvidátorság az „ökonomizmus” és a mensevizmus egyenes folytatása).

Jelenleg már egyre több objektív adat halmozódik fel az oroszországi munkásmozgalom különböző áramlatainak erejéről. Amennyire csak lehetséges gyűjtenünk, vizsgálnunk és tanulmányoznunk kell ezeket az objektív adatokat, amelyek nem egyes személyek és csoportok, hanem tömegek viselkedésére és hangulatára vonatkoznak, különböző ellenséges újságokból származnak és bármely írni-olvasni tudó ember által ellenőrizhetők.

Csak ilyen adatok alapján tanulhatunk és tanulmányozhatjuk osztályunk mozgalmát. A narodnyikoknak is, a likvidátoroknak is — éppúgy, mint a különböző értelmiségi csoportocskáknak, a „vperjodistáknak”, a plehanovistáknak, a trockistáknak— egyik fő, ha nem a legfőbb hibája (illetve a munkásosztállyal szemben elkövetett bűne): szubjektivizmusuk. Saját kívánságaikat, saját „véleményeiket”, saját értékeléseiket, saját „perspektíváikat” lépten-nyomon úgy tüntetik fel, mint a munkások akaratát, mint a munkásmozgalom szükségleteit. Amikor például „egységről” beszélnek, méltóságteljesen mellőzik annak a tényleges egységnek a tapasztalatait, amelyet Oroszország öntudatos munkásainak többsége az 1912 elejétől 1914 derekáig eltelt két és fél év alatt megteremtett.

Állítsunk hát össze egy összefoglalást a munkásmozgalom különböző irányzatainak erejét ábrázoló, rendelkezésünkre álló objektív adatokról. Aki a szubjektív értékeléseknek és ígéreteknek akar hinni, az menjen a „csoportocskákhoz”, mi csak azokat hívjuk, akik az objektív tényeket akarják vizsgálni. Ezek a tények a következők: [A táblázatot lásd a 862—863. oldalon. – Szerk.]

Mindenekelőtt rövid magyarázattal látjuk el a fentebb közölt adatokat, azután pedig áttérünk a következtetésekre.

Az lesz a legkényelmesebb, ha a magyarázatokat az egyes pontok szerint adjuk meg. 1. pont. A választási meghatalmazottakról és megbízottakról nincsenek adataink. Aki a „kuriális” adatok felhasználása miatt panaszkodik, egyszerűen nevetségessé válik, mert más adatok nincsenek. A német szociáldemokraták sikereiket a Bismarck-féle választási törvény alapján mérik, amely kizárja a nőket és „férfi”-kúriát létesít!

2. pont. A fizető és nem csupán „határozatokat aláfirkantó” munkáscsoportok száma nemcsak az áramlat, hanem a szervezettség, a párthoz tartozás erejének legbiztosabb és legjobb ismertetőjele.

A likvidátorok és a „csoportocskák” ezért szubjektív ellenszenvvel viseltetnek ezzel az ismertetőjellel szemben.

A likvidátorok ezt az ellenvetést tették: nekünk zsidó és grúz lapunk is van, „Pravda” pedig csak egy van. Ez nem igaz. Először is, az észt és a litván lap pravdista. Másodszor, ha a vidéket nézzük, szabad-e megfeledkezni Moszkváról? A moszkvai munkásújság 1913-ban 390 munkáscsoportot tömörített és egyesített („Rabocsij” 1. sz. 19. old.) a „Cájt” c. zsidó lap pedig 2. számától (1912. december 29.) 1914. június l-ig 296 munkáscsoportot egyesített (köztük 1914 március 20-ig 190-et és 1914 március 20-tól június l-ig 106-ot.) Tehát, maga Moszkva bőven „fedezte” a likvidátorok szubjektív utalását a „Cájt”-ra!

Felszólítjuk a grúz és az örmény elvtársakat, hogy gyűjtsenek adatokat a likvidátorok kaukázusi újságjairól. Hány munkáscsoport van ott? Mindenre kiterjedő objektív adatokra van szükség.

A csoportok összeszámlálásánál történhettek hibák, de csak részlegesek. Felszólítunk mindenkit az ellenőrzésre és helyreigazításra.

A 3. és a 4. pont nem szorul magyarázatra. Kívánatos lenne egy körkérdés az újabb vidéki adatok összegyűjtésére.

Az 5. pont. A likvidátorok 2 985 aláírásában benne foglaltatik az 1 086 bundista és a 719 kaukázusi aláírás. Kívánatos lenne, ha a helybeli elvtársak ellenőriznék ezeket a számokat.

6. pont. Mindkét frakció pénztárosa elszámolást közöl minden összegről, amely a frakciókhoz különböző célokra befolyt. Ez a munkásokkal való kapcsolat pontos, objektív indexe.

7. pont. Az újságok példányszáma. Az adatokat E. Vandervelde összegyűjtötte és közzétette, de a likvidátorok és a liberálisok („Kievszkaja Miszl”) eltitkolták őket. „Szubjektivizmus.” Kívánatos, hogy legalábbis egy hónapra vonatkozó, teljesebb adatokat gyűjtsenek.

8. és 9. pont. Ez is egyik objektív illusztrálása annak, hogy a likvidátorok megtagadják az „illegalitást”, vagyis a pártot. A külföld pedig 1914. január 1-től május 13-ig pravdistáknak 49 rubel 79 kopeket (¹/⁴ százalékot) adott, a likvidátoroknak pedig 1 709 rubel 17 kopeket (14%-ot). Ne mondd, hogy „nem tudok”, mondd, hogy „nem akarok”!

10—14. pont. Objektív bizonyítékai annak, hogy a likvidátorok és narodnyikok a burzsoáziától függenek, burzsoák. Szubjektíven a likvidátorok és narodnyikok „szocialisták” és „szociáldemokraták”. Objektíven eszméiknek tartalma és a tömegmozgalom tapasztalata tekintetében egyaránt polgári intellektuel csoportok, melyek a munkások kisebbségét elszakítják a munkáspárttól.

Az olvasók figyelmét külön felhívjuk arra, hogy a likvidátorok meghamisítják a munkásleveleket. Hallatlan, felháborító csalás! Minden helybeli marxista leplezze le ezt és gyűjtsön objektív adatokat („Trudovaja Pravda” 1914. június 11. 12. sz.).

15. pont. Különösen fontos adatok, amelyeket külön körkérdés alapján ki kellene egészíteni és ellenőrizni. Mi az adatokat a „Szputnyik Rabocsevó”-ból vettük, (a „Priboj” kiadása. Szt. Pétervár, 1914). A likvidátor szövetségekhez soroltuk az irodai alkalmazottak, a rajzolók és a gyógyszerészek szövetségeit (a nyomdászszövetség 1914. április 27-i utolsó vezetőségi választása alkalmával a vezetőségi tagok felét és a vezetőségi póttagoknak több mint a felét a pravdisták közül választották). A pékeket és a dobozkészítőket a narodnyik irányzatú szövetségekhez soroltuk. Taglétszámuk körülbelül 22 000.

Moszkvában 13 szakszervezet közül 10 pravdista, 3 meghatározatlan irányzatú, de közelebb áll a pravdistákhoz. Likvidátor és narodnyik szövetség egy sincs.

Az objektív adatok azt mutatják, hogy csakis a pravdizmus nevezhető a burzsoáziától valóban független, marxista, proletár áramlatnak, amely a munkásoknak több mint ⁴/₅-ét (1914-ben a likvidátorokhoz viszonyítva a munkáscsoportok 81,1 %-át) szervezi és egyesíti. A likvidátorság és a narodnyikság kétségtelenül polgári demokratikus, nem pedig munkásáramlat.

Az 1912, 1913 és 1914 első fele tömegmozgalmának tapasztalatai teljes egészében és fényesen igazolták a pravdisták programbavágó, taktikai és szervezeti eszméit, határozatait, irányvonalát. Abban a biztos meggyőződésben, hogy igaz úton haladunk, még fokozottabb munkára kell erőt gyűjtenünk.

„Trudovaja Pravda” 25. sz. 1914. június 26.
Lenin Művei. 4. kiad. 20. köt.
356—360. old. (oroszul).

(idézet: – Lenin Válogatott Művei 1. kötet – című könyvből)

SaLa