A köztársaság hadászati tartalékainak megteremtéséről

1. Az OK(b)P Központi Bizottsága Politikai Irodájának

Egyrészt az a tény, hogy Franciaország és Amerika nyíltan támogatja a lengyeleket és Vrangelt, Anglia pedig hallgatólagosan szentesíti ezt a támogatást, másrészt a lengyelek sikerei, Vrangel várható megerősítése új erőkkel, a keleti román hadsereg összpontosítása Dorohaja körzetében — mindez komolyan kihat a Köztársaság nemzetközi és katonai helyzetére. Azonnal gondoskodnunk kell arról, hogy a Köztársaság új gyalogosokat (körülbelül százezret), új lovas katonákat (körülbelül 30 000-et) és megfelelő katonai felszerelést kapjon.

A lengyelek legutóbbi sikerei feltárták hadseregünk legfőbb hiányosságát, azt, hogy nincsenek komoly hadászati tartalékaink. Ezért a Köztársaság katonai erejének fokozására irányuló soron levő program középpontjába hatalmas tartalékok megteremtését kell állítani, amelyek bármely pillanatban a frontra vethetők.

A mondottakból kiindulva, a Köztársaság hadászati tartalékainak megteremtése érdekében a következő programot ajánlom:

1. A tűzvonalban álló harcképes hadosztályok normális kiegészítését folytatva, azonnal meg kell kezdeni a harcképtelenné vált, hasznavehetetlen és majdnem hasznavehetetlen (gyalogos) hadosztályok kivonását.

2. Mivel körülbelül 12—15 gyalogos hadosztályt kell kivonni, ezek olyan körzetekben (feltétlenül gabonatermő vidékeken) összpontosítandók, ahonnan minden különösebb késedelem nélkül, a helyzetnek megfelelően, a vrangeli, a lengyel vagy a román frontra lehetne vetni őket (a visszavont hadosztályok egyharmad részét például Olviopol körzetében, másik harmadát Konotop — Bahmacs körzetében, a fennmaradó harmadot pedig Ilovajszkaja — Volnovaha körzetében lehetne összevonni).

3. Ezeket a hadosztályokat ki kell egészíteni és el kell látni, úgyhogy minden hadosztálynak körülbelül 7—8000 harcosa legyen és 1921. január 1-ig valamennyi készen álljon a bevetésre.

4. Azonnal meg kell kezdeni harcoló lovas egységeink kiegészítését, úgyhogy a legközelebbi hónapokban (januárig) az 1. Lovas Hadsereg 10 000, a 2. Lovas Hadsereg 8 000 és Gaj hadteste 6 000 lovas katonát kapjon.

5. Azonnal hozzá kell látni öt lovasdandár megszervezéséhez egyenként 1 500 lovas katonával (egy dandárt a tyereki kozákokból, egyet a Kaukázus hegylakóiból, egyet az uráli kozákokból, egyet az orenburgi kozákokból és egyet a szibériaiakból). A dandárok megalakítása két hónapon belül befejezendő.

6. Meg kell tenni a szükséges lépéseket az automobilipar megszervezése és erősítése érdekében, külön figyelmet kell fordítani az „Osten” és „Fiat” gyártmányú gépkocsik javítására és készítésére.

7. Minden eszközzel fokozni kell a páncélipart, különös tekintettel a gépkocsik páncélzatára.

8. Minden eszközzel fokozni kell a repülőgépipart.

9. Az ellátó programot ki kell bővíteni a fent említett pontoknak megfelelően.

I. Sztálin

Moszkva. Kreml,
1920. augusztus 25.

2. Az OK(b)P Központi Bizottsága Politikai Irodájának

Trockij válasza a tartalékok kérdésében nem egyéb, mint kitérés a válasz elől. Trockij válaszában előző táviratára hivatkozik, de abban még célzás sincs a tartalékképzés tervére, vagy az ilyen terv szükségességére, abban nyoma sincs annak: mikor kell a hadosztályokat kivonni; milyenkörzetekbe; milyen határidőn belül kell befejezni a hadosztályok kiegészítését, a tartalékok kiképzését és egybeforrasztását — mindezeket a kérdéseket megkerülte (pedig ezek korántsem részletkérdések!).

A nyári hadjáratban fontos (negatív) szerepe volt annak, hogy a tartalékok távol voltak a fronttól (Urál, Szibéria, Észak-Kaukázus): a tartalékok nem érkeztek meg idejében, hanem csak nagy késéssel és többnyire nem érték el céljukat. Ezért a tartalékok összpontosításának körzeteit, mint rendkívül fontos tényezőt, jó előre számításba kell venni.

Ugyanolyan fontos (szintén negatív) szerepe volt annak, hogy a kiegészítés nem részesült kiképzésben: a félig nyers, egybe nem forrasztott utánpótlás, amely alkalmas, ha általános támadás folyik, rendszerint nem tudott ellenállni az ellenség komoly ellentámadásának, csaknem mindent hátrahagyott az ellenségnek és tízezrével adta meg magát. Ezért a kiképzés és a kiegészítés határidejét, mint fontos tényezőt, szintén előre kell számításba venni.

Még fontosabb (szintén negatív) szerepe volt tartalékaink alkalomszerű, rögtönzött jellegének: mivel nem voltak külön tartalékegységeink, a tartalékokat sokszor alkalomszerűen és rendkívül sietve tákolták össze mindenféle szedett-vedett alakulatból, beleértve a belső őrséget is, s ez aláásta hadseregünk szilárdságát.

Röviden: meg kell kezdeni (még pedig azonnal!) a tervszerű munkát abban az irányban, hogy a Köztársaságot ellássuk komoly tartalékokkal — különben azt kockáztatjuk, hogy „váratlanul” („mint derült égből a villám”) újabb katonai katasztrófa ér bennünket.

Az ellátás nem a „legfontosabb”, mint Trockij tévesen gondolja. A polgárháború története azt mutatja, hogy szegénységünk ellenére is megbirkóztunk az ellátással, de a katonáknak kiadott „ingek” és „csizmák” fele mégis a parasztoknál van. Miért? Azért, mert a katona becserélte (és be fogja cserélni) tejre, vajra, húsra, vagyis arra, amit mi nem tudunk neki adni. Ebben a (nyári) hadjáratban is megbirkóztunk az ellátással és mégis kudarcot vallottunk (azt hiszem senki sem vádolta még meg a hadtápszolgálatosokat azzal, hogy a lengyel fronton elszenvedett kudarcokért őket terheli a felelősség …). Nyilvánvalóan vannak az ellátásnál fontosabb tényezők is (erről lásd fentebb).

Egyszersmindenkorra vissza kell utasítanunk azt a káros „doktrínát”, mely a hadsereg ellátását a polgári hivatalokra, a többit pedig — a Tábori Törzsre bízza. A Központi Bizottságnak ismernie és ellenőriznie kell a katonai főhatósági szervek egész munkáját, beleértve a hadászati tartalékok kiképzését és a hadműveletek előkészítését is, ha nem akarja, hogy újabb katasztrófa érje.

Ezért ragaszkodom ahhoz, hogy:

1) a katonai főhatóság ne hivatkozzon „ingre-gatyára”, hanem dolgozzon ki egy konkrét tervet a Köztársasági haderő tartalékainak megszervezésére (azonnal fogjanak hozzá a terv kidolgozásához);

2) a Központi Bizottság (a Honvédelmi Tanács útján) vizsgálja meg ezt a tervet;

3) a Központi Bizottság fokozza a Tábori Törzs ellenőrzését, s vezesse be, hogy a Főparancsnokság, vagy a Tábori Törzs parancsnoka, bizonyos időközökben tegyen jelentést a Honvédelmi Tanácsnak vagy a Honvédelmi Tanács tagjaiból álló külön bizottságnak.

I. Sztálin

1920. augusztus 30.

Először e kötet orosznyelvű
kiadásában jelent meg.

(idézet: – Sztálin Művei 4. kötet – című könyvből)

SaLa