Ideget ért a politika és agyonfrusztrál – friss felmérés a társadalmi pszichéről

Egyre szaporodnak a hírek, amelyek megállóban hagyott, buszról vagy vonatról leparancsolt utasokról szólnak. Ennyire frusztráltak volnának a sofőrök és a kalauzok? Vagy az egész ország? Mi mindannyian? És miért?

A napokban összeverekedett egy buszmegállóban parkoló taxisofőr és egy BKV-s buszvezető. A buszsofőr rádudált a szabálytalanul álló taxisra, majd mindketten kiszálltak a járművükből. A taxis ütött először, a buszvezetőnek leesett a szemüvege. A derék buszos ezután lekevert egy pofont a személyszállító kisiparosnak, majd visszaült a buszra. Hétköznapi, már-már figyelemre sem méltó eset a fővárosban. Készült egy videó is, ezen látszik, hogy az utasokat sem rázta meg túlzottan a csetepaté. A történet látszólag illeszkedik az elmúlt hetek eseményei közé (lásd buszról leparancsolt kamaszfiú és vonatról leordított idős asszony), ám a Pulzus Visszhang számára készített felmérése szerint a hiba nem a buszsofőrökben és kalauzokban van. A megkérdezettek többsége (54,6 százalék) még nem tapasztalt hasonlót buszon, villamoson, vonaton, és mindössze 40 százalékuk állítja, hogy vele már megtörtént, vagy tanúja volt hasonló esetnek. Sőt.

A válaszadók csaknem 40 százaléka szerint nagyjából ugyanannyi, vagy kevesebb a konfliktus a járműveken, mint korábban volt. Igaz, 41,3 százalék mondja, hogy tapasztalatai szerint gyarapodnak az ilyen esetek. A kérdés tehát az, hogy ha nem a buszon, akkor hol tapintható ki leginkább a feszültség? A felmérésben részvevők szerint főleg az egészségügyben és némiképpen a hivatalokban. A frusztráció oka pedig egyértelműen a politika. Pontosabban: a kormány politikája. A válaszadók csaknem 45 százaléka állítja, hogy emiatt nő a feszültség az emberekben (az ellenzéket csak 5,6 százalékuk hibáztatja). Igaz, több mint 28 százalék személyes okokra vezeti vissza a frusztráció növekedését.

A tudatlanság frusztrációja

Az emberek a világon mindenhol frusztráltak – kisebb vagy nagyobb mértékben. A félelem a jövőtől, a munkahely elvesztésétől, az öregedéstől, a gyermekek egészségének romlásától nem magyar jelenség. A különbség legfeljebb a számokban van. És az okokban. Abban, hogy a Pulzus által megkérdezettek nagy százaléka a kormány politikáját teszi felelőssé a frusztráció növekedéséért valószínűsíthető, hogy a kormány valamit jól csinál. A félelemre építeni – vagy a félelmet építeni – tudniillik növeli a frusztrációt, ezzel együtt a függést a biztonságot adó hatalomhoz (lásd alábbi írásunkat). Vad, féktelen migránsok áradata (akik majd elveszik a munkánkat és leigázzák a kultúránkat), beilleszkedni képtelen kisebbségiek mind növelik a bizonytalanságot, ezzel együtt az emberek frusztrációját.

Egyáltalán nem meglepő, de a kutatók szerint minél kevésbé vagyunk felkészülve a minket körülvevő világ kihívásaira, annál frusztráltabbak vagyunk. Nahalka István oktatáskutató egy két évvel ezelőtti interjúban arra figyelmeztetett, hogy a 15 éves tanulók brutálisan romló teljesítménye szövegértésben, matematikában és természettudományokban hosszú távon munkanélküliséghez, az pedig életszínvonal-romláshoz vezet. „A gazdasági visszaesés hatására a közhangulat drámaian romlani fog – állítja a kutató – Az akkorra felnőtté váló diákok egyszerűen nem fogják érteni a körülöttük lévő világot, sokan nem tudnak majd boldogulni akár egy egyszerű hivatali ügyintézéssel sem. Ettől idegesebb, frusztráltabb lesz az emberek többsége, és kevésbé akar majd kitörni ebből az állapotból például tanulással, vállalkozással.”

A valóság frusztrációja

Pál Ferenc, közismertebb nevén Pálferi katolikus pap, mentálhigiénés szakember szerint a konfliktusok természetesek, kikerülhetetlenek és jók, mert azt mutatják, hogy több érték is jelen van egy kapcsolatban, családban, közösségben. Úgy véli, az ember egyéni frusztrációjának egyik legalapvetőbb oka, hogy nem fogadjuk el: az életnek nemcsak demokratikus, hanem hierarchikus jellege is van. Vagyis ahhoz, hogy hatékonyan és belső harmóniában tudjunk működni, döntéseket hozni és még eredményesnek is lenni, szükség van prioritásokra. A prioritások megfelelő meghatározása pedig a valósághoz fűződő viszonyunkon múlik. Egy amerikai terapeuta arra a kérdésre, hogy van-e hasonlóság az összes kliensében, bármilyen témával is keresték fel, azt válaszolta, hogy egy biztosan: a problémás viszony a realitáshoz. Manapság összekeveredik a szubjektív realitás az objektívvel és az egyetemessel. A frusztráció másik fontos eleme az állandó elégedetlenség, az elköteleződés nehézsége, illetve hogy a bizonytalanságaink ellenére gyorsan hozunk döntéseket.

Főleg az Y-generációtól jellemző a fiatalokra, hogy értékesebbnek tartanak egy gyors, többé-kevésbé jó döntést, mint egy hosszabb idő alatt megszülető igazán jót. Ahol viszont nincsenek jól megalapozott, körültekintő döntések, ott nehéz egy-egy álláspont mellett elköteleződni és kitartani, tehát fokozódik a bizonytalanság. Pálferi azt állítja, hogy gyakran egész egyszerűen nem vesszük figyelembe az objektív vagy az egyetemes realitásokat, amikor döntéseket hozunk, és ez egy csomó problémát okoz. Ha a konfliktusaink elmélyülnek, az krízisekhez vezethet. Számtalan apró és nagyobb krízis van az életünkben, amelyek a valósághoz való torz viszonyunk miatt megoldatlanok maradnak. Ha megismerjük a krízisek természetét, és megtanulunk eligazodni bennük, fejlődik a személyiségünk. Ha fel sem ismerjük, csak a tüneteit érezzük, és azokat próbáljuk meg szándékos vaksággal elleplezni, frusztrálódunk.

Az időhiány frusztrációja

Egy nemzetközi felmérés az időhiányt (más néven időzavart) tartja a hétköznapi stressz egyik legfőbb okának. Eszerint a magyarok negyede folytonos időzavarban szenved, míg a nyolcvanas években még honfitársainknak csupán 15 százaléka érezte úgy, hogy semmire nem jut elég ideje.

Giczi Johanna, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szakmai tanácsadója, az úgynevezett időmérleg-kutatások magyarországi szakértője szerint ma a magyar lakosság 6 százalékát frusztrálja az a tudat, hogy amit tesz, az nem elég hasznos, és a fontos dolgokra nem jut ideje.                      (nepszava)

A washingtoni főnöki adminisztráció most erős üzenetet küldött. Már nemcsak névtelenséget kérő forrásokon keresztül szivárogtatnak ki, hanem hivatalosan is felvették Pompeo programjába, hogy a külügyér hétfői youdapesti vizitálása során audiencián fogad majd olyan – a NER áltak kiátkozott Útálatossakat is, mint az Amnesty International, a TASZ és a Helsinki Bizottság döbrögisztáni vezetőit is.

Azaz olyan, a qrmány és propagandája által sátáni, sorosistának nevezett  szervezetek képviselőivel, akiket Döbrögi nyíltan ellenségnek, a vajdaság ügye elárulójának tart, és a Stop Soros törvényben  rendel büntetni a NER.

Ennél erősebb jelzés nem létezik arra nézve, hogy Gazdának problémái vannak vajdánkkal, és nem fogadja el a magyarok ezidő szerinti élőhelye kizárólagos uralkodójának, a „magyar” érdekek és ügyek egyetlen és kizárólagos ÖNFÖLKENT letéteményesének.

Mondhatnók: a pávatánc vége! Valószínüleg nem tévedünk. De a valódi végééig még eltelik némi idő.

Amit – ismerve a vajda jellemét – még pávatánc – ráadással fog múlatni. Meggyőzendő a kezdetben még értetlenkedő rajongóit: Ő MINDIG IS ÍGY AKARTA…

Híveivel nem lesz nehéz dolga. Hiszen meggyőzésükre ott van a Ragály Tonyó dirigálta agit. stáb a célra fordítható tömérdek közpénzzel, meg a nyögdíjprémium, meg a Böske – utalvány. (Előbbit Rétvári Nyalonc tegnap már be is lengette!)

A Gazdával lesznek gondok! Ami eléggé rafinált már ahhoz, hogy átlásson Döbrögin. (Attól még NEKÜNK persze jobb nem lesz.) Viszont ez a ráadás pávatánc vélhetőleg ad annyi időt a vajdának, hogy elcuccoljon.

A többit meg majd meglátjuk! Mindenesetre nem ártana kapaszkodó után néznünk!

DE MÁR AZOKAT IS ELLOPTÁK!

Döbrögi a V4-ek Lápi Lotyóval folytatott tegnapi pozsonyi egyezkedése után olyan dolgokat locsogott össze, hogy egy kezdő pszichiáter kapásból rávághatná: EZ BOLOND! Egy jobb érzésű kriminalista pedig azonnal rendőr után kiáltana. (Nem úgy a MAGYAR NÉP!)

Döbrögi szerint „az EP-választás után folytatni kell a V4 és Németország együttműködését, amelyet most is a pozitív hangv – és őszinte hangvétel jellemzett”.

A vajda kihangsúlyozta: nem tudni, milyen lesz az Európai Unió az EP-választás után, de az biztos, hogy nem olyan lesz, mint amilyen eddig volt. Az EU meg fog változni, és hogy milyen irányba, azt az európai polgárok döntik el – károgta. Aztán olyat mndott, hogy ihaj: ha demokratikus EU-t akarunk – és mi azt akarunk -, annak karakterét, haladási irányát csak a polgárok dönthetik el.

De képes volt még önmagát is überelni : „lehet vitatkozni a demokrácia milyenségéről – liberális, illiberális vagy éppen keresztény -, de az biztos, hogy a demokrácia képletéből a démoszt (DÉMOSZ = NÉP!) nem lehet kihagyni. Ha figyelmen kívül hagynánk az európai polgárok akaratát, akkor nem Európai Uniót építenénk, hanem egy birodalmat, és visszajutnánk oda, ahonnan három évtizeddel ezelőtt elindultunk, és mi az ellen lázadtunk fel 30 éve, hogy egy birodalmi központnak az ukázait kellett végrehajtanunk. Ettől megszabadultunk, és nem akarunk ide visszatérni.” Egyből ki is zárva a SZOCIALISTA DEMOKRÁCIÁT mint olyat AZ Ő elképzeléseinek tárházából. (Akkor, amikor pl. a MAGYAR TÁRSADALOM több mint fele ELVETI a polgári demokrácia vajdánk által fölsorolt változatait.)

Majd vallott is az általa idealizált rendszer lényegéről: „a hozzánk érkező uniós pénzek 80 százaléka visszakerül azokba az országokba, ahonnan jött, ezért semmilyen szemrehányást nem áll módunkban elfogadni”. (A 20 százaléknyi maradvány sorsát tehát SENKI NE firtassa!)

Magyarán: Döbrögi a minden jók legjobbikának tartja az általa és hordája által összemókolt új – rabszolgatartó rendszert, és a harminc esztendő alatt kiépült gyarmati alávetettségünket, az ő vezérkedése alatt! Közben pedig birtoka (értsd: Döbrögisztán) önállóságáról és szuverenitásáról kukorékol.

Mint Germánia szemétdombjának korlátlan ura!

Egyre több magyar gyermek küzd magatartászavarral

Egyre több gyerek küzd magatartászavarral Magyarországon – mondta Kalamár Hajnalka klinikai pszichológus péntek reggel az M1 aktuális csatornán.

A pszichológus elmondta, a magatartászavar valójában azt jelenti, hogy a gyermek nehezen alkalmazkodik bizonyos helyzetekhez, legalábbis lassabban, mint ahogy azt a társadalom elvárja.

Kalamár Hajnalka szerint bizonyos relaxációs gyakorlatok – mint a légzés lelassítása – sokat segíthetnek ezen a helyzeten, s hozzájárulhatnak a tudatos jelenlét kialakulásához.

Ugyanakkor az is jó lenne, ha például a testnevelésórákon a tanárok nem csak a terhelésre, de a lazításra is időt szánnának – fűzte hozzá.                 (atv)

Bal-Rad komm: Sajnálatos módon a TÁRSADALOM nem a társadalom számára neveli a gyerekeket. Az oktatási szisztéma pedig ennek megfelelően specializálódik. Önzésre tanít.

Kereshetjük az okokat, de alighanem kizárólag a politikai akaratra bukkanhatnánk csak.

Világtrendként. Ami viszont egyre erősödik. Hogy a vége mi lesz?

Alighanem egy magatartászavaros emberiség!