A párt soron levő falusi feladatairól

Beszéd a falusi sejttitkároknak az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt Központi Bizottsága által rendezett tanácskozásán

1924. október 22

A helyi beszámolók hiányosságai

Elvtársak! Elsősorban az itt elhangzott beszámolók hiányosságairól akarok szólni. Azt hiszem, hogy lényeges hiányosság kettő volt.

Az első hiányosság az, hogy a küldöttek állandóan a munka sikereiről beszéltek, de falusi munkánk hiányosságait — pedig töméntelen van — alig említették. Beszámoltak arról, ki mióta párttag, ki mikor született, hány tagja van a sejtnek és egyebekről, de munkánk hiányosságairól majdnem semmit sem mondtak. Holott falusi munkánk hiányosságainak kérdése gyakorlatunk döntő fontosságú kérdése. A beszámolók ezért — bocsánat a kifejezésért — bizonyos bürokratikus színezetet öltöttek. Bármely kívülálló hallgató azt hihette volna, hogy idejöttek az emberek beszámolni a Központi Bizottságnak és azt mondták: „a munka kielégítően folyik”, vagy „minden rendben van”. Ez így nem helyes, elvtársak, mert mindannyian tudjuk — mi is, önök is —, hogy nincs minden rendben sem önöknél, a helyi szervezetekben, sem nálunk, a Központi Bizottságban.

A beszámolók második hiányossága az, hogy főképpen magukról a sejtekről beszélnek, a sejtek hangulatáról, viszont a pártonkívüli parasztok millióinak hangulatát valamely oknál fogva nem veszik figyelembe. A kommunisták eszerint elsősorban önmagukkal vannak elfoglalva: hogyan folyik náluk a belső élet, hány felolvasást tartottak, milyen propaganda folyik stb. A kommunisták eszerint egyre inkább csak önmagukat vizsgálják és elfelejtik, hogy körülöttük ott a pártonkívüliek óceánja, akiknek támogatása nélkül a sejtek egész munkáját az a veszély fenyegeti, hogy üres kontárkodássá válik. Hogy milyen a kölcsönös viszony a pártszervezetek és a pártonkívüli tömeg között — erről semmit, vagy majdnem semmit sem mondottak. Nem lehet csak magunkat vizsgálni. Elsősorban a pártonkívüli parasztok millióit kell vizsgálni — tanulmányozni kell szükségleteiket és kívánságaikat, számolni kell igényeikkel és hangulatukkal. Innen ered a beszámolók szárazsága és bizonyos bürokratikussága.

Ezt a két lényeges hiányosságot azért akartam kiemelni, hogy az elvtársak ezt tudomásul vegyék.

Még egyszer kérem, elvtársak, ne vegyék rossz néven, hogy megmondtam önöknek az igazat. De nagyon kérem, mondják meg önök is nekünk az igazat a Központi Bizottság munkájában előforduló hiányosságokról és hibákról.

Most pedig térjünk a tárgyra.

A párt fő hiányossága — a pártmunka gyengesége a falun

Miben áll pártunk alapvető hiányossága a jelen pillanatban, a „nep” viszonyai között, amikor a parasztság politikai aktivitása fokozódott, és amikor a párttól sokkal többet követelnek, mint mondjuk; két évvel ezelőtt?

Pártunk alapvető hiányossága az, hogy pártmunkánk a falun gyenge, nincs jól megszervezve, elhanyagolt állapotban van. Honnan ez a gyengeség? Mivel magyarázható az a tény, hogy a városokban a pártmunka teljes gőzzel folyik, a faluban pedig csak döcög? Vajon a mezőgazdaság nem fejlődik? Vajon a parasztság helyzete nem javult az egész gabonafölösleg kötelező beszolgáltatásának eltörlése utáni két év alatt? Vajon az ipar növekedése és a városi árucikkek szállítása nem könnyít a parasztok helyzetén? Vajon az értékálló pénz nem könnyített a parasztság helyzetén? Honnan ered hát falusi pártmunkánknak ez a gyengesége? Hogy e kérdésre válaszolhassunk, előbb egy másik kérdést kell eldöntenünk: honnan meríti pártunk erejét a városokban?

Miben van pártunk ereje a városokban?

Nos hát, miben van pártunk ereje a városokban? Pártunk főereje abban van, hogy nálunk a városokban pártunkat nagyszámú, többszázezer munkásból álló pártonkívüli aktíva veszi körül — s ez az aktíva híd a párt és a munkásosztály milliós tömegei között. Pártunk ereje a városokban abban van, hogy a párt és a sokmilliós munkástömeg között a munkástömeg néhány százezer emberből álló pártonkívüli aktívája nem válaszfal, hanem összekötő híd. A párt ebből az aktívából merít erőt. Ennek az aktívának a segítségével kovácsolja ki magának a tömegek bizalmát. Önök hallották, hogy félévvel ezelőtt pártunk több mint 200 000 munkással gyarapodott. Honnan jöttek ezek? A pártonkívüli aktívából, amely a bizalom légkörével övezi pártunkat, összeköti pártunkat a többi pártonkívüli tömeggel. A pártonkívüli aktíva tehát nemcsak összekötő híd, hanem a leggazdagabb tartalék is, amelyből pártunk új erőket merít. Ilyen aktíva nélkül fejlődése lehetetlen volna. A párt nő és erősödik, ha nő és erősödik a párt körül a pártonkívüli aktíva széles rétege. A párt senyved és sorvad, ha ilyen aktívája nincs.

Miben van falusi munkánk gyengesége?

Nos hát, miben van falusi pártmunkánk gyengesége?

Abban, hogy a pártnak a falun nincs meg az a parasztokból álló széleskörű pártonkívüli aktívája, amely a pártot össze tudná kötni országunk dolgozó parasztságának tízmillióival.

Mi a helyzet a falun? A falun megvan a pártsejtek vékony fonala. Azután következik a párttal együtt érző pártonkívüli parasztok ugyanilyen vékony fonala. Mögötte pedig a pártonkívüliek tengere terül el, a parasztok tízmilliói, akiket nem köt össze és nem köthet össze a párttal a pártonkívüli aktíva vékony fonala. Tulajdonképpen ezzel magyarázható az is, hogy ez a fonál nem elég erős, gyakran elszakad, és összekötő híd helyett néha válaszfalat alkot a párt és a falusi pártonkívüli tömegek között.

Az alapvető feladat — a párt körül parasztaktívát teremteni

Ezért pártunk alapvető feladata a falun az, hogy parasztokból többszázezer főnyi nagyszámú pártonkívüli aktívát teremtsen, amely össze tudja kötni a pártot a dolgozó parasztok tízmillióival. Elvtársak! Vagy megteremtünk ilyen aktívát és ezzel pártunk helyzetét a falun egyenlővé tesszük pártunk helyzetével a városban, és akkor semmilyen kérdéstől, semmilyen nehézségtől sem kell visszariadnunk; vagy nem teremtünk ilyen aktívát és akkor egész falusi munkánk mindkét lábára sántítani fog. Ez most egész munkánk súlypontja. Ilyen aktíva híján, ilyen feltétlenül nagyszámú és feltétlenül igazi parasztokból álló aktíva híján pártunk a falun állandó senyvedésre van kárhoztatva. A feladat természetesen nehéz és egy év alatt nem lehet ilyen aktívát megteremteni. De meg kell teremteni, és mennél előbb fogunk hozzá a megteremtéséhez, annál jobb.

Fel kell élénkíteni a szovjeteket

De hogyan teremtsük meg ezt az aktívát? Hogyan oldjuk meg sikerrel ezt a feladatot? Aki azt hiszi, hogy ez könyvből betanult szóbeli propagandával megoldható — az nagyon téved. Csak a falu gyakorlati szükségleteivel kapcsolatos tömegmunka során, csak a széleskörű falusi szovjet építés során, csak a parasztságnak a járás, a kerület és a kormányzóság vezetésébe való bevonásával teremthetjük meg a párt körül a parasztokból álló pártonkívüli aktíva széles rétegét. Felélénkíteni a Szovjeteket, talpra állítani őket, bevonni a Szovjetekbe a parasztság legjobb elemeit — ezen az úton haladva kikovácsolhatjuk a pártonkívüli parasztokból álló széles aktívát.

Lenin azt mondotta, hogy a Szovjetek a munkások és parasztok összefogásának szervei — azok a szervek, amelyek révén a munkások a parasztokat vezetik. Nos, ha el akarjuk érni azt, hogy a dolgozó parasztság politikai aktivitása ne csússzon ki a munkások vezetése alól, mindent el kell követnünk, hogy a parasztságot bevonjuk a Szovjetekbe, hogy a Szovjetek felélénküljenek és talpra álljanak, hogy a parasztság politikai aktivitása az ország vezetésében való kötelező részvételben működési teret kapjon. Csak ilyen munka során válhatnak ki a parasztság soraiból a pártonkívüli aktíva nagyszámú káderei. A párt csak ilyen aktívából tudja kiválogatni a párttagok tízezreit a falun.

Más magatartást kell tanúsítani a parasztság irányában

De annak, hogy felélénkítsük a Szovjeteket, minden egyében kívül van egy elengedhetetlen feltétele. Mégpedig az, hogy gyökerében megváltoztassuk magatartásunkat a parasztok irányában. És miben áll ez a változás? Abban, hogy a kommunista megtanuljon úgy bánni a pártonkívülivel, ahogyan egyenlő bánik az egyenlővel. Abban, hogy ne parancsolgasson, hanem éber figyelemmel meghallgassa a pártonkívüliek hangját. Abban, hogy ne csak tanítsa a pártonkívülieket, hanem tanuljon is tőlük. Márpedig van mit tanulnunk a pártonkívüliektől. A párttagok és a pártonkívüliek közötti kölcsönös viszony kérdése pártunk gyakorlatának döntően fontos kérdése. Lenin ezt a kölcsönös viszonyt egy szóval határozza meg: kölcsönös bizalom. De a pártonkívüli paraszttól nem várhatnak bizalmat ott, ahol nem tudnak úgy bánni vele, ahogyan egyenlő bánik az egyenlővel. Ilyen esetekben bizalom helyett bizalmatlanság támad, s a dolog sokszor azzal végződik, hogy a párt és a pártonkívüliek között válaszfal képződik, a párt elszakad a tömegtől, a munkások és parasztok összefogásából pedig széthúzás lesz.

A grúziai felkelés tanulságai

A dolgok ilyen alakulásának eleven példája a nemrégen lezajlott grúziai felkelés. Lapjainkban grúziai műmegmozdulásokról írnak. Ez igaz, mert a grúziai felkelés általában mesterségesen szított, nem pedig népi felkelés volt. De egyes helyeken a kommunista párt és a tömegek közötti rossz kapcsolat következtében a mensevikeknek sikerült a paraszti tömegek egy részét bevonni a felkelésbe. Jellemző, hogy ezek a helyek vannak a legjobban ellátva kommunista erőkkel. Ezeken a helyeken viszonylag sokkal több kommunista van, mint egyebütt. És lám, éppen itt vakoskodtak az emberek, „elnézték”, nem vették észre azt, hogy a parasztok között erjedés megy végbe, hogy a parasztok valamire készülnek, hogy elégedetlenek, hogy ez az elégedetlenség az idők során felgyülemlett, a párt pedig erről mit sem tudott. A kommunista erőkkel legjobban ellátott helyek voltak a legjobban elszakadva a pártonkívüli parasztság hangulatától, gondolataitól és vágyaitól. Ez a kérdés veleje.

Hogyan történhetett meg ez a képtelenség? Úgy, hogy a kommunisták nem tudtak lenini módon bánni a parasztokkal, a bizalom légköre helyett a kölcsönös bizalmatlanság légkörét teremtették meg és ilyképpen elszakították a pártot a pártonkívüli parasztoktól. Érdekes, hogy Grúzia egyik legaktívabb pártfunkcionáriusa ezt a képtelenséget a helyi Szovjetek gyengeségével és a pártnak a pártonkívüliektől való elszakadásával magyarázza. „Kétségtelen — mondja —, hogy a fő okát annak, hogy nem vettük észre a készülő megmozdulást, a helyi Szovjetek gyengeségében kell keresnünk.” Lenin azt mondja, hogy a Szovjetek a parasztság hangulatának legpontosabb barométerei, legbiztosabb mutatói. És Grúzia néhány kerületében éppen ez a barométer nem volt a kommunisták kezében.

Elvtársak, a grúziai eseményeket jellemzőknek kell tekintenünk. Az, ami Grúziában történt, megismétlődhet egész Oroszországban, ha nem változtatjuk meg gyökeresen magatartásunkat a parasztság irányában, ha nem teremtjük meg a teljes bizalom légkörét a párt és a pártonkívüliek között, ha nem figyelünk éberen a pártonkívüliek hangjára, s végül, ha nem élénkítjük fel a Szovjeteket, hogy működési teret biztosítsunk a dolgozó paraszttömegek politikai aktivitásának.

Két eset lehetséges: vagy meg tudjuk teremteni a helyes lenini magatartást a pártonkívüli parasztok irányában, hogy a parasztság növekedő politikai aktivitását a szovjet építés medrébe tereljük és ily módon biztosítsuk azt, hogy a parasztokat a munkások vezessék; vagy nem tudjuk ezt megtenni és akkor a tömegek politikai aktivitása elkerüli a Szovjeteket és a Szovjetek feje felett olyan ellenforradalmi megmozdulásokban tör ki, mint a grúziai felkelés.

Így áll a kérdés, elvtársak.

Tapintatosan kell bánni a parasztsággal

Annak jellemzésére, milyen tapintatlanul bánnak néha a parasztsággal, néhány szót kell szólnunk a vallásellenes propagandáról. Egyes elvtársak néha olybá veszik a parasztokat, mintha azok materialista filozófusok volnának, és úgy vélik, hogy elég egy természettudományi előadást tartaniok és már meg is győzték a muzsikot arról, hogy nincs isten. Gyakran nem értik, hogy a paraszt gazda módjára tekint az istenre, vagyis a paraszt néha hajlandó volna elfordulni az istentől, de gyakran kétségek gyötrik: „ki tudja, hátha valóban létezik isten; nem lesz-e jobb a kommunistákat is, meg az istent is kielégíteni, nehogy a gazdaságnak baja essék”. Aki nem veszi figyelembe a paraszt lelkivilágának e sajátosságát, az egyáltalán nem értette meg a párttagok és pártonkívüliek viszonyának kérdését, az nem értette meg azt, hogy a vallásellenes propaganda kérdésében óvatosnak kell lenni a parasztnak még az előítéleteivel szemben is.

A párt fő feladatai

Így tehát ezekre a következtetésekre jutunk:

1. A falusi pártmunka főhiányossága az, hogy a párt és a pártonkívüli parasztság tízmilliói között nincs meg a parasztokból álló széles pártonkívüli aktíva.

2. A párt soron levő feladata az, hogy a falun megteremtse a párt körül ezt az aktívát, amelyből a párt új erőket meríthetne.

3. Ezt az aktívát csakis a Szovjetek felélénkítésével és a parasztságnak az ország vezetésébe való bevonásával teremthetjük meg.

4. A Szovjetek felélénkítése érdekében gyökeresen meg kell változtatni a pártonkívüli parasztok irányában tanúsított magatartást, abba kell hagyni a parancsolgatást és kölcsönös bizalmat kell teremteni a párttagok és pártonkívüliek között.

Ezek a párt feladatai.

A munka feltételei

Megvannak-e a kedvező feltételek e feladatok megvalósításához? Kétségtelenül megvannak. Ilyen feltétel — a legfontosabbakra gondolok — három van.

Először. A falusi szegényparasztság növekvő politikai aktivitása. Fel kell hívnom a figyelmet a mezőgazdaság fejlődésének egyes sajátosságaira. Iparunk fejlődése tömöríti a munkásokat, megszünteti a munkásosztály deklasszáltságát és helyreállítja a munkásosztályt, mint egészet, a falun viszont, ellenkezőleg, a mezőgazdaság fejlődése a parasztság bomlására, rétegeződésére, két tábor kialakulására vezet: kialakul a falun vezető helyzetet elfoglalni törekedő kulákok tábora, és a kulák ellen szövetségest kereső szegényparasztság tábora. Kétségtelen, hogy a Szovjetek felélénkítése működési teret ad majd a falusi szegénység növekvő politikai aktivitásának ahhoz, hogy egységes frontot teremtsen meg a munkások vezetésével a kulák, a spekuláns és az uzsorás erejével szemben.

Másodszor. Helyi költségvetést létesítettünk, ami a Szovjetek felélénkítésének anyagi alapja. Mondanunk sem kell, hogy a költségvetés, az adó beszedése és hováfordítása kérdéseinek elsőrendű jelentőségük van a parasztság szempontjából. A parasztságnak a szovjet építésben való részvétele ezért most időszerűbb jelentőségű, mint valaha.

Harmadszor. A Szovjethatalom által országunk éhező vidékeinek kellő időben nyújtott segítség. Kétségtelen, hogy ez a segítség a parasztok körében megteremtette a Szovjethatalom iránti bizalom légkörét. Aligha kell bizonyítanunk, hogy ez a légkör megkönnyíti a Szovjetek felélénkítését.

A pártonkívülieknek millióival való kapcsolat fenntartása — ez mindennél fontosabb

Tehát azon kívül, hogy pártunknak bizonyos soron levő falusi feladatai vannak, van számos kedvező feltétel is, amely megkönnyíti e feladatok teljesítését. A kérdés lényege most az, hogy mennél szaporábban fogjunk hozzá e feladatok teljesítéséhez.

Itt emlékezetünkbe kell idéznünk Lenin halhatatlan szavait arról, hogy pártunk ereje a párt és a pártonkívüliek milliós tömegei közötti eleven kapcsolat fenntartásában van, hogy minél hathatósabb ez a kapcsolat, annál tartósabbak eredményeink. Ezek a szavak pártunk XI. kongresszusán hangzottak el. Íme:

„A nép tömegében mi (kommunisták — I. Szt.) mégis csak annyi vagyunk, mint csepp a tengerben, s csak akkor kormányozhatunk, ha helyesen fejezzük ki azt, aminek igazságát a nép elismeri. E nélkül a kommunista párt nem fogja a proletariátust vezetni, a proletariátus nem fogja magával vinni a tömegeket, és az egész gépezet széthull”.

,,Pravda” 242. sz.
1924. október 23.

(idézet: – Sztálin Művei 6. kötet – című könyvből)

SaLa