A Komszomol feladatairól

Válaszok a „Komszomolszkaja Pravda” szerkesztőségének kérdéseire

I

Alapjában véve mire kötelezi a komszomolt a Szovjetunió mai nemzetközi és belső helyzete?

A kérdés nagyon általános, s ezért a válasz is csak általános lehet. A Szovjetunió mai nemzetközi és belső helyzete alapjában véve arra kötelezi a komszomolt, hogy szóval és tettel támogassa az egész világ elnyomott osztályainak forradalmi mozgalmát és a Szovjetunió proletariátusának a szocializmus építéséért, a proletár állam szabadságáért és függetlenségéért folytatott harcát. Ebből azonban az következik, hogy a komszomol csak abban az esetben tudja teljesíteni ezt az általános feladatát, ha egész tevékenységében a Kommunista Internacionále és az Oroszországi Kommunista Párt útmutatásai fogják vezérelni.

II

Milyen feladatok állnak a komszomol előtt a likvidátorságnak (a szocialista építés távlatának elvesztése), a nacionalizmusnak (a nemzetközi forradalmi távlat elvesztése) és a pártvezetés lebecsülésének veszélyével kapcsolatban, vagyis azokkal a veszélyekkel kapcsolatban, amelyeket a „Kérdések és feletetek” c. brosúra jelölt meg?

Röviden, a komszomol feladatai e téren abban állnak, hogy munkás-paraszt ifjúságunkat a leninizmus szellemében nevelje. S mit jelent a leninizmus szellemében nevelni az ifjúságot? Előszöris, hogy be kell vinni az ifjúságba azt a tudatot, hogy országunkban a szocialista építés győzelme feltétlenül lehetséges és szükséges. Másodszor, hogy meg kell szilárdítani benne azt a meggyőződést, hogy munkásállamunk a nemzetközi proletariátus szülötte, a világforradalom kibontakozásának bázisa, hogy forradalmunk végleges győzelme a nemzetközi proletariátus ügye. Harmadszor, hogy az Oroszországi Kommunista Párt vezetése iránti bizalom szellemében kell nevelni az ifjúságot. A komszomolban olyan kádereket és olyan aktívát kell teremteni, amelyek éppen ebben a szellemben tudják nevelni az ifjúságot.

A komszomolisták az építés minden terén dolgoznak: az iparban, a mezőgazdaságban, a szövetkezetekben, a Szovjetekben, a kulturális-felvilágosító szervezetekben stb. Minden egyes komszomol aktivistának az építés bármely területén végzett mindennapi munkájában szem előtt kell tartania a szocialista társadalom felépítésének távlatát. Értenie kell ahhoz, hogy mindennapi munkáját e célkitűzés valóra váltása szellemében és irányában végezze.

A komszomolisták a legkülönbözőbb nemzetiségű munkások és parasztok között végzik munkájukat. Maga a komszomol valami sajátos Internacionáléra hasonlít. Mégpedig nemcsak a komszomol nemzetiségi összetétele miatt, hanem azért is, mert a komszomol közvetlenül az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt mellé zárkózik fel, amely a világproletariátus Internacionáléjának egyik legfontosabb osztaga. A komszomol munkáját átható legfőbb eszme az internacionalizmus. Ebben rejlik az ereje. Ebben rejlik a hatalma. A komszomolt mindig az internacionalizmus szellemének kell áthatnia. Az országunk proletariátusa harcában elért sikereknek és elszenvedett kudarcoknak a komszomolisták tudatában össze kell kapcsolódniok a nemzetközi forradalmi mozgalom sikereivel és kudarcaival. A komszomolistáknak meg kell tanulniok, hogy forradalmunkat ne öncélnak tekintsék, hanem eszköznek és támasznak, amely elősegíti a proletárforradalom győzelmét az egész világon.

A komszomol formailag pártonkívüli szervezet. Ugyanakkor azonban kommunista szervezet is. Ez azt jelenti, hogy a komszomolnak, bár formailag a munkások és parasztok pártonkívüli szervezete, ugyanakkor pártunk vezetésével kell dolgoznia. A komszomolnak biztosítania kell azt, hogy az ifjúság bizalommal legyen pártunk iránt, biztosítania kell pártunk vezetését a komszomolban. A komszomolista ne feledkezzék meg arról, hogy a párt vezetésének biztosítása a legfőbb és legfontosabb a komszomol egész munkájában. A komszomolista ne feledkezzék meg arról, hogy a komszomol e vezetés nélkül nem teljesítheti fő feladatát, amely abban áll, hogy a munkásparaszt ifjúságot a proletárdiktatúra és a kommunizmus szellemében nevelje.

III

Hogyan kell napjainkban felvetni a komszomol növekedésének kérdését: folytassuk-e továbbra is lényegében azt az irányvonalat, hogy az egész munkás-, béres-, szegényparaszt ifjúságot és a középparaszti ifjúság legjavát vonjuk be sorainkba, vagypedig a Szövetségbe már bevont ifjúsági tömeg megtartására és nevelésére fordítsuk-e a legfőbb figyelmet?

Nem lehet azt mondani, hogy vagy ezt, vagy azt. Ezt is, azt is meg kell tenni. A lehetőséghez képest be kell vonni a komszomolba az egész munkásifjúságot, valamint a falusi szegény- és középparasztság legjobb elemeit. De ugyanakkor összpontosítani kell figyelmünket a komszomol új tagjainak a komszomol- aktíva által való nevelésére. A proletár törzs erősítése a komszomol legfontosabb soronlevő feladata. E feladat végrehajtásában rejlik a záloga annak, hogy a komszomol a helyes úton fog haladni. De a komszomol nemcsak a munkásifjúság szervezete. A komszomol a munkás- és parasztifjúság szervezete. A proletár törzs erősítése mellett egyszersmind munkálkodni kell a paraszti ifjúság legjobb elemeinek bevonásán, a proletár törzs és a komszomol paraszti része közötti tartós szövetség biztosításán. Máskülönben lehetetlen elérni, hogy a komszomolban a paraszti ifjúságot a proletár törzs vezesse.

IV

A komszomol egyes kormányzósági bizottságai, hivatkozva a női aktivista gyűlések példájára, hozzáfogtak a pártonkívüli paraszti ifjúság állandó összetételű aktivista gyűléseinek megszervezéséhez. E gyűléseknek az a szerepük, hogy a komszomol vezetése alatt egyesítsék az ifjúság paraszti — főként középparaszti — aktíváját. Helyes-e ez az álláspont, s nem rejlik-e ebben az a veszély, hogy ezek az aktivista gyűlések valamiféle pártonkívüli parasztifjúsági szövetségekké fajulnak, amelyek szembehelyezkedhetnek a mi ifjúsági szövetségünkkel?

Ez az álláspont szerintem helytelen. Miért? A következők miatt.

Először, ebben van valami félelem a középparaszttól, ebben a középparaszti ifjúság távoltartására irányuló törekvés rejlik, ez kísérlet arra, hogy lerázzák magukról ezt az ifjúságot. Helyes-e ez a törekvés? Természetesen nem. Nem távoltartani kell magunktól a középparaszti ifjúságot, hanem közelebb hozni magunkhoz, a komszomolhoz. Csakis ilyen módon nevelhetjük a középparaszti ifjúságot arra, hogy bízzék a munkásokban, bízzék a komszomol proletár törzsében, bízzék pártunkban.

Másodszor, kétségtelen, hogy a középparaszti ifjúságnak a komszomol mellett működő külön aktivista gyűlései a mai viszonyok között, amikor a parasztság valamennyi csoportja aktivizálódik, elkerülhetetlenül a középparaszti ifjúság külön szövetségévé alakulnának át. És ez a külön szövetség szükségszerűen kénytelen lesz szembehelyezkedni az ifjúság fennálló szövetségével és annak vezetőjével — az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párttal, magához vonzza majd a komszomol paraszti részét és így felidézi azt a veszélyt, hogy a komszomol két szövetségre szakad — a munkásifjúság szövetségére és a parasztifjúság szövetségére. Figyelmen kívül hagyhatjuk-e ezt a veszélyt? Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Kell-e nekünk ez a szakadás, különösen a mai körülmények között, különösen fejlődésünk mai viszonyai között? Természetesen nem kell. Ellenkezőleg, most nem a parasztifjúság eltávolodására, hanem a parasztifjúságnak a komszomol proletár törzséhez való közeledésére, nem széthúzásra, hanem szilárd szövetségükre van szükségünk.

Harmadszor, nem lehet a középparaszti ifjúság külön aktivista gyűléseinek megszervezését a munkás- és parasztnők aktivista gyűléseinek létezésével igazolni. Nem lehet egy kalap alá venni a komszomol formájában külön szervezettel bíró munkás- és parasztifjúságot a külön szervezettel nem bíró munkás- és parasztnőkkel, mint ahogy nem lehet összekeverni a parasztság középparaszti ifjúságát a munkásnőkkel, akik a munkásosztály részét alkotják. A középparaszti ifjúság külön aktivista gyűléseinek létezése veszélyes az ifjúsági szövetségre nézve, a munkás- és parasztnők aktivista gyűléseinek létezése viszont senkit sem fenyeget semmilyen veszéllyel, mivel jelenleg a munkás- és parasztnőknek az ifjúsági szövetséghez hasonló külön állandó szervezetük nincs.

Ezért gondolom, hogy a középparaszti ifjúság külön aktivista gyűléseit a komszomol mellett megszervezni felesleges.

Azt hiszem, a komszomol VI. kongresszusa helyesen cselekedett, amikor arra a javaslatra szorítkozott, hogy a falun a komszomol körül olyanféle kisegítő szervezeteket létesítsenek, mint amilyenek például az önképzéssel foglalkozó tanulókörök, a mezőgazdasági csoportok stb.

V

Egybekapcsolhatja-e a komszomol-aktíva a mi viszonyaink között a gyakorlati munkát a marxizmus és a leninizmus alapos tanulmányozásával s mit kell a komszomol-szervezeteknek és az egyes komszomoltagoknak ebben az irányban tenniök?

Előszöris, egy futólagos megjegyzést kell tennem a marxizmussal és a leninizmussal kapcsolatban. A kérdés ilyen megfogalmazásából azt lehetne gondolni, hogy más a marxizmus és más a leninizmus, hogy lehetünk leninisták akkor is, ha nem vagyunk marxisták. De ezt a felfogást nem ismerhetjük el helyesnek. A leninizmus nem a lenini tanítás mínusz marxizmus. A leninizmus az imperializmus és a proletárforradalmak korának marxizmusa. Másszóval, a leninizmus magában foglalja mindazt, amit Marx alkotott, plusz azt az újat, amivel Lenin gazdagította a marxizmus kincsesházát és ami szükségszerűen következik mindabból, amit Marx alkotott (a proletárdiktatúráról szóló tanítás, a parasztkérdés, a nemzeti kérdés, a párt kérdése, a reformizmus társadalmi gyökereinek kérdése, a kommunista mozgalomban észlelhető főbb elhajlások kérdése stb.). Ezért helyesebb volna úgy megfogalmazni a kérdést, hogy marxizmusról vagy leninizmusról (ami alapjában egy és ugyanaz) legyen benne szó, nem pedig marxizmusról és leninizmusról.

Másodszor, teljesen kétségtelen, hogy a komszomol-aktíva gyakorlati munkájának és elméleti képzésének („a leninizmus tanulmányozásának”) egybekapcsolása nélkül lehetetlen bármiféle valamelyest is átgondolt kommunista munka a komszomolban. A leninizmus minden ország munkásainak forradalmi mozgalmából leszűrt tapasztalatok általánosítása. Ez a tapasztalat az a vezércsillag, amely a gyakorlat embereinek megvilágítja az utat mindennapi munkájukban és irányt ad nekik. A gyakorlat emberei nem végezhetik munkájukat a biztonság érzetével és nem lehet meg bennük az a tudat, hogy jó munkát végeznek, ha legalább minimális mértékben nem sajátították el ezt a tapasztalatot. Vaktában, tapogatózva végzett munka az osztályrésze a gyakorlat embereinek, ha nem tanulmányozzák a leninizmust, ha nem törekszenek a leninizmus elsajátítására, ha nem akarják egybekapcsolni gyakorlati munkájukat a szükséges elméleti képzéssel. Ezért a leninizmus tanulmányozása, a leninista tanulás elengedhetetlen feltétele annak, hogy a mai komszomol-aktíva igazi leninista aktívává váljék, amely képes arra, hogy a sokmilliós komszomolifjúságot a proletárdiktatúra és a kommunizmus szellemében nevelje.

De lehetséges-e az elmélet és a gyakorlat ilyen egybekapcsolása a mai viszonyok között, amikor a komszomol-aktíva túl van terhelve? Igen, lehetséges. Ez nehéz dolog, nincs mit tagadni. De feltétlenül lehetséges, ha már annyira szükséges, ha már e feltétel nélkül nem lehet a komszomol igazi leninista aktíváját megteremteni. Mi nem hasonulhatunk azokhoz az elpuhult emberekhez, akik menekülnek a nehézségek elől és a könnyű munkát keresik. A nehézségek éppen azért vannak, hogy harcbaszálljunk velük és leküzd j ük őket. A bolsevikok minden bizonnyal elpusztultak volna a kapitalizmus elleni harcukban, ha nem tanulták volna meg leküzdeni a nehézségeket. A komszomol nem volna komszomol, ha félne a nehézségektől. A komszomol-aktíva nagy feladatot vállalt magára. Ezért erőt is kell magában találnia ahhoz, hogy a célhoz vezető úton minden néven nevezendő nehézséget leküzdjön.

Türelmes és állhatatos leninista tanulás — ez az az út, amelyen a komszomol-aktívának haladnia kell, ha valóban a proletárforradalom szellemében akarja nevelni az ifjúság milliós tömegeit.

„Komszomolszkaja Pravda” 133. sz.
1925. október 29.
Aláírás: I. Sztálin.

(idézet: – Sztálin Művei 7. kötet – című könyvből)

SaLa