A proletariátus és a szegényparasztság diktatúrájának jelszava október előkészítésének időszakában

Válasz Sz. Pokrovszkijnak

Azt hiszem, az Ön folyó évi május 2-i levele sem okot, sem alapot nem ad arra, hogy részletesen, úgyszólván pontról pontra feleljek rá.

Az Ön levele, ha összehasonlítjuk Jan—szkij elvtárs levelével, voltaképpen semmi különösen újat nem ad.

Ha mégis felelek levelére, azért teszem, mert megvannak benne az 1917 április—májusi kamenyevista nézetek egyenes felújításának bizonyos elemei. Hogy a kamenyevista nézetek felújításának ezeket az elemeit leleplezzem, ezért, csakis ezért tartom szükségesnek, hogy röviden válaszoljak levelére.

1. Ön azt mondja levelében, hogy „a Februártól Októberig terjedő időszakban valójában az egész parasztsággal való szövetség jelszavát követtük”, hogy a „Februártól Októberig terjedő időszakban a párt a parasztsággal kapcsolatos régi jelszavát — szövetség az egész parasztsággal — követte és védelmezte”.

Ebből az következik, először, hogy a bolsevikok Október előkészítésének időszakában (1917 áprilistól októberig) nem tűzték ki feladatukul, hogy barázdát húzzanak a szegényparasztság és a jómódú parasztság között, hanem a parasztságot mint egészet vették.

Másodszor az következik, hogy Október előkészítésének időszakában a bolsevikok a régi jelszót — „a proletariátus és a parasztság diktatúrája” — nem váltották fel új jelszóval — „a proletariátus és a szegényparasztság diktatúrája” —, hanem megmaradtak a régi állásponton, amelyet Lenin 1905-ben fogalmazott meg „Két taktika” című brosúrájában.

Harmadszor az következik, hogy a bolsevik politika, amely harcolt a Szovjetek ingadozása és megalkuvása ellen Október előkészítésének időszakában (1917 márciustól októberig), a középparasztság ingadozása ellen a Szovjetekben és a fronton, a forradalom és ellenforradalom közti ingadozás ellen, az ellen az ingadozás és megalkuvás ellen, mely különösen éles jelleget öltött a júliusi napokban, amikor a Szovjetek, az eszer és a mensevik megalkuvókkal élükön, a bolsevikok elszigetelésében együtt tartottak az ellenforradalmi tábornokokkal, — az következik, hogy a bolsevik harc a parasztság bizonyos rétegeinek ez ellen az ingadozása és megalkuvása ellen tárgytalan és teljességgel szükségtelen volt.

Végül az következik, hogy Kamenyevnek igaza volt, amikor 1917 április—májusában a proletariátus és a parasztság diktatúrájának régi jelszavához ragaszkodott, Leninnek pedig, aki ezt a jelszót már elavultnak tekintette, s kiadta a proletariátus és a szegényparasztság diktatúrájának új jelszavát, nem volt igaza.

Csak fel kell tenni ezeket a kérdéseket, hogy megértsük, mennyire fonák az Ön egész levele.

De mert Ön nagy kedvelője a Lenin műveiből kiragadott egyes idézeteknek, lássuk az idézeteket.

Nem kerül nagy fáradságba annak bebizonyítása, hogy Lenin a februári forradalom utáni oroszországi agrárviszonyokban a forradalom továbbfejlesztése szempontjából újnak nem a proletariátus és az egész parasztság érdekközösségét tekintette, hanem a szakadást a szegényparasztság és a jómódú parasztság között, melyek közül az előbbi, vagyis a szegényparasztság, a proletariátushoz húzott, az utóbbi pedig, vagyis a jómódú parasztság, az Ideiglenes Kormányt követte.

Lenin, Kamenyevvel és a kamenyevista nézetekkel vitatkozva, 1917 áprilisában ezt mondta erre vonatkozólag:

„A proletárpártnak most nem szabad reménykednie a parasztsággal való érdekközösségben” (lásd Lenin beszédét az 1917-es áprilisi konferencián, XX. köt. 245. old.).

Továbbá:

„Már most felbukkan számos parasztkongresszus határozataiban az a gondolat, hogy várjunk az agrárkérdés megoldásával az Alkotmányozó Gyűlésig — ez a kadetok felé hajló jómódú parasztság győzelme” (lásd Lenin beszédét a Petrográd városi konferencián, 1917 áprilisában, XX. köt. 176. old.).

És másutt:

„Lehetséges, hogy a parasztság magához ragadja az egész földet és az egész hatalmat. Én egyáltalán nem feledkezem meg erről a lehetőségről, én nemcsak a mát tartom szem előtt, hanem az agrárprogramot egyenesen és pontosan az új jelenségnek: egyrészt a béresek és szegényparasztok, másrészt a parasztgazdák közötti mélyrehatóbb szakadásnak figyelembevételével fogalmazom meg” (lásd Lenin „Levelek a taktikáról” című áprilisi cikkét, XX. köt. 103. old.).

Ebben látta Lenin az újat és a fontosat abban az új helyzetben, mely a falun a februári forradalom után bekövetkezett.

Ebből indult ki Lenin az 1917 februárja utáni időszakban a párt politikájának felépítésében.

Ebből a tételből indult ki Lenin, amikor a Petrográd városi konferencián 1917 áprilisában ezt mondta:

„Csak itt a helyszínen tudtuk meg, hogy a Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetje átengedte a hatalmat az Ideiglenes Kormánynak. A Munkás- és Katonaküldöttek Szovjetje a proletariátus és a katonák diktatúrájának megvalósulása; a katonák között a parasztok vannak többségben. Éppen ez a proletariátus és a parasztság diktatúrája. De ez a «diktatúra» megegyezésre lépett a burzsoáziával. Éppen ezen a ponton kell felülvizsgálni a «régi» bolsevizmust” (XX. köt. 176. old.).

Ugyanebből a tételből indult ki Lenin, mikor 1917 áprilisában ezt írta:

„Aki most csupán «a proletariátus és a parasztság forradalmi-demokratikus diktatúrájáról» beszél, az elmaradt az élettől, az ennek folytán a valóságban átment a kispolgársághoz a proletár osztályharc ellen, az a forradalom előtti «bolsevik» ritkaságok tárába (úgy is mondhatnék: a „régi bolsevikok” tárába) való” (XX. köt. 101. old.).

Ezen a talajon született meg a proletariátus és a szegény parasztság diktatúrájának jelszava, a régi jelszó — a proletariátus és a parasztság diktatúrája — helyett.

Ön azt mondhatja, mint levelében meg is teszi, hogy ez a még le nem zárult parasztforradalom trockista átugrása, de ez éppoly meggyőző lesz, mint amilyen meggyőző volt Kamenyev 1917 áprilisában Lenin ellen irányuló hasonló ellenvetése.

Lenin teljes mértékben számolt ezzel az ellenvetéssel, amikor azt mondta:

„A trockizmus: «le a cárral, éljen a munkáskormány». Ez helytelen. Kispolgárság van, nem lehet kihajítani. De két része van. Szegényebb része a munkásosztállyal tart” (XX. köt. 182. old.).

Kamenyev hibája, most pedig az Ön hibája az, hogy nem tudják észrevenni és hangsúlyozni a különbséget a kispolgárság, az adott esetben a parasztság két része közt, nem tudják a parasztság egész tömegéből kiválasztani a parasztság szegényebb részét s ezen az alapon felépíteni a párt politikáját az 1917-es forradalom első szakaszáról a második szakaszra való átmenet viszonyai között, nem tudják ebből levezetni az új jelszót, a párt második stratégiai jelszavát, a proletariátus és a szegényparasztság diktatúrájának a jelszavát.

Kövessük nyomon Lenin munkáiban a „proletariátus és a szegényparasztság diktatúrája” jelszavának gyakorlati történetét 1917 áprilisától októberéig.

1917 április:

„A mai oroszországi helyzet sajátszerűsége az, hogy átmenet a forradalom első szakaszából, amely a proletariátus kellő tudatosságának és szervezettségének hiányában a burzsoázia kezébe adta a hatalmat, annak második szakaszába, amely a proletariátusnak és a parasztság legszegényebb rétegeinek kezébe kell hogy adja a hatalmat” (Lenin „Áprilisi tézisek”, XX. köt. 88. old.).

1917 július:

„Csakis a forradalmi munkások képesek — feltéve, hogy a szegényparasztok támogatják őket — megtörni a kapitalisták ellenállását s a népet a föld megváltás nélküli megszerzéséhez, a teljes szabadsághoz, az éhínség legyőzéséhez, a háború legyőzéséhez, az igazságos és tartós békéhez elvezetni” (XXI. köt. 77. old.).

1917 augusztus:

„Csakis a szegényparasztságot (mint programunk mondja — a félproletárokat) vezető proletariátus képes befejezni a háborút demokratikus békével, begyógyítani a háború okozta sebeket, megkezdeni a feltétlenül szükségessé és halaszthatatlanná vált lépéseket a szocializmus felé — ez osztálypolitikánk meghatározása most” (XXI. köt. 111. old.).

1917 szeptember:

„Csak a proletárok és szegényparasztok diktatúrája képes megtörni a kapitalisták ellenállását, csak ez képes a hatalom nagyszerűen merész és erélyes gyakorlására, csak ez képes biztosítani magának mind a hadseregben, mind a parasztság körében a tömegek lelkes, önfeláldozó, valóban hősies támogatását” (XXI. köt. 147. old.).

1917 szeptember—október, a „Megtartják-e a bolsevikok az államhatalmat?” című brosúra, ahol Lenin a „Novaja Zsizny” című folyóirattal vitatkozik:

„Vagy minden hatalmat a burzsoáziának — ezt önök már régen nem védelmezik, s maga a burzsoázia még csak célozni sem mer erre, mert tudja, hogy a nép már április 20—21-én egyetlen vállrándítással lerázta az ilyen hatalmat, és most háromszorta határozottabban és kíméletlenebbül rázná le. Vagy a kispolgárság hatalma, vagyis a kispolgárság koalíciója (szövetsége, megegyezése) a burzsoáziával, mert a kispolgárság önállóan és függetlenül nem akarja és nem is képes kézbe venni a hatalmat, — ezt bebizonyította valamennyi forradalom tapasztalata, ezt bizonyítja a gazdaságtudomány is, amely megmagyarázza, hogy kapitalista országban állhat valaki a tőke pártján, állhat a munka pártján, de középütt nem lehet állni. Ez a koalíció Oroszországban fél éven át egy csomó módszert kipróbált, és megbukott. Vagy, végül, minden hatalmat a proletariátusnak és a szegényparasztságnak, a burzsoázia ellen, a burzsoázia ellenállásának megtörése céljából. Ezt még nem próbálták ki, s erről önök, a «Novaja Zsizny» szerkesztőségében ülő uraim, lebeszélik a népet, amikor a burzsoáziától való saját ijedelmükkel ijesztgetik. Negyedik eshetőséget még kigondolni sem lehet” (XXI. köt. 275. old.).

Ezek a tények.

Mindezeket az Október előkészítésének történetéből vett tényeket és eseményeket Ön „szerencsésen” megkerüli, „szerencsésen” kitörli a bolsevizmus történetéből azt a harcot, melyet a bolsevikok Október előkészítése időszakában folytattak az akkor a Szovjetekben ülő „parasztgazdák” ingadozásai és megalkuvása ellen, „szerencsésen” eltemeti Leninnek a proletariátus és a szegényparasztság diktatúrájáról szóló jelszavát és még azt képzeli, hogy ezzel nem követ el erőszakot a történelmen, a leninizmuson.

Ezekből az idézetekből, amelyek számát szaporítani lehetne, Önnek látnia kell, hogy a bolsevikok 1917 februárja után nem az egész parasztságból, hanem annak szegény részéből indultak ki, Október felé nem a proletariátus és a parasztság diktatúrájának régi jelszavával, hanem a proletariátus és a szegényparasztság diktatúrájának új jelszavával mentek.

Ebből látható, hogy a bolsevikok ezt a jelszót alkalmazták abban a harcban, amelyet a Szovjetek ingadozásai és megalkuvása ellen, a parasztság bizonyos részének, a Szovjetekben ülő részének ingadozásai és megalkuvása ellen, a kispolgári demokrácia bizonyos pártjainak ingadozásai és megalkuvása ellen folytattak. E pártok neve: eszerek és mensevikek.

Ebből látható, hogy a proletariátus és a szegényparasztság diktatúrájának új jelszava nélkül nem gyűjthettünk volna össze eléggé erős politikai hadsereget, amely képes arra, hogy leküzdje az eszerek és mensevikek megalkuvását, semlegesítse a parasztság bizonyos részének ingadozásait, megdöntse a burzsoázia hatalmát, és így lehetővé tegye a polgári forradalom végigvitelét.

Ebből látható, hogy „a szegényparasztsággal együtt mentünk Október felé és vele együtt győztünk Októberben, a kulákok (szintén parasztok) ellenállása és a középparasztság ingadozása mellett” (lásd Jan—szkijnak adott válaszomat).

Kiderül tehát, hogy 1917 áprilisában, éppúgy, mint Október előkészítésének egész időszakában, Leninnek volt igaza, nempedig Kamenyevnek, Ön pedig, aki most a kamenyevista nézeteket újítja fel, mintha nem egészen jó társaságba kerülne.

2. A fentebb mondottak ellensúlyozására Ön Leninnek arra vonatkozó szavait idézi, hogy 1917 októberében mi az egész parasztság támogatásával ragadtuk meg a hatalmat. Hogy a parasztság egészének bizonyos támogatásával ragadtuk meg a hatalmat, ez teljesen helyes. De Ön elfelejti hozzátenni azt a „csekélységet”, hogy Októberben és Október után az egész parasztság csak annyiban támogatott bennünket, amennyiben a polgári forradalmat vittük végig. Ez igen fontos „csekélység”, amely az adott esetben eldönti a kérdést. Ilyen fontos „csekélységet” „elfelejteni” és ezzel egy roppant fontos kérdést elkenni bolseviknak nem szabad.

Az Ön leveléből kitűnik, hogy Ön szembeállítja Leninnek az egész parasztság támogatásáról mondott szavait a párt jelszavával, „a proletariátus és a szegényparasztság diktatúrájának” jelszavával, amely szintén Lenintől való. De ahhoz, hogy Lenin e szavait szembe lehessen állítani a Lenin műveiből vett előbbi idézetekkel, ahhoz, hogy meg legyen az alap arra, hogy a proletariátus és a szegényparasztság diktatúrájának jelszaváról szóló előbbi Lenin-idézeteket ugyancsak Leninnek az egész parasztságra vonatkozó, Ön által idézett szavaival megcáfolják, — ahhoz legalábbis két dolgot kell bebizonyítani.

Először. Be kell bizonyítani, hogy az Októberi Forradalomban a legfőbb a polgári forradalom végigvitele. Lenin szerint a polgári forradalom végigvitele „mellékterméke” az Októberi Forradalomnak, amely ezt a feladatot „menetközben” oldotta meg. Mindenekelőtt Leninnek ezt a tételét kell megcáfolni, s be kell bizonyítani, hogy az Októberi Forradalomban a legfőbb nem a burzsoázia hatalmának megdöntése és a hatalom átmenete a proletariátus kezébe, hanem a polgári forradalom végigvitele. Próbálja meg ezt bebizonyítani, és akkor én hajlandó vagyok elismerni, hogy pártunk jelszava 1917 áprilisától októberéig nem a proletariátus és a szegényparasztság, hanem a proletariátus és a parasztság diktatúrája volt.

Az Ön leveléből kitűnik, hogy Ön, bár nem tartja lehetségesnek e több mint kockázatos feladat elvállalását, „mellesleg” mégis azt igyekszik bebizonyítani, hogy az Októberi Forradalom egyik legfontosabb kérdésében, a béke kérdésében, az egész parasztság támogatott bennünket. Ez, persze, nem igaz. Ez egyáltalán nem igaz. A béke kérdésében Ön nyárspolgári álláspontra csúszott le. A valóságban a béke kérdése nálunk akkor a hatalom kérdése volt, mert csakis abban az esetben lehetett arra számítani, hogy kijutunk az imperialista háborúból, ha a hatalom átmegy a proletariátus kezébe.

Ön, nyilván, elfeledte Lenin szavait, hogy „a háborút csak úgy lehet befejezni, ha a hatalom egy másik osztály kezébe megy át”, hogy „«le a háborúval» — nem azt jelenti, hogy elhajítjuk a szuronyokat. Azt jelenti, hogy a hatalom egy másik osztály kezébe megy át” (lásd Lenin beszédét a Petrográd városi konferencián, 1917 áprilisában, XX. köt. 181. és 178. old.).

Tehát egy a kettő közül: vagy be kell bizonyítania, hogy az Októberi Forradalomban a legfőbb a polgári forradalom végigvitele, vagy pedig nem bizonyítja be ezt, s akkor magától adódik az a következtetés, hogy az egész parasztság Októberben csak annyiban támogathatott bennünket, amennyiben végigvittük a polgári forradalmat azzal, hogy felszámoltuk a monarchiát, a földesúri tulajdont és a földesúri rendet.

Másodszor. Be kell bizonyítania, hogy a bolsevikok Októberben és Október után, amennyiben a polgári forradalmat végigvitték, megnyerhették az egész parasztság támogatását, anélkül hogy rendszeresen megvalósították volna a proletariátus és a szegényparasztság diktatúrájának jelszavát Október előkészítésének egész időszakában, anélkül hogy rendszeresen folytatták volna az ebből a jelszóból következő harcot a kispolgári pártok megalkuvása ellen, anélkül hogy a parasztság bizonyos rétegeinek és a Szovjetekben ülő képviselőinek ingadozásait rendszeresen leleplezték volna, ami ugyanebből a jelszóból folyt.

Próbálja ezt bebizonyítani. Valóban, miért sikerült kivívnunk az egész parasztság támogatását Októberben és Október után? Azért, mert lehetőségünk nyílt a polgári forradalom végigvitelére.

Miért nyílt erre lehetőségünk? Azért, mert sikerült megdöntenünk a burzsoá hatalmat és felváltanunk a proletárhatalommal, az egyetlen olyan hatalommal, amely képes végigvinni a polgári forradalmat.

Miért sikerült megdöntenünk a burzsoázia hatalmát és megteremtenünk a proletariátus hatalmát? Azért, mert Októbert a proletariátus és a szegényparasztság diktatúrájának jelszavával készítettük elő, mert, ebből a jelszóból kiindulva, rendszeresen harcoltunk a kispolgári pártok megalkuvó politikája ellen, mert, ebből a jelszóból kiindulva, rendszeresen harcoltunk a középparasztság ingadozásai ellen a Szovjetekben, mert csakis ezzel a jelszóval küzdhettük le a középparaszt ingadozásait, zúzhattuk szét a kispolgári pártok megalkuvó politikáját és gyűjthettünk össze olyan politikai hadsereget, amely tud harcolni azért, hogy a hatalom a proletariátus kezébe menjen át.

Aligha szorul bizonyításra, hogy ezek nélkül az előzetes feltételek nélkül, amelyek az Októberi Forradalom sorsát meghatározták, nem nyerhettük volna meg az egész parasztság támogatását a polgári forradalom végigvitelében sem Októberben, sem Október után.

Így kell érteni a parasztháborúk egyesítését a proletárforradalommal.

Ezért, aki szembehelyezi azt a támogatást, amelyet az egész parasztság nyújtott Októberben és Október után a polgári forradalom végigvitelében, azzal a ténnyel, hogy Októbert a proletariátus és a szegényparasztság diktatúrájának jelszavával készítettük elő — az semmit sem ért a leninizmushoz.

Az Ön fő hibája az, hogy nem értette meg sem azt a tényt, hogy az Októberi Forradalom folyamán a szocialista feladatok összefonódtak a polgáriforradalom végigvitelének feladataival, sem azt, hogy mimódon valósultak meg az Októberi Forradalom egyes követelései, amelyek a párt második stratégiai jelszavából, a proletariátus és a szegényparasztság diktatúrájának jelszavából folytak.

Levelét olvasva, azt hihetné az ember, hogy nem mi vettük igénybe a parasztság segítségét a proletárforradalomhoz, hanem megfordítva, „az egész parasztság”, a kulákságot is beleértve, fogadta szolgálatába a bolsevikokat. Rosszul állna a bolsevikok szénája, ha ilyen könnyen „szegődnének” nem-proletár osztályok szolgálatába.

A kamenyevista nézetek 1917 áprilisának idejéből — ez a kölönc az Ön lábán.

3. Ön azt állítja, hogy Sztálin nem lát különbséget az 1905-ös helyzet és az 1917 februári helyzet közt. Ez persze nem komoly beszéd. Ezt én nem mondtam és nem is mondhattam. Levelemben csak annyit mondtam, hogy a pártnak az a jelszava, amelyet 1905-ben adott ki a proletariátus és a parasztság diktatúrájáról, igazolódott az 1917-es februári forradalomban. S ez persze igaz is. Éppen így vázolta Lenin a helyzetet „Parasztok és munkások” című cikkében, 1917 augusztusában:

„Csak a proletariátus és a parasztság képes megdönteni a monarchiát — ez volt az akkori időkben (1905-ről van szó. — I. Szt.) osztálypolitikánk alapvető meghatározása. És ez a meghatározás helyes volt. 1917 februárja és márciusa ezt ismételten igazolta” (XXI. köt. 111. old.).

Ön egyszerűen kötekedni méltóztatik.

4. Ön, továbbá, ellentmondásokon próbálja rajtacsípni Sztálint, azzal, hogy Sztálinnak a középparaszt Október előtti megalkuvásáról szóló tézisével szembeállít egy idézetet Sztálin „A leninizmus kérdései” című brosúrájából, ahol arról van szó, hogy a proletárdiktatúra megszilárdulása utánlehetséges a szocializmus építése a középparasztsággal együtt.

Nem kerül sok fáradságba annak bebizonyítása, hogy két különböző jelenségnek ilyen azonosítása teljesen tudománytalan eljárás. A középparaszt Október előtt, amikor a burzsoázia volt hatalmon, és a középparaszt a proletárdiktatúra megszilárdulása után, amikor a burzsoáziát már megdöntöttük és kisajátítottuk, a szövetkezetek fejlődtek és a fő termelési eszközök a proletariátus kezében összpontosultak — két különböző dolog. Ezt a kétféle középparasztot azonosítani és egy kalap alá venni annyit jelent, mint a jelenségeket a történelmi helyzet figyelembevétele nélkül szemlélni és minden perspektívát elveszíteni. Ez olyasmi, mint Zinovjev idézési módszere, mellyel minden dátumot és időszakot összekever.

Ha ezt „forradalmi dialektikának” hívják, akkor el kell ismerni, hogy Pokrovszkij a „dialektikus” csűrés-csavarás minden rekordját felülmúlta.

5. A többi kérdésre nem térek ki, mert szerintem azokat már kimerítettem Jan—szkijhoz írt levelemben.

1927. május 20.

Először 1928-ban, I. Sztálin
„A leninizmus kérdései” c. könyvének
4. kiadásában jelent meg.

(idézet: – Sztálin Művei 9. kötet – című könyvből)

SaLa