Az amerikai főbolond tegnap a Szíria elleni szankciók további szigorítását jelentette be. Nem ám a martalócokat kívánja nyomorgatni.
Az ENSZ BT. május végén át kívánja tekinteni az áttekinthetetlent! Jelesül a szíriai helyzetet. Különös tekintettel a humanitárius állapotokra.
Az Idlib latorrezervátumból Észak – Hama irányába kicsapó martalócok ma reggel komoly veszteségeket okoztak a szír kormányerőknek. A helyzet kritikusra fordult, és a „Tigris” különítmény erélyes beavatkozása vált szükségessé. Az viszont megtette a hatását!
Hírek szerint három magas rangú martalócvezért buktak a terrorbandák. Elemzők szerint kezdetét vette Hama és Latakia banditamentesítése, miközben a renitens bandák visszahúzódtak Dél – Idlib törökök őrizte biztonságos vidékeire.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
A magyar családok 2/3-át küldené padlóra egy váratlan kiadás
2018-hoz képest idén jelentősen növekedett a kisebb váratlan kiadásokra vonatkozó összeg, de továbbra is a családok körülbelül egy harmada rendelkezik ennek megfelelő összeggel.
A Policy Agenda évről-évre vizsgálja a létminimum és a társadalmi minimum értékét, és az ezen a szinten élő háztartásokat. Ebben a kutatásban fontos elem, hogy meghatározzuk a kisebb váratlan kiadásokra vonatkozó összeget. 2018-hoz képest idén jelentősen növekedett ennek a szintje, de továbbra is a családok körülbelül egy harmada rendelkezik ennek megfelelő összeggel.
Kiszolgáltatottság
A magyar létminimum azt mutatja mekkora jövedelem szükséges egy háztartásnak ahhoz, hogy biztosíthassa tagjai számára a folyamatos életvitellel kapcsolatos szerény – a társadalom adott fejlettségi szintjén konvencionálisan megfelelőnek minősülő – szükségletek kielégítését. Ugyanakkor ez a bevételi szint nem nyújt lehetőséget arra, hogy belső átcsoportosításokkal, vagy ebből félrerakott megtakarításokkal legyen lehetőség tartalék képzésére, és váratlan kiadások finanszírozására.
Az, hogy mekkora tartalék lenne kívánatos nyilvánvalóan háztartásonként eltérő. Ennek meghatározásához szükség van arra, hogy az érintettek mit gondolnak „elegendő” tartaléknak, és ehhez a saját maguk által meghatározott szinthez képest hova sorolják magukat.
Fontos, hogy a váratlan kiadás definíciója nem objektív, hiszen például egy betegség miatti jövedelemcsökkenés családonként eltérő mértékű anyagi problémát jelent. Ugyanígy különbözik az is, hogy kinek milyen nagy, szabadon rendelkezésre álló pénzügyi tartalék jelenti a megnyugtató hátteret.
A Policy Agenda által készített kutatás szerint a háztartások szintjén a kisebb váratlan kiadások fedezetére nagyságrendileg 476 ezer forintra lenne szükség. Azaz ekkora összegnek kellene rendelkezésre állni ahhoz, hogy ne rendítse meg egy ilyen eset a háztartás költségvetését, azaz a család ne kényszerüljön arra, hogy külső forráshoz kelljen nyúlni.
Ez a mostani 476 ezer forint jelentősen magasabb, mint a tavalyi évben mért 297 ezer forint összeg.
A jelentős növekedés mögötti ok nem teljesen egyértelmű. Feltehetőleg szerepet játszik ebben olyan tényező, mint a szubjektív inflációs érzés, vagy akár a – kisebb váratlan meghibásodásokhoz, javításokhoz kapcsolódó – szakemberhiány miatti jelentős drágulás a szolgáltató szektorban.
További ok lehet, hogy jelentősebben emelkedett az átlagérték az alacsonyabb elvárt összeget megjelölők körében. Ha az elvárt tartalék alapján ötödökre osztjuk a társadalmat, akkor a 2018-as adatok szerint az első ötöd átlaga még 71 ezer forint volt, és ez 2019-ben már 150 ezer forintra növekedett. Ezzel szemben a felső ötödben csak 46%-os volt az emelkedés (892 ezer forintról 1,3 millió forintra).
Természetesen a kívánatos megtakarítási szintre hatással van az is, hogy mennyien élnek az adott háztartásban. Az egy-két fősek esetén ez az összeg most 375 ezer forint (2018-ban 257 ezer forint volt), míg a három-négy fős családoknál meglepően magas, már 500 ezer forint (2018-ban 359 ezer forint volt). Érdekes módon az ötfős és annál nagyobb háztartásoknál csökken ez az összeg és körükben 432 ezer forintot (2018-ban 284 ezer forintot) jelöltek meg a váratlan kiadásokhoz.
Településtípusok esetén is jelentős különbségek vannak. Míg a budapesti háztartások 580 ezer forintos kívánatos szintet jelöltek meg, addig a községekben ez lecsökken 471 ezer forintra. A 23 százalékos különbség (2018-ban is ekkora volt) önmagában nem magyarázható az árakkal, sokkal inkább egy anyagi-jóléti pozícióval van összefüggésben.
Kinek van, kinek nincs?
Önmagában nem is az a legfontosabb, hogy egy háztartás mekkora „elvárt” tartalékot gondol elégségesnek, sokkal inkább az a kérdés, hogy ez rendelkezésre áll-e számára. Ebben a tekintetben szomorú képet fest a társadalom.
A mintegy 300 ezer forint átlagos „elvárt” tartalék szintjére 2018-ban a válaszadók 34 százaléka mondta azt, hogy van ekkora mobilizálható megtakarítása. A 2019-ben mért átlagos megtakarítási értékhez is szinte pontosan ugyanilyen arányban (35%) tartoztak azok, akik biztonságban érzik magukat, mert van ekkora megtakarításuk.
Ez az arány a fővárosban élőknél 33 százalék, a községekben pedig 35 százalék. Az egy-két fős háztartások esetében 32 százalka, míg az öt és annál nagyobbaknak 34 százaléka mondta, hogy van akkor tartaléka, amelyet elvárt megtakarításként jónak tartana.
Összességében továbbra is elmondható, hogy a magyar társadalom mintegy kétharmada úgy érzi, hogy nincs anyagilag felkészülve arra, ha kisebb váratlan kiadást kell finanszíroznia. Az is feltűnő az adatokban, hogy a Budapesten élők szubjektív anyagi biztonságérzete az egyik legalacsonyabb. Ez a korábbi évben egyáltalán nem volt jellemző.
(pénzcentrum)
Bal-Rad komm: A reklámok általában igazodni szoktak az igényekhez.
A halál nem egy olcsó mulatság. Pláne nem a temetés! Ami ugye nem egy mosógép ára. Viszont a sikert – sikerre halmozó, Döbrögisztánná tett egykori országunkban még egy mosógép javítása IS sok család számára – anyagilag -megterhelő!
„Szia szívem, örülök, hogy megvagy” – Döbrögi családlátogatott. No nem a vajdaságban!
Erdélyben van Orbán Viktor miniszterelnök, az EP-választás előtti utolsó, Nagyszebenben megrendezett utolsó uniós csúcsról bővebben itt írtunk.
A kormányfő Facebook-oldalán megjelent videó szerint Orbán Viktor felkereste a szászfenesi református templomot és otthonában látogatott meg egy helyi családot. Távozáskor az egyik gyerek fejére puszit nyomott,
Orbán hétvégén egy hároméves kisfiút látott vendégül a Parlamentben. Tavaly videós összeállításinkban mutattuk be, hogy szinte nincs olyan magyar politikus, aki ne élt volna a politikai pedofília eszközeivel. (24.hu)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: „Áldás – békesség!” Ott, ahol Döbrögi megjelenik? Szerencsések a szászfeneseiek! Ritkán vetődik el arrafelé a vajda. Csak úgy választások előtt eszi oda a fene. Jó nekik!
Mondjuk Döbrögisztánban nem nagyon töri magát! Pedig elvárnák Zsámbokra is:
Ott is van néhány gyerek! De ő oda csak üzen. „KITARTÁS!”
Hiába no! ITT MÁR FELÁLLT ÉS MŰKÖDIK A RENDSZER! A „választási” is, meg a NER is! Döbrögisztánban tényleg csak KITARTÁS – ra van szükség.
2004 óta tagja Magyarország az Európai Uniónak, azaz 15. évét kezdte meg az ország az EU-ban idén, 2019-ben. Ez egyben azt is jelenti, hogy május 26-án negyedszerre szavazhatnak a magyar választók arról, kik ülhessenek be az Európai Parlamentbe. Az eddigi három EP-választáson a Fidesz-KDNP könnyedén nyert, és idén sem várható ebben nagy változás.
A Magyar Munkáspárt 2004-ben ös 2009-ben szerepelt a szavazólapon, de az igazság az, hogy a pártnak – egyáltalán a radikális baloldalnak – maga az ötévenkénti uniós választás nem jelent sokat. A szavazók alig egyharmada hajlandó elmenni szavazni, ami legalábbis éles ellentétben áll azzal az egyébként tagadhatatlan ténnyel, hogy Magyarország Európa-párti, azaz tulajdonképpen nagy általánosságban semmi kifogása az Európai Unió, a NATO és a kereszténység ellen.
De mit mondanak azon fiatal párttagjaink, akik harcként, háborúként élik meg az életet, illetve magát az uniós parlamenti választás kampányát?
– Én magát az Európai Uniót működésképtelennek tartom, amely nagyobbrészt arról szól, hogy néhány brüsszeli pénzeszsák felmarkolhatja a magyar állam által beszedett vámokat – mondja az a fiatal munkáspárti munkavállaló, aki az Ardarik nevet választotta mozgalmi szinten. – Maga az Európai Parlament 700 tagja, közte a 21 magyar nem az uniós tagországokat, azok lakóit képviseli, hanem az idegeneket.
– Idegeneket, vagyis…
– Idegeneket, vagyis nem a migránsokat, a jogtalanul érkező bevándorlókat, az arabokat és az afrikaiakat – akikkel elhitették, hogy csak bátran induljanak el hazájukból, az Európai Unió tárt karokkal várja őket, és még el is tartja majd őket, vagyis dolgozniuk sem kell, ha megérkeznek hozzánk – nos tehát nem róluk van szó, hanem az USÁ-ról és Izraelről.
– Ajaj… USA és Izrael. Ezt, ugye, ki se szabad mondani. USA és Izrael. A Munkáspárton kívül minden politikai szereplő eltakarja a száját: USÁ-ról és Izraelről egy szót se, mert…
– … mert? Akkor mi lesz?
– … ööö… hát az nem elegáns. Nem szabad kimondani és leírni, hogy az Európai Parlament tagjai egyáltalán nem a tagországok szavazóinak érdekeit képviselik, hanem… na szóval…
– Nos, éppen ez az. Ha nem szabad kimondani és leírni, akkor ez még jobban megerősíti, hogy az Európai Unió már régen nem arról szól, amit az alapító atyái annak idején elképzeltek és felvázoltak.
Még egyszer megismétlem: az Európai Unió mai formájában működésképtelenné vált…
– De hát milyen jó dolog, hogy szabadon lehet utazni, munkát vállalni az unió tagországaiban…
– A Nyugatnak nyilván kell az ingyenmunkás, vagyis az, aki hajlandó elvégezni bármilyen munkát, ez nyilvánvaló. Aki Nyugat-Európában vállal munkát, és nem őslakos, az el fogja fogadni azokat a munkafeltételeket és fizetést, amelyet az ott született személyek már nem tennének meg…
– De hát akkor minden rendben van. Akad, aki elvégzi a munkát…
– A Nyugat egyetlen dologgal nem számol: az eltérő mentalitással. Az arab, az afrikai a saját kultúráját és vallását hozza, amely, ugye, arról is szólhat, illetve egyes vallások esetében szól is, hogy aki nem fogadja el az ő kultúráját és vallását, illetve azt, hogy ő, az arab, erőteljes nemi érdeklődést mutat az ő asszonya iránt, és neki ezt közömbösen kellene szemlélni – nos tehát, az ilyen európai személy pusztuljon el…
– Állj, állj, állj! Az Európai Unió az ilyen személyeket nem engedi be a saját területére, aki meg már bent van, az ugye szépen integrálódni fog…
– Én az ellenkezőjét látom. A németek helyében például elgondolkodnék azon, hogy ha sokáig erőltetik ezt a multikultit, akkor előbb-utóbb Németország helyett Németisztáni Szultanátusnak hívják majd ezt az országot.
– No most elhangzott már az, hogy 2030-ra muzulmán vezetője lesz Németországnak. Az éppen
olyan nagyon nincsen már messze…
– Úgy egyébként pedig az eddigi tapasztalatok alapján a beérkező idegeneknek eszük ágában sincs integrálódni, sőt éppen hogy az őslakosságot kényszerítik szemléletváltásra.
– Mindez azonban felveti a migráns szót, a bevándorlók szót, az idegenek szót, amiről, ugye, a politikailag korrekt pártok és személyek hallani sem akarnak a májusi választás kampányában – vagy ha mégis, akkor csak olyan szövegösszefüggésben, hogy persze, akárki ne jöjjön az unióba; de rajtuk kívül bárki, aki jó szándékkal jön.
– Én a magam részéről arra használom magát az EP-választás kampányát – de más időszakokat is hogy kimondhassam és leírhassam: a normál migráns a kijelölt határon közlekedik, és együttműködést mutat a határvédő szervekkel. Ez a ritka. A stikás migráns semmihez nem tartja magát, semmilyen törvényt nem fogad el, és úgy gondolja, hogy az unió azért van, hogy őt kiszolgálja.
– Az europarlamenti választáson lehet-e döntő elem, illetve meghatározó kérdés, hogy mely pártok hogyan viszonyulnak a migrációhoz?
– Természetesen. Én harcosként ahhoz tartom magam, hogy erős határőrségre van szüksége Magyarországnak, hogy kiszűrhessük azokat a személyeket, akikre nincs szükségünk.
– A kormánypártokat leszámítva örökké azt lehet hallani, hogy milyen aranyosak ezek az arabok és négerek, meg hogy csak jöjjenek bátran, mert őket bántják a saját hazájukban, és ezért jönnek el onnan, no de majd mi nem bántjuk őket, mi több, még el is tartanánk őket…
– Folytatnám. Az erős határőrség, némi aknamező, gépkarabélyt mint egyéni fegyvert adni, az egységfegyvernek meg távcsöves puskát és golyószórót meg az aknamezőt és tűzparancsot a bokrosban, csalitosban eszetlenkedőkre, és csodák történnek: egy deka idegen nem jut be, akit nem akarunk, aki viszont normális, az a határbelépésen bejuthat. Az erős határőrségünkkel és a bevándorlási hivatalunk közreműködésével, illetve ha muszlim országból jön, vallástudósok segítségével egyértelművé válik az egész ügy. Ők ugyanis egyből észreveszik, hogy emberünk valóban menekült vagy dzsihadista. Ha ugyanis ez utóbbiról van szó, akkor terrorizmus miatt kivégezni – mégpedig nyilvánosan, ahogy náluk szokás.
– Az ügyvéd…
– Ha az emberjogásznak nem tetszik, akkor mehet utána ő is. Az emberjogászatot meg hazaárulásként kezelni. A semmiféle határnak különben meg az lehet könnyen a vége, hogy jön rengeteg idegen, aztán egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy megszűnt az ország – mármint Magyarország –, és Új-Rijad néven létrejön egy gyarmat.
– Hogy áll most a határőrség és a bevándorlásiak?
– A kelleténél kevesebben vannak, és szerintem nincs olyan társadalmi támogatottsága a határőrségnek, mint a rendszerváltás előtt.
– Ezt azért kérdeztem, hogy képesek lennének-e arra a munkára, amit felvázoltál nekik bevándorlás-illetve migránsügyben.
– Ha az ellátás megfelelő, és tudják, mit miért csinálnak, valamint olyan vezetőik vannak, akiket érdemes követni, akkor igen.
– Sokszor hallható, hogy ne féljünk tőlük, mert csak átutaznak az országon, nyugatra tartanak, nem maradnak nálunk.
– Ellenőrizetlenül akkor sem kellene mászkálniuk az én országomban. Meg sosem lehet tudni. Ha nem figyel rájuk senki, simán tudnak itt gyakorlatozni – más országok elleni akciókhoz.
– Magyarország lakossága hol tart most bevándorlásügyben? Hogyan vélekednek a szavazók azokról, akik be akarnak ide nyomakodni?
– Nagyobbik része nem szereti őket, csak néhány liberális erőlteti, hogy szegény menekültek de érdekes módon ritka köztük, aki családostól jön. Vagy a hozzátartozóikat nem üldözik a hazájukban?
– És hogy áll a témához a radikális baloldal?
– Tény, hogy nem migránspárti, de nem látom még a megoldási tervet – ha tetszik, ha nem, a külső határvédelemben nem kell az unió elképzeléseit mindenáron elfogadni. A külső határokon egyébként sincs uniós rendelkezés, hogy köteles lennél bárkit beengedni.
– És a magyarországi radikális bal?
– A legtöbb, amiről tudok, hogy ellene van a bevándorlásnak, mivel a problémát nem nálunk, hanem a migránsok földjén kellene megoldani.
– És ha valaki arra hivatkozik, hogy őt üldözik a saját hazájában, és azért menekül el onnan, és mit ad isten, éppen Magyarországon kíván élni?
– Maximum ideiglenesen akarna itt élni, amíg tovább nem tud menni olyan helyre, ahol több segély van. Az ellenállás joga pedig mindenkinek megvan.
– Hol tartanak pártjaink a májusi választás előtt bevándorlásügyben? A Momentumnak, az LMP-nek, Fodor Gábor liberálisainak és hasonszőrű társainak mi a fontosabb: a szavazók akarata vagy saját elképzeléseik ráerőltetése a szavazókra – még ha esetleg ez nagyobb szavazatvesztést is jelentene majd?
– A liberálisoknak egyértelmű az EU véleménye, őket sose érdekelte a dolgozó ember, se a haza, mert ők európaiak és nem magyarok elsősorban.
– A hazaárulásról is mondjunk valamit.
– Egy politikus elsősorban a hazájáért tartozik. Az, aki idegeneknek felnyomja a saját országát, és a belpolitikát kiteregeti külföldnek, az áruló. Hazaárulásért általában kemény megtorlás jár – bár az igazi hazaárulók a 89-es rendszerváltók.
– Ebből kiindulva, a jelenlegi politikusaink és pártjaink közül ki tekinthető hazaárulónak?
– Mindenki, aki a rendszerváltásban részt vett. Nincs kivétel.
– A május 26-i uniós választást mire használhatja egy magyar szavazó?
– Ha a Munkáspárt bekerül, belülről lehet buktatni a jelenlegi uniós rendet, egyébként csak annyiról tud dönteni, hogy kik kaphassák meg a képviselői díjat.
– Tehát akkor mit tehet most a magyar szavazó május 26-án?
– A Magyar Munkáspárt az egyedüli, aki nem vett részt a rendszerváltásban, tehát hiteles.
Amennyiben ők nem indulnak, akkor az érvénytelen szavazás a legjobb, mivel egyik zsiványbandát sem támogatod ezáltal.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Kijött egy friss lista a leggazdagabb magyarokról – már Tiborcz István is felfért rá
Idén is megjelent A 100 leggazdagabb című kiadvány, amely szerint Csányi Sándor 360 milliárd forintjával továbbra is a legvagyonosabb magyarnak számít. Tiborcz Istvánnak is van már 35 milliárdja.
Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója 360 milliárdos vagyonnal került a 2019-ben 18. alkalommal megjelent rangsor élére, megelőzve Mészáros Lőrincet, akinek vagyonát 296 milliárd forintra becsülték a kiadvány szerkesztői.
A képzeletbeli dobogó harmadik fokára Gattyán György állhatott fel, a Docler-csoport tulajdonosának vagyonát 280 milliárd forintra becsülték.
Idén ahhoz, hogy valaki bekerüljön az első 10-be, már legalább 100 milliárdos vagyon kellett, ezt a pozíciót ugyanis Szíjj László, a Duna Aszfalt tulajdonosa foglalja el 110 milliárd forinttal.
Az első száz leggazdagabb összvagyona a kiadvány szerkesztői által beszerzett 2018-as adatok és eredmények szerint 4632,9 milliárd forint volt. Ez 356,5 milliárdos gyarapodást jelent az egy év alatt, miközben 2017-ről 2018-ra 899,2 milliárd forinttal nőtt az összvagyon – azaz valamennyire visszaesett a gyarapodás üteme.
Az idei 100-as listára öt új név került fel, közülük a legelőkelőbb pozíciót a 33 éves Tiborcz István érte el. A kormányfő veje ingatlanfejlesztéseinek köszönhetően 35 milliárd forintos vagyonával a 32. helyet foglalta el. De nemcsak itt lépett előre, a kiadványban megjelent Befolyás-barométer listáján is már a 22. helyet foglalja el. Ez azt jelenti, hogy a kiadvány szerkesztői szerint ő a 22. legbefolyásosabb magyar.
Ez utóbbi listának az élén egyébként Orbán Viktor miniszterelnök áll, a második Csányi Sándor, a harmadik Mészáros Lőrinc, a negyedik Matolcsy György, az MNB elnöke. A rangsor szerint jelentősen nőtt Rogán Antal, a miniszterelnök kabinetfőnöke és Pintér Sándor belügyminiszter befolyása. Az előbbi három helyet javítva az ötödik, az utóbbi négy hellyel előrébb jutva a hatodik legbefolyásosabb személy a magyar közéletben.
Az első húsz helyezett közé jellemzően kormánypárti és/vagy fideszes, a Fideszhez közeli politikusok és üzletemberek kerültek. A valós üzleti szféra képviselőit a 30. és a 40. hely között találhatjuk. Vidus Gabriella, Wáberer György, Váradi József, Felcsuti Zsolt, Széles Gábor, Varga Zoltán és Lantos Csaba található ebben e körben. Vidus Gabriella, az RTL Magyarország vezérigazgatója kivételével mindegyikük szerepel a 100 leggazdagabb idei listáján. (HVG)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: „…a 33 éves Tiborcz István érte el. A kormányfő veje ingatlanfejlesztéseinek köszönhetően 35 milliárd forintos vagyonával a 32. helyet foglalta el. De nemcsak itt lépett előre, a kiadványban megjelent Befolyás-barométer listáján is már a 22. helyet foglalja el. Ez azt jelenti, hogy a kiadvány szerkesztői szerint ő a 22. legbefolyásosabb magyar…”
– Hát ez igazán impozáns teljesítmény. Öt és fél évvel a Szent Családba beházasodás után… A legrosszabb esetben is évi hét MILLIÁRD FORINTOT tett le a Pista a Rasi elé a konyhaasztalra. Ezt már az após is díjazza. Néha – néha meghallgatja a Pityu tippjeit. Vélhetőleg főként ingatlanügyekben. Merthogy mostanságfölhagyott a vejkó a fényűzéssel. Ingatlanban utazik. Romosakat vesz és fölújít!
Jah! Ez nem a Pista viskója! Ez a kapolyi Kádár – villa! Ennyire futotta az élhetetlen „Öregnek”!
– Hát… – magyarok! Döbrögi – fanok, meg vajdaútálók. Meg közömbösek.
Ha a gondolkodás képességéből még maradt valami! Ideje lenne egy csendes sarokba behúzódni, és gondolkodni. Vagylegalább tűnődni.
Juanito Guaido venezuelai „társelnök” gondolt egy merészet. Rögvest papírra is vetette elméjének szüleményét, és levél formájában egyik fullajtárja által el is juttatta a címzettekhez. A katonákhoz. Ebben az állott, hogy álljanak mögé, csináljanak közösen demokráciát, kergessék el Madurot, és akkor eljöve Venezuelába is a Kánaán.
A fullajtár talált is gyorsan címzetteket. Azok viszont nem mutattak nagy lelkesedést az ötlet iránt, és nem akarták átvenni a levelet.
Végül egy zord hadfi szíve megesett a fullajtáron. Hogy ne dolga végezetlenül távozzon köreikből, átvette Guaido levelét.
De a zord hadfi – vélhetőleg – nem él egészséges életmód szerint. Gyaníthatóan cigerettázhat. Csakis erre gondolhatunk, hiszen volt nála egy öngyújtó. És…
Majd udvariasan elköszöntek a fullajtártól. Mentek a dolgukra. Ki kellett vonni a forgalomból Guaido egyik lelkes támogatóját, Edgar Zambrano parlamenti alelnököt. Merthogy csúnya dolgokat csinált április 30 – án.
A jó Edgart le is kapcsolták.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Ezért tartunk ott, ahol: az uniós átlag harmadát keresik a magyar melósok
Harmadannyit keresnek a magyar melósok óránként, mint az EU-s átlag. A német statisztikai hivatal összeállításából kiderült, hogy Európában Dániában a legmagasabbak a bruttó órabérek a gyári melósok, illetve a szolgáltatóiparban dolgozók körében: a levonandók levonása előtt a dánok 14500 forintot kapnak átlagosan óránként. Mi inkább a lista végéhez vagyunk közelebb, de azért a románok, bolgárok még rosszabbul keresnek.
Minden járulékot figyelembe véve Magyarországon majdnem harmadannyiba kerül egy órányi munka a gyártósorokon, és a szolgáltatóiparban, mint az EU-s átlag. A német statisztikai hivatal adataiból ugyanis az derült ki, hogy míg az unióban átlag 26,6 euró (kb. 8600 forint) a bruttó órabér, addig hazánkban ez csak 9,9 euró (3200 forint). Ezzel a bérszinttel egyébként Lengyelországgal vagyunk egy szinten, Lettország pedig csak 20 centtel marad el tőlünk.
Litvániában 9,2 euró a bruttó órabér, ezzel ők a harmadik legrosszabbak az EU-ban. A legkevesebbet Bulgáriában keresnek a melósok, 5,3 eurót (1700 forintot), Romániában 6,5 euróba (2100 forint) kerül egy órányi munka.
A listát toronymagasan Dánia vezeti, ahol a bruttó órabér a szegmensekben 44,7 euró (14500 forint), a második helyen Luxemburd áll 40,3 euróval (13 ezer forint), és nagyjából ugyanennyi a bruttó Belgiumban is.
A környező országok közül Ausztria áll a legjobban 34,9 euróval (11300 forint), majd Szlovénia jön (18,3 euró, durván 6000 forint), a cseheknél pedig 12,7 euró (4100 forint) a melósok bruttó órabére. Szlovákiában 11,8 euró (3800 forint), Horvátországban pedig 10,9 euró (3500 forint) a fizetés óránként a levonandók levonása előtt.
Nem lehet letagadni
Hasonló eredményre jutott az Eurostat is: ha megnézzük az EU-s statisztikákat, láthatjuk, hogy óriási különbségek mutatkoznak az egyes országok között. És hogy Nyugat- illetve Kelet-Európa között óriási a szakadék. Az éllovas Dániába például 4,7-szer többe kerül egy munkaóra bérköltsége, mint Magyarországon, de Ausztriában is 3,7-szer nagyobb a munkabérköltsége egy cégnek, mint itthon. Azt is érdemes megjegyezni, hogy
hazánkban a munkabér költségek 80,2 százaléka megy kifejezetten a bérekre, és 19,8 százaléka fedezi az egyéb költségeket.
Az is sokat mondó adat, hogy a környező országok közül csak Románia olcsóbb nálunk, Horvátországban, Szlovéniában, de még Szlovákiában is többe kerül a cégeknek egy munkaóra kifizetése, mint Magyarországon.
Igaz Horvátországban alig 1 euróval magasabb az egy munkaórára jutó bérköltség, de Szlovákiában már 2,4 euróval többel kell számolni.
10 év, hosszú idő
Az Eurostat jelentéséből kiderül az is, hogy mennyit változott 10 év alatt 1 órányi munka bérköltsége Magyarországon a 10 főnél több embert foglalkoztató cégek tekintetében.
Az áttekintésből látszik, hogy Magyarországon az elmúlt 10 évben folyamatos volt a munkabérköltség emelkedése, na de persze volt is honnan. Ezzel együtt azt fontos elmondani, hogy a nem euró-övezetben lévő országok közül 2017-ről 2018-ra nálunk nőtt a második legnagyobb mértékben (9,8 százalékkal) az átlag munkabérköltség Románia után. (penzcentrum)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: „…a nem euró-övezetben lévő országok közül 2017-ről 2018-ra nálunk nőtt a második legnagyobb mértékben (9,8 százalékkal) az átlag munkabérköltség Románia után.”
– Igaz, hogy a gyarmati térségben nem sok ilyen ország van. Bulgária, Románia, Horvátország, Döbrögisztán. Viszont ennek a csodás mezőnynek az első feléhez tartozik vajdaságunk. Igaz, a románok vernek bennünket! – de akkor is!
TUGGYA MEG MINDENKI! ÓRIÁSPLAKÁTOKRÓL, DIJADALJELENTÉSEKBŐL, EGYPERCES HÍREKBŐL, MEG MINDENHONNAN:
Ha már nem érzik a magyarok, legalább a qrmány tudattya velük: EZ ITT A KÁNAÁN!
(A bolond románok meg boldog tudatlanságukban csak tüntetgetnek! Hiába no! Náluk nincs kétharmad!)
A napokban kaptam meg Öntől Mihelszon elvtársnak a nemzeti kérdésről írt levele másolatát. Néhány szóban válaszolok.
1. A burját elvtársak azt kérdezték tőlem: „Hogyan képzelhető el az átmenet az egyes autonóm köztársaságaink keretében fejlődő nemzeti kultúrákon keresztül az egységes általános emberi kultúrához?” (Sztálin. „A leninizmus kérdései”. 259. old.) Azt feleltem nekik, hogy ezt az átmenetet nem úgy képzeljük el, hogy „a szocializmus időszakában az egész emberiségnek egyetlen közös nyelve lesz és minden más nyelv el fog halni”, hanem úgy, hogy a nemzetiségek bekapcsolódnak a tartalmában proletár általános emberi kultúrába, olyan formákban, amelyek megfelelnek e nemzetiségek nyelvének és életmódjának (lásd: „A leninizmus kérdései”). Magyarázatul hivatkoztam forradalmunk fejlődésének területéről több tényre, amelyek azt bizonyítják, hogy forradalmunk a korábban félresodort nemzetiségeknek és kultúrájuknak ébredésére és erősödésére vezetett. Erről folyt a vita.
Mihelszon elvtárs nem értette meg a vita lényegét.
2. Mihelszon elvtárs belekötött szavaimba: „a szocializmus időszakában” (lásd fentebb), és abba az állításomba, hogy egyes nemzetiségek asszimilálódási folyamata nem egyértelmű általában a nemzetek megszűnésével, és azt állítja, hogy Sztálin egyes megfogalmazásai okot adhatnak arra, hogy úgy értelmezzék azokat, mint a „leninizmus revízióját” a nemzeti kérdésben. Ezzel kapcsolatban idézi Lenin szavait arról, hogy „a szocializmus célja nemcsak az emberiség kis államokra tagoltságának és a nemzetek minden elkülönültségének megszüntetése, nemcsak a nemzetek egymáshoz való közeledése, hanem egybeolvadásuk is”.
Azt hiszem, először, hogy Mihelszon elvtárs nincs tekintettel a kérdésnek a burját elvtársak levelében foglalt feltevésére, amelyet Sztálin semmiképpen sem hagyhatott figyelmen kívül a Keleti Dolgozók Kommunista Egyetemén mondott beszédében. A burjátok levelében éppen a nemzeti kultúrákon keresztül az általános emberi kultúrához vezető átmenetről volt szó, és a burját elvtársak nyilván azt gondolták, hogy előbbnemzeti kultúrák lesznek, és azután lesz általános emberi kultúra. Ezzel szemben Sztálin válaszában azt mondotta, hogy ez az átmenet nem olymódon fog végbemenni, ahogy a burját elvtársak gondolják, hanem olymódon, hogy a Szovjetunió nemzetiségeinél egyidejűleg fog fejlődni mind a (formájában) nemzeti kultúra, mind a (tartalmában) általános emberi kultúra, s hogy ennek az átmenetnek csakis ilyen rendje mellett mehet végbe a nemzetiségek bekapcsolódása az általános emberi kultúrába (lásd: „A leninizmus kérdései”).
Továbbá azt hiszem, hogy Mihelszon elvtárs nem értette meg a válaszomat. Amikor a „szocializmus időszakáról” beszéltem, ezen nem azt értettem, hogy a szocializmus nálunk már „végső” győzelmet aratott, hiszen az ilyen győzelem csak nemzetközi méretekben, abban az esetben következhet be, ha a szocializmus valamennyi, vagy néhány legfontosabb országban győz, hanem országunk szocialista építésének időszakára gondoltam. Ez világosan kitűnik abból, ahogy a kérdést a Keleti Dolgozók Kommunista Egyetemén mondott beszédemben megfogalmaztam. Állítható-e, hogy országunkban a szocialista építés időszaka („a szocializmus időszaka”) folyamán, azaz még mielőtt más országokban is győzne a szocializmus, okvetlenül eltűnnek a nemzetek és egy közös nyelvet beszélő egy közös nemzetben olvadnak össze? Azt hiszem, ezt nem lehet állítani. Sőt, még a proletárdiktatúra világméretű győzelme után, még ez után is sokáig lesznek nemzeti és állami különbségek.
Leninnek tökéletesen igaza volt, amikor azt mondotta, hogy „a népek és országok közötti nemzeti és állami különbségek… még a proletariátus diktatúrájának világméretű megvalósulása után is hosszú, nagyon hosszú ideig meg fognak maradni” (XXV. köt. 227. old.).
Akkor hogyan értsük Mihelszon elvtárs Lenin-idézetét, amelyben az áll, hogy a szocializmus célja végső fokon a nemzetek egybeolvadása? Azt hiszem, ezt az idézetet nem úgy kell érteni, ahogy Mihelszon elvtárs érti. Mert a fentebb elmondottakból kitűnik, hogy Lenin ebben az idézetben a nemzetek egybeolvadásáról mint a szocializmus végső feladatáról beszél, mely a szocializmus minden országban való győzelmének eredményeképpen, „a proletariátus diktatúrájának világméretű megvalósulása után” „hosszú, nagyon hosszú” idő múlva valósulhat meg.
Mihelszon elvtárs tehát nem értette meg Lenint.
3. Azt hiszem, hogy Sztálin „megfogalmazásai” nem szorulnak arra, hogy „pontosabbá” tegyék őket. Türelmetlenül várom, hogy az ellenzék megkockáztassa, és a pártkongresszuson, nyílt vitában, mondjon valamit a nemzeti kérdés elvi oldaláról. Attól tartok, hogy ezt nem fogja megkockáztatni, mert, miután Zinovjev kudarcot vallott a Központi Bizottság és Központi Ellenőrző Bizottság plénumán, az ellenzék jobbnak látta, hogy minapi „platformjában” hallgatással mellőzze a nemzeti kultúra kérdését. Ha azonban az ellenzékiek minden várakozás ellenére mégis megkockáztatják — annál jobb a pártnak, mert a párt ezzel csak nyerhet.
I. Sztálin
1927. szeptember 16.
Először e kötet orosznyelvű
kiadásában jelent meg.
(idézet: – Sztálin Művei 10. kötet – című könyvből)
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
