Ezért tartunk ott, ahol: az uniós átlag harmadát keresik a magyar melósok
Harmadannyit keresnek a magyar melósok óránként, mint az EU-s átlag. A német statisztikai hivatal összeállításából kiderült, hogy Európában Dániában a legmagasabbak a bruttó órabérek a gyári melósok, illetve a szolgáltatóiparban dolgozók körében: a levonandók levonása előtt a dánok 14500 forintot kapnak átlagosan óránként. Mi inkább a lista végéhez vagyunk közelebb, de azért a románok, bolgárok még rosszabbul keresnek.
Minden járulékot figyelembe véve Magyarországon majdnem harmadannyiba kerül egy órányi munka a gyártósorokon, és a szolgáltatóiparban, mint az EU-s átlag. A német statisztikai hivatal adataiból ugyanis az derült ki, hogy míg az unióban átlag 26,6 euró (kb. 8600 forint) a bruttó órabér, addig hazánkban ez csak 9,9 euró (3200 forint). Ezzel a bérszinttel egyébként Lengyelországgal vagyunk egy szinten, Lettország pedig csak 20 centtel marad el tőlünk.
Litvániában 9,2 euró a bruttó órabér, ezzel ők a harmadik legrosszabbak az EU-ban. A legkevesebbet Bulgáriában keresnek a melósok, 5,3 eurót (1700 forintot), Romániában 6,5 euróba (2100 forint) kerül egy órányi munka.
A listát toronymagasan Dánia vezeti, ahol a bruttó órabér a szegmensekben 44,7 euró (14500 forint), a második helyen Luxemburd áll 40,3 euróval (13 ezer forint), és nagyjából ugyanennyi a bruttó Belgiumban is.
A környező országok közül Ausztria áll a legjobban 34,9 euróval (11300 forint), majd Szlovénia jön (18,3 euró, durván 6000 forint), a cseheknél pedig 12,7 euró (4100 forint) a melósok bruttó órabére. Szlovákiában 11,8 euró (3800 forint), Horvátországban pedig 10,9 euró (3500 forint) a fizetés óránként a levonandók levonása előtt.
Nem lehet letagadni
Hasonló eredményre jutott az Eurostat is: ha megnézzük az EU-s statisztikákat, láthatjuk, hogy óriási különbségek mutatkoznak az egyes országok között. És hogy Nyugat- illetve Kelet-Európa között óriási a szakadék. Az éllovas Dániába például 4,7-szer többe kerül egy munkaóra bérköltsége, mint Magyarországon, de Ausztriában is 3,7-szer nagyobb a munkabérköltsége egy cégnek, mint itthon. Azt is érdemes megjegyezni, hogy
Az is sokat mondó adat, hogy a környező országok közül csak Románia olcsóbb nálunk, Horvátországban, Szlovéniában, de még Szlovákiában is többe kerül a cégeknek egy munkaóra kifizetése, mint Magyarországon.
Igaz Horvátországban alig 1 euróval magasabb az egy munkaórára jutó bérköltség, de Szlovákiában már 2,4 euróval többel kell számolni.
10 év, hosszú idő
Az Eurostat jelentéséből kiderül az is, hogy mennyit változott 10 év alatt 1 órányi munka bérköltsége Magyarországon a 10 főnél több embert foglalkoztató cégek tekintetében.
Az áttekintésből látszik, hogy Magyarországon az elmúlt 10 évben folyamatos volt a munkabérköltség emelkedése, na de persze volt is honnan. Ezzel együtt azt fontos elmondani, hogy a nem euró-övezetben lévő országok közül 2017-ről 2018-ra nálunk nőtt a második legnagyobb mértékben (9,8 százalékkal) az átlag munkabérköltség Románia után. (penzcentrum)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: „…a nem euró-övezetben lévő országok közül 2017-ről 2018-ra nálunk nőtt a második legnagyobb mértékben (9,8 százalékkal) az átlag munkabérköltség Románia után.”
– Igaz, hogy a gyarmati térségben nem sok ilyen ország van. Bulgária, Románia, Horvátország, Döbrögisztán. Viszont ennek a csodás mezőnynek az első feléhez tartozik vajdaságunk. Igaz, a románok vernek bennünket! – de akkor is!
TUGGYA MEG MINDENKI! ÓRIÁSPLAKÁTOKRÓL, DIJADALJELENTÉSEKBŐL, EGYPERCES HÍREKBŐL, MEG MINDENHONNAN:
Ha már nem érzik a magyarok, legalább a qrmány tudattya velük: EZ ITT A KÁNAÁN!
(A bolond románok meg boldog tudatlanságukban csak tüntetgetnek! Hiába no! Náluk nincs kétharmad!)
Amit a cikk sugall, az a magyar átlagot mutatja, de eltakarja a lényeget: az országon belüli or-
dító társadalmi-jövedelmi különbségeket! A régiók közötti egyenlőtlenségek még ” színezhetők”
a társadalmi csoportok közötti szakadékokkal.Pl. akármelyik minisztérium vagy főhivatal dolgo-
zóinak átlagbére 4-5-szöröse a ” magyar átlagnak”! A legalacsonyabb béreket , a termelő szfé-
rában fizetik! Azért, mert itt a termelékenység növekedéséhez kötötték a bérköltséget !
A gazdaság ezen ágában kell a nem termelő ágazatokban dolgozók bérköltségeit is megtermelni.
Ha ez nem megy, akkor állami hitelfelvétel a bérek növekedésének forrása.Akik kapják: azoknak
jobb életük van, akiktől elvonják ezeket a forrásokat, azoknak rosszabb ( szegényes ) életük van.
Ez a „nemzeti gazdaságpolitika ” tőmondatokban.
Valóban rossz a kereseti arány, de volt rosszabb is. Az l980-as években a magyar munkás a nyugati jövedelmének csak a tizedét kereste meg !
Persze a szociális juttatások hozzáadódnak a jövedelmekhez, de az is alacsony színvonalon állt és nem is volt mindig ingyenes – pld. egészségügyi hálapénz.
Szerintem ha lassan is de közeledünk az EU átlagához. Ha olyan gazdasági éveink lesznek mint a gyurcsányiak alattiak akkor persze nem lesz közeledés.
Gondolom senki épeszű ember nem hitt abban,hogy az EU belépéssel ránk tör a Kánaán !
Csak van egy probléma, van aki ma semmit nem keres, míg a maffiózó családok száz és száz milliókkal rendelkeznek. A szakadék jóval nagyobb egy Lázár és egy melós között, mint annak idején egy magas beosztású vezető, vagy netán egy maszek (magánszektor) kisvállalkozó és a melós között.
A megtermelt jövedelmek nagy része a szűk élősködő réteg magánszámláján landol.
Itt a különbség pedig igencsak több számjegyű.
De nézzünk mást is.
Ma kilakoltatnak. Ehhez az is elég, hogy valaki nem fizet rezsit, vagy bármely cégnek, szolgáltatónak tartozást. Piti összeg elég, hogy elveszítsék az otthonukat. A Kádár korszak ingyen osztogatta a szociális lakásokat, ahol bizony számosan rendszeresen elmaradtak a közdíjakkal.
Tény, hogy ez is hiba volt, hogy megengedték, de nem tettek lapátra családokat.
A bankok nemcsak vámot szedtek, hanem kamatot is fizettek, 3 és 5 %-ot, minimális infláció mellett ( Az infláció sem 3 % körüli, csak a hatalom következetesen hazudik), amit pedig szedtek, az nem érte el a 10 %-ot. A házépítésre, lakásvásárlásra, felújításra 3 % volt a kamat. És még egyéb kedvezmények is voltak. A cionista Antal kormány ezt szinte azonnal 36 %-ra emelte.
Ha az ember idő előtt fizette vissza a hitelét attól az időtől számítva a kamatot törölték.
Az oktatás költségei több oldalról is alacsonyak voltak, nemcsak az eszközök terén, hanem az étkezésben, a gyermekruházat terén is megnyilvánult. Kedvezményes, gyakran ingyenes táboroztatások is jellemzőek voltak.
A családok kedvezményesen üdülhettek a vállalati és szakszervezeti üdülőkben. A Balatonnál nyaraló dolgozó tömegek tolongtak a lángos és pecsenyesütőknél, kifőzdéknél.
Nem volt munkanélküliség, bár nem mindenki dolgozta ki a 8 órát, de ez hozzájárult a bűnözés csökkenéséhez, a nagyobb közbiztonsághoz. És nem semmiért osztogatták a segélyeket, mint most, amit a dolgozó tömegek termelnek meg, mellette mindenféle feudális adót és járulékot fizetve.
Sajnos azonban a szoc. rendszert is azok csinálták, akik az előtte levőket és a mostanit, így rövid életű volt. És ahogy a mondás tartja, egyszer volt Budán kutyavásár.
A jelenlegi rendszert úgy beállítani, hogy jobb, mint az előző, hamis kép.
Kánaán van, csak nem a magyarnak. Akinél az egyik rokonom dolgozik, annak Kánaán van, de hát Ő azok közé tartozik, akik Kánaánt építenek a népek verejtékével.
De hát egy paraszt- proletár mondta nekem, hogy örüljek, hogy van munkaadónk. Ennyit a munkásöntudat fejlettségéről.