A begyűjtési kampány első eredményei és a párt további feladatai

A SzK(b)P valamennyi szervezetének

Másfél hónappal ezelőtt, 1928 január elején, gabonabegyűjtésünkben igen komoly válság mutatkozott. Míg 1927 januárjára 428 millió púd gabonát sikerült begyűjtenünk, addig 1928 januárjára a begyűjtött gabona mennyisége alig érte el a 300 millió pudot. Tehát 1928 januárjában 1927 januárjához képest 128 millió púd a deficit, a hiány. Ez a hiány a gabonabegyűjtési válságnak hozzávetőleges számszerű kifejezése.

Mit jelent a gabonabegyűjtési válság, mi ennek a válságnak az értelme és milyenek a várható következményei?

Ez, először is, a munkáslakta vidékek ellátásának válságát jelenti, azt, hogy ezeken a vidékeken emelkednek a gabonaárak és süllyed a munkások reálbére.

Ez, másodszor, a Vörös Hadsereg ellátásának válságát jelenti, azt, hogy a vöröskatonák között elégedetlenség támad.

Ez, harmadszor, a len- és gyapottermelő vidékek ellátásának válságát jelenti, azt, hogy ezeken a vidékeken spekulációs gabonaárak lesznek, hogy a len- és gyapottermelők gabonatermelésre térnek át, ennélfogva csökken a len- és gyapottermelés, ami a megfelelő textilipari ágak csökkenésére vezet.

Ez, negyedszer, azt jelenti, hogy az államnak nincsenek gabonatartalékai sem az ország belső szükségleteinek fedezésére (rossz termés esetén), sem a kivitelre, amire felszerelések és mezőgazdasági gépek behozatala végett van szükség.

Ez, végül, azt jelenti, hogy meghiúsul egész árpolitikánk, meghiúsul a gabonatermékek árának stabilizálására irányuló politikánk, meghiúsul az iparcikkek árának rendszeres csökkentésére irányuló politikánk.

Hogy kijussunk ezekből a nehézségekből, pótolnunk kellett az elmulasztottakat és meg kellett szüntetnünk a 128 millió pudos gabonabegyűjtési hiányt. De ahhoz, hogy megszüntessük ezt a hiányt, mozgásba kellett hozni a párt és a kormány minden emelőjét, a szervezeteket fel kellett rázni szunyókálásukból, a párt legjobb erőit — a legfelsőbbektől a legalsóbbakig — a begyűjtési frontra kellett vetni, minden áron fokozni kellett a begyűjtést, kihasználva annak a rövid időnek minden egyes percét, amíg az utak járhatók.

Ebből a célból adta ki a SzK(b)P Központi Bizottsága a gabonabegyűjtésről szóló első két utasítását (az elsőt 1927 XII. 14-én, a másodikat 1927 XII. 24-én). Mivel azonban ezeknek az utasításoknak nem volt meg a kellő hatásuk, a SzK(b)P Központi Bizottsága 1928 január 6-án kénytelen volt egy harmadik, hangját és követelményeit tekintve egészen kivételes utasítást adni. Ez a rendelet befejezésül megfenyegeti a pártszervezeteknek azokat a vezetőit, akik a legrövidebb időn belül nem érnek el döntő fordulatot a gabonabegyűjtés terén. Érthető, hogy ilyen fenyegetéssel csak rendkívüli esetekben élhetünk, annál is inkább, mert a pártszervezetek titkárai nem hivatalból, hanem a forradalom érdekében végzik munkájukat. A Központi Bizottság a fentemlített rendkívüli körülményekre való tekintettel mégis helyénvalónak találta ezt a lépést.

A gabonabegyűjtési válság okai közül a következőket kell megemlítenünk.

Először. A falu növekszik és gazdagodik. Elsősorban megnőtt és meggazdagodott a kulák. Nem hiába volt jó termés három évig. A gabonafelesleg ebben az évben sem kevesebb, mint a múlt évben, mint ahogy az ipari cikk sem kevesebb az országban, hanem több, mint a múlt évben. A falu jómódú rétegeinek azonban ebben az évben lehetőségük nyílt arra, hogy megéljenek a nyersanyagul szolgáló termékekből, hústermékekből stb. és visszatartsák a gabonaféléket, hogy felhajtsák a gabonaárakat. Igaz, hogy nem a kulák kezében van a legtöbb gabona, de a kulák gazdasági tekintély a faluban, kapcsolatban van a gabonáért drágább árat megfizető városi spekulánssal és megvan a lehetősége arra, hogy a gabonaárak emelése kérdésében, a szovjet árpolitika meghiúsításának kérdésében magával vonja a középparasztot, ha nem talál ellenállásra begyűjtő szervezeteink részéről.

Másodszor. Begyűjtő szervezeteink nem álltak hivatásuk magaslatán. Visszaéltek a jóváírással és mindenféle „törvényes” felárakkal s ahelyett, hogy megfékezték volna a spekulációt, eszeveszett versenyt folytattak egymással, megbontották a begyűjtők egységfrontját, felhajtották a gabonaárakat s ezzel akaratlanul is segítségükre voltak a spekulánsoknak és kulákoknak abban, hogy elgáncsolják a szovjet árpolitikát, rontsák a piacot és csökkentsék a begyűjtést. Igaz, hogy a párt kiküszöbölhette volna ezeket a hibákat, ha beavatkozott volna a dologba. De a párt, megmámorosodva a múltévi begyűjtés sikereitől és mivel lefoglalta a vita, nem fordított figyelmet ezekre a bajokra, arra számított, hogy a bajok majd önmaguktól megszűnnek. Sőt, számos pártszervezet csak formálisan foglalkozott a begyűjtéssel, mint ami nem rá tartozik, elfelejtvén, hogy a begyűjtés terén mutatkozó hiányosságokért és mindennemű gazdasági és szövetkezeti szervezet munkájának hiányosságaiért elsősorban a pártra hárul a felelősség a munkásosztály előtt.

Harmadszor. Sok vidéken elferdítették falusi munkánk vonalát. A pártnak ezt a fő jelszavát: „Támaszkodj a szegényparasztságra, teremts szilárd szövetséget a középparaszttal s egy percre se szüntesd be a harcot a kulákság ellen” — sok esetben helytelenül alkalmazták. A pártszervezetek már megtanulták, hogyan kell létrehozni a középparasztsággal való szövetséget, és ez óriási vívmány a párt szempontjából, de a szegényparasztsággal való munkát korántsem tudták még mindenütt megszervezni. Ami pedig a kulákság és a kulák veszély elleni harcot illeti, ezen a téren pártszervezeteink még korántsem tettek meg mindent, amit meg kellett volna tenniök. Többek között ezzel magyarázható az a tény, hogy az utóbbi időben szervezeteinkben, a pártszervezetekben és egyéb szervezetekben, bizonyos, a párt szellemétől teljesen távol álló elemek bukkantak fel, akik a falun nem látnak osztályokat, akik nem értik osztálypolitikánk alapjait és olymódon próbálnak dolgozni, hogy senkit se sértsenek meg a faluban, hogy békességben éljenek a kulákkal és hogy általában megóvják népszerűségüket a falu „minden rétegében”. Érthető, hogy ha ilyen „kommunisták” vannak a falvakban, ez nem vezethetett falusi munkánk javulására, a kulákság kizsákmányoló hajlamainak korlátozására, ez nem segíthette elő, hogy a szegényparasztságot a párt köré tömörítsük.

Továbbá. Januárig a múlt évhez viszonyítva jelentősen megnőtt a parasztság vásárlóképes kereslete, mivel a parasztságnak a nem gabonaféle mezőgazdasági termékekből, az állattenyésztésből és vándoriparból eredő jövedelme emelkedett, ugyanakkor azonban, noha a faluba irányított iparcikkek tömege növekedett, árban kifejezve az árukínálat bizonyos csökkenése volt tapasztalható, vagyis az árukínálat elmaradt a vásárlóképes kereslet növekedése mögött.

Mindez, továbbá munkánk olyan hibái, hogy az iparcikkeket késedelemmel küldjük a faluba, hogy csekély a mezőgazdasági adó, hogy a faluból nem tudjuk kivonni a pénzfeleslegeket stb., mindez együttvéve megteremtette azokat a feltételeket, amelyek a gabonabegyűjtési válságra vezettek.

Magától értetődik, hogy ezekért a hibákért a felelősség elsősorban a Központi Bizottságra és nemcsak a helyi pártszervezetekre hárul.

Hogy megszüntessük a válságot, elsősorban talpra kellett állítani a pártszervezeteket, meg kellett velük értetni, hogy a begyűjtés az egész párt ügye.

Másodszor, meg kellett fékezni a spekulációt és egészségessé kellett tenni a piacot, s ezért nyakon kellett ragadni a spekulánst és a kulákság spekuláló elemeit, felhasználva a közszükségleti cikkekkel való üzérkedés ellen hozott szovjet törvényeket.

Harmadszor, a faluból ki kellett vonni a pénzfelesleget, felhasználva a községi adózásra, a paraszti kölcsönre és az otthoni pálinkafőzés elleni harcra vonatkozó törvényeket.

Negyedszer, pártszervezeteink ellenőrzése alá kellett helyezni a gabonabegyűjtő szervezeteket, kényszerítve őket, hogy szüntessék be az egymásközti konkurenciát, és kötelezve őket arra, hogy szerezzenek érvényt a szovjet árpolitikának.

Végül, véget kellett vetni a pártvonal elferdítésének a gyakorlati falusi munkában, különösen hangsúlyozva a kulák veszély elleni harc feladatát és kötelezve pártszervezeteinket arra, hogy „fejlesszék ki a kulákság elleni támadást” (lásd a XV. párt- kongresszus határozatát „A falusi munkáról”).

A Központi Bizottság utasításaiból tudják, hogy a párt a begyűjtés fokozásáért folytatott harcában ezekhez a rendszabályokhoz folyamodott, amikor megfelelő kampányt indított az egész országban.

Más körülmények között és más helyzetben a párt más harci formákhoz is folyamodhatott volna, például, több tízmillió púd gabonát dobott volna a piacra és így törte volna le a falu jómódú rétegeit, amelyek visszatartották a gabonát. De ezt csak akkor teheti az állam, ha vagy elegendő gabonatartalékkal, vagy pedig komoly valutatartalékkal rendelkezik, hogy több tízmillió púd gabonát hozhasson be külföldről. De, mint ismeretes, az államnak nem voltak ilyen tartalékai. S éppen azért, mert nem voltak ilyen tartalékok, a pártnak kivételes rendszabályokhoz kellett nyúlnia, amelyek a Központi Bizottság utasításaiban tükröződtek, amelyek a széles fronton kibontakozó begyűjtési kampányban jutottak kifejezésre és amelyeknek nagyrésze csak a folyó begyűjtési évben maradhat érvényben.

Az a szóbeszéd, hogy mi állítólag megszüntetjük az új gazdasági politikát, a „nep”-et, hogy bevezetjük minden terményfelesleg kötelező beszolgáltatását, a kulákok kisajátítását stb., nem más mint ellenforradalmi fecsegés, amely ellen erélyes harcot kell folytatni. Az új gazdasági politika, a „nep”— gazdasági politikánk alapja, s az is marad hosszú történelmi időszakon át. A „nep” az áruforgalmat és a kapitalizmus megengedését jelenti, azzal a feltétellel, hogy az állam fenntartja magának a jogot és lehetőséget, hogy a kereskedelmet a proletárdiktatúra szempontjából szabályozza. E nélkül a feltétel nélkül a „nep” egyszerűen a kapitalizmus visszaállítása volna, amit nem akarnak megérteni az ellenforradalmi fecsegők, akik a „nep” megszüntetéséről elmélkednek.

Most teljes joggal megállapíthatjuk, hogy a foganatosított intézkedéseket és a széles fronton megindult gabonabegyűjtési kampányt máris a párt első döntő győzelme koronázta. Mindenütt határozottan növekedett a begyűjtés üteme. A januári begyűjtés a decemberit kétszeresen meghaladta. A begyűjtés üteme februárban tovább fokozódik. A begyűjtési kampány próbatétele volt valamennyi szervezetünknek, a párt-, a szovjet- és a szövetkezeti szervezeteknek egyaránt, megkönnyítette az elfajzott elemektől való megtisztításukat és új, forradalmi funkcionáriusokat hozott felszínre. Kiderülnek a begyűjtő szervezetek munkájában mutatkozó fogyatékosságok és a begyűjtési kampány folyamán megtalálják ezek kiküszöbölésének útjait és módjait. Megjavul és felfrissül a falusi pártmunka, megszüntetik a pártvonal elferdítését. Gyengül a kulák befolyása a faluban, megélénkül a szegényparasztság körében végzett munka, megszilárdul a szovjet közvélemény a falun, a Szovjethatalom tekintélye egyre nagyobb lesz a parasztság zöme előtt, beleértve a középparasztságot is.

Nyilvánvalóan kijutunk a gabonabegyűjtési válságból.

De a pártutasítások gyakorlati megvalósítása terén elért fentemlített sikerek mellett számos elferdítés és túlkapás fordult elő, amelyek, ha nem szüntetjük meg azokat, újabb nehézségeket okozhatnak. Ezek közé az elferdítések és túlkapások közé tartoznak a közvetlen árucserére, a mezőgazdasági kölcsön kényszerjegyzésére, a batyuzás elleni zárlati osztagok utánzatainak megszervezésére irányuló kísérletek, amelyek egyes kerületekben tapasztalhatók, s végül, a letartóztatásokkal, a gabonafeleslegek törvényes alap nélküli elkobzásával való visszaélések stb.

Ezeket a jelenségeket erélyesen fel kell számolni.

A Központi Bizottság a begyűjtési terv maradéktalan teljesítése érdekében tovább erősíti valamennyi szerv munkáját s emellett arra kötelezi a helyi párt- és szovjet szervezeteket, hogy azonnal fogjanak hozzá a tavaszi vetési kampány olyan előkészítéséhez, hogy az biztosítsa a tavaszi vetésterület kibővítését.

Egyes üzérkedő és kulák elemeknek a vetésterület csökkentésére irányuló agitációjával szembe kell állítani a falusi szegénység és a középparasztság vetésterületének kibővítéséért folytatott egységes, összetartó, szervezett kampányt, s a vetésterület kibővítésében a kollektív gazdaságokat hatványozottan kell támogatni.

A mondottakból kiindulva, a SzK(b)P Központi Bizottsága javasolja:

1. Folytatni kell változatlan eréllyel a gabonabegyűjtés fokozására irányuló kampányt és mindenáron el kell érni az évi gabonabegyűjtési terv teljesítését.

2. Fokozottan harcolni kell a szerződéses árak emelésének mindenféle közvetlen és közvetett módja ellen.

3. Erélyesen véget kell vetni az állami és a szövetkezeti begyűjtők versengésének, s a gyakorlatban biztosítani kell egységfrontjukat az áremelésre spekuláló felvásárlók és kulákok ellen folytatott harcban.

4. Továbbra is nyomást kell gyakorolni a kulákokra, akik valóban nagy árugabona-feleslegeket tartanak kezükben. Ezt a nyomást kizárólag a szovjet törvényesség alapján kell gyakorolni (nevezetesen, a kétezer vagy ennél több púd árugabona-felesleggel rendelkező rosszindulatú elemekkel szemben alkalmazni kell az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság Büntetőtörvénykönyvének 107. szakaszát és az ukrajnai törvénykönyv megfelelő szakaszát), úgy azonban, hogy ezeknek és az ezekhez hasonló intézkedéseknek éle semmiesetre se forduljon a középparasztság ellen.

5. Az üzérkedőktől és üzérkedő kulák elemektől törvényesen elkobzott gabonafelesleg 25 százalékát át kell adni a szegényparasztságnak hosszúlejáratú hitelre, vetőmagszükségletének és — indokolt esetekben — fogyasztási szükségleteinek kielégítése céljából.

6. Erélyesen ki kell küszöbölni a gabonabegyűjtés fokozása érdekében folytatott kampányban mutatkozó túlkapásokat és ferdítéseket, amelyek egyes esetekben az egész terményfelesleg kötelező beszolgáltatásával kapcsolatos módszerekbe csaptak át, mint például a beszolgáltatandó gabonamennyiség kirovása egyes gazdaságok szerint, egyes kerületek egymástól való elzárása zárlati osztagokkal stb.

7. A parasztság állami tartozásainak (mezőgazdasági adóhátralékok, biztosítási, kölcsöntörlesztési stb. hátralékok) behajtásánál továbbra is nyomást kell gyakorolni a falu jómódú, különösen kulák rétegére, s ugyanakkor kedvezményeket és könnyítéseket kell adni a szegényparasztságnak, s szükség esetén a szegényebb középparasztoknak is.

8. A községi adó kivetésénél a kulákokkal és a falu jómódú rétegeivel szemben progresszívabb adókulcsot kell alkalmazni, mint a mezőgazdasági adó kivetésénél. Biztosítani kell, hogy a falu legszegényebb rétegei mentesüljenek a községi adó alól, a szegényebb középparasztok és a vöröskatonák hozzátartozói kedvezményekben részesítendők. A községi adóval kapcsolatos kampány során ösztönözni kell a társadalmi kezdeményezést, széles körben vonva be ebbe az ügybe a szegényparasztságot, a komszomolt, a küldöttnőket és a falusi értelmiséget. A községi adóból befolyó összegeket szigorúan rendeltetésüknek megfelelően kell felhasználni s nem szabad megengedni, hogy ezt a pénzt az apparátus fenntartására fordítsák; a parasztok gyűlésein konkrétan meg kell vitatni és jóvá kell hagyni a befektetések tárgyát, a kiadási tételeket stb. s az összegeket a legszélesebbkörű társadalmi ellenőrzés mellett kell felhasználni.

9. Határozottan véget kell vetni annak, hogy a paraszti kölcsönt adminisztratív intézkedésekkel helyezzék el (amikor pl. a gabonáért kölcsönkötvényekkel fizetnek a parasztoknak, kényszerrel róják ki a kölcsönt gazdaságonként stb.); a fő figyelmet arra kell fordítani, hogy a parasztoknak megmagyarázzuk a paraszti kölcsön előnyeit, és ki kell használni a falusi társadalmi szervezetek minden befolyását és erejét, hogy a paraszti kölcsönkötvényeket a falu gazdag rétegei körében is elhelyezzük.

10. Lankadatlan figyelmet kell fordítani a gabonabegyűjtő vidékek iparcikkszükségleteinek kielégítésére. Kiküszöbölve azokat a helyenként előforduló eseteket, hogy gabonát közvetlenül vagy közvetve iparcikkekre cserélnek, kivételes esetekben a rendkívül nehezen beszerezhető áruk tekintetében meg kell engedni, hogy a gabonaeladásnál terjesszék ki a szövetkezeti tagokat megillető kedvezményeket azokra a parasztokra is, akik nem tagjai a szövetkezetnek.

11. A begyűjtési kampány során folytatni kell a párt-, szovjet- és szövetkezeti szervezetek felülvizsgálását és alapos megtisztítását, kiűzve ezekből az idegen, befurakodott elemeket, s helyettesítve őket fegyelmezett párttagokkal és kipróbált pártonkívüli funkcionáriusokkal.

A SzK(b)P Központi Bizottságának megbízásából
I. Sztálin

1928. február 13.

Először e kötet orosznyelvű
kiadásában jelent meg.

(idézet: – Sztálin Művei 11. kötet – című könyvből)

SaLa