A gabonabegyűjtésről és a mezőgazdaság fejlődésének távlatairól

Szibéria különböző kerületeiben 1928 januárjában mondott beszédekből
(Rövid feljegyzés)

Rövid időre küldtek önökhöz Szibériába. Azzal bíztak meg, hogy segítségükre legyek a gabonabegyűjtési terv teljesítésében. Megbíztak továbbá azzal is, hogy megtanácskozzam önökkel határterületük mezőgazdaságának fejlődési távlatait, a kolhoz- és szovhozépítés kifejlesztésének tervét.

Önök bizonyára tudják, hogy országunk gabonamérlege ebben az évben több mint 100 millió púd gabona hiányt, deficitet mutat. Ennek következtében a kormánynak és a Központi Bizottságnak minden területen és határterületen nagyon erősen kellett szorgalmaznia a gabonabegyűjtést, hogy pótoljuk gabonamérlegünknek ezt a hiányát. A deficitet elsősorban a bőtermésű területek és határterületek számlájára kell pótolni, ezeknek a területeknek és határterületeknek tehát nemcsak teljesíteniök, hanem túl is kell teljesíteniök a gabonabegyűjtési tervet.

Önök természetesen tudják, mire vezethet a deficit, ha nem küszöböljük ki. Arra fog vezetni, hogy városaink és ipari központjaink, úgyszintén Vörös Hadseregünk súlyos helyzetbe kerül, rossz lesz az ellátásuk, éhínség fenyegeti majd őket. Világos, hogy ezt nem engedhetjük meg.

Mi a véleményük erről, mit szándékoznak tenni, hogy az ország iránti kötelességüket teljesítsék? Bejártam határterületük kerületeit és módomban volt meggyőződni, hogy önöknél nem gondoskodnak komolyan arról, hogy országunknak segítségére legyenek a gabonaválság leküzdésében. Önöknél rendkívül jó, mondhatnám kivételesen jó termés volt. Ebben az évben több a gabonafeleslegük, mint valaha, a gabonabegyűjtési tervet azonban nem teljesítik. Miért nem teljesítik, mivel indokolják ezt?

Önök azt mondják, hogy a gabonabegyűjtési terv túlzott, hogy ez a terv nem teljesíthető. Miért ne volna teljesíthető, honnan vették ezt? Vajon nem tény-e, hogy ebben az évben valóban kitűnő termésük volt? Vajon nem tény-e, hogy a szibériai gabonabegyűjtési terv ebben az évben csaknem ugyanolyan, mint tavaly volt? Miért gondolják hát, hogy a terv nem teljesíthető? Nézzék meg a kulákgazdaságokat: magtáraik és csűrjeik tele vannak gabonával, nyílt fészerekben hever a gabona, mert nincs elegendő hely a tárolásra, egy-egy kulákgazdaságban 50—60 000 púd gabonafelesleg található, nem számítva a vetőmagtartalékokat, az élelmiszer- és takarmány készleteket — és önök mégis azt mondják, hogy a gabonabegyűjtési terv teljesíthetetlen. Miért olyan pesszimisták?

Önök azt mondják, hogy a kulákok nem akarják beadni a gabonát, hanem arra várnak, hogy felemeljük az árakat és addig inkább korlátlanul spekulálnak. Ez igaz. De a kulákok nemcsak egyszerűen áremelkedést várnak, hanem azt követelik, hogy az állami árak háromszorosára emeljük fel az árakat. Azt akarják önök, hogy elégítsük ki a kulákokat? A szegényparasztság és a középparasztság nagyrésze már beadta az országnak járó gabonát állami áron. Megengedhetjük-e, hogy az állam a gabonáért háromszor annyit fizessen a kuláknak, mint a szegényparasztnak és a középparasztnak? Csak fel kell vetnünk ezt a kérdést s azonnal megértjük, hogy semmiképpen sem szabad teljesítenünk a kulákok követelését.

Ha a kulákok a gabonaárak megengedhetetlen emelkedésére spekulálnak, miért nem vonják őket felelősségre spekulációért? Hát nem tudják, hogy törvény van a spekuláció ellen: az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság Büntetőtörvénykönyvének 107. szakasza, amelynek értelmében a spekulánsokat bíróság elé kell állítani, árujukat pedig az állam javára el kell kobozni? Miért nem, alkalmazzák ezt a törvényt a gabonaspekulánsok ellen? Vagy talán nem merik megbolygatni a kulák urak nyugalmát?!

Önök azt mondják, hogy a 107. szakasz alkalmazása a kulákok ellen — kivételes rendszabály, hogy ennek nem lesz jó eredménye, csak rontaná a helyzetet a faluban. Ezt különösen Zagumennij elvtárs hangsúlyozza. Tegyük fel, hogy ez kivételes rendszabály. Nos, és mi következik ebből? A 107. szakasz alkalmazása más határterületeken és területeken nagyszerű eredménnyel járt, a Szovjethatalom köré tömörítette a dolgozó parasztságot és javította a helyzetet a falun, önöknél viszont, Szibériában, állítólag káros lenne és rontaná a helyzetet? Miért, mivel indokolják ezt?

Önök azt mondják, hogy ügyészségeik és bíróságaik nincsenek felkészülve erre. Hát mi az oka annak, hogy más határterületeken és területeken az ügyészségek és bíróságok fel voltak készülve és igen sikeresen működnek, önöknél viszont nincsenek felkészülve arra, hogy a spekulánsokkal szemben a 107. szakaszt alkalmazzák? Kinek a hibája ez? Nyilvánvaló, hogy az önök pártszervezetei a hibásak, amelyek, mint látjuk, rosszul dolgoznak és nem küzdenek azért, hogy országunk törvényeit lelkiismeretesen végrehajtsák. Láttam ügyészségeik és bíróságaik számos képviselőjét. Csaknem valamennyien kulákoknál laknak, kulákoknál étkeznek és persze békében akarnak élni a kulákokkal. Kérdésemre azt válaszolták, hogy a kulákok lakása tisztább és a koszt is jobb náluk. Világos, hogy az ilyen ügyészektől és bíráktól a Szovjetállam nem várhat semmi okosat, semmi hasznosat. Csak azt nem értem, hogy miért nem seperték ki mindeddig ezeket az urakat és miért nem tettek helyükbe más, becsületes funkcionáriusokat.

Javaslom:

a) követeljék a kulákoktól, hogy azonnal adják be gabonafölöslegeiket állami áron;

b) ha pedig a kulákok nem hajlandók engedelmeskedni a törvénynek, az Oroszországi Szovjet Föderatív Szocialista Köztársaság Büntetőtörvénykönyvének 107. szakasza értelmében állítsák őket bíróság elé és az állam javára kobozzák el gabonafölöslegüket azzal, hogy az elkobzott gabona 25 százalékát alacsony állami áron vagy hosszúlejáratú hitelre osszák szét a szegényparasztság és a szegényebb középparasztok között.

Ami ügyészségeik és bíróságaik képviselőit illeti, az odanemvalókat egytől-egyig el kell távolítani és helyüket becsületes, lelkiismeretes szovjet emberekkel kell betölteni.

Hamarosan meglátják, hogy ezek a rendszabályok nagyszerű eredménnyel járnak és önök nemcsak teljesíthetik, hanem túl is fogják teljesíteni a gabonabegyűjtési tervet.

De ezzel még korántsem végeztünk a kérdéssel. Ezek a rendszabályok elegendők lesznek ahhoz, hogy ebben az évben helyrehozzuk a dolgot. De nincs biztosítékunk arra, hogy a kulákok a jövő évben nem fogják ismét szabotálni a gabonabegyűjtést. Sőt, bátran állíthatjuk, hogy amíg kulákok léteznek, a gabonabegyűjtés szabotálása sem szűnik meg. Hogy többé-kevésbé kielégítő alapra helyezzük a gabonabegyűjtést, más rendszabályokra van szükség. Milyen rendszabályokra? A kolhozok és szovhozok építésének kifejlesztésére gondolok.

A kolhozok és szovhozok, mint tudják, nagygazdaságok, amelyekben traktorokat és gépeket lehet alkalmazni. Ezek a gazdaságok több árugabonát adnak, mint a földesúri és kulákgazdaságok. Figyelembe kell venni, hogy városaink és iparunk növekednek és évről-évre tovább fognak növekedni. Ezt követeli az ország iparosítása. Ennélfogva évről-évre növekedni fog a gabonaszükséglet, tehát növekedni fognak a gabonabegyűjtési tervek is. Nem engedhetjük meg, hogy iparunk a kulákok szeszélyétől függjön. Ezért el kell érnünk, hogy a legközelebbi három-négy évben a kolhozok és szovhozok, mint gabonabeadók, a szükséges gabonának legalább egyharmad részét tudják adni az államnak. Ez háttérbe szorítaná a kulákokat és megteremtené az alapot a munkások és a Vörös Hadsereg többé-kevésbé rendezett gabonaellátására. De, hogy ezt elérjük, nagy lendülettel, erőt és pénzt nem sajnálva, ki kell fejlesztenünk a kolhozok és szovhozok építését. Ezt megtehetjük, s meg is kell tennünk.

De még ez sem minden. Országunk nem élhet csak a mának. Nekünk gondolnunk kell a holnapra is, mezőgazdaságunk fejlődésének távlataira, s végül — az országunkban épülő szocializmus sorsára. A gabonaprobléma a mezőgazdasági probléma egy része, a mezőgazdasági probléma pedig szocialista építésünk problémájának alkotó része. A mezőgazdaság részleges kollektivizálása, amelyről az imént beszéltem, elegendő ahhoz, hogy többé-kevésbé tűrhetően ellássuk a munkásosztályt és a Vörös Hadsereget gabonával, de teljesen elégtelen ahhoz,

a) hogy szilárd alapra helyezzük az egész ország teljesen kielégítő élelmiszerellátását s az állam számára biztosítsuk a szükséges élelmiszertartalékokat ;

b) hogy győzelemre vigyük a szocialista építést a falun, a mezőgazdaságban.

A szovjet rend ma két különnemű alapon nyugszik: az egyesített társadalmasított iparon és az egyéni kisparaszti gazdaságon, amelynek alapja a termelés eszközök magántulajdona. Vajon sokáig tarthatja-e magát a szovjet rend ezeken a különnemű alapokon? Nem, nem tarthatja magát sokáig.

Lenin azt mondja, hogy amíg az országban túlsúlyban van az egyéni parasztgazdaság, amely kapitalistákat és kapitalizmust szül, addig fennáll a kapitalizmus visszaállításának veszélye. Világos, hogy amíg ez a veszély fennáll, addig nem lehet komolyan beszélni arról, hogy országunkban a szocialista építés győzött.

Tehát ahhoz, hogy a szovjet rendszer megszilárduljon és a szocialista építés győzelemre jusson országunkban, teljesen elégtelen, ha csak az ipart társadalmasítjuk. Ahhoz át kell térni az ipar társadalmasításáról az egész mezőgazdaság társadalmasítására is.

Mit jelent ez?

Először, azt jelenti, hogy az egyéni parasztgazdaságokat, amelyek a legkevésbé árutermelő gazdaságok, fokozatosan, de megállás nélkül kollektív gazdaságokban, kolhozokban kell egyesíteni, amelyek a leginkább árutermelő gazdaságok.

Másodszor, azt jelenti, hogy országunk valamennyi vidékét, kivétel nélkül, be kell borítani kolhozokkal (és szovhozokkal), amelyek annyi gabonát adnak az államnak, hogy mint gabonabeadók nemcsak a kulákokat, hanem az egyénileg gazdálkodó parasztokat is képesek helyettesíteni.

Harmadszor, azt jelenti, hogy kiapasztjuk mindazokat a forrásokat, amelyek tenyészhelyei a kapitalistáknak és a kapitalizmusnak, és megszüntetjük a kapitalizmus visszaállításának lehetőségét.

Negyedszer, azt jelenti, hogy szilárd bázist teremtünk az egész országnak nemcsak gabonával, hanem más élelmiszerekkel való állandó és bőséges ellátására, egyben biztosítva a szükséges tartalékokat az állam számára.

Ötödször, azt jelenti, hogy a szovjet rend, a Szovjethatalom számára egységes és szilárd szocialista alapot teremtünk.

Végül, azt jelenti, hogy országunkban biztosítjuk a szocialista építés győzelmét.

Ezek mezőgazdaságunk fejlődésének távlatai.

Ezek a győzelmes szocialista építés feladatai országunkban.

A feladat bonyolult és nehéz, de teljesen megvalósítható, hiszen a nehézségek arra valók, hogy leküzdjük és legyőzzük azokat.

Tisztában kell lennünk azzal, hogy nem boldogulhatunk tovább a kis egyéni parasztgazdaságok alapján, hogy a földművelésben nagyüzemű gazdaságokra van szükségünk, amelyek tudnak gépeket alkalmazni és amelyeknek legnagyobb az áruhozama. A földművelésben kétféle úton lehet nagyüzemű gazdaságokat teremteni: az egyik út a kapitalista út, amely a parasztokat tömegesen koldusbotra juttatja és a munkát kizsákmányoló nagy kapitalista birtokok megszervezésére vezet; a másik út a szocialista út, amely a kis parasztgazdaságoknak nagy kollektív gazdaságokba való egyesítésével valósítható meg anélkül, hogy a parasztokat koldusbotra juttatná és a munka kizsákmányolását vonná maga után. Pártunk a mezőgazdasági nagyüzemek megteremtésének szocialista útját választotta.

Lenin már az Októberi Forradalom győzelme előtt, majd közvetlenül a győzelem után azt a feladatot tűzte a párt elé, hogy a kis parasztgazdaságokat nagy kollektív gazdaságokban kell egyesíteni, mert ez mezőgazdaságunk fejlődésének távlata és ez a döntő eszköze a szocializmus győzelmeinek a falun, a mezőgazdaságban.

Lenin azt tanította, hogy

a) „A kisgazdaság rendszere — árutermelés mellett — nem képes megmenteni az emberiséget a tömegek nyomorától és azok elnyomásától” (XX. köt. 122. old.);

b) „Ha, mint a múltban, továbbra is kisgazdaságokban fogunk ülni, még ha szabad polgárok leszünk is szabad földön, mégis elkerülhetetlen pusztulás fenyeget bennünket” (XX. köt. 417. old.);

c) „Csak a közös, az artelben végzett, a szövetkezeti munka segítségével juthatunk ki abból a zsákutcából, amelybe az imperialista háború kergetett bennünket” (XXIV. köt. 537. old.).

Lenin továbbá azt tanítja:

„Csakis abban az esetben, ha sikerül a föld társas, kollektív, szövetkezeti, artelben való megmunkálásának előnyeit a parasztnak a gyakorlatban bemutatnunk, csak ha sikerül a szövetkezeti, az artelgazdasággal a parasztnak segítséget nyújtani, csakis akkor tudja majd az államhatalmat kezében tartó munkásosztály a maga igazát a parasztnak valóban bebizonyítani, csakis akkor vonhatja valóban a maga oldalára a sokmilliós paraszttömeget szilárdan és igazán. Ezért a lehető legnagyobb jelentőséget kell tulajdonítani azoknak a különböző intézményeknek, amelyek elősegítik a szövetkezeti, artelben szervezett földművelést. Millió és millió elaprózott, eldugott falvakban szerteszórt, egyes gazdaságunk van . . . Ha gyakorlatilag, a parasztok számára kézzelfogható tapasztalati úton bebizonyítottuk, hogy a társas, artelben szervezett földművelésre való áttérés szükséges és lehetséges, csakis akkor mondhatjuk majd teljes joggal, hogy olyan óriási parasztországban, mint amilyen Oroszország, komoly lépést tettünk előre a szocialista földművelés útján” (XXIV. köt. 579—580. old.).

Ezek Lenin útmutatásai.

Lenin útmutatásaiból kiindulva, pártunk XV. kongresszusa „A falusi munkáról” szóló határozatában kimondotta:

„A jelenlegi időszakban a kis egyéni parasztgazdaságok egyesítését és átalakítását nagy kollektívákká a párt legfőbb falusi feladatának kell tekinteni”.

Így vagyunk, elvtársak, országunk mezőgazdasága társadalmasításának kérdésével.

Kötelességünk, hogy teljesítsük ezeket az útmutatásokat.

Először e kötet orosznyelvű
kiadásában jelent meg.

(idézet: – Sztálin Művei 11. kötet – című könyvből)

SaLa