Buharin csoportja és a jobboldali elhajlás pártunkban

A SzK(b)P Központi Bizottsága Politikai Irodájának és Központi Ellenőrző Bizottsága Elnökségének 1929 január végén és február elején tartott együttes ülésén mondott beszédekből
(Rövid feljegyzés)

Elvtársak! Bármilyen szomorú, de meg kell állapítanom azt a tényt, hogy pártunkban megalakult Buharin külön csoportja, amelynek tagjai Buharin, Tomszkij, Rikov. Pártunk eddig nem tudott semmit e csoport létezéséről — a buharinisták gondosan eltitkolták a párt elől, hogy ilyen csoport létezik. De ez most ismeretessé és nyilvánvalóvá vált.

Ennek a csoportnak, mint nyilatkozatából kitűnik, külön platformja van, amelyet szembeszegez a párt politikájával. Ez a csoport követeli, először — a párt érvényben levő politikája ellenére —, iparfejlesztésünk ütemének lassítását, azt hajtogatva, hogy az iparfejlesztés mostani üteme „végzetes”. Követeli, másodszor — szintén a párt politikája ellenére —, a szovhozok és kolhozok építésének lényeges csökkentését, azt állítva, hogy a kolhozoknak és szovhozoknak nincs és nem is lehet komoly szerepük mezőgazdaságunk fejlesztésében. Követeli, harmadszor — ugyancsak a párt politikája ellenére —, hogy tegyük teljesen szabaddá a magánkereskedelmet és a kereskedelem terén szüntessük meg az állam szabályozó szerepét, mert — szerinte — az állam szabályozó szerepe lehetetlenné teszi a kereskedelem fejlődését.

Másszóval, Buharin csoportja jobboldali elhajló, kapituláns csoport, amely nem a város és falu tőkés elemeinek felszámolásáért, hanem azok szabad fejlődéséért küzd.

Buharin csoportja ugyanakkor ellenzi a kuláksággal szemben alkalmazott kivételes rendszabályokat és a kulákok „túlzott” megadóztatását, lelkiismeretlenül azzal vádolva a pártot, hogy amikor ilyen rendszabályokat alkalmaz, ezzel lényegében „a parasztság katonai-feudális kizsákmányolásának” politikáját folytatja. Erre a nevetséges vádra azért volt szüksége Buharinnak, hogy védelmébe vegye a kulákokat, összekeverve és egy kalap alá véve a dolgozó parasztságot és a kulákságot.

Buharin csoportja azt követeli, hogy a párt e csoport platformjának szellemében gyökeresen változtassa meg a politikáját. Kijelenti továbbá, hogy ha a párt nem változtatja meg a politikáját, akkor Buharin, Tomszkij, Rikov lemond.

Ezek azok a tények, melyek a Központi Bizottság Politikai Irodájának és a Központi Ellenőrző Bizottság Elnökségének mostani együttes ülésén elhangzott vita folyamán megállapítást nyertek.

Azonkívül megállapítást nyert, hogy Buharin a csoport megbízásából a kulisszák mögött tárgyalásokat folytatott Kamenyevvel, hogy a párttal és a párt Központi Bizottságával szemben megszervezzék a buharinisták és trockisták blokkját. Nyilvánvaló, hogy mivel pártunk Központi Bizottságában nem számíthattak platformjuk győzelmére, ezért a buharinisták szükségesnek tartották, hogy a párt Központi Bizottságának háta mögött ilyen blokkot szervezzenek.

Voltak-e korábban is nézeteltéréseink? Igen, voltak. Nézeteltérések első ízben a Központi Bizottság júliusi plénuma (1928) előtt merültek fel. A nézeteltérések akkor is ugyanezekre a kérdésekre: az iparfejlesztés ütemének, a szovhozoknak és kolhozoknak, a magánkereskedelem teljes szabadságának, a kulákság ellen alkalmazott kivételes rendszabályoknak kérdésére vonatkoztak. Az akkori plénumon azonban azzal végződött a dolog, hogy ezekben a kérdésekben egységes és közös határozatokat hoztunk. Akkor valamennyien azt hittük, hogy Buharin és hívei belátták hibáikat, és a nézeteltérések a közös határozat elfogadásával elsimultak. Ezen az alapon jött létre az az ismert nyilatkozat (1928 júliusa), melyet a Politikai Iroda valamennyi tagja aláírt s amely leszögezi, hogy a Politikai Iroda egységes, hogy a Politikai Irodában nincsenek nézeteltérések.

Másodízben a Központi Bizottság novemberi plénuma előtt merültek fel nézeteltérések. Buharinnak „Egy közgazdász jegyzetei” c. cikke világosan arra vallott, hogy a Politikai Irodában nincs minden rendben, hogy — legalábbis — a Politikai Irodának egyik tagja felül akarja vizsgálni vagy „ki akarja javítani” a Központi Bizottság vonalát. Előttünk, a Politikai Iroda tagjainak többsége előtt természetesen nem volt kétséges, hogy a „Közgazdász jegyzetei” pártellenes, eklektikus cikk, amely arra irányul, hogy Frumkin ismert levelének szellemében lassítsa az iparfejlesztés ütemét és megváltoztassa falusi politikánkat. Ehhez még hozzájárul Rikov, Buharin, Tomszkij lemondásának kérdése. Rikov, Buharin, Tomszkij úgyanis megjelentek az ellenőrző számokról szóló határozatot szerkesztő bizottságban és kijelentették, hogy lemondanak. Az ellenőrző szám bizottság munkája során azonban valamennyi nézeteltérés valahogyan elsimult: megmaradt az iparfejlesztés mostani üteme, jóváhagyták a szovhoz- és kolhozépítés további fejlesztését, a kulákok maximális megadóztatása megmaradt, az állam szabályozó szerepe a kereskedelem terén szintén megmaradt, azt a nevetséges vádat, hogy a párt a „parasztság katonai-feudális kizsákmányolásának” politikáját folytatja, a bizottság tagjainak általános hahotája közben visszautasították, a három lemondó pedig visszavonta lemondását. Az eredmény: közös határozat az ellenőrző számokról, melyet a Politikai Iroda valamennyi tagja elfogadott. Az eredmény: a Politikai Irodának ismeretes határozata arról, hogy a Politikai Iroda valamennyi tagja jelentse ki a Központi Bizottság novemberi plénumán és a plénumon kívül, hogy a Politikai Iroda egységes és nincsenek benne nézeteltérések.

Tudhattuk-e akkor, hogy Buharin, Rikov és Tomszkij csak a látszat kedvéért szavazta meg az egységes határozatot, hogy azokat a pontokat, melyekben nézeteik eltértek a párttól, fenntartják, hogy Buharin és Tomszkij valójában nem lesz hajlandó dolgozni a Szovjetunió Szakszervezeteinek Központi Tanácsában, a Kommunista Internacionáléban és a „Pravdában”, tudhattuk-e akkor, hogy Kamenyev levéltárában van bizonyos „feljegyzés”, amiből kiviláglik, hogy a Központi Bizottságon belül saját platformmal rendelkező külön csoport van, amely a trockistákkal blokkra próbál lépni a párt ellen?

Világos, hogy mindezt nem tudhattuk.

Most azonban mindenki előtt világos, hogy vannak nézeteltérések, mégpedig komoly nézeteltérések. Látható, hogy Frumkin babérai nem hagyják nyugodni Buharint. Leninnek ezerszeresen igaza volt, amikor már 1916-ban azt írta Sljapnyikovnak, hogy Buharin „ördögien állhatatlan a politikában”. Most ez az állhatatlanság Buharinról ráragadt csoportjának tagjaira is.

A buharinisták legnagyobb baja az, hogy azt hiszik, sőt meg vannak győződve arról, hogy gabonanehézségeink és minden más nehézségünk megoldásának nincs más eszköze, csak az, ha a kulák helyzetén könnyítünk és szabad kezet biztosítunk a kuláknak. Azt hiszik, ha könnyítünk a kulákon, ha nem fogjuk korlátozni kizsákmányoló törekvéseit, ha szabad kezet adunk neki stb., akkor a nehézségek megszűnnek és az ország politikai állapota javulni fog. Mondanom sem kell, hogy a buharinistáknak a kulákság mentő szerepébe vetett naiv hite olyan nevetséges képtelenség, hogy még bírálatra sem érdemes. A buharinistáknak az a bajuk, hogy nem értik az osztályharc mechanikáját, nem értik, hogy a kulák a dolgozók esküdt ellensége, egész rendünk esküdt ellensége. Nem értik, hogy az a politika, amely könnyítene a kulákon és a kuláknak szabad kezet biztosítana, csak rontana országunk politikai állapotán, csak növelné országunkban a tőkés elemek esélyeit, ez a politika egyértelmű lenne azzal, hogy elveszítjük a falusi szegényparasztságot, demoralizáljuk a középparasztot és szakítunk országunk munkásosztályával. Nem értik, hogy akármilyen szabad kezet adunk is a kuláknak, ezzel nem könnyítenénk gabonanehézségeinken, mert a kulák önként mégsem ad gabonát, amíg a begyűjtési árak politikája van érvényben és az állami szervek szabályozzák a gabonapiacot, márpedig a kereskedelem állami szabályozásának politikájáról nem mondhatunk le, hacsak nem akarjuk megingatni a szovjet rendet, a proletárdiktatúrát. A buharinistáknak az a baja, hogy nem értik ezeket az egyszerű, elemi dolgokat. Arról már nem is beszélek, hogy a tőkés elemek szabadjára engedésének politikája sem elméletileg, sem politikailag nem egyeztethető össze a lenini politika és a leninizmus alapjaival.

Mindez helyes, mondhatják az elvtársak, de hol a megoldás, mit kell tennünk azzal kapcsolatban, hogy a Buharin-csoport megjelent a színen? Az elvtársak többsége már állást foglalt ebben a kérdésben. Az elvtársak többsége azt követeli, hogy a gyűlés legyen szilárd és utasítsa el határozottan Buharin és Tomszkij lemondását (Rikov már visszavonta lemondását). Az elvtársak többsége azt követeli, hogy a Központi Bizottság Politikai Irodájának és a Központi Ellenőrző Bizottság Elnökségének együttes ülése ítélje el Buharin, Tomszkij és Rikov jobboldali-opportunista, kapituláns platformját, ítélje el Buharin és csoportja arra irányuló kísérletét, hogy a trockistákkal pártellenes blokkot kovácsoljon össze. Teljesen egyetértek ezekkel a javaslatokkal.

A buharinisták nem értenek egyet ezzel a határozattal. Azt szeretnék, ha — a párt szervezeti szabályzata ellenére — biztosítanák számukra a frakciós csoportosulás szabadságát. Azt szeretnék, ha — a párt létérdeke ellenére — biztosítanák számukra a párthatározatok és a Központi Bizottság határozatai megszegésének szabadságát. Kérdezem — milyen alapon?

Ők így gondolják a dolgot: ha az egyszerű párttagok nem hajtják végre a Központi Bizottság határozatait, akkor a párttörvények egész szigorával meg kell büntetni őket, de ha az úgynevezett vezetők, például a Politikai Iroda tagjai szegik meg a Központi Bizottság határozatait, akkor nem szabad megbüntetni, sőt még bírálni sem szabad őket, mert ők a kritikát ebben az esetben „ledorongolásnak” minősítik.

Világos, hogy a párt nem helyezkedhetik erre a fonák álláspontra. Ha más törvényt szabunk a vezetőkre és megint mást a párt „egyszerű embereire”, akkor a pártból és a pártfegyelemből semmi sem marad.

Panaszkodnak a „ledorongolásra”. De a panaszokból kilátszik a lóláb. Ha Buharinnak joga van olyan zagyva, pártellenes cikket írni, mint a „Közgazdász jegyzetei”, akkor a párttagoknak még több joguk van ezt a cikket bírálni. Ha Buharin és Tomszkij feljogosítják magukat a Központi Bizottság határozatainak megszegésére és a rájuk bízott munkát makacsul megtagadják, akkor a párttagoknak még több joguk van ezt a magatartásukat bírálni. Ha ők ezt „ledorongolásnak” nevezik, akkor magyarázzák meg nekünk, hogyan fogják fel ők az önbírálat, a pártdemokrácia stb. jelszavát.

Azt mondják, hogy Lenin minden bizonnyal enyhébben járt volna el, mint ahogy most a Központi Bizottság bánik Tomszkijjal és Buharinnal. Ez egyáltalán nem igaz. Most az a helyzet, hogy a Politikai Iroda két tagja rendszeresen megszegi a Központi Bizottság határozatait, makacsul vonakodnak azokon a posztokon maradni, melyeket a párt bízott rájuk, a párt Központi Bizottsága pedig, ahelyett hogy megbüntetné őket, immár két hónapja beszél a lelkűkre, hogy maradjanak a posztjukon. És Lenin hogyan járt el ilyen esetekben — tessék csak visszaemlékezni. Talán elfelejtették, hogy Lenin elvtárs egyetlen kis hiba miatt Turkesztánba űzte Tomszkijt.

Tomszkij. Zinovjev és részben a te szíves közreműködéseddel.

Sztálin. Ha azt akarod mondani, hogy Lenint meg lehetett győzni valamiről, amiről ő maga nem volt meggyőződve, azon csak kacagni lehet… Tessék csak visszaemlékezni egy másik esetre, Sljapnyikov esetére, amikor Lenin azt javasolta, hogy Sljapnyikovot zárják ki a Központi Bizottságból, mert a Legfőbb Népgazdasági Tanács pártsejtjében a Legfőbb Népgazdasági Tanács egyik rendelettervezetét bírálta.

Ki tagadhatja, hogy Buharin és Tomszkij mostani bűnei — az, hogy durván megszegik a Központi Bizottsági határozatait és nyilvánvalóan egy új, opportunista platformot állítanak össze a párt ellen, ki tagadhatja, hogy ezek a bűnök sokkal súlyosabbak, mint Tomszkij és Sljapnyikov kisiklásai voltak a fentebb említett esetekben? A Központi Bizottság ellenben nemcsak nem követeli Buharinnak és Tomszkijnak a Központi Bizottságból való kizárását vagy Turkesztánba való vezénylését, hanem csak megpróbálja őket rábírni arra, hogy maradjanak a posztjukon, közben természetesen leleplezve nem pártszerű, olykor határozottan pártellenes álláspontjukat. Hogyan lehetne még enyhébben eljárni?

Inkább azt mondhatnák, hogy mi, a Központi Bizottság többsége, túlságosan liberálisak és türelmesek vagyunk a buharinistákkal szemben, s hogy ezzel önkéntelenül talán ösztönözzük frakciós, pártellenes „munkájukat”?

Talán már ideje is volna, hogy véget vessünk ennek a liberalizmusnak?

Javaslom, hogy fogadjuk el a mostani gyűlés többségének javaslatát és térjünk a napirendi ügyekre.

Először e kötet orosznyelvű
kiadásában jelent meg.

(idézet: – Sztálin Művei 11. kötet – című könyvből)

SaLa