A kapitalizmus működési modellje a polgári „demokráciában”
– ez az egyszerűsített modell elsősorban az árutermelésre vonatkozik –

A „kapitalista… olyan személy, akinek tőkéje van, ill. termelési eszközök vannak a tulajdonában, és ezt a helyzetet bérmunkások kizsákmányolásával minél nagyobb haszon szerzésére használja fel.” arcanum.hu

„A kapitalizmus vagy piacgazdaság olyan gazdasági rendszer, amelyben a termelési tényezők többségében magántulajdonban vannak, miket haszon elérésének céljából működtetnek, és ahol a termelt javak és szolgáltatások elosztását túlnyomórészt a szabad piac határozza meg. … 1867-ben a kapitalista jelzőt Karl Marx arra a termelési módra alkalmazta, amelyben „termelőeszközök” magánkézben vannak, Proudhon a kapitalista jelzőt a tőke birtokosaira alkalmazta.” Wikipédia

Marx szerint a kapitalista termelés „célja a profit termelése, melynek fedezetét a munkások megfizetetlen munkaerejéből biztosítja. A tőkések kezében vannak a termelési eszközök, melyeket az állam biztosít számukra. A munkások azáltal, hogy termékeket állítanak elő, folyamatosan újratermelik a kapitalizmust.” Wikipédia

Gazdasági körforgás folyamata:

Termelési tényezők jelentik a termeléshez szükséges pénzért megvásárolható termelőerőket, ami a termelőeszközöket, az alapanyagokat, félkész termékeket, a szükséges energiát, és minden egyéb költséget, ami a termék árában megjelenik; ehhez jön még a legfontosabb a munkaerő áru, a munkaerő piacon megvásárolt ember munkaereje, képessége, amit szintén a terméket vásárló fizet meg. A munkaerő áru a proletár bérrabszolga dolgozók, a föld lakosságának milliárdjai, a kizsákmányoltak.

A munkabér a proletár munkaképességének az újratermeléséhez az adott társadalmi fejletségben szükséges ára, ettől lesz bérrabszolga, mert ha nem adja el munkaerejét a tőkésnek, akkor elpusztulna a családjával együtt; olyan ez, mint a rabszolgaszíj; vagy dolgozol a tőkés hasznáért vagy éhezel a családoddal együtt. A munkaerő olyan árú a kapitalizmusban, mint minden más a termeléssel létrehozott dolog, az előállításához szükséges munka az alapja. A munkaerővel rendelkező embernek a munkaképessége sok pénzbe kerül, meg kell fizetni sok ember munkáját a megfelelő színvonalra hozásához; az egészségügyet, a tanárt, a tanulás, lakás is kell, táplálkoznia, művelődnie is kell, a kor civilizációjának megfelelő tárgyakra is szüksége van ahhoz, hogy használható legyen a tőkésnek. Ez a munkaerő ára. A munkaerő megfelelő képességének létrehozása tulajdonképpen befektetés a tőkéseknek a profitjuk kárára. Azonban a tőkésállam szeret ezen is spórolni, mivel a tőkések egymással állandóan konkurenciában vannak, a közös érdekük pedig csak a minél nagyobb profit saját maguknak. Ezért aztán a tőkések sokkal jobban gazdagodnak a proletárok kárára, mint az indokolt lenne. A föld lakosságának néhány százaléka az élősködésből nagyobb vagyonnal rendelkezik, mint a több milliárd dolgozó.

„… a modern munkások osztálya, akik csak addig élnek, amíg munkát kapnak, és akik csak addig kapnak munkát, amíg munkájuk a tőkét gyarapítja.” idézet: – Kommunista kiáltványból –

A proletárok által előállított termék a tőkés tulajdona lesz, az ára tartalmazza a költségeket, a munkabért és profitot is, ezután kerül fogyasztásra a piacra, ahol megmérettetik, eladható vagy nem, megtérül a befektetett tőke vagy nem.

A proletárok az álltuk termelt dolgokat a piacon megvásárolják és ennek az ára a tőkéseké lesz. Így realizálódik a piacon a termelés, ahol a tőkések egymással konkurenciában harcolnak; itt dől el, hogy ki lesz a vesztese vagy győztese a kapitalizmus anarchikus gazdaságának, amit a „szabad” piacgazdaságnak neveznek.

A piacon eladott termékek árából a termelés újrakezdhető, a profitból bővített formában is. Itt folytatódik a termelés körforgása.

A profitot a proletárok termelik meg a tőkéseknek, aminek egy része a bővített újratermelésre, másik része az élősködésre fordítódik.

A termelés folyamatában a tőkésnek a befektetésen kívül nincs más szerepe, a munkafolyamatban nem szerepel sehol, ki is hagyható, a szocializmusban, mint élősködő ki is marad. Hát ezért nem szeretik a tőkések a szocializmust. A proletárokkal elhitetik, hogy élősködni erkölcsös a kapitalistáknak, e nélkül nem lehet termelés, pedig csak az élősködőket kell kihagyni, és már itt is van a szocializmus.

Idézet a Kommunista kiáltványból
„… De teremt-e a bérmunka, a proletár munkája a proletárnak tulajdont? Semmi esetre. A bérmunka a tőkét teremti meg, vagyis azt a tulajdont, amely a bérmunkát kizsákmányolja, amely csak azzal a feltétellel gyarapodhat, hogy új bérmunkát hoz létre, hogy azt újra kizsákmányolja. A tulajdon mai alakjában a tőke és a bérmunka ellentétében mozog. Vegyük szemügyre ennek az ellentétnek mindkét oldalát.

Tőkésnek lenni nemcsak tisztán személyi, hanem társadalmi helyzet elfoglalását is jelenti a termelésben. A tőke közösségi termék és csak a társadalom sok tagjának együttes tevékenységével, sőt végeredményben csak valamennyi tagjának együttes tevékenységével hozható mozgásba.

A tőke tehát nem személyi, hanem társadalmi hatalom.

Ha tehát a tőkét közösségi tulajdonná változtatjuk át, amely a társadalom valamennyi tagjáé, akkor nem személyi tulajdon változik át társadalmivá.

Csupán a társadalmi jellege változik meg a tulajdonnak. A tulajdon elveszti osztályjellegét.

Térjünk át a bérmunkára.

A bérmunka átlagos ára a munkabér minimuma, azaz azoknak a létfenntartási eszközöknek az összege, melyek szükségesek ahhoz, hogy a munkást, mint munkást életben tartsák. Amit tehát a bérmunkás a maga tevékenységével elsajátít, az pusztán arra elég, hogy csupasz életét újratermelje. Mi semmi esetre sem akarjuk eltörölni a közvetlen élet újratermelésére szolgáló munkatermékeknek ezt a személyi elsajátítását, azt az elsajátítást, amely nem tesz lehetővé idegen munka fölött hatalmat adó többletet. Mi csak ennek az elsajátításnak nyomorúságos jellegét akarjuk megszüntetni, amikor a munkás csak azért él, hogy a tőkét gyarapítsa, csak annyiban él, amennyiben az uralkodó osztály érdeke megkívánja. …

… A polgári társadalomban az eleven munka csak eszköz a felhalmozott munka gyarapítására. A kommunista társadalomban a felhalmozott munka csak eszköz a munkások életfolyamatának kibővítésére, gazdagítására, előmozdítására. …

… Rémüldöztök, hogy mi meg akarjuk szüntetni a magántulajdont. De fennálló társadalmatokban a társadalom tagjainak kilenctized részére nézve megszűnt a magántulajdon; a magántulajdon éppen azáltal létezik, hogy a társadalom kilenctized részére nézve nem létezik. Azt vetitek tehát szemünkre, hogy olyan tulajdont akarunk megszüntetni, amelynek szükségszerű előfeltétele, hogy a társadalom óriási többségének nincs tulajdona.

Egyszóval azt vetitek szemünkre, hogy a ti tulajdonotokat akarjuk megszüntetni. Valóban, ezt akarjuk.

Attól a pillanattól kezdve, hogy a munka nem változtatható át tőkévé, pénzzé, földjáradékká, egyszóval monopolizálható társadalmi hatalommá, azaz attól a pillanattól, hogy a személyi tulajdon nem csaphat át polgári tulajdonba, attól a pillanattól kezdve szerintetek megszűnt a személyiség. …

… A kommunizmus senkitől sem veszi el azt a hatalmat, hogy társadalmi termékeket elsajátítson, csupán azt a hatalmat veszi el, hogy ezen elsajátítás révén idegen munkát leigázzon. ”

SaLa