A szociáldemokrácia viszonya a parasztmozgalomhoz

A szociáldemokrata sajtó már sokszor, igen sokszor megmagyarázta, milyen óriási jelentősége van a parasztmozgalomnak abban a demokratikus forradalomban, amely most Oroszországban végbemegy. Az OSzDMP III. kongresszusa, mint ismeretes, külön határozatot hozott ebben a kérdésben, hogy éppen a mostani parasztmozgalmat illetően pontosabban megszabja és egyesítse az öntudatos proletariátus egész pártjának tevékenységét. Noha ezt a határozatot már előre elkészítették (az első határozati javaslatot a „Vperjod” ezévi március 10-i (23-i) 11. számában közölte), s noha e határozati javaslatot gondosan átdolgozta a pártkongresszus, amely az egész oroszországi szociáldemokráciában már kialakult nézeteket igyekezett megfogalmazni, mindezek ellenére a határozatot számos Oroszországban dolgozó elvtárs értetlenül fogadta. A szarátovi bizottság egyhangúlag elfogadhatatlannak nyilvánította ezt a határozatot (lásd „Proletarij” 10. sz.). Sajnos még mindig nem tett eleget annak a nyomban kifejezésre juttatott kérésünknek, hogy magyarázza meg ezt a döntést. Csak annyit tudunk, hogy a szarátovi bizottság szerint az újiszkrás konferencia agrár-határozata ugyancsak elfogadhatatlan, — tehát a bizottságot az nem elégítette ki, ami a két határozatban közös, nem pedig az, amiben eltérnek egymástól.

E kérdést illetően új anyaggal szolgál egy moszkvai elvtárs levele, amelyet (hektografált röplap formájában) eljuttattak hozzánk. Ezt a levelet teljes egészében közöljük:

Nyílt levél a Központi Bizottsághoz és a falun dolgozó elvtársakhoz

Elvtársak! A Moszkvai Bizottság körzeti szervezete közvetlenül megkezdte a munkát a parasztság között. Minthogy az ilyesfajta munka megszervezésében kevés a tapasztalatunk s a mi középoroszországi falvainknak sajátosak a viszonyai, minthogy a III. kongresszus határozatainak irányelvei ebben a kérdésben nem eléggé világosak, a parasztság körében folytatandó munka kérdéséről pedig sem a folyóiratokban, sem a napi sajtóban nem találunk jóformán semmi anyagot, kénytelenek vagyunk azzal a kéréssel fordulni a Központi Bizottsághoz, küldjön nekünk elvi és gyakorlati jellegű részletes utasításokat, titeket pedig, hasonló munkát végző elvtársak, arra kérünk, ismertessétek velünk gyakorlati tapasztalataitokat.

Szükségesnek tartjuk, hogy közöljük veletek azokat a kételyeket, amelyeket a III. kongresszusnak „a parasztmozgalomhoz való viszonyról” hozott határozata keltett bennünk, s közöljük azt a szervezési tervet, amelyet mi már alkalmazni kezdünk itt, a mi falvainkban.

„a §) Propagáljuk a nép legszélesebb rétegei között, hogy a szociáldemokrácia feladatának tekinti a parasztság valamennyi olyan forradalmi intézkedésének legerélyesebb támogatását, amely megjavíthatja a parasztság helyzetét, beleértve ezekbe az intézkedésekbe a földesúri, kincstári, egyházi, kolostori földeknek és az uralkodóház birtokainak elkobzását is” (az OSzDMP III. kongresszusának határozatából).

Ebben a paragrafusban mindenekelőtt az nem világos, hogy a pártszervezetek hogyan fogják a propagandát végezni és hogyan kell azt végezniök. A propagandához mindenekelőtt szervezet kell, amelynek egészen közel kell állnia azokhoz, akik közt propagandát akarnak folytatni. Hogy falusi proletárokból álló bizottságok lesznek-e ezek a szervezetek, vagy lehetségesek-e más szervezeti utak is a szóbeli és az írásos propaganda céljaira — ez nyilt kérdés.

Ugyanezt mondhatjuk az erélyes támogatás ígéretéről is. Támogatni, mégpedig erélyesen támogatni szintén csak akkor lehet, ha van helyi szervezet. Az „erélyes támogatás” kérdését különben is rendkívül zavarosnak tartjuk. Támogathatja-e a szociáldemokrácia azoknak a földesúri földeknek a kisajátítását, amelyeken igen belterjes gazdálkodás folyik gépek alkalmazásával, nemesített növényfajták termelésével stb.? Ha az ilyen földek kispolgári tulajdonba kerülnének, bármennyire fontos lenne is az, hogy javítsunk a helyzetükön, hátrafelé mennénk az adott gazdaság kapitalista fejlődése szempontjából. És nekünk mint szociáldemokratáknak, nézetünk szerint, ebben a „támogatásról” szóló pontban a következő fenntartással kellett volna élnünk: „feltéve, hogy ezeknek a földeknek kisajátítása és paraszti (kispolgári) tulajdonba vétele az adott földterületen az illető gazdaság fejlődésének magasabb formája lesz.”

Továbbá:

„d §) Törekedjünk a falusi proletariátus önálló szervezésére, valamint arra, hogy a falusi proletariátus a szociáldemokrata párt zászlaja alatt a városi proletariátussal összefogjon, és hogy képviselői bekerüljenek a parasztbizottságokba.”

Kételyek merülnek fel e paragrafus utolsó részét illetően. Arról van szó, hogy olyan polgári-demokratikus szervezetek, mint a „Parasztszövetség” és olyan reakciós-utópista szervezetek, mint a szociálforradalmárok szervezetei, saját zászlajuk alá gyűjtik a parasztság polgári és proletár elemeit egyaránt. Ha mi a falusi proletariátus szervezeteiből képviselőinket bevisszük az ilyen „paraszt”-bizottságokba, ellentmondásba kerülünk önmagunkkal, a blokkra stb. vonatkozó nézeteinkkel.

Szerintünk itt is módosításokra, mégpedig igen alapos módosításokra van szükség.

Ezt a néhány általános megjegyzést fűzzük a III. kongresszus határozataihoz. Jó lenne, ha minél hamarabb és minél behatóbban megvizsgálnák őket.

Ami pedig körzeti szervezetünk „falusi” szervezeti tervét illeti, nekünk olyan körülmények közt kell dolgoznunk, amilyenekről egyáltalán nem tesznek említést a III. kongresszus határozatai. Mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy az a vidék, amelyre tevékenységünk kiterjed — Moszkva kormányzóság és a szomszédos kormányzóságoknak határos kerületei —, főleg nagyipari terület, aránylag kevéssé fejlett kézművesiparral, s a lakosságnak csak igen jelentéktelen része foglalkozik kizárólag mezőgazdasággal. Hatalmas, 10—15 000 munkást foglalkoztató üzemek mellett 500—1 000 munkást foglalkoztató kisebb gyárak vannak elszórva távoli, félreeső községekben és falvakban. Azt hinné az ember, hogy ilyen körülmények között rendkívül alkalmas a talaj a szociáldemokrácia számára, a gyakorlat azonban megmutatta, hogy az ilyen madártávlatból kiagyalt feltevések nem bírják el a kritikát. Noha némely gyár már 40—50 év óta fennáll, „proletariátusunk” óriási többsége még mindig nem vált meg a földtől. A „falu” olyan erősen hozzátapad, hogy proletariátusunkban nem fejlődnek ki azok a pszichológiai és egyéb előfeltételek, amelyek a „tiszta” proletariátusban a kollektív munka folyamán kialakulnak. A mi „proletárjaink” gazdasága afféle korcs formákat ölt. A gyárban dolgozó takács bérest fogad a maga földecskéjének megművelésére. Ugyanezen a földecskén dolgozik a felesége (ha nem dolgozik gyárban), dolgoznak rajta gyerekei, öregek, rokkantak, és ő maga is ott fog dolgozni, ha majd megöregszik, baleset éri, vagy pedig ha kidobják a gyárból féktelen viselkedése vagy megbízhatatlansága miatt. Az ilyen „proletárokat” nehéz proletároknak nevezni. Gazdasági helyzetük szerint pauperek. Ideológiájuk szerint kispolgárok. Tudatlanok és konzervatívak. Közülük toborzódnak a „feketeszázas” elemek. De az utóbbi időben bennük is kezd ébredezni az öntudat. A „tiszta” proletariátusból származó elemek révén ébresztgetjük évszázados álmából ezt a sötét tömeget, és nem minden eredmény nélkül. A kapcsolatok nőnek, helyenként meg is szilárdulnak, a pauperek engednek a mi befolyásunknak, a gyárban is, a falun is átveszik a mi ideológiánkat. És mi azt hisszük, hogy nem vétünk az ortodoxia ellen, ha nem „tisztán” proletár környezetben szervezeteket létesítünk. Más elemek nem állnak rendelkezésünkre, és ha ragaszkodunk az ortodoxiához és csak a falusi „proletariátust” fogjuk szervezni, akkor fel kell oszlatnunk szervezetünket és a velünk szomszédos szervezeteket is. Tudjuk, nehéz lesz harcolnunk az ellen a mohó vágy ellen, hogy kisajátítsák a földesurak által elhanyagolt szántókat és egyéb területeket, vagy pedig azokat a földeket, ahol a kámzsások és csuhások nem tudtak megfelelő gazdaságot szervezni. Tudjuk, hogy a burzsoá demokrácia, a „demokratikus-monarchista” frakciótól kezdve (a ruzai kerületben van ilyen) a „paraszt”-szövetségig, harcolni fog ellenünk a „pauperek” feletti befolyásáért, mi azonban felfegyverezzük az utóbbiakat az előbbiek ellen. Felhasználjuk a körzet összes szociáldemokrata erőit, az értelmiségieket éppúgy, mint a proletár munkásokat, hogy megalakítsuk és megszilárdítsuk a mi „pauperekből” álló szociáldemokrata bizottságainkat. S ezt a következő terv szerint fogjuk csinálni. Minden kerületi székhelyen vagy nagyobb ipari központban megalakítjuk a körzeti szervezet csoportjainak kerületi bizottságát. A kerületi bizottság a saját területén levő gyárakon és üzemeken kívül „paraszt”-bizottságokat szervez. Konspiratív okokból ezeknek a bizottságoknak kevés emberből kell állniok, s tagjaik csak a legforradalmibb beállítottságú és legtehetségesebb paraszti pauperek közül kerülhetnek ki. Ott, ahol gyárak is, meg parasztok is vannak, egy alcsoport bizottságába kell őket megszervezni.

Az ilyen bizottságnak mindenekelőtt világosan és pontosan kell ismernie a helyi viszonyokat: A) A földviszonyokat: 1) a paraszti osztásföldek, a földbérlet, a földbirtoklás formája (obscsina, külön porta stb.). 2) A környékbeli földek: a) kinek a birtokában vannak; b) mennyi a föld; c) mi a viszonyuk a parasztoknak ezekhez a földekhez; d) milyen feltételek mellett használják ezeket a földeket: 1) ledolgozás, 2) túlságosan nagy haszonbér a „lehasított” földekért stb.; e) eladósodás a kulákoknál, földbirtokosoknál stb. B) Adók, illetékek, a paraszti és földesúri földekre kivetett adók nagysága. C) Idényiparok és háziiparok, belföldi útlevelek, van-e téli szegődtetés stb. D) Helybeli gyárak; az ottani munkafeltételek: 1) munkabér, 2) munkaidő, 3) bánásmód az igazgatóság részéről, 4) lakásviszonyok stb. E) Közigazgatás: kerületi főnökök, helyi elöljáró, irnok, járási bírák, csendőrök, pap. F) A zemsztvo: a parasztok képviselői, a zemsztvo-tisztviselők: tanító, orvos, könyvtárak, iskolák, teázók. G) Járási gyűlések: összetételük és ügyvitelük. H) Szervezetek: a „Parasztszövetség”, szociálforradalmárok, szociáldemokraták.

A szociáldemokrata parasztbizottság, miután áttanulmányozta ezeket az adatokat, köteles gondoskodni arról, hogy a gyűléseken olyan határozatokat hozzanak, amelyek a dolgok ilyen vagy amolyan rendellenes állapotából következnek. Ezenkívül a bizottságok fokozott propagandát és agitációt fejtenek ki a szociáldemokrata eszméknek a tömegek közötti terjesztése érdekében, köröket, röpgyűléseket, tömeggyűléseket szerveznek, felhívásokat és irodalmat terjesztenek, pénzt gyűjtenek a pártpénztár számára és a kerületi csoport útján érintkeznek a körzeti szervezettel.

Ha sikerül egy sor ilyen bizottságot alakítanunk, akkor biztos a szociáldemokrácia sikere.

Körzeti szervező

Természetesen nem vállalkozunk arra, hogy kidolgozzuk azokat a részletes gyakorlati utasításokat, amelyekről az elvtárs beszél; ez a helyi funkcionáriusoknak és a gyakorlati munkát irányító oroszországi központnak a dolga. Mi a moszkvai elvtárs tartalmas levelét arra szándékszunk felhasználni, hogy megmagyarázzuk a III. kongresszus határozatát és általában a párt sürgető feladatait. A levélből látható, hogy azok a félreértések, amelyeket a III. kongresszus határozata okozott, csak részben származnak elméleti kételyekből. Másik forrásuk egy új kérdés, amely azelőtt nem merült fel: a „forradalmi parasztbizottságok” és a parasztság körében működő „szociáldemokrata bizottságok” kölcsönös viszonyának kérdése. Már magának az utóbbi kérdésnek a feltevése is arról tanúskodik, hogy a parasztok körében folyó szociáldemokrata munka nagyot haladt. Most már viszonylag kisebb részletekre vonatkozó kérdések kerülnek napirendre, amelyeket a lassanként megszilárduló és állandó, határozott formákat öltő „falusi” agitáció gyakorlati szükségletei vetnek fel. S a levél szerzője nem egyszer megfeledkezik arról, hogy amikor a kongresszus határozatát azzal vádolja, hogy nem világos, lényegében olyan kérdésre keres választ, amelyet a pártkongresszus fel sem vetett és fel sem vethetett.

Így például nem egészen helytálló a szerzőnek az a véleménye, hogy eszméink propagálása és a parasztmozgalom támogatása „csak” úgy lehetséges, ha van helyi szervezetünk. Természetesen kívánatos, hogy ilyen szervezeteink legyenek, sőt a munka növekedésével szükségessé is válnak, de az említett munka ott is lehetséges és szükséges, ahol nincsenek ilyen szervezetek. A parasztkérdést egész tevékenységünk során figyelembe kell vennünk, még akkor is, ha csak a városi proletariátus körében végzünk munkát, és terjesztenünk kell azt a nyilatkozatot, amelyet a III. kongresszus révén az öntudatos proletariátus egész pártja tett: támogatjuk a parasztfelkelést. A parasztoknak tudniok kell erről — az irodalomból, a munkásoktól, külön szervezetek stb. révén. A parasztoknak tudniok kell, hogy a szociáldemokrata proletariátusnak ez a támogatása kiterjed a föld mindennemű elkobzására is (vagyis a tulajdonosoknak kárpótlás nélküli kisajátítására).

A levél szerzője itt egy elméleti kérdést vet fel: nem kell-e külön fenntartással korlátozni a nagybirtokok „paraszti kispolgári tulajdonba” vételét. De amikor ezt a fenntartást javasolja, önkényesen leszűkíti a III. kongresszus határozatának értelmét. A határozat egy szóval sem említi, hogy a szociáldemokrata párt kötelezi magát arra, hogy támogatni fogja az elkobzott földek szétosztását kispolgári tulajdonosok között. A határozat azt mondja: támogatjuk, „beleértve az elkobzást”, vagyis a föld kárpótlás nélküli elvételét is, de arról, hogy az elvett földet kinek kell adni, egyáltalán nem dönt a határozat. Nem véletlen, hogy ez a kérdés nyílt kérdés maradt: amint a „Vperjod” cikkeiből (11, 12, 15. sz.) látható, nem tartották ésszerűnek, hogy ezt a kérdést eleve eldöntsék. Ezekben a cikkekben például rámutattak arra, hogy demokratikus köztársaságban a szociáldemokrácia nem kötheti le magát és nem kötheti meg kezét a föld nacionalizálásának kérdésében.

Valójában, a kispolgári szociálforradalmároktól eltérően, mi most a parasztfelkelések forradalmi-demokratikus oldalára és a falusi proletariátus külön osztálypártba szervezésére vetjük elsősorban a súlyt. Nem az „általános földfelosztás” vagy a nacionalizálás tervezgetése most a kérdés lényege, hanem az, hogy a paraszt megértse és megvalósítsa a régi rendszer forradalmi szétzúzását. Ezért van az, hogy a szociálforradalmárok főleg a „szocializálásra” stb. vetik a súlyt, mi pedig a forradalmi parasztbizottságokra; ezek nélkül, mondjuk mi, az egész átalakulás nem ér semmit. Ezekkel és ezekre támaszkodva lehetséges a parasztfelkelés győzelme.

A parasztfelkelést minden úton-módon segítenünk kell, beleértve a föld elkobzását is, — de egyáltalán nem értve bele mindenféle kispolgári tervek megvalósítását. Mi támogatjuk a parasztmozgalmat, amennyiben ez forradalmi-demokratikus mozgalom. Harcolni készülünk ellene (most mindjárt, haladéktalanul), amennyiben reakciós, proletárellenes mozgalomként lép fel. A marxizmus egész lényege benne van ebben a kettős feladatban, amelyet csak azok képesek egységes és egyszerű feladattá egyszerűsíteni, illetve ellaposítani, akik nem értik a marxizmust.

Vegyünk egy konkrét példát. Tegyük fel, hogy a parasztfelkelés győzött. A forradalmi parasztbizottságok és az ideiglenes forradalmi kormány (amely, részben, éppen ezekre a bizottságokra támaszkodik) a nagybirtok elkobzását bármely formában végre tudja hajtani. Mi az elkobzás hívei vagyunk, ezt már kijelentettük. De mit fogunk tanácsolni, kinek adják át az elkobzott földeket? Ezen a téren nem kötöttük meg a kezünket és sohasem fogjuk megkötni olyasfajta nyilatkozatokkal, amilyeneket a levél írója elővigyázatlanul javasol. A levél írója megfeledkezett róla, hogy a III. kongresszusnak ugyanabban a határozatában szó van arról, hogy először is „a parasztmozgalom forradalmi-demokratikus tartalmát meg kell tisztítani minden reakciós salaktól”, másodszor pedig szükség van „minden esetben és minden körülmények között a falusi proletariátus önálló szervezetére”. Ezek a mi irányelveink. A parasztmozgalmat mindig be fogja szennyezni valamilyen reakciós salak, és mi ennek eleve hadat üzenünk. A falusi proletariátus és a paraszti burzsoázia között elkerülhetetlen az osztályellentét, és mi ezt idejekorán felfedjük, megmagyarázzuk és készülünk a harcra, amely ennek az osztályellentétnek a talaján bontakozik ki. Könnyen lehet, hogy ennek a harcnak egyik előidézője éppen az a kérdés lesz, hogy kinek és miként adjuk át az elkobzott földeket? S mi ezt a kérdést nem ködösítjük el, nem ígérünk egyenlősítő földosztást, „szocializálást” stb., hanem ezt mondjuk: akkor még harcolni fogunk, ismét harcolni fogunk, új területen fogunk harcolni és más szövetségesekkel: akkor feltétlenül a falusi proletariátussal, az egész munkásosztállyal együtt fogunk harcolni a parasztburzsoázia ellen. A gyakorlatban ez azt is jelentheti, hogy a föld a kis parasztgazdák osztályának kezébe jut ott, ahol a kiuzsorázó, jobbágytartó nagybirtok van túlsúlyban, ahol a szocialista nagyüzemű termelésnek még nincsenek meg az anyagi előfeltételei; s jelenthet nacionalizálást is abban az esetben, ha a demokratikus forradalom teljes győzelmet arat, és jelentheti a kapitalista nagybirtokoknak munkásszövetkezetek kezébe juttatását is, mert a demokratikus forradalomból mi rögtön megkezdjük az átmenetet, mégpedig erőnkhöz mérten, az öntudatos és szervezett proletariátus erejéhez mérten, megkezdjük az átmenetet a szocialista forradalomra. Mi a permanens forradalom mellett vagyunk. Nem állunk meg félúton. Ha nem ígérünk is azonnal és haladéktalanul mindenféle „szocializálást”, éppen azért nem tesszük, mert ismerjük ennek a feladatnak valódi feltételeit, és nem ködösítjük el, hanem felfedjük a parasztság mélyén érlelődő új osztályharcot.

Eleinte mindvégig, minden eszközzel — az elkobzást is beleértve — támogatjuk általában a parasztot a földesúrral szemben, azután (sőt, nem is azután, hanem ugyanakkor) támogatjuk a proletariátust általában a paraszttal szemben. Üres utópia volna most számítgatni, hogy a forradalom (a demokratikus forradalom) „másnapján” milyenek lesznek a parasztságon belül az erőviszonyok. Anélkül, hogy kalandorságba esnénk, hogy vétenénk tudományos lelkiismeretünk ellen, hogy az olcsó népszerűséget hajhásznánk, csak egyet mondhatunk és mondunk: minden erőnkkel segíteni fogunk az egész parasztságnak abban, hogy a demokratikus forradalmat végrehajtsa, hogy mi, a proletariátus pártja, annál könnyebbentérhessünk át a lehető leggyorsabban az új és magasabbrendű feladatra — a szocialista forradalomra. Nem ígérünk semmiféle harmóniát, semmiféle egyenlősítést, semmiféle „szocializálást” a mostani parasztfelkelés győzelme esetére; ellenkezőleg, újabb harcot, újabb egyenlőtlenséget, újabb forradalmat „ígérünk” s erre is törekszünk. A mi tanításunk nem olyan „édes”, mint a szociálforradalmárok meséi; de aki azt akarja, hogy csak kellemes dolgokról duruzsoljanak a fülébe, az menjen a szociálforradalmárokhoz; az ilyen elemeknek azt mondjuk: fel is út, le is út.

Nézetünk szerint ez a marxista álláspont megoldja a bizottságok kérdését is. Úgy véljük, hogy szociáldemokrata parasztbizottságok nem kellenek, mert ha szociáldemokrata, akkor nemcsak paraszt, ha paraszt, akkor nem tisztán proletár, nem szociáldemokrata. Roppant sokan szeretik összekeverni ezt a két dolgot, de mi nem tartozunk ezek közé. Mindenütt, ahol csak lehet, igyekezni fogunk megszervezni saját bizottságainkat, a szociáldemokrata munkáspárt bizottságait. Ide belépnek parasztok is, pauperek is, értelmiségiek is, prostituáltak is (nemrég egy munkás azt kérdezte levelében, miért nem agitálunk a prostituáltak között), katonák is, tanítók is, munkások is, egyszóval minden szociáldemokrata, és szociáldemokratákon kívül senki más. Ezek a bizottságok fogják végezni a szociáldemokrata munkát egész terjedelmében, de törekedni fognak arra, hogy speciálisan és külön megszervezzék a falusi proletariátust, mert a szociáldemokrácia a proletariátus osztálypártja. A legnagyobb tévedésazt gondolni, hogy „vétünk az ortodoxia ellen”, ha megszervezzük azt a proletariátust, amely még nem egészen tisztult meg a régi világ különböző csökevényeitől, és mi szívesen feltételeznők, hogy a levél erre vonatkozó sorai egyszerű félreértésen alapulnak. Szociáldemokrata munkáspártunk fő magva feltétlenül a városi és ipari proletariátus lesz, de ahogy programunk is mondja, a párt köré kell gyűjtenünk, fel kell világosítanunk, szerveznünk kell kivétel nélkül az összes dolgozókat és kizsákmányoltakat: a kézműveseket is, a paupereket is, a koldusokat is, a cselédeket is, a mezítlábasokat is, a prostituáltakat is, — természetesen azzal az elengedhetetlen és kötelező feltétellel, hogy ők csatlakoznak a szociáldemokráciához, s nem a szociáldemokrácia csatlakozik őhozzájuk, hogy ők térnek át a proletariátus álláspontjára, nem pedig a proletariátus tér át az ő álláspontjukra.

Mire valók hát akkor a forradalmi parasztbizottságok? — kérdi az olvasó. Szóval nem kellenek? De igen, kellenek. A mi eszményünk: a falvakban mindenütt legyenek tisztán szociáldemokrata bizottságok, azután ezek egyezzenek meg a parasztság valamennyi forradalmi-demokratikus elemével, csoportjával és körével forradalmi bizottságok alakítása céljából. Teljesen analóg ez azzal, hogy a szociáldemokrata munkáspárt a városokban önálló és szövetséget köt minden forradalmi demokratával a felkelés céljából. Mi a parasztfelkelés mellett vagyunk. Feltétlenül ellene vagyunk különböző fajtájú osztályelemek és különböző fajtájú pártok összekeverésének és egybeolvasztásának. Mi amellett vagyunk, hogy a szociáldemokrácia a felkelés érdekében az egész forradalmi demokráciát ösztökélje, az egész forradalmi demokráciának segítsen a szervezkedésben, menjen vele együtt — anélkül azonban, hogy összeolvadna vele — a barikádokra a városokban s a földesurak és a rendőrség ellen a falvakban.

Éljenek az önkényuralom ellen felkelő városok és falvak! Éljen a forradalmi szociáldemokrácia — a jelenlegi forradalomban az egész forradalmi demokrácia élcsapata!

„Proletarij” 16. sz.
1905. szeptember 14 (1).

Lenin Művei. 9. köt. 229—238. old.

(idézet: – Lenin Válogatott Művei 1. kötet – című könyvből)

SaLa