Fenyegetésnek is beillő üzenetet küldött Döbrögiéknek az amerikai nagykövet

Eddig Washington tett gesztusokat Magyarországnak, most Budapesten a sor – így lehetne a legrövidebben összegezni David Cornstein előadását a CEU-n. A nagykövet tulajdonképpen egyértelművé tette, ha nem viszonozzuk, hogy például létrejött a Trump-Orbán telefonbeszélgetés, akkor Amerika nem lesz olyan barátságos, mint eddig volt.

Régi sorozatát, az Álmok a politikában címűt folytatta a CEU, ebben nagyköveteket hívnak meg már évek óta, és szerdán este David B. Cornstein amerikai nagykövet volt soron. A diplomata előadásának témája: Az amerikai álom Trump elnök alatt. Cornstein arról beszélt volna, hogyan definiálta át Trump „Amerika az első” szlogenje az amerikai álom fogalmát. A szlogen eredetijét Woodrow Wilsonhoz kötik, aki 1916-ban távol akarta tartani Amerikát az első világháborútól. De mit jelent ez az USA nemzetközi szerepvállalásának szempontjából? Mit jelent ez az amerikai-magyar kapcsolatok szempontjából? Erről is beszélt Trump elnök személyes jó barátjának, Cornsteinnek.

A CEU előadója dugig megtelt az előadásra. Az előadást-beszélgetést Reinhard Bettzuege egykori német nagykövet moderálta. Michael Ignatieff rektor a bevezető beszédében elmondta, hogy Cornstein előzőleg kiemelte, milyen fontos lenne, ha a CEU Budapesten maradhatna, mivel

„kisebb helyi problémáink akadtak”.

Barátként fogadták itt Cornsteint, akivel nem kell mindig mindenben egyet érteni, ugyanakkor a látogatása rendkívül fontos – mondta a rektor.

David Cornstein vette át a szót. Az amerikai álom lenne a téma, ugyanakkor a nagykövet is megemlékezik, milyen fontos volt, hogy a CEU-ra vezetett az első útja a beiktatása után. Mert a CEU Amerikában is ügy, mindenki erről kérdezte, amikor legutoljára az USA-ban járt – mondta. Az üzleti életből érkezett a politikába ő is, Trumphoz hasonlóan, mondta, majd egy szólást idézett: „amíg nincs itt a számla, addig nincs üzlet”. És most még messze van a CEU ügye a megoldástól. De bízik a megegyezésben, nemsokára lesz ugyanis egy találkozó a kormány és a CEU képviselői között a legfelsőbb szinteken.

A nagykövet ezután rátért az előre megadott, az amerikai álom Trump elnöksége alatt című témára, de a közönség nem sok időt hagyott arra, hogy erről beszéljen és visszatérítették az amerikai álomtól a magyar valóságba. Cornstein elismételte, a CEU ügye kiemelt jelentőségű. Eddig 10 éven át az volt az amerikai hozzáállás, hogy Magyarországgal nem beszélünk – de egy szövetségessel nem lehet így bánni – mondta. Az új adminisztráció gesztusokat tett, létrejött a Trump-Orbán telefonbeszélgetés, és a két külügyminiszter is találkozott egymással. Az amerikai fél tehát gesztusokat tett, de most ezeket a magyar félnek kell viszonozni. Ez vagy a CEU-megegyezés, vagy egy amerikai-magyar hadiipari megállapodás által kell létrejöjjön, tette tisztába a dolgokat Cornstein. Ha a magyar fél ezt nem lépi meg, vagy Cornstein olyat észlel, ami szembemegy az amerikai értékekkel, amelyekért az amerikai nép olyan sokat harcolt, akkor megváltozik a barátságos viszony.

Soros Györgyről is kapott kérdést a nagykövet, és Trump elnök Soros-ellenes tweetjéről. Szerinte más, amikor Amerikában a két politikai ellenoldalon álló Trump és Soros vitatkoznak, és más, amikor Soros György Magyarországon, egyébként tőle független egyetemet alapít, tart fenn, vagyis ez két külön dolog. Cornstein szívesen találkozna Sorossal is egyébként.

Amerika mostanában többször is állást foglalt Magyarországot érintő kérdésekben: az USA rosszallja, például hogy a kormány blokkolja a NATO-ukrán kommunikációt, miközben Ukrajna gyakorlatilag Oroszországgal áll harcban. A budapesti amerikai nagykövetség a Facebook-háttérkép cseréjével nyomatékosította ezt az üzenetet. És azóta a helyzet csak rosszabbá vált az ukrán-magyar fronton.                                                                (HVG)

A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Bal-Rad komm: „…a Facebook-háttérkép cseréjével nyomatékosította ezt az üzenetet…”

– Hogy értsük: CORNSTEIN TEGNAP TUDATOSÍTOTTA: ITT MI MONDJUK MEG A TUTIT!

Így már talán kristályosabb a kép a tegnapi labancújságban megjelent Zseléagyú – kesergő a ‘zorosz ármánykodás leleplezéséről.

Meglássuk feleim, hogy nem is olyan sokára lesz még Soros díszpompás bevonulása a youdapesti dagonyába, meg olyan „putyinpincsizés” hordaberkekből, hogy ihaj!

Persze előbb föl kell mondani a gall-germán helikoptervásárlást! Meg nyugton kell hagyni Kijevet!

Cornstein Gazdatitszt tegnap ráparancsolt a Döbrögi nevű kutyára: LÁBHOZ! Következik a Döbrögi kutyába való belerúgás!

Persze az a rúgás IS NEKÜNK FOG NAGYON FÁJNI! A kutya majd legföljebb halkan szűköl egy kicsit, és eloldalog. MI – MAGYAROK – PEDIG BELEDÖGLÜNK!

Régen a nosztalgia is jobb volt

Magyarország visszavágyik a Kádár-korba, imádjuk a nosztalgiát, csalódtunk a rendszerváltásban, Orbán Viktor sikerének titka, hogy Kádár János 2.0-t épít saját magából – mind hallottuk már ezeket a közhelyeket, sőt talán kézzelfogható nyomait is érzékeltük már magunk körül (például a közösségi média slágertartalmai között). Ha jobban belegondolunk, ez nem is speciálisan magyar jelenség, elvégre Donald Trump is arra tette fel az egész győztes elnökválasztási kampányát, hogy visszahozza a közelebbről nem meghatározott régi szép időket.

Hogy miért vagyunk hajlamosak a nosztalgiázásra, azt a pszichológia tudománya elég részletesen megfejtette és leírta már. Röviden azért, mert az emlékezetünk úgy működik, hogy a kellemes emlékeket jobban megőrzi, a kellemetleneket meg hajlamos szebbé torzítani; és valójában a saját fiatalságunkat sírjuk vissza, nem azt a világot, ami akkoriban körülvett.

Akit mélyebben is érdekel a dolog, erre tessék.

Mi most nem a miértre kerestük a választ, hanem arra, hogy milyen mélyen gyökerezik a magyar néplélekben a nosztalgia, pontosan kik és mit sírnak vissza a Kádár-korból, és mennyire torzítja el mindez a valóságunk objektív érzékelését. Ebben a Závecz Research volt a segítségünkre, a közvélemény-kutatást 1000 fős, reprezentatív mintán végeztük, az eredmények maximális hibanagysága +/- 3 százalékos. (Tavaly ősszel egyébként a Policy Solutions végzett egy kutatást A Magyar Álom címen, aminek egyes részei hasonlóak a miénkhez, a részletek itt.)

Ezek a mai fiatalok

A „régen minden jobb” volt alapvetéshez a „régen” definícióját a negyven évvel ezelőttben határoztuk meg, ez a hetvenes évek vége, a legvidámabb barakk és a gulyáskommunizmus kora, amikor még nemigen látszottak jelei annak, hogy az egész rendszer össze fog omlani. Ennek megfelelően az életkor-kategóriáknál a fiatalokat a 18–39 év között határoztuk meg (akiknek erről semmilyen személyes élményük nem lehet), a középkorúakat 40 és 60 között (ők leginkább gyerekként és fiatalon tapasztalták meg), míg az időseket 60 fölött, akik felnőttként éltek ebben az időszakban. És akkor lássuk is a központi kérdést:

A számok egyértelműek: mindenki szerint jobb volt negyven éve, kivéve a fideszeseket, a felsőfokú végzettségűeket és a fővárosiakat. Ez logikus is: a kormány hívei nyilván elégedettek a harmadik kétharmad utáni Magyarországgal, a budapestiek és az egyetemet végzettek között pedig valószínűleg felül vannak reprezentálva azok, akik látványosan jobban érzik magukat most, mint érezték vagy érezték volna a rendszerváltás előtt.

Az nem meglepő, hogy az egyre idősebb korosztályok egyre erősebben vágynak vissza pár évtizeddel ezelőttre, az viszont nagyon jól megmutatja a nosztalgia egész társadalmat átható erejét, hogy

MÉG A 40 ÉV ALATTIAK TÖBBSÉGE IS ÚGY GONDOLJA, HOGY NEGYVEN ÉVE JOBB VOLT AZ ÉLET.

Ballag a katona

Az „ezek a mai fiatalok – bezzeg az én időmben” alapra épített nosztalgiamonológok egyik központi eleme általában a kötelező sorkatonaság kérdése szokott lenni. Ezt ugyan Magyarországon csak 2004-ben szüntették be, mégis nagyon erős szimbóluma annak a gondolatvilágnak, hogy régen a férfiak még férfiak voltak, ma meg nyápic Conchita Wurst-klónok. Az ember azt gondolná, hogy a kötelező katonaság támogatása nagyjából egybevág az általános „régen minden jobb volt” életérzéssel, de a válaszok eloszlásában érdekes különbségek bukkantak fel:

A sorkatonaság támogatottsága nagyon erős, több mint másfélszer annyian vannak mellette, mint ellene. Nagy támogatók a nők (nem is az ő bőrükre megy a játék), a középkorúak (érdekes módon az idősek már kevésbé) és a középfokú végzettségűek. Az egyetlen demográfiai csoport, ami elutasítja az ötletet – és ők is csak hibahatáron belüli különbséggel –, az egyetemi végzettségűeké. Érdekes a pártszimpátia hatása is a kérdésre: a fideszesek és jobbikosok óriási többséggel állnak ki a katonaság mellett, mindenki más ellene van. Itt látszik szépen a fideszes nosztalgia felemás mivolta: ugyan meggyőződésük, hogy most jobb, mint régen volt, de azért a „régen” legfontosabb szimbólumát visszahoznák.

Nézzük kicsit távolabbról!

Kicsit árnyaltabb képet kapunk, ha nem csak a rendszerváltás előtti és utáni kort hasonlítjuk össze. Feltettük azt a kérdést is, hogy az elmúlt másfél évszázad nagyobb történelmi korszakai közül melyik volt a legjobb, és kiderült, hogy a nosztalgia nem csak a Kádár-korig ér:

Így azért már kijön, hogy mégis csak a rendszerváltás utáni kor a legjobb (ha nagyon kis előnnyel is), a Monarchia iránti nosztalgia aránylag erős, a két világháború közti évekbe viszont nagyon szűk réteg vágyik csak vissza – pedig a Fidesznek ugye szokás a szemére hányni, hogy sok szempontból a Horthy-korszakot tekinti példának. További érdekességek erről a témáról:

A Monarchia legnagyobb rajongói az LMP és a Jobbik támogatói, a budapestiek, a férfiak és a felsőfokú végzettségűek.
A Horthy-kort szintén az egyetemi végzettségűek és a budapestiek választották feltűnően sokszor.
A Rákosi-korszakot nagyon kevesen tartják a legjobbnak, ők jellemzően 60 év felettiek és DK-támogatók.
Az 1956-tól a rendszerváltásig tartó időszakot a középfokú vagy annál alacsonyabb iskolázottságúak, a nők, a 60 év felettiek, az MSZP- és DK-szavazók szeretik leginkább.
Az 1990 óta tartó kor pedig a fideszesek és az egyetemi végzettségűek körében feltűnően népszerű.
Rákérdeztünk az egyes korszakok emblematikus vezető személyiségeinek népszerűségére is (1–5 közti pontszámot kellett adni arra, hogy mennyire játszott pozitív szerepet az ország történelmében). Itt meglepő eredmény született az előző kérdés tükrében: Ferenc József átlagosztályzata volt a legmagasabb (3,1), aztán Kádár (2,9), Horthy (2,6), és végül Rákosi (2,0). A titok nyitja valószínűleg az, hogy Ferenc József a legkevésbé megosztó, az emberek nagy többsége hármast vagy négyest adott neki, míg a többieknél sokkal nagyobb volt a teljes elutasítást jelentő egyes pontszám.

Kellett ez nekünk?

Akkor megállapodhatunk abban, hogy nagyon erős a nosztalgia az 1990 előtti korszak(ok) iránt, és az emberek többsége nem túl elégedett az azóta történt dolgokkal? Nem egészen: magáról a rendszerváltásról, az EU- és NATO-tagsáról elsöprő fölénnyel úgy gondoljuk, hogy az előnyös volt Magyarország számára. Nemre, korra, lakóhelyre, iskolázottságra, pártszimpátiára való tekintet nélkül egyértelműen pozitívnak látjuk mindhármat.

HANEM AZTÁN OTT AZ EURÓ BEVEZETÉSÉNEK KÉRDÉSE.

Valószínűleg az eurón csapódik le legerősebben a kormány évek óta tartó Brüsszel-ellenes propaganda-hadjárata, a közös pénzt ugyanis egyértelműen elutasítja az átlag magyar. Itt nagyon látványosan megmutatkoznak a szakadékok a támogatók (vagy legalábbis nem élesen elutasítók) és ellenzők között. Egyik oldalon a fiatalok, felsőfokú végzettségűek, budapestiek, másik oldalon a falvakban lakók, 60 felettiek, 8 általánossal rendelkezők. Egyik oldalon a fideszesek, jobbikosok és DK-sok (ez azért egy elég figyelemre méltó összetételű társaság!), másikon az MSZP és az LMP plusz a kispártok támogatói.

Azok a boldog szép napok

Végül tíz tipikus nosztalgiahuszár állítást dobtunk be azzal a kérdéssel, hogy ki ért egyet velük. Volt közöttük csak abszolút szubjektíven, érzelmi alapon megválaszolható („Az emberek régen boldogabbak voltak, mint ma”), olyan, amivel józan objektivitással nem nagyon lehet egyetérteni („Régen jobb minőségűek voltak a termékek a boltokban”), de olyan is, ami talán objektíven is megállja a helyét („Az emberekkel régen jobban törődött az állam, mint ma”).

A válaszok mindennél jobban megmutatják, mennyire erős a régen minden jobb volt életérzés ma Magyarországon. A tízből nyolc mondat mellé odaállt a többség (van, ahová majdnem 90 százalékos arányban), és még a teljesen abszurd „Az emberek régen szabadabbak voltak, mint ma” állítás is bő egyharmados támogatottságot kapott.

(index)

A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

Bal-Rad komm: Hihetetlenül összezagyvált(nak tűnő) közvéleménykutatás. A szocializmus korszaka és az EU – NATO tagság, a szocializmus korszaka iránti nosztalgia és a rendszerváltás utáni 28 év elismertsége! – valahogy nem áll össze. Van egy olyan érzésünk, hogy a kádári szocializmus múlni nem akaró népszerűségét mostmár szeretnék ilyen „hangulattechnikai” eszközökkel megtörni. Ellentmondáshalmazokkal. Nyilvánvalóan a fiatalok a megcélzottak!

Meglincseltek egy autóst Encsen

Autó elé szaladt egy kisgyerek a borsodi településen, súlyosan megsérült. Az autót vezető nőt megverték a helybeliek, a járművét pedig megrongálták.

Saját óriásplakáttal harcol a NER ellen Gyula kérlelhetetlen „ellenállója”

Amíg élek, ezek a táblák itt lesznek – mondja Borbély Ferenc, aki Gyulán nem mindennapi módját választotta, hogy tiltakozzék az elit ellen.

Egykor, még fuvarozóként „Szélvész” volt a beceneve, ma konok és következetes ellenálló, aki folyamatosan hangoztatja beszélgetésünk alatt: nem fél. „Nyugdíjas vagyok, mit tudnak velem csinálni?”

Borbély Ferenc sajátos módját választotta a Nemzeti Együttműködés Rendszere és a politikai elit elleni tiltakozásnak még az áprilisi választások előtt. A Gyula belvárosában lévő háza előtt óriásplakátot helyezett ki, amire ráírta: „Nem kellenek migránsok!! De a „politikusok” ellopták az ország jövőjét is: Fidesz 2/3-os ára Paks 2 a világ legdrágább euró hitelével, az autópályák (3szor drágábbak a horvátokénál) az alföldön. A 27%-os ÁFA és + a politikus. A 4-es metró. Minden nagy bűnügy titkosítva”.

A felirat egy átlagos, ma már megszokott dühös Facebook-poszt is lehetne – a helyesírási hibákkal és tárgyi tévedésekkel együttvéve –, ám a plakát története a hivatalok reakciója miatt sajátosan alakult. Bár az ilyen típusú reagálás is szokásosnak tekinthető a NER-ben.

Hisz a jogaiban

Borbély mindezt nem illegálisan tette. Az év elején közterületi engedélyt kért a reklámtáblára, s annak rendje és módja szerint 2018 végéig kifizette a csaknem 80 ezer forint bérleti díjat. Ám az április 8-i voksolás előtti utolsó munkanapon, április 6-án keltezett levelet neki a Gyulai Közüzemi Kft.

Ennek lényege az volt, hogy nem reklám és hirdetés szerepel a táblán, hanem kampánytevékenységhez kapcsolódó kommunikáció, ez pedig sérti közterületek használatáról szóló helyi rendeltet. Ezért 24 órát adtak neki, hogy azt eltávolítsa.

Borbély nem tett eleget a felszólításnak, helyette nekiállt levelezgetni a helyi önkormányzattal. Ugyanis a férfinak meggyőződése, hogy ezzel megsértették a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát. Ahogy azt sem érti, hogy mely párt vagy jelölőszervezet mellett kampányolt volna, amikor a saját felháborodásait összegezte és osztotta meg a táblán.

Végül a választások után, a nyár elején az udvarán belülre helyezte a táblát – merthogy eredetileg tényleg közterületen állt. Most is mindenki ugyanúgy látja, de már nem sérti a gyulai jogszabályokat.

Mit mondjak a gyerekeimnek?

A már három éve nyugdíjas gyulai férfi élete nagy részét a fuvarozó szakmában töltötte. Azt meséli, rengeteget dolgozott és nem is keresett rosszul. Sem a Kádár-rendszerben, sem a rendszerváltás után.„Soha az életemben nem kellett korrumpálnom senkit. Azt hittem, ezt a tudást átadhatom gyermekeimnek, de ma nem tudom, mit kellene mondani nekik, hogy boldoguljanak.”

Persze látott ő cifra dolgokat már a kilencvenes években. Nem hiába folytatódik így a felirat a táblán: „Lehet, hogy bűnözök, gyilkosok vezetik 25 éve az országot?”

A rendszerváltás után gyakorta járt a Gyulához közeli Sarkadra, ahol sokszor szembesült azzal, hogy rendőrautók vezetik fel és biztosítják a hírhedt olajozásban részt vevő tankereket. A 2000-es évek elején pedig benzinkutat vásárolt a gyulai határ romániai oldalán, Varsándon. Megérte, hiszen az olcsóbb benzin, gázolaj és cukor miatt a magyar oldalról tömegesen jártak oda vásárolni a Békés megyében élők.

Egyik nap a román határőrizeti szervek egyik magas rangú képviselője kereste fel, aki ajánlatot tett neki. Minden kiló cukor után 10 forintot kért. Minthogy akkortájt, 2004-ben, naponta 40 tonna cukrot adott el, ez napi 400 ezer forint lett volna. Nemet mondott, amit ellenőrzések sora követett. Belekötöttek mindenbe, végül a benzinkutat is eladta.

Örök ellenálló

„Nyolc évvel ezelőtt 200 ezer példányban készítettem szórólapot és az ország rengeteg településén terjesztettem” – mondta el Balogh. Ebben Orbán és Gyurcsányt éppúgy szapulta, egyben bűnözőknek nevezte az ország legtöbb politikusát.

„Nem nézték önt bolondnak, nem mondta senki, hogy mindennek nincs értelme?” – kérdeztük. Azt mondta, ellenvélemény egy volt, az is a feleségéé. Az emberek, ha félnek is, de négyszemközt neki adnak igazat. „Ilyen országban élünk” – mondta Borbély Ferenc.

Ráadásul megmakacsolta magát: leszögezte, hogy a tábla élete végéig kint lesz, mert abban sajnos nem bízik, hogy a felirat érvényét veszítené. Borbély most az Európai Ügyészséghez való magyar csatlakozás tárgyában gyűjt aláírásokat. „Elmegyek én a gyulai fideszes polgármesterhez is, tőle is kérek aláírást. Ha nem ad, megkérdezem tőle, hogy miért nem? Tart valamitől?” (magyarnarancs)

A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!

 

Bal-Rad komm: Hát kérem! Ez a jó Feri koma sem volt soha életében komonyista, csak egy „sima kis MAGYAR melós”! Akit a Kádár rendszer a munka becsületére és emberségre szocializált! Aztán ŐT IS BECSAPTÁK A HAMIS IGÉRETEK! És mert még Ő IS HITT A KIMONDOTT IGÉRET ŐSZINTESGÉBEN…

De Ő IS csalódott! De sokan még!

Ha összejönne egyszer százezernyi Feri koma a dagonya előtt…! Lenne bűnözőknek menekülő versenyfutása!

A Der Standard labancújság érdekes interjút közöl mai számában Zseléagyú külügyérünkkel. Aki – a jelek szerint – gyanakodik, és cselt sejt.

Arról panaszkodik ugyanis, hogy bár Döbrögisztán földrajzilag közel van Oroszországhoz, az mégis a távolibb Nyugattal bizniszel és paktál, semmint vajdaságunkkal. Érzése szeint bizonyos nyugat – európai országokkal jóva szorosabbak a Kreml kapcsolatai, mint Youdapesttel.

Zseléagyú szerint Nyugat – Európa és Oroszország nagy vidáman és titokban zsíros bizniszeket kötnek. Állandóan súgnak – búgnak. De amíg Döbrögisztán bátran és nyíltan fölvállalja az orosz kapcsolatot, a nyugatiak ezt nem teszik. Mint például a labancok. A még kölyök, taknyos labanckancellárral csak az idén négy alkalommal talkozott Vlagyimir Putyin. Labanciában még lakodalomban is volt az orosz elnök. (De bezzeg a Döbrögi lagzikat kihagyta. B-R)

A gall Macronnal meg mindent megbeszél az orosz államfő. Macron is ott lebzselt – meg egy csomó nemzetközi cég vezére – a Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon. Az meg hálából ahol csak szerét ejtheti, kiáll Putyin mellett. Meg a labanc Sebestyén is.

Zseléagyúnk arra a következtetésre jutott, hogy Nyugat – Európa és Oroszország gondosan elrejtik a közöttük létező valós üzleti tevékenységet.

A balrad.ru szerény véleménye szerint meg inkább rájöttek a ‘zoroszok Döbrögi politikai praktikájának a lényegére: „Ne arra figyeljenek amit mondok…”

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on

vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 

2747 Törtel,

Petőfi-ut. 12.

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!