Folytatódik a dráma a Honvédkórházban: „Minden nap úgy lépek be, hogy fél lábbal a börtönben érzem magam”
Egy kisvárosi focisuli fejlesztésére szánt összeg – nem egész 250 millió forint – kellett volna a hvg.hu birtokába jutott dokumentumok szerint csak ahhoz, hogy ne álljon ma összeomlás szélén a Honvédkórház sürgősségi centruma. A betegéleteket veszélyeztető helyzetre egy év alatt közel száz levélben figyelmeztették a Honvédkórház parancsnokát, aki megingathatatlannak tűnik a posztján, egyesek szerint a Fidesz felső vezetésével ápolt szoros politikai-családi kapcsolatai miatt is.
Havi körülbelül 10 millió forint – a hvg.hu információi szerint mindössze ennyit kért volna a Honvédkórház parancsnokától az intézmény sürgősségi centrumában dolgozó szakorvosok béremelésére Zacher Gábor, az osztály korábbi vezetője. Emellett további egyszeri, nagyjából 50 millió forint hiánya vetődött fel az elromlott vagy elavult orvosi eszközök pótlására, amelyek nélkül ma életek veszélyeztetésével zajlik az ellátás a főváros legtöbb beteget ellátó sürgősségi centrumában. Ez utóbbit nem mi állítjuk, hanem szakértők is, illetve benne áll abban a több száz oldalnyi, a kórház parancsnokának, Kun Szabó Istvánnak címezett figyelmeztető levélben, amelyet 2017 szeptemberi kinevezése óta – a szigorú kommunikációs szabályokat betartva az orvosigazgató útján – küldtek neki a sürgősségi centrumból.
Jelen státuszunkban még a mostani megterhelés is meghaladja az osztály kapacitását, a jelenlegi személyi állomány és a beáramló betegek mennyisége közötti aránytalanság nem ritkán a betegveszélyeztetésről szól
– kapta például a figyelmeztetést a főigazgató ez év júliusában. Pontosan egy évvel azután, hogy így kongatták a vészharangot az SBC vezetői: „Az elmúlt hónapokban az osztály terhelése jelentősen megnőtt, mindez kihat az eszközparkra is. Eszközeink jelentős része lassan betölti 10. életévét, és a folyamatos 24 órás igénybevétel miatt természetes az amortizáció. Sok kört megfutottunk az új eszközök igénylése céljából, de az eszközpark bővülése, illetve a már nem használható eszközök pótlása csak igen kis százalékban történt meg.
Mindezek veszélyeztetik a betegellátást. Az intézmény feladatai, mint budapesti szuperkórház várhatóan bővülni fognak, így a betegbeáramlás is tovább növekszik, mely a jelen műszerparkkal, humánerőforrással nem működtethető.”
A fenti pénzből – a béreket terhelő járulékokkal kiegészítve is tehát évi legfeljebb 190+50 millió forintból – megelőzhette volna a főigazgató, a kórházat fenntartó Honvédelmi Minisztérium, végső soron pedig a kormány, hogy az osztályt tömegesen hagyják el a dolgozók, emiatt szemészek, bőrgyógyászok lássanak el akut, sürgősségi eseteket, vagyis összességében: hogy betegként Budapest egyik no go zónájává váljon a kórház, a Budapesti Orvosi Kamara pedig nyílt levélben követeljen azonnali beavatkozást.
Most ne is időzzünk hosszan azon, hogy a fenti 240 millió forintnál hányszor többet költ a kormány egyetlen hónapban bevándorlásellenes propagandára, vagy, hogy gond nélkül támogatta ennyivel a közelmúltban például a Sajóvölgye Focisuli Sportegyesület fejlesztését, a kétszeresével pedig a kazincbarcikai Akácfa utcai sportpálya emberéletek szempontjából talán kevésbé sürgető felújítását.
A lényeg, hogy mivel ez az évi 240 millió forintnyi bér- és eszközfejlesztés a többszöri ígéret ellenére sem érkezett meg a sürgősségi centrumba, a kórház vezetése most ezen felül is további majdnem 200 millió forintért kénytelen marasztalni a még megmaradt dolgozókat.
Míg a 2018 februárjára ígért – megállapodásban is rögzített, de elmaradt – béremeléssel ugyanis 5 ezer forintról „csak” 8 ezerre nőtt volna egy váltásvezető orvos, 4 ezerről 6 ezerre pedig egy szakorvos órabére, addig az összeomlás elkerülésére szeptember elején aláírt megállapodásban előbbieknek már 13, utóbbiaknak pedig 10 ezer forintot volt kénytelen ígérni a parancsnok, hogy maradjanak.
Nem oldódott meg a létszámhiány sem, így a beosztások elkészítése továbbra is problémás: mivel 8-9 sürgősségi szakember hiányzik, a műszakok 60 százalékában még mindig a kórház egyéb osztályairól átvezényelt orvosok – sokszor sürgősségi tapasztalattal egyáltalán nem bíró bőrgyógyászok, szájsebészek, szemészek – ügyelnek, és bár a létszámhiányon megkísérelt a kórházvezetés vállalkozóként dolgozó külsősökkel enyhíteni, velük valamiért nagyon lassan halad a szerződéskötés.
Pusztába kiáltott (írt) szó
A hvg.hu információi szerint Zacher Gábor 2015-ös kinevezése és 2018 szeptemberi távozása között legalább 30 levelet írt a múlt héten lemondott orvosigazgatón keresztül az intézmény éppen aktuális parancsnokának, amelyben a fent is idézett, és végül lemondásához vezető problémákra, az osztály elavult és hibás eszközparkjára, az egyre fogyatkozó számú dolgozók extrém leterheltségére és alulfizetettségre hívta fel a figyelmet.
A centrumvezető főorvoson túl az SBC korábbi vezető ápolója ennél is többször – hetvenszer(!) – ragadott tollat (klaviatúrát) a szakdolgozók érdekében. Az ő hiányuk az SBC-ben ugyanis legalább akkora problémává vált mára, mint az orvosoké: a működéshez szükséges ápolólétszám az orvosokéhoz hasonló, intézményen belüli átvezényléssel darabra ugyan majdnem megvan, jelentős részüknek azonban vagy megfelelő szakképzettsége vagy sürgősségi tapasztalata nincs, ami egy kritikus esetnél egyformán betegéletbe kerülhet. Műszakonként szükség lenne ráadásul még legalább két-két betegszállítóra és adminisztrátorra is, utóbbi munkát ugyanis sok esetben a betegellátás terhére végzik az ápolók (vagy maguk az orvosok).
A szeptember elején összehívott válságértekezleten a Honvédkórház parancsnoka az orvosok mellett ugyan a szakdolgozóknak is ígéretet tett bérkiegészítésre, ennek konkrét részleteiről csak múlt héten állapodtak meg. A munkavállalók – ideértve a már egy hónappal ezelőtt ígéretet kapó orvosokat is – így leghamarabb november elején, októberi bérük átutalásakor győződhetnek meg róla, hogy ezúttal betartotta-e az ígéretét az intézmény vezetője. A centrum dolgozói mindenesetre rosszat sejtenek: az emelésről szóló megállapodást még csak múlt héten küldték el jóváhagyásra a honvédség gazdasági ügyeiben illetékes Védelemgazdasági Hivatalnak (VGH), utána pedig még a minisztériumon is át kell mennie.
A szakdolgozók elvándorlását a hvg.hu információi szerint amúgy többfajta új bérelemmel állítaná meg a kórház vezetése: a szakképzett ápolónál havi 60-90, a segédápolóknál és betegszállítóknál pedig körülbelül havi 20-30 ezer forintot jelentő bérkiegészítés mellé bevezetnék a 40 ezer forintos osztályvezetői és a 20 ezer forintos csoportvezetői pótlékot, a plusz 20-20 ezer forinttal járó szakmai és szociális vezetői posztot, további ösztönzőként pedig 20 ezer forintot kapna novembertől „a hónap dolgozója” is.
Kórházból börtönbe?
Ha dolgozói béreket sikerül is úgy, ahogy rendezni, az osztály felszereltségének hiányosságai továbbra sem oldódtak meg: bár szeptember 4-én magunk arról adtunk hírt, hogy Zacher Gábor távozása után „felpörögtek az események” az SBC-n, és a parancsnoki értekezlet délutánján máris két lélegeztetőgéppel és négy betegőrző monitorral lett gazdagabb az egység, azóta megtudtuk, hogy ezeket a kórház egy emelettel feljebb fekvő intenzív osztályáról hozták le, mivel ott a munkaerőhiány miatt már korábban le kellett zárni két kórtermet, a gépek így ott aktuálisan nem hiányoznak.
A centrum gyógy- és kötszerkészlete szintén kiegészítésre szorul, és bár egy közelmúltbeli osztályvezető főorvosi értekezleten kétségkívül derültséget keltett az SBC beszámolójában olvasható mondat, miszerint
szerencse, hogy a ruhák mosatása kapcsán egyre kevesebb mosószerre van szükség, hiszen a ruhák felülete a lyukak javára csökkenő tendenciát mutat
az osztály dolgozói azért nem élik meg ilyen vidáman a helyzetet.
Egy hónappal és egy héttel Zacher Gábor lemondása után, tehát ha úgy vesszük, nem sok minden változott a sürgősségi osztályon:
Minden nap úgy lépek be, hogy fél lábbal a börtönben érzem magam, mert ilyen körülmények között csak a szerencsén múlik, hogy ne forduljon elő olyan eset, ami miatt adott esetben le is csukhatnak, de minimum 1-2 évre eltiltanak a szakmámtól. Akkor pedig miből tartom el a gyerekeimet?
– tette fel a kérdést a hvg.hu-nak az osztály egyik orvosa. Az illető, mivel félti az állását, azt kérte, hogy a nevét ne írjuk le, de fontosnak tartotta, hogy elmondja, mi zajlik az SBC-n, mert nem hiszi el, hogy ennek így kell lennie.
Egy szemésznek egyszerűen nincs a komfortzónájában, hogy ellásson egy akut szívelégtelenséget. Miért nem alapvető, hogy egy sürgősségi osztályon sürgősségi szakorvosok dolgozzanak?
– fejtegette tovább a problémát az orvos, hozzátéve: a jelenlegi létszámmal jó, ha az ügyeletvezetőt (váltásvezetőt) ki tudják állítani sürgősségi orvosokból, aki viszont így egy személyben felel a rá eső 12 órában érkező 80-100 ember ellátásáért, mivel minden kicsit is komplikáltabb esetben neki kell megnéznie a beteget, vagy neki kell a felvetődő szakmai kérdésekben döntenie.
A problémák zöme alapvetően egyébként az említett beteglétszámból adódik: amikor 2007 márciusában megnyitott a Honvédkórház sürgősségi centruma, sokkal szűkebb területi ellátási kötelezettséggel és másfajta ügyeleti rendben napi 40-50 beteg érkezett. Az időközben lezajlott kórházösszevonások és -bezárások nyomán azóta azonban a többszörösére bővült az ellátási terület, így ma a tervezett, nyitáskori beteglétszám 2- 2,5-szeresét látja el az SBC – de változatlan feltételekkel: ugyanannyi orvossal és ugyanolyan, mára ráadásul súlyosan elavult és leamortizálódott felszereléssel.
Ma már rég nem az a kérdés, hogy mink van, és abból mit tudunk kihozni, hanem hogy mi a feladat, és mi az amit még úgy-ahogy be tudunk vonni ehhez
– érzékeltette a helyzetet a sürgősségi centrum egy másik dolgozója is, hozzátéve: nem értik, hogy ha a hadisírok gondozásától kezdve az egységes komolyzenei koncepció kialakításán át a nemzeti ásványvagyon hasznosításának ügye is kapott már önálló kormánybiztost és jelentős forrásokat, akkor az emberéletek miért nem számítanak. (A Honvédkórháznak, pontosabban „a működés átfogó felülvizsgálatának és racionalizálásának” 2012 és 14 között egyébként volt már miniszteri biztosa. A Borbíró Zoltán vezette átvilágítás megállapításai miatt – kaotikus állapotok a döntéshozatalban, milliárdos problémák a költségvetéssel, óriási kockázatok a teljes informatikai rendszerben – össze is ugrott az Emmi és honvédelmi minisztérium. A konfliktusról anno az ATV.hu írt részletesen).
Halálgyár – idézőjel nélkül
A romló körülményeket amúgy a sürgősségi centrum halálozási mutatói is tükrözik: a hvg.hu birtokába jutott összesítés szerint míg 2015-ben (egy már szintén nem túl rózsás helyzetben) évi 254 beteg halt meg az SBC-n, addig 2017-ben már nyolcvannal többen: 333-an. Az emelkedő számok miatt – és nyilván nem függetlenül az év elején nagy vihart kavart halálesetektől – a szeptemberi összefoglaló saját maga is csak „Halálgyár” névvel illeti a részleget, miközben a jelenség okát is megnevezi: az emelkedő dolgozói terhelést és fluktuációt, a csökkenő kapacitást, illetve romló színvonalú infrastruktúrát.
A hvg.hu-nak nyilatkozó orvosok közül a legtöbben egyébként az fájlalták, hogy sajtót bejárt év eleji halálestetek után nem kaptak esélyt rá, hogy a nyilvánosság előtt megmagyarázzák a helyzetüket: a fent részletezett hiányosságok mellett például azt, hogy azért „parkolnak” a betegek akár 20-24 órát a sürgősségin, mert a kórház többi osztálya szintén nem követte a beteglétszám-bővülést, és egyszerűen nem veszik át, nincs hová tovább küldeni az SBC-re kerülteket. Az intézmény amúgy is merev kommunikációs rendje a közelgő választás miatt az év elejétől ráadásul tovább szigorodott: kizárólag a kórházparancsnok szólalhatott volna meg – legalább egy a hozzátartozók felé tett részvétnyilvánítás erejéig – ő azonban nem tette.
A hvg.hu-nak nyilatkozó volt és jelenlegi dolgozók közül egyébként senki nem tudta eldönteni, hogy a az SBC-n kialakult helyzetért vajon az intézményvezető-e a felelős, rajta múlt-e, hogy a sokszori kérés ellenére is elmaradt a szükséges bér- és eszközfejlesztés, vagy a kormányon.
Többen voltak azon a véleményen, hogy a gondokban az intézmény speciális helyzetének: a honvédségi fenntartásnak is szerepe lehet. Van, aki úgy hiszi,
a problémák jelentős része a kórházból nem is ment ki,
vagyis a parancsnok, Kun Szabó István esetleg nem továbbította a kéréseket, igényeket és vészjelzéseket a kormány felé. Ha ez esetleg igaz lenne, nagy kérdés, hogy mi lehet az oka. Többek szerint az, hogy esetleg katonaemberként nem engedheti meg magának, hogy úgy tűnjön, gondok vannak az általa irányított „egységnél”.
A kormány „tudatlanságára” utalt egyébként Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter is, amikor egy szeptemberi Kormányinfón a kórházban tapasztalható orvoshiányt firtató kérdésre azt mondta:
az intézmény nem fordult a kabinethez a probléma kezelése érdekében, így azt a kórháznak kell megoldania.
Más forrásból viszont úgy tudjuk, a kormány, illetve a Fidesz elnökségének több tagja többször is kapott jelzést arról, hogy mekkora a baj az osztályon.
A válság egyetlen, kézzel fogható jele a Honvédkórház orvosigazgatójának múlt heti lemondása volt, ami kórházi forrásaink szerint több hete lógott a levegőben. A lemondással – ami információink szerint nem is volt annyira önkéntes Tamás Róbert részéről – egyértelműen az orvosigazgató „vitte el a balhét” a kialakult helyzet miatt.
A szolnoki repülőmérnökből 2011-ben koronaőrré, abból honvédelmi helyettes államtitkárrá, majd miniszteri biztossá, végül 2017 októberétől a kórház parancsnokává előlépő Kun Szabó Istvánnak a házon belüli vélemények szerint – bármi történjék is – aligha eshet baja. Például azért, mondják, mert úgy tudják, a honvéd vezérőrnagy erős kapcsolatokat ápol a Fidesz felső vezetésével. Van, aki példaként azt is felhozza – noha ennek perdöntő hatása azért kérdéses –, hogy a lánya, az amúgy a Miniszterelnökségen dolgozó Elizabet Kubatov Gábor Fidesz-pártigazgató Marcell nevű fiának a menyasszonya. (HVG)
A balrad.ru kommentje a “KUNYERA” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk!
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.ru-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá!
Bal-Rad komm: „…Minden nap úgy lépek be, hogy fél lábbal a börtönben érzem magam, mert ilyen körülmények között csak a szerencsén múlik, hogy ne forduljon elő olyan eset, ami miatt adott esetben le is csukhatnak, de minimum 1-2 évre eltiltanak a szakmámtól. Akkor pedig miből tartom el a gyerekeimet? – tette fel a kérdést a hvg.hu-nak az osztály egyik orvosa. Az illető, mivel félti az állását, azt kérte, hogy a nevét ne írjuk le…”
– A ÖSSZESZERELDÉK MŰKÖDNEK, ÉS VÁRJÁK A BIOROBOTOKAT JÓ DOKTOR ÚR!
Komolyabbra fordítva a szót! Elmondják hogy mi a baj! – DE NÉV NÉLKÜL. Ez pedig így HITELTELEN! (Annak tüntetik felaz ILLETÉKESEK!) Szimplán pedig csak gyávaság, erősebben fogalmazva pedig az értelmiség árulása.
Tetézi a gondokat, hogy ez a „forrókása kerülgetéses” magatartás csak sietteti a végső katasztrófát. Az, hogy nem mondják ki az ALAPOKOT – a pénztelenség alapokát – a társadalom vakítása. Az ok ugyanis az önálló gazdaság hiánya. Amely képes lenne kielégítő szinten működtetni egy közegésuségügyi rendszert.
Az ALAP OK PEDIG A RENDSZERVÁLTÁSNAK NEVEZETT HAZAÁRULÁS! AMELYNEK KIVITELEZŐI (többségben) ÉS HASZONÉLVEZŐI MÁIG BIZTONSÁGBAN – JÓLÉTBEN KÖZTÜNK ÉLNEK! Nem velünk, csak belőlünk!
Ha pedig ezt a bűncselekményt MINT ALAP OKOT AZ ÉRTLMISÉG – ALJAS INDOKBÓL VAGY FÉLELEMBŐL – NEM MONDJA KI, KIMONDJA A balrad.ru
