Éves gazdasági növekedés; volumenindex, előző év azonos időszaka = 100; szezonálisan és naptárhatással kiigazított és kiegyensúlyozott adatok
(profitline)
Bal-Rad komm: Amint az a grafikonon is látható, a 2008-as pénzügyi és gazdasági válság időszak lecsengése óta stagnál a varázsmutató.
Ha ebbe még belekalkuláljuk a “hozzáadott értéket” – az uniós júdáspénzeket – gyakorlatilag nulla – vagy mínuszos – eredmény jönne ki.
Nincs is jelentősége egyébként az egész történetnek, hiszen a “nemzeti össztermékként” emlegetett GDP kétharmadát a multinacionális összeszereldék meg “szolgáltatók” produkálják.
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Hiába kergeti őket Döbrögi, az osztrákok elfutnak előlünk
Most Orbán Viktor dobta be, hogy 2030-ra lehagyjuk Ausztriát. Mi pedig utánaszámoltunk, hogy ehhez milyen meredek fejlődési utat kellene bejárnunk.
A miniszterelnök a velencei Fidesz-frakcióülésen ismertette 12 éves, 3 kormányzati ciklusra szóló, meglehetősen derűlátó elképzelését, amely szerint 2030 táján hazánk minden téren, még a most még rosszabb oktatási, egészségügyi vagy gazdasági mutatókban is lekörözi majd régiós szomszédait, köztük Ausztriát is. A nagy tervet a gazdasági növekedés adataiból vezette le, hozzátéve, hogy a jó mutatók a 2010-et követő unortodox gazdasági intézkedéseknek, vagyis a „matolcsyzmusnak” köszönhetőek.
Utánaszámoltunk, hogy Ausztria lehagyásához milyen meredek fejlődési utat kellene bejárnunk. Megnehezítette a dolgunkat, hogy a miniszterelnök nem fejtette ki pontosan, hogy mire gondol, amikor az osztrákok lehajrázásról beszélt. Ezért több modellszámítást végeztünk abból kiindulva, hogy Orbán Viktor valamelyik fontos, a jólétet számszerűsítő gazdasági mutatóra utalhatott. Egyszerűbben fogalmazva, a hvg.hu megpróbálta kitalálni a magyar miniszterelnök gondolatát.
Gondolhatott Orbán Viktor az egy főre jutó GDP-re, ez esetben ilyen számítás mellett teljesül a célkitűzése: ha azt feltételezzük, hogy Ausztria innentől kezdve nagyjából stagnálni fog, ahogy az utóbbi években tette – akkor átlagosan évi 8,9%-ot kell a magyar GDP-nek növekednie ahhoz, hogy 2030-ra utolérje Ausztriát. Érthető, de van vele egy kis gond. Az Orbán kormány elmúlt 7 évében átlag 2,3% volt a növekedés. Ennek közel a négyszeresét kell tartani 14 éven keresztül. Valahogy így:
Ha a hétköznapi szinten sokkal jobban érzékelhető mutatóra, az egy főre eső GDP vásárlóerő-paritáson számított értékére gondolt (ami komoly segítség ahhoz, hogy a gazdasági teljesítményt kivetítsük az életszínvonalra), akkor Ausztria EU-hoz viszonyított stagnálása esetén évi 4,6 százalékot kell a magyar mutatónak emelkedni az EU átlaghoz képest.
Ha azt feltételezzük, hogy Ausztria nemhogy stagnálna ebben a mutatóban, hanem minden évben egy százalékpontot esik az EU átlaghoz képest, akkor csak 3,7 százalékot kell évről évre nőnie Magyarországnak.
Az utóbbi két gondolatmenettel az a gond, hogy Magyarországon az elmúlt 7 év átlagos éves javulása mindössze 0,8% volt az EU átlaghoz képest. Mindebből az következik, hogy a matolcsyzmusnak minden tartalékát mozgósítania kell, mert a következő 14 évben az elmúlt 7 éves növekedési tempó 5-6 szorosát kellene folyamatosan tartanunk, ha valóban be akarjuk érni Ausztriát.
Orbán és Matolcsy hosszú sor végére állt be
“Széchenyitől Hruscsovig a kelet-európaiak mindig az utolérés bűvöletében éltek, és elegendő volt néhány sikeres példa – egykor Németország és Amerika, legutóbb Kína – ahhoz, hogy mindenki azt gondolja, hogy ezt csak akarni kell, és akkor menni fog. Abban az időszakban, amikor még nem álltak rendelkezésre nemzetközi összehasonlításra alkalmas, országonkénti fejlettségi adatok, a szovjet és kínai pártállami vezetők 10-15 éves határidőket adtak maguknak és országuk népének, hogy utolérjék a legfejlettebb országokat. Azt sem titkolták, hogy elsősorban katonai okból sürgős ennyire a gazdasági téren 50-100 évre becsült elmaradás behozása” – írta Mihályi Péter az Utolérési kísérletek Magyarországon, 1870-2030 című 2011-es tanulmányában. Idézte Sztálint is, aki a felzárkózást élet-halál kérdésnek tekintette.
“Vagy meg tudjuk ezt tenni, vagy agyonnyomnak bennünket.”
Hruscsov pedig 1959-ben azt találta mondani, hogy a Szovjetunió gazdaságilag hét év alatt beéri az Egyesült Államokat. Láttuk, mi lett belőle.
Nyolcvan éve tényleg közel voltunk Ausztriához
A dualizmus gazdasági dinamizmusa után Magyarország elmaradott államként lépett át trianoni korszakába. Tomka Béla, a Szegedi Tudományegyetem gazdaságtörténésze az adatok elemzése során arra a következtetésre jutott, hogy a két világháború között a gazdaságot legalább olyan dinamizmus jellemezte, mint 1914 előtt. Magyarország képes volt aránylag gyorsan kiheverni az ország szétszakadását, a forradalmakat, s még a gazdasági világválságot is. Az évszázados magyar „kísértés”, a fejlett Nyugathoz való felzárkózás ekkor nagy ütemben megvalósult, 1938-ra az egy főre jutó GDP elérte az osztrák adat háromnegyedét, s az utóbbi másfél évszázadban ekkor voltunk legközelebb Ausztriához fejlettségben. Az 1950-es évek extenzív fejlődése még kevéssé erodálta a felzárkózást, ám a hatvanas évek közepétől ez stagnálásba váltott, s ez a korszak végéig így maradt. 1989-ben az egy főre jutó magyar GDP már csak 40 százaléka volt az osztráknak, a „kádári jólét” ellenére tehát nőtt a szakadék a két ország között.
A magyarországi rendszerváltáskor még azt ígérték a politikusok, hogy 20 év múlva utolérjük Ausztriát. Németh Miklós egykori miniszterelnök így emlékezett vissza az ígéretre.
“Én ilyet sosem mondtam, és realitása sem volt. A rendszerváltás pártjai hintették el ezt a köztudatban rövid távú politikai haszonszerzés céljából.”
Kóka János gazdasági miniszter 2006-ban arról beszélt, hogy “ha gyorsul a magyar növekedés, akkor „16-18 évről 12-13 évre szűkülhet Ausztria utolérése”.
Ám épp az ellenkezője történt: lassult a magyar gazdaság, majd beütött a világválság, amely az átlagosnál jobban érintette az országot. Matolcsy György 2010-ben, nemzetgazdasági miniszterként húsz évet mondott az Új Széchenyi-terv bemutatásakor. Az MNB pedig 2016-ban adta ki a Versenyképesség és Növekedés című kötetet, amely a felzárkózás konkrét feladatait összegzi.
Kérdés, hogy az osztrákok olvasták-e a tanulmányt, tudnak-e róla, hogy 2030-ban már Magyarország hátát nézhetik.
(HVG)
Bal-Rad komm: “…Vagy meg tudjuk ezt tenni, vagy agyonnyomnak bennünket…” – mondta Sztálin.
– Majdnem bejött a jóslata! A Gorbacsov-Jelcin duó kevés híján igazolta Sztálin rémálmát! De aztán OTT! – helyükre kerültek a dolgok.
Az pedig már szintén “AHHOZ” a történethez tartozik, hogy a Nyugat a saját túlélése és kényelme érdekében sikerrel vitte véghez az “ONNAN” LEVÁLASZTOTT volt szocialista országok TOTÁLIS GYARMATOSÍTÁSÁT!
A probléma – a Nyugat problémája – viszont újragenerálódott. Csakhát a spekuláció elérte a végső földrajzi határait. Amelyen – sajnos – Döbrögisztán belül botorkál.
A Kelet – ls a Nyugat gazdasági versenyképességét összevetők alapvető hibát szoktak elkövetni! A történelmi zérót nem veszik figyelembe. 1945 – öt, a II. vh. végét. Ahonnan szétváltak Kelet és Nyugat gazdasági fejlődésének ANYAGI FELTÉTELEI!
A Kelet “önerőből” kellett hogy nekirugaszkodjon, míg a Nyugat – a jóval kisebb háborús veszteségei mellett – Amerika erőteljes segítségével indult.
Mára viszont GDP ide vagy oda! – ismét előjöttek a gondok Nyugaton. Aligha véletlenül kapálózik Nyugat-Európa spekulánstársadalmának túlnyomó többsége az Oroszország elleni szankciók miatt!
De hát ez esetben Döbrögisztánról van szó! A gazdaságától, vagyonától, piacaitól teljesen megfosztott Magyar Népköztársaság utódállamáról! Döbrögisztán kolóniáról.
A DUMA DÖBRÖGISZTÁNRÓL!
Ahol felelős kormányzás helyett lassan 28 esztendeje csak mesefilmek vetítgetésével hülyítik a qrmányok a népeket!
Aminek a lényegét nagyjából úgy lehet összefoglalni, hogy a bécsi cukrászdanyitásNÁL ott görbedezik az ajtó előtt a döbrögisztáni koldus.
Azon pedig lamentálhatunk, hogy MI LETT VOLNA, HA…
Ha a Nyugat a nyolcvanas évek kényszere alatt nem tudja kivédeni a maga bajait a Kelet legyarmatosításával.
De ez egy történelmietlen kérdés, és ennél fogva sohasem fogjuk megtudni a választ.
Helyette nézhetjük-hallhatjuk a NER (Nemmzetthy Elhazudozás Rendszere) meseelőadásait! Aranykorról, annak kezdetéről, GDP-ról, miegyebekről!
EGÉSZEN A KEZÜNK BILIBE ÉRÉSÉIG!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Románia kiemelkedően jól teljesített az elmúlt években a gazdasági felzárkózás terén az EU-ban, Magyarország hátulról a harmadik a listán.
Az elmúlt évtizedben a régiós országok közül Litvánia mellett Románia közeledett a legnagyobb ütemben a nyugat-európai államokhoz – írja a Transindex az Eurostat adataira hivatkozva. A romániai magyar hírportál szerint az uniós statisztikai hivatal adatai szerint az Európai Uniós csatlakozást megelőző (2006-ban) évben Románia vásárlóerő-paritáson számolt egy főre jutó GDP-je az EU átlagának mindössze a 39 százalékát érte el. Tíz év múlva, vagyis tavaly ugyanakkor a románok már az uniós átlag 59 százalékán éltek.
Ezzel a 20 százalékos növekedéssel Románia Litvániával holtversenyben vezeti a legjobban konvergáló országok listáját a térségben, igaz, a balti államban eleve 57 százalékos fejlettségi szintről indultak az uniós átlaghoz képest, és ehhez képest sikerült még 20 százalékot fejlődniük.
Magyarország ugyanakkor a leggyengébben teljesítők közé tartozik: 2006-ban a magyar gazdaság az uniós átlag 61 százalékát érte el, ami 2016-ra csupán 67 százalékra változott, Így a mindössze 1 százalékos „konvergenciát” elérő Horvátország és az egyenesen negatív értéket (mínusz 3 százalék) produkáló Szlovénia mögött a harmadik legrosszabbul teljesítő tagállam vagyunk.
(mno)
Bal-Rad komm: A románok fejlődéséhez természetesen semmi köze annak, hogy REGNÁLÓ KORMÁNYAIK TAGJAIT állították bíróság elé lopás miatt. El is ítélték némelyiket!
De mi az, hogy a harmadik legrosszabbul teljesít Döbrögisztán? Ilyen nemmzetthyetlen megfogalmazást! Úgy kellene ezt megírni, hogy NÁLUNK SOKKAL ROSSZABB Szlovénia és Horvátország.
Különben is! Döbrögink megállapította, hogy MI VAGYUNK A LEGJOBBAK a’ zegész Únijóban!
Eurostat! Mijarákaz?
Biztos valami külföldről finanszírozott kórság! Van minekünk saját KSH-nk is!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
vagy közvetlen postai úton:
Molnár Erzsébet
2747 Törtel,
Petőfi-ut. 12.
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”-rovatban tájékoztatjuk!
Döbrögi vajdánk tegnapi-rádióbéli-hőbörgésén túlmenően ismét ordas parasztvakításba ugrott bele. Ez a háborodott a szokásához híven már a tényeket teljesen figyelmen kívül hagyva kezdi károgni a hülyeségeit a Mekkmesterrel közös gazdasági csodatételéról. Amit saját udvari statisztikusai cáfolnak.
Persze a népek közül csak a vájtabb fülűek röhögnek a vajdai csodatételről szóló saját szájból elzengett dicshimnuszoknak. A többséget nem érdekli a KATASZTRÓFA KÖZELEDTÉT JELZŐ statisztika.
Miről is hablatyolt-többek között-tegnap a vajda? Íme:
“…Beszámolt arról is, hogy ma erős a gazdaság, az ország a saját lábán áll és ellen tud állni minden nemzetközi pénzügyi zsarolásnak…”
De mit is mutat a csodás gazdasági erőről a KSH-statisztikája a valóságban? Nicsak:
Az ábra-amit az udvartartás csinált-nem igazán támasztja alá a vajda tegnapi diadalkukorékolását!
A pénzügyi zsarolással szembeni “ellenállóképességről” meg csak annyit: az első halványabb brüsszeli pisszenetre-miszerint a júdáspénz további folyósítását ESETLEG LEÁLLÍTHATJA AZ EU-Döbrögi máris bejelentette: DEHOGY AKARJÁK ŐK A SOROS-KIKÉPZŐBÁZIS BEZÁRÁSÁT!
A fentebbi grafikonon láthatjuk egyébként, hogy Döbrögisztán “GDP-jét” az uniós lízingdíj tartja még úgy-ahogy a felszínen.
DE MI LESZ 2020-UTÁN? Amikor már a teljes vételár kifizettetett!
