Ez volt a Volksbund ->
Kategória: Könyvtár
Marxista témájú dokumentumok, könyvek
A tudományos módszer tömören – SaLa morzsái
A tudományos módszer tömören
Az észlelt jelenségről vagy a tudományos következtetéssel készült hipotézist a valóságban következetesen tudományos alapokokra támaszkodva a valóságban ellenőrizni kell. Ezután a nyert tapasztalat alapján a szükség szerint módosítani, majd újból a valóságban ellenőrizni kell. Egészen addig kell ismételni a megismerés folyamatát, amíg el nem készül a valóságnak megfelelő, a gyakorlatban, a valóságban ellenőrizhető tudományos magyarázat! Erre alapozható a tudományos hit.
A következetesen objektív tudományos módszernek következetesen az objektív valóságra kell támaszkodnia, megállapításainak a valóságban ellenőrizhetően léteznie vagy a tudományos ismeretek alapján következtethetőnek, elkészíthetőnek, megvalósíthatónak kell lennie. Azonban nem lehet minden hipotézist közvetlenül ellenőrizni, de az állítások elfogadásához a következetesen objektív tudomány eredményeire lehet támaszkodni. A csillagokban lejátszódó folyamatokat, a világ „keletkezését“, méretét, stb. csak a tudomány eredményeire támaszkodva a tudományos hittel lehet elfogadni, közvetlenül nem vizsgálhatók. Nem vizsgálható a kitalált isten és a szellemvilág sem, azonban a következetesen objektív tudomány szerint semmi nyoma sincs, a fantázia világa csupán.
Hit olyan tudományos következtetésekbe, hipotézisekbe vetett meggyőződés, amelyeket az adott pillanatban még nem lehet kísérleti úton bizonyítani. Az ilyen hit a már elért és gyakorlatban kipróbált tudásra épül. – Marxista fogalomlexikon
A tudományos hit a tudományos módszerrel és világnézettel igazolt, a valóságban ellenőrizhető állítás elfogadása! A hétköznapi életben a tudományra hivatkozó állításokat gyakran nem lehet közvetlenül ellenőrizni, a tudományos hit azonban a tudományos módszere és világnézete miatt megbízható, még akkor is, ha nem tökéletes, de ennél jobb nincs. A tudománytalan képzelődés, az idealizmus, a vallás nem támaszkodik következetesen a tudományos módszerre és világnézetre, bár a tudománytalanságának bizonyítására a tudomány eredményeit is felhasználja.
A következetesen objektív tudományos bizonyítás folyamata az észleléssel vagy a tudomány eredményeire alapozott következtetéssel kezdődik, amiről modell, magyarázat, hipotézis készíthető. Ezt követi a hipotézis ellenőrzése a valóságban, majd a modell, a hipotézis szükség szerinti módosítása és ennek újabb ellenőrzése a valóságban, egészen az elfogadható, az objektív valóságot tükröző magyarázatig! A tudományos hit ereje ebben van, az állításai a valóságban ellenőrizhetően léteznek.
Elmélet és Gyakorlat: a filozófiai kategóriák, amelyek a megismerésnek, valamint a természet és a társadalom átalakításának mint egységes társadalmi-történeti folyamatnak szellemi és anyagi oldalát jelölik. Az elmélet az emberi tudatban általánosított emberi tapasztalat, az objektív világról alkotott ismeretek összessége; az ismeretek viszonylag önálló rendszere, amelyben a fogalmak belső logikája a dolgok objektív logikáját tükrözi. – Marxista fogalomlexikon
Megismerés: a valóság gondolati visszatükrözésének és reprodukálásának a társadalom fejlődéstörvényei által meghatározott és a gyakorlattal szorosan összefüggő folyamata, amelynek célja az objektív igazság feltárása. A megismerési folyamat során a külvilág tudatosodik bennünk, ismereteket, fogalmakat nyerünk a reális jelenségekről, amelyeket a gyakorlati tevékenységünkben a világ megváltoztatására, a természet emberi szükségleteknek megfelelő átalakítására alkalmazunk. A megismerés, valamint a természet és társadalom gyakorlati átalakítása az egységes történelmi folyamat két, egymást kölcsönösen feltételező, egymást kölcsönösen átható oldala. Maga a megismerés a társadalmi-gyakorlati tevékenység szükségszerű mozzanata, minthogy az emberek e tevékenységet csakis a dolgok és tárgyak tulajdonságainak és funkcióinak megismerése alapján folytathatják. … Az ismeretelmélet akkor vált valódi – az anyagi világról szerzett ismeretek keletkezésének és fejlődésének objektív törvényeit feltáró – tudománnyá, amikor a gyakorlatot is bekapcsolták az ismeretelmélet körébe. … Csak akkor beszélhetünk a nézetek, ismeretek, elméletek igaz voltáról, ha a társadalmi-termelési gyakorlat igazolja, hogy megfelelnek a valóságnak. Lenin ezt írta: ”Az eleven szemlélettől az absztrakt gondolkodáshoz, és ettől a gyakorlathoz – ez az igazság megismerésének dialektikus útja”. – Marxista fogalomlexikon
SaLa
SaLa-2025.06.04.
Dunától a Donig: SaLa könyvespolca
Az objektív valóság megismerése – SaLa morzsái
Az objektív valóság megismerése
Az objektív valóság megismerése csak a tudományos módszerrel és a tudományos világnézettel együtt lehetséges, ennek nincs alternatívája! A tudományos világnézet legfejlettebb formája a dialektikus és történelmi materializmus, a gondolkodó emberek, a kommunisták, a marxizmus-leninizmus világnézete. Aki a tudományos világnézetet támadja az a tudományos módszert is támadja.
A valamely módon észlelt jelenség, ami az ismert törvényekkel nem vagy nem kielégítően magyarázható meg az még ismeretlen vagy részben ismert, de nem csoda, nem a természetfeletti kitalált valami műve, mert ilyet nem ismer a tudomány. A tudomány eredményeire, a tapasztalatra, kísérletre, a modellezésre, stb. támaszkodó következtetést, hipotézist az objektív igazsága érdekében a tudományos módszerrel a valóságban ellenőrizni kell! Amely állítás, hipotézis, magyarázat, képzelet, spekuláció, stb. az objektív valóságban a tudományos módszerrel megtalálható, észlelhető, következtethető, megvalósítható, bizonyítható, akkor az az objektív igazság.
Amely jelenség jellemzője, hogy nincs rá következetesen objektív tudományos magyarázat vagy csak részben ismert, az még a felfedezésre, módosításra, pontosításra vár. A megfejtésére tudományos értékű spekulációval, képzelőerővel a tudomány által bizonyított alapokra támaszkodva tudományos értékű hipotézis már készíthető róla, amit azonban a valóságban a tudományos módszerrel ellenőrizni kell. Ha ez a hipotézis, spekuláció, magyarázat, képzelet hibás, a valóságnak nem felel meg, akkor a módosítása szükséges vagy akár el is kell vetni azt!
igazság: az objektív valóság történetileg adekvát visszatükrözése, amikor a megismerő szubjektum az objektumot, a megismerés tárgyát úgy reprodukálja, ahogyan az a tudaton kívül és tőle függetlenül létezik, a társadalmi gyakorlat által ellenőrzött emberi képzetek, fogalmak, ítéletek, következtetések, elméletek objektív tartalma. – Filozófiai kislexikon
objektív valóság: az anyagi világmindenség a maga teljességében, valamennyi formájában és megnyilvánulásában. Az objektív valóság az alapvető gnoszeológiai kérdés aspektusában vizsgálva az emberi tudattól függetlenül és vele szemben elsődlegesként létezik. – Filozófiai kislexikon
Ismeretelmélet (gnoszeológia, episztemológia): a filozófia része, amely a megismerés természetének és lehetőségeinek, az ismeret valósághoz való viszonyának problémáit, a megismerés általános előfeltételeit, illetve hitelességének és igazságának kritériumait tanulmányozza. – Filozófiai kislexikon
„Az ismeretelmélet, vagy más néven episztemológia (a görög ἐπιστήμη episztémé – tudás és a λογος logosz – elmélet szavakból), valamint gnoszeológia (a görög γνῶσις gnószisz – ismeret és a λογος logosz – elmélet szavakból) a filozófia egyik ága és tudománya, amely a megismerés feltételeivel, határaival foglalkozik. A megismerés módszereit igyekszik meghatározni, a tudományok alapjait vizsgálja. Azt kutatja, hogy mi a tudás, illetve hogy mi a tudás megszerzésének legbiztonságosabb útja. Témájába a megismerés szubjektuma és objektuma egyaránt beletartozik. … Akkor mondjuk, hogy egy hitünk tudás, ha az igazolt és igaz. Magyarul a tudás: igazolt igaz hit.“
SaLa
SaLa-2025.05.03.
Dancs József – Utak és állomások: SaLa könyvespolca
A mindörökké létezőt a tudomány megtalálta – SaLa morzsái
A mindörökké létezőt a tudomány megtalálta
Ha létezik valami kiváltó ok, akkor léteznie kell az azt kiváltó oknak is, vagyis, ha isten létezik, akkor léteznie kell az isten létrehozójának is és az isten létrehozójának a létrehozójának is és így tovább, ez így logikus, a tapasztalat, a tudomány is ezt bizonyítja. Azonban az anyag a következetesen objektív tudomány szerint nem teremthető, tehát az anyag az egyetlen a mindörökké mozgásban létező. Így felesleges és nincs szükség a mindörökké mozgásban létező anyagon kívül kitalálni a formák keletkezésére egy másik kezdő okot, mert a tudomány már megtalálta. Ez a mindörökké mozgásban, változásban létező anyag, ezen kívül a tudomány szerint azonban más nincs!
A dialektikus materializmus tudományos világnézete szerint a világban létrejövő formák a véletlen kölcsönhatások alapján dialektikusan a természet törvényei szerint az anyagban meglévő lehetőségek szerint alakulnak ki. A világban létező formák az anyagban rejlő lehetőségnek köszönhetik létüket, így az isteni alkotás víziójának semmi reális értelme sincs, a fantázia világa és nem a valóságé. A formák létrejöttének magyarázatára a mindörökké mozgásban változásban lévő anyagon kívüli másnak nincs értelme, a képzelődés nem tudományos értékű, ha a valóságnak ellentmond.
A világegyetemben létező formák létrejöttéhez, a mozgásához, a változásához, a fejlődéséhez nem szükséges külső céltudatos természetfeletti erőt, okot kitalálni, ami valójában a tudomány szerint nincs is. A csillagok, a galaxisok, az élővilág, a gondolkodó anyag, az ember is minden céltudatos ok nélkül jöttek létre. A gondolkodó anyag már a tevékenysége által a természetben nem létező formákat is céltudatosan képes létrehozni. Így a formák kialakítására a vakon ható természetben kivétel a gondolkodó anyag, az ember tudatos cselekvése! Ez a következetesen objektív tudományos világnézet megállapítása!
dialektika: általános filozófiai elmélet és módszer, amely modern, materialista formájában a dialektikus materializmus szerves része. A dialektika a „külső világ és az emberi gondolkodás mozgásának általános törvényeiről szóló tudomány” (Marx). A dialektika alapgondolata, hogy „a világot nem mint kész dolgok összességét, hanem mint folyamatok összességét kell felfogni, amelyben a látszólag stabil dolgok … a levés és elmúlás szakadatlan változásán mennek át”… (Engels). E szakadatlan változás főbb törvényszerűségei: „a már megtett fokokat magasabb szinten ismétlő fejlődés (a »tagadás tagadása«), … — ugrásszerű, katasztrófákkal járó, forradalmi fejlődés; — „a fokozatosság megszakadása”; — (a mennyiségnek minőségbe való átcsapása;) — a fejlődést előrehajtó sok belső impulzus, amelyet valamely adott testre, vagy valamely adott jelenség keretei között, vagy valamely adott társadalmon belül ható különböző erők és tendenciák ellentmondása, összeütközése ad (ellentétek egysége és harca); — minden egyes jelenség valamennyi oldalának (s a történelem a jelenségek egyre újabb és újabb oldalait tárja fel) kölcsönös függése és legszorosabb, felbonthatatlan összefüggése, olyan összefüggése, mely a mozgás egységes, törvényszerű világfolyamatát adja — ezek annak a dialektikának egyes főbb vonásai, amely tartalmában gazdagabb, mint a közkeletű fejlődéstan.” (Lenin). … A dialektika lényege magva az ellentétek egységének és harcának törvénye, mely minden fejlődés forrása, mozgató ereje „Röviden a dialektikát úgy határozhatjuk meg, mint az ellentétek egységéről szóló tanítást. Ezzel megragadjuk a dialektika magvát.” (Lenin Művei 38. köt. 207. old.) A dialektika értelmében a fejlődés a mennyiségi változásoknak minőségi változásokba való átcsapása útján végbemenő fejlődés, a fokozatosság megszakadása, az ugrás, a fejlődés kiinduló mozzanatának tagadása és magának e tagadásnak a tagadása, az eredeti állapot bizonyos oldalainak, vonásainak magasabb szintű megismétlődése. – Filozófiai kislexikon
SaLa
