(idézet: Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek)
A negyedik háborús év küszöbén vessünk egy pillantást az elmúlt három esztendőre és a feladatokra, amiket a közeljövő a haladó magyarság elé tűz. Meg kell vallanunk, hogy azok, akik el voltak szánva, hogy Magyarországot Hitler szekere elé fogják, alapos munkát végeztek. Ha Horthyék a háború kezdetén fogadkoztak, hogy „erejük teljével” fogják támogatni a német nácikat, hogy odaadnak mindent „katonában, vérben, búzában, munkában”, úgy most megállapítható, hogy népvesztő szándékukat jórészt keresztül is vitték. Ami élelmet, nyersanyagot a magyar föld megtermett, annak javát a németek kapták. Rájuk dolgozott a magyar ipar. Amennyi katonát fel tudtak szerelni, azt maradék nélkül átadták a németeknek, akiknek kezén el is pusztultak, mint Voronyezs alatt a második honvédhadsereg. S amikor a magyar nép zöme felismerte, hogy idegen rablóérdekekért taszították a német háborúba és a békét, a nácikkal való szakítást követelte, akkor Horthyék behívták a német megszálló csapatokat és segítségükkel próbálják az országot tovább is a háborúba kényszeríteni.
Hitlert Magyarország megszállása nem menti meg. Ma, három hónappal azután, hogy csapatai átlépték a magyar határt, katonai helyzete reménytelenebb, mint valaha. Az orosz fronton sorra töri át a Vörös Hadsereg az évek óta megerősített állásokat. A bevehetetlennek hirdetett atlanti védőfal nem állta a szövetségesek rohamát s Olaszországban is futnak a német csapatok. Három fronton verik a nácihordákat és a láncravert európai nemzetek ellenállását meghatványozza az a tudat, hogy közeleg a felszabadulás és meg vannak számlálva a fasiszta rablók órái. Végzetes hiba lenne, ha a magyar hazafiak zöme a német vereség biztos és közeli voltának tudatában csökkentené ellenállását és kizárólag a külső segítségtől, a Vörös Hadsereg és a szövetségesek csapásaitól várná az ország felszabadítását. A szabadság nem behozatali cikk még olyan országokban sem, mint Norvégia vagy Görögország. Ott sem várnak ölhetett kezekkel a külső felmentésre, hanem a bilincsek dacára körömmel és foggal harcolnak a hazájukra tört idegen rablók ellen. A szövetségesek szét fogják verni Hitler hadait és megszabadítják Magyarországot is a német megszállástól, de az ország további sorsára döntő kihatással lesz az, hogy milyen átfogó, elszánt és sikeres harcot folytatott a magyarság a német rablók ellen. Ezért kell a legközelebbi hetekben és hónapokban a végsőkig megfeszíteni a nemzeti ellenállás erőit.
Ha csak az eddigi iramban folyik az ellenállás, akkor az a veszély fenyeget, hogy a magyar nép nem tudja tettekkel bizonyítani, hogy nem azonos Horthyval és gaz bandájával. Mindenekelőtt a partizánharcot, a népi ellenállásnak ezt a leghatásosabb fegyverét kell hatványozottan igénybe venni. Elsősorban a partizánharc mutatja meg azt, hogy a magyarság akar és tud harcolni a saját szabadságáért. Ez a próbaköve, fokmérője a magyar szabadságharcos erőknek. Ezért ide összpontosítsa legjobb erőit minden hazafias réteg, párt és szervezet. Aki ebben a harcban vezet, aki meg tudja teremteni a partizánmozgalom tartós bázisát, megnyeri hozzá a parasztság széles rétegeit, az nemcsak népének tesz felmérhetetlen szolgálatot, de egyben bebizonyítja, hogy hivatott a magyarság vezetésére.
Hasonló a helyzet a szabotázs terén is. Magyarország ma Hitler fő éléskamrája és fegyverkovácsműhelye. A szabotázs, ami a gyárakban, a falvakban folyik, zavarja, de nem gátolja meg a náciterveket, s ha az eddigi tempóban megy tovább, akkor az egész új termés Németországba vándorol. Fokozni kell ezért a szabotázst mélységében és szélességében is. Az öntudatos, hazafias munkás arra törekedjék, hogy szabotázsa egész hadiüzemet, vagy egy háborús iparág legfontosabb láncszemét tegye tönkre. S a német fasiszták elleni harcba be kell vonni a legszélesebb rétegeket. Millió magyar anya, feleség, menyasszony átkozza a háborút s a német megszállást, mely rájuk hozta a bombázást. Fiukat, férjüket, vőlegényüket német ágyútöltelékként a biztos pusztulásnak veti oda. Ezeknek a békevágyát is mozgósítani kell: a sokmillió sóhaj hatalmas erővel dagaszthatja a nemzeti ellenállás vitorláit.
Az ellenség, a német rabló, ma ott van belül az országban. Aki harcolni akar ellene, annak nem kell messzire menni, hogy a frontot megtalálja. Ott húzódik ez az arcvonal mindenütt: a sorban álló asszony, a bányász, a földműves csakúgy katonája lehet, mint a honvéd vagy a köztisztviselő. Vizsgálja meg minden hazafi a maga és ismerősei munkáját a német rablók elleni küzdelem szempontjából. A vasutas, aki ma is szorgalmasan és pontosan állítja össze a magyartól elrabolt élelemmel telt vonatot, vagy a köztisztviselő, aki, mintha mi sem történt volna, szigorúan soroztat és rekvirál, az ország ellenségének segít. Ma nincs semlegesség, ma minden tett politikai állásfoglalás a német rablók mellett, vagy ellenük.
Fokozottan áll ez a honvédre. Ma, amikor az ország hemzseg a német katonától, amikor a Gestapo meg az SS-különítmények irtják a magyarság legjobbjait, mikor a honvédelmi minisztériumban a német vezérkar rendelkezik a magyar ezredekkel és ő adja ki a parancsokat, melyeket Horthy és tábornokai szolgailag végrehajtanak, akkor csak a vak nem látja, hogy az ellenség nem a határokon túl van, hanem ott dúl a Duna—Tisza táján. S az az öntudatos katona, aki tudja, hogy az ellenség rendelkezik vele, az ne hivatkozzon a kapott parancsra, hanem egyedül és kizárólag a saját hazafias, németellenes meggyőződését kövesse. Mikor 1859-ben az olasz hadjárat folyamán a magyar honvédet erőszakkal az osztrák hadseregbe sorozták és a császárra eskették fel, maga Kossuth Lajos, a magyar szabadság lánglelkű vezére szólította fel őket arra, hogy ne harcoljanak ellenségük oldalán, hanem álljanak át oda, ahol a németet verik. Szavára ezrével hagyták ott a honvédek az osztrák hadsereget, úgy, mint most Galíciában teszik azok az öntudatos magyar katonák, akik felismerték, hogy az igazi ellenség a német.
A negyedik háborús év küszöbén a németellenes harc végsőkig való fokozása a magyar nemzeti erők döntő feladata. Ha sikerül erre a harcra minden becsületes, áldozatkész, bátor magyart összefogni és Hitlerék ellen mozgósítani, akkor a legközelebbi hónapok új lapot írnak a magyar történelembe s megvetik alapját az új, szabad, független, demokratikus Magyarországnak.
1944 június 26.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!