(idézet: Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek)

3

Nézzük meg a gyakorlatban, a földreform kérdésénél, hogy mi a Magyar Kommunista Párt vonala a nemzeti összefogás kérdésében s a velünk szembenálló erők elleni harcban. Azért veszem a földreform kérdését, mert senki sem tagadhatja, hogy ezt kétségkívül jól oldotta meg a fiatal magyar demokrácia és ezen belül a Magyar Kommunista Párt. Sok elvtárs, amikor meglátta a földreformjavaslatot, kifogásolta azt, hogy a zsírosparasztoknak 200 hold földet hagytak meg és az úri birtokokból is meghagytak 100 holdat. Sokan azt is kifogásolták, hogy a többi pártokkal együtt csináltuk a földreformot. Most nézzük meg, mi lett ennek a politikának az eredménye

Ha nem így dolgoztunk volna, Elvtársaim, ha elfogadtuk volna azoknak a javaslatait, akik még a Földmunkás Kongresszuson is harsányan követelték, hogy el kell venni legalább ötven holdig, sőt egyik-másik szerint húsz holdig a gazdáktól a földet, akkor milyen helyzet állott volna elő a faluban. Mi kommunisták azt a politikát követtük, hogy megnyugtattuk a parasztságnak a középső rétegét, a szegényparaszttól a 200 holdig menő paraszti réteget. Azt a réteget, amelynek a faluban a legnagyobb a befolyása. Ha mi ezt nem tettük volna, akkor az ezer- és tízezerholdasokkal összekovácsoltuk volna ezeket a parasztokat, az ötven-, száz- és százötvenholdas parasztokat, akiknek falun, mint mondottam, óriási befolyásuk van. Egységfrontot alkottak volna a földreformmal szemben és akkor a földreform, a földosztás semmiesetre sem ment volna ilyen simán. Ez a politika tehát helyes volt. Most visszanézve látjuk, hogy milyen helyes volt. Ugyanakkor helyes volt az is, hogy földet adtunk a középparasztoknak. Rendkívül nagy szükség volt annak megmutatására, hogy ez a reform nemcsak a falu proletárrétegét vagy törpebirtokosát erősíti, hanem erősíti azt a középparasztot is, akinek sok gyereke van, vagy egyéb okból rászorul arra, hogy valami földet kapjon. Ez az elképzelés is helyesnek mutatkozott, mert megértette a falu népessége, hogy a magyar demokrácia és benne a Magyar Kommunista Párt rájuk is gondolt, őket is támogatja és segítségükre siet.

Helyes volt Elvtársak az is, hogy az összes demokratikus pártok segítségét igénybevettük a földreformnál. Mert ha a falu azt látta volna, hogy csak a Kommunista Párt és mondjuk a Nemzeti Parasztpárt hajtja végre, a többiek pedig nem vesznek részt benne, vagy éppen ellenségesen foglalnak állást vele szemben, akkor ez meggyöngítette volna a földreform állandóságába és törvényességébe vetett hitét, azt a benyomást keltelte volna, hogy a földreform tulajdonképpen csak a kommunisták magánügye. Így pedig mindenütt megértette a falu, hogy bár a kommunisták harcolnak a földreform végrehajtásáért elsősorban, mégis országos rendelkezésről, a magyar nemzeti kormánynak hivatalos intézkedéséről van szó. Ez segített abban, hogy a félénk, kezdetben bizonytalan földigénylők végül is olyan lelkesedéssel és eréllyel jelentkeztek, ahogy azt a földreform üteme és végrehajtása megkövetelte. Helyes volt az is elvtársak, hogy mi a falusi papok azon részének, amely arra rászorul, szintén adtunk földet. Egyik-másik elvtárs ezt is úgy tekintette, mint valami bűnbeesést. Végeredményben azonban kiderült, hogy ez is elősegítette a földreform végrehajtását. Így történhetett meg, hogy hat hét alatt megvalósítottunk egy olyan intézkedést, amelyért Dózsa György óta 400 esztendőn keresztül hiába harcolt a magyar földmíves szegénység. (Taps.)

Ezt a példát azért mutattam annyira részletesen, hogy az elvtársak lássák belőle, hogy ott, ahol látszólag túlengedékenyek vagyunk, mint a 200 hold kérdésében, vagy úribirtokoknak meghagyott 100 hold kérdésében, ez az engedékenység egy jól átgondolt és a nemzet, valamint a dolgozók érdekében levő politikának az eredménye. Ezt azért mondom, mert az a javaslatunk, amely az ipar megsegítésére vonatkozik, most a városban kelthet egyik-másik munkásrétegben ugyanolyan elkeseredést, mint amilyent a falun kelthet az a javaslatunk, hogy 200 holdig hagyjuk meg a gazdag paraszt földjét és 100 holdig az úribirtokot. Aki megértette, hogy ez volt a helyes politika falun, az értse meg, hogy ez a helyes politika a városban is.

És mindjárt hozzáteszem — és itt térek ki Pártunk legsúlyosabb hibájára — hogy a mi tagságunk igen jelentékeny része baloldali szektabetegségben szenved. Ez annyit jelent, hogy nemcsak hogy nem értik meg Pártunk vonalát, azt opportunistának tartják, nem is hajtják végre, hanem valami mást hajtanak végre, ami végeredményben óriási károkat okoz Pártunknak. Mindjárt rá is mutatok azokra a tényezőkre, amelyek ezt a baloldali szektavonalat eredményezik a Párt helyes, hajlékony és célravezető vonalával szemben.

Az elvtársak, akik ismerik Pártunk összetételét, azok tudják, hogy különösen a vidéken hirtelen felbukkantak a régi 1919-es elvtársak. Ezek az elvtársak akkoriban résztvettek a Tanácsköztársaságban. Jelentékeny részük talán nem is volt a Kommunista Párt tagja, de a Tanácsköztársaság bukása után üldöztetést szenvedett, 25 évig legtöbbször visszavonultan élt és most hirtelen jelentkezik. Az elszenvedett büntetések és üldözések következtében, meg amiatt, hogy 19-ben részük volt, tekintélyük van s a legtöbb helyen, különösen vidéken ők vezetnek. Mármost ezeknek a 19-es elvtársaknak egy kis része valóban jól megfelel a rábízott feladatoknak és jól elvégzi a pártmunkát. Legnagyobb részük azonban, amint a tapasztalat mutatja, erre nem képes.

1919 óta nem sokat tanult, munkásmozgalmi tapasztalata azóta nincs. Nem érti meg a Pártunk vonalát, bensőleg azt gyakran el is utasítja és az eredmény az, hogy gyakran nem is akarja végrehajtani az összes demokratikus pártokkal való együttműködést, a nemzeti erők összefogását. Nem helyesli a Kommunista Párt vonalát vagy azt, amit a Kommunista Párt vonalának tart. Meggyőzés helyett, magyarázás helyett egyszerűen nyomással, fenyegetéssel vagy intéssel akarja a többi szervekre, a szomszédpártokra ráerőszakolni az akaratát. Az eredmény az, hogy ahelyett, hogy létrejönne a szomszédpártokkal való összefogás, kezdődik az elhidegülés, a veszekedés és megszakad, majd megtörik a nemzeti erők összefogása azon a helyen, ahol egyetlen ilyen elvtárs működik. Ahelyett tehát, hogy a demokratikus pártok egymást támogatnák, egymás elleni lépnek fel, ami a reakció erősödését eredményezi. A reakció a két veszekedő között a nevető harmadik.

De nemcsak a 19-es elvtársaknál tapasztaltunk ilyent. Mindjárt az első pillanattól kezdve felhívtuk a figyelmet arra, hogy azok az elvtársak, akik illegalitásban dolgoztak, az illegális munka elkerülhetetlen folyományaképpen gyakran maguk is szektariánus vonásokat mutatnak fel. Az illegalitással velejár, hogy kis, szűk körben dolgozzanak, hogy gyanakvók. Az elmúlt 25 esztendő alatt gyakran összerúgtak vagy élesen vitatkoztak a Szociáldemokrata Párttal és méginkább a többi demokratikus pártokkal. Ezeknek a hatása mind a mai napig kiütközik náluk és nem tudják szívvel-lélekkel végrehajtani a Párt új és helyes politikáját.

Vannak azonkívül új pártdiktátorok, akiket más helyzet termelt ki. Az elvtársak nagyon jól tudják, hogy amint a front továbbvonult, a felszabadulás utáni napokban, a rendkívüli állapotok folytán, a Kommunista Párt volt az egyedüli szervezet, amelyik létezett. Az intézett sok mindent, olyan kérdéseket is, amik most már a közigazgatásra tartoznak. A kommunista párttitkár a faluban vagy a kisvárosban, de néha a fővárosban is, mindenféle ügyben intézkedett. Egyszemélyben volt párttitkár, rendőrkapitány, közélelmezési megbízott, szakszervezeti titkár, nemzeti tanács elnöke stb. Ott, azokban a napokban, amikor a gyors, határozott cselekvésre szükség volt, amikor nem is igen voltak még más pártok, amelyekkel meg lehetett volna tárgyalni a szükséges teendőket, ezekben az időkben természetes, hogy az ilyen kommunista vezető hozzászokott, hogy nem tárgyalta meg a kérdéseket a többi párttal, hanem gyorsan, gyakran parancsszerűen maga intézkedett. Ez annakidején érthető és természetes volt. A mai viszonyok között azonban ez már nem tartható fenn többé. Annál is inkább, mert hiszen időközben kiépültek a többi pártok is, kiépült a közigazgatás és ennek megvannak a következményei. Különösen károsan érezteti hatását az ilyen diktátor elvtárs akkor, ha a rendőrségen ugyanezeket a módszereket alkalmazza. Mert most már ezeket a módszereket és azokat az összeütközéseket és bajokat, amelyek ezekből a módszerekből keletkeznek, egész Pártunk rovására írják.

A kommunista köztisztviselőnek és elsősorban annak a kommunistának, aki a rendőrségen dolgozik, ma fegyelmével, munkateljesítményével és a szakismeretek gyors elsajátításával kell kitűnnie. Neki kell elsősorban példát mutatnia arra, hogy hogyan kell kiépíteni a fiatal demokrácia rendjét és tekintélyét. Neki kell bebizonyítani, hogy a régi renddel szemben a mostani gyorsan dolgozik és szemelőtt tartja a széles népi rétegek érdekeit és megérti őket. Be kell bizonyítania, hogy ellensége a régi, túltengő, lassú, költséges bürokráciának és helyette szívvel-lélekkel a népért dolgozik. Ezt követeli a Párt a magyar kommunista köztisztviselőtől és elsősorban attól a magyar kommunistától, aki a rendőrségen dolgozik. Aki ezt nem érti, aki a rendőrségen vagy köztisztviselőként vagy egyszerű párttitkárként nem ehhez alkalmazkodik, hanem fegyelmezetlen, visszaél az állásával, tűri a korrupciót vagy maga is korrupt lesz, az nemcsak Pártunknak árt ezzel, de árt az egész demokráciának és lovat ad a reakció alá, lehetővé teszi, hogy falun és városban is ezek miatt a dolgok miatt Pártunkat támadják, mint ahogy ez nem egy helyen meg is történt. A mi véleményünk az, hogy a mostani újjáépítésnek egyik legfontosabb feltétele az erős, demokratikus rendőrség és az erős, demokratikus államapparátus. Ezt meg kell értenie minden elvtársunknak. Ma ez a legfontosabb parancsolata az államapparátusban, a rendőrségen dolgozó kommunistának és azok az elvtársak, akik ezt nem értik meg, akik nem látják, hogy milyen óriási károkat okoznak Pártunknak, ha nem fogadják meg és nem hajtják végre ezt a programot és akik nem látják meg ennek a dolognak Pártunkra és a demokráciára nézve annyira káros oldalát, azoknak megmondom, hogy nincs helyük a Kommunista Párt soraiban. (Úgy van! Helyeslés, nagy taps.) Meg kell végre mondanunk, Elvtársim, hogy ezek a baloldali szektariánusok jelenleg Pártunk fejlődésének és megerősödésének legnagyobb akadályát képezik és komolyan azzal fenyegetik Pártunkat, hogy a nehéz, áldozatos munkával megszerzett népszerűségünket el fogjuk veszíteni. El fogjuk veszíteni és tetejébe megerősödik a reakció.

Fel kell lépni ez ellen, Elvtársaim, mert ez a diktatúra nemcsak kifelé érvényesül, hanem egyre több a panasz, hogy belül, a pártéletben is, lépten-nyomon találkozunk vele. Ezek a helyi diktátorok vagy régi érdemeikre vagy már megszerzett helyükre való hivatkozással hátraszorítják a közben felnövő, náluknál fiatalabb és jobb erők érvényesülését. Nem engedik be őket a vezetésbe, afféle szigetelő réteget alkotnak a Párt felső részén és ezzel elzárják azt a friss levegőt, ami nélkül nem lehet a pártszervezetek élete egészséges. Feltétlenül nagyobb gondot kell fordítani ezután a belső pártélet demokratizálására. Nem lehet tűrni, hogy a fiatal tagokat vagy az egyébként alkalmas tagokat a régiek visszaszorítsák és ezáltal gyöngítsék a Párt fejlődését. Aki a pártszervezeteket megnézi, az meglepetéssel tapasztalja, hogy néhol mennyire háttérbe szorítják az ifjúságot.

Láttam olyan pártszervezetet, mégpedig nem utolsó helyen, például Diósgyőrben, ahol a legfiatalabb vezetőségi tag 40 éves volt. A budapestkörnyéki jelentésben láttam, hogy vannak olyan falusi szervezetek, amelyeknek vezetőségében egyetlen ötven évesnél fiatalabb elvtárs nincs. Meg kell mondani, Elvtársaim, hogy ez a helyzet tarthatatlan.

A Kommunista Pártnak a munkásosztály, a parasztság és a haladó értelmiség átlagos képét kell ezen a téren is mutatnia és ha kiderül, hogy nem a fiatal, erős, fejlődő munkásosztály és dolgozók pártja vagyunk, hanem elsősorban az öregeké, ebből előbb-utóbb súlyos katasztrófa lesz. Nem lesz utánpótlás, a Párt nem fog fejlődni és nem fogja elvégezhetni azokat a feladatokat, melyek elsősorban rá várnak a nemzetépítésben. Ezt most, amikor felkészülünk az újjáépítés nagy munkájára, tartsuk szem előtt és ha hazamegyünk, igyekezzünk a helyzeten gyorsan és erélyesen változtatni.

A baloldali szektavonás, amely ismét különösen vidéken és különösen a rendőrségen levő elvtársainknál tapasztalható, ez a legsúlyosabb tehertétel jelenleg a Pártban. Egyes helyeken már kezdik emlegetni, hogy a rendőrség tulajdonképpen nem állami rendőrség, hanem egy párt szolgálatában áll. Minden erővel oda kell hatni, hogy a többi pártok is küldjék oda legjobb erőiket és hogy a rendőrség feladata magaslatán álljon. Ennek a feladatnak elvégzésére azonban elsősorban azok az elvtársak hivatottak, akik már ott vannak és akiknek példaadóan kell ott eljárni. Ellenkező esetben nem fogják tudni elvégezni azt a fontos feladatot, amely a rendőrségre vár, nem tudják igazán folytatni a harcot a nyilas fasiszták ellen, hanem éppen ellenkezőleg, maguk is céltáblái lesznek a reakció támadásainak.

Hasonló bajokat tapasztalhatunk a baloldali szektaszellem miatt nem egyszer a szakszervezetekben és az üzemi bizottságokban. Itt is gyakran olyan dolgokat csinálnak elvtársaink, amik lényegében oda fognak vezetni, hogy a felépítés, az újjáépítés üteme nem lesz olyan gyors, mint ahogy a nemzet érdeke megkívánná. Mindnyájan ismerjük az utolsó hónapok történetét. A legtöbb üzem a felszabadulás után igazgató, sőt gyakran vezető mérnökök nélkül maradt. A munkások voltak azok, akik ezeket az üzemeket rendbehozták és megindították. Hallatlan áldozatokat hoztak eközben, olyan áldozatokat, amelyek kétségkívül a magyar munkásmozgalom legfényesebb lapjait fogják képezni. Heteken, sőt hónapokon keresztül nem láttak igazgatót és ez azt az érzést keltette fel bennük, hogy lényegében egész jól el tudják ők vezetni a gyárakat kapitalisták nélkül is. A fiatal magyar demokrácia a munkásságnak ezt az érdemét azzal jutalmazta, hogy az üzemi bizottságokról szóló rendeletben messzemenő jogokat biztosított neki az üzem vezetésében. Olyan messzemenő jogokat, amelyeknek jó kihasználása mellett a munkásság, a demokrácia keretein belül, legtöbb jogos követelését kielégítheti. A hiba csak abban van, hogy a kommunisták és természetesen, gyakran nemcsak a kommunisták, túlmennek ezeken a jogokon és olyan jogokat követelnek maguknak, ami összeütközésbe hozza őket az igazgatókkal vagy a vezetőséggel és az ilyen összeütközések, az ilyen konfliktusok végeredményben újra a termelés rovására mennek.

Másutt viszont megfordítva: még azokat a lehetőségeket sem használják ki, amelyeket az üzemi bizottságokról szóló rendelet biztosít nekik. Lépten-nyomon tapasztalja az ember, hogy az elvtársak nem élnek ezekkel a jogokkal és így maguk mondanak le olyan előnyökről, amelyeket a demokrácia nekik biztosított. A kommunisták ezért hassanak a jövőben oda, hogy mind a szakszervezetekben, de különösen az üzemi bizottságokban, használják ki mindazokat a lehetőségeket, amelyeket biztosít számukra az üzemi bizottságokról szóló rendelet és hajtsák ezeket úgy végre, hogy annak eredményeképpen hatalmas lendületet kapjon a felépítés nagy munkája.

Ezzel kapcsolatban az eddiginél sokkal jelentősebb súlyt kell fektetni az értelmiségiek megnyerésére. Pártunkban van a munkásosztály és a parasztság legaktívabb, legelőrehaladottabb része. Ezt, sajnos, nem mondhatjuk el a haladó intelligenciáról. Pártunkban aránylag nagyon kevés a haladó intelligenciának igazán jellemző, igazán reprezentatív része. Ezen a téren új lendületet kell vennie, hogy megnyerjük azokat az intelligens elemeket, a haladó értelmiségnek azt a részét, amelyre Pártunknak feltétlenül szüksége van. Ezen túlmenőleg gondoskodni kell arról, hogy az intelligencia, amelynek jelentékeny része jelenleg iránytvesztett, nem tudja, hova forduljon, végre meginduljon a demokrácia felé és teljes erővel bekapcsolódjék az újjáépítés munkájába. A Magyar Kommunista Párt értesse meg velük, hogy ez az újjáépítés nemcsak a nemzet, de az intelligencia legsajátabb érdeke is és a Magyar Kommunista Párt ragadjon meg minden eszközt arra, hogy ennek az értelmiségi rétegnek útját a demokrácia felé egyengesse és megkönnyítse. Meg kell értetni velük, hogy csak a demokratikus Magyarországban foglalhatják el azt a helyet, amely őket műveltségüknél és szaktudásuknál fogva joggal megilleti és hogy milyen óriási szerepet fognak kapni a nemzet újjáépítésének munkájában.

Különösen az üzemekben kell majd súlyt fektetni arra, hogy a mérnökök és a technikai értelmiség, valamint a munkásság között helyreálljon az az egészséges viszony, amely az újjáépítés egyik legfontosabb kelléke. Meg vagyok győződve róla, hogy ha a Magyar Kommunista Pártnak az üzemben dolgozó jó tagjai szem előtt tartják ezt a követelményt, meg is fogják valósítani és ezzel igen jelentős szolgálatokat tesznek az újjáépítés nehéz ügyének.

Szólanunk kell még külön az ifjúsági és nőmunkáról. Tudvalevő, hogy a fasisztamétely, a nyilasmétely az ifjúság és a nők közé hatolt be legmélyebben. Ezért az ifjúság és a nők demokratikus szellemmel való átitatása olyan feladat, amelyet csak akkor tudunk helyesen megoldani, ha minden demokratikus párt és minden demokratikus szervezet, ha a Nemzeti Függetlenségi Frontba egyesült demokratikus pártok összeteszik erejüket és úgy fognak munkához. Mi helyesnek tartjuk azt, hogy a Magyar Kommunista Párt nem alakított külön ifjúmunkás szervezeteket, hanem kezdettől fogva a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetséget támogatta. (Taps.)

Ugyanígy helyesnek tartjuk továbbá azt is, hogy a Kommunista Párt nem alakít külön női szervezetet, hanem támogatja a Magyar Nők Demokratikus Szövetségét. (Taps.) Felkérjük az elvtársakat, hogy az ifjúsági szervezetet és a demokratikus nők szervezetét az eddiginél sokkal nagyobb erővel támogassák. (Taps.) Szakadatlanul tapasztaljuk, Elvtársaim — és ez részben a szektaszerű baloldalisággal függ össze — hogy különösen vidéki szervezeteink nem ismerik fel ennek a kérdésnek óriási jelentőségét. Nem látják, hogy az ifjúság az, amely előbb-utóbb helyünkre fog állni. Nem látják be, hogyha most idejekorán nem vetünk az ifjúság soraiban, akkor később nem fogaink ott aratni. Hasonlóképpen jó adag értetlenség van a nőszervezetekkel szemben, különösen olyan helyen, ahol a nők kis szerepet játszanak a termelésben, mondjuk a bányászoknál. Ott tapasztalható leginkább, hogy nem szeretik a nők politikai tevékenységét és szervezkedését. Ezen a téren is elvtársainknak a lehető legsürgősebben gyökeres és alapos változást kell létrehozni. A Kommunista Párt támogatja teljes erejével a demokratikus ifjúsági és a demokratikus nőszövetséget. Ha ezen a két téren komoly sikereket tudunk elérni, akkor olyan győzelmet arattunk, amely biztosítja a Párt és vele együtt a demokrácia egészséges fejlődését, egészséges növekedését és végeredményben biztosítja a győzelmet is. (Taps.)

Összefoglalóul, Elvtársaim: a fiatal magyar demokráciának és ezen belül a Magyar Kommunista Pártnak főfigyelmét a legközelebbi hónapokban az ország felépítésére kell fordítania. Ez a központi kérdés, a Kommunista Párt minden ténykedése, minden lépése ebből a szemszögből indul ki. Minden erőnket a nemzet újjáépítésére!

Ezzel kapcsolatban legyen tudatában a magyar demokráciának minden híve és különösen minden magyar kommunista annak, hogy az ország politikai súlya es nemzetközi tekintélye is egyenes arányban áll azzal, hogy milyen alapos munkát végzünk itthon a fasizmus és a reakció gyökereinek kiirtásával, a magyar demokrácia kiépítésével és megszilárdításával. Felhívjuk az elvtársak figyelmét még külön arra, hogy az egész magyar dolgozó osztály és ezen belül a Magyar Kommunista Párt szerepe az ország jövendő vezetésében arányos lesz azzal a teljesítménnyel, amelyet most az újjáépítés terén fogunk felmutatni. Ahogy az elvtársak vagy az egyszerű munkások ma büszkén és joggal hivatkoznak követeléseik érvényesítésénél arra a hősies munkára, amit az utolsó hónapokban éhezve és fizetés nélkül az üzemekben végeztek, ugyanúgy fognak a jövőben hivatkozni arra a munkára, amelyet az országépítés közepette teljesítettek. Ez lesz a mi fő ütőkártyánk, valahányszor jogaink érvényesítéséről lesz szó. Minél szorgalmasabban, önfeláldozóbban, szakavatottabban dolgozunk az újjáépítésben, annál rövidebb lesz a nélkülözések és a szenvedések ideje. A Magyar Kommunista Pártnak szakadatlanul szem előtt kell tartania, hogy jelenleg a munkásosztály, a dolgozók rétege, de az intelligencia jelentékeny része szenvedi a legtöbbet. Nekünk kötelességünk ezeket a nélkülözéseket a lehető legrövidebb időre leszűkíteni. Ezt várja tőlünk a magyar munkásosztály, az értelmiség haladó része, de ezt várja tőlünk az egész nemzet érdeke és rajta leszünk, hogy ennek a várakozásnak meg is feleljünk, (Taps.)

A Magyar Kommunista Párt, mint a múltban, úgy a jövőben is az élen fog járni és nem fogja kímélni erejét ott, ahol kitartó, példaadó munkára és áldozatra lesz szükség. És ezért felszólítja minden tagját, minden szervezetét, hogy vegye ki részét erejének minden megfeszítésével a felépítés nagy művében. Ez most a Kommunista Párt központi feladata. Attól, hogy milyen szerepet vállalunk a felépítésben és milyen eredménnyel fogjuk ezt a szerepet végigjátszani és milyen módon fogjuk beváltani a hozzáfűzött reményeket, ettől függ a legközelebbi időkben Pártunknak és az egész demokráciának a sorsa. Semmi kétségem afelől, hogy az a Kommunista Párt, amely 25 esztendős nehéz, véres reakció és fasiszta elnyomás idején fennen lobogtatta a haladás és a példaadás zászlaját, a mostani viszonyok között, amelyek hasonlíthatatlanul több lehetőséget nyújtanak nemzetalkotó, újjáépítő erőinek kifejtésére, hogy ez a Kommunista Párt meg fogja oldani azokat a feladatokat, amelyeket az új helyzet vállaira rakott. Megfelel annak a várakozásnak, melyekkel a dolgozók, az egész magyar demokrácia rátekintenek és segíti megvalósítani mindnyájunknak szíve vágyát, segíti gyorsan felépíteni az új, erős szabad, demokratikus Magyarországot. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.)

(Beszámoló a Magyar Kommunista Párt országos pártértekezletének 1945 május 20-án tartott ülésén.)

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

(idézet: Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek)

2

Az ipar megindításához óriási tőkére van szükség. A Magyar Kommunista Párt nehezményezi, hogy az ipar megindításához szükséges tőkéket a kormány eddig nem mozgósította. Meglepetéssel — és mondhatom, bosszankodva — láttuk, hogy az új papírpénzt nem a bankokon keresztül a gyárakhoz juttatják, hogy azok kifizethessék a hátralékos munkabért, új anyagokat vásárolhassanak és megindíthassák a gyárak működését, hanem a régi ezerpengősöket váltják fel vele és ezt hónapokig akarják folytatni. A mi nézetünk az, hogy ez helytelen. A magyar iparnak a legközelebbi hónapokban az eddiginél hasonlíthatatlanul nagyobb támogatást kell kapnia az állam részéről. A mi véleményünk az, hogy a legközelebbi három hónapban legalább két milliárd pengőt kell juttatni a gyáraknak, hogy teljes erővel megindíthassák a termelést és végre elkezdődjön az iparcikkek gyártása. Természetesen gondoskodni kell arról, hogy e pénzt valóban a termelésre fordítsák. Gondoskodni kell arról, hogy ezek az összegek ne váljanak afféle „nemzeti ajándékká” és hogy ezeket az összegeket a demokratikus állam később, amikor a termelés már megindult, amikor az ipar megerősödött, áruban vagy más értékben valorizálva kapja vissza. Ezzel egyidejűleg azt is követeljük, hogy a felépítés meggyorsítása céljából kíméletlenül kobozzák el a nyilasok és fasiszták üzemeit (élénk helyeslés és nagy taps) és a befolyó összegeket is elsősorban a felépítés céljaira kell fordítani.

Követeljük, hogy azokat, akik szándékosan hátráltatják az újjáépítés nagy művét, akik szabotálnak, vagy akik arra spekulálnak, hogy a fiatal demokrácia építőmunkáját megzavarják és ezzel gazdaságilag aláássák a magyar demokrácia alapjait, kíméletlenül üldözzék. Ugyanakkor helyesnek tartjuk azt, hogy azok a vállalkozók és gazdasági körök, akik becsületesen és őszintén akarnak segíteni az újjáépítésben és a gazdasági helyreállításban, erőteljes támogatásban részesüljenek. Azért tesszük ezt, mert így is elősegítjük és meggyorsítjuk a felépítés menetét és megrövidítjük a magyar dolgozó nép, a magyar munkásság számára a nélkülözések idejét. Mi, magyar kommunisták, jobban tudjuk, mint bármely párt, hogy mennyit szenved ma a magyar nép, de különösen az ipari munkásság és kötelességünknek tartjuk, hogy szenvedésének, nélkülözésének idejét minden eszközzel lerövidítsük. Ezért támogatunk mindenkit, aki segít a felépítésben. Meg vagyok győződve róla, hogy a Kommunista Pártnak ez a javaslata sok elvtársunknál nemcsak némi meglepetést, hanem talán ellenszenvet is fog kiváltani. Ezeknek az elvtársaknak a figyelmébe ajánlom a következőket:

Nemcsak nálunk fordul elő, hogy időnként munkára serkentették a kapitalistákat. Előfordult ilyesmi a Szovjetunióban is. Aki ismeri a Szovjetunió történetét, az tudja, hogy 1921-ben, szóval a győzelmes proletárforradalom negyedik esztendejében, maga Lenin javasolta az új gazdasági politikát, amelyiknek egy lényeges része az volt, hogy a szocialista tanácsköztársaságon belül visszaadták az üzemek egyrészét a magántőkének. Abban az időben nagyon sok munkás, sőt sok kommunista is elégedetlenkedett emiatt. Azóta persze kiderült, hogy az intézkedés nagyon helyénvaló volt. A mi viszonyaink természetesen egészen mások és ez a példa a magyar helyzetre minden változtatás nélkül egyszerűen nem vihető át. De a hasonlóság kétségkívül fennáll. Mutatja, hogy ezt mi, akik egy magántulajdon alapján álló demokrata országban élünk, szintén alkalmazhatjuk és alkalmazni is fogjuk. Mi nagyon jól tudjuk, hogy az ilyen állami segítségtől természetesen erősödik a tőke, de ugyanakkor tudjuk, hogy erősödik a demokrácia is és erősödik a demokrácián belül a magyar dolgozó osztály és ezért határoztuk el, hogy az eddigi lassú építési tempó meggyorsítására minden erőnkkel szorgalmazzuk ezt a gazdasági lépést.

Természetesen ezzel összefügg az is, hogy minden erővel gondoskodunk arról, hogy az ipari munkásság, elsősorban a vasutasok, a vasútra dolgozók, az építőmunkások, az építőiparosok és a mezőgazdaságra dolgozó iparok munkássága megkapja a legszükségesebb élelmi és ruházati cikkeket, mégpedig állami áron még abban az esetben is, hogyha ezáltal helyzetük pillanatnyilag jobb is lesz, mint az ipari munkások átlagos színvonala. Feltétlenül meg kell találnunk a módját annak, hogy a termelés a döntő pontokon teljes erővel meginduljon. Ugyanúgy, ahogy a fronton oda irányítják a legtöbb hadianyagot, a legtöbb lőszert, ahol az ütközet döntő része folyik, ugyanígy kell dolgozni a gazdasági életben is. Természetesen ezzel kapcsolatban és ezzel párhuzamosan kíméletlenül gátat kell vetni az árakat felhajtó spekulációnak, mely lehetetlenné teszi, hogy a bérek és az árak között tűrhető arány alakuljon ki. Elsősorban ki kell zárni minden néven nevezendő közellátásból, meg kell vonni minden néven nevezendő élelmiszerjegyet azoktól, akik nem végeznek hasznos munkát. (Helyeslés, taps.) Internálással és közmunkák útján rá kell kényszeríteni a spekulánsokat, az árdrágítókat és a felépítés minden szabotálóját arra, hogy munkájával ő is járuljon hozzá a felépítés nehéz feladatának megvalósításához.

Ezzel párhuzamosan el kell kezdeni a bányák államosítását. (Éljenzés, nagy taps.) Ezt a követelést annakidején már magukévá tették a Magyar Nemzeti Frontban egyesült demokrata pártok is, ezt a követelést egyhangúlag elfogadta a nemrég megtartott bányamunkás kongresszus is. Csak természetes, hogy a Kommunista Párt ezt a követelést teljes erővel támogatja.

A felépítésnek, Elvtársaim, vannak belpolitikai előfeltételei is. Ezekhez az előfeltételekhez tartozik elsősorban, hogy végre igazán meginduljon a harc a fasiszta- és nyilasmaradványok kiküszöbölésére, gyökeres kiirtására. (Úgy van, taps.) Meg kell mondanunk, hogy ami ezen a téren eddig történt, az a kezdet kezdete. Teljesen tűrhetetlen, hogy lanyhán és hanyagul igazoltassák különböző közintézmények és vállalatok régi nyilasszellemű, fasisztaszellemű, reakciós köztisztviselőiket és egyre-másra visszatérjenek a közhivatalokba a régi rendszernek azok a képviselői, akiknek működése tette lehetővé a nyilasuralmat és akiknek a működése következtében érte hazánkat annyi szenvedés. Tűrhetetlen az, hogy a Népbíróságok csak a kisnyilasokat sújtják, az igazi felelősek pedig jelentéktelen büntetésekkel ússzák meg, vagy ügyük és perük érthetetlen okokból nagyon elnyúlik és legtöbbjük mind a mai napig nem került még bíróság elé. A magyar nép csak akkor fogja vállalni a felépítésnek óriási terheit, akkor fogja beleadni minden erejét, ha ugyanakkor látja, hogy az ország demokratizálódása is teljes erővel halad. A demokratizálódásnak egyik alapfeltétele pedig az, hogy az eddiginél sokkal kíméletlenebbül üldözzük a fasisztákat és a nyilasokat. (Élénk helyeslés és taps.)

Az ország felépítése a demokratikus nemzeti erők összefogását követeli meg. A nemzeti erők között az egyik legjelentékenyebb természetesen a Kommunista Párt. Az ilyen nagy feladatok előtt kötelességünk megnézni, hogy is állunk saját erőinkkel. Mik az előnyeink, milyen hibáink vannak, hogy lehet ezeket minél gyorsabban kiküszöbölni, hogy a Párt teljes erejével foghasson az újjáépítés nehéz munkájához. A párttagság száma jelenleg valamivel 150 000-en felül van. Ebben a számban nincs benne még a le nem igazolt tagoknak egy része. A pártszervezetek száma meghaladja az 1500-at. Azt lehet mondani, hogy az ország minden második községében van már kommunista szervezet. Vannak megyék, különösen az ország keleti részén, ahol a Kommunista Párt hamarább kezdte meg működését, ahol a megyék minden községében van Kommunista Párt. A Párt fejlődésének ütemét jellemzi az, hogy három hónappal ezelőtt a párttagság létszáma még csak 30 000 volt. A leggyorsabban növekedett Nagy-Budapest pártszervezete, amely három hónappal ezelőtt 3000 tagot számlált, ma pedig 26 000-en felül van. Ha ezeket a számokat megnézzük, a következő kép tárul elénk:

Pártunk az utolsó hónapokban naponta átlag 1200—1300 új taggal szaporodott és naponta átlag 10—12 új szervezet jött létre. Rendkívül megnövekedett a Párt súlya és az új tagok jelentkezése a május elsejével kapcsolatban. Május elseje megmutatta Budapesten, de szerte az országban is, hogy milyen mély gyökerei vannak Pártunknak nemcsak a munkások és parasztok, de sok helyen a dolgozó intelligencia körében is. Május elseje Pártunknak igen komoly sikere volt, nemcsak azért, mert Budapesten és vidéken százezreket mozgatott meg, hanem azért is, mert mindenki tapasztalhatta, hogy május elseje valóságos népi, nemzeti ünneppé változott. Az előző napokon Budapesten is, de a vidéken is tíz- és tízezer önkéntes munkás dolgozott lelkesedéssel a házak és utcák feldíszítésén és már április 30-án délután ünnepi hangulat uralkodott Budapesten és az egész országban. Mindenki érezte, hogy másnap szabad májust fog ünnepelni a magyar nép.

Természetesen ezzel a nagy fellendüléssel kapcsolatosan gyorsan nőtt a párttagság is. Erre vonatkozólag jellemző, hogy április 20-tól május 9-ig, szóval a május elsejét megelőző és utána következő tíz-tíz napon Nagy-Budapest kommunista szervezeteinek taglétszáma 25%-kal emelkedett. Ez mutatja, hogy a budapesti szervezetek értették a módját annak, hogy a május elsejével kapcsolatban mutatkozó fellendülést és Pártunk megnőtt vonzóerejét szervezetileg is lerögzítsék. Felvették Pártunkba azokat a munkásokat, azokat a szimpatizálókat, akik a május elsejét megelőző vagy az utána következő napokban önzetlen munkájukkal megmutatták, hogy érdemesek arra, hogy a Kommunista Párt soraiban helyet foglaljanak.

Mik a Kommunista Párt hibái? Már maga az a körülmény, hogy Pártunk ilyen gyorsan növekedett, hogy tagságunknak több mint nyolcvan százaléka tulajdonképpen az utolsó három hónapban lépett be, magában véve mutatja, hogy a Párt fiatal és távolról sem ment át azon a nevelésen, mint amelyet az ország vezetésében fontos helyet elfoglaló Kommunista Párt tagságától meg kell követelni. A legnagyobb hibája Pártunknak az, hogy az elvtársak eszmeileg még nincsenek összeforrva, nem ismerik az igazi fegyelmet, az igazi pártfegyelmet. A fegyelmet, mint minden egyebet, tanulni kell. A tanulást és tanítást a pártmunka keretein belül, a pártélet keretein belül kell elvégezni. A mi párttagságunk fiatal, ezt a fegyelmező tanulást még nem tudta elvégezni. A feladatok azonban, elsősorban a felépítés feladatai, nem várnak és ezért a Kommunista Párt minden tagja tartsa kötelességének, hogy a fegyelmet gyorsan magáévá tegye. Minden tekintetben fegyelmezetten és pontosan hajtsa végre azt, amit a Pártvezetőség elhatároz. Ez úgy a Pártnak, mint az ország felépítésének egyik legfontosabb kelléke. A fegyelem megszilárdítása az első követelmény, amit most a felépítés előtti seregszemlén a Kommunista Párt saját tagjaitól megkövetel.

A második követelményünk a tudás. Az természetes, hogy a huszonötéves reakció alatt, amely a felszabadulást megelőzte, a Magyar Kommunista Párt tagjainak nem volt sok alkalma megszerezni azt a marxi, lenini, sztálini tudást és tanítást, ami nélkül nem lehet jól dolgozni egy igazi kommunistának. Ezt a hiányt gyors ütemben most kell pótolni. E téren már vannak kisebb sikereink. Felállítottunk Debrecenben egy pártiskolát, amely igen jól működik s amelyből eddig több mint százhúsz elvtársunk került ki és ahol most is több mint száz elvtárs tanul. Ez azonban lényegében egy csöpp a tengerben. Ha tekintetbe vesszük, hogy Budapesten és egyebütt is folyik oktatás, vannak szemináriumok, még akkor is meg kell mondani, hogy az oktatási munkát a sokszorosára kell fokozni és azért javasoljuk, hogy a debreceni iskola példájára Budapesten is és a Dunántúlon is egy-egy hasonló magasnívójú iskolát hozzunk létre.

A pártsajtót feltétlenül erősíteni kell. A Kommunista Pártnak tulajdonképpen csak három pártlapja van. Ezen felül azonban közvetve vagy közvetlenül befolyása van a vidéken megjelenő legtöbb lapra is. Ennek ellenére különösen a pártlapoknak a nívója, agitációs ereje, vonzóereje még nem olyan, mint ahogy ezt a Kommunista Párt sajtójától megkövetelhetjük. Ezen a téren feltétlenül komoly javításokra van még szükség. Javítani kell az összeköttetést is, mert nagyon sok pártszervezetünk van, amelyik még egyáltalán nem kapott központi pártsajtót. Az összeköttetés Pártunknak egyik legnagyobb gyöngéje. Az ország különböző városai és falvai lényegében mind a mai napig úgyszólván önálló életet élnek, egy-egy kis köztársaságot képeznek. Legtöbbször így van ez a pártszervezetekkel is. Különösen a falusi és vidéki pártszervezetek összeköttetése rendkívül laza és nagyon gyakran egyáltalán nincs meg a központtal. Ezen gyorsan és gyökeresen változtatni kell. Az országos szervezési osztályt kötelezni kell arra, hogy két hónapon belül annyira javítsa meg az összeköttetést a Vezetőség és a vidék között, hogy a legutolsó faluba is gyorsan el tudjuk juttatni mindazt az anyagot, utasítást és határozatot, ami a Párt egységes, jó vezetéséhez feltétlen szükséges.

Ezzel kapcsolatban feltétlenül erősíteni kell a kommunista propagandát, amely kezd alaposan elmaradni mindattól, amire szükség van. Elég csak végignézni a budapesti falakat és látjuk, hogy a kommunista plakátok, a kommunista röpcédulák mennyire elmaradnak a többi pártok hasonló termékei mellett. Ugyanígy van ez vidéken is. Ezen a helyzeten gyorsan és gyökeresen változtatni kell.

Meg vagyok győződve róla, hogy a Párt ezeket a feladatokat: a fegyelmezést, a Párt elméleti színvonalának emelését, az oktatást, a sajtót, a propaganda megjavítását, az összeköttetések megjavítását meg is fogja oldani. Mindez azonban nem segít, Elvtársaim, akkor, ha nem dolgozunk minden erővel azon, hogy párttagságunk megértse a Párt mostani politikai vonalát. És itt őszintén kell beszélni, Elvtársaim: a Párt jelentékeny része, a fővárosban is, de még inkább a vidéken, nem érti meg ezt a vonalat és ha nem érti meg, akkor természetesen nem tudja a gyakorlatba átvinni és ennek megfelelően nem tudja ott a helyszínen végrehajtani a demokratikus nemzeti erők összefogásának a politikáját.

Ebből kétféle baj eredhet: az egyik az, hogy az összefogást úgy értelmezi, hogy a Magyar Kommunista Párt teljesen uszályába kerüljön a többi pártoknak. A megegyezés kedvéért feladja a saját helyes álláspontját, olyan álláspontokat fogadjon el, amelyek lényegében nem segítik elő a demokrácia fejlődését, sőt nem egyszer a reakció malmára hajtják a vizet. Ez az egyik véglet. A másik véglet az, amely a Magyar Kommunista Pártnak a politikáját egyszerű parancsolással és diktatúrával akarja a többi demokratikus szervekre ráerőszakolni és azokat a Párt vonalának elfogadására kényszeríteni.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

A szélsőjobb felemelkedése Európában