(idézet: Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek)
2
Néhány kilengést vagy túlzást helyesbítenünk kell. Helyenként pl. előfordult, hogy a népmozgalom nem azért küldte el a jegyzőt, mert az reakciós volt, hanem mert pontosan hajtotta végre a központi utasításokat, mondjuk pontosan behajtotta az élelmet Budapest számára, vagy adót szedett. Hát ilyenért nem szabad a jegyzőt eltávolítani, mert hiszen lényegében akkor a saját demokráciánkat ássuk alá. Megtörtént, hogy némely üzemben eltávolítottak olyan mérnököt, aki fegyelmezett munkát követelt és ezért egyes munkások, akik még nem értik meg a munkafegyelem jelentőségét, felpiszkálták ellene a többieket és eltávolították az üzemből. Hát, Elvtársaim, ilyet a Kommunista Párt természetszerűleg nem helyeselhet. Azokon a helyeken, ahol ilyen túllépés történt, rendet kell csinálni. Az ember ne röstellje saját hibáját kijavítani: vissza kell hozni az ilyen jegyzőt, vagy be kell állítani újra a munkába a fegyelmező mérnököt.
Nem szabad megengedni, hogy ezeknek a népmozgalmaknak a folyamán — pl. megakadályozzák a Budapest számára összegyűjtött élelemnek a felhozatalát. Én nagyon jól tudom, hogy falun, kisvárosokban milyen nehéz sora van egy ellátatlannak. De ugyanakkor hozzá kell tennem, Elvtársaim, hogy hasonlíthatatlanul nehezebb a helyzete a nagybudapesti dolgozóknak, a bányászoknak és a vidéki nagyüzemek dolgozóinak. Van gond a vidéken is, de a gond, különösen az élelmezés gondja hasonlíthatatlanul nagyobb az ipari centrumokban. Elmondhatom tréfásan, hogy milyenek a gondok vidéken. Makóról feljött egy elvtárs és nagy sóhajtva elmondta, hogy bizony neki is vannak gondjai, mert két kocája és tizenhat malaca van és nem tudja, hogy honnan vesz kukoricát a felhizlalásukra. Elhiszem, hogy ez nagy gond, de egész más gond, mint mondjuk a csepeli munkásé, aki hónapszámra nem lát húst és akinek a gondja az, hogy hogyan tudja a 15 deka kukoricás kenyérből, amit a gyereke kap, a családot eltartani.
Nem szabad megnehezíteni a közellátás kérdését és nem szabad megengedni — bármilyen csábító és népszerű is az a helyi párttitkár, vagy a helyi kommunista vezető számára — hogy a Budapest számára összegyűjtött élelmet helyben osztassa ki. Nem szabad aláásni az ország és a dolgozók élelmiszerellátásának a szervezetét, márpedig az ilyesmi odavezet. Hasonlót találunk nem egy helyen, ahol nem engedik Budapestre felszállítani az állami adókat. Az elvtársaknak meg kell érteni, hogy a pénzromlást csak országos és központi rendszabályokkal lehet megállítani és ezekhez a rendszabályokhoz tartozik az is, hogy az állam számára begyűjtött adókat ne a vidéki városok vagy falvak használják el.
Általában vissza kell térnünk most Elvtársaim — miután a népmozgalmak megtették a magukét — ahhoz, hogy a központi hatalom tekintélyét erősítsük, mert legyünk tisztában azzal, hogy nem lehet felépíteni a demokratikus országot, ha a központi demokratikus hatalom nem elég erős és tekintélyes. Az ilyen népmozgalmak azért voltak szükségesek, mert a központi hatalom nem volt elég erős a demokratikus rendszabályok végrehajtására. De ahhoz, hogy a demokratikus központi hatalom működése erősödjék, emelni kell ennek a tekintélyét. És le kell építeni azokat a rendszabályokat vagy azokat a jelenségeket, amik megnehezítik a demokratikus, ismétlem demokratikus központi hatalom kiépítését. Ezt is meg kell érteniük az elvtársaknak.
Az utolsó hetekben a Kommunista Párt helyes, erőteljes politikája következtében Pártunk vonzóereje igen jelentékenyen megnőtt. Megnőtt nemcsak Budapesten, de szerte a vidéken is. Napról-napra halljuk a nagyüzemekben, hogy csoportosan jönnek át hozzánk munkások, nem egyszer szociáldemokrata munkások is. A vidéken megváltozott a hangulat azzal a Kommunista Párttal szemben, amelyik újra megmutatta igazi harcos demokrata arculatát. Nekünk fel kell használni ezt a körülményt arra, Elvtársaim, hogy újra erősítsük taglétszámunkat. Amikor eltávolítjuk az oda nem való elemeket, azokat az elemeket, amelyek a népi megmozdulások folyamán megmutatták, hogy nem valók a Pártunkba, ugyanakkor ezt a számunkra kedvező hangulatot fel kell használni arra, hogy erősítsük Pártunk tagságát. Különösen erősítsük a nagyüzemekben, ott, ahol legtöbb helyen még a munkásság túlnyomó többsége egyik pártban sincs benne, azonkívül az újgazdák között.
Az újgazdák tavaly nyáron még azt hihették, hogy náluk simán fog menni a benövés a kisgazdák közé és ennek a meggyőződésnek eredményeképpen nagyon sok helyen az újgazdák túlnyomó többsége a választásokon a Kisgazdapártra adta le szavazatát. Azóta azonban meggyőződhettek róla, hogy a demokrácia által kapott föld megvédése nem olyan egyszerű, hogy a reakció nem nyugodott ebbe bele és a tavalyi választások óta novemberben, decemberben, januárban a szó szoros értelmében általános roham indult meg a föld ellen. Ez odáig ment, hogy pl. Szabolcsban, a nagybirtok tipikus hazájában, a kiosztott földek 75%-át perrel vagy egyéb visszavevési szándékkal támadták meg. Ezt a szándékot mi most visszavertük, amennyiben sikerült biztosítanunk azt, hogy lényegében minden újgazda ottmarad a földjén és földet nem adunk vissza (taps), de az újgazdák ebből megérthették, hogy védekezniök kell.
Azok a nagy tömegdeputációk, amik január—február folyamán egyre-másra érkeztek Pártunkhoz szerte az országból, megmutatták, hogy az újgazdák a Kommunista Pártban látják legjobb védőjüket és ebben teljesen igazuk van. A Kommunista Párt vezetésével éppen a múlt vasárnap alakult meg az Újgazdák és Földhözjuttatottak Országos Szervezete. Rajta kell lenni, különösen a vidéki elvtársaknak, hogy megerősödjék az a szervezet, amely hivatva van a hatszázezer, hétszázezer újgazdának a követeléseit és érdekeit védeni. Ennek pedig a legegyszerűbb módja az, ha az újgazdák lehelő legnagyobb része, amennyiben öntudatos és szimpatizál a Kommunista Párttal, oda lépjen is be.
Különösen fontos ez a Dunántúlon, ahol Pártunk szervezet és taglétszám tekintetében rendkívül el volt maradva és ahol most ezt pótolni kell. Felmerül itt egy másik kérdés. Az ország községeinek 88%-ában van kommunista pártszervezet, de 12%-ában — rendszerint egész kis községekben — még nincs. Felhasználjuk a járási és megyei titkárok értekezletét arra, hogy megkérjük az elvtársakat, hogy ez az állapot a lehető leggyorsabban szűnjön meg és ne legyen olyan község Magyarországon, amelyben nincs erős kommunista pártszervezet. (Taps.)
Tapasztalhattuk az utolsó hetek megmozdulásai alkalmával, hogy Pártunkban még nem egyszer hiányzik a fegyelem és a pártszerűség. Az elvtársak nem hajtják végre pontosan az utasításokat, gyakran nem viselkednek fegyelmezetten és pártszerűen sem. És ezzel természetesen rendkívül megnehezítik a központi vezetés feladatát. Előfordul, hogy igen fontos lépéseket, amik az egész párt vonalát érintik, az elvtársak nem jelentenek be. Utólag értesülünk csak róla és mivel az van a köztudatban, hogy a Kommunista Pártban minden a központból indul ki, ilyen lépéseknél is feltételezik, hogy a központi pártvezetőségnek az utasításai. Ennek aztán az egész párt látja kárát. — Ha mondjuk, Nagykőrösön a Kommunista Párt helyi vezetője a fejébe veszi, hogy eltávolítja a Szociáldemokrata Párt polgármesterét és ezt a körülményt nem jelenti be előre nekünk. És mi csak abból értesülünk, hogy a Szociáldemokrata Párt joggal jön hozzánk panaszra. El sem hiszik, hogy egy nagyvárosban ilyen fontos lépésre határozza el magát az illető kommunista szervezet, anélkül, hogy szükségesnek tartaná a pártvezetőséget, vagy legalább a megyei titkárságot értesíteni.
Ezt azért hozom fel, hogy az elvtársak lássák, milyen bajok lesznek belőle, mert ettől természetesen megromlik a két párt viszonya. Ezen is feltétlenül változtatni kell. Általában meg kell mondani az elvtársaknak, hogy mi sokkal eredményesebben tudnánk harcolni az egész magyar demokrácia és a Kommunista Párt javára, hogyha biztosak lennénk abban, hogy az elvtársak utasításainkat, határozatainkat pontosan és a központi vezetés szellemében hajtják végre. De valahányszor terveket csinálunk, mindig le kell ütni belőlük egy bizonyos hányadot, mert számolunk azzal, hogy egyes szervezetek nem pontosan hajtják végre, sőt számolunk azzal is, hogy helyenként pont az ellenkezőjét hajtják végre, mint amit mi itt terveztünk. Természetes, hogy ennek tudata gátol bennünket.
Minket a mi szövetségeseink, a többi demokratikus pártok úgy emlegetnek, mint ahol csak egy gombot kell megnyomni és az egész szervezet úgy működik, mint egy jó gép. Sajnos, ez inkább csak elképzelés, a gyakorlatban bizony elég gyakran megtörténik, hogy hiába nyomkodjuk mi azt a bizonyos gombot, nem az jön ki belőle, mint amit akarunk, hanem valami egész más. (Nagy derültség.) Most felhasználom az alkalmat, hogy figyelmeztessem az elvtársakat a járásokból és megyékből: vegyék ezeket a dolgokat nagyon komolyan. Pártunk erejét, befolyását és ezzel kapcsolatban egész demokráciánk erejét és befolyását lényegesen növelni lehetne akkor, ha mi valóban úgy dolgozhatnánk a pártszervezeteinkkel, ahogy kellene. Azt szeretnők, ha valóban nyugodtak lehetnénk afelől, hogy az elvtársak fegyelmezetten, pártszerűen hajtják végre azt, amit a vezetőség, Pártunk az ország érdekében helyesnek lát és kidolgoz.
Nagyon jól tudom, hogy a fegyelem, mint sok minden egyéb, idő, oktatás és fegyelmezés kérdése és egyik napról a másikra nem igen lesznek az emberek fegyelmezett párttaggá. De minél hamarább lesznek azzá, annál hamarább fogjuk erősíteni a Pártot és annál gyorsabban fogjuk minden nehézségünket áthidalni.
Pártunk éppen, mert tudja, hogy a fegyelem az oktatás kérdése is, óriási súlyt helyez az oktatásra. Az oktatás tekintetében is úgy vagyunk, mint a fegyelemmel. Pártunk tagjainak túlnyomó többsége fiatal és bizony nagyon rászorul az oktatásra. Nemcsak a fegyelemre való oktatásra, hanem a szocialista kommunista, marxi-lenini tanoknak az elsajátítására is, mert hiszen Horthy idejében erre nem igen volt módjuk. A mi pártunk ezért maximális gondot fordít az oktatásra. Elmondhatjuk Elvtársaim, hogy a Kommunista Párt ezen a téren többet tesz, mint az ország összes pártjai együttvéve. Mi a tél folyamán kb. 20 000 elvtársnak adtunk lehetőséget arra, hogy öt hónaptól kél hétig tartó tanfolyamokon vagy esti szemináriumokon vegyen részt. Rajta leszünk, hogy legalábbis a vezető réteg, a Pártnak legalább 10—15 százaléka végigmenjen valamilyen oktatási kurzuson. (Helyeslés.)
Mindjárt hozzá kell tenni, hogy amikor itt az elvtársak lelkesen helyeselnek, akkor a gyakorlati végrehajtásban mást tapasztalunk. Különösen az utóbbi időben vettük észre, hogy azokat az elvtársakat, akiket a kéthónapos kurzusokra küldöttek be — de a kétheteseket is — nem válogatták ki kellő gonddal. Kevés közülük pl. a földműves, kevés köztük a nő, sok közöttük a feltűnően fiatal ember és fiatal párttag, a 20 vagy 24 éven aluli. Ennek részben az az oka, hogy idősebb elvtársak feszélyezve érzik magukat akkor, amikor iskolába kell menni; azt hiszik, hogy ez nem méltó már 30 vagy 35 éves emberhez. Holott a jó pap holtig tanul; ez a kommunistákra is vonatkozik. A tanulás sohase késő és a tanulásra a legfejlődőképesebb, legfelelősebb elvtársakat kell küldeni. Jól ki kell válogatni őket, különben a tanulás jelentékeny része elvész, ha olyanokat tanítunk, akiknek a feje nem fog.
Rendkívül fontos, hogy az iskolából kikerült elvtársainknak a tudását fel is használjuk, mert általános tapasztalat, hogy sok helyen visszakerülnek az elvtársak a szervezetbe és ott nem léptetik elő, nem adnak nekik megfelelő munkakört és újra egyszerű taggá válnak. Holott az ilyen elvtársakat, akiket maga a szervezet választott ki, mert kitűntek vagy fejlődőképesebbek a többieknél, az iskolából való kijövetel után feltétlenül megfelelő munkakörbe kell állítani.
Gyakran tapasztaljuk, Elvtársaim, hogy egyes pártszervezeteink húzódoznak a kellemetlen, de szükséges feladatoktól. Például az elvtársak nem szívesen szoktatják a munkásokat fegyelemre. Ezt tapasztaltuk a széncsatában, ahol a tatai szénmedence nem egy szervezetében a helyi pártvezetőség kijelentette, hogy a széncsata nem pártkérdés, gazdasági kérdés és ezért nem tartozik a Pártra. A gondolat mögött természetesen az állott, hogy az illető szervezet vezetőinek nem volt valami kellemes feladat a rosszul táplált, rosszul ruházott bányászokhoz kimenni és megmagyarázni nekik, hogy a meglevő nehézségek és rossz ellátás dacára, adjanak az országnak több szenet. A feladatot tehát úgy „oldották meg”, hogy hoztak egy határozatot, mely szerint a szénkérdés pedig nem tartozik a Pártra. Hát mondanom sem kell, hogy az ilyen álláspont helytelen. A Kommunista Pártnak az olyan feladatokat is el kell végeznie, amik pillanatnyilag nem nagyon népszerűek, de végeredményben hozzájárulnak az egész országnak a talpraállításához és mert ebben a munkában mi vezetünk, hozzájárulnak a Kommunista Párt befolyásának, erejének növeléséhez.
A kommunista pártszervezetek mindenütt vegyenek élénk részt a gazdasági életben és ebben a tekintetben semmi körülmények között ne engedjék, hogy ez a gondolkozás kapjon lábra, amit itt egyes bányászszervezeteknél jellemeztem. Ez persze nemcsak a termelés fokozására vonatkozik. A kommunista vezető gondoskodjék arról, hogy a munkásoknak legyen megfelelő élelme és ruházata, s igyekezzék a termelési fegyelmet, a munkafegyelmet is helyreállítani.
Ez vonatkozik természetesen a vetésre is. A magyar demokrácia előtt most három döntő feladat áll a legközelebbi hetekben. Ipari téren a széncsata megnyerése, utána a vas- és acéltermelés növelése, mert ezek lemaradása miatt nem tudnók az újjáépítést erősíteni. Ebben a két kérdésben: a széncsata megnyerésében, az acél- és vastermelésnek a fokozásában megint csak a Kommunista Pártnak lesz döntő jelentősége. Nemcsak azért, mert az illető iparoknak munkásai elsősorban kommunisták, hanem azért is, mert a demokrácia megerősödése ezt követeli. És ezeknek a kérdéseknek a megoldásánál természetesen mindenütt ott kell lennie a Kommunista Pártnak.
Hasonló a helyzet a falun, ahol most tavasszal a legfontosabb kérdés a vetés. Itt is a Kommunista Párt legyen az első sorban és gondoskodjék róla, hogy egyetlen barázda bevetetlenül ne maradjon, illetőleg arról, hogy minden talpalatnyi földet felszántsanak és ne maradjon semmiféle vetetlen terület. Ez legyen a falusi szervezetnek egyik legfontosabb gondja. A mi politikai nehézségeinknek igen jelentős része az élelmiszerhiányból, a gazdasági nehézségekből ered. Ha normális élelmezés volna az országban, egészen másképp tudnánk fellépni a reakció és a reakciós maradványok ellen. Egy átlagos termés ezen a helyzeten egy csapásra segít és ezért az elvtársaknak teljes erővel azon kell lenniök, hogy a faluban a vetéskampány sikerüljön, hogy egyetlen talpalatnyi föld bevetetlenül ne maradjon. Néhol természetesen óriási munkát és erőfeszítést követel ez, de azért vagyunk mi kommunisták, hogy a munkától és erőfeszítéstől ne féljünk és nekigyürkőzzünk a munkának ott, ahol ezt Pártunk és az ország érdeke megköveteli.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
