Trump legutóbbi, Putyinról szóló dühös bejegyzése eddig a legjelentősebb.

Trumpot vagy rosszindulatúan félretájékoztatják a konfliktusról a megbízható tanácsadói (Witkoffot természetesen nem számítva), vagy manipulatív módon ürügyet teremt az amerikai eszkalációra.

Trump legutóbbi, Putyinról szóló dühös bejegyzése sokat elárult arról, hogyan látja az ukrán konfliktust . Trump szerint „[Putyin] teljesen megőrült! Feleslegesen öl rengeteg embert, és nem csak katonákról beszélek. Rakétákat és drónokat lőnek Ukrajna városaiba, minden ok nélkül. Mindig is azt mondtam, hogy EGÉSZ Ukrajnát akarja, nem csak egy részét, és talán ez most igaznak bizonyul, de ha mégis megteszi, az Oroszország bukásához vezet!”

A valóságban az történik, hogy Oroszország fokozta Ukrajna elleni bombázási kampányát, válaszul arra, hogy Ukrajna először fokozta a dróntámadásait , eközben Putyin helikopterét majdnem lelőtték , miután egy drónraj elfogta, miközben a múlt héten Kurszkban járt. Zelenszkij korábban azt követelte az Egyesült Államoktól, hogy ítélje el Oroszországot a legutóbbi támadásai miatt, miután az egész héten hallgatott, aminek Trump éppen eleget tett annak ellenére, hogy gyanúsan hallgatott, miután Zelenszkij burkoltan megfenyegette a moszkvai győzelem napi parádét.

Ami Trump azon állítását illeti, hogy Putyin „EGÉSZ Ukrajnát akarja, nem csak egy részét”, ez durva félreértelmezése a legutóbbi ütközőzóna-tervének , amelyet Ukrajna fent említett, felerősödött drónkampányára válaszul jelentettek be, amely kiváltotta Oroszország viszontbombázását. Közvetlenül ezen szemtől szembeni eszkalációk kezdete körül Trump megtartotta idei harmadik telefonhívását Putyinnal, amelyet itt elemeztünk , és amely tíz háttér-tájékoztatót tartalmazott, hogy a megfigyelőket naprakészen tájékoztassa a konfliktus katonai-politikai dinamikájáról.

Bár Trump legutóbbi, Putyinról szóló dühös bejegyzésében azt is írta, hogy „Zelenszkij elnök nem tesz jót az országának azzal, ahogyan beszél. Minden, ami a szájából jön, problémákat okoz, nem tetszik, és jobb, ha abbahagyják”, a haragja egyértelműen sokkal inkább az orosz, mint az ukrán vezetőre irányul. Az objektív megfigyelők tehát arra a következtetésre juthatnak, hogy Trumpot vagy rosszindulatúan félretájékoztatják a konfliktusról a megbízható tanácsadói, vagy manipulatív módon ürügyet teremt az amerikai eszkalációra.

Az első lehetőséget illetően, bár oroszországi megbízottja, Steve Witkoff közeli barát, Trump környezetében egyesek állítólag nem kedvelik, sőt nem is bíznak benne, és talán a fülébe súgták. Ami a másodikat illeti, Trump megerősítése , miszerint új szankciókat fontolgat Oroszország ellen – ami a korábbi , erről szóló bejegyzések után történt –, oda vezethet, hogy jóváhagyja szövetségese, Lindsey Graham tervét, hogy a Kongresszuson keresztül vigye a javasolt törvényjavaslatát , amely 500%-os vámot vetne ki minden orosz energiaügyfélre.

Marco Rubio külügyminiszter megerősítette , hogy további szankciók is felmerülhetnek Oroszország ellen, sőt, akár Ukrajna megsegítése is, így az Egyesült Államok nem feltétlenül fog egyszerűen kiszállni a konfliktusból, ahogy azt egyesek várják. Természetesen Trump legutóbbi, Putyinnal szembeni haragja lehet csak egy trükk, hogy nyomást gyakoroljon rá, hogy több, számára kényelmesnél nagyobb mértékben engedjen a maximális céljaiból, vagy lehetett egy érzelmi kitörés stratégiai szándék nélkül, de mégis kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogyan érzékeli Trump a konfliktust.

Nincs mentség arra, hogy Trump a legutóbbi szemtől szembeni eszkalációkat Putyinra kenje, nemhogy azt állítaná, hogy „teljesen megőrült”, és talán „egész Ukrajnát akar”, ami azt bizonyítja, hogy valami komolyan nincs rendben. Vagy Trumpot rosszindulatúan félretájékoztatják a konfliktusról a megbízható tanácsadói (természetesen Witkoffot nem számítva), vagy manipulatívan ürügyet teremt az amerikai eszkalációra. A következő hét tehát többet árulhat el arról, hogy e két magyarázat közül melyik a legvalószínűbb.

(korybko.substack.com)