(idézet: Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek)

3

A múltheti válság után egyes helyeken az az érzés támadt, hogy miután sikerült a reakciót bizonyos fokig visszaszorítani, most már talán nem kell az eddigi megfeszített erővel harcolni. Amikor itt voltak pl. az újgazdák a múlt héten, egyik-másik arról beszélt, hogy most már biztosítva van a földreform, talán nem is kell olyan élesen harcolni. Mi e beállítás ellen a legnagyobb erővel fellépünk, annál is inkább, mert hiszen az elmúlt 15 hónap tapasztalatai azt mutatják, hogy nem egy ígéret gyakran papíron maradt, hogyha a demokratikus tömegek teljes erővel nem ellenőrizték végrehajtását. Ezért a legnagyobb hiba volna, hogyha most megnyugodnánk és nem gondoskodnánk arról, hogy azokat az ígéreteket, amiket a demokrácia balszárnya két héttel ezelőtt kapott, teljes erővel végre is hajtsák. Most nem szabad megengedni, hogy elhúzódjon ez a végrehajtás. És nem szabad megengedni, hogy valami is a papíron maradjon belőlük.

Erre az éberségre és készenlétre annál is inkább szükség van, mert, sajnos, a Kisgazdapárt vezetői elmulasztották azt, hogy a válság igazi okait saját tagjaik előtt felfedjék. Nem győzték meg őket arról, hogy azok az intézkedések, amelyeket a baloldali demokrácia követelésére foganatosítani ígértek, valóban az egész demokrácia érdekében valók, s többek között magának a Kisgazdapárt demokratizálódásának is használnak. Ezt eddig nem tették és emiatt megvan a veszély, hogy a Kisgazdapárt demokratikus tömegei azt hiszik, hogy ezeket az intézkedéseket kívülről kényszerítették rá a Kisgazdapártra, nem pedig szükséges és elengedhetetlen rendszabályokról van szó. Ebből viszont az következhet, hogy néhány hét múlva esetleg kénytelenek leszünk ezeknek a követeléseknek a végrehajtását újra, az eddiginél erőteljesebben sürgetni. A Kommunista Pártnak az a feladata, hogy gondoskodjék róla, hogy az a tisztogatási folyamat, ami Budapesten a Kisgazdapárt parlamenti frakciójában megkezdődött, folytatódjék szerte az országban.

Egy csomó vidéki városból, Pécsről, Szegedről és máshonnan már halljuk, hogy ott folytatódik. Rajta kell lennünk, hogy ez mindenütt, a legutolsó falusi szervezetben is megtörténjen. De itt is vigyázni kell a túlzásokra. A Kisgazdapárt egyik vezetője pl. megmutatott nekem egy jelentést Baranya megye egyik községéből, ahol a Kisgazdapárt megtisztítására a Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt közösen listát nyújtott be a helyi kisgazdapárti vezetőségnek. A listán névszerint fel voltak sorolva azok az emberek, akiket, azt hiszem 24 óra alatt el kell távolítani a Kisgazdapártból. Hát ez már egy kis túlzás. Mi azon leszünk, hogy minél alaposabban végezzék e tisztogatásokat, de vigyázzunk, nehogy az ellenkező végletbe csapjunk. Az ilyen közvetlen beavatkozás odavezethet, hogy az egész tisztogatást a Kisgazdapárt elleni támadásnak tekintik, amire természetesen nincsen szükség.

Szükség van feltétlenül arra, hogy a megígért politikai intézkedések mellett a gazdasági intézkedések végrehajtását is meggyorsítsuk. Az utolsó hetek erőteljes demokratikus megmozdulásának egyik eredménye az, hogy nőtt a munkásság, a dolgozók öntudata. A munkások, akik közül nem egy, mondjuk decemberben vagy januárban kezdte azt hinni, hogy itt hiába minden erőfeszítés, a demokrácia nem elég erős, ellenben a reakció egyre szemtelenebb, most az utolsó hetek tapasztalatai alapján rájöttek arra, hogy a demokráciában van erő, vissza tud ütni. Megismerték saját erejüket és ennek az eredményeképpen megjavult a munkások közt a hangulat, a demokráciába vetett bizalom.

Ennek egyik eredménye, hogy emelkedik a termelés. Nemcsak a szénben, ahol a termelést újabban tőlünk egészen független tényezők, mint pl. a szlovák vájároknak a kivándorlása stb. befolyásolják, hanem a nagyipari üzemekben is; különösen Budapesten. Ez összefügg azzal is, hogy az elvtársak látták, hogy sikerült átvészelni ezt a nehéz telet és meg vannak győződve róla, hogy ezután a fejlődés vonala felfelé megy.

Ezt a javuló termelést a kormány elő fogja segíteni azzal, hogy a legközelebbi időben nyilvánosságra fogja hozni az egész gazdasági életet átfogó tervét, amiből meg fogja látni az ország, hogy létezik ilyen terv és megvan az a remény, hogy egy átlagos aratás esetén őszre már gazdasági bajaink jó része a múlté lesz.

Számunkra most rendkívül fontos a földreform gyors befejezése és ezzel kapcsolatban a telepítés. Az elvtársaknak, a járási, falusi titkároknak itt is az első sorban kell állniok. Gondoskodni kell nemcsak arról, hogy az újgazdák földjét bejegyezzék a telekkönyvbe és az újgazda megkapja a telekkönyvi kivonatát, hanem minden tekintetben segítségére kell lenni az újgazdáknak, sőt a régieknek is. Például, ahol arról van szó, hogy vetőmagot kell szerezni, vagy gondoskodni kell igáról, a traktorok közös felhasználásáról és általában arról, hogy a falu szegénysége talpraállhasson. Ezekben a feladatokban a Kommunista Pártnak és a Kommunista Párt funkcionáriusainak kell a legelső sorban állaniok. A földreformhoz tartozik a sváb földekre telepítendők kérdése is. E kérdésben a mi véleményünk az, hogy a telepítés nem választható el a földreform kérdésétől. Ezt azért tartjuk ilyen fontosnak aláhúzni, mert az utolsó napokban hallottunk olyan híreket, hogy a telepítés kérdését válasszuk el a földreformtól. Szerintünk ez helytelen. A kettő összetartozik; a svábok földjére telepítendő magyar parasztoknak a kérdése a földreformnak szerves, elválaszthatatlan része.

Meg kell állapítani ezzel kapcsolatban, hogy a svábkérdésnél komoly nehézségek vannak. Sokkal lassabban megy a svábok kitelepítése, mint ahogy azt az ország politikai és gazdasági érdekei megkövetelnék. Ezen a téren el lehet mondani, hogy sok a beszéd és kevés a tett. A Kommunista Pártnak itt is közbe kell lépnie. Felmerült ezzel kapcsolatban a németajkú bányászok kérdése. A mi véleményünk az, hogy a német bányászokat itthon kell tartani és nem szabad őket elküldeni Németországba. Mi a német veszélyt elsősorban a zárt településben lakó sváb falvakban és sváb szervezetekben látjuk, de nem az ipari munkások közt és legkevésbé a bányászok közt. Felhasználom az alkalmat, hogy itt vannak azok a járási titkárok, akiknek a területén a bányák fekszenek és közlöm velük, hogy a Kommunista Párt álláspontja, hogy a sváb vagy németajkú bányászokat nem kell kivinni, az országból. Az ország politikai és gazdasági érdeke megköveteli, hogy ezek az ipari munkások itthon maradjanak.

Felmerült az a gondolat, hogy adjunk egy nyilatkozatot, mely a németajkú bányászokat kollektíve mentesítse az áttelepítés alól. Ilyen nyilatkozatot a Kommunista Párt nem adhat, mert ő sem teheti túl magát azokon a rendeleteken, amelyek mindannyiunkra kötelezők. De mégegyszer ismételjük, hogy a sváb bányászokat, különösen a bányában, a föld alatt dolgozókat, semmi körülmények között nem fogjuk kitelepíteni az országból. Ez vonatkozik nemcsak a tatabányai vagy a brennbergi bányászokra, de szerte az országban mindenkire.

Ugyanakkor azonban felhívják a figyelmünket arra, hogy mert ez a tény már a bányászok előtt is ismeretes, a felszíni munkások közé az utolsó hetekben kezdenek beszivárogni olyan volksbundisták, akik ezen a címen remélik, hogy elkerülhetik a kitelepítést. Természetes, az a nyilatkozatunk, hogy a bányászok itthon maradhatnak, nem vonatkozhat ilyen volksbundistákra. Mi nem azt akarjuk, hogy a volksbundisták maradjanak itt, hanem azt akarjuk, hogy az igazi bányászok maradjanak itthon. Az elvtársak, akik olyan vidékről valók, ahol bányák vannak, ezt a mi álláspontunkat képviseljék.

A Kommunista Párt legközelebbi feladatai közé tartozik természetesen a reakció elleni fokozottabb harc, aminek egyik formája az lesz, hogy mindenütt fel kell készülni a köztisztviselők, de a felesleges magántisztviselők leépítésére is. A köztisztviselőkre vonatkozólag van egy megállapodás, amely szerint ezt a munkát hármas bizottságok végzik, amely hármas bizottságok egyik tagját a Szakszervezeti Tanács fogja kijelölni. Jól tudjuk, hogy nemcsak a közalkalmazottak, hanem a magánalkalmazottak között is sok a reakciós és sok a felesleges. Ott is rendet kell csinálni. Ezekre a létszámcsökkentésekre a Párt már idejekorán készüljön fel, nemcsak azzal, hogy kiválasztja az erre legmegfelelőbb elvtársakat, akik a munkát el tudják végezni, hanem olyan irányban is, hogy elkészítik azoknak a reakciósoknak a listáját, akik a megyében vagy járásban, vagy az illető területen fekvő nagyvállalatoknál eltávolítandók. Ezeket adatokkal a bizottság rendelkezésére bocsátják.

Az általános demokratikus támadással kapcsolatban valamelyest lendületbe jött a nyilas-fasizmus elleni harc. Az elvtársak látják, hogy azok közül a miniszterelnökök közül, akik 1939 óta annyi szenvedést és szerencsétlenséget zúdítottak hazánkra, hármat már kivégeztünk és a negyedikre is nemsokára sor kerül. (Taps.) Rajta leszünk, hogy ezen a téren a lehető legalaposabb munkát végezzük.

Ahol még nincs eredmény, az a gazdasági életben garázdálkodó feketézők és spekulánsok frontja. Már pedig Elvtársaim, a demokrácia ellentámadásához tartozik, hogy ezen a fronton is végre támadásba menjünk át. Mi el vagyunk szánva rá és gondoskodni akarunk róla, hogy végre e téren is alapos munkát végezzenek. A mi szándékunk az, hogy a feketézés ezután legyen jóval veszedelmesebb foglalkozás, mint eddig volt. Ígérjük az elvtársaknak, hogy ezen a téren is a szavakból végre átmegyünk a tettekbe. (Taps.)

Fel kell vetnem még a reakcióval kapcsolatban a klerikális reakció elleni harcot. (Pfuj! Le Mindszentyvel!) Meg kell vallanom, Elvtársaim, hogy ezen a téren eddig mi túlságos tartózkodást tanúsítottunk. (Úgy van!) Az eredmény az lett, hogy ezt a tartózkodásunkat gyengeségnek tekintették és ettől még szemtelenebb lett a klerikális reakció. A demokrácia 15 hónapos tapasztalatai alapján ki lehet mondani, hogy nem tudjuk felszámolni a reakciót, hogyha tűrjük a klerikális reakciót. Ez vonatkozik minden térre, különösen vonatkozik közoktatásügyünkre, ahol úgyszólván semmi változás az utolsó 15 hónapban nem történt. Ha alaposan neki akarunk támadni a reakciónak, akkor ebbe a támadásba beleesik a klerikális reakció elleni harc is. És ezen a téren is változásokat követelünk és változtatásokat fogunk létrehozni. (Taps.) Annál is inkább Elvtársaim, mert részben a klerikális reakció az, amelyik a demokrácia ellen minden eszközzel, az antiszemitizmussal, az álhírék terjesztésével, a demokrácia mocskolásával a legkövetkezetesebben és meg kell mondani, eddig a legbüntetlenebbül harcolt. Ha tehát az egész vonalon fel akarjuk venni a reakció elleni harcot, akkor itt sem hagyhatunk semleges teret. Meg kell érteni mindenkinek, hogy ezen a téren is változtatni kell az eddigi politikánkon. (Helyes!)

Ezek volnának, Elvtársaim, a legfontosabb kérdések, amiket érinteni akartam. Mégegyszer visszatérek arra, hogy a nehéz tél után a magyar munkásosztály és a magyar demokrácia újra megerősödött hittel és harckészséggel néz az eléje tornyosuló nehézségek és feladatok elé. Különösen a Kommunista Párt az, amely a jól végzett munka tudatában nézhet a múltra és nyugodtan tekinthet a jövőbe.

Az utolsó hónapok Pártunknak úgy szervezeti, mint politikai téren komoly erősödést hoztak. Kádereink nőnek, szervezeteink erősödnek és erősödik öntudatunk is. Amihez hozzájárulnak különösen az utolsó hetek eseményei, amelyek újra megmutatták, hogy a Kommunista Pártban változatlanul megvan a kezdeményező erő a helyes út felismerésére és az az akarat is, hogy a helyesen felismert úton teljes erővel haladjunk előre. Mi nem tűrjük egy pillanatig sem, hogy a legnagyobb nehézségek közepette a csüggedés szelleme felüsse a fejét. Most, amikor a nehezén túlvagyunk, amikor látjuk, hogy csak néhány hónap bajait kell legyűrni és simább, egyenletesebb útra térhetünk, most még kevésbbé fogunk engedni a csüggedésnek és még kevésbbé félünk a nehézségektől.

Mi azért hívtuk össze a járási és megyei titkár elvtársakat, hogy itt közvetlenül velük beszéljük meg a teendőket, közvetlenül cseréljük ki gondolatainkat, közvetlenül értesüljenek terveinkről és utána teljes erővel, fegyelmezetten és pontosan hajtsa végre a saját munkaterületén ki-ki mindazt, amit itt elhatározunk. Meg vagyok győződve róla, hogy ez a járási és megyei titkári értekezlet jelentékenyen növelni fogja Pártunk szervezeti és politikai erősödését. Arra kérem az Elvtársakat, hogy az itt elhatározottakat pontosan, teljes erővel, teljes elszántsággal, áldozatoktól és nehézségektől nem félve valósítsák meg.

Biztos, hogy lesznek még nehézségeink. A demokrácia még sok válságon fog keresztülmenni, de ugyanolyan biztos, hogy minden válságból megerősödve fog kikerülni, ha Pártunk erősen, öntudatosan és összekovácsoltan áll. Amíg a Kommunista Párt erős és a nehézségek közepette szilárdan állja a harcot, addig a magyar demokráciának nincs félnivalója. Szerencséje a magyar demokráciának, hogy ilyen harcedzett, nehézségek és bajok legyűréséhez szokott pártja van, amelyet nem kényeztettek el az események, amely a legsúlyosabb viszonyok között is állja a harcot. A mi pártunk ezekben a nehéz hónapokban megmutatta, hogy nincs olyan akadály, ami előtt meghátrálna, ha a demokrácia és az ország ügyéről van szó. Ebben a tudatban kérem az elvtársakat, hogy otthon feküdjenek neki teljes erővel a munkának. Feküdjenek neki úgy, mint olyan pártnak a tagjai, amely 25 esztendős reakciós elnyomás után ifjan, erősen, összekovácsoltan, harcrakészen lépett a porondra és el van szánva, hogy a demokrácia ügyét a magyar dolgozók élén győzelemre vezesse. (Éljen! Éljen Rákosi! A közönség felállva, ütemesen éljenez és tapsol.)

(Részlet az 1946 március 24-én, a MKP pártfunkcionáriusainak l. országos értekezletén tartott beszámolóból.)

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!