(idézet: Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek)

Lezajlott a Szovjetunió negyedszázados évfordulójának ünnepe. Nemcsak a szovjet nép ünnepelt: az Egyesült Államok elnökének üdvözletétől kezdve az egész haladó emberiség legjobb képviselőinek nyilatkozataiból és szerencsekívánataiból kiviláglik, hogy forró hála és rokonszenv hatott át e napon mindenkit, aki előtt szent a népek szabadságának eszméje. Az egész fasiszta barbárság veszélyeztette világ rótta le adóját, mikor elismerését és köszönetét fejezte ki a Vörös Hadseregnek, Moszkva, Leningrád és főleg Sztálingrád hős védőinek, akik gátat vetettek a német rablók s cinkosaik seregeinek. A szovjet nép érzelmeit s véleményét az évforduló előtt a sztálingrádi harcosok Sztálinhoz intézett levele tolmácsolta. „Hazánk minden dolgozója — mondja ez a rajvonalban írt levél —, bárhol is legyen, bármivel is foglalkozzék, arra törekszik, hogy munkája teljét adja. Tudatában van annak, hogy minden páncélkocsi, repülőgép, lövedék, melyet a terven felül készít el, minden kilogramm kenyér és hús, melyet a határidő előtt beszolgáltat, segít nekünk az ellenség szétzúzásában. Az egész nép támogatása megtízszerezi erőinket s fokozza felelősségünket a hazával szemben. És nemcsak a Szovjetunió népei, az egész világ figyelme kíséri harcunkat.”

A 25. évforduló alkalmával szót emelt maga Sztálin, a Szovjetunió nagy vezére is. A moszkvai Kreml palotájának nagytermében, melyhez már annyi történelmi emlék fűződik, a szovjet nép 3000 képviselőjének tomboló lelkesedése közepette sorra vette a háborúval kapcsolatos kérdéseket. Elsőnek a hátország szervező munkáját méltatta. „El kell ismerni, hogy hátországunk soha még ilyen szilárd és szervezeti nem volt”: ebben foglalta össze elismerését a szovjet ipar és mezőgazdaság nagy teljesítményeiről. Utána, feszült figyelem közepette, áttért Sztálin a szovjet-német front hadieseményeire. A német vezérkar egyik szovjetkézbe jutott okirata alapján ismertette Hitlerek ezidei vérmes terveit, majd így folytatta: „Röviden szólva, a német nyári támadás főcélja abban állt, hogy bekerítse Moszkvát s az idén befejezze a háborút. Múlt év novemberében a németek arra számítottak, hogy frontális támadással elfoglalják Moszkvát, megadásra kényszerítik a Vörös Hadsereget s így keleten elérik a háború befejezését. Ezekkel az illúziókkal táplálták katonáikat. De a németek e számadásai, mint ismeretes, nem váltak be. Miután tavaly a Moszkva elleni frontális támadással megégették az ujjukat, a németek az idén azt tervezték, hogy megkerülő mozdulattal elfoglalják Moszkvát és így végzik be a háborút keleten. Ezzel az illúzióval táplálják most megszédített katonáikat. Mint ismeretes, ezek a német számítások sem váltak be. Végeredményben, minthogy két nyúlra vadásztak — petróleumra és Moszkva bekerítésére — a német fasiszta sztratégák nehéz helyzetbe jutottak. Ilymódon a németek nyári támadásának taktikai eredményei befejezetlenek maradtak, mert sztratégiai terveik nyilvánvalóan nem voltak reálisak.”

Hitlerék ezévi taktikai sikereinek okát Sztálin abban látja, hogy a második front hiányában minden szabad tartalékukat a szovjet frontra dobhatták. Az erőviszonyokat a következő számokkal világította meg: „Ellenőrzött adatok szerint, melyhez semmi kétség nem fér, abból a 256 hadosztályból, mellyel Németország jelenleg rendelkezik, nem kevesebb, mint 179 van a mi frontunkon. Ha ehhez hozzávesszük a 22 román hadosztályt, a 14 finn hadosztályt, a 10 olasz hadosztályt, a 13 magyar hadosztályt, egy szlovák hadosztályt és egy spanyol hadosztályt, úgy 240 hadosztályt kapunk, mely a mi frontunkon harcol.” Azt a haderőt, melyet a lybiai front elvon, mindössze 4 német és 11 olasz hadosztályban jelölte meg Sztálin, majd így folytatta:

„Az első világháború 127 hadosztálya helyett, most frontunk ellen nem kevesebb, mint 240 hadosztály harcol s a 85 német hadosztály helyett most 179 német hadosztály küzd a Vörös Hadsereg ellen. Íme itt a főoka és alapja a német-fasiszta sereg taktikai sikereinek.”

Sor kerül természetesen a második frontra is. „Sokan kérdezik, — mondotta Sztálin — hogy vajon meglesz-e a második front Európában? Igen, meglesz, előbb vagy utóbb, de meglesz. Meglesz nemcsak azért, mert nekünk kell, de mindenekelőtt azért, mert szövetségeseinknek nem kevésbbé van rá szüksége, mint nekünk.” A Szovjetunió, Anglia és az Egyesült Államok hadi szövetségének erőviszonyait így foglalta össze: „Az angol-szovjet-amerikai koalíciónak minden esélye megvan arra, hogy legyőzze az olasz-német koalíciót, s kétségkívül le is fogja győzni.”

„Nekünk nem az a feladatunk — mondotta végül Sztálin — hogy megsemmisítsük Németországot, mert lehetetlen megsemmisíteni Németországot, csakúgy, mint lehetetlen megsemmisíteni Oroszországot. De meg lehet és meg kell semmisíteni a hitleri birodalmat.” „Mi nagy, felszabadító háborút viselünk. Nem egyedül viseljük, hanem szövetségeseinkkel egyetemben. Győzelemre visz bennünket az emberiség igazi ellenségei, a német-fasiszta imperialisták felett”, fejezte be dörgő, szűnni nem akaró tapsok között beszédét a Szovjetunió nagy vezetője.

A Szovjetunió huszonötéves fennállásának ünnepsége minden részletével újra igazolta, hogy egységes, elszánt, hazáját szerető nép vívja itt harcát a rabló, zsákmányra éhes német fasizmussal és minden rendű csatlósaival. Sztálin beszéde számszerűen mutatta be azt a csatlós szerepet is, melyet a magyar reakció ebben a háborúban játszik. A 13 honvédhadosztály, melyet Horthyék odadobtak Hitler ágyútöltelékéül, a magyar férfinemzedék színe-java. A sok tízezer magyar katonát, aki Voronyezs alatt elpusztult a náci fasiszták rabló ügyéért, Hitlerék magyar bérencei áldozták fel. S amit Sztálin, a szovjet nép nagy vezére Németország megsemmisítéséről mondott, az áll Magyarországra is. Ha Kállayék s a német nácik egyéb magyar zsoldosai azt állítják, hogy a háború dönt a magyar nép létéről vagy nemlétéről, úgy a válasz erre csak egy lehet: nem lehet megsemmisíteni a magyar népet. De amit meg lehet és meg kell semmisíteni, az a német nácik magyar cselédeinek uralma. S miinél erőteljesebben működnek ebben közre a gyűlölt német fasizmus magyar ellenségei, annál gyorsabban ér véget ez a magyarságra csak kínt, szenvedést, katasztrófát hozó, idegen ügyért folyó háború.

1942 november 7.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

(idézet: Rákosi Mátyás – Válogatott beszédek és cikkek)

A magyar reakció alaposan begyulladt. Most döbbennek csak rá, hogy a tavaly oly könnyű szívvel, villámháborúba vetett hittel elkezdett háború egész más befejezést ígér, mint amire számítottak. Most kezdik látni annak az elkerülhetetlen vereségnek körvonalait, mely pusztulással fenyegeti — nem mint ők hirdetik — a magyar népet, hanem népellenes, országpusztító uralmukat. Van is kapkodás most a magyar reakció berkeiben, Kállay csak úgy ontja az ígéreteket: olcsó lakást a munkásnak, földet, meg termelőszövetkezetet a parasztnak, közéleti tisztaságot, az élelem és a javak igazságosabb elosztását, ezt főleg a háború után. Ugyanakkor gőzerővel dolgoznak az elrettentés szervei, a Kállay szerint feladatuk magaslatán álló csendőrök, rendőrök, detektívek ezrével hurcolják börtönökbe, gyűjtőtáborokba azokat, akik egyre növekvő számban a háború ellen lépnek fel. S teljes gőzzel dolgozik az állami propaganda. Mint a gramofon hajtogatja, hogy nem rablóháború ez, nem idegen, német fasiszta ügyért folyik, hanem a keresztény civilizáció harca, meg az „új Európa” felépítése színtiszta magyar érdekekért. Szent Lászlóig visszamennek történelmi hasonlatok felsorakoztatásában, lázasan kutatnak minden kis lehetőséget, mely megédesítené Magyarország számára Hitler háborújának keserveit.

A Szovjetunió nagy vezére, Sztálin elvtárs, bátran tárja ki hadicéljait — a betolakodó rablók kiverését és az elnyomott, német fasiszta megszállás alatt szenvedő szovjet nép felszabadítását. A német fasizmus és csatlósai, köztük Horthyék, ezt nem tehetik: az igazat, hogy rabolni mennek, hogy szabad népek leigázására törnek, nem mondhatják el. De belső érintkezésben, különösen, ha azt hiszik, hogy nem kerül nyilvánosságra, amit mondanak, ők is nevén nevezik a gyermeket és megmondják nyíltan, hogy rabolni akarnak. Egy ilyen okiratot, Göring birodalmi marsall úgynevezett „Zöld mappáját” hozta részleteiben is nyilvánosságra a szovjet sajtó. Ezt a mappát a múlt év nyarán, a Szovjetunió elleni orvtámadást megelőző napokban küldte szét Göring a német hadsereg vezetőinek. A mappa tartalmazza mindazokat az utasításokat, melyek a Szovjetunió kirablásával voltak kapcsolatban. Az utasításgyűjtemény persze titkos anyag és elkészítőinek egészen más tervei voltak vele, mint az, hogy a szovjet sajtóban lenyomassák, de mint sok egyéb német fasiszta terv, ez sem vált be, s a titkos iratcsomó a maga meztelenségében mutatja, hogy miért is folyik a háború.

Mindjárt az első oldalán így körvonalazza Göring a háború célját: A lehető legtöbb élelmiszert és ásványolajat nyerni Németország számára. Ez az akció legfontosabb része. Emlékezünk még rá, hogy a budapesti rádió és sajtó tavaly júniusban, mikor a magyar kormány nem tudta, hogy részt fog venni Hitler rablóháborújában, kendőzetlenül megmondta: a támadást a németek az orosz búza és a bakui petróleum meghódításáért kezdték. És, mint Göring mappája mutatja, nem tévedtek. Az élelem elrablása és elszállítása mellett a német fasisztákat főleg a petróleum izgatta és mivel biztosra mentek és mint Hitler büszkén mondta, mindent előre kiterveltek, a mappa már közli, hogy a petróleumterületeket, főleg Baku kitermelését egy kontinentális petróleumtársaság fogja intézni. A mappa úgy beszél Leningrád, Moszkva kirablásáról, az árukészletek lefoglalásáról, elrekvirálásáról és Németországba szállításáról, mint befejezett tényről. Rendelkezik a lakosság kényszermunkájáról, a fenyegetésekről, a megrettentésekről. Részletesen felsorolja, hogyan kell a nemzetiségek belső ellentéteit a németek javára szítani és kihasználni. Általában ez a kifejezés „Németország javára” állandóan visszatér. Göring „Zöld mappája” a német hadicélok valóságos kiskátéja és ezért, természetesen, ilyen jelszavak, mint a civilizáció kereszteshadjárata, meg az európai újjárendezés, teljesen hiányoznak belőle.

Barbár rablóterveik csak a szovjet népek hősies ellenállásán hiúsultak meg. Ukrán búzát nem kaptak s a bakui petróleumot sem tudták megszerezni. Göring „Zöld mappája” minden részletében igazolja Molotov orosz külügyi népbiztos vádját, hogy e háború rabló, barbár módját felülről, a német fasiszta kormány részéről szervesen, előre kidolgozva szabták meg. És ebbe a háborúba, hála Hitler magyar cselédeinek, Magyarországot is egyre jobban belerántják. A magyar reakció egyre több katonát akar adni Hitlernek, a magyar honvédet a legaljasabb, legvérengzőbb feladatokkal, gyermekek, nők legyilkolásával bízzák meg. S ahogy a német fasiszták rabolnak, úgy rabolnak már a magyar katonák is. A métely ragadós és már a magyar lakosság is nem egyszer részt kér a rablásból. Előttem fekszik egy csomó magyarországi levél, amit elesett, vagy fogságba került honvédeknél találtak, s bennük is elég gyakori, hogy rablásra uszítják a katonát. Tipikusan ilyen levél a Csáki Margité, a zalamegyei Rigácsról. Ebben azt írja fivérének, Csáki Sándornak, a 47. ezred, III. zászlóalj 8. századában szolgáló tizedesnek: „Azok, akik tavaly innen berukkoltak, mind hoztak magukkal szép bekecset feleségeiknek. Hozzál nekem is, lehetőleg ujjasat, akinek nincs ujja, az nekem nem kell, ne legyen nagyon sötét, kicsit világos legyen.” Ilyen női bekecsmegrendelések másutt is előfordulnak, de kérnek hajasbabát: „alvót, olyat, akinek mozog a szeme”, meg egyebet is. Az ilyen Csáki Margitok jól tudják, hogy ezeket a bekecseket télvíz idején az ukrán asszonyoktól rabolja el a katona, hogy az alvó hajasbabát síró szovjet gyerektől ragadják el. De úgylátszik, hogy ez nem zavarja őket. Pedig éppen most hajtogatják Kállayék, hogy mindenért meg kell fizetni: ezeknek a rablásoknak is eljön a számonkérési ideje, hamarabb, mint ahogy a magyar reakció gondolja.

Jól tudom én, hogy a magyarság zöme távol áll ezektől, hogy a nép nagy többsége nemcsak ellenzi és elítéli a háborút, hanem egyre többen cselekvőleg is fellépnek ellene és nem rettenti őket az egyre gyakoribb bitófa sem. Ők a magyar nép becsületének megmentői, a szabadságharcosok igazi unokái. Bizonyos, hogy számuk most, hogy Hitler veresége egyre nyilvánvalóbb, rohamosan szaporodni fog és felrobbant hadiüzemek, katonafelkelések, tömegtüntetések és sztrájkok végülis győzelemre viszik a magyar nép békeakaratát és lemossák róla azt a gyalázatot, melyet a Hitlerrel szövetkezett magyar reakció rákent.

1942 május 10.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!