Idén ünnepelte Magyarország uniós csatlakozásának húszéves évfordulóját, pontosabban ünnepelte volna, mert a megemlékezések, az egyenlegvonás elmaradt. Talán nem véletlen, hiszen 20 évvel ezelőtt egy, a régióban viszonylag fejlett ország azzal a reménnyel lépett be az EU-ba, hogy fejlettségét tekintve húsz év alatt megközelíti a vágyott nyugati életszínvonalat. 2004 május elsején 10 új tagállam csatlakozott az EU-hoz Máltától a Baltikumig, és ezen országok közül a többség gazdasági fejlettségét, jólétéi mutatóit tekintve mára gyakorlatilag felzárkózott az uniós átlaghoz – ide sorolható, Málta, Csehország, Litvánia, Szlovénia, vagy épp Ciprus. Magyarország felzárkózása a leglassabb volt, a jóval fejletlenebb országok több mutatóban is leelőztek bennünket, annak ellenére, hogy mind a nemzeti jövedelem, mind a háztartások jövedelme és fogyasztása nőtt a 2004-es állapotokhoz képest, de éppenséggel ez a természetes. Van, amikor célszerű egy ország előrehaladását a múltbeli teljesítményéhez mérni, de általában a versenytársakhoz érdemes viszonyítani, s ezen a területen az elmúlt húsz évben nem teljesített jól a magyar gazdaság, a gazdaságpolitika, és végső soron a politikai vezetés sem.
Az egyik legfontosabb mutató, a bruttó hazai termék (GDP) egy főre eső, vásárlóerő-paritáson számolt (tehát árszínvonallal korrigált) értéke itthon 2004–23 között 2,2-szeresére nőtt. Ennek ellenére romlott hazánk relatív pozíciója: a lengyelek és a románok is megelőztek minket 2023-ra – állapította meg GKI Gazdaságkutató Zrt., amely a 20 éves magyar uniós tagság apropóján elemezte hazánk helyzetét. Míg 2004-ben a 27 EU-s ország közül a 19. helyen álltunk, 2023-ra már csak a 22. helyen voltunk. A jelentős (bár a versenytársakétól elmaradó) GDP/fő növekedés egyik fő mozgatórugója a munkaerőpiaci aktivitás nagymértékű javulása volt. Míg uniós csatlakozásunkkor a 15-64 év közti magyarok majd’ 57 százaléka volt foglalkoztatott, 2022-re ez a mutató már 74,4 százalékon állt. E tekintetben tehát a régióban megelőztük a szlovákokat, és uniós viszonylatban is az élmezőnyhöz tartozunk.
A vásárlóerő-paritáson számított magyar keresetek közel két és félszeresére nőttek 2004 és 2022 között. E mutató alapján Szlovákia mögénk került, így már harmadik helyen állunk versenytársaink sorában. Ezzel párhuzamosan uniós viszonylatban a 23. helyről a 22.-re jöttünk fel. A hazai vásárlóerő-paritáson számított nyugdíjak 76 százalékkal emelkedtek a vizsgált időszakban. Bár a magyar nyugdíjasok kilátásai jobbak, mint 20 éve voltak, régiós helyvesztésünk egyértelmű: az eltelt 20 évben a lengyel, a szlovák és a román nyugdíjak is lehagyták a hazaiakat. Ezzel a 2004-es 19.-ről a 23. helyre csúsztunk vissza 2021-re az EU-ban. A keresetek és a nyugdíjak emelkedése magával hozta a (vásárlóerő-paritáson számított) fogyasztás javulását is: ez a mutató 86 százalékkal nőtt 2004 és 2022 között. Ennek ellenére míg 2004-ben ezüstérmesek voltunk a versenytársaink közt, 2022-re már az utolsó helyen zártuk a sort: mára már többet fogyasztanak a lengyelek, a románok és a szlovákok is. Míg uniós csatlakozásunkkor a 19. helyen álltunk az EU-ban, 2022-re a 26., utolsó előtti pozícióra csúsztunk vissza, s már csak Bulgária állt mögöttünk a fogyasztás tekintetében, de 2023-ban már Bulgária is beelőzött minket – írták a GKI Gazdaságkutató Zrt elemzői.
Összegezve: húsz év alatt ugyan minden területen javult a teljesítményünk, ám szinte minden más versenytársunk jobb eredményt ért el, ez okozza a magyar felzárkózás lassúságát. Magyarországon az elmúlt húsz év alatt négy kormányfő is váltotta egymást, utólag visszanézve majd mindegyik követett el gazdaságpolitikai hibákat.
Már 2010 előtt is
A 2004-es csatlakozáskor és az azt követő hat évben MSZP-SZDSZ-koalíció kormányzott. Az első években még nem nyíltak meg teljes mértékben a csatlakozó országok számára az uniós támogatások, az akkor hatalmon lévő Medgyessy-, majd még inkább a Gyurcsány-kormányok ezért a jövőbeni uniós pénzek reményében laza költségvetési politikát folytattak. Ebben az időszakban születtek meg azok az infrastrukturális beruházások – leginkább az autópálya-hálózat –, amelyet a térség legjobbjának értékeltek a befektetők és ennek, valamint az olcsó, ám jól képzett munkaerőnek köszönhetően ekkor települtek az országba a jelentősebb feldolgozói cégek, többek között a nagy autógyárak is, amelyek megalapozták 2010-es évek gazdasági növekedését. Az erőltetett beruházás magas költségvetési hiányt, és – a fejlettségi szinthez és a környező országokhoz képest is – magas államadósságot eredményezett.
Amikor 2008-ban összeomlott az amerikai jelzálogpiac, majd ezt követően a teljes kötvény- és hitelpiac, Magyarország egyik pillanatról a másikra a fizetésképtelenség határára került, végül az EU és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) dobott mentőövet egy 20 milliárd eurós hitelkeret formájában az országnak. A 2008–13 közötti időszak a válságkezelésre ment el, ugyanis minden 2008-ig elért eredményt lenullázott a világválság. Nem segített a növekedés beindulásában a 2010 után hatalomra került Orbán-kormány által követett unortodox, piacellenes gazdaságpolitika, amely még két évvel megtoldotta válságot. Ezt követően 2013-tól állt növekedési pályára magyar gazdaság, ami egészen 2020-ig tartott, aminek a Covid-lezárások, majd az ukrajnai háború, valamint az energiaválság vetett végett.
Hibák, tévedések, bűnök
Matolcsy György korábbi nemzetgazdasági miniszter, jelenlegi jegybankelnök szerint a 2010–20 közötti időszak volt a magyar gazdaság aranyévtizede, vagy másként fogalmazva ekkor nyújtotta a legjobb teljesítményét az elmúlt száz évben. Ez valójában erős túlzás, ugyanis 2010–19 közötti tíz évben a magyar gazdaság átlagosan évi 2,8 százalékkal bővült, ami egyáltalán nem kiemelkedő ütem, ám ha mégis ez az elmúlt száz év legjobb évtizedes átlaga, az azt jelenti, hogy többi még ennél is gyengébb volt. Ráadásul az Orbán-kormányok – a jegybank aktív közreműködésével – 2017 után már mesterségesen gerjesztették a növekedést, ez volt a magas nyomású gazdaságpolitika időszaka, amikor is a költségvetés és a jegybank is öntötte a pénzt a gazdaságba, sokszor ingyen hitelek formájában, ráadásul emellett a bérpolitika is túlzóan támogató volt. Ennek eredménye lett az emelkedő infláció, ami már 2020-ban is érzékelhető volt, de a 2022-es energiaválság robbantott fel.
A 2010 óta követett gazdaságpolitika másik hibája, hogy nem vett tudomást a munkaerő-tartalékok kimerüléséről és továbbra is az ipari termelésre épülő gazdasági növekedési pályát választotta, a magasabb hozzáadott értéket teremtő innovatív ágazatok, tevékenységek támogatása helyett. Ennek eredménye lett a távol-keleti akkumulátorgyárak betelepítése, ami eddig – a világpiaci dekonjunktúra miatt – kudarcnak számít, de ha a külső környezet támogatóvá is válik, ezen gyárak termelésének beindulásával sem esik át azon a technológia-minőségi váltáson a magyar gazdaság, amit megléptek a régió más országaiban. A magyar gazdaság a 2020-as években a közepes fejlettségű országok növekedési csapdájába esett, és nem látni, hogy át tud-e lépni a fejlett országok csoportjába. Ezt a váltást megnehezíti, hogy az Orbán-kormány 2010 után visszaszorította a szabad versenyt, helyzetbe hozva a haveri cégeket, a korrupció révén pedig több ezer milliárd forintot vont ki a gazdaságból. Tovább tetézi a károkat, hogy az intézményesült kormányzati korrupció és a jogállami garanciák hiánya miatt az EU évek óta nem folyósít egyes Magyarországnak járó uniós támogatásokat, ami további több ezer milliárd forintban mérhető kárt okoz az országnak.
Merre tovább?
2024 fordulóján már tapintható az Orbán-kormánnyal, annak korrupciós gazdaságpolitikájával szembeni elégedetlenség. Nem csupán politikai téren fogalmazódik meg a kormány- és rendszerváltás igénye, de a gazdaság szeplői is egyre elégedetlenebbek a regnáló kormány gazdaságpolitikájával. Az amerikai és német befektetők már hosszú évek óta nem hoznak friss tőkét az országba, az itt megtermelt profit egy részét is inkább kiviszik. Ezen cégek nem látnak megfelelő befektetési lehetőséget a magyar gazdaságban, illetve a jogbizonytalanság miatt nem érzik teljes biztonságban magukat. Új jelenség – ami az elmúlt egy évben ütötte fel a fejét –, hogy a magyar cégek vezetői, tulajdonosai közül egyre többen elégedetlenségét fogalmazza meg a gazdaságirányítással szemben. Az okok hasonlóak, mint a külföldi befektetők esetében. Ha döglött lovon ülsz és ezt észreveszed, azonnal szállj le róla – mondta Matolcsy György a szeptemberi közgazdász vándorgyűlésen a kormány gazdaságpolitikáját bírálva. (A bon mot eredetileg Orbán Viktor „dakota” közmondása volt.)
Világos, hogy a magyar gazdaság nem tud működni egy kínai vagy orosz típusú rezsimben, ennek támogatottsága a magyar társadalomban elutasított, így újra vissza kell térni a szabad versenyhez, a (szociál)liberális gazdaságpolitikához. Ugyan a szélsőjobbra tolódott Fidesz ideológusai szerint az EU-n kívül is van élet, ám ilyen kis nyitott gazdaság számra, mint a magyar, nincs. Azonfelül 14 év következetes propaganda-kampánya ellenére a magyarok túlnyomó többségben az Unión belül látják a magyar jövőt.
A megoldás egyszerre egyszerű és bonyolult. Ennek egyik eszköze az EU-hoz való csatlakozás megerősítése a jogállami követelmények helyreállításával. Továbbá szigorú költségvetési és inflációs politikával elérhető, hogy a kamatok csökkenjenek, s így növekedési pályára álljon a magyar gazdaság. A szükséges környezetvédelmi, társadalmi reformok végrehajtásához meg kell szerezni az uniós támogatásokat, az évtized végére pedig teljesíteni kell az euró bevezetéshez szükséges összes feltételt. Az euróbevezetés kitűzése horgonya lehet egy új kormány gazdaságpolitikájának, amire ha hitelesen törekszik, akkor fenntartható növekedési pályára állíthatja a gazdaságot. Ezzel megindulhat a felzárkózás, előbb a román és a szlovák szintre, majd egyszer az uniós átlaghoz is. (Népszava)
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!
Bal-Rad komm: „…Világos, hogy a magyar gazdaság nem tud működni egy kínai vagy orosz típusú rezsimben, ennek támogatottsága a magyar társadalomban elutasított, így újra vissza kell térni a szabad versenyhez, a (szociál)liberális gazdaságpolitikához. Ugyan a szélsőjobbra tolódott Fidesz ideológusai szerint az EU-n kívül is van élet, ám ilyen kis nyitott gazdaság számra, mint a magyar, nincs. Azonfelül 14 év következetes propaganda-kampánya ellenére a magyarok túlnyomó többségben az Unión belül látják a magyar jövőt…” – szól imigyen a werdicht a RÉSZÜNKRE KIJELÖLT ÚTRÓL!
-MI – legalábbis néhányan!- MÁSKÉPP LÁTJUK, ÍTÉLJÜK MEG A DOLGOKAT!
Egyetértve azokkal a megállapításokkal EGYÜTT IS, hogy „…az igazán nagy bűnöket a vajda által KÉZIVEZÉRELT qrmányok követték el…” – és hogy „…a szélsőjobbra tolódott…”- döbrögista rablóhorda -„…ideológusai szerint az EU-n kívül is van élet…”
HÁÁÁT… – BIZONY VAN IS! – MEG NINCS IS! Legalábbis NEKÜNK – MAGYAROKNAK!
Merthogy túlságosan kicsik vagyunk mi ahhoz, hogy CSAK EGYEDÜL VÁLTOZTATNI TUDJUNK AZ uniós ALÁVETETTSÉGÜNKÖN! Deee… – HA MONDJUK…- LENNE NÉMI KÜLSŐ SEGÍTSÉGÜNK! – AKKOR LENNE JÓ ESÉLYÜNK! Mondjuk arra, hogy:
-KIUGORVA A JELENLEGI TOTÁLIS ELKÖTELEZETTSÉGÜNKBŐL, „CSAK” EGYFAJTA LAZA TÁRSULÁSI SZERZŐDÉSES FORMÁBAN MARADJUNK! ITT TARTVA A BETELEPÍTETT ÖSSZESZERELDÉKET, ÁM AZOKAT PIACI ALAPON MŰKÖDTETVE, MINT A LEENDŐ MAGYAR IPAR ALAPJÁT KÉPEZVE! (Aztán ez a szerződés időnként fölül lenne vizsgálva, és a kor szellemének megfelelően átdolgozgatva.)
EZZEL EGYIDEJŰLEG KÖVETELNI A MAGYAR NÉPNEK OKOZOTT KÁROK TELJES MEGTÉRÍTÉSÉT, ÉS A BŰNÖZŐK ÁLTAL ELZSÁKMÁNYOLT ANYAGIAKNAK A NYUGAT ÁLTAL (IS) GARANTÁLT FELDERÍTÉSÉT, ÉS VISSZASZOLGÁLTATÁSÁT!
A SCHENGENI – ZÓNÁBÓL PEDIG AZONNAL TÁVOZNI! – ÉS A LEHETŐ LEGSZIGORÚBB (KÖRKÖRÖS ÉS ODA-VISSZA ALAPON MŰKÖDŐ) VÍZUMKÉNYSZERT KELL(ene) BEVEZETNÜNK! Ezzel aztán DÖNTŐ MÓDON elejét lehetne venni a határokon átnyúló BŰNÖZÉSNEK, ÉS KÁBÍTÓSZER KERESKEDELEMNEK!
Végül pedig – DE NEM UTOLSÓSORBAN! – KI KELL LÉPNÜNK A NATO – MARTALÓCSZÖVETSÉGBŐL!
Persze lenne ötletünk még a felsoroltakon kívül „dögivel”, deee… – AHHOZ, HOGY EZEK KÖZÜL BÁRMI IS MEGVALÓSULHASSON, ALAPVETŐEN SZÜKSÉGES LENNE EGY A VÁLTOZÁSOKAT AKARÓ, AZOKAT MINDENKÉPPEN A MEGVALÓSÍTANDÓ CÉLJAI KÖZÉ SOROLÓ, A MAGYAR NÉPI ÉS NEMZETI ÉRDEKEKET SZEM ELŐTT TARTÓ POLITIKAI ERŐRE!
Márpedig ahhoz, hogy egy ilyen politikai erő EGYÁLTALÁN MEGJELENHESSEN, AHHOZ ELENGEDHETETLENÜL NAGY SZÜKSÉG – LENNE! – A NÉP AKARATÁRA!
A NÉP AKARATA NÉLKÜL UGYANIS MARADUNK EBBEN A JELENLEGI – A BIZTOS PUSZTULÁSUNKAT JELENTŐ! – DÁGVÁNYBAN!
Még ha LENNE IS SZÁNDÉK A KÜLSŐ EGÍTSÉG NYÚJTÁSÁRA IS!
