(idézet: A magyar függetlenségi mozgalom 1936-1945 – Kállai Gyula)
2. A Magyar Front megalakulása.
Kiáltvány a magyar nemzethez
A német megszállás a Békepártot — amely már korábban is illegális tevékenységet folytatott — szervezetileg nem érintette. A megszállás után bekövetkezett új helyzetben a Békepárt volt az egyetlen szervezett politikai erő, amely körül a magyar szabadságharcos erők gyülekezhettek. A párt nyomdai úton előállított újságot is adott ki Béke és Szabadság címmel. A lap első száma még március első felében jelent meg, s 1848-ra emlékezvén, „holt szavak helyett élő és megelevenítő tetteket” követelt. A párt a német megszállás első perceiben csatasorba szólította a magyar népet a német és hazai fasiszták ellen. Röpiratai és felhívásai 8—10 000 példányban, a Béke és Szabadság című újság is többezres példányszámmal jelent meg.
Az ipari munkásságnak, a parasztságnak és a nemzeti érdekekhez hű értelmiségieknek ezekben a súlyos napokban a kommunistákon kívül senki sem mutatta a kivezető utat. A Független Kisgazdapárt és a Parasztszövetség vidéki vezetőivel és szervezőivel egyedül a Békepártnak volt szervezeti kapcsolata. A Békepárt nélkül március 19-e után a magyar demokrácia erői aléltan és tehetetlenül morzsolódtak volna szét a náci csizma alatt.
A német megszállás után az ellenzéki pártokat kormányrendelettel feloszlatták, vagyonukat elkobozták. A betiltás náluk tényleges feloszlatást jelentett. A Szociáldemokrata Pártnak a feloszlatás előtt főleg csak Budapesten és Pest-környéken voltak erős szervezetei. A Független Kisgazdapárt szervezetei viszont országszerte erősen magukon viselték az 1939-től 1943-ig tartó négyévi hallgatás nyomait. A kormányzat a háború alatt nem is tűrte, hogy az ellenzéki pártoknak erős munkás- és parasztszervezetei legyenek, de még ha lettek volna is ilyenek, most már az sem jelentett volna túl sokat. Az illegális munka egészen más szervezettséget, új taktikát és új munkamódszereket követelt meg. A legalitásból az illegalitásba való átmenet még a kommunista pártokat is visszavetheti fejlődésükben és harcukban, ha nem készülnek rá idejében, ha nem gondoskodtak idejekorán az átmenethez szükséges szervezeti, politikai és taktikai rendszabályok megteremtéséről.
Ezért jelentette március 19-e az ellenzéki pártok teljes szervezeti széthullását, azt, hogy a kommunisták addigi legális partnereiket elvesztették, s hosszú ideig nem kapták őket vissza mint illegális partnereket. A Szociáldemokrata Pártnak, a Független Kisgazdapártnak és a Parasztszövetségnek csak azokat a szervezeteit és erőit nem sodorta el a fasiszta jogfosztás, amelyek korábban is kapcsolatban állottak és együttműködtek a függetlenségi mozgalom földalatti részével, a Békepárttal. Budapesten a Szociáldemokrata Pártban Szakasits Árpád, a Független Kisgazdapártban Tildy Zoltán mögé csak kevesen sorakoztak fel. A falvakban és a vidéki városokban a már 1943-ban megalakult békebizottságok körül kristályosodott ki a magyar parasztság németellenes harca.
Az ellenzéki pártok és lapjaik betiltásával a szabad magyar sajtó a német megszállás ideje alatt a Békepárt kiadványaira korlátozódott. A feloszlatott ellenzéki pártok a német megszállás egész ideje alatt nyomda és újság nélkül állottak. A Magyar Front összes kiadványai a Békepárt nyomdájában készültek.
Hitlerék a magyar munkásság szakmai szervezeteit nem oszlatták fel. Azt mondták: nem akarnak a munkásság keservesen megkeresett filléreiből felépített szervezetekre kezet emelni, csak az ott uralkodó hazaáruló, zsidó, bolsevista szellemet füstölik ki. A valóság nyelvére lefordítva ez azt jelentette: a fasiszták féltek, hogy a szakszervezetek feloszlatása az ipari munkástömegeket a kommunisták karjaiba kergeti. Azt jelentette, hogy a fasiszták bíztak a szakszervezeti bürokrácia megalkuvó politikájában. Bíztak abban, hogy ez a bürokrácia a „józan önmérséklet”, a „kivárás”, a „szakszervezetek átmentésének” álláspontjára helyezkedik. Sajnos, a nácik nem is tévedtek. Peyer Károlyt a németek letartóztatták ugyan és Németországba vitték, de szelleme ittmaradt, s behódoló politikája érvényesült a szakszervezetek vezetésére alakult Hetes Bizottság munkájában. A szakszervezeti bürokráciának ezért a politikájáért nemcsak az ország, hanem maga a munkásosztály is súlyos árat fizetett. Ez az ár többek között Kabók Lajos, Karácsony Sándor, Koltói Anna és sok más régi szakszervezeti vezető embertelen lemészárlása, mártírhalála volt.
A német megszállás után a magyar nép ellen a történelemben példátlanul álló újabb terrorhullám indult meg.
A kegyetlenkedéseket a zsidókkal kezdték. Április elején elrendelték a sárga csillag viselését. A zsidók vagyonát, még ingóságait is, zár alá vették. Vonaton nem utazhattak, nem hallgathattak rádiót, nem tölthettek be értelmiségi munkakört, csak sárgacsillagos házban lakhattak, s lakásukat csak meghatározott időben hagyhatták el. A bombázott Pest környéki gyárakba zsidó munkaszolgálatosokat vezényeltek, akik a legpokolibb bombazáporban sem mehettek le az óvóhelyre. A zsidó költők, írók és tudósok munkáit zúzdába szállították. Mindezek betetőzéseként a nyár folyamán megkezdődött deportálásuk. Előbb marhavagonokban, később már csak gyalogosan, tízezerszámra hajtották az ország egész területéről a zsidóságot Hitler internáló kényszertáboraiba és gázkamráiba.
A német megszállás után igen fontos volt, hogy a betiltott ellenzéki pártokat illegálisan újjászervezzék.
A Békepárt késedelem nélkül hozzá is látott, hogy az ellenzéki pártok vezetőinek segítséget nyújtson ehhez. Március 19-e után néhány nappal a Békepárt felvette a kapcsolatot a Szociáldemokrata Párttal és a Független Kisgazdapárttal. Elsősorban arról tanácskoztak, hogyan lehetne e pártokat a német megszállás új körülményei között újjászervezni és az antifasiszta szabadságharc szolgálatába állítani. A kommunisták a Szociáldemokrata Párt és a Független Kisgazdapárt vezetőinek rendelkezésére bocsátották az illegális munkában szerzett tapasztalataikat, s munkájukhoz közvetlen támogatást nyújtottak.
A két párt vezetőivel azonban nemcsak pártjaik reorganizálásáról folytak a tárgyalások. Szüksége mutatkozott annak, hogy létrejöjjön a magyar demokratikus pártok harci szövetsége. A Békepárt e szövetség megteremtésének gondolatát mindjárt a német megszállás után megjelent röpcédulájában felvetette. Ez a harci szerv a Magyar Front volt. A Magyar Front megteremtésére irányuló tárgyalások május végére befejeződtek. A Magyar Front a demokratikus pártok szövetsége volt, amelyben részt vettek a Békepárt, a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt, a legitimisták egy csoportja, az úgynevezett Kettős kereszt Szövetség, és később csatlakozott hozzá a Nemzeti Parasztpárt. Júniusban a Békepárt nyomdájában elkészült a Magyar Front szabadságharcra hívó kiáltványa a nemzethez. A történelmi jelentőségű kiáltvány így hangzott:
„Történelmünk legsúlyosabb órájában szólunk a nemzethez. Német hódító tört országunkra. Életünk és szabadságunk, nemzetünk léte, eljövendő magyar nemzedékek sorsa van kockára vetve.
Börtön, halál és bujdosás sem tarthat vissza attól, hogy feltárjuk a való helyzetet nemzetünk előtt.
A szabadságért harcoló népek befejezték előkészületeiket, hogy együttes, halálos csapást mérjenek a hitleri rémuralomra. A Vörös Hadsereg felszabadította csaknem az egész Szovjetuniót, és készen áll, hogy a nyugati támadással egy időben a megszállott országokon át folytassa a német ragadozó üldözését. A német ipari termelést és közlekedést bénító angolszász légi offenzíva mellett már sikeresen folynak az általános támadást bevezető olaszországi hadműveletek. A fasiszta propaganda maga is elkerülhetetlennek tartja az inváziót. Ugyanakkor belülről a leigázott nemzetek szabadságharca puskaporos hordóvá változtatta Európát a hódítók lába alatt.
A németek elvesztették a háborút. Ezt ma már nemcsak a fasizmus ellenségei, hanem barátai is tudják. Ezért vált megbízhatatlanná gazdái szemében a németeket régebben mindig kiszolgáló Kállay is.
Hazánk megszállása nem a németek erejének, hanem gyengeségének a következménye.
Azért törtek az országra, hogy megbízhatatlanná vált szolgáik helyére a Sztójay—Jaross-féle politikai banditákat ültessék.
Azért törtek az országra, hogy a magyar munkások és parasztok robotmunkájával, a zsidók kirablásával hosszabbítsák meg létüket — és a mi rabságunkat.
Azért törtek az országra, hogy a Kárpátok vonalán felsorakozott és Romániába benyomult Vörös Hadsereget a mi vérünk, vagyonunk, városaink feláldozásával tartsák távol a német határoktól.
A megszállás első következményei már mutatkoznak. Százezrével küldik honvédeinket a Vörös Hadsereg ellen, a biztos pusztulásba. Városainkra szabadították a szörnyű légitámadásokat. Börtönnel szorítják munkásainkat a hadi kényszermunkára, hogy ne menekülhessenek a romba dőlő gyárak és lakóházak alól. Kirabolják az országot, felzabálják a magyar nép szűkös élelmét. Leányainkat kényszermunkára osztják, iskoláinkból kaszárnyákat csinálnak, diákjainkat munkatáborokba hajtják. S hogy senki se merjen szót emelni, a Gestapo német és »magyar« pribékei nap-nap után hurcolják el a munkásság, parasztság, polgárság vezetőit. A jó magyarok ezrei kínzókamrákban, internálótáborokban vagy bujdosásban gyötrődnek …
Mindez csak kezdet. Ha tűrjük az idegen uralmat, országunk csatatér, népünk ágyútöltelék, nemzetünk üldözött kisebbség lesz saját hazájában.
Hová fordulhatunk a veszély órájában? A 25 éves ellenforradalmi reakció minden árnyalata nemzeti érdekeink árulója lett. Ez a banda 25 év előtt a románt, most a németet csődítette a nyakunkba. A fasiszta pártok és csoportok féltékenyen versenyeznek egymással, hogy melyikük szállít több magyar vért, verejtéket, kenyeret, s melyikük kapja meg érte a vérdíjat a hódítótól.
Nem nézhetjük tétlenül, ölbe tett kézzel, hogyan sodor bennünket végső romlásba a németek oldalán néhány elvakult kalandor és megvásárolt renegát. Nem tűrhetjük, hogy Magyarország az eljövendő béketárgyalásokon a népek szégyenpadjára kerüljön és a nemzetet új, még rosszabb Trianon sújtsa. Az idő sürget. Néhány hetünk, legfeljebb hónapunk van arra, hogy együtt harcolhassunk szabadságunkért a jugoszláv, lengyel, francia és a többi leigázott néppel. A küszöbönálló németellenes támadás megadja az utolsó alkalmat hazánk megmentésére.
Érezzük azt a súlyos felelősséget, melyet országunk sorsáért, nemzetünk megtartásáért a történelem s a szabad Európa színe előtt minden magyarnak viselnie kell. Éppen ezért mi, e galádul elárult és idegenek prédájára vetett ország föld alá kényszerült demokratikus pártjai új szabadságharcot, új népháborút hirdetünk. Megteremtjük a magyar szabadságharc széles harci egységét, a Magyar Frontot.
A Magyar Front programja: a német hódítók és cinkosaik kiverése, béke a szövetségesekkel, s a minden ízében demokratikus, szabad Magyarország alapjainak lerakása.
A törvényes szervezeteitől megfosztott és fegyveres megszállás alatt nyögő magyar nép egyedül talán gyenge erre a feladatra. De nem vagyunk egyedül. Határainktól északra a Vörös Hadsereg, délre Tito néphadserege áll támadásra készen. Harcunkban velünk van a demokratikus népek nagy világkoalíciója, Amerikával, Angliával és a Szovjetunióval az élen.
Sztójay-Sztojakovichék a bolsevizmus elleni harc ürügyével indokolják árulásukat. A Szovjetunió azonban hivatalosan kinyilatkoztatta, hogy hódító szándékai nincsenek, hogy a feltétel nélküli megadás elvét az egyes államok és népek magatartásától teszi függővé, hogy az államok társadalmi rendszerét megváltoztatni nem akarja, ezt a népek demokratikus döntésére bízza.
A Szovjetunió nem veszélyezteti, hanem megvédi függetlenségünket.
A szövetségesek minden órában várható egyesült rohama lehetővé teszi, hogy az offenzíva kibontakozásakor nyíltan szembeforduljunk a németekkel, hogy kilépjünk a háborúból. Ebben bennünket sem Sztójay maroknyi terrorista bandája, sem a német megszállás nem akadályozhat meg.
Munkások! Harcba hív benneteket a Magyar Front. Az országban ti képviselitek a legjelentősebb és legöntudatosabb szervezett erőt. Szociáldemokrata és kommunista munkások már hosszú évek óta küzdenek szóval, tettel, röpirattal a Hitler-fasizmus ellen. Ma már minden munkásnak vállalnia kell a harcot. Megbújni nem lehet. A bomba, a behívó, a Gestapo a meghunyászkodókat is utoléri.
Munkások! Ti gyártjátok a hadianyagot, bányásszátok a szenet, vezetitek és fűtitek a mozdonyokat és a hajókat. Kezetekben tartjátok a fasiszták, a hazaárulók sorsát! Ne termeljetek a németeknek! Ne menjetek a hadiüzemekbe! Dolgozzatok lassan, hiszen nem magatoknak, hanem a Hitler-banditáknak dolgoztok. Rongáljatok és szabotáljatok!
Gazdák és falusi szegények! Titeket is harcba hív a Magyar Front. Ne szolgáltassátok be terményeiteket — juttassátok el közvetlenül a magyar fogyasztókhoz. Ha nem lehet, rejtsétek el vagy semmisítsétek meg. Inkább senkié, mint a németé! Rejtsétek el a szökevényeket és a politikai üldözötteket! Harcoljatok a földért, a békéért, a kenyérért, a szabad emberi életért.
Polgárok! Rátok is számít a Magyar Front! Szakítanotok kell a hazaáruló fasiszta reakcióval és a nemzeti ellenállás útját kell járnotok a francia, a dán, a lengyel polgárság példája szerint. Használjátok ki a németek ellen a termelésben, a kereskedelemben, az adminisztrációban elfoglalt helyeteket:
Értelmiségiek! Ne legyetek bűntársai, cinkosai ennek a tiszavirág életű rendszernek. Ti vagytok a nemzet szellemi vezetői. Maradjatok az élen a szabadságunkért folytatott harcban is!
A történelmi egyházak magatartása minden bizonnyal olyan lesz az idegen megszállás e szomorú és végzetes idejében, hogy a magyar nép mindig emlékezni fog: papja nem hagyta magára és nem tartotta előbbrevalónak saját megmentését, mint Krisztus tanításainak bátor képviseletét és gyülekezete sorsát.
Honvédek! Fordítsátok fegyvereiteket a német hódítók ellen! Menjetek át a Vörös Hadsereghez! Ne vérezzetek német érdekekért!
Ki a német megszállókkal!
Pusztuljanak a hazaárulók!
Éljen a különbéke!
Éljen a Magyar Front!
Éljen a szabad, független, demokratikus Magyarország!
Békepárt,
Független Kisgazda- Földmunkás és Polgári Agrárpárt,
Kettőskereszt Szövetség (legitimisták),
Szociáldemokrata Párt
Olvasd és add tovább!”
A Magyar Front nagy propagandatevékenységet fejtett ki. A kiáltvány megjelenése után Magyar Front címmel újságot jelentetett meg. Nagy példányszámban és sűrű egymás utánban megjelent röpiratai és felhívásai mindenekelőtt szembeszálltak azzal a galád és féktelen nyilas propagandával, amely az ország lakossága számára a poklok minden kínját helyezte kilátásba arra az esetre, ha a szovjet hadsereg Magyarország földjére lép.
„A Szovjetunió nem imperialista, hanem szocialista állam. Hódító szándékai nincsenek. A szovjet kormány hivatalosan is kinyilatkoztatta, hogy egyetlen ország társadalmi rendjét sem akarja erőszakkal megváltoztatni. Alaptalan tehát azoknak a félelme, akik azt hiszik, hogy a Vörös Hadsereg erőszakkal ki fogja kiáltani a proletárdiktatúrát az általa felszabadított országokban. Erről szó sincs. A Szovjetuniótól tehát egyetlen becsületes embernek sem kell rettegnie. Rettegjenek azok, akik felelősek ezért a háborúért, a magyar és orosz százezrek halálért. Rettegjenek azok, akik embertelenül kegyetlenkedtek a magyar néppel, a magyar szabadság harcosaival, a megszállt orosz területek lakosságával, Bácska nemzetiségeivel és a zsidókkal. Rettegjenek a hóhérok és a felbujtók. Számukra nincs kegyelem!”
A Magyar Front felszólította a katonákat, ne folytassák tovább az értelmetlen, nemzetvesztő háborút, fegyvereiket fordítsák nemzeti függetlenségünk meggyalázói és lábbal tiprói, a német fasiszták ellen. A Magyar Front fellépett a magyar hazafiak és a zsidóság embertelen üldözése ellen. Az egyházak főpapjait és papjait körlevélben szólította fel lelkiismereti kötelességük teljesítésére, az üldözöttek védelmére.
A Magyar Front később hozzálátott a helyi bizottságok létrehozásához, az ellenállás, a nemzeti függetlenségért folytatott harc helyi szervezeteinek megteremtéséhez. Ezek a bizottságok a harcban születő demokratikus hatalom magvai, a felszabadulás utáni demokratikus politikai fejlődés előhírnökei voltak.
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 
